Budapest Time
Szerda:
Ma voltam egy igen neves és annál még drágább edény forgalmazó cég bemutatóján. Elég régóta rágta már a fülemet egy hölgy telefonon és még egy ajándékot is ígért, csak menjek el. Végül is azt kell, hogy mondjam: tetszett! Ám mégis hogyan gondoljak most Én méreg drága sütő és főző edényekre mikor még konyhám sincs??? Olyan nehéz ezt elmagyarázni bárkinek is, hiszen el sem hiszik. Pedig vannak olyan emberek is, akik Nálunk sokkal sanyarúbb környezetben kényszerülnek élni. Mi ugyan még mindig a betonon és az arra lerakott ősrégi, állati poros szőnyegeken járunk, a falon csak a vakolatot látjuk, amin néhol kirajzolódnak a téglák körvonalai, a konyhaszekrényem egy a Szüleimtől kapott szoc.reál nappali szekrény... De boldogok vagyunk! Mert van fedél a fejünk felett, mert itt vagyunk Mi egymásnak és még a manókról is gondoskodunk. ;) Hogy kell-e még ide méregdrága főzőedény??? :D Asszem előbb hitelt törlesztünk, aztán befejezzük a házat, na talán majd azután gondolkodhatunk ilyeneken, ha élünk még... :O
Mindenesetre ajándékot tényleg kaptam: Egy késélezőt, ami tényleg nagyon jó minőségű. Örülök is neki, hiszen nem volt ilyenem. :) A hölgy pedig remélem, azért is kap némi jutalékot, hogy legalább ott voltam...
Ezen kívül öröm is ért ma, mert leveleztem barátnőimmel, alakul a hétvégi cica-szállító projekt, egyszóval eltelt a nap...
Itthon semmi extra, későn értünk haza, mert túlóra van. Peti eléggé magára maradt a melóval, Én meg plusz órákat gyűjtögetek.
Hát ennyi...
Reggeli képeink: a vidámak! :)
Idill a kanapén:
Zeusz:
Ábel a "konyhapulton":
Utolsó kommentek