Hétfő:

A téma: a bónusz.  Eddig minden évben, majdnem mindig tavasszal osztogattak prémiumot, ezzel elismerve előző éves munkánkat. Természetesen mindig kapott mindenki, lévén back-office terület, nem igazán van mit differenciálni a munkánkon. Mindenki ugyanazt csinálja, ugyanannyi időben, ugyanolyan lelkesen, stb, stb... Hogy az összegekben volt-e eddig differencia? Biztosan, de ez sosem derült ki!
Na most: a nagyon okos felső vezetés kitalálta, hogy új rendszert vezet be. El kell mondani, hogy nem csak csoport vagy osztály szinten, hanem az egész vállalatra kivetítve. Tehát, azt találták ki, hogy kevesebb összeget osztanak, amit talán még értünk is, ha még mindig a "válság"ra panaszkodunk. Na de hogy csak kibökjem, a lényeg az egészben, hogy a dolgozók max. 50%-a kaphat és ezt már tessék csoport és osztály és minden szintjén érteni. Tehát a Mi kis 7 fős osztály létszámunkból, ma összesen 3 emberke kapott papírt, a többiek meg csak néztek és jobb esetben zavartan mosolyogtak.
A felső vezetés eme lépését azzal magyarázta, hogy motivációs célokat szolgál. Érdekes... Ám számomra kérdéses, hogy kit és mégis milyen módon akar pont ezzel motiválni? Azokat, akik kaptak most is és ezzel méltán gondolhatják, hogy a munkájuk jó, elismert és szükség van rá a továbbiakban? Ezért is kaptak jutalmat. Vagy esetleg azokat motiválná, akik ma csak az izzadt tenyerüket dörzsölgették és úgy hiszik, a munkájuk nem ér annyit, mint pl. szemben ülő társaiké? (Persze nehéz ügy ez, mert a felső vezetés nem lát ilyen mélységekbe, ahol Mi ülünk. Azaz nem hinném, hogy bennünk bármilyen tüske is megmaradna, mármint egymással szemben.) Szóval: Két gondolat merült fel bennem. Hogyan is reagál majd erre egy "vesztesebb" kolléga? Esetleg bejön a motiváció és 1 éven keresztül majd megpróbál kisangyal módjára, túlórát túlórára halmozva gürizni azért, hogy jövőre Ő is a "kisorsoltak" kalapjába kerüljön...? De rosszabb ( és talán butább ) esetben ezt úgy is felfoghatja, hogy sz@rik az egészre, hiszen Őt itt úgy sem ismerik el, bármit tesz is nap, mint nap! Mert hogy eddig sem a lábát lógatta, ugyanannyit dolgozott, mint "elismert" társai... Hiszem, hogy a kollégák többsége nem fog változtatni a hozzáállásán és továbbra is ugyanolyan lelkesen dolgozik tovább, ahogy eddig is minden nap. De csak kikívánkozott belőlem...
Még egy gondolat, amit le akartam írni ezzel kapcsolatban: A Mi kis főnökünk és egy szinttel magasabban lévő főnökünk, állításuk szerint mindent megpróbáltak, hogy "jobb belátásra bírja" a náluknál magasabb vezetőket. El is hiszem Nekik, mert emberileg mind 2 személyt ismerem, megbízom Bennük! Ám próbálkozásaik sikertelenek voltak! Mégis durvának tartom, Őket olyan helyzetbe hozni, mondjanak Ők 3 nevet a 7-ből, ezzel hárítva a felelősséget Rájuk, hiszen a végső döntést és neveket Ők mondták ki. Kedves kis főnökünk remegő lábbal állt ki elénk ma a döntéssel és miközben beszélt, még a könnye is őszintén kicsordult.

Szerintem lényegtelen, hogy Én melyik csoportba tartozom. Aki kíváncsi annak megsúgom: zavartan mosolyogtam. :O És hogy lássátok, mennyire "összetartó" és baráti a Mi osztályunk, a 3 kolléga ma 2 üveg borral lepte meg társait és holnapra sütit ígértek Sütni. :) Fura, nem? Bennük meg lelkiismeret furdalást keltettek??? Vagy csak kompenzálni akartak??? Vagy csak sajnáltak??? Mindenesetre jól esett! :) 

Aztán hazafelé az autóban beszélgettünk erről Petivel. Ő mutatott rá, hogy a bónusz ugye csak adható, nincsen benne semmilyen szerződésben. Ezért mit is várhatnánk...?!?
Az Én érzéseim? Áááá, azt hagyjuk... Vagy talán tükrözi a fent leírtak hangulata. Ám örülök, hogy van munkám és még mindig sokkal, de sokkal jobb helyzetben vagyok, mint nagyon sok honfitársam! :)

Na de hogy írjak valamit az itthoni dolgokról is: Ma már dolgozni mentünk, így Masnika és a többiek egyedül maradtak. Azt találtuk ki, hogy Sütit előre "zárjuk" az előszobába, míg Masnit hátul hagyjuk, mert Ő úgyis mindig hátra ugrik... Ennek ellenére, mikor este megérkeztünk, Ő már elől volt! :O Szóval nagyon is ugrándozott ma napközben. :( Egyébként a lábikóját alig teszi le. Inkább csak akkor, ha áll és így kitámaszt. Ha elindul, már inkább csak 3 lábazik...

Történt ám ma egy nagyon aranyos és pozitív dolog: A metrón ülve elbambultam, majd megakadt a szemem egy lányon. Tudtam, hogy láttam már valahol, de nem ugrott be. Aztán, mikor leszálltunk, rám köszönt! Mondta, hogy Ők vették meg anno a lakásunkat. Megörültem és beszélgetni kezdtünk. Annyira közvetlen és baráti volt azonnal, hogy még fel is töltődtem. Elmesélte, hogy nagyon jól érzik magukat, hogy felújították a lakást, hogy kifestették a lépcsőházat, hogy jó fejek a szomszédok, stb, stb... Szóval csupa jó dolog, aminek örültem. Bizony: Én is szerettem ott lakni! :)

Ezen kívül pedig élvezzük, hogy még világosban érünk haza! Ki is használtuk ma: Peti füvet nyírt az előkertben, Én pedig veteményest locsoltam...

Pár mai képecske:
Reggelünk a nappaliban: Kutyikák nagyon nem akarták, hogy elmenjünk...

 
Délutáni, kerti munkálatok:

Egy évvel ezelőtt...>>