Szombat:
Bár mára is kánikulát jósoltak, Mi mégis túrázni mentünk. :) Megtartottuk a TúraCsapat XV. kirándulását a Pilisben. A nyári időpontra való tekintettel, korai órán volt a gyülekező, hogy minél hamarabb indulhassunk. És persze majd hamarabb érkezzünk vissza. Összesen 24 kutyó és 33 gazdi gyűlt össze és már negyed 10-kor el is indultunk. :)
Először lankásan lefelé haladtunk, bár elég sokat mentünk a tűző napon. És bár ugye még "korán" volt, már jócskán megközelítettük a 30 fokot. Sokszor álltunk meg inni, kutyákat itatni, majd indultunk is tovább. Ekkor még a kutyók rohangáltak, kergetőztek, ismerkedtek és néha civakodtak is. Ez a túra vége felé már nem így volt, akkor leginkább csak a nyelvét lógatta mindenki. ;)
Szóval haladtunk lefelé, majd végre bementünk az erdőbe is, vagyis a fák közé. :) Itt azért már kellemesebb volt.
Első "állomásunk" a Vasas szakadék volt. Bementünk, nézelődtünk, fotózkodtunk... Majd tovább lefelé vezetett az út. Bizony, sokat mentünk lefelé... És ugye az út vége a kiindulási pontunk, a Lajos forrás volt. Vagyis az út hátralévő részében ugyanúgy mentünk felfelé, ahogy eddig lefelé. Lankásan ugyan, de mégis csak emelkedő volt egyre melegebb, fülledtebb időben.
Megálltunk még a pataknál, ahol sok kutyus meg is mártózott. Bár ezt a sima kis pocsolyákban, dagonyákban is megtették egyesek. ;) Következő elágazásnál megtartottuk az agytornát, ami egy teszt a gazdiknak. Most 10 kérdést tartalmazott. 7 a kutyákról szólt, 3 pedig az erdőről... Mindenki nagyon ügyesen teljesített! 2 db hibátlan, 10 pontos tesztet adtam vissza, plusz 3 db 9 pontosat. El kellett tehát dönteni, hogy kik is kapják majd a nyereményeket. Úgynevezett szétlövő kérdésekkel döntöttünk. Vagyis tippelős, számos kérdések. Pl. Mekkora a Pilisi parkerdő területe? :)
Második "állomásunk" a Csepel forrás volt, ahol szintén megmártóztak a kutyák. Keresztül rohangáltak a patakon míg a gazdik pihentek egy kicsit, na meg feltöltötték vízes palackjaikat.
És hamarosan kiértünk az erdőből és megint csak a tűző napon haladtunk, immáron felfelé. Még egy szuper csoportkép a farakásoknál, aztán mentünk. Jó tempóban haladtunk... Talán a leggyilkosabb szakasz egy nyiladék volt, ahol nagyon sütött a nap, a levegő meg sem mozdult... Nem tűnt nehéznek, mégis kivette belőlem az erőt asszem. De felértem! ;) Innentől már kisebb ösvényeken haladtunk, félig árnyékban, szóval kicsit azért kellemesebbnek mondanám. A vége felé még egy kis szedrezésre is megállt a csapat és lelegeltünk pár bokrot. :)
A Mi kutyáink szerintem most is példamutatóan viselkedtek. Mind ketten figyeltek ránk és a csapattal maradtak. Azt hiszem senkivel sem haverkodtak... Sosem szoktak... De lényeges változást látok azért a szocializáció terén náluk. A 2 évvel ezelőtti állapothoz képest mindenképp!
Masni mondjuk egyszer rákattant egy új kutyusra, Zoknira. Ők most voltak velünk először és mint oly sok terrier, Zokni is szereti a botokat visszahozni. Mikor az agytornára megálltunk, Masni el nem mozdult Zokni mellől és ugatta. Szóval már tuti, hogy azért ugat, mert valaki botozik vagy labdázik vagy ilyesmi... Persze most is megfogtuk Masnit, de a legjobb lenne erről leszoktatni. Sajna még mindig tanácstalan vagyok. :S
Nos: A séta végén visszaérkeztünk a Lajos forráshoz. Kis pihenő következett, a kutyáknak fürdés a forrás előtti mini tóban. :) Mi pedig levonultunk a parkoló "alatti" rétre. Összesítettem a közönség szavazatokat, Peti tombola jegyeket árult. Majd elkezdtük a vetélkedőt, a virsli evő versenyt!
Pont ugyanaz volt a feladat, mint 2 éve ilyenkor. Egy tál tele volt vízzel, amiben úszott 3 kisebb tálka. Ezekben voltak a virsli darabok, amiket a kutyóknak meg kellett ennie. A gazdi nem nyúlhatott a tálkához, max. csak mutathatta a kutyusnak a falatot. És mindenki nyert!!! Mert mindenki megette a virsliket. Nagyon édesek voltak ám a manók. Süti és Masni nem szokott indulni ezeken a vetélkedőkön, hiszen Mi vagyunk a szervezők, stb, stb... De most mégis azt mondták a többiek, hogy Ők is megérdemlik a "versengést". :) És bár tényleg sosem gyakoroltuk itthon ezt a fajta "feladatot", de szuper ügyesek voltak mind a ketten. Nyertek is volna, de a díjakról természetesen lemondtunk. Viszont nagyon büszke vagyok rájuk! Valószínűleg azért az itthoni medencézés segített, bár akkor a vízen szoktak úszni a falatok... :)
A versenyek után következett a díjátadó és végül a tombola. Sok-sok ajándék lapult megint a dobozban és valahogy most úgy alakult, hogy minden szelvény nyert valamit! :)
Mindenkinek gratulálunk!!!
Köszönjük szépen, hogy eljöttetek, szuper társaság vagytok! Szerintem az újak is jól érezték magukat. :)
A sok-sok segítségért is külön hála Mindenkinek!
Ezek után hazaindultunk. Kissé lefáradva, de nagyon jókedvűen. Süti és Masni eleinte nagyon lihegtek az autóban, majd hamar beájultak és meg sem mozdultak hazáig. :) Itthon aztán folytatták ugyanezt. Vacsizni persze felkeltek, majd ismét eldőltek a teraszon, a fűben, a fotelben, ahol éppen Mi voltunk. ;)
Elkezdtem fényképeket feltölteni, videókat konvertálni, közben kimentünk locsolni a kertbe.
És este telefonált Bátyám, hogy menjünk már át egy kicsit szalonnát sütni. Meg mondom őszintén, szédelegtem a fáradtságtól, de persze, hogy átmentünk. Nagyon meleg volt, fülledt és csak izzadtam. Úgy éreztem, mindjárt megfulladok. Hamar el is köszöntünk, bocsánat érte! Ám már a hiszti és a sírás határán álltam, olyan fáradt voltam. :S
Budapest Time
Utolsó kommentek