Péntek:
Pihentem. Esküszöm! :) Ám aki ismer, az tudja, hogy nem tudok a fenekemen ülni. Asszem képtelen vagyok rá. Vagyis ha mégis, akkor meg a netet bújom és szervezkedek, levelezek, egyeztetek... Esetleg játszom. ;)
Ma mindenképpen autóznom kellett, így Petit csak a buszhoz vittem reggel. Aztán vásároltam, majd támogatás csomagot vettem át a Russell Terrier túra csapat számára :) Ebből a szempontból nagyon jó volt ez a mai nap. Megint kaptam egy dobozt, tele mintacsomagokkal. Az érdekes számomra az egészben csak az, hogy összesen 15 levelet küldtem el. Ebből 3 támogatót sikerült "szerezni", 1 volt, aki udvariasan elutasított, de a többi gyártó még egy sort sem írt vissza. Persze nem tudom, hogy megy ez, sosem voltam hasonló helyzetben, csak azért érzem furcsának, mert pl. ma is nagyon pozitív élményben volt részem. A mintacsomagokon felül kaptam még szóró anyagokat és névjegykártyákat is. És annyira látszott, hogy örülnek, mert adhatnak és segíthetnek. Végül is ez nekik reklám, nem?
Na mindegy... Ez egy mellékszál akart csak lenni. ;)
Dél körül értem haza, amikor már bevallom tényleg fájt a derekam. Fáradt is voltam, így befeküdtem az ágyba. Természetesen nem egyedül. Süti és Masni majd lelökött a szeretetével. :D
Ébredés után pedig kertet vizslattam. Aztán elültettem 2 új reggeli szerzeményt (Kankalint), majd nekiálltam a betonkertnek. Eleinte csak a kis kerítést akartam lebontani, hogy majd holnap Petivel együtt nekiveselkedünk. Aztán úgy éreztem, az a pár tő dísz-csalán elültetése nem fog nehézséget okozni. Hááát... A kert szép lett! Illetve majd holnap ugyan folyt. köv., de már segítséggel. ;)
A végére pedig egy szösszenet: Szegény Petit elfelejtettem. Azaz vártam haza, de nagyon, ám azt felejtettem el, hogy a kocsi itthon van. És míg Én kint szorgoskodtam a kertben, addig bent a házban hiába csörgött a telefon. 5x is. :( Peti hazaindult, kibuszozott és mivel még akkor sem tudott elérni, gyalog indult neki a városnak. Annyira sajnálom... Sűrű bocsánat kérések közepette robogtam elé az autóval. Hát evvan... Már az agyam sem a régi. :D Peti persze megbocsátott, szerintem nem is haragudott. ;)
Most pedig pár kertes kép:
Új szerzemények:
Kankalin elültetve: Olyan aranyosak. A levelük olyan, mint a primuláé, de annak a mélyen ülő virágait nem "szeretem". Ez viszont vidám...
Betonkert a művelet előtt:
Utána: Este még azt a pár követ is odaraktuk, amit Peti kapott a szülinapjára.
Jó, mert eltakarja azokat a gyeprácsokat vagy mit...
Csalánok:
Teraszon a magnólia: Az elhalt ágak nélkül...
Este, bent: Pár alvó cica manó...
Utolsó kommentek