Budapest Time
Vasárnap:
Az első és legfontosabb, hogy ma Anyák napja van! :) Nálam már az éjjel kezdődött, illetve nem is tudom... régóta. Készültem, hogy hogyan is legyen. Mert nem számít, ha a dolgok néha máshogy alakulnak, mint terveztük. Nem számít, ha az érzések mások, mint ahogyan Mi szeretnénk. Nem számít, ha néha összezördülések tarkítják a kapcsolatot, ha megbántva és meg nem értve érezzük magunkat. Ezek mind mellékesek, azaz pillanatnyiak. De a mélyen gyökerező érzés, az örök! Anya tényleg csak Egy van! :)
Néha bevillannak emlékek a múltból, mikor még kicsi gyerek voltam, mit sem értettem az életből... De Anyu mindig Velem volt. Támogatott és terelgetett. Azt hiszem, jól csinálta. :)
Nos: tegnap éjjel egy e-mailt küldtem Neki. Benne egy gyönyörű Írisz csokor és egy vers. :)
Ma délelőtt elolvasta és első dolga volt felhívni. Akkor még nem is sejtette, hogy meglepjük ma Őt Bátyámmal. Konkrétan azzal, hogy együtt mentünk át Őt köszönteni. Eddig valahogy külön jártunk az utunkat Bátyámmal: Talán a korkülönbség miatt, talán csak így akartuk. Ám most már felnőttünk és egymás mellett állunk. Bízom benne, hogy ez Anyuban csak jó érzéseket kelt. Hiszen végül mégis csak jó testvérek lettünk. :D
Anyu persze meghatódott, és körül ölelt minket. Kicsit beszélgettünk, kertet néztünk, sütiztünk, majd elköszöntünk. Jó volt: Nagyon jó! :)
Na de itthon sem állt meg az élet és vele a kert. :D
Peti ma reggel elutazott Szarvasra. Mi itthon maradtunk a kutyikkal és ki is használtuk a csöndet: Aludtunk egy csuda jót a hálóban. :) Kb. 10 óra körül ébredtünk, majd kivonultuk a kertbe. Tegnapról maradt még teendő bőven, aminek nem sikerült a végére érnem, de sebaj! Szóval még délelőtt elültettem a csemege kukoricákat és a dísztököket a veteményesbe. Majd bejöttem, ebédeltem és készülődtem.
Elballagtam Bátyámhoz, ahol kocsiba szálltunk és átvonultunk Szüleimhez. Nem maradtunk sokáig... Mert ugye mindenkinek voltak délutáni teendői is. Nekem konkrétan a sziklakert - vagyis, ahogy Peti ma este mondta: a betonkert - rendbetétele.
Már tavaly elterveztem, hogy idén nem hagyom parlagon heverni a terasz melletti "sziklakertet". Persze a sziklakert is csak terv, mert nincsen még... Nagyon sok kő és szikla kéne bele, hogy olyan legyen, mint amilyennek megálmodtuk. De addig is: idén porcsinrózsák fognak rajta virítani. Legalábbis remélem, mert sajnos Masni és Süti nagyon sokat mászkál az említett területem, szóval tényleg remélem, hogy a kukacvirág van annyira szívós, hogy még így is kikel. :)
Először is kigazoltam az egész területet, elrendezgettem a beton darabokat, majd beültettem. Azaz csak kiszórtam a magokat és kicsit besöpörtem a kezemmel őket. Merthogy annyira picik ezek a magok, mint a mákszemek. Vagy nem is! Még kisebbek. :O
Közben a kutyókra nem sok időm maradt, de kint voltak Velem, körülöttem lebzseltek. Süti rohangált és ugatott, Masni inkább csak ücsörgött és szomszédokat kukkolta. :D Cicukák pedig bent pihentek.
Hamar eljött a késő délután, amikor locsoltam, majd haza jött Apa-gazdi és együtt folytattuk. Utána vasalás, mosás, teregetés, majd egy kádas habfürdőzés levezetésképpen. :)
Sajnos ma nincs annyi kép, mint szerettem volna...
Reggeli ültetések:
A dísz tök az eper mellé került:
Az a terv, hogy majd ráfut a kis kerítésre: :)
A kukorica a szomszéd kerítése mellé került:
A répa mellé...
2 sorban:
A szőlők mellé...
1 sorban:
Majd benti pihengélés... :)
Délután pedig beindult a "beton"kert projekt:
Előtte.... Brrr!
Gazoltam...
És picit átrendeztem:
Aztán kiszórtam. Most pedig várunk... :D
Csak van itt azért 2 szépség: A tulipánok...
Már eléggé elnyíltak. Talán idén ez az utolsó kép róluk...
Van, aki felváltsa őket: Írisz... :)
Utolsó kommentek