Budapest Time
Hétfő:
Most is volt egy "szabadnapunk", így hát előtúrázni mentünk. Nemrég döbbentem rá ugyanis, hogy mindjárt június van és bizony szervezni kéne a TúraCsapat túráját. :) Eredetileg a Bakonyba szerettünk volna menni, de mivel a múltkori útvonal ugrott, gyorsan kellett egy másik, egy biztosabb. Pilisszentlászló ugrott be, ahol már voltunk ugyan, de elvetettük, mert nem az igazi. Kicsi a parkoló, két helyen is van villanypásztor, bár hozzá kell tennem, hogy az erdész úton van csak... Ami ugye jelöletlen, nem turista út. De Mi majd ott megyünk keresztül...
Nos: reggel készülődtünk és indultunk is. Kutyó bogyók elég hamar bezsongtak, valahogy mindig megérzik, hogy megyünk és nagyon jól tudják, hogy ez nem egy szokásos, munkanap vagy ilyesmi... Szóval utaztunk, ahol megint csak rájöttem, hogy Masnika egy hisztimanó. Végig nyüsszögött és tágra nyitotta a szemecskéit, mintha félne. Valami alapja persze biztos van a félelmének, de mivel hazafelé tud úgy eldőlve utazni, mint egy zsák, nem hiszem, hogy odafelé nem menne ez ugyanúgy. De csak megérkeztünk. :) Délelőtt 10 óra volt és már totál megtelt a parkoló. :O
Jött Velünk Erzsi, Ági és Feri is, na meg a kutyik: Manci és Bigi. :) Elindultunk, bandukoltunk. Már a legelső lépéseknél nyilvánvalóvá vált, hogy ma csúszkálni fogunk. :O Éjjel elég sok eső esett, amitől igencsak sáros lett az egész erdő. Viszont nagyon szép is volt! A fák zöld lombkoronája és ahogy a nap besüt közöttük, még mindig lenyűgöz. :) Pluszban nyári meleg volt, mégsem az a gatyarohasztó, fülledtség. A legtökéletesebb időt fogtuk ki a túrázáshoz. Néhol azért igyekeztünk egyszerűsíteni, pl. egy elég meredek részen (kb. 20 méter) inkább az erdőben kerültünk egy mint és ott ereszkedtünk le a patakhoz. Illetve csak a mederhez, mert víz nem sok volt benne. Kb. annyi, amennyi az előző napokban esett...
Pár méter mentünk a betonúton is, ahol gyakoroltuk a manókkal a behívást. Ugyanis Ők nagyon előremennek ilyenkor. Élvezik a szabadságot. :) Nem rohannak, nem szöknek, erről szó sincs. Mindig figyelnek minket, de amerre megy az út, arra mennek előre és szaglásznak ezerrel. :) Nincs is ezzel semmi gond. Ám itt a betonúton sok a bicaos és ezért szerencsésebb, ha a közelünkben vanna.
Hamar be is mentünk újból az erdőbe és csúszkáltunk tovább a sárban. :D Majd elértünk a lenti kis pihenőhöz, a mohás tetejű házikóhoz. :) Most mások is voltak ott, így egy kicsit arrébb ültünk le. Ági csomagolt uzsonnát, azt ettük meg közösen. :) Köszönjük szépen!!!
Innentől már csak felfelé mentünk. Ismét egy pindur szakaszon a betonúton, majd be a sáros erdőbe. Innentől következett a jelöletlen, erdész út. Eleinte ugyanolyan normális volt, mint egy turistaút. A villanypásztorról tudtam, hiszen voltunk már itt egyszer ősszel... Viszont most más akadály is útunkba került. Nevezetesen szerintem egy erdőkitermelés, vagy irtás vagy hogyan mondják közepébe csöppentünk. Na nem úgy hogy akkor vágták, hiszen ünnepnap volt. A kivágott fákat már talán elvitték... De az összes ág, törmelék ott maradt. Konkrétan ott, ahova esett... Így az út is tele volt velük. Alatta a csúszós, sáros talaj... Imádom ezt a társaságot, mert mondták, hogy így volt kalandos. :) És tényleg! Unalmasnak tényleg nem lehetne nevezni a mai kis sétát. Felfelé azért párszor megcsúsztam a sárban, mert annyira csalóka volt, hogy ránézésre keménynek tűnt, aztán mégiscsak kicsúszott az ember lába alól. :O De csak felértünk éppségben. ;) Itt megintcsak találkoztunk egy villanypásztorral bekerített területtel. Hülyéskedtünk, hogy ki meri bevállalni, hogy van-e benne áram és ha van, akkor mekora, de senki nem volt ennyire vállalkozó szellemű. Aztán mégis megtudtuk, hogy bizony van benne, ami üssön. Na nem halálosan, hiszen ennek nem is az a célja. Éppen annyira, hogy a vadakat elriassza. Na meg most a Mi kutyáinkat. Konkrétan Süti volt az, aki nem hallgatott ránk és bizony belesétált. Hiába hívtam többször is, bekapcsolt nála a beagle süketség. Aztán szegénykém feljajdult és azonnal a lábamnál termett. Kicsit sajnáltam, de nevelési szándékkal nem volt rossz. Megpuszilgattam a buksiját, majd mentünk tovább. Innentől kezdve, míg véget nem ért ez a szakasz, nem nagyon ment el tőlünk messzire. A lábunknál sertepertélt. Kis manócskám... Aztán érdekes módom, amikor már nem volt az út mellett a kerítés, azonnal mgváltozott és ment előre megint. Annyira okos kis tündér, nagyon imádom! :)
Ez a vége már egy vízszinted, kényelmes sétás szakasz, aminek a legvégén ott van a kiindulópont, a parkoló. Ekkorr már annyira megtelt, hogy a sikárosi út mind két szélén is álltak autók. :O
Elköszöntünk egymástól, beültünk az autókba és hazajüttönk. Manók eldőltek hátul és szuszogva pihentek. :) Ezt még itthon is folytatták. ;) Jó kis nap volt: Bár nem a legtökéletesebb útvonal, mégis ez lesz majd a júniusi túra útvonala.
Képek:
Szülinaposok egymás közt :)
Ajándékkal :)
Elindultunk:
Szépséges erdő:
Édeskék :)
Vidáman az erdőben :)
Sár, az volt!
Gombaaaa!
Leértünk:
Fent, luk:
Tényleg szép:
Milu a hídon :D
Visszatekintés:
Behívás!
Móka: Peti is sorban állt -ült virsliért. :)
És még meg is ette! :D
Újból a sárban...
Előre!
jövünk...
Flexis "tánc" :D
Masni és Süti :)
Az üres meder...
Átkelés:
Azért itt van egy kis víz... :)
Pihenőhely:
Kajcsi:
Sóvárgó szemek...
Újból indulunk:
Nem sokáig mentünk a betonon...
Erre!
Indulunk felfelé:
Ági a magasban :)
Fent volt egy fészek... 
Csoportkép 1.
Erre tovább :)
Szamóca lesz!!! :)
Kijutottunk az első villanypásztorhoz:
Fent egy másik vadászles:
Most Feri ment fel... Utána Bigi!
Pózolunk...
Csoportkép 2.
A kilátás: Gyönyörűűűűűű!
A kaland kezdődik...
Ágak és sár...
Erdőirtás...
Pedig egyébként nagyon szép!!!
Sár:
Kis dagonyások...
Tovább: Ez itt az út...
Fentebb már jobb, bár csúszós...
És felértünk:
Kicsi kutya, nagy pocsolya:
Újból villanypásztor:
Megkerüljük:
Moha???
Páfrány:
Ilyen sárosak lettünk:
Innen már vízszintesen...
Kutyik elöl:
Jönnek a gazdik is ;)
Kényelmes út...
Aki ügyes, virslit kap :)
Még mindig szép :)
Az út végén, az ott már a parkoló:
Az út két szélén is végig álltak...
Hazafelé, fáradtan :)
Egy évvel ezelőtt...>>
Utolsó kommentek