A Nagy család élete

Péntek:

Ma szabin voltunk, ugyanis ma reggelre kaptunk időpontot Masnikával a sebészetre. Éreztem Én, hogy műtét lesz ebből, de azért reménykedtem is: hátha mégsem!

Már tegnap este, lefekvés után elvettem a kutyók elől a vizes tálkát. Aztán reggel Mindenki elől is, kivétel ami a pulton van. Így a cicuk ihattak, Sütinek pedig adtam stikában a fürdőben pár kortyot, mikor láttam, hogy nagyon keresi a tálkát. :O

A reggeli hiányát nehezen fogadták a manók. Még a cicák is csak 1x kaptak, nehogy hergeljem vele a kutyikat vagy valami...
Aztán készülődtünk, Apa-gazdi és Masni eltűnt a garázsban, Én meg gyorsan adtam a cicáknak még egyszer enni, utána Süti is kapott pár jutifalatot és visszakerültek a vizes tálkák. Utána viszont már indulni kellett.
Masnika már rutinos utazó, csak kicsit nyöszörgött a hátsó ülésen. :) Utána vártunk majd egy órát a váróteremben, megismerkedtünk pár szintén a sebészetre váró kutyussal, egyszer megijedtünk egy masztifftól, aki pedig csak megrázta Magát... De végül bekerültünk a doktor úrhoz.
Masu már remegett, nagyon izgult és félt. Érezte, hogy itt valami nincsen rendben... A doktor bácsi megvizsgálta a fájós lábikót. Mozgatta, nyomogatta, meghallgatta a tünetekről adott tájékoztatásunkat és végül azt mondta amit sejtettünk. Műtét.
Ami Engem meglepett, hogy már ma el is tudta végezni, így Masnika ott maradt. Annak örültem, hogy hamar túl lettünk rajta, na meg hogy voltam olyan okos és nem adtam a manóknak reggelit. :)
Közben találtam egy nagyon jó leírást a patella ficamról. :( ITT!

Tehát Masu ott maradt, Mi meg elindultunk egy kis körútra. Beterveztünk ugyanis mára mást is, ha már szabin vagyunk. Először is átvettünk egy szponzorációs csomagot a TúraCsapatnak. :) Utána lemosattuk az autót, majd tankoltunk és végül ebédet vettünk. Aztán hazajöttünk, ebédeltünk, ami után Én elmentem bevásárolni. Ja: És a postán is, voltam ugyanis megérkezett Masnika hordozó táskája. Így, hogy most már többszörösen műtött, nagyon is szükség van rá! Ugyan szerintem egy kicsit nagy lett (mivel egyedi méretet kértünk), viszont nagyon nagyon szééép! :)

Mikor visszaértem a bevásárlásból, nem sok időm maradt. Éppen hogy elpakoltam, leültem egy kicsit és indulhattunk is vissza a pöttömért.
Édes kis tündér manó már ébren volt, ki is hozták Nekünk a váróba. Ott remegett és nyöszörgött a kezünkben, de nyalogatta az arcunkat. :) Aztán bementünk a dokihoz, aki elmondta, hogy detto olyan volt a lába, mint a másik. :( Iszonyatosan kopott porc, lekopott árok perem (vagy mi), amitől már szinte minden mozdulatnál kiugorhatott a patella.
Ezután 2 napig még rajta lesz a kötés, utána valszeg tölcsér, mert a sebet békén kell hagynia. 3 hétig kap fájdalomcsillapítót és 10 nap múlva kell varratszedésre mennünk. Ja: 1 hónap nyugalom amennyire lehetséges. Persze tudjuk, hogy terrier, de majd igyekszünk féken tartani a kincset. :)

Most már itthon vagyunk, kicsi manó állandóan csak helyezkedik, mert sehogy sem kényelmes. Gondolom, mindenhogyan fáj... :( Viszont eszik-iszik rendesen. A vacsorája iszonyat gyorsan fogyott el, csak lestem. :D Ebből látszik, hogy nagyon nagy baj nincsen, csak át kell vészelni ezt a fájdalmas és felettébb kellemetlen időszakot.

Pár kép:
Havazik...

 

Masu már Velünk!

Kicsi kutya a nagy ágyon:

 

"Ide tettek, itt ülök..."

 
Egy évvel ezelőtt...>>