Budapest Time
Hétfő:
Ma is, mint minden este, feltettem a kérdést: Miről írjak ma? :) Aztán ma kiegészítettem a kérdést: Megint az aerobicról írjak??? :D És bizony mi másról? Mikor mostanság ez lett az egyik legfontosabb a hétköznapjaimban.
Ma is remekül bírtam. Vagy az óra volt könnyedebb (amit nem nagyon hiszek, ismerve Anikót), vagy már tényleg jobban bírom. Nagyon odafigyeltem ma, hogy a kezemet is használjam, mozgassam, ezért persze most érzem a hátamat! :D A nagy figyelemben viszont észrevettem, hogy a bal lábam, mintha zsibbadna. A talpam, illetve a lábfejem. Nem vészes és abszolúte nem biztos, hogy összefüggésbe hoznám az ereimmel, csak... Figyeltem. Talán a cipőt kötöm túl szorosra, a fene tudja... :) Mindenesetre hipp-hopp, eltelt az egy óra és már mehettem is zuhanyozni. Jó érzés azt mondani hazafelé, hogy ezt is megcsináltam! Ma is megcsináltam! Ámbátor ilyen későn hazaérni pedig baromi nehéz és fárasztó és rossz érzés... :(
Itthon semmi különös nincsen. Holnaptól Masnika újabb antihisztamin kúrának néz elébe. Ez lesz a harmadik bogyó, aztán ha ez sem segít, még mindig van valami csepp... Na de ha még az sem, akkor... ...Elgondolkodunk. Vagy jön egy sokkal drágább és hosszadalmasabb procedúra, vagy szinten tartjuk a dolgot, lévén talán nem is olyan veszélyesek Masni tünetei. Ugyanis a nyalogatás és a vakarózás elmaradt, illetve igen ritka. Egyedül a lábikója piros mivolta a "zavaró" tényező. Aztán persze kérdés, hogy neki mennyire viszket vagy fáj vagy kellemetlen??? Mert ugye szegénykém elmondani, azt nem tudja... :(
Van itt pár mai kép:
Kutyás kémlelés...
Vilmos, a fotómodell. A kamerába nézni luxus! :D
Hiába ciccegtünk, csettintettünk, berregtünk, stb... Mi nem voltunk neki érdekesek...
A végére egy gyönyörűség: Zeusz! :)
Utolsó kommentek