Budapest Time
Kedd:
A mai napom igen unalmasnak volt mondható. Olyan: ide fekszem, oda ülök típusú volt az egész. Reggel visszafekvés a kutyókkal, majd üldögélés a kanapén, közben aggódás a lezúduló hó miatt a tetőről. Ugyanis a tegnap még a tetőn maradt mennyiség csak nem akart lecsúszni. :O
Már félve engedtem ki a kutyókat, minden pillanatban azon rettegtem, hogy "na most, éppen most" fog lecsúszni a tömény, nehéz hó. Aztán azt csináltam, hogy mikor kimentek a kutyik, Én is kimentem és álltam a terasz sarkában. Őrködtem vagy mi fene, ugyanis a kis manókat nem engedtem a terasz azon részére, ahova a havat "vártuk". :) Be is vált: Ugyan pont bent voltunk, mikor leesett, de már elmúlt asszem délután 4 óra is. Addig meg csak csepegett, csepegett és a jégcsapok egyre nőttek. :O Na de a lényeg, hogy most már nincs min izgulnom. Illetve mégis: a holnapra jósolt havazáson. :D Kinek hiányzik???
A hátam szerintem javul. Ugyan hajolni még nem igazán tudok, azaz fáj, ha megteszem. Ezért ugye nem is teszem. :) Viszont határozottan könnyebben forgatom pl. a fejem és a pulcsim is egészen gyorsan vettem fel. :D Apró örömök, ugye...
Délután pedig beugrottak Bátyámék és hoztak nekem a tegnap ajánlott kenőcsből egy kicsit. Mikor Peti hazaért, be is kente a hátamat. Hááát, Én azóta fázom. :O Állatira hűtötte a hátamat a kenőcs, ami gondolom jó, mert ez a funkciója (?), ám azért furcsa, mert a doki szerint melegen kéne tartanom. :O Na most akkor nem értem, mindenesetre mindent kipróbálok!!! :)
Cicuk, kutyik nagyon jól vannak. Mindenki szuper jól érzi magát, pláne mert nincsenek egyedül. Amit viszont ma észrevettem, hogy Masni miért akar annyira sokszor kimenni a kertbe és kijutván miért repül szinte le a teraszról kb. 50 km/h sebességgel.
Van a kis virágoskert végében az a repkény vagy mi... Aminek olyan kék bogyója van. Na, odajárnak a madárkák csipegetni. Legalábbis egy szép feketeséget (talán fekete rigó) láttam onnan felreppenni, miután Masnit kiengedtem és olyan vuvuvuvvvúúú hangon közelítette meg azt. Ez ugye rendjén is van, hiszen Ő vadász kutyus (igaz, kotorék, de az most mindegy... :D) és a dolga, hogy elkergesse a betolakodókat. Ám a madárkákat is sajnáltam, így szegény Masnikát nem mindig engedtem ma ki. De csakis akkor, mikor láttam, miért indulna... Így a madárkák is jóllakhattak és még Masni is Boldog volt, amiért néha elintézte a dolgát. Szerinte... :)
Pár kép:
Reggel még fent:
Még délután is: Pedig egész nap sütötte a nap!
Már nagyon lóg...
A nap "lement", a hó is lecsúszott:
Ide, a teraszra: Peti próbálta este ellapátolni.
Ááááá, állati tömör, megfagyott, nehéz hó ez! Majd tán elolvad...
Pár állatka manós kép:
Kutyik a hóban... a repkény körül:
Cicuk pedig a házban: Lolika fetreng...
Majd kaparászik.. :O
Ábel azt mondja: Olyat Ő is tud... :D
Utolsó kommentek