Budapest Time
Hétfő:
Kegyetlenség volt ma munkába menni... Úgy értem: kegyetlenség volt itthon hagyni a manókat azután, hogy csak 1 napot voltunk Velük. :( Tisztára lelkifurdim van emiatt...
Az egy dolog, hogy Én sem tudtam pihenni és már a torkom is fáj. De ezeken a kis tündéreken annyira látszik, hogy hiányzunk Nekik. Most este is másztak Ránk. Illetve kikövetelték Petitől, hogy igenis feküdjön a kanapéra és csak velük bújjon össze. :) Hiába no, Én is érzem, hogy sokat vannak egyedül... Ahhoz képest mindenképpen, amennyit Velünk vannak. Most még tél is van, kevesebbet járunk kirándulni, sétálni...
Na de nem ragozom. Még mindig sokkal jobb sorsuk van, mint az utcán lévő kóbor, elveszett vagy kidobott társaiknak. Ma nagyon elgondolkodtunk egy árva kis Jack Russell féle fickó befogadásán. Akár ideiglenesen is, hiszen eredeti gazdiját keresi elsősorban. Ám be kell látni, hogy nem vagyunk Mi erre felkészülve. A sajátjaink is sokat vannak egyedül... Összeengedni egy idegen manóval nem lehetne felügyelet nélkül. Nem szólva a 4 cicáról, akik majd betojnának... :( Annak meg télvíz idején nincs sok értelme, hogy egy kiskutya csak a kertben lehessen... Így bízom a fajtamentőkben és a jószívű, kutyaszerető emberekben, akiknek van lehetőségük segíteni!
Egy mai képünk van: Ama kanapén... :)
Utolsó kommentek