A Nagy család élete

Mit is írhatnék? Péntek van!!!! 
Igaz, hogy jött valami front, de itthon vagyunk!!! Együtt. Éppen most is tombol kint a vihar. Egyelőre csak orkán erejű szél formájában, de bízom benne, hogy lesz pár csepp eső is. Az nem lehet, hogy megint száraz maradjon a kert... Na pont mikor ezt leírtam, szakadt le az ég! Óriási cseppekben kezdett esni az eső. Peti és a kutyák berobogtak az ajtón és becsuktunk pár ablakot, nehogy kihűljön a ház éjjel.

Na azért igyekeztünk ténykedni is délután. A szivattyú és kút fedelet erősítette meg Peti. Ez megfelel még pár csavar vagy mi befúrásának. Sajnos nem hozott ugyan eredményt, mert az egyik léc megvetemedett... De legalább szétesni nem fog! :D
Aztán még szüreteltünk, fényképeztünk és végül kutyáztunk. Na meg ücsörögtünk a hintaágyon! :) 

Míg ezt a pár mondatot leírtam, már el is állt az eső. Ennyit akkor a hatalmas csapadék forrásról. Masnika meg percenként szökik ki a helyükről, mert fél a vihartól. Édeském olyan pici, hogy... Mindig megijed. :( 

Abba is hagyom a blog bejegyzést, mert nem tudok rendesen idefigyelni...

Amíg pedig beraktam a képeket, ténylegesen megérkezett a vihar. Tombol!!! A szél, az eső, a villámok és az égdörgés. Kutyák a kanapén Petivel, mert Masnit egyszerűen nem lehet egyedül hagyni. Ha visszatettük a helyére, azon nyomban kiszökik, liheg, bújik és ideges. Most pedig Apa-gazdihoz bújva megnyugodott! :) Süti? Őt nem nagyon izgatja a vihar. Nagyon örült, hogy kijöhet a helyéről és már szaladt is ajtóhoz, hogy akkor Ő kimegy a kertbe. :D Na, azt már nem! Most már Ő is ott fekszik a kanapén...

Képek:
Cicuk:

Kutyik:

 

Délután: A fedél és a megvetemedett léc...

Peti dolgozik:

 
Utána: hááát... Mi megpróbáltuk.

Szép növénykék: 
Begóniák a cipőcskében...

 

A vidám sarok! 

 

Pampafű:

Angyaltrombita: 

 
Oldalkert az utca felől: a belső kerítés utáni rész...

Termések:

Prémium: Répaevő bajnokunk! Igazádiból a répát amúgy is neki ültettük. :)