Budapest Time
Péntek:
Még mindig a nyugdíj téma és a "menni vagy maradni?" kérdés.
Ugyan Én már döntöttem, mégis szinte egész nap csak ezt a témát hallgattam... Kollégáim vitatták meg a témát és igen, engem is megkérdeztek. Megfogadtam, hogy Én már nem szólok bele, mert meggyőzni sem akarok senkit... Mégis, ha az embert direktben kérdezik... :)
A lényeg, hogy egész nap cikkeket olvastak, kalkulátorokat kerestek és számoltak. És még olyanok is elkezdtek bizonytalankodni, akik eddig szentül meg voltak győződve arról, hogy jól döntöttek. Már ha döntöttek eddig egyáltalán...
No mindegy: Én tényleg nagyon örülök, hogy végre ténylegesen átgondolják az emberek és próbálják kitalálni, mi is lesz majd a jövőben. Talán még nem késő, bár... Egyre közeleg a döntés határidejének a vége. És ha az egész országban az van, mint az Én környezetemben, hogy az emberek kivárnak, még mindig csak gondolkodnak, vagy netán még csak most kapnak észbe: Akkor sok mindenki fog lemaradni! A sorban állás egy dolog, na de mennyien fognak végül eljutni az ablakhoz?
Ám persze az is lehet, hogy mindezt előre vetítve el sem mennek, vagy megfélemlítve érzik Magukat és talán dönteni sem mernek... Annyira, de annyira e-körül forog most minden diskurzus, hogy nem is tudtam volna másról írni. :O
De azért volt itthon csuda tündér manócskázás. Összebújás, ahogy csak Sütivel lehet. :) Dobálózás, ahogy azt csak Masnika tudja és dorombolás, nyávizás, ahogy azt csak a Mi cicáink tudják. ;)
Aztán persze egy mini házimunka is belefért, de az nem is olyan érdekes...
Pár kép:
Vilmos cinc...
Masu kincs... 
És egy kis esti tombolás: (Ugyan kicsit sötét a kép, de...)
Utolsó kommentek