Budapest Time
Talán unalmasnak tűnhet az életünk, hiszen mindig azt írom, megint egy átlagos nap. :) Valamilyen szinten így is van. Felkelünk reggel, állatkázunk, készülődünk, dolgozni megyünk, aztán sietünk haza megint állatkázni és kertezni. Bár asszem a kertezés mostantól majd a hétvégére marad, lévén már szürkül, mire hazaérünk. Ám talán emiatt is, több időnk jut a manókra.
Ma reggel érdekes módon Vilmos nem kezdett ébresztgetni. És senki sem. Inkább csaptak egy hatalmas bulit a macsik és a fejünk fölött ugráltak. A nagy ricsajra persze felébredtek a kutyók is, akik nyüszítéssel és nyekergéssel adták tudtunkra, hogy "ébresztőőő!" :)
Igazuk volt, már jócskán elmúlt 6 óra, mégis remélem ez a reggel csak rendhagyó volt, és hamarosan visszatérünk a megszokott és eddig nagyon jól bevált, Vilmos által hozzám bújós és Ábel által dorombolós reggelekhez. :)
És igenis, manók közt az élet vidám és boldogságos! Persze nem kicsit dolgos is, de amit ezek a kis érző lelkek tudnak nyújtani, azt nem tudom leírni. Anno mikor a Beagle-clubba írtam, hogy minden egyes csínytevésükkel is vagy utána, de mosolyt csalnak az arcomra... Azt mondták nekem, hogy várjak csak. Majd fogok Én még a plafonra mászni miattuk. Hááát, talán, nem tudom. De inkább nem! Persze többé-kevésbé szétszedték az előszobát, a macsik meg a függönyeimet szaggatták és a bútorokat tépázz(t)ák, de... Ezzel együtt nagyon jó, hogy velünk vannak! El sem tudom mondani, mennyi bú és bánat szökkent tova pillanatok alatt pontosan miattuk. Még a könnyeket is képesek egy szempillantás alatt eltüntetni az arcomról! (Biztos, mert finom sós... :D)
Kicsit érzelgős lettem ma, de tényleg olyan jó! :)
Pár kép ebből az idillből:
Reggel Anya-gazdival... Tobzódás!
Kutyik tombolása:
Hazaérkezős, pár teraszos kép: Muskátlik...
Aztán este, megint csak manók között... :)
Prémium: Ábel! "Na végre, hogy felébredtetek..." :)
Utolsó kommentek