A Nagy család élete

Szombat:

Mára tényleg ideért az afrikai hőség. Ha jól tudom, mától hőségriadó is van... Totál megértem, hiszen csak olvadozni lehet kint. :S

Peti szokásához híven ma is korán kelt és ki is ment a kertbe. A sufni mellett tevékenykedett, ahol reggel még árnyék van, de így is jóval 20 fok fölött járt már a levegő... Megigazította a beton elemeket, majd még földet is pakolt vissza. Kb. ekkor ébredtem Én. Már a melegtől sem aludtam valami jól, aztán mindenféle zavaró zajok ébresztettek. Síró gyerekek vagy dudáló autók. :O Mintha nem is a falu szélén laknánk. :S

Kihasználtam, hogy még nincs olyan rekkenő hőség és gyorsan megritkítottam és felkötöztem a paradicsomot. Le is szedtem, plusz még pár paprikát is, de aztán már mind a ketten bejöttünk a házba. És ott is maradtunk kb. délután 3-ig. :) Közben ebédeltünk, mostam egy adagot, teregettem és pihentünk, aludtunk, gépeztünk...

3-kor kimentem a medencét takarítani, plusz engedtünk bele új, hideg vizet. :) Estére egészen szép, tiszta és frissítően hűs lett a medence. ;) Aztán kiraktuk a locsolót is, ami ment egészen még sötétben is.

Közben pedig sütögettünk. Merthogy Én már tegnap mondtam, hogy ebben a 35 fokos hőségben nem nagyon szeretnék a konyhában főzőcskézni. Egyrészt akkor is izzad az ember, másrészt még a lakást is fűtöm vele. :S Szóval már tegnap úgy vásároltam, hogy legyen mit rácson sütögetni és aztán majd ma, holnap és azután is ehetjük. ;)
Szuper lett minden!!! 7 körül már a levegő is hűlni kezdett (Mondjuk ezt max. a medencének és a billenős locsolónak köszönhetjük) és neki is állhattunk tüzet csiholni és sütni. :) Közben söröztünk, majd egy üveg bor is előkerült! És sötétben még a levegő is megmozdult: Hihetetlen! :D

Péntek:

Ma még hétköznap volt, de már péntek! :) Azért ez erőt ad... 
Szóval dolgoztunk, majd hazajöttünk. Peti locsolt, Én pedig bevásárolni mentem...
Kb. ennyi.

És a nap leglényegesebb infója: Nagyon BOLDOG Névnapot kívánok Bogár!!! :)

Egy évvel ezelőtt...>>

Csütörtök:

Hétköznap. Azzal a különbséggel, hogy Peti ma hamarabb hazajöhetett. Már rögtön ebéd után... Mázlista! ;) Azt hiszem, újratelepítették a gépét vagy mi...
Így aztán neki is állt a terasz-kert folytatásának. :) A végső elemek behelyezéséhez ki kellett szedni egy részt a sásliliomokból, de sebaj! Egyrészt így is maradt elég, na meg pont ezt a növényt nem kell félteni. Szaporodik magától is nagyon... ;)

Peti nagyon jól haladt. Most már a helyén van az összes elem, bár az egyiket egy kicsit alacsonyabbra kell rakni, hogy egy szintben legyen a mellette lévő terasszal... És mindez után még a térköveket is odarakta a hordó elé. :)

Utána locsolt és végül eljött értem a metróhoz. Merthogy Én egy kicsit ma tovább maradtam bent.

Szerda:

Ma már mind a ketten dolgozni mentünk. Végre pihenhettek itthon a manók nyugiban. :D

Ám délután, munka után csak nekiálltunk itthon is dolgozni... ;) Ma a sufni melletti kis terület közvetlen közelségében lévő, volt sziklakertet építettük át. Kicsit bonyolultan írtam, de a lényeg az, hogy anno ide álmodtunk meg egy sziklakertet, ami valahogy sehogysem jött össze. Ez nem is baj, hiszen van máshol csudaszép. Ám itt is rendet kell tenni! :) Na ezért vettük a múltkor azokat a zsalukő szerű, szép, színes beton elemeket. Igazából zsalukő ez is, csak sokkal, de sokkal nehezebb. :S Ember legyen a talpán, aki emelgeti és rakosgatja. Peti az! ;)

Szóval ma locsolás után Peti nekiállt! Együtt kimértük, majd Ő ásott és szintezett és egymás mellé rakosgatta ezeket a dögnehéz bigyókat. Nem is gondoltam volna, hogy ma ilyen sokáig eljutunk... És már látszik, hogy tényleg szépséges lesz!

Kedd:

Hétköznap... Peti itthon, Én a melóban dolgoztam.
Az enyém nem annyira érdekes, így inkább csak Petiéről mesélnék. ;) Természetesen a kert volt a főszereplő. Fűnyírás, majd vetemény és végül a sufni melletti "sziklakert" vagy terasz vagy mi kialakítása.

Hétfő:

Ma már dolgozni mentem. Vagyis inkább vánszorogtam. :D Valahogy nem sikerült Magam kipihenni a tegnapi nap után...

Peti itthon maradt. Sőt! Úgy kezdte a napot, hogy elment a helyi barkács áruházba és bevásárolt pár dolgot. A legfontosabb a seb-kenőcs volt a Mamutfenyőre, amit aztán fel is kent a tegnap levágott fára. Aztán viszont jött az egész napos eső és lemosta. :S
Ám azért örültünk is az esőnek, hiszen így Peti ki tadta szórni a pétisót a fűre, aztán meg szuper módon lehetett gazolni a meglazult talajban. Peti gyönyörűségessé varázsolta a veteményest! :)

Én meló után jöttem is rögtön haza. Korai lefekvést terveztem, de megint sikerült elütnöm mással az időt, mint kellett volna. No, mindjárt megyek is, csak még befejezem a mai bejegyzést. ;)

Vasárnap:

Mára volt betervezve egy jó kis Pilisi előtúra Lajos-forrástól való indulással. :) 
Végül 14 kutyó és 21 bátor és nagyon lelkes gazdi indult neki a erdőnek. De főleg az emelkedőknek és lejtőknek. :S
Szóval reggel gyülekeztünk, kutyók szagiztak, ismerkedtek, majd nekiindultunk. Rögtön az elején egy igencsak meredek emelkedőn kellett felkapaszkodni. Ez mondjuk még hagyján, bár az erőt igen gyorsan kivette belőlem. Ám bíztam benne, hogy a túra további része majd könnyedebb lesz. Nem így lett. :D Valahogy az előre megnézett magassági diagrammon nem tűnt ennyire meredeknek egyik lejtő sem, de mostmár legalább tudom, a jövőben mit nézzek. ;)

Szóval mentünk, pihiztünk, Én rendszerint a végén haladtam. Peti támogatott, segített, a többiek meg vártak Ránk. Itt is nagyon köszönöm Nekik a türelmet, bár elmondásuk alapján nekik is jól jött a pihenő. Ugyanis lefelé Én konkrétan nagyon pici lépésekkel, nagyon lassan tudtam csak lejönni úgy, hogy közben végig Peti kezét fogtam. A vége felé már remegett a lábam és éreztem, hogy bedurant a vádlim. Fájt a bokám és a térdem is. Ennek ellenére örülök, hogy lejöttünk ott! Izomlázunk biztos lesz, és néha ilyen is kell... :) Ám azt hiszem, ebből az útvonalból nem lesz szervezett túra, ugyanis kb. 40 kutyával már bajosabb lenne a lejutás, na meg az sem korrekt, ha Mindenki rám vár...

Ettől eltekintve szerintem jó kis túra volt. Bár csak 6,2 km, de átmozgatott Mindenkit rendesen. A legvégén lévő kb. 1,5 km-es majdnem sima terep nagyon jól esett! ;)

Kutyók is kifulladtak ám. Eleinte futkároztak, kergetőztek, aztán viszont már Ők is dőltek, elfeküdtek a megállások alkalmával. Süti és Masni is nagyon cukik voltak. Figyeltek Ránk. Bár Masnika most Maját szemelte ki és amikor csak tudta, ugatta. :S Pont úgy, ahogy Bodzát szokta... Süti pedig egyszer hátrafelé indult, szerintem megszokta, hogy Én ott kullogok és a keresésemre indult. Szerencsére szóltak a többiek, amit itt is köszönök! És egy füttyszó után Süti már robogott is vissza! ;)

Összegezve szerintem jó kis túra volt ez! Örülök, hogy bár csak előtúra, mégis ilyen sokan eljöttek.
Így viszont ugye még mindig nincsen augusztusi túra útvonalunk, szóval keresgélek és hamarosan újra megyünk. ;) A kiindulás ugyanez lesz, csak az útvonal változik. Kevésbé bokatörőssé! ;)

Kb. délután 3-ra értünk vissza a parkolóba (asszem...). Ott még beszélgettünk egy kicsit, vízes palackokat töltöttünk, aztán indultunk haza. Személy szerint nagyon fáradt voltam, de ezt igazán csak itthon éreztem, mikor lehuppantam a gép elé. Úgy éreztem, mentem elalszom. Mondjuk erre biztos a meleg is rátett, de a fényképek feltöltése után bizony le kellett feküdnöm a kanapéra. Peti is csatlakozott, na meg Süti és Masni is. ;)

Utána viszont kertezni kellett. Locsolni, szegény Mamutfenyőt levágni, na és a legfontosabb: sziklakertet befejezni, ültetni! ;) Komolyan mondom, nagyon szép lett!!! Most már tényleg csak a terasz oldalának a lefestése hiányzik és azt hiszem, újságban lehetne mutogatni, annyira tetszik! Na de Én biztos elfogult vagyok. Nagyon sok munkánk van benne...

Szombat:

Megpróbálok a tényekre szorítkozni a mai napból...

Reggel nem nagyon tudtam tovább aludni, mert sok mindent terveztünk... Konkrétan tettünk egy kört a városban, ami alatt voltunk 3 áruházban, 1 művelődési házban és közben sokat autóztunk. Azt hiszem, mindenhol teljesítettük az "előírt" minimumot, de sajnos több mindent el is felejtettük. :( Így jár, aki nem ír listát. :S
Na meg sajnos az egyik helyen sikerült úgy elcsúsznom, hogy megrándult a bokám, mégis érdekes módon a térdem fáj, amire ráestem... No mindegy!

Aztán rohantunk haza, gyorsan kipakoltuk a cuccokat a kocsiból, kutyókat beraktuk a kocsiba és már mentünk is át Szüleimhez. Egy nagyon hirtelen rögtönzött, előrehozott névnapi délután volt "tervben". Már megint bogrács, pörkölt... De a kánikulai melegre való tekintettel volt medencézés is és fagyi! ;) Na meg közben sör és bor és mindenféle alkoholos nedü.

A bográcsolás előtt még a fiúk kikaptak a földből egy fát, ugyanis annak a helyén és abból is gyujtottunk tüzet...
Aztán főtt, rotyogott, puhult a husi...
Kaja és kávé után Mi elköszöntünk. Itthon várt Minket a sok-sok teendő, aminek a felét még így is el kellett halasztani... Petit "várta" a kanapé, Engem a manók és a kert. Megetettem Mindenki, majd meglocsoltam az egész kertet és az utcát, kitettem a billenőset. Aztán bejöttem mosogatni, szendvicseket csinálni és küzdeni az aksikkal, amik még most sem töltődnek. :S A fene tudja, hogy az aksik értek el életük végére vagy a töltő. :O Ám ugye holnapra mindenképpen kell, szóval a reggeli korai indulás előtt még lesz egy mini bevásárlásunk...

Péntek:

Ma ugyanaz volt a forgatókönyv, mint eddig a héten... Én munkába mentem, Peti itthon dolgozott.

No, de előtte azért még átéltünk egy hatalmas nagy vihart az éjjel. Mármint Masnika és Én, mert a többiek... :D Peti reggel megkérdezte, hogy "Masnika bent volt az ágyban, ugye?" és "Jééé, esett az eső!" :D Azért kicsit irigylem, hogy mellette tényleg még ágyút is lehetne durrogtatni, olyan jó alvókája van. ;)
A fél ország rettegésben feküdt az ágyában, fákat csavart ki a szél és több házba még a villám is becsapott... Ám Mi nyugodtan aludtunk. ;) Személy szerint Én nagyon szeretem az ilyen fajta zivatart. Tudom, hogy durva és félelmetes, de lenyűgöz a természet ereje! És nézzenek hülyének, de szeretem a dörgé hangját, a villámlást is gyönyörűnek látom. Ugye azért nem vagyok ezzel teljesen egyedül? :)

Szóval kb. hajnali fél 3-kor kezdődött, mikor is Masni nagyonlihegve rohant be Hozzánk a hálóba és tette-vette magát. Nagyon kiborult, felugrott az ágyba és bújt, bújt, bújt!!! Persze, hogy maradhatott. Most már nem erőltetem vissza a helyére, megértem, hogy fél. Olyan kis picurka. Azért ránéztem Sütire is, hogy vele mi lehet, de Ő még csak a fejét sem emelte fel. Álmosan, félig kinyitott szemmel sóhajtott egyet, ezzel konstatálta, hogy minden rendben van, hagyjam már aludni. :D Szóval visszabújtam az ágyba, Masnika letúrta Petit a párnájáról és aludtunk nyugiban. Közben többször is leszakadt az ég, reggelre meg is telt az utca... Pici manó néha még megremegett egy-egy hangosabb dörgésnél, de a közelünkben sokkal jobban bírta és talán pihenni is tudott. Olyannyira, hogy hajnali 5-kor (amikor még mindig dörgött az ág, csak talán egy kicsit messzebb...), mikor kimentem a mosdóba, Masnika követett és visszaballagott a helyükre az előszobában. :O Édes drága, biztos azt hitte, hogy Én akarom visszaküldeni, pedig erről szó sem volt. Mindenesetre reggelig már a helyén is nyugiban aludt. ;)

Így érkeztünk el a mai naphoz! Reggel nem volt itthon internet, aminek nagyon nem örültünk, de gondoltuk, hogy a vihar miatt lehetett valami gond... Estére hála az égnek megjavult, így Mi is boldogok vagyunk! :)

Én elmentem dolgozni. Élveztem, hogy néha még a szellő is fújdogált és már nem volt olyan rekkenő hőség. Ugyan így is felment 30 fokig a hőmérő higanyszála... Érdekes módon talán még a Mi kinti, digitális hőmérőnk is tönkrement. :O A melegtől lehet???
Peti pedig belevetette magát a kertbe. Mivel az éjjel ugye rengeteg eső esett, szuper módon átáztatta a talajt. Remekül lehetett hát gazolni! A veteményes nagy része megszépült, a kimaradt rész csak azért nem, mert délre már fülledt meleg lett és a nap is kisütött. Ezért aztán Peti megint bement a házba. Délután viszont a ház előtti sziklakertnek állt neki. Ma csak odahordta a sziklákat és leterítette a fóliát. Utána még lekente a terasz oldalát is a kihagyott részen, ahova anno a lépcsőt terveztük.

Este meg várt haza... Én hazafelé elmentem bevásárolni, majd itthon már csak ücsörögtem és Masnival labdáztam a kertben. ;)

Csütörtök:

Tovább folytatódott a kánikula. :S Olyannyira, hogy most estére már igencsak hisztis vagyok. Vagyis inkább nyűgös, mert tehetetlen vagyok a meleggel szemben. :( Viszont ma éjjelre már valamiféle hidegfrontot és heves zivatarokat jósoltak. Mondhatom, nagyon várom! Nagyon!!! Remélem, tényleg lesz belőle valami...

Peti pedig rendületlenül dolgozott ma is. Persze, hogy a sziklakerten! Illetve a szélén, ahova térköveket vettünk. Sajna csak kora reggel és késő délután bírt kint lenni, hiszen napközben 38 fokot mutatott a hőmérő. :O De így is nagyon sokat haladt. Ugyan már éppen besötétedett, mire készen lett, így nincsen legvége fotó, de tuti pótoljuk! És még úgyis kellenek növények a végső fényképezéshez. Ennek ellenére ma kb. 15 perci csak álltam mellette és néztem. Annyira, de annyira szép, komolyan!!! Hihetetlen, hogy Nekünk ilyen van. Peti csinálta az egészet!!! Én max. dirigáltam néha, szóval azzal talán hátráltattam... :D

Szerda:

Peti mától szabin van, Én viszont megyek dolgozni... Kicsit máshogy alakult ez a pár hét, mint terveztük, de megoldjuk.
Szóval Peti itthon maradt és nekiállt a sziklakertet befejezni. Egészen jól haladt, olyannyira, hogy készen is lett, bár Én egyetlen dolgot változtatnék rajta. Az egyik szikla számomra annyira természetellenesen áll, hogy ezért aztán nem is tetszik. :S Még meglátjuk, mi lesz a sorsa...

Persze ma is kánikula volt az egész országban. Meg is dőlt valami melegrekord. :O

Én csak későn jöttem haza és addigra Peti már meg is locsolt mindent. Annyira ügyes volt és Nekem már nem is kellett semmit semi csinálnom. Ami jól is esik, mert most nagyon fáradt vagyok. Talán a mai sok munka, de tuti köze van hozzá a nagy melegnek is... :(

Kedd:

Hétköznap, munka, túlóra, majd haza locsolás, hiszen a kánikula továbbra is tombol...

Reggeli képek:
Északi tollasgyöngyvessző...

Molyhos tölgy!

Egy évvel ezelőtt...>>

Hétfő:

Azt hiszem szombattól kezdődik a történet, amikor is Peti megjegyezte, hogy nincsen melegvíz. Azt hitte, hogy Én használtam el befőtt készítés közben, de ugye nem... Na ekkor lett gyanús a kazán. Megnéztük és nem ment. :O A bekapcsoló gomb on állásban volt ám mégsem működött. :S Először azt hittük, hogy nincsen áram a konnektrorban, esetleg az ottani hosszabbító a rossz... De minden jó volt, így kénytelen voltunk beletörődni a dologba és kivárni a mai napot.

Még szerencse, hogy kint 35 fokok vannak, mert így nem volt annyira gáz jéghideg vízben zuhanyozni. De ma reggel azért már nem esett jól. :S

Viszont szóltunk a szervíznek, akik ma már ki is jöttek. Mondjuk ez is megér pár mondatot, mert ma mindkettőnknek be kellett menni dolgozni. Mondtam, hogy Én haza tudok majd jönni, de pár órára tuti be kell mennem! Az asszisztensnő nagyon kedves volt és mondta, hogy majd szólnak, ha 1 óra múlva jönnek és bőven elég akkor hazaindulnom. :) Szuper!
Be is mentünk a melóba. Persze késtem, mert még Petit elvittem a melóba, utána pedig átverekedtem magam és a kisautót a pesti dugókon... 10-re már bent is voltam. :S
És 12.05-kor csörgött a telefon. A szerelő volt a vonal túlvégén és mondta, hogy itt áll a ház előtt. :O Én meg ugye a belvárosban. Elregéltem Neki a szitut, de Neki senki nem szólt ugye... Viszont azt mondta, megvár. :)
Így is lett. Hazafelé talán nem volt dugó, de azért így is 50 percbe telt, mire begurultam a garázsba. A szerelő meglepően nyugodt volt. ( Vagy lezsibbadt a 35 fokos hőségben való várakozástól ) Megnézte a kazánt, levette az elejét, bütykölt valamit és a készülék már zúgott is! Csinálta a melegvízet bőszen. ;) Valami biztosítékot kellett kicserélni vagy mi... Ami tönkremehetett valamiféle áramingadozástól vagy rossz áramfelvételtől... Nő vagyok, Engem csak az érdekel, hogy van melegvíz! :)

Délután még pihengéltem egy kicsit, majd Petiért mentem a metróhoz. Aztán itthon pihi, locsolás, medencézés, citromos és sima sör, majd házban ücsörgés. ;)

Mai kép: Mikor ülünk a teraszon, kezünkben a sörünkkel, ilyen szép naplementét nézünk! :)

Egy évvel ezelőtt...>>

Vasárnap:

Röviden: kánikula és izzadás. :D
Bővebben: Jó kis nap kerekedett a maiból. :)
Reggel Én ma tényleg tovább aludtam, Rám is fért a pihenés. Peti közben már a kertben szorgoskodott, de jól is tette, mert reggel még úgy-ahogy elviselhető volt a hőfok... Megmetszette acseresznye és a meggyfát, majd a kis virágoskert szélére ágyásszegélyt kalapált.
Addigra már Én is felkeltem és nekiálltam egy kicsit rendezkedni. Délutánra tisztítottam meg a rácsot és a lapot, letöröltem a székeket, majd bent vettem elő a kellékeket.

Közben irtózatosan meleg volt ma. (És ez állítólag csak fokozódni fog. :S) Mikor kimentem csak pár percre, úgy éreztem, égeti a bőrömet a hőség. :O

Szóval dél körül bejöttünk és ledőltünk egy kicsit. Peti a kanapén, Én az ágyban szundítottam egy keveset. Aztán Peti még gyorsan kihasználta a terason lévő árnyékot és nekiállt a lemetszett ágakat feldarabolni, hogy a komposztba tehesse...

Utána pedig vártuk a vendégeket. Csináltam jó sok sültkrumplit, aztán igyekeztem nem mozdulni, ugyanis már a házban is izzadunk. :D
Ma a család jött hozzánk és sütögettünk. Kicsit agyament ötlet volt ezt ennyire melegben, de nagyon szuper módon kiviteleztük. Először is a házban ücsörögtünk. :D Majd délután 4 óra után mentünk a kertbe. A fiúk tüzet raktak... Én meg kiraktam a billenős locsolót, sőt még a medence tetejét is levettük. És hipp-hopp, egyszer csak mindenki fürdőruhára váltottt. :D Komolyan csak így lehetett elviselni a meleget. Átsétáltunk a locsoló alatt, majd beültünk a medencébe lehűlni. Szuper jó volt! ;)
Aztán persze sütögettünk is. Kicsit bajlódtam a füsttel, de próbáltam nem idegeskedni. (Nem nagyon sikerült. :D)
A kaja viszont nagyon szuper lett! Közben ittunk, beszélgettünk és igyekeztünk az árnyékban "hűsölni". Már ha lehetséges ilyen 35 fokban. :O
Kaja után pihi, majd fagyi, majd beesteledett...

Szombat:

Nem is nagyon tudom, hol kezdjem a mai napot, annyi minden történt...
Korán keltünk és most már nagyon késő van, így lehetséges, hogy a címszavaknál maradok, aztán majd holnap kiegészítem... ;)

Szóval: A korán kelés után még úgy gondoltuk, hogy majd visszafekszünk egy kicsit a hálóba, aztán érdekes módon nem így történt. :O Mind a ketten elkezdtünk serénykedni. ;) Peti a kertben. gazolt egy keveset a veteményben, majd füvet nyírt és végül a szomszédhoz átlógó ágakat is levágta. Utóbbit már együtt.
Én addig a házban porszívóztam, mostam, teregettem... A szokásos.

Aztán ebéd és utána jött a napi projekt. A meggy és a sziklakert. :)
A meggy összesen 9,4 kg lett, ami most éppen elég. Tavaly csak egy kicsivel termett több, ám most már nagyobb a fa. Viszont ugye a fele elfagyott. :S Bár ha belegondolok, nem tudom mit csináltunk volna, ha leterem itt Nekünk 20 kg-ot. Ezen a hétvégén nem nagyon értünk volna rá feldolgozni...  No, de így este már el is tettük! Kimagoztuk a 2/3-át, majd lett belőle 12 üveg befőtt. A többit elaktároztuk enni a hétre. :)

A másik projekt pedig természetesen a sziklakert. Már nagyon érezzük a végét és örömmel haladunk vele. Még így is hátra van mondjuk 1 napi munka, de az érzés, miszerint örömmel megyünk inkább arra és kerüljük meg a teraszt, az nagyon megvan! :)
Szóval sziklakert, majd este locsolás, locsolás, locsolás. Hiszen állati meleg van mostanság...

Péntek:

Munka, majd haza, aztán bevásárlás és locsolás itthon... Semmi különös. :)

Képeink:
Napszemvirágok az utcán: ;)

Berkenye: Már kezd kékülni... :)

Egy évvel ezelőtt...>>

Csütörtök:

A mai nap legjobb híre, hogy Rozi megkerült!!!
Ma reggel hívott Erzsi, hogy Gyöngyösön sikerült Rozit megfogni. :) Annyira nem volt egyszerű, mert édeske meg volt rémülve és nem engedett magához közel senkit. Ám a sok netes hirdetésnek köszönhetően már annyian tudtak róla és "ismerték" Rozit, hogy 6 autós konvoj követte elakadásjelzővel a 24-es úton. :) És végül sikerrel jártak és megfogták a tündért. Így Rozi ma már otthon pihen, alszik és szuszog a gazdikkal! ;)
Mindenkinek hatalmas köszönet, aki megosztotta és kereste és annak is, aki csak szurkolt és aggódott.

Velünk ezen kívül nem történt semmi... Hétköznap, munka, majd utána előadás, így Én később jöttem haza.
Peti addig itthon permetezett, aztán eljött értem a metróhoz. :)

Kép: Napraforgó a veteményesben. Csak úgy nőtt. :O

Egy évvel ezelőtt...>>

Szerda:

Sziklakerti szegfű újra virágzik! :)

Egy évvel ezelőtt...>>

Kedd:

Nagyfiúk alszanak... :)

Egy évvel ezelőtt...>>

Hétfő:

Ma itthon maradtam még szabin. Pihenni, írni és többek között a tüzépről vett szállítmányt átvenni. :)
Reggel még tudtam egy kicsit tovább aludni. Jól is esett a hűvös levegőben. Örültem, hogy nyitva lehet az ablak, miközben kin esik az eső! ;)

Aztán valamikor dél előtt meghozták a szállímányt. Éppen kimentünk a kutyákkal körbenézni a kertben, amikor begördült a kisteherautó. Még ügyesen be is tolatott a kertbe, ezért nem kellett messziről cipekednie. Rendes, kedves volt a szállító pasi, még beszélgettünk is a kutyákról, kertről, na meg az időjárásról. :D Mindent lepakolt a ház mellé, ahogy kértem.

Aztán nekiálltam írni, képeket válogatni, átméretezni, videókat tölteni és élménybeszámolót készíteni. Nagyon nehéz volt, mert bár tényleg jó hangulatú túra volt a tegnapi, mégis mindeninek minden gondolata csak Rozi körül forog. :(
Ma nagyon sokszor megosztottuk a közösségi oldalakon, feltettük talált-elveszett oldalakra is a fényképet és többekkel beszélgettünk, chat-eltünk. Abban bízunk, hogy valaki biztos megtalálta Rozit és csak idő kérdése, mikor jut el hozzá az elérhetőség, esetleg a megtaláló mikor megy el állatorvoshoz.
Mindenesetre Rozi még ma sincs otthon. Erzsiék visszamentek ma a Mátrába és plakátoltak mindenhol!

Én délután kimentem a kertbe. Kicsit körbenéztem, majd felkötöttem a paradicsomot, aztán még gazolni is nekiálltam. Utóbbiban nem jutottam sokáig, de két kis vödröt azért csak telepakoltam. ;)

Vasárnap:

Ma tartottuk a TúraCsapat XIV. túráját, immáron a Mátrában. :)
Mivel kicsit messzebb mentünk most Pesttől, a létszám nem volt magas. Na meg a vasárnapra jósolt zivataros, esős időjárás is elvette sokak kedvét.

Akik viszont "bátrak" voltak és kitartottak döntésük mellett, egy nagyon jót sétáltunk az erdőben! ;)
A mi manóink sajnos itthon maradtak, mert még mindig szörcsögnek, így fertőzőek a drágák. :S
Ám a helyzet úgy hozta, hogy mégsem érkeztünk kutya nélkül a parkolóba. Egy kedves túratagunk ugyanis busszal indult el Pestről reggel, ám Gyöngyösön lekéste a csatlakozást. :( Telefonált Nekünk, hogy mit lehetne tenni. És mivel Nálunk éppen üres volt a hátsó ülés, nem volt kérdés, hogy akkor Mi elvisszük Fufit és Dávidot!

Végül összesen 18 kutyó és 29 gazdi érkezett a parkolóba. Hamar megérkezett mindenki, így már indulhattunk is. Meleg volt a levegő, de inkább fülledtnek jellemezném. Olyan eső utáni és egyben előtti állapotnak.
A legelső szakasz egy jelzéstelen, kis ösvény volt, ami nem is igazán út. De biztos jártak már itt előttünk is, mert egészen jól le volt taposva. Kicsit csúszkáltunk a sárban és a köveken, de nem volt vészes.

Végre kiértünk az útra. Innen kicsit könnyebb dolgunk volt. Egy ideig vízszintesen, majd felfelé vezetett az út. Mind a kutyák, mind a gazdik nagyon élvezték a friss levegőt és a szép erdőt. Kutyák rohangáltak, szimatoltak és egymással játszottak.
Mikor felértünk az első nagy emelkedőn lévő kisebb placcra, megtartottuk az agytornát, majd még a kedvenc kutyusokra is szavaztunk. :) Utána indultunk tovább. Ismét egy picit vízszintesen, majd még egy kis emelkedő következett. Ezt követően egy elég sűrű fenyőerdő mellett vezetett az út... Kisütött a nap, ám az eső is cseperegni kezdett. :O Megmondom őszintén örültem neki, hiszen egy kicsit még hűsítette is az arcomat. :D De "sajna" nem tartott sokáig a csepergés, csak a fülledt idő maradt.

Aztán jött egy kisebb rémálom, mikor 3 kutya is elrohant az erdőbe. Ha minden igaz, akkor egy elfutú nyulat követtek. Póló (Terrier) pár perc múlva feltűnt a fák között és visszajött a gazdikhoz. Ám 2 Beagle bizony csak nem jött. A gazdik viszont nyugodtak voltak. Mind két kutyus volt már hasonló helyzetben, azaz nem ez az első eltűnésük. Mondták is a gazdik, hogy menjünk nyugodtan, Ők majd megvárják a kutyákat, eddig mindig visszajöttek. És Mi mentünk is...
Golyó gazdija azért kb. fél óra múlva már aggódni kezdett és csak visszament a helyszínre (asszem), de az biztos, hogy a kutyó keresésére indult Meg is lett, előkerült a drága kutty! Ám a erdőben kóborolt még Rozi, aki sajna a túra végéig sem került elő... :S

Mi közben elérkeztünk a következő helyszínre, a sífelvonóhoz, ahova a futóversenyt terveztük. Mivel egy sípálya kicsit meredek, a gazdiknak nem is kellett futni, csak a kutyóknak. Nehezítésnek pedig felfelé! :) Ahogy Én láttam nagyon élvezték a résztvevők a futást, az izgalmat és a versengést. A kutyók boldogan futottak a gazdi felé, aztán boldogan rágcsálták a jutifalatokat. ;)
Még itt kijavítottuk az agytorna teszteket is, aztán a sok második helyezett közül - "szétlővő" kérdésekkel - döntöttük el a második és harmadik helyezettet. Merthogy az első helyezett, egyetlen hibátlan megoldással már megvolt Anett személyében! Gratulálunk Mindenkinek!!!

Mindezek után tovább indultunk. Kis séta után még Bagolyirtás szélén is áthaladtunk, hiszen erre vitt az út. Hála az égnek autóval nem találkoztunk. Majd ismét be az erdőbe és innen már csak lefelé sétáltunk az erdőben és a parkolóhoz közeledve esőben is. :O
Olyan nyári zápor szerű, egyálalán nem hideg eső esett ránk, miközben átadtam az ajándékokat.

Még egy kicsit beszélgettünk, tevezgettünk, majd szépen lassan hazaindultunk. Beszéltünk még Erzsivel telefonon, aki még ekkor is az erdőben kereste, várta vissza Rozi manót. Azt mondta az egész család, hogy Rozi nélkül nem indulnak haza... Ám sajna 5 órai várakozás után mégis elindultak. Többször is körbejárták az útvonalat, kiabáltak Rozinak, de csak csend volt mindenütt. :S
Még belegondolni is borzongva tudok, hogy mi lehet most Rozival. Annyi lehetőség felmerül, de igyekszem csak arra koncentrálni, hogy valahol egy lakott területen felbukkant és rendes emberekkel találkozott. Esetlen egy üdülőben húzta meg magát. Azóta minden lehetséges fórumon Rozit keressük és bízom benne, hogy előkerül!!!

Hogy Dávidnak és Fufinak ne kelljen buszra szállniuk, Mi vittük Őket egészen hazáig. Édes Fufi kutyus elfeküdt a hátsó ülésen és hozzábújt a gazdihoz. :)

Miután hazaértünk, Süti és Masni nagyon szimatoltak ám Minket. Biztos "olvasták", hogy merre jártunk, kivel találkoztunk, stb... Kiengesztelésül pedig kaptak 2 kis rágcsát, amit azon nyomban el is nyammogtak a nappaliban.
Mi pedig már csak pihengéltünk egészen estig. Kissé kivette az erőnket a túra, bár megmondom őszintén lényegesen egyszerűbb volt így túrázni, hogy nem kellett a manókra figyelni. Viszont sokszor nagyon hiányoztak ám! Néha el is kezdtem Őket keresni. :D

Vasárnap:

Ma túrázni mentünk a Mátrába. Szuper jó volt, bár egy kutyus eltűnt és még most sincs róla semmi hír... Ezért aztán nem is forog az agyam, illetve csak e-körül. :S Rozi többször is elfutott már az erdőbe, de mindig visszajött. Több-kevesebb időbe telt, de sosem kellett magára hagyni. Ám most a gazdik 5 órás keresés után, teljes kétségbeesésben hazajöttek, nem nagyon tehettek mást... Előtte minden elérhető helyen leadták a telefonszámot, fényképet és elérhetőséget, mindent. Nagyon-nagyon drukkolok, hogy Rozi éppségben előkerüljön!!!
És bízom az internetben, hogy sikerül Rozi nyomára akadni.

ROZI ELVESZETT!!!
2012.júni.10.12óra, Mátraszentimre-Bagolyirtás útvonalon az erdőben láttuk utoljára.... 6 éves beagle szuka, Chippelt és a nyakában viseli ezt a piros Rozi feliratú kendőt,ha esetleg valaki tud róla kérem jelezze ezen a számon: 06-30-946 2650 Pálosi Erzsébet

Szombat:

Természetesen a mai napot is a kertben töltöttük. Vagyis leginkább a sziklakert projekt folytatódott, ahogy mostanában szinte minden hétvégén. ;)

Először is bevásárló körútra indultunk. Voltunk a tüzépen, de onnan végül nem mi cipekedtünk, hanem majd hozzák... Aztán viszont irány a kertészet és a tobzódás! Komolyan mondom, olyanok voltunk, mint a kicsik a cukorka boltban. Élmény volt még nézni is (gondolom), ahogy rávetettük magunkat az évelős, sziklakertes polcra. :D Emlékszem, mikor Peti a múlt héten azt mondta, hogy a sziklakert építésnek a legeslegjobb mozzanata, mikor megvesszük a növénykéket, aztán beültetjük és akkor annyira szééééép!!!! És tényleg! ;) Nagyon hamar megtelt a kosarunk és csak mosolyogtunk, mosolyogtunk. Pedig irtózatosan meleg volt, izzadtunk is rendesen...
Egy idő után már úgy kellett elcibálnunk egymást (najó, leginkább engem...) az évelőktől, de még egyet azért gyorsan beraktam. ;) Aztán nézelődtünk tovább, ugyanis lesz ám változás még nálunk az idén sok-sok! Először is, azt már tudjuk, hogy a bejáratnál, vagyis az előkertben is sziklakert lesz. Ott, ahol a Hortenziák nem bírták a nagy meleget... Viszont a bejárati ajtó és lépcső két oldalára is akart Peti valamiféle bokrot vagy tuját vagy valamit... Amit aztán ma meg is találtunk: Végül a sok közül az Orange Rocket Borolya lett a kiválasztott. Itthon, beültetve, most még jobban meg vagyok róla győződve, hogy jó választás volt. Sőt! Nézegettünk a neten és Peti talált mini, sziklakertbe való borbolyákat is. :D Szóval, lesz mit vásáolnunk legközelebb is... ;)

Már elmúlt dél, mire hazaértünk kis körútunkról. Gyorsan ebédet csináltam, majd kikívánkoztunk a kertbe. Eszméletlenül meleg volt és fülledt a levegő. A sziklakert meg ugye, hogy nem az árnyékban van. :)
Peti nekiállt építeni vagyis a régebbi kavicsokat rendbe tenni. Ez azt jelenti, hogy ami a legalján volt, azt mind átmosta, megszabadította a sártól és a gazoktól. Majd felásta, elrendezte a talajt és végül fóliát is rakott alulra, majd jöhettek a betonok és vissza a kavicsok. Egyszóval előkészítette a maradék részt is a szikláknak!
Na de ha már megvettük a szépséges borbolyákat, akkor el is ültettük! Ehhez azonban az előkertben is rendet kellett tenni. Így Peti nekiállt ott is felásni az egészet, majd gazolni és végül kitépni a földből a gaztól nem is látszódó ágyásszegélyeket. :O Végül egészen jól sikerült megtisztítanom az említett szegélyeket. :)
Merthogy segédkeztem Peti mellett, miután a terasz melletti sziklekertnél végeztem a beültetéssel. Mondjuk utána még csodáltam is pár percig, majd igyekeztem ma sokszor arra menni, hogy ismét lássam és csodáljam és... Annyira szép!!! :)

Délután - bár gyülekeztek a felhők - nekiálltam locsolni. Mert mi va, ha az a nagy beharangozott eső mégsem jön majd? Jártunk már így párszor... Szóval locsoltam, a billenőset is kiraktam, sőt még a muskátlikat is megtápoztam. És a végére a szél tényleg megérkezett. Végre legalább kaptunk levegőt! Majd az eső is elkezdett cseperegni és bizony, most este fél 11-kor még mindig csak csepereg néha. Égzengés van, villámlik is, de ha nem fog esni, akkor nagyon örülök majd, hogy nem hagytam ki a locsolást. Pedig egy igazán nagy, áztatós eső is jólesne a növényeknek! :)

Péntek:

Ma itthon voltam szabadságon. Igazából pakolni, készülni, de azért pihenni is. ;)
Sajnos nem nagyon volt időm mindent összepakolni a héten a vasárnapi túrára és ma mindenképpen meg akartam tenni, ezért itthon maradtam. Kutyóknak is jót tesz, hiszen most csak nélkülük megyünk majd. :( És akkor ma velük voltam, talán kárpótlásként előre... Ezt hülyén fogalmaztam, de... késő van. :D

Szóval pakoltam, csomagoltam, közben mostam, teregettem és egy kicsit vasaltam. Asszem minden elkészült.
Mikor Peti hazajött délután, elmentem bevásárolni. Közben Ő nekiállt lenyírni a füvet, majd Én locsoltam, mikor hazaértem, szóval szépséges lett a kert is estére. ;) Még egy kis medencézésre is jutott idő este!

Aztán hadakoztunk egy keveset egy galambbal, na meg a békákkal. :S

Csütörtök:

Ma kellett visszamennünk a manókkal a dokinénihez. Siettünk hát haza meló után és hazaérve már indultunk is a rendelőbe. Ma nem voltak sokan, még várnunk sem kellett. Én sem voltam sem ideges, sem zaklatott, így a kutyók is nagyon ügyesek, de főleg nyugodtak voltak. Persze a vizsgálóasztalon mind ketten betojtak, de hát ezt már ismerjük... Bújtak Hozzán rettenetesen. ;)

A lényeg pedig, hogy bár már sokkal jobban vannak, azért ez még nem a teljes gyógyulás. A torkukban van valami kis habos trutyi, ami nagyon is utal a betegség jelenlétére. Ez sajna egy lassú lefolyású dolog... A bogyókat még jövő hét közepéig szedniük kell és a vasárnapi túrát tényleg ki kell hagyniuk. :S
Azt is megtudtam ám, hogy most nagyon sok kutya ment ilyen tünetekkel dokihoz. Azért járvány nincsen,de ez most egy makacs vírus...

Miután hazajöttünk, megkapták a vacsit, majd a gyógyszereket a manók. És ma végre Masni is lefetyelte a kanalas orvosságot, nem kellett fecskendőzni. Ravasz voltam, mert először Sütinek adtam és Masni már akkor nagyon nyalta a száját. ;) Aztán mikor a pici manó elé raktam az Ő adagját, mégis elfordult. De ugye Süti is érdeklődött és talán ezért, de Masnika csak belenyalt. :D Utána már bíztatásra megittaaz egészet. ;) Nagyon megdícsértem!!!

Kép? Na az nincsen sok...
Egy sziklakerti részlet:

Egy évvel ezelőtt...>>

Szerda:

Mára azért már sokat javultak a kis betegek... ;)
Még tegnap este úgy döntöttem, hogy ma mindenképpen megyek dolgozni, mert nem szorulnak teljes felügyeletre a manók. Szépen pihengéltek egész nap itthon, még "ajándék" sem várt Minket délután. :)

Reggel egyébként nagyon tüneményesek voltak, ahogy álltak sorba a gyógyszerért. ;) Az antibiotikum persze májkrémbe volt csomagolva. Nagy szájtátva kapták be mind a ketten, majd nyelték le gyorsan... Aztán a kanalas orvosság következett. Ekkor Süti már nagyon nyomta a popóját a földhöz, miközben járt a farka rettenetesen. És ne feledjük az egész idő alatt lévő nyelv nyujtogatást sem, amivel a száját nyalogatta. :D Irtó édes volt! Amilyen az orvosság is, így eszméletlenül gyorsan lefetyelte be a kis pohárkából.
Masni nem volt ennyire bezsongva, illetve igen, ám mikor a lefetyelésre került volna a sor, Ő csak szaglászott. Na Süti azonnal odapattant és átvállalta volna Masni adagját is. De Anya-gazdi résen volt és nem engedte. Felszívtam hát egy fecskendőbe a picurka adagját és úgy kapta meg a finomságot. Mert ekkor már Ő is nyalogatta a száját és - gondolom -konstatálta, hogy nem is olyan rossz ez az orvosság dolog... Ennek ellenére még most este sem lefetyelt. :O Vagy talán élvezte, hogy egyenesen a szájába "repül" az édes bigyó ?!? :D

Szóval jól elvagyunk... A köhögés már ritkán fordul elő, de még mind a két manó szörcsög, így a pihenő folytatódik. Pedig Masni nagyon akarna már játszani, hiszen szét feszíti az energia. :D Nyüsszög és hozza a játékát, hogy dobáljuk. Ám Mi kegyetlen gazdik mindig csak nemet mondunk... Pluszban valszeg még a vasárnapi túráról is le kell mondanunk. Illetve csak a pöttöm tündéreknek, mivel Nekünk mindenképpen menni kell. Ők viszont, hátha fertőzőek, nem jöhetnek társaságba. Nagyon-nagyon sajnálom, mert ugye Nekik szól ez az egész...!

Itthon nem történt semmi különös. Ma locsolnunk kellett este, aztán tudtunk felfedezni pár dolgot a kertben. Úgy mint virágok, termések, stb... Ma már majdnem leszedtünk egy paprikát, aztán mégis úgy döntöttünk, hogy érlelődjön még pár napig. A másik felfedezés pedig a meggyhez kötődik, ugyanis hatalmas gyorsasággal kezd beérni. :O Tehát nemsokára befőzés lesz! ;)

2 kép:
Már a kút körül is nyílik a muskátli! :)

Júdásfa és egy katica! ;)

Egy évvel ezelőtt...>>

Kedd:

Ma reggelre bizony Süti is köhögött... :( Na nem nagyon, vagyis annyira nem, mint Masni, de csak köhögés ez is... :S Már az éjszaka is furán telt, mert szerintem Masni nem aludhatott sokat. Édesem nagyon sokat köhögött, krákogott és öklendezett... Egyszer még az ágyunknál is megjelent. :O Apa-gazdi felengedte a párnájára, de mikor Masni ott is folytatta az öklendezést, visszatessékeltem a helyére. Nagyon cuki volt, mert csak szóltam Neki, hogy ezt nem kéne és mi lenne, ha visszaballagna a helyére, már indult is. :) Eddig mikor kiszökött pl. egy vihar miatt, akkor ugyan zaklatott állapotban, de sosem ment vissza magától. Úgy kellett visszavinni. Most biztos érezte, hogy mindenkinek jobb lesz, ha Ő a helyén próbál meg pihengélni. Imádom!!!

Szóval reggel Süti is krákogott már, de azért tényleg nem annyira, mint Masni. Készülődtünk és dolgozni mentünk. Nagyon nehezen hagytam Őket itthon, de bíztam benne, hogy pihengélni fognak, amit amúgy is szoktak egész nap. Sokat gondoltam Rájuk, hogy mi lehet Velük itthon... Még azt is megbeszéltem a melóban, hogy holnap lehet nem megyek, hogy a manókkal maradjak. De majd meglátom, hogyan lesznek...

Vettem gyógyszereket, köptetőt vagy mit és munka után siettünk haza. Manók megkapták a vacsit, majd a gyógyszereket és kicsit kimentünk a kertbe. Ma estére már érezhetően jobban vannak. Süti szinte egyáltalán nem hörög, Masni néha még köhint, de sokkal-sokkal kevesebbszer, mint tegnap vagy reggel... Tehát holnap itthon merem Őket hagyni, had pihenjenek nyugiban. ;)

Kép nem sok készült, lévén majdnem megfagytunk, míg kint voltunk a kertben. :O
Egyetlen most virágzó valami: (Pedig Anyu ma mondta is, hogy mi ez...)

Egy évvel ezelőtt...>>

Hétfő:

Az egész gyanúm tegnap este kezdődött, mikor Süti olyan furán hörögtt. Ezen kívül nem történt semmi és máskor is volt már úgy, mintha nem kapna levegőt... Pl. mikor régebben húzott a pórázas sétánál. Aztán mikor szinte egész éjjel is folytatódott, már kezdtem gyanakodni... Egész reggel a nyomomban járt és bágyadtka volt. 
Meló után siettünk is haza és kíváncsian figyeltük, mi lehet a "gyerekekkel". Érdekes módon Sütinek mintha semmi baja nem lett volna, ellenben Masni nagyon csúnyán köhög. :S Konkrétan tényleg köhög és öklendezik is néha... :(
Nosza: Azonnal bepakoltam a kutyókat és elmentünk az állatorvoshoz. Peti addig itthon maradt és mindent megcsinált. Megetette a cicókat, kitakarította az almokat és még az előszobát is felmosta. Utána pedig a kertben fotózott és várt Minket haza...

Masnika a várakozáskor is sokat köhögött, Sütivel különösebb probléma nem volt. De azért nem bántam meg, hogy elvittem...  Masnika lázas is: 40 fokos. A torka nem habos lepedékes, szóval olyan nagy gond nincsen, de azért kapott 3 szurit. Fájdalomcsillapítót, gyulladáscsökkentőt és nyákoldót (asszem...). Plusz kaptunk receptet és holnaptól tabletta és szirup formájában kell ugyanezt adagolnom a manóknak.
És bizony: Süti ugyanezt a kezelést kapja, bár Neki nincsen láza és nem is köhög. De jobb megelőzni a bajt, ha pl. ez vírus, akkor úgyis elkapná, hisz minden pillanatban együtt vannak. :)
Csütörtökön kell visszamennünk kontrollra, ahol a dokinéni majd megmondja, hogy mehetünk-e vasárnap túrázni, azaz társaságba, vagy sem... Utóbbi esetben fájó szívvel, de a manók itthon maradnak... Azért remélem, hogy addigra meggyógyulnak!!! ;)

Vasárnap:

Vasárnap lévén ma délelőtt pihengéltünk egy kicsit... Na csak azután, hogy korán keltünk és autóztunk, de hazafelé bevásároltunk egy gyorsétteremben. Sikerült valami nagy pakkot kiválasztani, ami tényleg megérte, viszont miután megettük, kb. 1 órán keresztül mozdulni nem bírtunk, olyan sok volt... :O Én el is aludtam a kanapén. :D

Na de utána beindult a gépezet, azaz a kertezés. ;) Természetesen főszerepben a sziklakert és a vele kialakult egyéb teendők. Először is, mivel az anno még tervezett lépcső helyére anno sok földet raktunk, azt most el kellett talicskázni. Peti kitalálta, hogy a kocsifeljáró úgyis kicsit megsüllyedt (vagy mi). Szóval a kerekei kijárták, így oda tökéletes lesz ez a föld. Talicskázott, lapátolt és tényleg jó lett. ;) 
Én közben megtisztítottam a tegnap kiszedett borsó ágyását, kigazoltam, gereblyéztem és végül beleültettem 4 sor babot. :) Így most megint tele van a veteményes. ;)

Aztán kezdődhetett a sziklakert projekt. Ma is Peti csinálta a feladat oroszlánrészét. Pakolta a köveket, sziklákat, kavicsokat, stb... Nem egy könnyű meló ám! Én közben segédkeztem, kutyókat pesztráltam és végül még a karmukat is levágtam. Masnival nincs is e téren semmi probléma. Elfekszik, Én meg nyugiban vagdosok. Süti egy kicsit nehezebb dió, de ma Ő is nagyon ügyes volt. Persze minden egyes vágás után jutifalat járt, szerintem ezért is volt nagyon ügyes. Mikor látta, hogy hozom a falatkákat, hamar bezsongott és leste, mit kérek tőle, majd várta a dícséretet. Nagyon édes volt. :)

Este pedig a szokásos locsolás volt a program, majd ejtőzés a medencében. Bár előtte ki is takarítottuk, mert elég sok szmötyi keveredett bele. Csak tudnám, hogy hogyan, mikor állandóan le van takarva... No, mindegy. Megoldjuk! ;)

Szombat:

Hétvégeeee! Ennek örömére iyekeztem kipihenni magam. ;) Sokáig aludtam, majd lassan ébredtem. Peti persze már hajnalban fent volt a manók miatt... Aztán kerteztünk szinte egész nap.
Én délelőtt még ebédet is főztem, de a teraszon lévő muskátlikat csak végig tudtam locsolni közben. Peti közben füvet nyírt, pedig féltünk a vészjósló esőfelhőktől. Lógott az eső lába, de aztán csak délután szemerkélt párszor...

Ebéd után mind a ketten kimentünk a kertbe. Peti kiszedte a borsót és még meg is pucolta. Én az előkertben lévő, volt hortenzia ágyást alakítottam egy kicsit. Jobban mondva igyekeztem leszedni, lelapátolni a megmaradt mulcsot, amit aztán a mahóniák alá tettünk. Hogy az előkertben mi lesz, még nem tudjuk pontosan, de elképzelésünk már van. ;)

Ezek után egy kicsit be kellett jönnünk a házba, mert megint eleredt az eső. TúraCsapat nyereményeket pakoltam. :)
Utána pedig nekiálltunk a sziklakert folytatásának. Ugyanis a lépcső tervünket feladtuk. Jó lett volna, de így is kibírjuk majd... Macerás lenne nagyon megépíteni. Na meg nem utolsó sorban még pénzbe is kerül ugye, de főleg a macera az indok.
Mivel Nekem délutánra úgy megfájdult a derekam, hogy ülni is alig bírok, ezért Peti pakolta a sziklákat, Én pedig "dirigáltam", segítettem, hogy mit, hova rakjon, stb... Végül egészen sokat haladtunk. ;)

Közben kicsit lasztiztunk Masnival, de mikor nagyon bepörgött és hangoskodott, abbahagytuk. Majd etetés, este pedig locsolás és borsó pucolás következett.

Péntek:

Reggel ébredés, készülődés, majd munka...
Aztán haza, kert és bevásárlás. ;)
Ma tényleg csak ennyi történt!

Csütörtök:

Csak nem bírom abbahagyni... :) Mondjuk, gondoltam Én ezt, de érdemi dolgot ugye megint csak nem írok le vagyis ki magamból. No mndegy...

Ma Én egy kicsit később jöttem haza, mert előadásra mentem. Az előadás címe asszem a változások kezelése volt, ehhez képest nem hallottunk semmit. Legalábbi ebben a témában nem. Vagyis nem sokat... Asszem Müller Péter csak a saját könyvét bírta reklámozni másfél órán keresztül... Azért nem volt rossz, de Én nem erre számítottam.

Nos: Peti így egyedül jött haza és fotózott, majd gazolt a veteményesben. Aztán értem jött, majd itthon együtt raktuk ki a billenős locsolókat.