Budapest Time
Péntek:
Elérkezett a nap, mikor Mi, itthon, egyedül (azaz orvosi felügyelet nélkül) adtuk be a szurit Masninak. Egész ügyesek voltunk, bár úgy érzem, van még mit fejlődnünk.
Én felszívtam az anyagokat a kamrában, ahol senki nem zavart. Beírtam a táblázatba a dátumot, majd kijöttem és kezdődhetett a művelet. Masnit feltettük az asztalra, majd Apa-gazdi igyekezett megfogni a mini kuttyot, de legalábbis annyira megnyugtatni, hogy ne mocorogjon. Anya-gazdi pedig ügyes mozdulattal szúrt. És sikerült! Az elsőnél ugyan bemozdult egy kicsit Masni, így azt hiszem pár csepp félre ment, de nem vészesen sok... A második viszont már rutinosnak mondható. ;) Tehát igyekszünk és a lényeg, hogy Masnika egy hős! Mikor végeztünk, azonnal hátrafordult felém és ugrálni kezdett "örömében". Vagy azért, mert végre vége van, vagy mert kicsit zavarban volt, hogy ez most micsoda... Ilyet még sosem tapasztalt itthon, pláne nem Tőlünk. De nem lesz ezzel gond!
Utána még figyelgettük jó sokáig, hogy fellép-e valamilyen allergiás reakció. Még kalciummal is bekészültünk, de nem volt rá szükség. Masnika boldogan hozta a rágókötelét, dobálta és kérte, hogy dobáljuk. :)
Annak már nem örült annyira, hogy ma is kicsit később jöttünk haza, túlóráink miatt. És ilyenkor ugye Rájuk jut kevesebb idő, merthogy aludni ugyanúgy el kell menni időben... Sajnos néha van ez így. És még nem is sejtik, hogy a holnapi is munkanap... :(
Képek: Próbáltam Masniról olya boldogságos fotót csinálni, mikor hozta a játékát...
Az eredmény:
"Hozom már!"
Nyelv nyújtós... :O
Emel! :D
Na itt végre egy kicsit nyugton volt: Rágcsa... :)
"De már rohanok is!" ;)
Utolsó kommentek