A Nagy család élete

Vasárnap:

Szuper napunk volt! :)
Már ha a torokfájást és köhögést és hát fájdalmamat nem számítjuk... :(

Már a múlt héten el akartunk menni Királyrétre, hogy leteszteljünk egy leendő Russell Terrier és Beagle túra helyszínt és útvonalat. Ma végre sikerült és jelentem, nagyon jó kis útvonal. Szép nagy, 7km-es "kör". Az elején fel kell kapaszkodni a hegyre, majd kb. azon sétálunk egy nagyot. ;) Mi tényleg kapaszkodtunk, ugyanis egy rövidebb, de annál meredekebb úton indultunk neki. Igazándiból egyáltalán nem vészes, pláne, ha az ember tudja, hogy csak pár száz méter az egész. Utána jöhet a séta... Az erdő viszont csodás! Fenomenális, színes és elképesztően gyönyörű! :) Mondtam már, hogy az ősz a kedvenc évszakom? Egyszerűen lenyűgözött a sok szín! A rozsdás-sárga, barna, bordó, vörös... A kedvenceim. :) És természetesen a zöld, de az már visszahúzódóban van ám. ;)

Szóval mentünk! Kutyókáink olyan szinten élvezték, hogy Süti úgy gondolta, majd Ő rohan előre, se lát, de főleg se hall és lobogó fülekkel jelzi Nekünk az utat. Néha olyannyira előre rohant, hogy már aggódni kezdtünk és hívtuk, kiabáltunk, fütyültünk és sípoltunk... :O És Ő boldogan pattant elő az erdőből vagy csak a távolból robogott visszafelé az úton. Annyira jó, hogy rajtuk van a láthatósági mellény, ugyanis Süti néhol totál beleolvadt az avarba. :O Nem tudtam leszidni, annyira élvezte. Bíztam benne, hogy a virsli karika most is beválik és jól tettem. A vége felé már kezdtem azt gondolni, hogy Süti direkt rohan előre, mert ha visszahívjuk mindig kap virslit. De butuska (vagy rafinált?), mert mikor mellettünk volt és nem ment el, akkor is kapott. Ahogy Masni manó is. ;) Ő nem követte állandóan tesóját, igyekezett a közelünkben maradni. A túra második részében vettem észre, hogy mikor Sütinek "ordibáltunk", Masni is azonnal oda pattant a lábamhoz és kérte a virslijét. :D Háááát, a lényeg, hogy jól érezték Magukat. És Mi is! :)
Még a nap is kisütött néha, olyankor meseszéppé varázsolta az egyébként is csodás erdőt. Megvilágította a faleveleket, besütött a fák között, Én meg csak álltam és figyeltem. Próbáltam megörökíteni a fotókon, de most visszanézve a töredékét sem adja vissza. Ám az emléket visszahozza. ;)
Mondjuk, mikor a Túra Csapattal megyünk majd vissza, már tél lesz és így talán hó is. Én ugye elfogult vagyok az ősz irányába, mégis bízom benne, hogy ugyanilyen lenyűgözően szép tud lenni egy téli táj is, mint a mostani. ;)

Visszaérkezve még egy tisztást is találtunk, illetve felfedeztük. Az a rét ugyanis az ottani fogadó területe, de szerintem remek helye lesz a Mi kis vetélkedőinknek. ;)

Miután kellemesen elfáradtunk, autóba pattantunk és hazajöttünk. Süti és Masni elterült a hátsó ülésen és meg sem moccantak hazáig. Peti vezetett, Én meg majdnem bealudtam. :D
Itthon meg ápolni kezdtem Magam. Egyre többet köhögök, a torkom totálisan be van dagadva. Legalábbis Én úgy érzem... Talán a nyirokcsomók ezek, nem értek hozzá. Csak azt érzem, hogy fáj, ha nyelek és állandóan kapar. :( Estére már a fejem is fájt, sőt a hátam is. :O Ebből holnap doki lesz és pihenés...

Peti még szorgoskodott egy minit a kertben, aztán Ő is bejött és együtt lustiztak a kutyókkal a kanapén. :)

A túra képei:
Utazunk oda: A Mi rutinos utazó kutyáink... :)

Parkolóban:

A meredek út eleje:

Itt még a patak mellett:

Volt itt valami "barlang"...

 

 
Megyünk:

Szép:

Eszméletlen ez a sárga és barna színvilág!

 

 
Felértünk:

Kutyóink az út mellett: :)

Aztán virslire várva:

Apa-gazdi :)

Kiértünk egy nagy rétre: Vagy mi...

 

Kutyók mennek:

Majd jönnek :)

Ez még a térképen is rajta van: A Béla rét!

Boldog manók:

A Mi vadászó kis terrierünk: :)

Rét után megint erdő: 

Napsütésben! 

Moha és egy kis odu:

Süti és a szagok. :)

 

Jelzés: Imádom a Börzsönyt - Szuper jók a jelzések!

"Visszafelé": Soros erdő

Kiérve: Bika rét

 
A végén elfeledtük a meredeket és egy lankásabb úton jöttünk le:

Aki visszajön szépen, virslit kap:

Ám egy idő után megelégeltem: Süti pórázon... Húúúde manni akart!

 

Lassan visszaértünk a völgybe: Tán a Szén patakhoz...

 

Leérve láttuk, hogy a fogadó parkolójában is van pár hely. Ide is lehet jönni autóval...

A fogadó melleti tisztás:

Ám itt már autók is jártak: Pórázon séta a parkolóig...

 

Hazafelé a hátsó ülésen: :)

 
Egy évvel ezelőtt...>>