Budapest Time
Vasárnap:
Ma rekordot döntünk, már ami a képek mennyiségét illeti. :D Olyan sok minden történt ma Velünk, hogy azt mind, mind meg kell mutatnom. ;)
Először is: mára terveztük egy újabb túra letesztelését a Gödöllői dombságban, Babatpusztán. Félig-meddig sikerült is, de nem kicsit szenvedtünk meg vele. Azaz csak a Magam nevében nyilatkozom, Peti nem izzadt annyira és ezért a bogarak sem támadták. Ellenben Engem!!! Belerepültek a szemembe, az orromba. Hiába mentem gyorsan vagy épp megálltam. Borzalmas volt. A levegő annyira fülledt volt, sehol még egy enyhe szellő sem, hogy álló helyzetben is csurgott a halántékomon a víz. :O
A terep egyébként szuper jó! Kevés a szint emelkedés, szép a táj, tehát jól járható. Egyetlen és egyáltalán nem elhanyagolható szempont az utak jelzése vagy nem jelzése. Egyrészt sokkal több út van, mint a térképen. Másrészt még a jelzésekkel is gond van. Itthon is megnéztük és tényleg: A térképen sárga kereszt, míg a helyszínen sárga csík szerepel. :O Emiatt elég sokszor indultunk el egy úton, majd jelzés hiányában visszafordultunk. Aztán egy másikkal próbálkoztunk, aminek egyszer csak vége lett... :(
Végül visszamentünk egy olyan elágazáshoz, ahol még tudtuk, hol vagyunk és egy másik kört jártunk le. Sajnos nem sikerült egy teljes túrát letesztelnünk, de talán ezt a rövidebb szakaszt is "felhasználhatjuk" majd. Vagy esetleg pár héttel később ismét nekiugrunk ennek a terepnek. :)
Kutyóink mindenesetre nagyon élvezték. Kellemesen elfáradtak és annak rendje-módja szerint elterültek hazafelé az autóban.
Sütiről kell még írnom, mert nagyon büszke vagyok Rá! Visszafelé, már majdnem Babatvölgyben egyszer csak átfutott az úton egy róka. Óóóóóóóóó!!! Masnika szerintem nem vette észre, hála az égnek. Süti azonban igen és azon nyomban eltűnt a róka után az erdőben. :( Nem kicsit ijedtünk meg, de nem pánikoltunk. Hívtuk vissza Sütit: Parancsolva és úgy, mikor vacsi van... :D Masnikát felkaptam az ölembe, majd Peti már indult volna Süti után... Ám akkor édes Beagle kutyókánk megjelent a bozótosban és lobogó fülekkel dobbantott az út szélén. Hogy melyik visszahívás hatott, nem tudom pontosan, de soooook virsli karikát kapott jutalmul és nagyon sok puszit!!!! :)
Ja! "Leteszteltük" ma a nemrég átadott M31-es autóutat (vagy autópálya?). Ha azt nézem, hogy mennyi időt megspórolt, akkor nagyon szuper! Azt hiszem 7 perc alatt Gödöllőn voltunk, az M0-tól számolva. Viszont a külső sáv tényleg ráz. Néhol annyira fura érzés, egészen hasonlít a vidámparki dodzsemre. :( Talán kapkodtak, mikor építették? Vagy simán ennyire elhanyagolták? Nincs olyan, aki ezt ellenőrzi, felügyeli???
Ezen túllépve azonban azt hiszem, örömmel fogjuk használni, ha arra megyünk, mert az idő bizony nagyon jelentős tényező! ;)
Itthon gyorsan lezuhanyoztunk, majd ebédeltünk... Majd a kutyókat is lezuhanyoztuk.
Masnika már kezd hozzászokni ehhez a hetente jelentkező hercehurcához. Na nem tetszik ám Neki, de... Mit tehetne? :) Mondjuk ám Neki, hogy ez érte van. Mert amúgy állati csúnya mostanában a lábikója. Valószínűleg a pollenszezon is közrejátszik, mert télen azért nem ennyire gáz a helyzet. Akkor egészen kordában tartjuk az allergiáját a Suprastinnal meg a halolaj sziruppal! Ma még talán az is vigasztalta a mini manót, hogy nem egyedül került a zuhanyrózsa alá.
Bizony! Sütit évente egyszer fürdetjük, nyár vége felé... Lehet, hogy nem ártana évi 2-re módosítani ezt a tevékenységet, de... Amíg nem érezzük égető szükségességét, addig nem tesszük. ;) Viszont ugye Süti sem az a víz imádó fajta. :O Hiába mondtam Neki, hogy vannak olyan kutyusok, akik boldogan rohannak a vízbe, Ő csak remegve állt a kádban és csak azt várta, mikor lesz vége a vizezésnek... Nem húztuk az időt, gyorsan samponozás, majd öblítés és már törölközhettünk is. :) Jutalma egy szépséges répa volt a buksipuszik mellett természetesen. ;)
Masnika nem kért répát. Inkább a labdáját hozta és rakosgatta, hogy dobáljuk. Mi pedig boldogan megtettük! ;)
Aztán még kertezni is volt időnk. Kénytelen voltunk, a hétvégén nemigen tettük. :(
Peti szőlőt metszett, tököt vagdosott, Én pedig segédkeztem. Az is megér egy fejezetet, hogy miért vagdostunk tököt. A veteményesünk szélére is palántáztunk, hogy takarjon, majd ha felnő. Valamiért nem szeretem, hogy a szomszédaink direktbe és totálisan átlátnak hozzánk, még ha az csak a vetemény is. Az egész kertünk úgy van kialakítva, hogy mindenhol takarjon a felnövő tuja vagy virágos bokrok, stb... Viszont a vetemény ebből a szempontból bajos, ugyanis onnan jön a fény, a napsütés, ami nagyon is kell! Ezért idén odaültettük a kukoricát, a középső részre pedig a tököt, ami gyönyörűen fel is futott a kerítésre. Igen ám, de mivel a szomszéd felől kapja a legtöbb fényt, nagyon átnőttek a hatalmas levelei. Én, mint - úgy gondolom - jó szomszéd, szóltam is, hogy átmennék és levágnám az átlógó leveleket, mert a kerítés ezen oldaláról nehéz. Ám Ők azt mondták, nem probléma, majd levágják Ők, Én ne fáradjak. Tényleg nem erősködtem, csak egyszer kérdeztem rá, hogy "biztos?, Mert Én nagyon szívesen!". Lehet, hogy jobban kellett volna erősködnöm. :( Ugyanis mára Ők levágták. De nem ám csak a leveleket!!! Az összes felnőtt hajtást, mondhatni tőből levágták. :( Majdnem szörnyet haltam, mikor megláttam, de... végülis ez van. Az egy kerítés, azt hiszem Ők is építették, szóval egy szót sem szólhatok. Nem is tettem. Peti "eltakarította" a maradványokat, Én pedig összegyűjtöttem a terméseket. Jövőre meg majd kitalálunk valami más megoldást a takarásra...
Már csak annyit említenék meg a mai napból, hogy a sufniba felkerült 2 új polc. A kerítés deszkákból megmaradt és lelazúrozott léceket fúrta (vagyi szögelte) fel Peti a falra. Most a dísztökök fognak rajta száradni, aztán pedig bármire is jók lesznek. ;)
Így a végére azt hiszem, nem csak képekben döntünk csúcsot. Sokat is írtam... :)
Mai napunk képekben:
Reggel még itthon: Pihi...
Fő a biztonság! Hámokba öltöztetés: :)
Aztán utazás:
Babatpusztán:
Babatvölgyi lovarada: Asszem...
Elindultunk: Homokos a talaj nagyon...
A sárga virgokon pedig rengeteg lepke csücsült, majd felreppent. :O
Az út mellett:
Kiérve a réthez:
Beleszaladni de jó! ;)
Egy kicsit a bokorba is. :D
Aztán Magunk mögött hagytuk a hatalmas tisztást:
Be az erdőbe:
A végén felkapaszkodás:
Tündér kutyák: virslire várva...
Fincsi!
Masniról is van ilyen kép! Kicsit fentebb készült... :)
Az első út, amin elindultunk: Végül ez lett volna a jó!
Ám ott ezt Mi nem tudtuk. Nem stimmelt a jelzés! Visszafordultunk...
Anya-gazdi nagyon izzadt. :(
Rátértünk egy másik útra... Ám itt még jelzés sem volt. :O
Apa-gazdival:
Ismét visszatértünk az elágazáshoz és elindultunk a harmadik úton.
Ez végre stimmelt, bár nem ezt terveztük...
Erdő végén megint tisztás várt Ránk: :D
Kutyik jönnek. :)
A közepén egy magaslessel. Apa-gazdi fel is mászott rá.
Kilátás:
Még egy kis gyaloglás lefelé...
Közben láttunk sok-sok szépséget. Ezekből egy: Virág...
Ez itt már a termése lehet...
A végén boldogan az autóban: Ideérve már az eső is eleredt...
Hamar bealudtak a kincsek:
Ahol voltunk: Csak ez a kis tábla van kint az ugyanilyen kis lejárónál...
Itthon: Már nagyon vártak a manók!
Csak Viliről van kép... 
Meg a fáradtka, de nagyon-nagyon okos Süteményről! :)
Ebéd utáni fürdetés: Masnika...
"Már megint víz!"
"Egyre jobban tűröm ám!"
"De még mindig nem tetszik..."
"Kijövök, jó?"
"Kapj el Süti!"
"Na végre!" :)
"Had menjek már, Anya!"
Süti...
"Hogy mit mondasz? Én is??? Oda bele a víz alá???" 
"Ennek fele sem tréfa!"
"Csak ezt éljem túl"
"Samponos puszi. Azért ez már valami..." :)
"Okos vagyok. tűrök..."
"Nem fér a fejembe: hogy szerethetik ezt mások?" :O
"Anya-gazdi azért vizesebb lett!' :D
"Jutalom" répa rágcsa:
Masni inkább lasztizni akart... :)
Kert: Szépségek...
Dísz napraforgók!
Kardvirág!!!
A döbbenet: szegény dísz-tökök... :(
Emlékeztetőül: Pontosan 1 hete készült fotó!
No comment... Hüpp! :(
Amit ma leszedtünk róla:
Ahova kerültek: készül a polc...
Vízszintezés:
Szögelés:
Most ilyen szépséges:
Kutyóink ekkorra már nagyon elfáradtak:
Hát ennyi.
Meg egy prémium: Albérlő a veteményesben!
Utolsó kommentek