Vasárnap:
Nagyobbik keresztlányom idén érettségizett, majd elballagott. Szépségesek az eredményei, így mindenképpen ünnepelni kellett. A ballagáskor úgy alakult, hogy nem tudtunk ott lenni. :( Pont akkor szenvedtünk itthon 2 hétig betegállományban...
Ám az ünneplést ma bepótoltuk. :) Gratuláltunk a nagy lánynak és sok jót, ám kitartást kívántunk a most következő élethez. Nagy szavaknak tűnhetnek ezek, de tényleg most kezdődik az az időszak, mikor egyedül is boldogulnia kell majd...
Ma azonban még lehetett lazulni. Egy kisebb kerti-partira voltunk hivatalosak a Dunakanyarban. :) Volt a falon 3 tablóféleség, vagy montázs, mind a Rékáról készült képekből. Jó volt és egyben érdekes is visszanézni őket. :) Kaptunk finomságos falatkákat, salátákat és üdítőket. Mindent nagyon köszönünk!!!
Beszélgettünk, ücsörögtünk... Aztán lementünk a dunapartra sétálni. Jól is tettük, mert a kutyók is jöttek velünk. Menni akartak már egy kicsit szabadon. ;) Na meg így Szuzi (Az ottani kutyus) is megnyugodhatott egy kicsit. Merthogy Mi vittük a Mi kis kutyagyerekeinket is, hiszen Réka azt mondta szabad. Ám azt még Ő sem tudta, hogy Szuzi nem nagyon szokott a kutyatársasághoz. Nem estünk pánikba: Peti tanácsára az utcán szagoltattuk őket össze. Nem is volt semmi gond... Aztán még igazából bent sem... Csak Szuzi játszani akart volna. Nagyon tetszett neki Masni, de még Süti is. :) Ez a rajongás visszafelé nem volt tapasztalható. Masnika vicsorgott, morgott, mikor Szuzi piszkálni kezdte. Aztán Süti is odamorgott egyet, mikor Szuzi nem nyugodott le... Persze Ő volt otthon, de látszott, hogy egyáltalán nem támadólag lépett fel. Egyszerűen örült a kutyóknak, akik tényleg kicsit antiszocok. :D A problémát úgy "oldottuk" meg, hogy Szuzi bement a házba pihenni, míg a Mi kutyáink birtokba vették a kertet. Méltán érezhették, hogy győztek, bár Én ezt nem így mondanám...
Egy kis idő múlva Masnika felfedezte az udvaron lévő kalitkát és benne egy papagályt. Na onnantól kezdve el nem lehetett onnan mozdítani. Nézte, leste és remegve figyelte a szegény megrémült madárkát. Persze pórázra vettük és elhoztuk onnan, nehogy nagyon felizgassa a madárkát...
Majd megérkezett még egy vendég és vele Oszkár kutyó. :) Ő egy tündér bogárka, nagyon kis barátságos uszkár. Viselkedésre olyan, mint a mieink, így jól el is voltak egymással. :) Masnika mondjuk nem is tudom, hogy észrevette-e Oszit, annyira csak a papagályt leste. :D
Aztán lementünk a dunapartra sétálni. Nagyon szépen kiépített területre érkeztünk, bár még látszanak az árvíz nyomai. nagyon homokos a terület és a parton is látszik, hogy itt nem ez a normális... Pláne, hogy azt hiszem, most is árad, csak nem olyan magasan...
Szemben velünk a visegrádi vár és a pilis, ami lenyűgözően gyönyörű. Tudom, kicsit túlzok, de tényleg nagyon szépséges volt. Örültem, hogy lementünk sétálni. :) Kutyók még inkább, hiszen itt már mehettek egy kicsit szabadon. Szaglászhattak, futkoshattak kedvükre. Persze figyelni is kellett, de nem volt nagy autóforgalom sem. :)
Mikor a sétából visszamentünk a házhoz, Mi elköszöntünk. Későre járt és még haza is kellett vezetni. Lett is 8 óra, mire hazaértünk...
Képek:
Reggeli Lola :)
Vendégségben: tablók...
Terülj, terülj asztalkám!
"Mi is kapunk?" :)
Masnika a madárkára kattanva: (Tudom, karmot kéne vágni...)
Szegényke...
Sétálunk!
Szemben a vár! Visegrád!
Két popó :D
Erre tovább...
Sétány végén: kilátás!!! :)
Ez mi? Valami lánc csévéző lehet...
Próba:
Vissza a házhoz...
Hangulatos kis utcák vannak errefelé... ;)
Egy évvel ezelőtt...>>
Utolsó kommentek