A Nagy család élete

Péntek:

Ma szabin voltam! :) 
Először is aludtam, pihentem. ;) Nagyon jó volt magamtól ébredni, felkelni, nem azért, mert idő van és kellett... Persze így is majd lelüktek az ágyról. :D A párnámat totálisan Süti uralta. ;)

Aztán pakoltam, csomagoltam egész délelőtt. Najó, közben neteztem is egy kicsit, meg őgy elvoltam...
Délután pedig már Peti is itthon volt. Voltak tervei a kertben, de jobb is, hogy nem vitte túlzásba, hiszen kicsit náthás... Azért a kutyagumikat összeszedte és míg Én elmentem bevásárolni, addig Ő vette át a rendelt kutya-macska tápokat. Plusz megint kaptunk ajándékokat a TúraCsapatnak. :) Nagyon szuper cuccokat hoztak, nagyon örülök nekik...

Ezután pedig már csak úgy elvoltunk. Peti pihent a kanapén, Én filmet néztem a gépen egészen estig.

Csütörtök:

Ma egész nap nagyon pénteki érzésem volt. Vajon miért? :) 
Jaaa, tudom már! Hiszen holnap szabin leszek. Egyrészt, hogy pihenjek, de leginkább a bevásárlás és pakolás, pakolás, pakolás lesz a főszereplő teendő. Ezen kívül még kajákat is rendeltem a manóknak, meg postára kell mennem, szóval nem fogok unatkozni. ;)
De reggel bizony aludni szeretnék, hogy rápihenjek erre a napra és az után akövetkező szuper hétvégére. :)

Ma? Semmi izgi nem történt. A mosolygásom még ma is kitartott (remélhetőleg innentől kezdve folyamatos lesz). Délután időben jöttem haza, ami fura is volt, ennyi túlórás nap után. Neteztem, levelet fogalmaztam, filmet néztem és már este is lett.
Peti pedig bealudt a kutyókkal a kanapén. ;)

Ma is csak egy kép van... Vilmos:


Egy évvel ezelőtt...>>

Szerda:

Ma is átlagos nap volt? Dehooooy!!! :) 
Egyrészt a tibetiek szerint 10.000.000-szoros nap volt. Ezt nem igazán tudom máshogy leírni. Aki tudja, tudja, aki nem, talán hallott róla, de az is lehet, hogy soha. A neten fent van...
A lényeg viszont, hogy Én ma egész nap csak mosolyogtam, vigyorogtam, erővel telve éreztem Magam és talán nem hazudok nagyon, ha elmondom, hogy életemben leges legelőször élveztem igazán a szülinapomat. Meg is köszöntem az életemet Szüleimnek! :) Komolyan!

Na, de eme filozófikus eszmefuttatás (:D) után tényleg csak egy átlagos nap marad.
Dolgoztunk, délután szervzkedtem, majd hazajöttünk és tovább szervezkedtem. ;) Plusz leveleztem és chat-eltem egy csomót. ;) Köszönöm Mindenkinek, aki gondolt Rám. Ma 10.000.000-szorosan jól esik! ;)

Egyetlen mai, itthoni kép született: 
Kutya bogyók játszanak :)

Egy évvel ezelőtt...>>

Kedd:

A kutyók szülinapja majd csak 2 hét múlva lesz, de az egyik ajándékot Mi már kb. 2 hete odaadtuk. Leginkább persze Masninak, de néha Süti is játszott a rágókötéllel. Mindezt azért írom, mert ma már vége is lett eme remek ajándéknak. Totálisan szétjött, kiomlott és sok-sok fonállal találtuk magunkat szemben. Így viszont sajnos el kellett vennünk a mini manótól. :( 

Ezen kívül ma megint csak hétköznap volt. Munka, majd Peti hamarabb jött haza, Én túlóráztam, aztán értem jött a metróhoz... Kb. ennyi. :)

Hétfő:

Ismét hétköznap, ismét átlagosan... Vagy mégsem? Ki hiszi ezt még mindig el? :) 

No, félre a tréfát. Dolgozni mentünk, majd Én bent maradtam tovább a melóban. Peti egyedül jött haza ellátni a manókat, meg miegymás... Aztán értem jött. :)

Reggel még eszemben volt valami frappáns megfogalmazás a hétköznapokra vonatkozóan, de mostanra ellophatta valami kis manó. :( Meg gondolkodni sem tudok... Vagy mi. Álmos vagyok...

Képek a pihiző kutyókról:

Egy évvel ezelőtt...>>

Vasárnap:

Mára maradt a hétvégére tervezett házimunka nagyobbik része. Persze azért ezt sem vittem túlzásba. ;) 

Először is sokáig aludtam. Vagyis a reggeli ébredés és "rendrakás", etetés után visszafeküdtünk a kutyókkal. Annyira jó volt, csöndben, nyugalomban... Ki is pihentük Magunkat rendesen. :) 
Aztán indulhatott a mosás, teregetés, vasalás, főzés, sütés, ami eltartott egészen estig.

Közben többször beszéltem Petivel telefonon, egyeztettük, hogy hova menjek érte és végül haza is hoztam. :)

Persze a kis játék sem maradhatott el, leginkább Masnival, Sütivel pedig összebújás a kanapén... ;)

Talán ez a nap is uncsinak bizonyult, pedig nem volt az! Valahogy még a házimunkát is élveztem. :)

Macsik a képen: Vagyis a széken... ;)

 

Egy évvel ezelőtt...>>

Szombat:

Ma etológia tesztre mentünk a manókkal. :) Mivel Peti még mindig nincs itthon, ezért Tünde kísért el Minket. Ezúton is köszönöm!!! 
A teszt is jól sikerült, bár nem vezett olyan eredményre, amilyenre számítottak. Ez így elég ködös, de a lényeg, hogy Süti is és Masni is a kajáért mindenre képes! Még arra is, hogy egy pici lukon bepréseljék magukat 2 kis falatka virsliért. :D Azt nem kellett volna... Mindenesetre azért ez is adat ugye...
Miközben Én Sütivel bent voltam a teszt szobában, addig Tünde vigyázott Masnira. Édes kis kuttynak ez ismét egy terápia volt. :) Bár Tündét már ismeri, attól még "idegen" kézben még mindig nem szeret lenni. Félt is a pöttöm, de nagyon ügyes volt! Végig nyüsszögött, de azért nemis menekült homlok-egyenest. Talán fejlődni fog ez is nála, bár tuti, hogy sok ilyen tapasztalat kell még Neki!

A teszt előtt és utána is sétáltunk egy kicsit a manókkal az egyetem parkban (vagy mi az...). Azt nagyon élvezték, hiszen szabadon futkározhattak és szaglászhattak. ;)

Miután Tündét hazavittük, Mi is hazajöttünk és igazából csak pihentünk. Vagy nem is... Kimostam egy adag "ruhát", majd sütögettem egy kicsit és még húst is szeleteltem, de azt már csak holnapra.

Röviden ennyi...

Péntek:

Ma reggelre megint ideért a hóesés... Szép-szép, bár estére már el is olvadt. :O

Bocsánat, hogy csak ennyi.. De tényleg nem történt semmi extra.
Este egyedül voltam a manókkal és mindent egyedül kellett megoldanom. Na nem mintha ez olyan nagy feladat lenne, kivétel egyetlen dolgot. Masnikának éppen ma este volt esedékes az allergia "elleni" oltása. Mindig úgy van, hogy Peti fogja a mini manót elölről, Én meg beszúrom az injelkciót. Mindezt az asztalon...
Gondoltam egyet és nekiláttam. Mert a szúrás nem maradhat el! Felszívtam az anyagot, majd feltettem Masnit az asztalra. Megmutattam Neki a tűt, ahogy szoktam... És ez az édes tündér manó olyan ügyesen nyugot maradt, míg megkapta az injekciót, hogy csuda. Persze megszokta már, de... Nagyon örülök, hogy minden rendben ment. :)

Egyetlen mai képem van: Ma reggelről...

Egy évvel ezelőtt...>>

Csütörtök:

Itt ülök már vagy egy órája és azon morfondírozok, hogy mit is írjak. 
Mostanában sokszor kezdem így. :( De ha egyszer tényleg nincsen semmi extra... Ha jobban belegondolunk azért ez jó! ;) Legalább nem kell bosszúságokról vagy veszteségekről beszámolni.

Szóval egy átlagos hétköznap volt a mai. A melóban végig pénteki érzésem volt, aminek még most is örülnék. Mármint, ha tényleg péntek lenne. ;) 

Az idő ma szeles volt és még esett is valami dara féleség az égből. A levegő azonban melegedett és az is jó, hogy már hosszabbodnak a nappalok. :)

Kb. ennyi... Itthon semmi különös.

Képünkön: Vilmos

Egy évvel ezelőtt...>>

Szerda:

Ma megint csak visszatért az a tél, ami még el sem ment. ;) 
Merthogy hideg az van már jó ideje... Ma viszont megint esett, sőt szakadt a hó! Mellé betársult az orkán erejű szél, amitől jó kis hófúvások keletkeztek. Ennek ellenére még mindig nagyon élvezem a telet. :)

A munkában nem történt semmi különös... Dolgoztunk, majd siettünk haza.
Itthon pedig befújtuk Masni hónaljait az új cortavance spray-vel. Édes kis manónak nem annyira tetszett a művelet, de muszáj volt! Néhol már sebes is volt a bőrikéje... :S

Talán ennyit mára...
 

Kedd:

Csak kedd... ;) 
Valamiféle mondvacsinált "ünnep" volt a mai, amin sikerült szuper ügyesen átsiklanunk. Remélem, ez nem cinikus, de annyira nem szeretem az ilyen kényszeres ünnepeket.
Mert ha valaki szeret, akkor az ne ilyenkor szeressen. Ne csak ilyenkor lepjen meg vagy ajándékozzon meg!!!

Bár biztos bennem van a hiba, mert Én szinte minden ünneppel így vagyok. Szorongató érzés a kényszeres ajándékozás, csak azért mert kell. :O
Nem azt mondom, hogy nem szeretm a meglepiket, de az ne korlátozódjon be pár napra. ;)

Na, miután jól leszóltam a Valentin-napot, vagy mi a csudát... :D Jöhet a mai napunk, ami megint csak semmi különösről nem szólt. Vagy mégis. ;)

Peti ma egyedül jött haza, mert Én bent maradtam a melóban, jobban mondva meló után egy előadásra mentem, amit egy neves pszichológus tartott. A téma: a stressz kezelés.
Jó volt, érthető volt és világos. Örülök, hogy ott voltam, bár megmondom őszintén legtöbbször csak bólogattam és helyeseltem, mert egy ideje igyekszem ezeket a pozitív dolgokat alkalmazni az életemben. Tényleg hatásos! :) Hosszú lenne ide mindent leírni, számomra a lényeg: a nyugalom, az egyszerűség és a pozitív gondolatok, boldog pillanatok. És igazából ennyi! A többi nem érdekes!!! Kvázi nincs is. ;)

Az előadás után a metrón szinte végig mosolyogtam. Néztem az embereket és valahogy még azon is nevetnem kellett, amin máskor bosszankodni szoktam. Köszönöm! :)

Ezután pedig Peti elém jött a metróhoz és robogtunk haza a manókhoz. Jó volt itthon lenni, Petivel beszélni, manókat puszilgatni és simizni...

Jajj, de összefüggéstelen lett ez a bejegyzés. :S
Na mindegy, ezek az érzéseim... ;)

Kép:
Zeuszka alszik... :)

 
Egy évvel ezelőtt...>>

Hétfő:

Hideg van. Még mindig hideg van, bár a következő napok -lassan ugyan, de - enyhülést hozhatnak. Legalábbis ezt mondják...;) 
Ma két elképzelést is hallottam. Az egyik szerint 2 héten belül itt a tavasz, szépen lassan felmelegszik és beindul a zöldülés, majd a nyár... :) A másik szerint jó hosszú telünk lesz és majd csak valamikor március közepén érkezik némi enyhülés.

Furcsa, de ma elgondolkodtam és végül abban maradtam Magammal, hogy a második lehetőségnek szurkolok. Valahogy megszoktam, hogy hűvös van és egyáltalán nem vágyom a forróságra. Ok, tudom, hogy nem jön az rögtön egyik napról a másikra, de... Élvezem a hűvös sétákat, a havat és hogy van időm főzőcskézni, bent lenni, manócskázni, stb...
Persze azt is tudom, hogy tavasszal és nyáron is lesz ezekre idő, csak... Akkor majd jönnek a kerti teendők, ami nagyon sok örömet ad, ám munkát is.

No mindegy. A lényeg, hogy fura... És úgy lesz majd, ahogy lesz. És ahogy lesz, úgy lesz a jó! ;)

Ma reggel persze alig bírtam kikelni az ágyból, de mit várjak azután, hogy hajnalban feküdtem le. Peti csinált meg minden teendőt, Én már csak Süti melengető szuszogására ébredtem. :)

Vasárnap:

Nagyon szuper volt a mai nap! :)
Délelőtt előtúrázni mentünk... Eredetileg ez ugye nem annak indult, hiszen ma lett volna A XII. TúraCsapat kirándulás, amit végül elhalasztottunk a hideg időjárás és a tömeges lemondások miatt... És utólag belegondolva, jól tettük. Mert szuper volt ma az idő, de tényleg nem álltunk meg, vagyis csak keveset és egy-egy hosszabb ácsorgás a vetélkedők alkalmával bizony megviselte volna a kutyákat. 

No, de ma mentünk és szuper jót kirándultunk. Reggel, induláskor "csak" 13 kutyó neve volt felírva Nekem a papírkámra. Aztán jött egy üzenet, egy sms és még egy telefon is, ami megnövelte a létszámot. :) És ez még mind semmi, mert a helyszínre érkeztek olyan kutyusok is, akik nem is szóltak, csak jöttek. :) Így végül 21 kutyóval és 26 gazdival vágtunk neki a havas lejtőknek.

Név szerint: 
JRT/PRT: Boogie, Churchill, Csipesz, Drazsé, Fido, Masni, Milo, Muffin, Póló, Szotyi, Szuri
Beagle: Benny, Bigi, Bojli, Csavar, Foltos, Ördi, Süti, Tapsi, Zsakett
Egyetlen más fajta kutyus volt ma Velünk: Fufi :)

Nagyon örülök, hogy ennyien eljöttek és sétáltunk egy hatalmasat. Egész délelőtt hétágra sütött a nap, szóval nem hogy nem fáztunk, de még a hátamon le is izzadtam. :O Mondjuk tényleg mentünk, de a tempó sem volt feszítettnek mondható egyáltalán. Egy kellemes, jó hangulatú, vidám séta volt a mai. :)

Nem is nagyon tudok többet írni, csak arra emlékszem, hogy szuper jól éreztem Magam. Kutyáink futkároztak, majd jöttek vissza virslit kérni, aztán megint szaglászva futottak előre. Masnika persze ma is ugatott egy kicsit, bár nem annyit, mintha  Bodza is jött volna... Az út második felében már kicsit fázott is és sokszor ugrált Rám, hogy vegyem fel. Tényleg nagyon nedves volt a pocakja. :S A mellkasa nem, hála a pulcsinak, de mivel az is eléggé átnedvesedett, Masnika még át is öltözött "félúton". Hiába, no: ott lent, ahol Ő közlekedik, nagyon közel van hideg fehérséghez.

Visszaértünk a parkolóba, ahol Ági jóvoltából isteni finom sütit ettünk - Kösziiiii!!!!! És felköszöntöttük Susut, aki ma ünnepelte szülinapját. Aztán csak úgy ácsorogtunk, beszélgettünk. Kicsit az volt az érzésem, hogy senki nem akart még hazasietni. ;)
Persze a kutyók már a kocsikban ültek, feküdtek, kedvenc plédjük alatt gömbölyödve. :)

Köszönöm Mindenkinek, aki eljött! Sok energiát kaptam a mai naptól! ;)

Délután itthon aztán nem állhatott meg az élet. Nekiálltam köretet csinálni a heti kajánkhoz, aztán vasaltam és végül - bár nem volt sok kedvem - legényfogót sütöttem. :) Este fél 10 lett, mire az összeset összeragasztottam fincsi saját szederlekvárral. ;)

Közben azért ide-ide pillantottam a gépre, képeket és videókat töltöttem fel a netre, na meg pár e-mailt is megírtam. ;)  

Szombat: 

Ma állatorvosnál voltam a kutyókkal. Dokinénink meg is jegyezte, hogy milyen rég látott Minket. :) És tényleg! Mondtam, hogy az a jó, mert akkor nincsen probléma, Mindenki egészséges. ;) 
Szóval megvizsgálták a manókat, lázat mértek és ilyesmi... Majd jöhetett az oltás és a féreghajtó tabletta. Édes kincsek nem is tudom, hogy magát a szruit érezték-e, mert már az asztalra kerülés pillanatában elkezdtek remegni és belém bújni. :)

A lényeg pedig, hogy minden rendben van, csak Sütinek van egy kis fogkőkezdeménye, amire érdemes odafigyelni. Majd körbenézek valami megelőző "kezelésnek", úgy mint rágcsa, répa és alma és ilyesmi... Mert fogkőleszedést nem igazán akarnék Neki. Az altatásban megy, ami Sütit nagyon megviselte már az ivartalanításkor is. :S De ez nagyon messze van (vagyis lenne) még, szóval nem is foglalkozunk vele...
Vettünk még egy csomó mindent, amiért otthagytunk ma egy kisebb vagyont... Leginkább Masninak hoztunk halolaj szirupot, zöldkagyló kivonatot, sprayt az allergiájára, de a cicáknak is vettünk féreghajtó tablettákat. :)

Mikor hazaértünk kaptak is ajándékot a tündér manók, amiért ennyire ügyesek voltak. Végülis a kocsival utazásban már nagyon rutinosak. ;) Mind a ketten kaptak egy rágcsát, plusz Masninak előrébb "kellett" hozni a szülinapi ajándék átadását. Már megvettem Neki egy új rágókötelet, mert a régi nagyon ramaty állapotban volt. Annyira, hogy Peti ma reggel el is vette Tőle és asszem kidobta. Nem szakadt ugyan szét, de a lakás tényleg tele volt zöld vagy lila fonalkákkal. :S 

Délután pedig megint csak főztem, sütöttem egész hétre. Jó sokat csináltam, szóval még a mélyhűtőbe is jutott. ;) Holnapra már csak a köretek maradtak, plusz esetleg egy kis süti. ;)

Péntek:

Péntek vaaaaaan! :) Sokszor kiálltottam ezt ma fel, fülig érő mosollyal az arcomon. ;) 
Valamiért most tényleg nagyon örülök annak, hogy itt a hétvége. Szerveződik a mini sáta/túra a hideg ellenére is.

Délután eljött Értem Peti a melóhoz, mert elmentünk egy támogatói csomagért a belvárosba. Nagy dobozt kaptunk, amit bajosan cipeltem volna a metrón, pláne, hogy a táskámon kívül még egy nagy szatyor is volt Nálam...
Hazafelé még bementünk tankolni is, aztán pedig a kolbászokért! :) Szépségesen megfüstölt szálakat kaptunk most is vissza. Annyira finom illata van, hogy az eszméletlen.

Míg Én elmentem este bevásárolni, addig Peti fel is vitte az összeset a padlásra. Aztán pedig a múltkori adagból lehozott 2 párat enni. És a legjobb hír, hogy már nagyon szuperségesen ehetőek, azaz tök jól megszikkadtak, vagyis kemények. :) És finomak is természetesen. ;) 

Csütörtök:

A mai nap sem volt nagyon izgalmas...
Reggel megint nehezen ébredtem, majd vissza is feküdtem. Aztán készülődés, munka, ami után egy kis túlóra következett. Ezért aztán késve is értünk haza a már nagyn éhes manókhoz. ;)

És aztán megszületett a döntés. Hétfő óta jöttek, mentek a mail-ek a most vasárnapra tervezett túráról. Elég sokan vannak, akik abszolút érthető okokból félnek a jósolt mínusz 7 foktól, a hótól és egyáltalán... Egszóval lefújtuk a mostani túrát és eltoltuk 2 héttel. Jobban mondva nem is fújtuk le, hanem kétszer is megtartjuk. ;) Mert hogy azért most is elmegyünk páran, talán egy kicsit más útvonalon, ami rövidebb, de sétálunk egyet a havas tájon. :) Azt a vetélkedős, tombolás kirándulást pedig, terveink szerint 2 hét múlva tartjuk majd.

Röviden igazából csak ennyi...
És mivel későn jöttünk haza, még nem is fotóztunk. :( 

Tegnapról azért van egy "tarcsi" kép: Masnika nagyon szereti Apa-gazdit.
És azt szeretné, hogy Vele játszon, olvasás helyett. ;)


Egy évvel ezelőtt...>>

Szerda:

Tegnap azt írtam, hogy reggel nyűgösen ébredek. Mára ez a helyzet változott: konkrétan sehogy nem ébredtem. :S Hajnalban kimentem ugyan a mellékesbe, majd visszadőltem az ágyba. És onnantól filmszakadás van. Fél 7-kor révedeztem, mikor is Peti megkérdezte, hogy meddig hallgatjuk még a nyüsszögő manókat. Én meg azt sem tudtam, hol vagyok... :S 
Szóval szegény Peti kelt fel egyedül, Én meg valamikor 7 után másztam ki a hálóból...

Aztán készülődtünk, dolgozni mentünk... Utána hazajöttünk és elvoltunk.
Kint még mindig baromi hideg van. Reggel mínusz 18-at mért Peti a teraszon. Szegény Masnika kicsit meg is merevedett a fagyos talajon és onnan pislogott felfelé Apa-gazdira. :O Nem csoda, hogy fázik a mini tappancsuk!

Ezentúl persze ma is váltotam pár e-mailt a hétvégével kapcsolatban. Sajna még mindig nagyon hideget jósolnak, amitől a társaság nagyobbik része tart. Totálisan megértem. 1-2 hét nem a világ és akkor majd nyugiban kirándulhatunk. ;)

Ma esti képek a kanapéról:
Hárman vannak ám az ágyon. Újabb "találd meg a Beaglet" fotó :D

Najó, elárulom... :)


Egy évvel ezelőtt...>>

Kedd:

Fogalmam sincs, mit írjak. :D
Már lassan egy órája ülök itt úgy, hogy mindent megnézek, megkeresek a neten, kommentezek, csak hogy jöjjön valami ihlet. ;) Egyelőre nem ért ide...

Nagyon vicces vagyok ma, no mindegy.
Ami ma történt: Reggel egyre morcosabban ébredek, mert az esti lefekvés az bizony sosem sikerül hamar. Ellenben a kutyók simán elmennek pihenni, amitől már reggel 5-kor elkezdenek kukorékolni. Eddig Peti kelt fel hozzájuk egyedül és adott nekik enni, meg kiengedte őket a kertbe. Ám mostantól megpróbáljuk ezt az időt későbbre tolni, ami azt eredményezi, hogy hallgatjuk vagy fél órán keresztül a nyüsszögést, vakkantgatást, ugrálást az előszobában. :S Próbálom Őket csitítani, de leginkább aludni szeretnék ám... És a legrosszabb, hogy ez a fél óra pont elég arra, hogy egyre nyűgösebb legyek és úgy keljek ki az ágyból. Majd mikor kapnak enni, mehetünk vissza az ágyba, de akkorra meg már felébredek annyira, hogy baromi nehéz visszaaludni. Merthogy csönd, az ilyenkor már nincsen. :( Peti ugyanis felkel és bár próbál csendben közlekedni...

Majd munka következett. Délután pedig fodrászhoz mentem és végre megszabadultam a "lobonc" hajamtól. Én nem is értem, hogyan bírják a nők a hosszú hajat. :S Oké, tudom, Nekem is volt, de ez a rövid haj annyira, de annyira kényelmes és egyszerű és imádom! :) 

Nos: Így Peti egyedül jött haza, de miután ellátta a manókat már kanyarodott is vissza a városba értem. :) Köszönöm Bogár! Állati hideg volt ma is!!! 

Ezen kívül gőzerővel folyik a hétvégi (vagy nem) túra szervezése. Ma nagyon sok e-mailt kaptam tele véleménnyel, javaslattal. Nagyon úgy néz ki, hogy a szervezett túrát elhalasztjuk, de azért remélem, pár gazdival sétálunk egy havasat most hétvégén is. ;) 

Ja, és még valami! (Ahhoz képest, hogy ücsörögtem ihletért fohászkodva, elég sokminden eszembe jutott. :D) Ma kaptam egy e-mailt az ELTE-ről is egy etológia tesztünk kiértékeléséről. Ebben a tesztben összesen 400 kutyát és gazdáikat vizsgálták és arra voltak kiváncsiak, mennyire hasonlít a kutya a gazdijára és/vagy fordítva. Vagyis, hogy mennyire illenek össze. Megkaptuk a személyes "eredményt" is és örülök, mert nagyon jól összeillünk Sütivel és Masnival. :) 

Egyetlen kép készült ma reggel: 
Mostanában szinte megállás nélkül megy a fűtés. Ez persze hatalmas gázszámlát eredményez majd... De van, aki élvezi ám ezt a non-stop fűtést. ;) Vilmos!


Egy évvel ezelőtt...>>

Hétfő:

Ma - vagyis inkább tegnap éjjel - rekordot döntöttünk, már ami a gázfogyasztást illeti...
Ha jól emlékszem, valamikor késő délután bekapcsolt a kazán és reggel még mindig ment. :O Nem is csoda! Teganp este, kicsivel 8 óra után már mínusz 20 fok volt a teraszon. :S Brrrr....!

A hideghez kapcsolódik, hogy délután kicsit megijedtünk. Kimentek a kuytyók a kertbe, majd Masni ugye hamar visszajött, ahogy szokott. Süti viszont kint szaglászott, futkosott. Egy idő után Peti kinézett és mondta, hogy siessek, mert Sütinek fáj a lába. :O És tényleg, mintha sántított volna, úgy közlekedett. Hívtuk, és azonnal jött, de felváltva kapkodta a lábait. :S
Bejött a házba, Én megvizsgáltam a tappancsait, de semmi rendellenest nem találtam, Ő sem jelzett, hogy fájna... Hagytuk is, hiszen már semmi látható baja nem volt. Bent normálisan lépkedett.
Aztán este a sztori megismétlődött, de akkor már sejtettem, hogy a hidegtől lehet. Vagy fázik, de lehetséges, hogy fáj is tündér Beagle-nk lábikója a hideg, tapadós havon. Nem csoda, Mi is szinte odaragadtunk a teraszhoz. :O Persze Mi papucsban...!

A mai nap nem tartogatott nagy történéseket. Végre megettük a fincsi halat ebédre, dolgoztunk, aztán hazajöttünk. :)
Én pedig belevetettem Magam a TúraCsapat "szobájába". Végre összeraktam a tombola tárgyakat is. ;)
Viszont szervezkedni is kezdtem, ugyanis többen jelezték aggodalmukat a hétvégiére jósolt hideg idő miatt. Ezért aztán most szavazás van, hogy halasszunk-e, esetleg menjünk így is, csak vetélkedő nélkül és majd 2 hét múlva megyünk újból... Vagy valami ilyesmi.
Személy szerint annak örülnék a legjobban, ha csütörtökig változna az előrejelzés, mondjuk max. (vagy min.?) mínusz 2-3 fokra és akkor nem kéne elhalasztani semmint. Mert ugye az egy dolog , hogy milyen az idő, de mégis Mindenki mostanra tervezte be az eseményt! :) No, majd meglátjuk.

Mai kép nemigen van.
Egyetlen esti: a kupaktanács. :)


Egy évvel ezelőtt...>>

Vasárnap:

Ez a vasárnap is ugyanolyan dolgosnak indult, mint az eddigiek. Ilyenkor beköltözöm a konyhába és főzök egész hétre, közben megy a mosógép is, aztán teregetek, vasalok, stb... 

A délelőtt nagyjából így is telt. Peti kiment a kertbe és letakarította az egész teraszt, plusz a kertben is csinált pár kis ösvényt a kutyóknak. Na meg hogy elérjen a mamutfenyőig, a leylandyk-ig, a hintáig és azokat is megszabadítsa a hó súlyától.

Aztán ebéd után úgy döntöttünk, nem számít a nagy hó, sőt! Olyan szép lehet, hogy egy mini séta nagyon is jóttesz. Sokkal jobbat, mint a házban való gubbasztás. Beöltöztettem a kutyókat is és mentünk. :) Jött Velünk Bátyám is és tettünk egy kb. 40 perces sétát a patakparton. Valaki előttünk már járt arra szánnal, így még le is volt "taposva" egy kis ösvény. ;) Szuper volt és szép! Na meg hideg (-6 fok), de a mozgástól úgysem éreztük. :) 
És nagyon-nagyon örülök annak, hogy ruhákat adtam a kutyókra. Igazából most először láttam ténylegesen értelmét. Azon túl, hogy meleg volt a testük visszaérkezéskor, a levétel után láttam meg a lényeget. Mind a kettő rucijának a mellkasuknál tiszta vizes volt. Ám csak kívülről! Masnika eleve vízlepergetős kabátban jött, Süti pulcsiján pedig ilyen kis jégdarabok lógtak. A kutyók teste ezzel szemben totálisan száraz maradt! :)
Szóval biztos eddig is hasznos volt ám a ruci, de ma még jobban örültem, hogy nem felesleges "pénzkidobás" volt és van értelme. ;)

Délutánra azért még maradt dolgozni való. Most a halat sütöttük meg együtt. Peti délelőtt besózta, most pedig beforgatta paprikás lisztbe, Én meg kisütöttem. Kicsit talán bántuk, hogy már túl voltunk az ebéden, mert érezve az illatát és megkóstolva is konstatáltuk, hogy nagyon finom lett. :) De sebaj, mert holnap is ugyanilyen jó lesz ebédre. ;)

Szombat:

Reggel, vagyis hajnali 5-kor (mikor a kutyók kelni szoktak) még semmi fehérség nem volt a kertben, se nem hullott sehonnan.  Még mindig reménykedtem, hogy idáig akkor nem jut el. :) Aztán persze visszabújtunk, tovább aludtunk... És 7-kor csak elkezdett szállingózni a hó. Egészen "gyorsan" tehette, mert Én 8 óra után egy kicsivel mentem el itthonról és már akkor kemény volt közledni. Bár ezt azért a pánikkeltés számlájára is írnám, ugyanis még az M0-son sem találkoztam csak 1 db kamionnal. :O Ami azért fura, nem?
No, mindegy. Elértem végcélomat, vagyis átvettem egy nyereményt, amit természetesen a TúraCsapatnak adok majd. ;) Szépséges, nagy párnákat kaptunk a kutyóknak. Nagyon örültem, mert írták ugyan, hogy párnák, de nem gondoltam, hogy ilyen szép nagyok. :O Meg is telt a vele a csomagtartónk, de ugye az se nagy. :D
Ha már ott voltam, körül is néztem az áruházban és vettem rágcsikat a kutyóknak, plusz Masninak egy másik pulcsit. Le volt értékelve, nem hagyhattam ott. Na meg, Masninak sosem árt még egy. Majdnem minden túrán összekoszolja az összeset... :S

Kb. fél órát voltam az épületben, de mire visszaértem a parkolóba, alig látszott  kis a kisautó. :O Nem volt sok a hóréteg, csak azonnal rá is fagyott, amit kaparni kellett. De ahhoz nem volt kedvem, így csak fújtam rá bentről a meleg levegőt és hamar le is olvadt. ;)

Hazafelé még elmentem a megrendelt húsért, aztán már csak a garázsba gurultam be.
Induláskor szóltam is Petinek, hogy nézze meg a kapu sínjét és ha kell söpörje le a havat. Persze, hogy kellett, de még így is az lett a vége, hogy leemeltük a fogaskerékről, mivel természetesen azóta is esik... 

Míg odavoltam, kicsit előkészült délutánra és behozta az asztalnak a keretét a nappaliba. EZ nagyon tetszett a cicáknak (mint, minden újdonság) és elkezdtek rajta artista mutatványokat gyakorolni. :D Azt hiszem, csak Vilmos furcsállta és Ő inkább megmaradt a már bevált és biztonságos dobokánál. ;)

Itthon gyorsan ebédet csináltam porszívóztam, fúszereket adagoltam, belet mostam, stb... És már délután is lett. Peti közben 2x is lesöpörte a teraszt, plusz a ház mellett és az előkertben is csinált egy kis utat. 

Délután pedig jöhetett a mára tervezett kolbász gyártás. :) Átjött Bátyám és a Mama segíteni, így hamar készen is lettünk. Na meg a mennyiség is kevesebb volt, mint legutóbb.Ugyan a bél sajnos szakadósabb volt, ezért a végére nem is maradt elég. De az sem baj, mert csak kb. 2 kg-nyi és az tuti jó lesz fasirtnak. ;)
Hogy hány szál lett végül, nem is számoltam, mert még este el is vittük a füstőlőhöz, aki holnap hajnalban alá is gyújt (vagy mi).
Köszönjük a segítségeket!!! 

Amíg Mi a délutánt a garázsban töltöttük, addig a kisautó szegényem kint kucorgott a kertben, ezért aztán belepte a hó. Kellett is takarítanunk rendesen. Még kaparni is muszáj volt a jeget a szélvédőről. Viszont az úton nem volt semmi extra (persze lassan is mentem), olyan jól tapadt a hó.

És mire visszaértem, készen is lett a "minta" kolbász, azaz megsült a sütőben. Finom lett, csak kicsit csípős, de mivel ezt így is terveztük, minden nagyon szuper! :)
Vacsi után még iddogáltak a fiúk, kaptak mellé pisztáciát is és perecet, Én meg nem tudom, honnan szedtem az erőmet, de összedobtam egy sütit. :) Nem akartam csak úgy ücsörögni... ;) 

Péntek:

A mai nap sem igazán bővelkedik húde nagyon izgi történésekkel... Az egész ország vár valami évszázadosan nagy mennyiségű havazást és ezért egész héten mindenki pánikolt. Vagyis inkább pánikot kelltett. :S Hogy miért van szükség olyan hírekre a rádióban, hogy "Mindenki vásároljon be több napra tartós élelmiszert!" egyszerűen nem értem. Ahol nagy havazást mondanak, ott állítólag lesz 25-30 cm is. Na és? Tél van vagy ezt eddig nem tudta senki??? Mármint jó, mondják be, köszönjük szépen, de nem kell ez a pánikkeltés. Ami valljuk be, sokaknál bejött. :O

Mi ma délután mentünk bevásárolni, ahogy minden pénteken szoktunk. És pl. egy szem krumplit nem találtunk. :D A frissen kisült zsömlékért is kapkodtak az emberek. Még mindig nem értem... :O Mindenesetre Mi bevásároltunk, majd hazajöttünk. Elpakoltunk és neteztünk, ilyesmi...

Este pedig már nagyon fáztam az asztalomnál, vagyis inkább a kezem, jobban mondva az ujjaim. És igen: az ablak mellett ülök közvetlenül, ahonnan nem süvít ugyan be a hideg levegő, de biztos kevésbé szigetel, mint pl. a 60cm (annyi?) vastag falunk. Nos: még pár éve vettem egy pont erre való szélfogót vagy mi a szöszt. Nagyon aranyos rénszarvas. :) Nem akartam ide használni, hanem majd valahova... Nem is tudom. ;) De ma már nagyon fáztam és hirtelen ötlettől vezérelve ezt a Rénit vettem elő. Cicák nagy örömére. :D
Vagyis inkább csodálatára. Rögtön idesereglettek és nyakukat nyújtogatva szaglásztak, hogy megismerkedjenek az új lakóval. :D Édesek voltak. :) Aztán mikor látták, hogy nem veszélyes jószág, már nem is volt olyan érdekes. Egyedül Vili vette a bátorságot és felugrott hozzá, majd lelökte az ablakból. De Anya-gazdi bizony visszatette,amin Vili nagyon csodálkozott. :O Amúgy Ő mindenen csodálkozik. ;)

Réni viszont most is ott fekszik az ablakban és azt nézi, mit is írok éppen most róla.  Mert Ő nem fázik az ablakban. ;)

Csütörtök:

Szegény Masu manócska mostanában sokat vakarózik. Nyalogatja is magát, leginkább a mancsát, de ha rászólunk - sóhajtozva ugyan, de - abbahagyja. Viszont ez nem jó! 
Hogy mitől van, sejtésem sincs. Hiszen nem változott semmi, max. hogy eszméletlenül hideg van. Nappal sem megy 0 fok fölé a hőmérséklet, sőt! Ha lemegy a nap, jó ha a -10 et megüti alulról. :S 

Szóval Peti ma észrevette, hogy Masnika bőre egyre pirosabb. :S Első ötletünk a fürdés volt, de ilyen mínuszokban Én nem merem ezt bevállalni. Még ha csak 1 perce megy ki Masni pisilni, akkor is simán megfázik. Ha ne adj'Isten nem szárad még meg redesen, stb, stb... Viszont akkor mit tehetünk? Eszembe jutott a régen használt szteroidos spray, amit meg is kerestem. Csakhogy az már tavaly lejárt. :( Ám ettől még használtuk és lekezeltük a pici kuttyot. Én fogtam, Apa-gazdi fújta. Aztán jutifalatokkal, simivel és összebújással jutalmaztuk a manót. Élvezte. ;) 

Ezen kívül nincsen semmi extra.

Képünkön: Masu

És egy feladat: Találd meg a Beaglet a képen. ;)


Egy évvel ezelőtt...>>

Szerda:

Ma sem történt semmi extra. Maximum, hogy még hidegebb lett. :O Bár a városba nem szeretem, ma mégis a bakancsomat vettem fel. Najó, a városba is felveszem persze, csak azt nem szeretem, mikor a metrón, a kocsiban vagy a melóban belemelegszik a lábam. :S 

Dolgoztunk, hazajöttünk, pihentünk, neteztünk...
Plusz megint publikáltam pár bejegyzést az építkezős blogunkban. ;)

Aztán még szervezkedtem is egy kicsit, táblázatot variáltam, papírt hajtogattam és persze e-maileket küldözgettem. :)

Kép sincsen sok...
Ábel:


Loli és Vili :)


Egy évvel ezelőtt...>>

Kedd:

Hú, azta mindenit, de hideg van odakint! :O És ez állítólag még fokozódik... Ma reggel mínusz 11 fok alatt volt a hőmérséklet a teraszon. :S Most este pedig már mínusz 9,4!
Biztos csak a tudattól, de Én még a benti plusz 22-ben is fázom a házban. :D

Egyre több gáz is fogy ám, tegnap éjjel azt hiszem le sem állt a fűtés. :O

Ezen kívül nem történt nagyon megemlíteni való. Dolgoztunk, majd hazajöttünk és most délután nem is csináltunk semmit... ;) Ennyi.

A minden napi, reggeli puhulás képei: kutyók


Lolika az ágy mellett :)


Egy évvel ezelőtt...>>

Hétfő:

Gondolkodom, gondolkodom, hogy milyen extra dolog történt ma Velünk? Igazából semmi...? Vagy mégis? :)
Reggel szokásosan keltünk, majd készültünk és elindultunk. Én kiszálltam a metrónál és lementem az alagútba. Ahol már furcsa volt, hogy sokan állnak és sokára is jött a szerelvény. És igen: bemondták, hogy csak a Nagyvárad térig tudunk majd elgurulni. Hogy ez megemlítendő-e vagy már-már a szkásos történések közé soroljam, még most is vacilálok. :S És ez nem vicc!
No, azért ez a mai egészen jól sült el a számomra, mert miután leszálltam a Nagyvárad téren és battyogtam a kijáratig, pont bemondták, hogy mostantól, újból az egész vonalon közlekedik a metró. Így volt "szerencsém" a legelső szerelvénnyel eljutni célomig. Legalább ültem! ;)

Aztán persze meló, majd délután haza. Ahol nekiálltam összecsomagolni a túra ajándékait és felmérni a tombola tárgyak "sokaságát". Aztán persze szervezkedtem is, e-maileket írtam és táblázatot javítgattam. :)

Képünkön ma a kanapés különítmény. :)


Egy évvel ezelőtt...>>

Vasárnap:

Masnival ma etológia tesztre mentünk az ELTE-re. Csak Mi... Süti és Apa-gazdi addig itthon maradtak és garázst takarítottak, aztán meg gondolom pihentek. És ügyesen ebédet is csináltak. ;)

A mai etológia egyben egy szociális terápia is volt Masninak. :O 3 részből állt. Az elsőben fel kellett emelni a kistündért, hogy a feje az Én fejemmel egy magasságban legyen és tartani fél percig asszem. Ez ment is persze, csakhogy ezután a tesztet végző lány is a kezébe vette Masut. Én adtam át Neki, de Masni egy szempillantás alatt ugrott le onnan. :O Utánakaptunk, szóval nem esett le, de nagyon megijedt!!! Már azt sem szereti, ha idegenek hozzáérnek, nemhogy kézbevegyék. Azért csak sikerült másodjára, de nagyon kellett nyugtatni és persze lapított ezerrel, meg sem moccant. Plusz eresztette a bűzmirigyét rendesen... Az egész nem tartott sokáig és még örülök is neki, hogy egy kicsit terápiás jelleggel ismerkedett az új helyzettel. Na meg annak is, hogy ezek után nem rohant homlok egyenest egy sarokba kucorodni! Inkább érdeklődött, hogy most mi lesz a továbbiakban. ;)
A második részben szintén egy lány fogta Masnit, de most a földön és a póráznál vagy a nyakörvnél fogva. Ezt sem viselte túl jól, de lényegesen nyugodtabb volt, mint a levegőben. :) Szóval a lány fogta Masut, Mi meg a tesztet végző lánnyal hívtuk egyszerre úgy, hogy mindkettőnknél volt egy picike virsli. Megismételtük hatszor egymás után úgy, hogy közben mindig helyet cseréltünk... Ha jól emlékszem, Masni csak egyszer ment a lányhoz, a többi esetben mindig hozzám jött először. :)
A teszt harmadik részében pedig Én fogtam Masnit a földön, a lány pedig letett 2 cserepet, egyikben kis kajával és rá is mutatott. Ekkor engedtem el Masnit és arra voltak kíváncsiak, hogy melyikhez megy oda a picur. Mindig nagyon ügyesen oda ment, ahova mutatták. :) Aztán a következő pár esetben mutatták ugyan, hogy melyikben van a kaja, de a lány visszahúzta a kezét, mielőtt Masnit elengedtem. Itt asszem egyszer "tévesztett" Masu, de mint azt már tudjuk, ez nem is tévesztés... Inkább megfigyelés. :)
És amiért ezt a fajta tesztet csináltuk, hogy Ők összehasonlítást végeznek ezek alapján a kutyák és a görények viselkedése között. Ehhez megvizsgálnak 18 görényt és 18 kiskutyát. :)

Hazafelé még el akartunk menni a nagy állatkás áruházban, de elhűlve tapasztaltam, hogy ma zárva volt. :( Semmi kiírás, semmi nyitvatartás, egyszerűen zárva volt a kapu. :O
Így hazajöttünk, ebédeltünk és nekiálltam a házimunkáimnak. Főzés, sütés, mosás, teregetés, vasalás, mosogatás. Asszem mára ennyi jutott.
Peti kiment a kertbe végtermékeket szedni a kutyákkal, de hamar visszajött. Egyrészt nem is volt olyan sok, másrészt meg állatira hideg van ám! Nem is tudom, hogy volt-e ma plusz... De azt tudom, hogy a hétre csak mínuszt jósolnak még nappalra is. :S

Szombat:

Nem tántorított el Minket a mára jósolt maximum 0 fok hőmérsélket, csak elmentünk a Vértesbe egy kiszemelt túraútvonalat lejárni.  Megint bebizonyosodott, hogy az ilyen előtúrákra nagyon is szükség van! 

A parkolóban tényleg hideg volt, de igazából csak azért, mert fújt a szél. Masnit be is öltöztettem a legmelegebb rucijába. ;)
Jött még Velünk Lejla és Liza Beagle túrázós társaink, na és persze a gazdik. :)

Nekiindultunk és az erdőben hirtelen már nem fújt a szél, a sapimat is levettem. :) És gyönyörűségesen besütött a nap a fák közé. A látványtól, na meg az emelkedőtől kimelegedtem és egyáltalán nem fáztam. Sőt!
Még Masniról is levettem egy réteg ruhát, mert úgy láttam, Neki sem kell és úgy könnyebben tudott mozogni. ;)

Kicsit feljebb még jeget is találtunk, de tényleg csak keveset... És az út elkezdett nagyon emelkedni. :O Gondoltam: "sebaj, csak addig ilyen, míg felérünk, utána mehetünk szépen egyenesen...". Elég sokáig tartott mire felértem, már fájt a vádlim is a végére. :S De a látvány kárpótolt ám Minket. Sajnos nagyon ködös volt lent az idő, így nem volt tökéletes, de szépséges kilátás tárult a szemünk elé. :)
Fotóztunk, fotózkodtunk és indultunk tovább abban a reményben, hogy majd innen szépen, nyugodt sétatempóban haladunk egyenesen. Egy ideig így is volt, majd egyre több kidőlt fával találkoztunk, majd lefelé vezetett az "út", illetve ösvény, amit majdhogynem Magunknak tapostunk, mert a jelzéseket láttuk ugyan a fákon és hála az égnek elég sűrűn, de hogy ez az út nem sűrűn járt, az tuti! Szóval mentünk, bukdácsoltunk, kutyók nagyon élvezték, Mi egyre kevésbé. Elkezdett sárosodni, hiszen sütött a nap. És egyre meredekebb lett a hegyoldal. Mi ugyan vízszintesen mentünk, de elég megterhelő a bokának, a térdnek, stb... Azt hiszem, mikor már másodjára keresgéltük a jelzést, mert még ösvényt sem láttunk sehol, akkor lelkileg fáradtam el. Aztán még egy iszonyatosan meredek emelkedőn is felkapaszkodtunk, ahol ha nincs ott Peti, talán még most is ott ülök a hegyoldalban. Kapaszkodtam a fákba, ágakba, Petibe és valahogy csak felértünk... Majd úgy döntöttünk, elhagyjuk ezt az "útat" és felmentünk a hegygerincre. Ott úgyis voltak épületek, tornyok, stb... Kerestünk hát egy járható utat. És találtunk is! Azt a murvás, majdnem betonos utat, aminek az alját régről már ismertük. Tehát feladtuk a mára kiszemelt útvonalat, hiszen azt már rég eldöntöttük, hogy ide sok kutyával életveszélyes lenne jönni... És elindultunk lefelé a murvás úton. Majd a már szintén ismert kék jelzésen értünk el a parkolóig.

Nem úgy sikerült a mai túra, ahogy az elterveztük, mégis sikeresnek, hasznosnak mondható, hiszen megtudtuk, hogy ide nem szervezünk túrát!
Jó társaságban, csodás környezetben kirándultunk 3 órát. 

Itthon persze Mindenki kidőlt. :) Petivel a kádban melegedtünk, Süti és Masni pedig a kanapén, a pléd alatt szuszognak. ;)

Péntek:

Nagyon vártam már ezt a pénteket, kb. mint mindegyiket. ;) 
Nem is történt semmi extra. Keltünk, dolgozni mentünk, hazajöttünk, etettünk, takarítottunk, majd elmentem bevásárolni... És most fáradt vagyok egy kissé.

Plusz: megint nekiálltam az építkezős blogunkat írni. Az első pár bejegyzést már tavaly publikáltam, aztán nem maradt rá időm vagy ilyesmi... Mostantól, ha nem is rendszeresen, de időközönként, ahogy időm engedi, készülnek majd az új bejegyzések. ;)

Csütörtök:

Az úgy történt, hogy Nálunk időről időre valahonnan mindig előkerül egy doboz. :) Persze mindig tudjuk, honnan jött és miért, de van az úgy, hogy nem minden tartjuk meg. Illetve nem akarjuk...
Így történt ez tegnap is, mikor a kamrából kihoztam egy papírdobozt és mondtam Petinek, hogy majd vigye ki a kukába. És letettem az asztalra. Ahogy a doboz leérkezett a "helyére", szinte az összes cica dobbantott az asztalon és kíváncsian kezdtek szaglászni. :) Gondoltam Én, hogy így lesz! Imádják a dobozokat, amiket lehet harapdálni, kapargatni, de még bele is feküdni. ;)
Tegnap óta ez megy. Az a doboz sosincs egyedül...

Szerda:

Ma semmise történt. Mármint megemlítendő, érdemleges és hasonló...

Max. annyi, hogy reggel Peti lángost szeretett volna enni és el is mentünk a tavalyról ismert árushoz, de az idén télen nem nyitott ki. :S Ez a hely nyárn fagyizó, télen eddig átalakult lángost és fánkot áruló helységgé. Kivétel gondolom most télen... Szóval eme reggeli elmaradt, talán majd holnap megkíséreljük máshol.

Dolgozni mentünk, majd siettünk haza, manócskáztunk és ennyi...

Amit még talán megemlítenék (bár lehet, hogy semmi jelentősége), hogy nagyon sokat vártam a metróra, aztán begördült egy, amire felszálltam és egészen végig úgy utaztam, mint egy hering a konzervdobozban. Mondjuk legalább attól nem kellett félnem, hogy elesek. :S Pedig esélyes volt, annyira nem volt levegő a szerelvényben, hogy izzadtam és majdnem elájultam. :(

Kedd:

Tegnap csak a kazánról írtam, pedig volt pár más megemlíteni való esemény is. :) 

Az első eset éjjel történt. Szokásosan lefeküdtünk, kutyók elmentek a helyükre, szuszogtak is rendesen... Aztán éjjel kb. 3 órakor felébredtem és meglepődtem, mikor Masnival találkoztam Peti párnáján. :O Édeske nagyon nyugodtan aludt, szóval nem éppen akkor érkezett. Általában észre szoktam venni, mikor feldúlt állapotban beszökik Hozzánk, de most ez elmaradt. Így gondolom, Masni elhelyezkedett, megnyugodott és aludt Velünk tovább. :) Kicsi kincsem, szerintem a széltől ijedhetett meg. Vagyis talán egy ajtó csapkodástól vagy süvítéstől az ajtó alatt. Megpuszilgattam és visszavittem a helyére és Ő nyugodtan visszaballagott Süti mellé a kis ágyikóba. ;)

A másik eset a blog.hu-hoz kapcsolódik, jobban mondva az Én "analfabétizmusomhoz". Mióta is írom már ezt a blogot? 2008 óta azt hiszem... Azóta használom ezt a most lecserélendő adminfelületet, a szövegszerkesztőjét, mindent... Eleinte nagyon idegen volt, mostanra viszont már megszoktam, megtanultam. Hittem Én! :)
Mert pár napja elkezdtem megszokni, megtanulgatni az újat és találkoztam pár furcsasággal. Hogy a lényegre is térjek...: Eddig a beillesztett képek után mindig sok-sok enter-t ütöttem, mire a kurzor a kép alá került. Itt folytattam a bejegyzést, a szöveget. Az új felületen azonban a kép után egyetlen enter után már azonnal leugrik a kurzor a kép alá, de a megjelenő bejegyzésben sajnos ott folytatta a betűket a kép mellett. És hülyén nézett ki és ilyesmi...
Hát Én rákérdeztem! :) Ugyanígy leírtam a sirámomat és utólag azt gondolom, hogy aki olvasta vagy hangosan felnevetett vagy a fejét fogva borult az asztalra. :D Talán már "ismerik" is a nevemet, annyi butaságot kérdeztem. :D
Az "régi" szerkesztőben is volt egy olyan lehetőség, hogy "Kép körbeszöveg nélkül" és így kellett volna beilleszteni a képeket. Mondjuk talán ez így macerásabb, de megoldható és most már legalább tudom. ;)

Egyetlen képünkön: A cicák. :)
"Anya-gazdi eltűnt az ajtó mögött. Várjuk, hogy kijöjjön és akkor kapunk kaját!" ;)

Egy évvel ezelőtt...>>