Kedd:
Ma még mindig a fáradtsággal küzdöttem, ezért le is feküdtem hamar aludni.
Ám előtte még ünnepeltünk! Ma volt Apukám szülinapja és Mi délután, munka után át is mentünk köszönteni, koccintani és rétest enni. :) Sajnos nem maradtunk sokáig... Mert ugye jönni kellett haza, hétköznap lévén állatokat láttunk el, ici-picit még a kertbe is kijutottunk, majd jöhetett a pihenés.
Pezsgő!!! :)
Vasárnap:
Elérkezett a várva várt nap, amiért még a TúraCsapat szülinapját is elhalasztottuk. :) Azt mondtuk ugyanis, hogy kellő jelentkező esetén csak nem hagyjuk ki a lehetőséget, hogy a Beaglek is kipróbálják ezt a remek sportot. Szép kis csapat gyűlt össze. Ha jól tudom, akkor 17 beagle jelentkezett, és végül 14 beagle részt is vett az eseményen. :) (De ez a szám egyáltalán nem biztos :D) A terriereknek is nyitott volt ám, de valamiért nem éltek annyira a lehetőséggel. Így Masni sem, hiszen mind két műtött lábikójával nem ajánlatos nagyon gyorsan futtatni. Édesem most annyira kihagyta a lehetőséget, hogy el sem jött. Mivel Apa-gazdi is otthon maradt kertészkedni, Én egyedül nem mertem bevállalni a két kutyát. Főleg, hogy a nevezők között Bodza nevét is láttam. Aztán persze kiderült, hogy Bodzika szintén nem jött, de... Addigra már késő volt. Masnika tehát itthon maradt Petivel.
Korán keltünk, mert hamar akartunk érkezni. :) A tavalyi tapasztalatainkból kiindulva úgy éreztük, hogy hamarabb jobb futni. Azaz nem uncsiznak annyit a kutyók, plusz futunk egy jót, majd mehetünk sétálni, stb... Meg is beszéltük a többiekkel, hogy érkezzünk oda időben. ;)
Erzsivel találkoztunk 7-kor az utca végi parkolóban, majd nekiindultunk. Süti szerintem kicsit furcsállta, hogy Masnika ma sem jön velünk, na meg Apa sem, de azért hamar lenyugodott és elterült a hátsó ülésen. Egyszer hátranéztem és még a buksiját is befúrta a pléd alá. :D Jó lett volna lefotózni...
Masnika is furcsállta, hogy nem jöhet. :( Igyekeztünk megnyugtatni, Peti még ölbe is kapta, de pici kutty, csak jönni akart... Azért az jó, hogy nem maradt egyedül otthon. :)
Szóval mentünk, majd bolyongtunk egy kicsit a helyszínen a szántóföldeken. :) Vagyis igazából elindultunk a megadott úton, csak személy szerint megijedtem és visszafordultunk. Rátaláltunk a helyesen kijelöltre, bár szerintem ez sem volt jobban járható. :D Majd pár perc múlva meg is érkeztünk, ám mivel ott még nem volt senki, csak egyetlen egy autó, továbbmentünk. :D Csak azért, mert ott sok autó volt. Így találtuk meg a nyomkövető kutyásokat. :)
Szóval megérkeztünk, kvázi mi voltunk az elsők, kb. negyed 9-kor. Segítettünk pályát építeni, vagyis a pályán lévő lukakat tömtük be. Kaptunk célszerszámokat, mint ásó és gereblye... Majd az egész szinte úgy zajlott, hogy 5 nő kereste a lukakat és ha találtunk egyet, akkor szóltunk Csabinak. :) És Csabi jött és földet hozott és elegyengette. Köszönjük Csabi!!!
Vanda jóvoltából még reggelit is kaptunk. Frissen sült csokis csigát hozott mindenkinek! Kösziiiiii!!!! :*
A pálya elkészült, elérkezett a 9 óra is, kezdődhetett a nevezés. Gyorsan odaálltunk és tényleg Mi lettünk az elsők. A futamok előtt még kiraktuk a székeket és a plédeket egy pálya közeli helyre, ami kvázi a kocsik mellett is volt. :) Aztán elmentünk a másik kisebb pályára bemelegíteni, a kezdő kutyusoknak pedig benyuszizni. Azaz kipróbálni, mennyire izgulnak rá a nyúlüldözésre. :) Jelentem, a beaglek igazi kis vadászok!!! Nem is vártunk mást. ;) Süti csillogó szemekkel rohant a műnyúl után. Vele futott Füge is, aki az elején még nem nagyon értette, mit is kéne üldözni, ám mikor rájött az ízére, simán lefutotta Sütit. :D Bojli és Miro először próbálta ki a coursing-et, és nagyon ügyesek voltak. Annyira, hogy szinkronban futottak, majd a végén együtt rontottak és haraptak rá a műnyuszira. Alig akarták visszaadni. :D Öröm volt nézni Őket! Rozi és Manci azt hiszem bemelegítés nélkül futották le a nagy pályát, de ők ugye élő nyúlon "edzenek" néha... :D Egyedül Zsakit nem érdekelte a nyuszi, helyette viszont gazdái örömére nagyon rendesen viselkedett. :) Nyugodt volt és nem is szaladt el messzire...
Ott voltak még a "profi", gyakorlott coursing-esek is, Benny, Ördi és Minnie is. Plusz Bigi és Boogie is kijöttek csak nézőnek, aztán új beagle-seket is megismertünk. :)
A bemelegítő egyenes pálya után átmentünk a nagypályára, ahol kezdődhettek a futamok. Itt is mindenki remekelt. Volt néhány apró malőr, befutottak néző kutyusok a pályára vagy éppen elszakadt a zsinór, de tényleg nem sokszor... Sütivel is történt egy apróság, nevezetesen, hogy az első 50 méter után megtorpant és mintha sántított volna. Én ugyan nem láttam vészesnek a dolgot, mindenesetre leállították a nyuszit, gyorsan odafutottunk Süti husihoz és megnéztük a lábikóját. Semmit nem láttunk rajta, semmi vér sehol... Szerény véleményem szerint beleléphetett egy szúrós levelű gazba, ami bizony rettenetes. Süti hasonlóan szokott reagálni hasonló esetben. :) Megpuszilgattam azt az okos kis buksiját, majd megengedték, hogy tovább fusson, így "fél" pályáról indították el újból a nyuszit. Nem is volt most már egyáltalán gondja! Füge is futott mellette boldogan. :) Talán neki is jó volt a leállás, mert az elején még nem jött rá, mit is kéne üldöznie... Másodjára viszont már ment minden, mint a karikacsapás. Egyedül azt sajnáltam, hogy így messze kerültem a céltól és nem tudtam fotózni, sem videózni... De a második futamon, meg a kis pályán azért pótoltam. ;)
Mikor az összes beagle lefutotta az első futamot, elmentünk egy kicsit sétálni a patakparton. Át is lehetett volna menni rajta és akkor messzebb is mehettünk volna, de annyira megáradt, hogy az átkelőben egy minike tó keletkezett. Így viszont a kutyák tudtak benne fürödni, mártózni, de csak inni is, ahogy Süti is tette... Kicsit tovább sétáltunk, beszélgettünk. A kutyák lehettek egy kis ideig szabadon. :)
Igazából az egész délelőtt így telt. Sétáltunk, majd ücsörögtünk, beszélgettünk, néztük a többi kutyust, ahogy futnak. A vége felé páran lementünk a kis pályához megint "bemelegíteni", na és nagy attrakcióként a masszázst is kipróbáltuk. :) Ági és kolléganője részesítették a kutyusokat egy kis kényeztetésben. :) Mi meg becsületkassza alapon támogattuk az agár fajtamentést.
Bigi, Ági és Feri, akik helyben laknak, szintén kilátogattak az eseményre, és ebéd után hoztak nekünk két doboz jégkrémet. :) Köszönjük!!!!! Nagyon fincsi volt. Be is halámoltuk egyből. :)
Meleg volt az idő, sütött a nap hétágra. Ám mikor egy-egy felhő eltakarta a napot, csalókán fújt a szél. Azért simán bírtam egész nap egy szál pólóban, mondjuk a derekamra azért kötöttem egy pulcsit. ;)
A szervezők is csináltak bográcsban, hatalmas adag pásztortarhonyát ebédre, amit Csabi meg is kóstolt. Ezen kívül lehetett még venni szendvicset is, nyakláncokat, stb...
Délután már alig vártuk, hogy eljöjjön a második futam ideje. Rozi el is fáradt annyira, hogy a második futamot már le sem futotta... Zsakiék is hazamentek... A többi beagle viszont lelkesen rohant megint a műnyúl után. :)
Közben persze néztük a többieket is, a csodás mozgású agarakat és a nekem még mindig nagyon tetsző whippetetket is (remélem, jól írtam. :D). nem is igazán a kutyus, bár azok is nagyon szépségesek, de ahogyan futnak... Tátva marad a szám olyankor, annyira tetszenek! :)
Készítettünk még pár szuper csoportképet, elköszöntünk és hazaindultunk.
Nagyon szépen köszönjük a szervezőknek ezt a csodás napot. Szuper élménnyel lettünk megint gazdagabbak. Ha lesz még ilyen alkalom, szerintem Mi ott leszünk. ;)
Most úgy érzem, a felét sem írtam le annak a sok jó élménynek, amit ma megtapasztaltunk. Talán a képek és videók majd visszaadják az élményt és megtudjuk a pár kimaradt gondolatot is. :)
Szombat:
Ma korán keltünk. Nekem különösen korán, hiszen hétvégén szoktam kipihenni a hét fáradalmait, de így most ez elmaradt. Aztán még délután sem maradt rá idő, de azért remélem, majd csak lesz rá alkalmam. ;)
Szóval: korán keltünk, felöltöztünk, manókat elláttunk, majd elmentünk a piacra együtt. A növényke és palánta felhozatalt akartuk megnézni, és ha már vannak, akkor bevásárolni. Előbbi még nem igazán volt, csak árvácska és ilyenek... Viszont palánta már annál inkább. :) Vettünk is paradicsomot, paprikát és padlizsánt is. Utána pedig lángost és jughurtot is. ;)
Aztán, mikor hazajöttünk, reggeli, majd már nem sok időm maradt, mert Zeuszt vittem vissza az állatorvoshoz varratszedésre. Mi voltunk az elsők, bár volt egy nem kis kavargás a parkolás miatt. A szemben lévő sport létesítményben ugyanis program volt, de úgy, hogy az épület parkolóját lezárták. :O Ezt nem is értem... Így persze mindenhol parkoló autók álltak, még az érkező doktornő és az asszisztens is alig tudott megállni. :(
Na de csak bejutottunk. Zeusznak kiszedték a varratokat és még a tölcsér is lekerült. Nagyon örüüüült!!! :) Ildi meg is vakargatta a tündér nyakát, aki csak nyújtotta, annyira jól esett neki. :) Kapott még egy oltást is, a szokásos éves kombnáltat, majd már jöttünk is haza. Itthon pedig egy kis kajcsi után mosakodni kezdett. És nem hazudok: fél órán keresztül csak mosakodott a kis kincs. :)
Peti már kint volt a kertben és gazolt. Az idén valahogy tele van az egész kert tyúkhúrral. :O Az eddigi években szinte egyáltalán nem volt, de most... Mindenhol az van és sok!!! Az eper szinte nem is látszott alatta. :(
Megint csak nem maradt sok időm, mert 1 órára mentünk Sütivel az ELTE-re, etológia tesztre. Nagyon jóóóóó volt! :)
Előtte sétáltunk egy minit az infoparkban, de már ekkor is nyüsszögött egy kicsit Süti. Nem nagyon értettem. :O Mentünk amerre szoktunk, lassan... Süti szaglászott, de sokszor nézett vissza rám, majd mentünk tovább... Telefonáltam és már mehettünk is a bejárathoz. Na itt nyüsszögött aztán egyre jobban Süti. Tisztára izgalomba jött. :O :))) Amikor nyílt az ajtó, leste, ki jön ki rajta és mehetünk-e már befelé. :)
Anno, mikor elkezdtünk ide járni, mesélték, hogy van olyan kutyus, aki már az épületbe érve labdázni kezd és ugrál az izgalomtól. És tényleg!!! Most már Süti is tudja, hogy itt bizony mindig izgi feladatokat csinálunk, amiért jutifalat jár. ;) Kis cukikám. <3
Szóval felmentünk és Süti most is remekelt. Négyféle módon kellett jutalomfalatokat megkeresnie, illetve ketrecből kiszednie, ügyeskedve. Igazából ez 4 különálló teszt volt egymás után felvéve. :) Sütinek a lényege, hogy mindig megtalálta a feladatot. Kicsit tanulnia kellett hozzá, meg ügyeskednie, de Én nagyon büszke vagyok rá!!! Ő meg boldog volt, annyit evett. :D Hazafelé el is dőlt a hátsó ülésen. ;)
Itthon kicsitt tettünk-vettünk, palántát ültetünk, majd átmentünk Szüleimhez egy villámlátogatásra. Örültek nekünk, beszélgettünk... A fiúk ittak is pár pohárkával,majd hazajöttünk és személy szerint egy kis gépezés után bedőltem az ágyba. :D
Péntek:
Eljött az idő! :) Megnőtt már annyira a fű, hogy le lehessen nyírni és tényleg sokkal szebb is lett. :)
Peti ma el tudott jönni hamarabb egy kicsit a melóból, így éppen szürkületig meg is tudta csinálni az egész kertben a fűnyírást. Szuper lett! Végre olyan tavaszi-nyári érzése lett tőle az embernek. ;)
Plusz, ha már ilyen korán itthon volt, csodásabbnál csodásabb fényképeket készített az eébredező kertről.
Csütörtök:
Igaz, ma egy kicsit később jöttünk haza, mint szoktunk (Peti túlórázott, Én fogorvosnál voltam), de így is volt egy mini idő kimenni a kertbe. Kicsit ültettünk, Peti megélezte a fűnyírót, Én meg csodáltam a sziklakertet, aztán pedig átvettem egy csomagot. Kb. ennyi...
Pár kép:
A nőnapra kapott virágaim. Kiültettük, hátha túlélik!!! 
Sziklakert: 
Egy évvel ezelőtt...>>
Kedd:
Ma a nagyon kényelmes kutyáinkról hoztamképet. :) Ez az, ami vidámságot varázsol a mindennapkba. Na meg más is, az össze körülöttünk élő tündér man!!! :)
Amiért ezt így vezettem fel, az az, hogy bizony rossz hír is van. Megérkezett ugyanis Zeuszka szövettani eredménye, ami azt igazolja, hogy nagyon jól tettük, hogy kiműttettük a dudort a buksijáról. A szöettanszerint az egy mastocytoma, vagyis hízósejtes daganat. :( Első hallásra nagyon ijesztő... Igazából még mindig nem tudom eldönteni, hogy izguljak-e, mert annyira nyugodt vagyok. Najó, nem teljesen, mert állandóan ezen morfondírozok, de érzem, hogy minden rendben lesz. Dokinénink is megnyugtatott, hogy semmiféle burjánzás és érbetörés nem volt, ami azt jelenti, hogy kivették és kész. Nincs többé Zeuszban ilyen rosszaság. Na de akkor hogyan tovább? Mert ugye valamiért csak kialakult... :O Konzultáltam Petivel és egy kedves barátnőmmel is, aztán abban maradtunk, hogy keresünk zeusznak valami jó kis immunerősítőt és mostantól azt is kap a kajája mellé. :)
Egyébként teljesen ól van, semmi különös nem látszik rajta. Eszik-iszik rendesen, mászkál és néha még Lolit is piszkálja. :D
Na de nézzük azokat a vidámságot árasztó képeket. ;) 
Másik póz: "Mert így a kényelmes" :D
Egy évvel ezelőtt...>>
Hétfő:
Még adós vagyok Peti vasárnapi munkáival. Merthogy nem uncsizott itthon, az biztos. ;) Míg Mi odavoltunk és az erdőben sétáltunk, addig Ő fabrikált, vágott, csavarozott és összeállított, vagyis inkább átalakított egy régi raklapot. Majdan konyhakerti növények lesznek benne és reményeink szerint nagyon jól fog mutatni. :)
Ezek után délután még Szüleimhez is átment és csemézett, majd ott is kertészkedett. Amikor Én ott voltam, akkor éppen egy hatalmas fát fűrészelt. Illetve metszett, de azok már hatalmas ágak voltak! :O
Vasárnap:
Újabb helyszínt néztünk meg ma a kutyókkal. Régebben is néztem ezt az útvonalat,csak egyrészt közel van a városhoz, kvázi bent... Plusz kisvasút is van, na meg a táv sem hatalmas. Éppen ezért hanyagoltuk eddig. Most viszont csak kiszabadulni akartunk egy kicsit a természetbe, csak megnéztük.
Jött Velünk Adri és Tapsi, Susu és Boogie is. A Többiek most sajna nem értek rá...
Induláskor azért egy picikét aggódtam, ugyanis a kocsiban járt az ablaktörlő. Egész Pesten csöpögött az eső. :S Aztán, kb. mikor átértünk a budai oldalra, el is állt az égi áldás. :O :)
Majdnem egyszerre érkeztünk a parkolóba. Üdvözlés után, öltöztünk és már indultunk is. Meg kellett keresnünk az utat, majd elindulhattunk a már megszokott csiga tempónkban. :D Sokszor jött közben a kisvasút, amit eleinte csodáltunk, majd találgattunk, vajon hányan ülhetnek rajta. :D Néha egészen jót tippeltünk. ;)
A hely egyébként egészen jó. Szuper erdős terep, bár azt kell mondjam, a hárshegyi körút hű a nevéhez. :O Annyira furcsa emberekkel találkztunk, hogy az eszméletlen. Az egy dolog, hogy 90% félt a kutyáktól, de néhányan igen érdekesen reagáltak. Egy buta nő még meg is kergette Masnit. Na Masnit sem kellett félteni, még visszament ugatni. :D Ám nem is a kutyák kezdték az egészet. Éppen fent nézelődtünk és beszélgettünk a Kis-Hárs hegyi kilátónál, amikor 3 emberke szintén megérkezett a helyszínre. A Mi kutyáink figyelmen kívül hagyták Őket eleinte. Ám amikor odaszóltak, hogy jobb lesz, ha elmentek (mármint a kutyák gondolom. :O) innen, akkor Masni persze ugatni kezdett. Valahol igaza van, ne ijesztgesse már Őt senki!!! Főleg ne hadonásszon a botjával. Megértem én, hogy biztos rosszak a tapasztalai a néninek, de attól még lehetne stílust váltani. Volt ugyanis aranyos félős nénire is példa. Aki szólt előre, hogy fél a kicsi kutyáktól is, mégsem ijesztgette egyiket sem. Mondta is, hogy aranyosak, csak nem megy hozzájuk közel. És érdekes módon mosolyogva mentünk el egymás mellett. :)
No mindegy...
Kicsit azért hosszítottunk azon a 3,2 km-en és elmentünk másfelé is barangolni. Lefelé indultunk, ahol megint átkeltünk a kisvasúton. Mármint a síneken. :D És megint csak jött a sihuhu. Aztán mentünk tovább, beszélgettünk és nevettünk sokat. Majd egyszer csak találtunk egy táblát, rajta pár egyszerűbb tornagyakorlattal. Utólag már tudom, hogy egy erdei tornapályára tévedtünk. :) A lányok persze neki is álltak a feladatoknak. Én csak fotóztam, illetve a könnyebbeket, mint váltott ütemben járás hajtottam végre. :D Ezen a pályán sajna nem mentünk végig, mert egyre közeledtünk a másik vonat síneihez is és akkor már 2 vasút között mentünk volna. Pluszban a közeli főútvonal hangjai is egyre csak közeledtek... Szóval visszafordultunk és felmentünk az eredetileg tervezett körútig. Az egy könnyed, babakocsis, murvás útvonal, csak végigsétáltuk és már vissza is értünk a parkolóba. Persze sehol sem siettünk, meg-megálltunk virágokat, mohát felfedezni. És keresni a tavaszt. :O Merthogy még hóvirágot is láttunk, ami tudtommal már majdnem mindehol elvirágzott...
Jól esett kint lenni a levegőn és sétálni egy jót a természetben. Mindenkinek csak ajánlani tudom! :)
Peti most is itthon maradt kertészkedni, majd még Szüleimhez is átment hasonló teendők miatt. Mi a kutyókkal meg is látogattuk hazafelé, majd mégis eljöttünk hamarabb és pihentünk...
Szombat:
Bár még nem látszik, de Én most már tényleg úgy döntöttem, hogy itt a tavasz. Legalábbis nagyon közel van. Ugye??? Mindez a döntésem abban nyilvánult meg, hogy kitettem a bejárati ajtóra egy vidámságos virágos ajtódíszt! :) Így legalább az időjárás is látja és csak meggondolja már magát. Irgumm-burgimm!!! :D
Ezen kívül mostam, főztem, stb... Peti pedig kiment a kertbe gazolni.
Aztán délután még egy bevásárlás is belefért, ami után megint főztem. :D
Kb. ennyi...
Csütörtök:
Ma még itthon maradtam Zeuszkával. Na meg a többiekkel is. ;) Figyelgettem, hogy van és hogyan boldogul a tölcsérkéjében. Néha szegénykém még beakad ebbe-abba, de fejlődik. És olyan tündér módon türelmes cica. Imádom! :) Persze a mosakodással vannak gondjai, mármint, hogy nem tud... Olyankor csak nyalja a tölcsért belülről. :(
Ezen kívül vártam egy nagy csomagot is, nevezetesen a manók kajáját és néhány egyebet. :) Meg is érkezett rendben minden, sőt még ajándékokat is kaptunk a TúraCsapatnak. Köszönjük szépen itt is!
Na meg sokszor mentünk ki a kutyákkal a kertbe. Mondjuk nem maradtunk sokáig, ugyanis igen hideg volt. :(
Szerda:
Mára szabit vettem ki, mert Zeuszt kellet állatorvoshz vinni.
Na de kezdjük azelején,mert nem indult ennyire egyszerűen a nap. Peti mondta, hogy nem kell kivinnem a buszhoz, majd Ő kisétál. Így is lett. Én még nagyon álmosan visszafeküdtem aludni. Összebújtunk a kutyókkal és éppen elaludtunk volna, mikor csörgött a telefon. Peti hívott, ugyanis lerobbant a busz és már kb. 15 perce ülnek benne az utasok, de sajnos nincs sok remény a tovább indulásra. Felkeltem, hogy akkor megyek érte és beviszem a melóba, hiszen egyre később volt és neki csak be kéne érnie. Aztán mire felöltöztem, hívott megint, hogy már ott van a következő busz, elmegy azzal. Nem gond ha késik, egyszer belefér...
Ezután még megpróbáltam aludni, de már nem sikerült olyan könnyen visszaaludni. Nem is volt gond, mert így legalább figyeltem Zeuszra. Ugyanis Ő reggel nem kapott reggelit, amit furcsált is. :O Aztán reggel még ihatott volna, de akkor persze nem akart, csak a kaját várta. Viszont eljött az idő, mikor már a vizes tálkákat is el kellett raknom, nehogy igyon a kis manó. A többiek viszont a reggeli kaja után, na meg a kutyók tombolása után igencsak szomjasak voltak. Ezért aztán kaptak is vizet és akkor Zeuszka is ott termett. Szegénykém, biztos nem értette, neki miért nem engedem...
Délben aztán felkerekedtünk és elmentünk a dokinénihez. Addig nemis izgultam egy cseppet sem. Ám mikor a kocsiban Zeusz olyan keservesen nyávizott, belegondoltam, hogy hova is viszem. :( És akkor kicsit elérzékenyültem. Ám Emese néni megnyugtatott, hogy nem nagy dolog ez a műtét, alig alszik majd 20 percet, minden rendben lesz. Még megvártam, míg Zeusz megkapja a szurit, majd megpuszilgattam vagy ötvenszer és eljöttem.
Elmentem boltba, majd hazajöttem és vártam, hogy hívjanak. Sok mindent nem tudtam csinálni... Izgultam. Azt is le akartam írni, hogy Masnika milyen aranyos volt. Mikor hazaértem, azonnal a cipőszekrény tetejére kémlelt, szaglászott, majd tanácstalanul nézett rám. Tényleg!!! Kereste zeuszt. Mindig oda szoktam rakni a cicahordozókat. Ez a pöttöm kutya pedig ezt nagyon jól tudja. Persze, hogy tényleg Zeuszt kereste-e vagy csak megszokta, hogy ott kell mindig szaglászni, azt nem tudom. Mindenesetre szeretném azt hinni, hogy mindenféle civakodásuk ellenére szeretik ők azért egymást. Legalábbis akkor nyugodtak, ha egyben van a falka. ;)
A lényeg, hogy kb. 1 óra múlva telefonált Emese néni, hogy Zeuszka már ébredezik, mehetek is érte. És Én robogtam is!!! Zeusz husika kicsit még kótyagos volt, de már kíváncsian kémlelt körbe. Lassú mozgásával bement a hordozóba, kapott még antibiotikumot és fájdalomcsillapítót, majd fizettem, tanácsokat kaptam és már jöttünk is haza. Itthon pedig Zeuszka nyugisan pihent estig. Majd egyre élénkebb lett, éhesebb is lett és egyszer bizony meg akarta vakarni a buksiját. Na akkor vérezni kezdett azonnal, szóval megkapta a tölcsérkét a fejére. :( Jobb lett volna nélküle, de jobb a biztonság! Este már evett is jóízűen, még joghurtot is kapott. :)
Ja! Emese néni elmondta, hogy a dudor befelé sem volt ám kicsi. Egészen leért a csontig. :( Sikerült mindent kivennie és most elküldték szövettanra. Az eredményig még izgulunk...
Egyetlen képet hoztam, a mai nap hőséről és az Ő szép buksijáról.
Teljesen szép a sebe szerintem. :)
Egy évvel ezelőtt...>>
Hétfő:
Húsvét hétfő a locsolkodás napja. Vagy mi... Tudom, hogy fontosak a hagyományok, de nekem a hétvégék akkor is a sétáról, a kirádulásról, a kikapcsolódásról, a kutyákról és a természetről szól. Mindezt barátokkal egyetemben. ;)
Szóval kirándulni mentünk a közelbe. Budakeszi - Normafa - Budakeszi útvonalra. Peti most is itthon maradt, mert már tényleg esedkessé vált a permetezés. Ezúttal az eső sem mosta le. :) Plusz még a hagymákat is eldugdosta. Legalábbis a nagy részét. :)
Én meg korán keltem (Magamhoz képest) és még Katáért és Miroért is elmentem. Így 3 kutyó utazott a kisautóban. Miro nagyon kis cuki volt. Az anyósülésen ült Kata ölében és nézelődött. :) Ekkor döbbentem rá, hogy Süti nem lenne képes erre. Ő már ha csak felül hátul és meglát egy gyalogost, iszonyatosan elkezd morogni és ugatni. :S Nem is baj, hogy azt szokta meg, hogy feküdni kell hátul. ;)
Egészen hamar odaértünk a találkahelyre. Egy kicsit ugyan elbizonytalanodtunk, mert a parkolási helyzet egy kicsit katasztrofálisnak mondható. Mármint ahhoz képest, amit megszoktunk. Itt nem volt parkoló, csak nagyon szűk utcák. A házak és kerítések mellett meg tudtunk állni, bár kétszer is nekifutottunk. Ugyanis majdnem minden háznál van kutya is. Ezért a kocsiban lévő 3 kutya nem könnyítette meg a parkolást. Hárman kezdtek ugatni és vicsorogni a kocsiban, 1 vagy 2 kutya pedig közvetlen a kocsi mellett a kerítés mögött. De megoldottuk és ez a lényeg. :)
Sorban megérkeztek a többiek is, Én átvettem a bakancsom (amit nagyon jól tettem), üdvözöltük egymást és már indultunk is. :) A táv egyáltalán nem volt vészes. Bár utólag megnéztem és összesen 8 km-t gyalogoltunk. De az útvonal a térkép szerint babakocsival is járható, így nem mondanám megterhelőnek. ;) Az erdő csodaszép volt, de áprilishoz mérve lehetne már zöldebb is. Meglepetésünkre még nagyon is sok hó is volt. :O Komolyan még sífutni is lehetett volna fent a Normafánál. Merthogy oda mentünk fel. Közben sokszor álltunk meg, beszélgettünk, nevetgéltünk, kutyákat pesztráltunk. A Csacsi-réten egy hókunyhót is találtunk, ami nem csak nekünk, de a kutyóknak is nagyon tetszett. Aztán elment előttünk a kisvonat, majd vissza is jött és végül egy meglévő hóembert alakítottunk át hónyúllá. :D Szerintem nagyon jól sikerült. :)
A Normafánál megpihentünk, lángost és rétest ettünk, teát és forralt bort ittunk. Majd indultunk is vissza. Illetve még gyönyörködtünk egy kicsit a kilátásban, miközben majd elfújt minket a jeges szél. :S Beljebb is mentünk inkább a betonútra. Ott volt aztán a "tömeg". :O Nagyon sokan jöttek ki a természetbe!!!
Visszafelé ugyanazon az úton mentünk le ahol feljöttünk. Ismét sok hó volt a Csacsi-rétig. Onnan már csak sár, de az sem vészes, hiszen kicsit murvás itt a talaj.
Süti és Masni nagyon kisangyalok voltak. Figyeltek rám és nem mentek messzire. Persze bejelentkeztek virsliért is sokszor, amit boldogan adtam nekik. :) Sokat futkostak, szimatoltak és egy kicsit ugatott is Masni. Most már tuti, hogy azért ugat, mert valaki elkezd botozni. Csak akkor ugatta Boogie-t, amikor egy nagy husángot rángatott magával. Egyéb esetben simán elvolt magával vagy éppen a többiekkel is, csöndben!!!
Hazafelé ki is dőltek a hátsó ülésen. Még Katát és Mirot is kiraktuk otthon, majd hazagurultunk.
Délután még egy rövid látogatás is belefért, átmentünk ugyanis Szüleimhez egy mini húsvétra. Aztán pedig személy szerint kidőltem. :D
Vasárnap:
Az éjjel óraátállítás volt, amit most igencsak megéreztem. Illetve persze az Én hibám is, hogy annyirakésőn (vagy korán? :D) feküdtem le... De aztán reggel elutaztunk és ezért bizony kelni kellett időben. Mikor Peti szólt, komolyan azt sem tudta, hol vagyok hirtelen. :O
Na de csak elkészültünk és elindultunk Szarvasra. Peti vezetett, Én pedig szunyúókáltam. :) Éééééés, tettem egy őrült nagy felfedezést. :D Úgy kezdődött, hogy ugye álmos voltam és lbóbiskoltam. A nyakpárnám viszont hátul maradt a kalaptartón. :( Peti kérdezte, hogy álljunk-e meg, de az autópályán csak nem akartam... És akkor hátradöntöttem az ülést és hátranyúltam érte. :) Viszont ha már úgy feküdtem félig kinyúlva, ráébredtem, hogy milyen kényelmes (a körülményekhez képest ugye) ez így! Szóval beállítottam az ülést és félig hátradöntve aludtam nem is keveset. Persze nem volt az olyan igazi alvás, mint itthon az ágyban, de akkor, ott nagyon jól esett. ;)
Egészen hamar le is érkeztünk. Először Mamáékhoz mentünk, ahol Peti locsolkodott, de még szülinapozás is volt. Azaz felköszöntöttük Grétát. :) Kapott egy 50 db-os színes ceruza készletet, amit azonnal használni is kezdett. ;)
Aztán készülődtünk és mindannyian átmentünk Pistiékhez ebédelni. Itt is ücsörögtünk egy kicsit és beszélgettünk. Aztán jött a fergeteges ebéd. Leves, pörklt, sonka, hurka, kolbász... Egyszóval degeszre ettük magunkat. :D Kszönjük szépen! Minden nagyon finom volt! :)
Ebéd után is ücsörögtünk, beszélgettünk... Majd lassan készülődtünk, elköszöntünk és hazajöttünk.
Ez volt ugye a mai napunk.
Ám van itt még egy nagyon lényeges dolog, amit nem felejtettünk el, csak eltoljuk egy kicsit. Nevezetesen ma volt iker bébi cicáink (Lola és Ábel) szülinapja! :) Alutasakos kajcsi party-t terveztem nekik. ;)
Szombat:
A mai napra igazából pihenést terveztem. Na, ez nem jött össze. :O
Peti szokásos időben kelt az állatokhoz, enni adott nekik, majd készült a piacra. Ekkor sikerült anniyra felébrednem, hogy már nem aludtam vissza. Most ezt már nagyon érzem... Akkor úgy gondoltam, majd délután bepótolom, de akkor sem jött ösze, amit egyáltalán nem bánok. ;)
Szóval délelőtt mini házimunka volt terítéken, majd ebéd és Peti kiment a kertbe.
Én elvittem Zeuszt állatorvoshoz. Egyrészt esedékes volt neki az oltás, amit végül nem kapott meg... Mert a buksiján van egy pici dudor. Már említettem a dokinéninek, hogy ott van, de abban maradtunk, hogy ha nem nő, nem zavarja, akkor majd most megnézi. Ez történt ma. Emese néni megnézte, megnyomkodta, megviszgálta. Majd abban maradtunk, hogy ki kéne metszeni és utána elküldeni szövettanra. Bízzunk a legjobbakban!!! Oltást meg majd utána kap a tündér manó.
Aztán még délelőtt volt még egy szuper esemény, mikor a manóknak odaadtam még egy-egy szülinapi ajádékot. Így megy ez most már lassan egy hónapja. Mindig kapnak valamit... ;) Most a Vandáéktól kapott pihe-puha lasztiknak örülhettek. Mind ketten örültek, de Masnika meg is kergült egy picit. :D Annyira jó volt látni, ahogy boldogság mámorban úszik és csak hozza, rágcsálja és csillognak a szemei. :) Persze az egyiket szét is cincálta, de még így is hozta hogy dobáljuk neki. :) Süti inkább a múltkori rágcsiját őrizte, rejtegette és mindenkit elkergetett a közeléből...
Én a TúraCsapat cuccait pakoltam össze, fényképeztem és rendezkedtem. :) Aztán szólt Erzsi, hogy mi lenne, ha kimennénk sétálni a repcsikhez. Nekem nagyon is volt kedvem!!! A manóknak még inkább. :D Peti viszont itthon maradt és kertezett tovább. Permetezett, amit sajna most este el is mosott az eső... :(
Szóval mi elmentünk és sétáltunk egy nagyot és főleg izgiset. Erzsi már "tapasztalt"nak mondható a kutyái révéna nyuszi üldözésben. Ezért aztán nemis engedi el a kutyáit. Megértem, párszor eltűntek a szemei elől jó sok időre... Volt,hogy napokra. Azért írom ezt, mert ma volt alkalmam megtapasztalni az érzést, még ha csak fél percre is. Nyugodt maradtam, de azért megforult a fejemben, hogy mi van ha...??? Az történt, hogy mentünk az úton és Mi már láttuk, hogy egy nyuszi ül az út szélén. Kutyáink ekkor még semmit nem vettek észre. A nyuszi el is szaladt balra... Aztán mikor Süti odaért, megérezte a szagot. És az orra a talajra tapadt és ment a szag után. Eleinte lassan, majd egyre gyorsabban futott és végül még csaholni is kezdett. Azzal a tipikus beagle, vad üldözős csaholással. :) Masnika persze utána. :D Eleinte még nemis szóltam nekik, gondoltam, úgysem mennek messzire. Végülis így is lett, de azért csak eltűntek a fák mögött fél percre. Egyszer meglátuk őket, ahogy rohannak a fák mögött. Ekkor már persze hívtam őket vissza. És Masni megindult felém. :) pár másodperc múlva pedig Süti is. Hogy Süti igazából miért fordult vissza, még most is töröm a fejem. Vagy Masni hatására vagy talán tényleg kötődik hozzám, vagy csak mivel nyuszi nem volt sehol, csak a szaga... Nem látok a buksijába! Annak viszont nagyon örülök, hogy visszajött. Kapott falatot és sok simit is. Ám az is beigazolódott, hogy nem feltétlenül a falatért jön vissza. Mert ez a terület bizony tele van nyuszival és a jelenet megismétlődött, ha nemis ennyire pánikolósan. És amikor Süti visszarobogott, nem kérte a kaját, annyira izgatott volt. :D Bejelentkezett, megsimiztem a buksiját, de Ő már rohant tovább. Igazából nagyon jó volt ilyen boldognak és izgatottnak látni. Kis tündér vadász ebem. :)
Masnika pedig a másik szívem csücske. Ő nemrohant ennyire el (azt az egyet kivéve), Ő inkább a közelben maradt. Őt leginkább az aljnövényzetben megbúvó, mini, mozgó rágcsálók izgatták. Olyannyira, hogy egyet el is kapott. :O Meg is lepődtem, olyan gyorsan történt. Csak azt láttuk, hogy nagyon szagolnak valamit a kutyák. Pattogott valami a "fű" alatt. És akkor Masni lecsapott. Egy pocok vagy egér vagy Én nem is tudom mi volt a szájában. :O Totál meglepődtem, pedig nem kéne, hiszen neki ez a profilja. ;) Aztán Manci kikapta Masni szájából a zsákmányt és jól össze is nyomta. :D Masnika csak remegett a tetem fölött, míg lefotóztam. Utána pedig sikerült elterelnem onnan...
Jó kis kalandos volt így ez a séta, de élveztem nagyon. Közben egyfolytában repülők szálltak fel a fejünk felett... Beszélgetünk is és egy kicsit mozogtunk. :)
Szerda:
Márciusi tél van ám most. Mindenki a télapó és ahúsvéti nyszi harcát véli felfedezni a hóban. :O Ezt nemnagyon értem, de biztos Én vagyok korlátolt. Hétvégén húsét lesz, most meg esik a hó. És akkor mi van?
Én speciel nagyon örülök a hónak és a szép tájnak. ;)
Hétfő:
Peti mától itthon van pár nap szabin. Igazából azért vette ki ezt a pár napot, hogy kertészkedjen, mert nagyon feltorlódtak a teendők odakint. Ám ugye azzal megint csak nem számoltunk, hogy mínuszok fognak kint ugrálni. :O Sőt! Délután a havazás is megérkezett és állítólag marad is még minimum szerdáig. :S Így persze kertészkedni nem nagyon lehet, max. bent pihengélni, amit nagyon is irigylek Petitől. :D Plusz azért tett ezt-azt is... Leginkább fotózott a kertben! :)
Vasárnap:
Ma végre elmentünk arra az előtúrára, amit több ízben is elhalasztottunk. Ám azt most sem gondoltuk, hogy március 24-én mínusz 2 fokban, sálban és kapucniban fogunk sétálni. :O De nem adtuk fel és milyen jól tettük!!! Nagyon, de nagyon jót túráztunk az erdőben. Az útvonal megvan, rövidítettünk a 2 éve már ismert úton, és a már megszokott módon nagyon jól éreztük magunkat.
Na de kezdjük az elején, mert azt mindenképp le akartam írni, hogy Masnika mennyire nyüsszögött odafelé. Én nem tudom, miért csinálja ezt néha, de most mintha nagyon félt volna. Ami azt jelenti, hogy behúzott farokkal állt a hátsó ülésen, nyugtalanul topogott, lépkedett ide-oda és közben folyamatosan sípolt. :( Sajnáltam a kis manót, bár őszintén nem tudom, hogy ez nála mennyire félelem és mennyire csak hiszti. Mert sokszor semmi problémája nincs az utazással. Pláne hazafelé, amikor beájulva fekszik a kis plédje alatt. :) Eleinte arra gondoltam, hogy a sebesség nem tetszik neki, illetve az autó hangja olyankor. De akárhogy is figyelem, egyre jobban nem tudom, mivel lehet összefüggésben... :S
Az út sem volt rövid, röpke másfél óra alatt értünk Várgesztesre. Bojli és Miro és a gazdik, Kata, Vanda és Csabi már ott voltak, már csak Pogi és Szabolcs hiányoztak. Telefonáltak is, hogy kicsit késnek... Addig míg megvártuk Őket, felmentünk a várhoz, mert ácsorogva szétfagytunk volna. :O Én nem szoktam sálat venni, de sapkát végképp nem! Ehhez képest, most első dolgom volt a fejemet bebugyolálni!
Szóval felmentünk, körülnéztünk, fotóztunk és mikor épp indultunk volna lefelé, Szabolcs már telefonált is, hogy megérkeztek. :) A nagy rétnél találkoztunk, majd most már együtt a kis csapat nekiindultunk az erdőnek. Teljesen olyan érzésem volt, mintha január lenne. Az avar alól ugyan már bújtak a hóvirágok és a növénykék,ám néhol már el is fagytak, plusz a havas lejtők sem árulkodtak márciusi tavaszról...
Szépen lassan felsétáltunk az utunkon, majd jelzést váltottunk és megkerestük a szaggatott útvonalat, ahol lankásan ereszkedtünk le a parkolóig. Közben persze sokszor álltunk meg nézelődni, fákat, gombát csodálni, vadászlesre felmászni, jégen átfutni és fotózni. ;) Utolsó előttit csak a kutyák merték bevállalni. :D Ám néhol tényleg igen vastag jég borította a mini tavacskákat a fák között.
Masnika végre ma nem ugatott, lévén nem volt itt sem a szerelme, sem más bot vagy labda őrült terrier. :) Helyette boldogan bandukolt és jelentkezett be virsliért Sütivel egyetemben. ;) Pogi, Bojli és Miro jókat szaladgáltak, egymással játszottak.
Egyszer még egy egész turista csoporttal is találkoztunk, szóval nem csak Mi vagyunk ilyen elvetemültek, hogy a mínuszokban vágunk neki az erdőnek. Végülis télen is megtettük ugyanezt! Most legalább nem volt sár. ;)
A parkolóban aztán hamar elbúcsúztunk, nem sokat ácsorogtunk. Gyorsan beültünk a meleg autókba és hazajöttünk. Itthon pedig kutyók a pléd alatt, Mi egy forró vízes kádban olvadoztunk. ;)
Szombat:
Ma délelőtt egy kisebb beszerzési körúton vettem részt. :)
Voltam a piacon, ahol vettem fincsi sonkát!!! :) Tényleg fincsi, este le is teszteltük. Ki tud húsvétig várni? :D Aztán még joghurtokat is vetem. Azt ugyanis nemrégiben fdeztük fel, hogy kicsiny városunkban is lehet kapni a kedvenc joghurtunkat. Bár félre kell tetetni, mert hamar elkapkodják.
Ezek után jött egy gyors fodrászkodás, majd Kőbányára mentem, ahol megtömték a kisautók 8 zsák mulccsal. :D Totálisan megtelt!
Délután pedig csak kis itthoni munkákat végeztem, úgy mint mosogatás. Ezek után pedig aludtam egy hatalmasat. (Hiába, ez a hét az alvásról szól!) Majd ápoltam baráti kapcsoaltaimat. ;) Imádom ezt!
Peti itthon volt egész nap. Míg Én elmentem, Ő kisöpörte a garázst, majd a kertbe is kiment gazolni. Ám az ottani hideg levegő igen hamar "bezavarta". Azért nem adta fel és még délután is kiment egy kicsit...
Csütörtök:
Ma este egyszer csak arra lettünk figyelmesek, hogy valaki, valami motoszkál a fürdőben. Aztán belépve megláttuk a mini sereget. :D Elkpzelni sem tudom, mit kerestek mindannyian éppen a kádban, de irtó cukik voltak. :)
Szerda:
Valahol biztos jön már az a tavasz. Jó-jó, kicsit eltévedt útközben, de Én hiszek benne, hogy nemsokára befut. Mi várjuk! És a növények is a kertben. ;)
Nárciszka:
Meggyfa:
Cseresznyefa:
Sziklakert...
Egy ével ezelőtt...>>
Vasárnap:
A mára tervezett kirándulás elmaradt. :( A Vértesbe mentünk volna és a hóhelyzet maitt sokan lemondták... Ezért aztán Mi is itthon maradtunk. Nem mondom, volt házimunka is, de a mehetnénk is a lábukban maradt. Hát még a kutyákban. Masnika nagyon felpörög már ilyenkor hétvégén.
Szóval délelőtt házimunkáztunk,majd ebéd után csak kimentünk sétálni egyet a patakpartra. Átsétáltunk Szüleimhez, ahol ittunk, ettünk egy kicsit, majd ugyanez vissza. Konkrétan úgy éreztem néha, hogy lefagy az arcom. :O Mert az még rendbe is van, hogy most hideg napok vannak, de a hideg északi szél is fúj, ami bizony elég kellemetlen tud lenni... De azért nagyon jó is volt a levegőn!!!
Szombat:
Ma is itthon voltunk. Csak Én mozdultam ki, de Én is csak egy bevásárlás erejéig...
Reggel elgé ramatyul éreztem magam. Be is vettem egy bogyót,majd visszafküdtem a hálóba aludni. Jöttek vele a kutyik és azt hiszem egészen délig aludtunk. :O De legalább kipihentem magam és a fájdalom is úgy ahogy elmúlt... Majd elmentem bevásárolni és délután sütöttem, főztem, ahogy az lenni szokott. Holnapra, plusz a jövő hétre készültekaz ebédek. ;)
Budapest Time
Utolsó kommentek