A Nagy család élete

Vasárnap:

Előtúrázni mentünk ma!!! Végre!
Kicsit ugyan elbizonytalanodtam a héten, mikor fény derült egy újabb vadász"balesetre" vagy nem is tudjuk mire... Nem igazán szeretném kommentálni az esetet, hiszen nem voltunk ott, nem tudhatjuk. Nem a mi tisztünk ez. Én csak azért gondolkodtam, mert páran bizony ezért nem mernek velünk jönni az erdőbe kutyát sétáltatni, amit nagyon sajnálok. :(

Szóval úgy döntöttünk, hogy megyünk és felfedezzük újra ezt a terepet. Félig már ismerjük, csak most azt terveztük, hogy tovább megyünk, egészen a Sikárosi-rétig. És milyen jól tettük, hogy elmentünk!!! :) Rajtunk kívül még sokan gondolkodtak hasonlóan, ezért egészen sokan sikerült összegyűlnünk a parkolóban.
Kiszállva a kocsiból nagyon fáztunk, hiszen iszonyatosan fújt a hideg szél. Még a kapucnit is a fejünkre vettük. :) De a lelkesedésünket ez egy cseppet sem törte le.

Nekiindultunk a távnak. Először a betonúton, ahogy az út halad... Majd lementünk a patak mellé és ezúttal még át is tudtunk rajta kelni, ahogy a jelzés vezet. Mert mikor tavasszal jártunk erre, akkor nagyon meg volt duzzadva és sebesen csobogott. Akkor biza maradtunk a betonúton...

Szóval most lementünk és gyönyörködtünk az erdő szépségében. Sok-sok mohás kövel találkoztunk, kopár, ám mégis csodás fákkal, na meg néhol sárral is. Januárhoz képest nagyon enyhe időt fogtunk ki.

Az ifjúsági kis háznál pihentünk egy kicsit, majd tovább mentünk a forrást, aztán pedig a rét irányába. Itt a vége felé sajna találtunk az út közepén egy elejtett vaddal, ezért aztán jó nagy ívben kerültünk egyet. Kutyák persze nagyon érdeklődtek, de mi nem engedtük őket sem közel a tetemhez. A réten csak pár percre álltunk meg, míg készítettünk egy csoportképet. :) Ezután pedig már visszafelé indultunk, vagyis most a betonútat részesítettük előnyben az ifjúsági pihenőig. Így kikerültük a tetemet és kevesebbet csúszkáltunk a sárban. ;)

A kis háznál megint bevártuk egymást, de már nem pihentünk olyan nagyon... Innentől viszont kicsit szétvált a társaság. Mármint az eleje ment, ment, mi meg hátul igencsak lemaradtunk. Beszélgettünk, fényképeztünk, nem igazán siettünk... :) Nem is volt ezzel gond, hiszen az útvonal egyszerű, na meg idefelé is erre jöttünk... Szóval a parkolóban találkozott újból egymással a társaság, ahol elköszöntünk és hazajöttünk.

Igazán jól sikerült minden. Az idő csodás volt, sütött a nap, még a kutyókra sem kellett pulcsit adnom. Rohangáltak is, szaglásztak és ismerkedtek a többi kutyussal. Nekünk meg végre volt időnk beszélgetni és élvezni a friss levegőt. ;)

Képeink:
Parkolóban, gyülekezünk...


Susutól kaptunk ferrerot. Mindenkinek jutott. ;)

Indulás!!!


Szaladás előre! :)

Bükkös-patak:

Barlang (Vagy mi...)

Zazi és Milo - románcuk kezdetén <3

Betonúton megyünk...

Mellettünk a patak: lent...

Átkelés:


Furcsaság a fán: :O

Megint átkelünk ;)

Szépséges és nyugodt:

Újból a betonúton:

Kutyik előre!

Hamarosan elértük az ifjúsági pihenőt: Mohás házikó


Pihi:

Majd tovább, a hídon át...



Kárpát-forrás után: Erre még nem jártunk...
Itt már üres volt a meder:


Emlékmű:

Csoportkép: Sikárosi réten

Indulás visszafelé: Keresztül!

Masni talált egy neki nagyon tetsző husángot. :)


Visszatekintünk a rétre:

Megint betonúton egy kicsit...

Hamar elértünk újból a moház házhoz:

Közös kunyizás <3

Kis réten át...

És újból van víz a mederben ;)



Susu mondta: "Ha manó lennék, itt szeretnék lakni!" :)

Irány a parkoló!

Amerre ma jártunk...

Egy évvel ezelőtt...>>