Végreeeee!!! Éljen, éljen!!! Kb. fél évbe telt, de csak felkerültek azok a lécek a belső kerítésekre. Nagyon szépen néz ki! Egészen más külsőt kölcsönös a kertnek. :) Kutyikáink ugyan meglepődtek, mikor kiderült számukra, hogy akkor mostantól nincsen össze-vissza mászkálás és ugrálás, de remélem, majd hamar megszokják. Ma már teszteltük is Őket: Mikor az első részét csináltuk a kerítésnek, na meg füvesítettünk, Őket nem engedtük előre. Masnika nagyon ugatott... Egy ideig... Aztán abbahagyta. Tudta, hogy elől vagyunk, így nem kiabált. Majd szeretném Őket fokozatosan hozzászoktatni, hogy néha kint maradjanak, mikor elmegyünk. Eleinte csak pár percre, csak a másik utcába, aztán a boltba, ilyenek... Bár legszívesebben vinném Őket magammal, de tuti lesz olyan alkalom, mikor nekik maradni kell. Akkor meg jól jön majd! 

Na szóval: reggel megijedtünk, mikor szemerkélő esőt láttunk az ablakon kikémlelve. Végülis csak szemerkélt, nem látszott komolynak. A mesterek, ahogy ígérték, 7-re itt is voltak és nekiláttak dolgozni. Igazándiból a kiméréssel ment el a legtöbb idő, hogy 1,5 cm vagy 2 cm legyen a lécek között. Végül néhol ennyi, máshol meg annyi lett. :D Elég pepecs munka volt így az eleje. De aztán haladt, haladt, szépült és alakult! :) Ebéd előtt készen is lett az oldalkerti kerítés végig, és még a ház mögötti is. Csak a kukatárolós kerítés maradt délutánra. Azt már olyan pikk-pakk felrakták az emberek, hogy Peti még füvesíteni is tudott utána. A háromszöget, amit a múltkor kihagytunk.
Ja! és a többi területen elkezdett zöldülni a föld! Szupeeeer! Tegnap még attól féltem, hogy elmossa az eső, ami hála imáimnak tényleg elkerült minket. Ez a mai pötyögős meg pont a legjobb volt mindenkinek! :) 

Elég kicsapongóan írok ma. :) Mert annyi, de annyi minden eszembe jut.
Mától itt "nyaral" nálunk Réka keresztlányom és remélhetőleg holnaptól Virág is megérkezik. Mondjuk pont ma nem volt semmi közös program, lévén a léces emberekre figyeltünk ezerrel. Azért délelőtt főztem, közösen ettünk, délután pedig cicáztunk. Idetévedt ugyanis egy édes picike cica. Mint utólag megtudtunk a 2-vel odébb lévő szomszédok cicája. Gondoltam is, hogy valakié, hiszen volt rajta bolhanyakörv. Tervezem is, hogy átmegyek és elmesélem nekik, milyen veszélyeket is rejt egy cicára bármilyen nyakörv viselése... :( Na de ez az édes cicuka itt volt nálunk egész délután. Evett egy picit, majd dorombolt, játszott vagy csak mászkált utánunk. Asszem a "legjobbkor" készült el a kerítés, ugyanis a kutyák most már nem tudtak előre jönni... Akkor asszem nem lebzselt volna itt a picuri! 

Mi volt még ma? Kicsike gazolás, de említésre sem méltó. :(

Sok-sok kerítéses kép következik! :)
Először is, az eddig a kerítés vason függő muskátlik átkerültek a teraszra:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Előkészületek:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Masnika, döbbenettel a pofiján: "Akkor mostantól tényleg nem bújhatok majd át?"

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Elhűlve nézte az embereket munka közben:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Lassan készen lett az első kiskapu:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A beakasztó kallantyúknál vagy mi... Szépen ki lett vágva a fa.
Peti utólag mindent lelazúrozott! 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

És kész az egész kapu:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Itt már Sütinek is kezdett leesni... Édese(i)m! 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Pláne, hogy hamarosan elkészült az egész oldalkerítés:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Peti nagyon sokat segített a mestereknek. Fogta a távtartót vagy éppen a felfúrandó lécet. Na meg előirányozta a sorrendet. Osztályozta a léceket, hogy a kevésbé szépek kerüljenek a kevésbé szembetűnő helyekre. :)

Én pedig azon kívül, hogy főztem, gazolni is elkezdtem. A "sziklakertet":

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Nem jutottam el sokáig: (A rakott krumpli azonban nagyon fincsi lett!) :)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Még ebéd előtt készen lett a ház mögötti kiskapu is:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Pár benti manós kép: Testvéri vita vagy szeretet?

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Viliam szépségem:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Aztán ebéd közben:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ebéd után: :)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Na és akkor a délutáni munka: Kukatárolónál... Végre érvényesülnek a kecskerágók! :)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Hát ez tényleg hipp-hopp elkészült! :D

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Még egy oldalsó kép:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A délutáni vendégünk: Most már tudjuk, Marcinak hívják...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Rékával is összebratyizott:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Peti este: Elég fáradt volt már... gazolt is délután:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

De csak nekiállt befüvesíteni a kimaradt háromszöget... :

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Prémium: A trombitafolyondár bimbóját akartam... Végülis a sárga virágok is szépek. :D