A Nagy család élete

Vasárnap:

Ma végre túrázni mentünk! Azóta sajnálom a Tihanyi Beagle túrát, amit asszem 2 hete kihagytunk. Süti és Masni is nagyon ment volna, de akkor közbeszólt az időjárás. Ma viszont úgy döntöttünk, jöhet bármi, Mi megyünk és "letesztelünk" egy leendő Jack Russell túra útvonalat. A helyszín a Vértes volt, azon belül pedig Csókakő. Onnan indultunk és végül legyalogoltunk kb. 6-7 km-t, mire visszaértünk a vár alatti parkolóba. 

Az eleje kicsit viszontagságosnak indult, ugyanis Mi felmentünk a várhoz. A térkép jelzett onnan is le egy másik utat. Gondoltuk, majd ott lejövünk. Aztán mikor megláttam az eléggé meredek lépcsőt lefelé, minden korlát és biztosíték nélkül... Mondtam Petinek, hogy nincs az az Isten, hogy Én itt lemenjek. És mivel még Masni is igyekezett a talajhoz lapulni teljesen, úgy döntöttünk, hogy visszafordulunk és a várat kihagyva egy sokkal könnyedebb utat választva indultunk neki az erdőnek. Huhh...  

Az idő csodás volt! Sütött a nap, néhol csicseregtek a madarak. Az út is kellemes volt, csak az elején emelkedtünk és a végén lejtettünk. Majd olyan lágy séta volt az egész egy igazán csodás, nyugis környezetben. Többször is találkoztunk más túrázókkal, akik mind egy szálig köszöntek nekünk. Jó érzés, hogy így üdvözlik egymást az emberek, valahogy fura is volt nekem, de... Mégis jó! :) Szóval mikor egy egész csapattal találkoztunk - talán egy gimis osztály lehetett -, pont akkor tévedtünk el egy picit. Konkrétan tovább mentünk az elágazásban, ahol be kellett volna fordulnunk. És ez a csapat pont ott ácsorgott, hát jól "megzavartak" Minket. :D

Süti és Masni nagyon élvezték az egészet. Irtó sokat szaladgáltak, szagláltak, bebújtak és fújtattak. Mindig nagyon okosan visszajöttek, persze ilyenkor virsli karikákat kaptak. Asszem láttam rajtuk, hogy boldogok, ugye látható az ilyen? :) Ettől persze Én is boldog voltam és még most is az vagyok. Büszke vagyok rájuk, mert nagyon figyeltek ránk, tényleg kötődik hozzánk ez a két rosszcsont. :) 
A vége felé bátorodott fel csak nagyon Sütemény, mikor már ugyanazon a szakaszon mentünk, amin indultunk. Ekkor csak ment, ment előre... Egyre gyorsabban, nózija a földön és látszott, hogy elkapta a szimatot. :) Ám egy kiáltásra azonnal visszajött! Bekapta a virslit, megnyalta a kezem és már robogott is újból előre. Ezt "játszottuk" ezen a kb. 1km-es szakaszon...

Hazafelé az autóban úgy eldőltek, de úgy... :D Míg odafelé valamiért Masnika nyugtalankodott, végig nyüszített, addig visszafelé már az első kanyarban aludtak. :) 

Ja igen, az időjárás: Hihetetlen volt, amennyire szépen sütött a nap. Felfelé igencsak izzadtam. Aztán egy részen egyszer csak esni kezdett a hó. Nem nagyon, csak olyan szállingózósan... Hamar ki is értünk ama felhő alól, nem törődtünk vele. Na de hazafelé az autópályán... :O Még lassítani is kellett, olyan hóviharba keveredtünk és csak ámultunk.
Hazaérve jött a másik döbbenet, mikor még mindig havazott. Még most is fehér az egész udvar... Pedig Én már beharangoztam a tavaszt és abból nem engedek! :D

Cicukról sajnos nem tudok sokat írni, mivel ma a kutyikról szólt a nap. Gondolom Zeusz, Vili, Ábel és Lola élvezték, hogy csak Övék a ház. Hogy buliztak-e vagy csak végre pihentek egy nagyot... Az Ő titkuk marad. :) 

Hoztam ám pár csuda kirándulós képet:
Reggel még a hálóban: Nem is tudták, hogy mit hoz a nap... :)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Autóban utazás: fokozatos elalvás... :)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Megérkezés a parkolóba:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Fent a vár: jövünk!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 
Fent vagyunk!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ott balra: fel!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ám ami mögötte volt:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Éééés visszafordulás, majd újból nekiindulás:
Ez azért már jobb... :)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szép időnk volt:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Masni és a figyelem: :)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Huhúúú, mit találtunk...!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ott elől az úton... Az a két kis pötty: A Mi kutyáink! :)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kiérve egy "tisztásra" (?)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A megérdemelt jutifalik:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Találtunk egy vad-etetőt is:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Aztán a manók találtak megint valami izgit:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

És lassan visszafelé indultunk: Napsütésben...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Hóesésben...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

És itt már a fotógép is elfáradt: lemerült... :( 
Pedig olyan tündérien aludtak hazafelé a manók. :)

A végére az itthoni döbbenet: hazaérve...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Fél óra múlva... :O

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Prémium: Neeeem, ez a kép nem tegnap készült. Peti ma is festett!
Azt mondta, el akar vele készülni, mire itt a jó idő és csak hétvégén tudja csinálni.
Az Én dolgos férjem. :)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Egy évvel ezelőtt...>>