A Nagy család élete

Vasárnap:

Mától menetelünk a kutyákkal reggel. Illetve egyelőre Én, de ez nem is baj. Talán könnyebben irányítom Őket egyedül. Azaz Nekik is könnyebb talán csak Rám figyelni... Gondolom Én. :)
Szóval azért menetelés, mert a lényege az egésznek, hogy jönnek a lábam mellett rövid pórázon és egyenletes tempóban körbe járjuk a lakóparkot. Nem állunk meg, nem szimatolunk, nem rángatjuk a pórázt, ilyesmi... Na ahogy azt Én szeretném! :D
Masnival nem is volt semmi "gond", szépen, okosan mellettem jött végig. Süti már nehezebb esetnek bizonyult, ugyanis szaglászni akart, rángatott, húzott, stb... Az út első felében! Mert utána átváltott egy könnyedebb tempóra és a fejét már inkább felém szegezte felfelé, mint le az útra... Érdekes változás, ám persze nem tökéletes, ugyanis hamar kizökken. Na de mit is várjak első alkalomra? :) Szóval menetelünk, fáradunk egy picit, aztán a végén rohangálunk a kertben, majd jöhet a reggeli!

Azt elfelejtettem írni, hogy a mostani (És remélem végleges) nevelési módszerem alapja a nyugalom. Kivárom, míg megnyugszanak és csak akkor cselekszem. Merthogy már nagyon jól tudnak mindent, csak nem voltak eddig koordinálva. Ami teljes mértékben a Mi hibánk...
Szóval mikor kimentem a kertbe és előhúztam a nyakörveket, mind a ketten őrületes ugrándozásba kezdtek. Én meg csak álltam ott és mondtam, nekik, hogy ül. Le is ültek, csak mikor kezdtem lehajolni, Ők megint ugrándozni kezdtek. Ezt játszottuk kb. 5 percig, míg megnyugodtak. Ám érdekes megemlíteni a 2 kutya "reakcióját". Mikor a lehajolásomból ismételt felállás lett, Masnika tovább ugrált, majd idővel egyre jobban lenyugodott. Süti azonban (számomra) érdekes módon reagált: Mikor látta, még nem kapja meg a nyakörvet, ment még egy kört a kertben és szimatolt, majd visszajött és megint leült. Gondolom Ő így vezeti le a feszültséget. (?)
Mindenesetre elsőre nagyon jól sikerült a menetelés, még Én is kiizzadtam. :D

Délelőtt aztán tettünk-vettünk. Peti megint csak festegetett, Mi pihentünk a kutyikkal a hálóban, majd kerteztünk, kakit szedtünk, fényképeztünk, figyeltük, ahogy ébredezik a növényzet.

Ebédre és délutánra Bátyámékhoz mentünk. Mi vittük a piát, Ők adták a kaját. Azaz együtt készítettük el, vagdostuk össze a hozzávalókat. Közben pedig iddogáltunk, utána meg filmet néztünk. Jó nap volt! :) A kaja pedig isteni finom!!! 

Képek:
Reggeli csendes pihi...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az ébredező kert: Piszke...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Lupinusz... (Amire ránőtt egy kicsit a szamóca...)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Mamutfenyő: Olyan érdekes, hogy tél végén mindig ilyen rozsdás színben játszik...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kutyik kinti tombolása:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Majd benti, fotelos eldőlése...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 
És akkor jöjjön az a fincsi serpenyős (wokos) kaja:
Alulra bacon...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Rá pulykamell...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ha már fehér a hús, jöhet a hagyma... (utána só)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Aztán csemege ubi és almapaprika... (Utána pirospaprika, esetleg bors)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A végén gomba...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

És majoranna...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Persze minden egyes adagot hagyunk kicsit főni, puhulni. De az egész lényege, hogy nem hagyjuk szétfőni. A paprika és az uborka is olyan finoman roppanós maradjon.
Az egész megvan kb. 1 óra alatt. :)
Aztán pedig lehet fogyasztani: esetleg kenyeret mellé enni... Jó étvágyat! :)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Egy évvel ezelőtt...>>