Budapest Time
Szombat:
Ma reggel korán keltünk. Azon túl, hogy keltettek az éhes manók, de bevásárolni is mentem. Szombaton, pláne ünnepnap után nagyon sokan vannak délelőttönként mindenhol, ezért tehát már fél 8-ra a boltban voltam, majd szinte 8-ra már itthon. :)
Útközben nagyon szomorú dolgot láttam: Egy gyönyörűen szép cicát az út szélén... :( Sajnos egyáltalán nem egyedi: Sokszor látunk hasonlót nap, mint nap... Az ilyen látvány mindig megerősít abban, hogy jól teszem, mikor a cicáinkat "bezárom".
Nem tudom, kinek a cicája volt... Így Neki szólni nem tudok. Ám azt sem hagyhattam, hogy ott feküdjön az út szélén szegényke (Mert mikor délben mentem arra, még mindig ott volt). Keresgéltem a neten és rátaláltam egy rendeletre, miszerint a gyepmesternek kötelessége elszállítani a balesetben elhullott állatokat. Fel is hívtam, hogy bejelentsem szegény cicát. A vonal túl felén, kissé álmosan közölte Velem egy férfi hang, hogy Ő bizony nem jön, mert a Mi városunknak van erre egy külön embere, hívjam fel az Önkormányzatunkat. Furcsálltam, de megtettem. Nem is reméltem, hogy valaki majd felveszi a telefont. De felvette! :O Mikor Neki is elregéltem a "problémát", szinte láttam, hogy széttárta a karját és csak annyit mondott, hogy "Itt nincsen most senki! Mégis mit vár Tőlem, mit tegyek?" Fura, nem? Mondtam Neki, hogy 30 fokos kánikula tombol, de Ő erre is csak azt tanácsolta, hogy telefonáljak vissza hétfőn. Háááát, érdekes... És szomorú... És... :(
Na de itthon is folytak az események. Peti füvet nyírt, Én főztem és palacsintát sütöttem. Na meg egy kicsit vissza is feküdtem aludni. Már írnom sem kell, hogy jöttek természetesen a kutyik is. Szeretek Velük puhulni! :) Hallom, ahogy szuszognak, nyugodtan, békésen... És úgy örülnek, mikor megpuszilom Őket vagy csak egy simit kapnak.
pici kutya ma túlságosan is örült eme cselekedetemnek és rúgkapálni kezdett, amit az Én bal szemem bánt. Konkrétan úgy telibe találta, hogy még most is fáj. Szúr vagy mi... Látni látok, de egész nap könnyezik a szemem és folyik az orrom. :O Sebet nem láttam a tükörben és nem is piros a szemem, szóval fogalmam sincs, hogy ez most komoly vagy sem. Majd meglátjuk, változik-e holnapra...
Délután pedig nekiestem a billentyűzetemnek és szétszereltem. Mikor minden csavart kiszedtem és leemeltem a hátulját, akkor láttam, hogy ezt innen tuti nem fogom kitisztítani. Egyszerűen egyben volt vagy mi... Ezért visszacsavaroztam mindent és elkezdtem felülről tisztogatni, azaz kipiszkálni a billentyűk közül a port és szőrszálakat. És akkor az egyik megmozdult, majd kipattant. :O Tehát ez a klaviatúra ilyen: Utána simán kiszedtem minden egyes darabját és egyenként takarítottam le őket, majd visszapattintottam a helyükre. :)
Sajnos azt nem tudom mondani, hogy jobb lett a helyzet, de legalább tiszta. :D
Ezek után már csak locsoltunk, kicsit növénykét kötöztünk és gazoltunk, majd kutyókkal játszottunk. És este lett. ;) Én meg darabokban írom a bejegyzést, mert néha nagyon szúr a szemem... :(
A legfontosabbat majdnem kifelejtettem: Ma meghirdettük a IV. Russell Terrier és Beagle túrát. :) Még sok szervezés áll előttünk, de remélem, hasonlóan szuper lesz, mint az eddigiek! :)
Képek:
Kutyik kint kaptak egy kis répát:
Masni nem kérte, de job is így! (Az allergiája miatt)
Macsik bent kaptak alutasisat: Tobzódás a pulton...
Kajaaaa! :)
Kert, még a fűnyírás előtt:
Apa-gazdi dolgozik:
Még egy kis pihi... :)
Utolsó kommentek