A Nagy család élete

Hétfő:

Már a meggyfa levelei is hullanak...

Egy évvel ezelőtt...>>

Vasárnap:

Az éjjelünk nagyon jól telt. Jobban, mint gondoltam. :) Ennyit számít, ha külön szobában alszunk a manókkal, ahol nem zavarják leginkább Sütit más kutyusok. Hiszen Ő viselkedik amazonként, ha megközelítik az ágyat, de még a szobát is... Kétszer mentem ki hajnalban a mosdóba, de a kutyók mind a kétszer bent maradtak a szobában, sőt még az ágyon is. :) Aztán csak akkor jöttünk ki "végleg", mikor Én ébredtem. Ekkor már majdnem 7 óra volt... Bizony, itthon a manók felkelnek már 6 előtt is Apa-gazdival, de idegen környezetben ez máshogy űködik. Valahogy rá kéne venem őket, hogy itthon is ráérnek még a keléssel... :D

Szóval felkeltünk, mosdóba mentünk, Süti és Masni megkapták a reggelijüket és ezzel kezdetét is vette a nap. :) Már a nappaliban is mocorogtak a többiek, illetve nyöszörögtek a mini beaglek. :) Beindult a nap! Tomi reggelit készített az asztalra, mi addig kiköltöztettük a kicsiket a kerti bölcsibe, ahol tényleg tombolhattak kedvükre. Meg is tették!!! Több mint egy órán keresztül ment a harc, birkózás, kergetőzés, rágcsálás. Annyira cukik voltak így kora reggel, hogy csak mosolyogni tudtunk. Na meg videózni, mert ezt mindenképpen meg kell örökíteni! ;)

Közben a nagy kutyók is pörögtek. Süti persze most is megszeppenve állt, de Masnika szerzett egy játékot és már hozta is, hogy dobáljuk. Természetesen megtettük és Ő boldogan hozta. legtöbbször Lopez is bekapcsolódott a játékba, de aztán Ő inkább kergetőzött egyet a fiúkkal. :)

A kicsik még javában tomboltak, mikor Mi leültünk reggelizni. Megint sok-sok finomságot kaptunk. 3 féle kenyeret, kolbászokat, szalonnát, sonkát, sajtot! Azt hiszem, mindet a tegnapi piacon vettük. Nehéz volt eldönteni, melyik sajt vagy kenyér a legfinomabb, mert mind az volt. Így talán csak a sorrendet állapítottuk meg. ;)

Reggeli után készítettünk pár (jó sok!) fotót még a kicsikről, majd pakoltunk és elköszöntünk. Illetve csak Tomitól köszöntünk el, aki itthon maradt a kicsikkel a mai napon. Helenával a mai felejthetetlen napot Bécsben töltöttük. :)

Két autóval mentünk egészen a belvárosba, de előtte még útba ejtettünk egy futtatót és egy parkot. A (nagybetűvel!) Dunai futtatóról már sok képet láttam, de így élőben még lenyűgözőbb volt. Egyszerűen tátva maradt a szám, bár ha jobban belegondol az ember, nem nagy durranás. Leginkább azért volt nekem szédületes, mert itthon sajnos nem találkozunk ilyennel. Tehát ez a szomorú...

Na de ott aztán nagyon jól éreztük magunkat! Először is hatalmas területen van! Jó a kerítés, így sok-sok kutya szaladgálhat egymás mellett vagy egymástól távol békességben. Bátran el lehet engedni mindenkit. ;) A területen nyírt "fű" van, ami persze nem tökéletes, de ez nem is elvárt. Érdemes a lábunk elé is nézni, nehogy egy-egy lukba lépjünk, amit láthatóan a kutyók ástak. :) Itt-ott pár agility akadály található, plusz egy csomó kisebb-nagyobb farönk. Ja! És padok, asztalok. Na meg van büfé és Wc is. És majdnem elfelejtettem a Dunapartot!!! Nyáron állítólag még strandolni is szoktak a gazdik, amit el is hiszek, annyira jó kis hely. (y)

Most azért már hűvös volt ehhez, így "csak" körbesétáltunk, megnéztük a vizet és a farönköket. Masnika azonnal belegyalogolt a vízbe. :O Ha lett volna nálunk labda, szerintem simán úszott is volna... És még Süti is belement, de csak addig, míg ivott pár kortyot. :) Utána leültünk a büfében, kávéztünk, beszélgettünk. Élveztük a napsütést, miközben kutyáink boldogan szaglásztak körülöttünk. Masnika persze megint ugatott, de itt ez senkit nem zavart. Hamarabb kezdett minket zavarni, mint hogy bárki is szóljon érte. És akkor elgondolkodtam, hogy ez biztos az itthoni belénk ültetett "félelemből" ered. Hogy jajj, nehogy már zavarjunk bárkit is, mert akkor ledorongol érte. :( Sajnos volt rá példa. Pedig ugye Ő egy kutya és az a dolga, hogy ugasson. Mert ugye új kutyák és gazdik érkeztek a futtatóba, sőt még a kerítés mellett is el mertek menni emberek. Meg kellett őket ugatni. :D
Oké, kicsit sarkítva írtam, de tény, hogy itt ez senkit nem zavart. :)

Ücsörgés után pár méterrel arrébb vonultunk a farönkökhöz. Dream azonnal felpattant és produkálta magát. :) Én is szerettem volna, ha Süti felugrik mellénk, de ismerve őt, tudtam, hogy nem teszi... Próbáltam csalogatni jutifalattal, de akkor csak feltámaszkodott és leszedte a falatot. Felugrani meg sem próbált. Feltenni esélytelen, mert az emeléstől megint csak fóbiája van mini kora óta. Na és akkor nem adtuk fel. Leginkább Helena volt a kitartó és segített Sütinek. Átmentünk egy kisebb rönkhöz, amire ugye Süti azonnal felugrott. Jutalmaztam is és dícsértem. Aztán messzebb mentünk egy fokkal magasabbhoz. Ide már nem jött fel automatikusan, de mikor látta, hogy Dream felugrik és még jutalmat is kap, csak megtette. :) Már itt agyon puszilgattam és dícsértem, annyira örültem. Nem tudom, mitől tört meg nála a jég, de a lényeg, hogy fent volt és nem ugrott le azonnal. :) Várta a falatot, sőt még le is ült, ha kértem. <3 Ekkor mentünk vissza az elején számomra elérhetetlen magasságú rönkhöz, amire Süti ekkor már gondtalanul pattant fel. :O Futtatózásunk legelején még azt mondtam Sütinek, hogy ha ide felugrik, akkor megkapja az egész zacskó jutifalatot. Most aztán nevettünk, hogy akkor mi lesz... :D Persze Süti nem maradt éhen. ;) Szóltam is Petinek, hogy filmezze le, mikor Süti felpattan a "nagy" rönkre. De Ők addigra már egy hatalmas magasnál jártak. Ide tényleg esélytelennek gondoltam Süti felmászását. Mondjuk meg is várta, míg a többiek leugranak róla, de csodák-csodája, simán felmászott. :) Peti pedig videózott közben, amit nem is tudtam. És látszik is a videón, hogy mennyire nem hitem benne. Aztán persze nagyon büszke lettem hirtelen! :) Süti kapott sok-sok falatot, puszikat és ölelést. És fotóztunk ezerrel!!! Jobbról, balról, ülve, állva. :D
Masni mindeközben nagyon jól elvolt. Fel-alá rohangált, néha feltűnt mellettünk, aztán megint elrohant szaglászi és ismerkedni (!). Nagyon élvezte. Ha jobban megnézzük Süti felmászós videóját és csak Masnira koncentrálunk, látszik,hogyan kolbászol és szaladgál körülöttünk. Marha aranyos. :D

Ezek után már indultunk, hiszen a cél a belváros volt. Ám mégsem oda mentünk először, hanem a közeli parkba. Nagyon szépséges, rendezett, gondozott és tiszta!!! Itt is konstatáltuk az Osztrák és Magyar különbségeket. Hiszen nálunk is vannak ilyen szép parkok. Csak jönnek az éjszakai huligánok, akik rongálnak, tombolnak, szemetelnek és ezzel rontanak el mindent. Ezért godoljuk azt, hogy nálunk nincsenek is ilyen szép parkok. :(

Ezen túllépve nagyon jót sétáltunk. Itt már ugyan pórázon voltak a manók, de mit sem bánták. Ők ugyanúgy tudtak szimatolni, ahogy eddig is. Mi sem sietünk, csak élveztük a meleget, a szépséget, fotóztunk és beszélgettünk. :) Nagyon tetszett!!!

Ezek után megint autóba ültünk és irány a belváros. Süti és Masni már biztos azt hitték, hogy csak haza indulhattunk, annyira elfeküdtek hátul. :)
Sikerült nagyon jó helyen leparkolnunk, pedig ma Auto-frei nap volt Bécsben is. Helena nagyon szuper módon vezetett minket körbe a belvároson. Megnéztünk minden szépséget, épületet, szobrot, parkot. Alig győztem fotózni. Közben persze Sütire is figyelnem kellett, hogy ne legyen láb alatt. Számomra nagyon meglepő volt, hogy ennyien vannak az utcán, hiszen boltok ugye nem nagyon voltak nyitva. Szerintem mindenki turista lehetett... Nagyon élménydús volt, de zsúfolt is, leginkább a tömegtől. És néhány embernek bizony Mi voltunk a nap látványossága: Hárman, 4 kutyával róttuk az utcákat. :) Páran még meg is állítottak és fotóztak. :O
A palota kertjétől nem messze, leültünk egy padra és vettünk magunknak ebédet. Hárman, három félét kértünk, majd mindenki megkóstolta mind a hármat. :) Szuper finomságos volt!!! Jól is esett a gyaloglás után.

Pedig kaja után mentünk még egy kicsit, de ekkor már leginkább csak visszafelé, azaz egy mini kitérővel a legjobb fagyizóba. :D Itt is sikerült a szélén elhelyezkednünk, hogy a kutyáknak se legyen stresszes, na meg nekünk sem. Kicsit elegünk volt már a tömegből. :D A fagyik pedig isteniek voltak!!!

A város nagyon szép. Rendezett és tiszta. Ismételni nem akarom önmagam és lehúzni sem kis hazánkat, de tény hogy azt láttam, ott sokkal jobban vigyáznak az értékekre. A szemetet a kukába dobják és ami nem a sajátjuk, még arra is vigyáznak.

Helenának nagyon szépen köszönjük az idegenvezetést. Szuper volt! Komolyan nem gondoltam, hogy ekkora tömeg lesz... De így is élvezhető volt. Ettől is (!) lett tökéletes a hétvége. :*

Szuper vendéglátásban részesültünk, amiért hálásak vagyunk mind kettőtöknek. Sok-sok puszival váltunk el és szeretnénk, ha viszonozhatnánk ezt a sok szeretete mondjuk egy hasonló hétvégével. ;)

Szombat:

Nagyon kedves barátainkhoz voltunk hivatalosak ezen a hétvégén Ausztriába. :) Egész héten erre készültünk. Nem csak Mi, de kutyáink is érezték, hogy ez valami nagyon jó, élménydús dolog lesz az életünkben. ;)

Előző nap délután és este már bepakoltunk az autóba. Kutyókák persze ott lebzseltek körülöttem, szóval mikor a plédet is beraktam a hátsó ülésre, Ők is bepattantak és kvázi megágyaztak maguknak. :D Hívtam is Petit, hogy lesse meg őket és ezek a tündérek meg sem mozdultak. Remélték, hogy azonnal indulunk. :)

Az indulásra várniuk kellett hajnalig, mikor is korán keltünk, készülődtünk és csak nekiindultunk. Még most is szédületesnek tartom, hogy itthon, miután kimentünk a városból, felmentünk az autópályára, majd pár pihenő és láb nyújtóztatás után, 3 óra múlva Helenáék falujánál jöttünk le az autópályáról. :) Ez számomra lenyűgöző! Persze közben váltottunk a pályák között, de ez már részlet kérdés. Nem kellett átmennünk egy városon, sem falun sem. Illetve nem úgy, hogy lassítsunk és megálljunk. ;)

Még a határ előtt megálltunk pihenni, vettünk osztrák matricát, megsétáltattuk a manókat, majd haladtunk tovább. Kicsit azért csalódtunk, mikor észleltük, hogy az osztrák oldalon szinte rosszabb az autópálya állapota, mint nálunk. :O Oké, nem tartott sokáig, na de akkor is... Viszont a vadátjárók az autópálya felett nagyon tetszettek. ;) Plusz Bécsben, mikor a Duna mellett átment alagútba az autópálya. Marha jó!!! :)

Hála a korai indulásnak, szuper jó időben érkeztünk. Helena kijött elénk és elnavigált minket a kocsibejáróhoz. mert az trükkösen, mondjuk egy másik "utcából" nyílik. ;) Üdvözöltük egymást és be is mentünk. Sütikém már az elején elkezdett stresszelni és nem nagyon értette, hogy a hosszú út után, akkor csak ide jöttünk??? Pláne olyan helyre, ahol rajta kívül sok-sok-sok kutya is van, akik itthon vannak és rohangálnak és egyáltalán: jajj! Próbáltam Én nyugtatni, de ezt neki kell leküzdenie. Sokszor kapott puszit, de leginkább csak állt és nyáladzott. Na meg lehetőség szerint el nem mozdult mellőlünk egész hétvégén. Kis kincsem. <3 Masnikával nem volt ilyen probléma. Kicsit ugyan megrettent a sok "nagy" kuttytól, de seperc alatt feloldódott. Ha van aki dobáljon neki valamit, labdát, játékot, bármit, akkor felőle lehetünk bárhol is. :D 

Üdvözöltük a pici tündér beagle-ket is, akik most lettek éppen 6 hetesek. Láttuk már őket fényképen, de élőben még cukibbak. Kisebbek is, mint ahogy elképzeltem őket, de főleg puhábbak, na meg vadóckábbak is. ;)
Most nem maradtunk sokáig itthon, mert a faluban kis helyi piac volt és felkerekedtünk azt megnézni. Plusz ugye bevásárolni és még reggelizni vagyis inkább tízóraizni. :) Közben sétáltunk egyet a mini faluban, ámultunk, bámultunk és beszélgettünk, fotóztunk. Próbáltuk magunkba gyűrni a sok információt és élményt. :) Nagyon aranyos kis településre csöppentünk. A falu közepén az ott lakók árulták a saját maguk által megtermelt zöldségeket, készített husikat, krémeket, sütiket, na meg bort és mustot is. Ha jól tudom, akkor ez egy kis borász falucska, nem messze Bécstől. Még most is, ahogy rá gondolok, tetszik. :)

Reggeli után visszamentünk a házba és leginkább kiskutyáztunk. Konkrétan beültünk közéjük. :D Kihoztuk őket a házból és a külön nekik elkerített kis "futtatóban" tombolnak ilyenkor. Már mikor beléptem, vigyázni kellett, hova lépek. Ezek a kis kincsek megrohamozzák ám az embert, aminek mi persze örülünk is. ;) A következő mutatvány, úgy leülni, hogy közben lásd az összes mini manót, nehogy egyik is alád keveredjen. Oké, ez nem annyira nehéz művelet, mint ahogy leírtam, de az ember úgy érzi. Na és akkor leültünk és jöhetett a roham. Azonnal másztak az ölünkbe. <3 Kaptunk puszikat is sokat, de némelyek azért haraptak is, sőt! Gondoltam, leveszem a papucsomat, nehogy szétrágják. Na de arra nem gondoltam, hogy papucs nélkül majd a lábamnak esnek neki. :D Tényleg cuki borsók, nem lehet rájuk még csúnyán sem nézni... Plusz azért ez a tombolásos időszak nem tart náluk sokáig. Még hamar kifáradnak, amikor is megint jön az ölbe kucorodás. Lehetőleg úgy, hogy mind a heten egymás hegyén-hátán aludjanak el. :)

Süti és Masni persze még a ketrec közelébe sem szagoltak. Őket már a múltkori látogatáskor is stresszelték a kicsik... Most leginkább csak Süti viselkedett hasonlóan. Sehogy sem találta a helyét, csak ide-oda lépdelt vagy ácsorgott és közben folyt a nyála. :( Sajnáltam egy kicsit, majd leraktam a plédjüket, sőt még a sajátunkat is elhoztam az otthoni kanapéról, hogy érezze az otthoni szagokat. Valamennyire biztos segített is neki, de teljesen nem oldódott fel...
Ücsörögtünk a kertben, beszélgettünk, előkészültünk a vacsihoz, krumplit vágtunk és Tomi húst pácolt. Helena salátát és öntetet csinált. Megvolt az összhang. ;) Közben még egy szuper kutyás rágcsa készítést is megtanultam. Köszi Heli!!!! Ennek nagyon örülök!!!

Aztán eleredt az eső és kénytelenek voltunk beköltözni a házba. Ilyenkor össze kell pakolni a miniket, a játékokat, plédeket, mindent. A nappaliban folytattuk a rágcsa "gyártást". Nagyon belejöttem. :D Magamra raktam a plédet is és Süti szépen lassan mellém kucorodott. Persze előtte körözött majdnem 5 percig, mire megtalálta a neki megfelelő pozíciót. :) Így talán pihenni is tudott egy keveset.
Masnika persze bent is játszani akart... :D Majd helyezkedni kezdett, de tényleg sokkal könnyebben kezelte a helyzetet, mint Süti. Még Tomi lábára is felállt és onnan leste a legyeket, amik bejutottak a házba. :D Aztán átköltözött hozzánk a kanapéra, ahonnan remekül fel tudott mászni az ablakpárkányra. Ott aztán megágyazott magának egy párnán és nagy sóhajtva lefeküdt. Olyan magasból be is látta az egész szobát, sőt még a kertbe is kinézhetett. ;)

Aztán mikor elállt az eső és már javában délután volt, megint felkerekedtünk és meglátogattuk a helyi sportpályát. Ott valamilyen rendezvény volt tombolával és eszem-iszommal. Mi ez utóbbiból vettük ki a részünket. :) Nyársra feltűzött és befűszerezett halakat sütöttek nyílt lángon. Le is fotóztam, marha jó látvány volt. Ettünk is páronként egyet-egyet, hozzá pedig a délelőttről már jól ismert mustot ittuk. Most is finom volt, bár megvallom őszintén, ekkor már egy kicsit fejbe is vágott minket. Mármint a lányokat. :)

Ezután már csak pihenésre vágytam, persze gondolom az érzett fáradtság inkább az alkohol javára írható. ;) Nem is mentünk már sehova. Játszottam Masnival, Lopezzel és a többiekkel, nyugtatgattam Sütit, na meg pesztráltuk a kicsiket. Közben fotóztunk, videóztunk amennyire tudtunk. Meglepetésemre Süti érdeklődve közeledett Charlie-hoz, azaz talán játszani akart volna vele. De sajna Charlie nem volt erre vevő, pedig reméltem, hogy Süti akkor totál feloldódott volna...

Már kezdett sötétedni, mikor Tomi nekiállt megsütni a vacsit. Eszméletlenül finom, puha, grillezett sertést és csirkét kaptunk vacsira, hozzá a már elkészített krumplit és salit. Nagyon finom volt!!!! Aztán mikor már mozdulni nem tudtunk, előkerültek a sütemények, amiket még reggel vettünk a piacon. Lassan ugyan, de legyűrtük azokat is. ;) Viszont ezek után már tényleg csak ücsörögni tudtunk a kanapén, ami szépen lassan fekvésbe ment át. :D Süti és Masni is körém helyezkedett és be is aludtak, ahogy a többiek. Tomi és Peti pálinkáztak, boroztak meg ilyenek, Mi Helenával már nem tudtunk a must után...

Megnéztünk egy filmet is, majd elmentünk aludni. Megkaptuk a hálószobát, amit nagyon szépen köszönünk! Így Süti is tudott nyugiban aludni. És tényleg nagyon rendesen viselkedtek a manók. Elfeküdtek közöttünk a saját kis plédjükön és nyugiban aludtak reggelig. Nyugtáztam is, hogy az a plusz 20-30 cm, amivel az az ágy nagyobb, mint a mi itthoni ágyunk, pont arra jó, hogy kényelmesen elfértünk rajta mind a négyen. :) Masnika feküdt a párnánknál, Süti meg a lábunknál, ami csak azért furcsa, mert itthon általában fordítva szokott lenni... :O

Péntek:

Szőlő!

Berkenye:

Egy évvel ezelőtt...>>

Csütörtök:

Peti minden reggel kimegy a ház elé, hogy leolvassa az óraállásokat.
Majdnem minden nap találkozik a szomszéd cicuval. :) Itt napozik nálunk...


Egy évvel ezelőtt...>>

Szerda:

Kertünk, reggel...

Barátcserje:

Varjúháj:

Sziklakerti, most is virágzik :)

Itt meg mohás, amit imádok! :)

Egy évvel ezelőtt...>>

Kedd:

Hazaérve egy csomag várt minket. :)

Mi lehet a zsákban??? (Alma és körte lapult benne Szüleimtől) Köszönjük!!! :)

Egy évvel ezelőtt...>>

Hétfő:

Mára kt nagyon tipikus képet hoztam... :)

Masni:

Zeusz:

Egy évvel ezelőtt...>>

Vasárnap:

A mai nap is valahogy nagyon dolgosra sikeredett. Először is mostam, teregettem, vasaltam... Majd kutyáztam kint a kertben, mert Masnikán nagyon érezni, hogy hiányzik neki a mozgás. Állandóan csak a kötelét hozta vagy a kertben a labdája után ácsingózott. Persze, hogy labdáztunk. ;) Jó sokat, hogy el is fáradt a mini manó. Közben kapott mini masszázst tőlem, ami közben jó sok szőre kihullott. Mármint ez jó... Kvázi megfurmináltam a kezemmel. :D

Aztán nekiálltam a kamrának és kicsit ráncba szedtem. Pár dolgot kiszelektáltam, ám leginkább csak átpakoltam az italokat, lekvárokat, stb... :)

És kép megint nem készült...

Egy évvel ezelőtt...>>

Szombat:

Eljött az a nap is, mikor már hétvégén sem fotózunk... Biztos hozzájárult a mai "remek" időjárás is eme hangulathoz. Egész na esett. Vagyis dél felé egy kicsit talán elállt, legalábbis bentről úgy látszott. Aztán kimentünk a kutyákkal a kertbe és pár perc alatt teljesen átázott a pulcsim. :O Olyan volt, mintha nagyon minike cseppekben esne a hó. Komolyan furcsa volt.

Na de azért bent jól elvoltunk. Leginkább főztem előre egész jövő hétre. Na meg mosogattam, tettem-vettem.

Peti meg elment Szarvasra látogatóba, aztán este egy csomó pálinkával tért haza. ;) Mert ugye Szilva napok voltak és ilyenkor szoktunk páleszt venni az ágyashoz meg amúgy is... ;)

Egy évvel ezelőtt...>>

Péntek:

Igazából ma sem történt semmi különös. Nagyon örültem, hogy végre pééééntek lett! :)

Egy évvel ezelőtt...>>

Csütörtök:

Hiába mérgező vagy mi... Olyan szépséges!!! :) És szeretem!

Egy évvel ezelőtt...>>

Szerda:

Ma már megint nem történt semmi publikus...
Max. annyi, hogy este megint feltűnt, milyen hamar kezd kint sötétedni. :O Hiába,itt van az ősz... Már azon gondolkodom, hogy elpakolhatjuk a slagokat, mert fene tudja, lesz-e idénmég olyan meleg, hogy ne bírná ki a fű az esős napok közötti időket.

Egy évvel ezelőtt...>>

Kedd:

Sziklakertünk ősszel is szép. :) Szerintem...

Egy évvel ezelőtt...>>

Hétfő:

Semmi különös... Kicsit hűvösebb van, de nem vészesen. Pulcsit még nem vettem. ;)
Ezen kívül max. csak a túlóráról tudnék írni...

Egy évvel ezelőtt...>>

Vasárnap:

Ma volt a dolog hétvégi napunk, lévén tegnap buliztunk. :)

Peti a kertben ténykedett. Füvet nyírt, pontban délig be is fejezte, ahogy azt kell, illetve szabad... ;)
Én a konyhában sürögtem, azaz előtte bevásároltam sok-sok helyen jártam... Majd jöhetett a sütés - főzés, mosás, vasalás, stb...
Aztán már hipp-hopp este lett. :O

Tündérek is pihengéltek. A tegnapi nyüzsis nap után nem is csoda. :)


Egy évvel ezelőtt...>>

Szombat:

Vendgségben voltunk ma!!! :) Kedves kutyás barátaink hívták meg magunkhoz az egész kis társaságot egy könnyű, laza csülkös bablevesre. :D Nagyon fincsi volt. ;)

Reggel nem kapkodtunk, olyan szépen, lassan ébredeztem, majd készülődtünk és mentünk. Süti és Masni teljesen azt hitte, hogy munkába megyünk, annyira nem voltak lázban... Aztán mikor már majdnem indultunk, esett le nekik, hogy bizony most közös program lesz és Ők is jönnek velünk. :)
Az utazás is egészen jól sikerült. Masni már kezdi felfogni, hogy hiába nyüsszög a hátsó ülésen. Már nem tutujgatjuk és nem dőlünk be a reszketésének. Pár perc múlva szépen, lassan lefeküdt és pihengélt. Semmi baja nem volt érkezésig. :)

Ott aztán felpörgött körülöttük az élet. Belecsöppentek a már megszokott társaságba és Masni ugathatott kedvére. Vagyis nem teljesen, mert igyekeztem visszafogni, de még mindig nem sok sikerrel. :S Beszélgettünk erről Tündével is és arra jutottunk, hogy nem vagyunk elég szigorúak és következetesek vele. :( Na ez már mellékszál...

Mi üdvözöltünk mindenkit, de leginkább a házigazdákat. Megcsodáltuk a kis házukat, ami tényleg nagyon tetszik. Nagyon szép és az udvar is teljesen jó. Feri anno még azt mondta, hogy nincs nagy terület a kutyáknak rohangálni... Pedig nagyon is volt. ;) Kutyókák ki is használták, felfedeztek minden egyes zugot. És ami nagyon aranyos volt, hogy mindig egy-egy újabb játékkal tértek vissza. Hol egy labdát, hol egy egeret, sünit (persze plüssből) hoztak elő a fák alól vagy a fűből. Persze aztán pont ezek miatt volt nagy ugatás, aminek úgy vetettünk véget, hogy elvettük tőlük a játékot. Na és akkor pár perc múlva hoztak egy másikat. :D

Na de a gazdik is nagyon jól szórakoztak. Örültünk, hogy láthatjuk egymást, meg amúgy is mindig nagyon jó élmény együtt bulizni, lazulni... A konyhában sokszor volt koccintás, kint a kertben folyt a kártyaparty, kutya pesztrálás, süti eszegetés. Mindenki hozott valami finomságot. (Mi sütés hiányában csak rágcsit és üdítőket vittünk)
Mikor megérkeztünk, már csülök illat szállt a levegőben. Feri már egy órája főzte a hatalmas kondérban őket. :) Mindenki meg is csodálta. :) A bab azt hiszem bent puhult a gázon, de ezt nem is tudom pontosan... Nem figyeltem meg rendesen. Nekem a végeredmény volt a fontos, ami nagyon szuper finomra sikeredett. Mikor már kezdett kijönni a csont a húsból, akkor kiszedték a fiúk a léből a husikat, majd a konyhában darabolták fel, ami aztán így került vissza a levesbe. Közben persze bab és zöldségek is kerültek a lébe. Ja! És rántás is. :)

Mikor Csabi bent szeletelte a husit, megpróbáltuk kizárni a kutyákat a házból. Csodálkoztak is. Biginek még egy kutyus ajtaja is van, de még azt is bezártuk. Kutyókák meg kintről szimatoltak és kaparták a kisajtót. :D Egy idő után persze bejöhettek. <3 Rendesen viselkednek, tudjuk ám! Mondjuk Sütit pont nem láttam akkor bent. Mert Ő aztán most is bemutatkozott, mikor sütiket lopott a kinti asztalról. Hű a nevéhez, na... :S

Ha már így bent voltunk a házban, páran elkezdtünk ajándékokat csomagolni, de nem akármilyen módon. Sok-sok rétegű újságpapírt tekertünk a tárgyak köré, amiket majdan meg lehet nyerni. És hogy poénosak is legyünk, tettünk bele mindenfélét. Némely csomag 1 szuper finom paprikát tartalmazott, de csináltunk olyat is, ami csak egy papírgalacsinba rejtett cukorka volt. De a legtöbb ajándék azért sokkal jobb volt ezeknél a poénoknál. Kaptunk jutifalatokat, rágcsákat, labdákat a kutyáknak, de még egy parfüm és rúzs, sőt könyv is lapult az újságpapírok alatt. Köszönjük szépen!!! :) És hogy hogyan nyertük meg? Ebéd után történt mindez, mikor körbeálltunk és adogattuk egymásnak sorban, miközben szólt a zene. Ági néha-néha megállította a zeneforrást, na és akkor kellett csomagolni azoknak, akiknek éppen a kezében volt a csomag. Sokszor csak csomagolni kellett, majd továbbadni, hiszen sok-sok réteget csináltunk. Ám a végén ott lapult a nyeremény is. ;)

Így most az ebédet persze átugrottam, pedig nagyon finomságos volt. A kész levesbe még raktunk tejfölt is, sőt lilahagymát is. :) Sosem ettem még így, de most ízlett. ;) 
A leves után sem volt vége a falatozásnak. Maradt még csülök, ami nem került vissza a levesbe, amihez kétféle hidegsalit kaptunk. Már nem nagyon volt hely a pocakunkban, de csak megkóstoltuk. 

Ezek után pedig eldőltünk a fűben, pléden, ágyon, széken, ki hol... :D Megint kutyáztunk, dobáltunk és beszélgettünk, beszélgettünk... Egészen haza indulásig tettük ezt, amikor már egy kicsit fázni kezdtünk. Ki is mentem a kocsihoz a pulcsimért. Igazából elriasztásként raktam be, meg hogy a kocsi úgyis elbírja, de mostanra már jólesett. :) Egész nap hétágra sütött a nap, izzadtunk is rendesen, de estére most már igencsak lehűl a levegő. És ez nem is baj, végülis ősz van. ;) 

Megköszöntük a vendéglátást, majd elköszöntünk. Nagyon jól éreztük magunkat! Jó volt egyet lazítani és élvezni, hogy most nem Én voltam a házigazda. ;) Süti és Masni kidőltek a hátsó ülésen, amit még otthon is folytattak. :D Aztán még vakkantgattak is álmukban. <3

Péntek:

Péntek, péntek, végre péntek!!! Kipihentnek nem érzem magam, de örülök, hogy mostantól pihisebb napok jönnek. ;) Vagy ha nem is csak pihis, de itthoni és baráti. :)

Eze kívül semmi. Megint túlóráztam, majd Peti hazahozott. Köszi!!! :*

Egy évvel ezelőtt...>>

Csütörtök:

Ma Peti kiszedte a kukoricánkat. Szégyenletes módon nem is szedtük le idén, mondjuk nem is volt rajta sok. Lévén ugye ritkán locsoltuk. :( Jövőre majd jobban átgondoljuk ezt!

Ennyi maradt belőle: Ám így is hasznos lesz. Peti felvagdosta és a komposztba került.

Egy évvel ezelőtt...>>

Szerda:

Ahogy a cím is mondja... :)

Egy évvel ezelőtt...>>

Kedd:

Pont tegnap írtam, hogy kicsit hűvösebb lett... Mára aztán tényleg. Fújt is a szél rendesen. De állítólag nem tart sokáig, hétvégére megint nyarat ígérnek az okosok. ;)
Ezen kívül csak hétköznap volt. :)

Egy évvel ezelőtt...>>

Hétfő:

Szeptember lett... Oké, már tegnap is, de az igazi hűvös levegő csak mára érkezett meg. Vagyis éjszakára... :) Mi meg már mentünk is vissza dolgozni. Nem volt egyszerű az ébredés, bár ezt leginkább magamról tudom elmondani. :S

Délután viszont jöttünk haza szokásosan, Peti rögtön ment is a kertbe. Leszedett pár szőlőfürtöt, plusz egy Kyoho szemet is. Összesen 3 szem termett idén ebből az új kis szőlőből. Bár a "kis" csak egy jelzőképző, az is inkább a korára érvényes. Merthogy a szemek mérete a szilváéval vetekednek. A neten azt írták, hogy augusztus végén érik és mivel már jó sötét is, Peti leszedett ma egyet. :) Megkóstoltuk: furi íze volt, vagyis lehet, hogy ilyennek kell lennie, de... egyáltalán nem olyan, mint az itthoni szőlőké. Viszont finom, de más. ;) Olyan szilvás. :D És úgy döntöttünk, hogy a másik két szemnek hagyunk még időt, hogy érjen egy kicsit...

Bent is csak a szokásos dolgok történtek. Zajlik az élet...
Vettem új fürdőpamacsot Petinek, mert a régit már kidobásra ítéltem. Mikor este kicseréltem a kettőt, akkor Masnika megkaparintotta a régit és egy szempillantás alatt rohant vele a nappaliba. :D Édesem, azt hitte, hogy Ő kapta ajándékba. (Már mikor a zacskóból kivettem az újat, akkor szagolgatott. Mint egy kisgyerek, tényleg. <3 )
Szóval Masnika rohant vele és rázta, szaggatta. Nagyon örült neki, pattogott fel, s alá a kanapén. Kicsit fájó szívvel vettem el tőle végül, de olyan furi anyagból van, nem mertem nála hagyni... :(

Vasárnap:

Ma nagyüzemet tartottam a konyhában, azaz főztem, sütöttem, főztem... :) Egész jövő hétre is, de sokat raktam a mélyhűtőbe is, hiszen lesz olyan, mikor nem tudok majd főzni. Akkor pedig milyen jól fog jönni. ;)

Peti kertezett, majd pihengéltünk a házban, a kertben, stb...

Egy évvel ezelőtt...>>

Szombat:

Előtúrázni voltunk ma. :) A Börzsönybe mentünk, Királyrétre. Ráadásul egy olyan útvonalat néztünk meg, amit már lejártunk egyszer a csapattal is. Azaz volt már itt túra, csak télen... De azért biztos, ami biztos, mindig elmegyünk az aktuális túra előtt is...

Szóval: Jött velünk Tünde is a két kis tündér terrierjével. :) Így hárman, négy kutyussal indultunk neki az erdőnek. Na meg a mezőnek is, mert sokat voltunk ám kint. Este néztem, még le is égett az arcom. :O
Először felmentünk egy hosszabb, de lankás emelkedőn, majd szinte egészen végig vízszintesen mentünk egy kört. Najó, nem teljesen vízszintesen, de ahogy emlékeztem, tényleg nagyon kényelmes volt a terep.
Mikor kiértünk a mezőre, nagyon meglepődtünk, annyi pocsolyát láttunk. Némelyik olyan nagy volt, hogy egy kisebb tóval is felérne. :D Oké, tényleg esett a héten sokszor, sőt felhőszakadás is volt, mégsem gondoltam, hogy bakancsban menjek sportcipő helyett... Azért tudtunk kerülni, szóval nem volt ezzel gond. ;)
Kutyák viszont nagyon élvezték. Illetve leginkább Maja trappolt bele teljes erővel a vízbe. :D Őt követte Masni, de Natasa is. Süti csak békésen lépdelt, de már Őt sem zavarja annyira a víz, mint annak idején. Najó, a nagy víztől még mindig nagyon fél, de úszásra azért nem volt szükség. ;) Ezen a nagy pocsolyás szakaszon nem is tudtunk az úton menni... Helyette átmentünk a szomszédos szántóföldre és ott estem el. :D Na igen, ha nem az úton megyünk, akkor érdemes a lábunk elé nézni. ;) Semmi komoly nem történt...
Mielőtt kimentünk volna újból az útra, autódübörgést hallottunk. Gondoltuk, hogy megint az úton fog jönni, ahogy nem is olyan rég, mikor ott voltunk. De nem! Egyszer csak azt láttuk, hogy egy terepjáró behajt a szántóföldre, majd mellettünk elmegy és megy tovább befelé. :O Csak úgy, út nélkül középen... Fura volt. :D

Ezután erdős szakasz következett, ahol azért sáros volt a talaj, de nem vészesen. Próbáltunk csoportképet is csinálni, de itt az erdőben vakuzni akart a gép, így nem lett tökéletes. Ismét a mezőn pedig a kutyákról akartunk egy jó kis képet, mikor feltettük őket egy szalmabálára. Ám Sütinek sok fóbiája van. Most a magasságtól való félelmén nem tudott felülkerekedni. Egyszer felraktam, de elég gyorsan leugrott. Azért a terrier huncutokról csak sikerült egy egészen jó kis képet kreálnunk. ;)

Majd a parkolóban, mikor visszaértünk a kocsihoz, még egy utsó próbálkozás és a kocsi tetejére rakva a gépet, mégiscsak sikerült egy újabb kép. :)

Közben nagyon jól éreztük magunkat. Sokat beszélgettünk, nosztalgiáztunk. Valahogy úgy éreztem, hogy csak őgy dőlt belőle a szó, pedig nem szokott. De most még hazafelé a kocsiban is csacsogtam. :O Vagy mindig sokat beszélek??? Most kezdek erre ráeszmélni. :D

Péntek:

Csak péntek... Semmi egyéb.
Peti kertezett, Én zömében varrogattam... És ennyi :D

Egy évvel ezelőtt...>>

Csütörtök:

Már régóta gondunk van a kocsifelhajtóval, illetve nem is nagy gond ez... Csak csúnya, azaz nem a legszebb, plusz a gurulós kapu sínjére idővel ráviszi a víz a földet. Most, hogy szabin vagyunk, van egy kis ideje Petinek, hogy ezzel is foglalkozzon. :) Kora reggel elment térkövet venni. A beton melletti lefolyó, vagy kifolyó vagy mi már már régóta itt pihent a garázsban.
Mire Én felébredtem és kitámolyogtam a kertbe, Peti már dolgozott. ;) Kiásta a beton melletti részt, belerakta a lefolyókát, aztán nekiállt a térköveknek. Szerintem szépséges lett. Vagyis legalább most már kinéz valahogyan. ;) A végén még egy elfolyó kis árkot is ásott ki Pei, hogy  legyen hova elmennie a víznek. Ám az ezután érkezett eső alatt bebizonyosodott, hogy erre nincsen sok szükség. Merthogy ami a kocsifeljáróra esik, az édeskevés ahhoz, hogy megteljen tőle még az a kifolyóka is... Azért a biztonság kedvéért jó, hogy van. ;)

Én meg kora délután elmentem a kutyókkal az ELTE-re. :) Újabb etológia tesztre, illetve tesztekre. Először is kaptak egy új eye-tracker (Remélem, jól írom) gépet, ami most már Masni szemeit is látja. Hurrá!!!
Aztán csináltunk 2 féle feladatot. Az egyik az "itt a piros, hol a piros". Nekünk már ismert játék ugye... Most pont arra kíváncsiak a kutatók, hogy a kutyák is követik-e a szemükkel a forgatott tárgyat, amibe a falat van rejtve.

Kezdem ott, hogy ugye két kutyát vittem. Peti nem tudott jönni, mert itthon dolgozott. Persze volt aki vigyázzon ott a másik kuttyra, míg mi bent teszteltünk, na de ennek a két kis tündérnek van ám egy mini szeparációs gondja. Illetve lehet, hogy ez inkább csak hiszti, mindenesetre jól elvoltak a vigyázóval, ezzel nem is volt. Ám nyüszítettek a másik (vagy talán a gazdi???) után, ami behallatszott a terembe. És ez Masnit nagyon bezavarta. Míg a falatra kellett volna figyelnie, Ő csak a fülét hegyezte és az ajtót leste. Hallgatta, ahogy Süti nyüszizik és bizony ezért fel is függesztettük a tesztet vele. :(
Gondoltam, hogy fordítva is ez lesz, mármint hogy Masni is nyüsszögni fog kint, de csak megpróbáltuk Sütivel is a feladatot. És igen, Masni nyüszítése nagyon is behallatszott most is. Viszont ha kajáról van szó, akkor Sütinek nem számít, hogy ki nyüszít kint vagy bent vagy akár mellette. :D Ő csodás módon figyelt a feladatra és kereste a falatokat. :)
És hogy a tesztről is írjak: A konklúzió Sütinél az volt, hogy nem nagyon követte a szemével azt a cserepet, amibe a kaja került. Írom előröl: Szóval a kísérlet vezető lány bedobta a falatot a három cserép egyikébe, még rá is mutatott, miközben Süti nagyon lesett. :) Majd egy damil segítségével kicserélte a két szélső cserepet. Ezt Süti mind látta és figyelte is. Ezután mehetett keresni a falatot. És bizony Ő következetesen arra az oldalra ment, ahova a lány dobta a falatot, nem ahova pörgette. Ja, és a cserepek meg voltak ám jelölve! Színes szig, szalaggal, az egyik vízszintesen, a másik függőlegesen... Szóval akár még ez alapján is tudta volna figyelni Süti.

Na a lényeg, hogy kíváncsi leszek, a többi kutyus hogyan reagál majd, hogy követik-e az elmozdított cserepet vagy sem. Erre még sokat kell várni, de tuti emlékezni fogok rá, ha benne lesz a hírlevélben. :)

Szerda:

Pihi, bevásárlás, aztán még masszázs is... ;) Tisztára kényeztetős, szabis napunk volt ma. Najó, picit tervezgettünk, dolgozgattunk, de egyáltalán nem vittük túlzásba. Plusz átéltünk egy igencsak dörgős, villámlós, özönvizes zivatart. :O

Képek:
Reggeli pihi az ágyban ;)

Kert, azon belül is sziklakert:

Oldalkert: Boglárcserje <3

Egy évvel ezelőtt...>>

Kedd:

Anno tavasszal Peti csinált egy nagyon aranyos kis raklap kertet vagy mint... Egy régi raklapba földet raktunk, ültettünk bele szépségeket, majd fokozatosan felállítottuk. Nagyon szép is volt. :) Egy ideig... Sajna a nagy szárazság és forróság betett neki. Nem tudtuk olyan ütemben locoslni, hogy ne száradjanak el fokozatosan a benne lévő virágok. :(
Ezért ma Peti elkezdte szétszedni, de legalábbis a födet kiszedni belőle. Masni segített. ;)

Azt tudni kell, hogy elég sokszor találtunk mögötte, alatta békát, szóval tuti azt érezte most is Masni.

Ott bent... !

Aztán segített Apa-gazdinak kiszedni a földet ;)

Prémium: Kibújtak a hagymások! :O

Egy évvel ezelőtt...>>

Hétfő:

És végre tényleg esett!!!! Már idejét sem tudom, mikor esett utoljára ezen a nyáron. Talán még júniusban...

Most viszont fellélegzett a kert is. :)

Egy évvel ezelőtt...>>

Vasárnap:

Ma reggel még nem úgy keltem fel, hogy ma megyünk valahova... Aztán persze másképp alakult. :D Erzsi már tegnap el akart minket csábítani sétálni a reptérhez. Akkor nem mentünk...
Erzsi nem adta fel! És milyen jól tette. ;) Nekünk is volt kedvünk, hiszen kell a mozgás, jó esik kimozdulni itthonról. Keresgélni kezdtünk helyszín után és a Garancsi tónál maradtunk. Hívtuk a többieket is. Sajnos ilyen hirtelen nem tudott mindenki jönni, de sebaj. Végül Öten mentünk 5 kutyával. ;)

Szuper jót sétáltunk, na meg úsztattuk a kutyókat. Már aki akart ugye... De kezdem az elején.
Itthon még azt hittük, nincs ennyire messze ez a tó, aztán csak mentünk, mentünk, gurultunk az autóval... De végül csak odaértünk, ahogy a többiek is. :) Nekiindultunk hát, hogy körbejárjuk a tavat. Rögtön az első lejárónál le is mentünk a partra. Bigi és Manci azonnal belementek a vízbe és jókedvűen úsztak. Aztán Masnit is becsalogattuk. Naná, hogy labdával. ;) Hiszen labdáért mindent! És Masninak nem árt az úszás, hanem inkább jót is tesz a műtött térdeinek. Szóval dobáltuk a lasztit, kicsi kutty nagyon bátran beugrott és hozta vissza boldogan. Majd csodák, csodájára még Rozi is belement a vízbe. Persze, hogy Ő is a aszti után. ;) Édeske 7éves és ez volt az első úszása. :) Süti persze most is - mint mindig - távol maradt a víztől, max. Masnit szaglászta, mikor kijött vizesen. :)

Egy idő után aztán csak befejeztük, megtöröltük Masnit és indultunk tovább.Ám ez a tó tényleg picike. Ha csak körbejárjuk, ahogy "terveztük" (Na mert sok tervünk nem volt :D), akkor kb. fél órát töltöttünk volna itt és már mehettünk is volna haza... Ezért aztán barangolni indultunk a környéken. Azt tudni kell, hogy semmi turistajelzés nincsen a közelben sem. Szaggatott utakat írt a térkép, de azokat is messzebbre. Azért mi nekivágtunk és a kisebbik rét végében rá is leltünk egy ösvényre, ami felvezetett a Garancs hegyre, ahol egy lakópark van. Mi azonban maradtunk a fák között, az ösvényen, illetve itt már egy kicsit szélesebb szekérúton bandukoltunk. Lenéztünk a lakóparkra, amolyan pihenés gyanánt, majd mentünk tovább. Nemsokára kijutottunk a szántóföldre, ahol csak úgy érzésre mentünk előre, majd jobbra, megint előre és így tovább... Közben persze rájöttünk, hogy a telefonon mutatja a GPS, hogy hol is vagyunk, illetve hogy tőlünk merre is van a tó. Így mentünk kb. irányban arrafelé. Igen ám, de a tóhoz nem nagyon vezet le út. Előttünk volt még egy völgy, majd egy kisebb hegy (Najó, domb), aminek a túlóldalán már megláttuk a tavat. De nem volt ám ennyire egyszerű a lejutás. Már lefelé is csak valami réges-régi keréknyomba indultunk, ahogyan felfelé is. Biztos vagyok benne, hogy erre csak nagyritkn téved valaki. Na, csak megtaláltuk a lefelé vezető ösvényt, ám ez igencsak meredek volt. Én nem is tudtam lemenni, csak úgy hogy Feri és Peti is segített. Nagy köszönet érte!!! :*

A kutyáknak mindez meg sem kottyant. Ők nagyon élvezték a járt, de leginkább a járatlan utat is. :) Szimatoltak a nagy bozótosban, hogy el is tűnt a fejük. :D

Lent a tónál kicsit megpihentünk, de csak annyira, míg készítettünk pár ferde, majd mégferdébb és végül egy egészen jó kis csoportképet. ;) A ferdék azért kalandosak voltak. Össze raktuk egymásra az össze hátizsákot és arra helyeztük a gépet. Önkioldóval benyomtuk, majd siettünk a többiekhez. Már ott vettük észre, hogy bizony a hátizsákok teteje nem stabil ugye. És amikor benyomtuk, azzal egyetemben meg is billentettük a gépet. :D Azért jót szórakoztunk. ;) És mikor aa tó mellé értünk, csak sikerült egy szuper képet csinálni. Hála a szemetes kuka stabilságának. :D

A parkolóban még beszélgettünk egy kicsit, megcsodáltuk az üvegtigris forgatásánál is használt lakókocsit, majd elköszöntünk és hazajöttünk. Jó kis nap kerekedett a maiból. Örülök, hogy elmentünk!!! :)

Szombat:

Szóval az egyik rózsaloncunk meghalt... :( Kb. 3 éve "szenvedtünk" vele... Így most már nem csüggedtünk és új szerzemény után néztünk. A múltkor, mikor Szarvason jártunk, betértünk az arborétumba is, ahogy majdnem mindig szoktuk. ;) És ott beszereztük az új kis bokrunkat! Tavaszi bangita a neve és reméljük, hogy csodás dísze lesz majd a kertnek és jól fogja magát érezni a többi virágos bokor mellett. ;)

Mindezt pedig azért írtam le, mert ma ültettük be a helyére. :)

Előtte persze pihengéltünk, vártuk az esőt, ami nem jött... Majd Én elmentem Anyukámmal bevásárolni és egy kicsit csavargni. Jó volt. ;)

Ja, merthogy Én ugye továbbra is szabin vagyok, de mától Peti is!!! :) És még egy adalék, hogy ma munkanap volt ám. Olyan ledolgozós, átpakolós szombat...

Péntek:

Ma is pihi... ;)
Najó, ma azért már mostam, teregettem,ilyesmi...

Cicalányka:
Cicafiú :)

Egy évvel ezelőtt...>>