Csütörtök:

Végre aludtam! :) Na mem sokat és főleg nem egyhuzamban, de mégis sikerült párszor fél órácskát álomba merülni éjjel. Ezen felbuzdulva, erős érzésekkel keltem. Majd etettem, almot takarítottam és akkor... Mikor lehajoltam... Úúúúgy elkezdett fájni a fejem...! ...Hogy egész délelőtt hasogatott. :( Persze visszabújtam az ágyba és folytattam a néha elalvást, ami nagyon jót tett. :) 

Peti reggel nem volt ennyire "jól". Lázméréssel indított, ami biztossá tette a számára, hogy ma orvoshoz megy munka helyett. Ugyanis Neki is 38 fölé kúszott a láza. :( 
Egész délelőtt az járt a fejemben, hogy karantén alá kéne vonni a házunkat, olyan szinten vagyunk fertőzőek, na meg a látvány sem a legfelemelőbb. Ma csak egyszer néztem a tükörbe, de az bőven elég is volt. Mintha behúztak volna, olyan lila, táskás a szemem körül... :O Aztán az is eszembe jutott, hogy a "Tüdőszanatórium" felirat is találó lenne az ajtónkra, mert mind a ketten szinte megállás nélkül köhögünk. Én még öklendezem is, amit nagyon, de nagyon utálok!!! Minden velejárójával együtt. :(

Nos: többet nem akarok nyavalyogni, de írni sem tudok másról, lévén ez teszi ki minden percünket... Peti még gyorsan beszaladt a kisboltba is hazafelé, csak hogy legalább kenyér legyen itthon ;), na meg hozott ebédet egy gyorsétteremből. Finom volt, bár: Már az ízeket sem érzem. Iszom az ásványvizet literszámra, de olyan fura fémes íze van. :O

Estére megint rosszabbul lettem és már félek lefeküdni is. Olyankor kezdődtek egész nap az öklendezős köhögések. :( Pedig nagyon fáradt vagyok!

Manócskáink olyan édesek!!!! Bújnak egész nap, ami az éppen izzadós félórában nem a legkellemesebb, de érzem, hogy gyógyítani akarnak. Segítenek. A cicák meg olyan csodálkozva néznek, mikor épp megfulladni "készülök". Még nem látták Anya-gazdit ennyire lerobbanva. :O

Egyetlen egy valamire való képünk van: 
A gyorséttermes zacsi az asztalon felejtődött... ;)

 

Egy évvel ezelőtt...>>