A Nagy család élete

Szerda:

Mára szabit vettem ki, mert Zeuszt kellet állatorvoshz vinni.
Na de kezdjük azelején,mert nem indult ennyire egyszerűen a nap. Peti mondta, hogy nem kell kivinnem a buszhoz, majd Ő kisétál. Így is lett. Én még nagyon álmosan visszafeküdtem aludni. Összebújtunk a kutyókkal és éppen elaludtunk volna, mikor csörgött a telefon. Peti hívott, ugyanis lerobbant a busz és már kb. 15 perce ülnek benne az utasok, de sajnos nincs sok remény a tovább indulásra. Felkeltem, hogy akkor megyek érte és beviszem a melóba, hiszen egyre később volt és neki csak be kéne érnie. Aztán mire felöltöztem, hívott megint, hogy már ott van a következő busz, elmegy azzal. Nem gond ha késik, egyszer belefér...

Ezután még megpróbáltam aludni, de már nem sikerült olyan könnyen visszaaludni. Nem is volt gond, mert így legalább figyeltem Zeuszra. Ugyanis Ő reggel nem kapott reggelit, amit furcsált is. :O Aztán reggel még ihatott volna, de akkor persze nem akart, csak a kaját várta. Viszont eljött az idő, mikor már a vizes tálkákat is el kellett raknom, nehogy igyon a kis manó. A többiek viszont a reggeli kaja után, na meg a kutyók tombolása után igencsak szomjasak voltak. Ezért aztán kaptak is vizet és akkor Zeuszka is ott termett. Szegénykém, biztos nem értette, neki miért nem engedem...

Délben aztán felkerekedtünk és elmentünk a dokinénihez. Addig nemis izgultam egy cseppet sem. Ám mikor a kocsiban Zeusz olyan keservesen nyávizott, belegondoltam, hogy hova is viszem. :( És akkor kicsit elérzékenyültem. Ám Emese néni megnyugtatott, hogy nem nagy dolog ez a műtét, alig alszik majd 20 percet, minden rendben lesz. Még megvártam, míg Zeusz megkapja a szurit, majd megpuszilgattam vagy ötvenszer és eljöttem.

Elmentem boltba, majd hazajöttem és vártam, hogy hívjanak. Sok mindent nem tudtam csinálni... Izgultam. Azt is le akartam írni, hogy Masnika milyen aranyos volt. Mikor hazaértem, azonnal a cipőszekrény tetejére kémlelt, szaglászott, majd tanácstalanul nézett rám. Tényleg!!! Kereste zeuszt. Mindig oda szoktam rakni a cicahordozókat. Ez a pöttöm kutya pedig ezt nagyon jól tudja. Persze, hogy tényleg Zeuszt kereste-e vagy csak megszokta, hogy ott kell mindig szaglászni, azt nem tudom. Mindenesetre szeretném azt hinni, hogy mindenféle civakodásuk ellenére szeretik ők azért egymást. Legalábbis akkor nyugodtak, ha egyben van a falka. ;)

A lényeg, hogy kb. 1 óra múlva telefonált Emese néni, hogy Zeuszka már ébredezik, mehetek is érte. És Én robogtam is!!! Zeusz husika kicsit még kótyagos volt, de már kíváncsian kémlelt körbe. Lassú mozgásával bement a hordozóba, kapott még antibiotikumot és fájdalomcsillapítót, majd fizettem, tanácsokat kaptam és már jöttünk is haza. Itthon pedig Zeuszka nyugisan pihent estig. Majd egyre élénkebb lett, éhesebb is lett és egyszer bizony meg akarta vakarni a buksiját. Na akkor vérezni kezdett azonnal, szóval megkapta a tölcsérkét a fejére. :( Jobb lett volna nélküle, de jobb a biztonság! Este már evett is jóízűen, még joghurtot is kapott. :)

Ja! Emese néni elmondta, hogy a dudor befelé sem volt ám kicsi. Egészen leért a csontig. :( Sikerült mindent kivennie és most elküldték szövettanra. Az eredményig még izgulunk...

Egyetlen képet hoztam, a mai nap hőséről és az Ő szép buksijáról.
Teljesen szép a sebe szerintem. :)

Egy évvel ezelőtt...>>