A Nagy család élete

Szombat:

Nem tántorított el Minket a mára jósolt maximum 0 fok hőmérsélket, csak elmentünk a Vértesbe egy kiszemelt túraútvonalat lejárni.  Megint bebizonyosodott, hogy az ilyen előtúrákra nagyon is szükség van! 

A parkolóban tényleg hideg volt, de igazából csak azért, mert fújt a szél. Masnit be is öltöztettem a legmelegebb rucijába. ;)
Jött még Velünk Lejla és Liza Beagle túrázós társaink, na és persze a gazdik. :)

Nekiindultunk és az erdőben hirtelen már nem fújt a szél, a sapimat is levettem. :) És gyönyörűségesen besütött a nap a fák közé. A látványtól, na meg az emelkedőtől kimelegedtem és egyáltalán nem fáztam. Sőt!
Még Masniról is levettem egy réteg ruhát, mert úgy láttam, Neki sem kell és úgy könnyebben tudott mozogni. ;)

Kicsit feljebb még jeget is találtunk, de tényleg csak keveset... És az út elkezdett nagyon emelkedni. :O Gondoltam: "sebaj, csak addig ilyen, míg felérünk, utána mehetünk szépen egyenesen...". Elég sokáig tartott mire felértem, már fájt a vádlim is a végére. :S De a látvány kárpótolt ám Minket. Sajnos nagyon ködös volt lent az idő, így nem volt tökéletes, de szépséges kilátás tárult a szemünk elé. :)
Fotóztunk, fotózkodtunk és indultunk tovább abban a reményben, hogy majd innen szépen, nyugodt sétatempóban haladunk egyenesen. Egy ideig így is volt, majd egyre több kidőlt fával találkoztunk, majd lefelé vezetett az "út", illetve ösvény, amit majdhogynem Magunknak tapostunk, mert a jelzéseket láttuk ugyan a fákon és hála az égnek elég sűrűn, de hogy ez az út nem sűrűn járt, az tuti! Szóval mentünk, bukdácsoltunk, kutyók nagyon élvezték, Mi egyre kevésbé. Elkezdett sárosodni, hiszen sütött a nap. És egyre meredekebb lett a hegyoldal. Mi ugyan vízszintesen mentünk, de elég megterhelő a bokának, a térdnek, stb... Azt hiszem, mikor már másodjára keresgéltük a jelzést, mert még ösvényt sem láttunk sehol, akkor lelkileg fáradtam el. Aztán még egy iszonyatosan meredek emelkedőn is felkapaszkodtunk, ahol ha nincs ott Peti, talán még most is ott ülök a hegyoldalban. Kapaszkodtam a fákba, ágakba, Petibe és valahogy csak felértünk... Majd úgy döntöttünk, elhagyjuk ezt az "útat" és felmentünk a hegygerincre. Ott úgyis voltak épületek, tornyok, stb... Kerestünk hát egy járható utat. És találtunk is! Azt a murvás, majdnem betonos utat, aminek az alját régről már ismertük. Tehát feladtuk a mára kiszemelt útvonalat, hiszen azt már rég eldöntöttük, hogy ide sok kutyával életveszélyes lenne jönni... És elindultunk lefelé a murvás úton. Majd a már szintén ismert kék jelzésen értünk el a parkolóig.

Nem úgy sikerült a mai túra, ahogy az elterveztük, mégis sikeresnek, hasznosnak mondható, hiszen megtudtuk, hogy ide nem szervezünk túrát!
Jó társaságban, csodás környezetben kirándultunk 3 órát. 

Itthon persze Mindenki kidőlt. :) Petivel a kádban melegedtünk, Süti és Masni pedig a kanapén, a pléd alatt szuszognak. ;)

Képek:
Utazás oda: Masnika riadt szemei... 

Sütike mostanában háttal csücsülve utazik. :O


Aztán lenyugodtak, elfeküdtek... :)

Parkolóban: egyszer csak ott termett egy nagy kutyus. Fiatal volt és játékos, de nem szállt le rólunk. Illetve a kutyókról, akiknek ez nem tetszett. :S
Talán onnan szökött ki valahonnan, mert volt nyakörve és bilétája is.

Majd elindultunk:


Nem itt! Ez a várhoz felvezető meredek lépcső:


Szépséges erdő:



Szikla! 

Masuka "átöltözik" :)

Mini jég...

Indulás fel!

Anya-gazdi kissé lemaradt...

Ahh, de szép!!!


Felértünk :)

A ködös kilátás:

A mai csapat, mínusz a 2 fotós...

Indulás tovább:

Itt még bíztató az út:

Mohás :)

A jelzés:


Sütiii :)


Masniiii :)

Az út: Vagy mi...


A nagy meredekségben, kapaszkodásban nem igazán fotóztunk...
Ezen a képen azért látszik, hogy milyen volt a hegyoldal.
És hogy itt még az "út" sem látszik. :S


Nosza: irány a hegygerinc!


Már bújnak a kis növénykék az avar alól... :)


A tetőn: Torony, házikó, kilátó...




Végre egy járható út! 

Mögötte a murvás...

Lefelé:



Tündérek :)

Kék jelzés:

Jég! :O


Még mindig szép ám! ;)


Gyökér. ;)


Egy talány:
az a fa a repedésből nőtt ki? Vagy azért repedt meg a szikla, mert ott volt a fa?


Túránk végéhez értünk...


Parkoló: melletti rét...

A vár:

Hazafelé: fáradt kutyó tündérek...

Egy évvel ezelőtt...>>