Budapest Time
Péntek:
A ma délutánunkat egy mini bosszúság árnyékolta be. Ám furcsa módon most így este, megnyugodva és békésen tudva, hogy itt a hétvége... Már nem is tűnik olyan bosszantónak. De akkor az volt!
Hazafelé együtt jövünk. Ám mivel az autó Petinél van napközben, így Én megvárom a metrónál, Ő jön értem és együtt utazunk tovább. Amit még tudni kell, hogy a gyorsforgalmi utat felújítják. Előre be is jelentették, hogy egész hétvégére lezárják, amit ma este 6-kor kezdenek. Tehát addig simán használható. Na, persze!!!
De nézzük, hogy is működik ez kicsiny hazánkban:
Siettünk haza, már 5-kor elindultunk a melóból, hogy még véletlenül se zárják le az orrunk előtt. Már az gyanús volt, hogy mikor kb. 17.25-kor feljöttem a Határ útnál a metróból, 2 munkás ember dirrel-durral pakolgatott a felhajtónál... Morcosak voltak, ám végezték a dolgukat. Miközben Petire és a kisautóra vártam, gondoltam: összeállítják előre az út torlaszokat, majd 6-kor középre húzzák. Aztán érdekes módon 17.31-kor hátratolattak és középre húzták a torlaszt. Már előre láttam, mire készülnek, meg is kérdeztem, hogy ugye 6-kor zárják le. Válasz semmi! :O Majd előre sétáltam, hiszen a felüljárón vígan ment a forgalom. Tehát, aki az Üllői útról egyenesen a gyorsforgalmira hajtott, azoknak szabad volt az út. Hívtam Petit, hogy ne jöjjön le, hanem hajtson tovább a felüljáróra, de "elkéstem". Éppen akkor pillantottam meg, amint a 2 munkásember vonszolja a másik táblát középre, mögöttük pedig édes párom és a kisautó. :( Még mindig 17.31 vagy max. 17.32 volt!!!
Nem volt mit tenni, Peti félreállt, Én meg vissza sétáltam. Dühös voltam és meglepett is egyben. Újból rákérdeztem a 2 embernél, hogy nem 6-kor kellett volna ezt tenni? Mire az orruk alatt csak annyit mormogtak, hogy még máshova is kell menniük... :O Persze, Én megértem, hogy Ők sietnek, de a fene egye meg: Én is! És ha azt mondják, hogy 6-kor zárják le, akkor az 6 óra legyen!!! Hirtelen nagyon csúnyát mondtam Nekik: "Kapják be!" Soha még életemben nem mondtam ilyet vadidegennek... Most pirulok is...
De a még bosszantóbb a dologban, hogy közben a gyorsforgalmin még mindig vígan ment a forgalom! Puffogva beültem az autóba, ahol Peti csalódott arckifejezése fogadott. Mondtam, hogy menjünk a Kökire, hátha ott még nem jártak ilyen bunkó útlezárók. Sikerünk volt! Vesztettünk ugyan kb. 10 percet, de simán felhajtottunk a gyorsforgalmira. Utána 17.47-kor lehajtottunk. És 17.58-kor begurultunk a garázsba, mikor is megjegyeztem, hogy most kéne csak elkezdeni odahúzni azokat a torlaszokat.
Emlékszem ám, hogy valaki anno a TV-ben azt nyilatkozta, hogy észre sem fogjuk venni a felújítást. Ehhez képest nem ez volt az első bosszúság. De azok eltörpülnek emellett, hiszen itt 2 embertársunk húzta keresztül több száz felhajtani vágyó estéjét. :(
És félreértés ne essék: Örülök, hogy megcsinálják és szuper utunk lesz ezután! De: figyeljünk már egymásra. Ha valamit mondanak, az legyen is úgy!!! Kérem. :)
Hazaérkezésünk után minden bosszúságunk elrepült. Manócskáztunk, manócskáztunk és manócskáztunk. :) Boldogan rohantak elénk, majd a táljukhoz, hogy adjunk vacsorát. Utána pedig elégedetten bújtak dorombolva a cicák, kutyók pedig önfeledt játékba kezdtek. Itthon lenni jó! ;)
Egyetlen kép készült: (illetve több készült, de ez érdemleges a megmutatásra)
Kutyóink játéka a nappaliban...
Utolsó kommentek