A Nagy család élete

Péntek:

Ma is elutaztunk. Régi, kedves, kirándulós barátaink minden évben elmennek pár napra együtt valahova. Régebben mi is mentünk, ám mostanában a sok állat miatt nem nagyon tudunk velük tartani, maximum így egy-egy napra.

Így volt ez most is. Bár most bevallom őszintén, hogy egy másik tényező is közrejátszott. Konkrétan az, hogy Erzsit ünnepeltük, aki első magyar nőként megmászta a Sisapangma-t. Ez a föld 14. olyan hegycsúcsa, ami 8000 méter fölé magasodik. A maga 8013 méterével. :) Nagyon nagy teljesítmény! Gratulálunk Erzsi!!!!! :)

Ám mivel ez a több napos program a Balaton-felvidék kellős közepén volt, csak nem hagyhattuk ki, hogy kiránduljunk egyet. Itthon meg is néztem előre, hogy van a szállás körül egy kis tanösvény, azon terveztünk végig sétálni. Aztán a helyszínen lévő táblán szembesültünk a ténnyel miszerint tényleg van egy rövid tanösvény, ám ha szeretnénk, van egy hosszabb verzió is. :) Nem tanakodtunk rajta sokat. Az a hosszabb is 6,6 km, így természetesen azt céloztuk meg. ;)

Az erdő csodás volt. Késő őszi, bokáig érő avarban bandukoltunk. Süti és Masni nagyon élvezték. Rohantak előre, majd vissza hozzánk, közben szimatoltak, egyszer kapartak is és egy helyen még legelni is megálltunk. :D Irtó cukik voltak. <3

A táv egyáltalán nem nehéz. Az elején szinte csak vízszintesen haladt, vagy lankásan lejtett. Persze ennek meg is lett a "böjtje", hiszen ha lefelé megyünk, akkor egyszer majd felfelé is kell. ;) De az sem volt vészes. Kivétel egyszer, amikor annyira belefeledkeztünk a tájba, hogy nem figyeltük a jelzést és csak mentünk az úton felfelé. Csak egészen fent jutott eszünkbe, hogy már régen láttuk a szépséges lombos fát, ami a tanösvény turista jelzése. Viszont minden "eltévedésnek" van értelme! Mert fent egy nagyon szépséges tisztást találtunk. Ha esetlegesen sikerül majd ide eljönnünk a TúraCsapattal, akkor tuti feljövünk ide vetélkedőt tartani. De az még odébb van, leghamarabb jövő nyáron lehetséges...

Szóval visszatértünk az útra, mentünk, bandukoltunk. Néhol ugyan nem igazán volt út, csak jelzések a fán. a bokáig süppedés is megvolt, sőt még az avar alatt rejtőzködő, mini bogarakat is felvertük és ők mind ránk vetették magukat. Számomra hirtelen zavaró volt, amit csak ők szenvedtek meg. Lévén lecsaptam őket... :O

Persze azt meg sem említettem, hogy mivel tanösvény, vannak állomások, ahol tábla tájékoztat minket mindenféle erdei tudnivalóról. A fákról, az állatokról, az egész élővilágról... De még az erdőgazdálkodásról is olvashattunk. Az út vége felé még egy forrást is meglátogattunk. :)
Innentől kezdve már nyűgös voltam és nem nagyon akartam mást, csak visszaérni a házakhoz és végre leülni. így is lett. ;) Az elkavarodásnak köszönhetően pontosan 7 km-t mentünk, mire visszaértünk az erdei iskolához.

A többiek is visszatértek az ebédről vagy éppen akkor érkeztek. Az aznapi főző brigád már nekikezdett a bográcsos vacsora elkészítésének. Tüzet raktak, húst és zöldségeket vágtak. Ez utóbbiba Peti is besegített.
Én ücsörögtem, plusz a kutyákra figyeltem. Mivel itt nem volt zárt rész, ezért nem akartam őket szem elől téveszteni. Masnival "könnyű" dolgom volt, mert labdázott a gyerekekkel. Csak így tudtak vele megbarátkozni. Különben ugye megint mindenkit megugatott. Ám a labda megoldotta a "problémát". Süti is körülöttünk bóklászott. Persze, mert itt volt kaja a közelben. ;) Neeeeem, nem csak ezért! Ő mindenkivel barátságos volt, a gyerekek még meg is tudták simizni. :)

Aztán megérkezett Erzsi és Mi körbeültük. Kérdezgettünk, Ő mesélt és Mi hallgattuk. Nem igazán tudjuk átérezni azt, amit ő ott fent érzett és megélt, de már ez is lenyűgöző volt. Sajnos a fényképeket nem tudtuk megvárni, mert besötétedett, fáztunk, fáradtak voltunk és még ma este haza kellett jönnünk.

Így, mielőtt még a leves rotyogni kezdett volna, Mi elköszöntünk és hazaindultunk. Jó kis nap volt. ;)

Képek:
Utazunk...

Megérkeztünk:

A többiek itt fognak lakni 3 napig. Szép! :)

Mellette tűzrakóhely :)

A tanösvény táblája:

Indulunk!

Lefelé...

Be, az erdőbe!

Felkészültünk. ;) Köszi Susu!!!

Az öreg bükkből ennyi maradt. :(
Sajna két villámcsapás is érte és ha jól emlékszem, 2007-ben dőlt ki véglegesen...


Felette:

Jelzésünk:


Valami nagy fészek van odafent!

Megyünk tovább...

Egy szurdok, ami innen indul:


Az őszi erdő mindig lenyűgöz!


Tündér manók futnak hozzánk vissza <3

Egy farönk ;)

Akartunk egy profilképet...

Itt valami nagyon izgi!


Süti is kaparta. :O Aztán Masni is, persze Ő megvárta, míg lekapcsoltuk a kamerát. :D

Elágazás. Itt lehet dönteni, hogy balra visszamegyünk a kis körön vagy jobbra a nagy körre...

Mi jobbra mentünk. Lefelé...

Aztán fel...

Legelnek! :D

Egy vadászles! :)

Kutyikkal lent:)

Peti fent :)

Itt mentünk felfelé... Ahol nem kellett volna egészen. :D


De megérte! :)

Vissza le: Egy dagonyahely :D

Az őszi erdő <3

Előttünk még egy les...

A nyiladékon mentünk le:

Aztán megint be az erdőbe:

És itt mentünk le út nélkül :O

Gombaaaa! :D

És már vissza is értünk a kicsi körhöz ;)

A forrás és a pihenőhely:


Megyünk tovább...
Sok borostyán nőtt a fákra. Néhol már egybe is nőttek. :O

Szééééép!

Kicsit fel, majd vízszintesen már vissza is érünk. ;)



Ücsörgünk...

Süti már a hamuban... :S

Dolgoznak a fiúk:

Tűzgyújtás:

Főzés!

Süti és a gyerekek :)

Masnika lasztizott:

Tréfa :)

Torta!!!!


Mesélés...


Kezd már rotyogni. De mi már hazaindultunk...

Egy évvel ezelőtt...>>