A Nagy család élete

Szerda:

És itt van! Egy új tárgy, egy új "családtag" a konyhában... ;) A neve: Indesit és már 4 éves. Persze kedves régi Zanussit sem száműztük, csak áthelyeztük egy másik helységbe. Egy ideig mind ketten fognak működni, ám nem sokáig! Ugyanis Indesit jóval energiatakarékosabb!!! Tehát jól jártunk Vele! Remélem... :)

Ezen kívül? Semmi extra. Takarítottam, kádat sikáltam, porszívóztam, főztem, stb... Peti pedig kertészkedett. Befejezte a fű szegély nyírást, majd kötözgetett és megölt pár kártevőt a kertben. Na meg békát gyűjtött a kis dobozba és kihordta őket a csatornába.

Persze Masninak ma este is habzott egy kicsit a szája... Bármennyire próbáljuk az összes varangyot eltüntetni a kertből. :( Süti viszont hányt is, szerintem egy kisebb hőgutától. Édes drágám, nagyon meleg van odakint... Ezért este be is vizeztem a bundiját, ami furán nézett ki, lévén nem igazán rajong a vízért. Inkább csak a vizes kezemmel simiztem végig sokszor, amitől Ő is "átnedvesedett". Utána úgy éreztem, hálás volt érte. :) 

Még vannak ám mini felfedezések a kertben, de mivel kép nincs róla, így majd csak holnap írom le. :P

Dióhéjban ennyi...

Lapzárta után "érkezett" :D

Angyaltrombita:

Kedd:

Első és legfontosabb:       BOLDOG NÉVNAPOT BOGÁR !!!

Az összes többi csak ezután jött. ;)
Ma folytattuk a pakolós, rendezkedős, itthoni napokat. Reggel megfűszereztük egy kis laborral és bőrgyógyászattal, de semmi komoly... Hamar mentünk, így hamar végeztünk. :) 

Hazaérve pedig beindult a gépezet. Peti a kertnek, Én a konyhának estem neki. Dél körül már annyira meleg volt, hogy Peti be is jött a napról. Jól tette, még így is megkapta egy kicsit a nap... Na meg bent is volt számára "feladatom". Konkrétan a hűtőgépet kellett átvarázsolni a garázsba. Az még hagyján, hogy áthúzta vagy rakosgatta vagy görgette vagy mi... Ám a Mi előszobánk nem igazán járható egy egész nagy hűtőgéppel. Előtte tehát el kellett mindent pakolni és áthordani a nappaliba, hogy elférjünk...

És hogy miért is történt mindez? A hétvégén kaptunk egy visszautasíthatatlan ajánlatot. Konkrétan egy 4 éves hűtőgépről van szó, ami Nekünk pont megfelelő, kb. akkora, mint a mostani és a gazdája költözés miatt eladná. Ami talán a legfontosabb, hogy A+ az energiafogyasztása, tehát sokat spórolunk majd vele. Peti számításai szerint kb. 1,5 év alatt visszajön az ára! És az tényleg szuper!!! Na meg lesz legalább 2 hűtőgépünk és ha esetleg nagy buli lenne Nálunk, amihez sok hűteni való kaja vagy pia szükséges, na akkor lesz hova rakni! ;) Keretünk ugyan nincsen rá, de... Ez tényleg visszautasíthatatlan. Kvázi, ez lesz Peti névnapi ajándéka... 

Röviden ennyit mára. 

Hétfő:

Pakolás, rámolás volt a mai nap programja. Mármint Nekem, mert Peti inkább a kertben szorgoskodott. Először is füvet nyírt: Merthogy szombaton nem merte olyan nagyon levágni a füvet, lévén előtte 2 hétig növekedett. Szóval ma lejjebb állította a fűnyírót és megint átment az egészen... Szép lett. Na nem mintha eddig nem az lett volna! ;)

Én bent pakoltam. Konkrétan igyekeztem átrendezni az egész házat, azaz a szobákat. Felszámoltam az eddigi "gardrób" szobát, és bepakoltam mindent a szekrénybe. Aztán rendbe tettük a vendégszobát és a garázst, stb... Még a padlásra is felvittünk pár dolgot!

Közben pedig izzadtunk, ugyanis visszatért a nyár. :) Örülök, persze, de... Nekem semmi bajom nem volt pl. a múlt heti max. 20-25 fokkal. Szerintem sokkal élhetőbb. Mára már locsolnunk kellett este, még a muskátlikat is a teraszon. Na meg a terasz sarkán lévő (asszem) tömpevirágot is, mert már szinte elszáradt az egész. :O Iszonyatosan sok vizet kíván. Van ám még egy csuda szépség a kertben, de fotó nincs róla, mert... Ma nem voltam a helyzet magaslatán fényképek ügyében. Kész szerencse, hogy bent is készült pár... :D Ja, az a szépség pedig az Angyaltrombita gyönyörűséges virágai lennének. :) Holnap pótolom!

Vasárnap:

Olyan régen voltunk már a Balatoni Beagle Clubbal túrázni... Valahogy sosem jött úgy ki a lépés, hogy eljussunk, pedig Ők voltak. :) De ma! Mi is ott voltunk!!! A cél Somogy volt, azon belül a Kereki vár. Sokat nem mentünk, de annál meredekebben tettünk mindezt. Végül is akkor jó egy vár, ha minél meredekebb erdőség veszi körül. ;) Ez itt megvolt!
Szóval az össz táv asszem kb. 1,5 km lehetett oda, majd vissza. (100 méteres szint emelkedéssel) Közben fent hatalmas pihivel. Talán több, mint egy egész órát ücsörögtünk, beszélgettünk és kutyókat pesztráltunk a vár romjai között. Ettünk, ittunk, fényképeztünk. A hangulat szuper volt, ami a szimpatikus résztvevőknek köszönhető. Kutyók mind-mind élvezték: rohangáltak, szimatoltak, ismerkedtek, birkóztak... Azt hittem, jól elfáradtak, mert a kocsiban igen eldőltek hazafelé. Aztán itthon Masni még labdázni is akart. :O
Köszönjük a szervezést!

A mai nap izgalmas történése kétség kívül ez volt, bár van itt még pár apróság. Szinte egész délelőtt aludtunk, hiszen a tegnapi visszafekvés elmaradt, volt hát mit bepótolnunk. Aztán gyorsan végig néztem a kertet, fényképeztem, felfedeztem, majd készülődtünk és mentünk. Este pedig lehetett labdázni Masnival közben pedig mini békákat kergetni és menteni a kertből. Még mindig nagyon sok van belőlük... :( 

Röviden ennyi.

Szombat:

Végre megint fűnyíróztunk! :) Illetve ugye Peti, de az öröm közös.
Asszem tegnap nem is írtam róla, pedig már igencsak elegem volt a szerelő emberből. Merthogy azt ígérte, majd hív, de nem tette. Én meg felhívtam (talán) hétfőn, majd csütörtökön is, amikor már tutira mondta, hogy estig visszaszól. És nem tette... Ezért pénteken már Peti hívta, mert Én nem akartam. És csodák csodája, a vonal végén azt mondta: "Igen, készen van. X-be fog kerülni és holnap lehet is érte jönni." Remek!!! Mármint tök jó, hogy végre tényleg készen van, de miért nem lehetett akkor szólni? Na meg volt a szerelő mukinak egy olyan megjegyzése is, hogy "Az Ön felesége hívogatott, igaz?". :O
De már nem izgat, csak az a lényeg, hogy ma hazahoztuk a gépet és délelőtt használtuk is! ;) A meghibásodás elég komoly volt. A motort tartó doboz vagy mi, ami felülről tartja egyben, megrepedt. Ezért rázkódott az egész és nem igazán működött...

Ezen kívül is voltak ám ma történések. Először is ma megsütöttem életem első pogácsáját. Szerintem elsőre egészen finom lett. Talán egy kicsit száraz, de nem vészes. Ami Engem meggyőzött, hogy a délutáni villám, spontán vendégségben iszonyatosan gyorsan elfogyott! Tehát jól vizsgázott/tam. ;)

A délelőtt el is ment a sütéssel, plusz míg Peti füvet nyírt, Én átültettem, egy reggel vásárolt begóniát, majd málnát szedtem, kicsit gazoltam és lenyírt füvet terítettem.
Ezután pedig átmentünk Bátyámékhoz szalonnát sütni. Spontán ötlet volt és jónak is tűnt. Csak aztán az idő, illetve az eső egy kicsit közbe szólt. Már az odafelé vezető úton is csöpörgött, de gondoltuk, majd eláll, nem vészes ez. Aztán rákezdett! :O Mi meg ültünk a házban és már azon tanakodtunk, hogy felejtős az egész... Viszont már annyira ráhangolódtunk a szalonnázásra, hogy nem adtuk fel! Egy ilyen kis szitáló eső nem állíthat meg Minket! Elkezdtünk hát tüzet csiholni, gondoltuk, mire jó kis parázs lesz, majd eláll. Háááát, nem egészen így történt, de... Mi sütöttünk, majd előkerült egy napernyő is. :D Na nem a nap ellen!!! És ott ücsörögtünk a szitáló esőben a napernyő alatt és lógattuk a nyársakat. Csuda feeling volt! :) És mire már mindenki jól lakott, majd behurcolkodtunk... Az eső is elállt: végleg! Mármint mára. ;) Bent még beszélgettünk egy kicsit, közben borozgattunk, aztán indultunk haza.

Ma elmaradt a szokásos visszafekvésünk, így mostanra nagyon fáradt vagyok. Gyakorlatilag alig aludtam. A ház csendes, csak a klaviatúra gombjait hallani... 
Jó éjszakát!

Péntek:

Ma eljött Masnika napja! :) Vagyis Masnika tesztjének a napja.
Bizony: megint az ELTE-re mentünk, ahol egy "labdakereső" tesztben vettünk részt:
"Rövid leírás:
A tesztben a kísérletvezető többször elrejt egy játékot két hely egyikére, majd a kutya választhat. Ennek során arra vagyunk kíváncsiak, hogy a kutyákat a rejtést végző személy kommunikációja vagy a labda helye befolyásolja inkább a választásban. Előző vizsgálatokból tudjuk, hogy ha többször egymás után az egyik („A”) helyre tesszük a játékot, és a rejtés során kommunikálunk a kutyával (ránézünk, nevén szólítjuk), akkor megtalálják a játékot. Ha ezt követően a másik („B”) helyre tesszük a játékot, a felnőtt kutyák az „A” helyen keresnek."

És Masnika végül remekelt! Az elején volt egy kisebb aggodalmam, mikor egyáltalán nem érdekelte a labda. :O Meglepő volt, hiszen itthon annyira rá van kattanva és azt szeretné, ha állandóan dobálnánk Neki. :) Na de a sok új szag, illat és egyáltalán, az ismeretlen... Abban a szobában ugye sok kutyus megfordul, méltán volt mit szagizni. Aztán pisilt egyet. :( Egy gyors takarítás után még mindig nem izgatta a labda és ekkor gondoltam, hogy biztos más dolga is akadna... Kértünk tehát egy kis időt és lementünk a "füves" területre, ahol minden sikerült! :) Boldogan szaladtunk vissza az épületbe. Reménykedtem, hogy majd most már játszani is fogunk. Aztán... Még mindig nem volt érdekes a laszti. :( Édes picurkám fel akart jönni az ölembe, nyüszítve ugrált Rám, hiába dobáltuk a labdát, az nem kellett Neki. Persze, hogy felvettem az ölembe, Magamhoz öleltem, megpuszizgattam és "megbeszéltem" Vele a dolgot. Mert milyen már, hogy másodszor vallana "kudarcot"?

Nem hiszem, hogy a beszéd hatott, bár még az is lehet, de... Utána Masni totál megváltozott! Teljesen feloldódott és rohant a labda után és hozta és... :) Le is ültem hozzá a földre, talán ez is segített, nem tudom. Mindenesetre nagyon örültem, mert kezdődhetett a teszt. Masni mind annyiszor ügyesen megtalálta a lasztit és visszahozta Nekünk! A teszt sikeres lett!!!

Közben Apa-gazdi és Süti kint vártak és sétáltak az előtérben. Mert hogy Őt is vittük. Nem akartuk itthon hagyni, ha Mi úgyis mentünk mind a ketten, had mozduljon ki Ő is itthonról és szaglásszon kedvére. :)

A teszt után még beugrottunk Apa-gazdi munkahelyére is, csak villám látogatni. Peti felment, Mi meg addig körbe szimatoltuk az egész parkolót. :D

Aztán hazajöttünk. Én bevásárolni mentem, majd jött a locsolás és este még sütni is nekiálltam. A muffin már készen van, a pogit reggel sütöm meg. ;) Mit ki nem hoz belőlem a szabadság? 

Természetesen nem feledkeztünk meg ma Vilmos névnapjáról. Kapott túrót fincsiségnek. Asszem tényleg mondhatom, hogy Ő kapta, mert az egészet Ő vágta be. :D A többieket valahogy nem hozta lázba...

Röviden ennyi...

Csütörtök:

Ha úgy gondoljuk, nincsen semmi baj, majd jön. :( Mai tervünk egy utazás volt. A cél: Dombóvár lett volna, ott akartunk samott téglákat venni és így összekötni utazásunkat 2 látogatással. Aztán az élet megint közbe szólt. :O

Elkészültünk, felöltöztünk, mindent elrendeztünk itthon, majd beültünk az autóba. És akkor fura dolog történt: Nem ment hátra az autó. Olyan volt, mintha valaki fogná hátulról és nem engedni kigurulni. Én kiszálltam és láttam, hogy a probléma tényleg valami ilyesmi volt. Mármint, ami a gurulást illeti: Ugyanis a jobb hátsó kerék nem gurult. :O
Már korábban is volt hasonló, de csak annyiban, hogy mikor indultunk kifelé, akkor egy pukkanás hallatszott hátulról és olyan érzés volt, mintha átmentünk volna valamin, ami addig nem engedett. Ma viszont nem!!! Nem volt pukkanás, csak egy merev hátsó kerék. Próbálkoztunk, hátha majd beindul, de csak a kocsifeljáró felszántásáig jutottunk. :(
Hívtuk is a szervizet, hiszen nincs 2 hete, hogy ott volt az autó, teljes fékcserén... És kedvesek voltak és segítőkészek: Mondták, hogy még ma kijönnek és megnézik az autót.

Tehát vártunk... Manócskák örültek, hogy itthon maradtunk. Mi már nem annyira, nem ez volt a terv. :( Aztán elkezdtem kamrát rámolni, hogy mégse vesszen kárba ez a nap sem. Aztán megérkeztek. Ők szintén felszántották a garázs feljárót, sőt még kicsit az utcát is. Rögtön tudták, hogy feltapadt a fék vagy mi... De akárhogy erőltették, nem engedett! Nem maradt más: le kellett szedni a kereket, azaz a gumit és a felnit, majd kalapáccsal ráütni párat a kerékre (Nem tudom, mi annak a neve). És már forgott is! 
A biztonság kedvéért azért mondták, hogy kövessem Őket és vigyük be az autót a szervizbe, ahol ránéz egy igazán hozzá értő kolléga. Ez történt.
Amit tettek, hogy kicsit kitisztították a kereket (Vagy mit) és ajánlottak pár dolgot. Szóval mivel vadi új a fék és teljesen passzentos, ezért fordulhat elő, hogy feltapadhat. Illetve még sok pára és víz is kell hozzá, de a mostani időjárás azt megadja rendesen. Szóval az egyik használható tanács az volt, hogy ha lehet, ne húzzuk be a kéziféket, mikor a garázsba állunk. Végül is tényleg elég, ha sebességben hagyjuk... Csak egy kicsit nehéz lesz átállni személy szerint az Én agyamnak. Hazafelé tankoltam, vásároltam és azonnal, automatikusan a kézifékhez nyúltam, mikor megálltam. Plusz ugye figyelni kell majd az elindulásnál is: De majd megoldjuk! ;)

Mire hazaértem, Peti kitakarította a garázst, feljebb rakott 2 gyeprácsos beton elemet és pesztrálta a manókat. Aztán közösen folytattuk a teendőket. Először is, kicseréltük az égőket a kinti lámpákban, mert azt hittük, kiégtek... De nem! Valszeg a mozgásérzékelővel van valami gond, de... Ezt majd a jövő héten megnézi a villanyszerelő. Aztán ágyás-szegélyeztünk elöl a hortenziáknál.

Majd már csak a bosszankodás maradt, ugyanis még mindig nincsen fűnyírónk. :( Szombaton lesz 2 hete, hogy elvittük a szerelőhöz, aki azt ígérte, hogy ha már tudja, mennyibe fog kerülni, telefonál. Mert hogy azt már ránézésre látta, hogy motor hibás. :( Próbáltam Én türelmesen várni... De a hét elején csak rákérdeztem, hogy tud-e már valamit. Azt mondta: "Még nem, de 2-3 nap múlva hívni fog.". Ok, gondoltam, ma letelt a 3 nap, akkor csak felhívom, mert már rossz ránézni a hatalmasra nőtt fűre... :(
Nem volt kedves a telefonban. Csak annyit mondott, hogy "Mondtam, hogy hívni fogom!". Kicsit rosszul esett, hiszen Én csak érdeklődtem, de megértettem. Még megnyugtatásként azt is mondta, hogy ma tuti visszatelefonál. Hát nem tette!!! :( Délutánra már igen feszült voltam, de most már nem hívom fel, még akkor sem, ha a most hétvégi elkészülést már nem látom reálisnak... :( Pedig anno azt ígérte, hogy ekkorra már tuti meglesz.

A feszültségemet pakolással igyekeztem elvezetni, így folytattam a kamra rendezgetést. Úgy elpakoltam, hogy most egészen nagy hely van bent. :D

Szerda:

Ma végre visszatért egy picit a nyár. Teendőink száma kb. végtelen, mégis... Sokat pihentünk. Elvégre azért szabin vagyunk! ;) 

Na természetesen nem hagytuk ki a kertet, de túlzásba sem vittük. Felkötöztük a Júdásfát és a Tündérfát, majd Peti rendbe tette a szőlőt, a meggyfát, majd permetezett. Én csak a teraszig és a muskátlikig jutottam, majd pesztráltam a kutyákat. Azaz a betonkertünket, mert Süti és Masni mostanában totálisan belemásznak a mini békák után. Közben persze meg taposnak le mindent... :( De Peti ezen is segített! Ma összefogdosta a kis békákat! Nem is tudom, végül hány kötött ki a dobozkában, talán több, mint 15. :O Az akció sikeres volt: átköltöztek az utca másik oldalán lévő csatornába. Csak maradjanak is ott! :)

Ezen kívül semmi extra. Rákattantunk egy sorozatra, aminek már le is töltöttem minden részét. Tegnap és ma néztük és már túl vagyunk a 10. epizódon. Néha nagyon izgi... :)

Kedd:

Ma folytattuk csuda pihizős szabadságunkat. Hát strandidő az nem volt! :D Egész nap zuhogott az eső, eláztatott mindent... Így bent ragadtunk a házban.
Én azonban délelőtt csak kimozdultam, ugyanis mára volt időpontom a reumatológiára. Na az is megér egy misét. Számomra ma is az jött le, hogy a magyar egészségügy egy káosz. :(

Először is már 3 hete vártam erre az időpontra, ami ma eljött. Pontosan megvolt óra, percre, amikor be kellett volna lépnem a kezelőbe. Nos: Asszem egészen pontosan 1 órát ültem a váróban többed magammal. Már kezdett zúgolódni a tömeg, mivel mindenki hasonló cipőben járt... Velem szemben ült egy hölgy, akit a mentők hoztak, majd vittek volna haza, ám 1 óra múlva, mikor indultak volna... A hölgy még mindig csak várt. :O És ezért persze ott hagyták. Azt mondták, majd délután tudnak érte visszajönni. Addig ülhet a váróban egész nap. :(
Azt már mindenki észrevette, hogy hiába az időpont, a doktornő érkezési sorrendben hívja a betegeket. Bevallom, már Én is kiakadtam egy kicsit, mert minek van akkor az időpont??? El is határoztam, hogy majd ha bejutok, jól rákérdezek erre...

És bejutottam! :) Bent pedig egy nagyon kedves doktornővel találtam szemben magam. Figyelt rám, kérdezett és meghallgatott. Majd csörgött a telefon és Őt keresték, de sürgősen, stb... Hallottam, mikor azt mondta az asszisztensnek: "Hazamentem, nem vagyok itt!". Mégis átvette a kagylót és nyugodtan irányította a vonal másik végén lévő beteget. Majd éppen mikor letette a kagylót, kopogtak és bejöttek: A mentősök. Elég arrogánsan "érdeklődtek", hogy mikor hívja már be a mentős betegüket, mert Nekik menni kell. A doktornő próbálta nyugodtan az értésükre adni, hogy: Egyrészt a beteget délutánra rendelte, ami a papírján is rajta van, elég lett volna akkor hozni. Másrészről viszont Neki senki nem szólt, hogy egy mentős beteg ücsörög a váróban. Harmadrészt pedig mikor észrevette (Merthogy nem nézi állandóan a monitort, lévén betegeket vizsgál), addigra már Én bent voltam, és az említett páciens utánam következett. Mindezt tényleg nyugodtan próbálta mondani a doktornő, mégis a mentősök csak hőbörögtek és most is közölték, hogy Nekik menni kell... Hiába, még 10 percet sem tudnak várni. Hááát... komolyan nem tudom, kinek a pártjára álljak, mert tényleg nem tudom. Ennyire nem látok bele sem a mentősök, sem a doktornő feladataiba. Az viszont biztos, hogy valaki hibázott: Talán azzal, hogy valaki hamarabb hozta be a beteget, talán azzal, hogy erről nem szólt külön a doktornőnek, talán meg csak azzal, hogy aki látta, nem szólt, hogy soron kívül kell behívni Őt... Nem tudom. Elhangzott ott már mindenféle, pl.papír, amin át kéne adni és venni a mentős betegeket, stb... No comment: Az egész a szemem előtt zajlott, de csak annyit szűrtem le, hogy mindenki állatira le van terhelve. :(

Ezek után nem nagyon akartam rákérdezni a sorrendre, látván az indulatokat. Mégis megtudtam! :) Ők maguk mondták el, hogy az időpontosokon kívül elég sok ember jön "sürgősséggel", így Őket előre kell venniük. Az már egy másik kérdés, hogy az esetük semmivel nem kirívóbb, mint pl. az Enyém volt. :O Megint csak No comment!

Na de, hogy Magamról is írjak... :) A fent említett eset után nagy levegőt vettünk és kezdődhetett a vizsgálat. A doktornő megint kedves volt (legalábbis próbált) és meglepően alapos. Megvizsgált, még a reflexeimet és a lábamat is, persze a derekammal kezdve. Majd adott egy tájékoztatót a gerinc tornákról és beutalót laborba, röntgenre, plusz fizioterápiára. Még azt is megkérdezte, hogy el fogok-e menni, van-e értelme felírnia. :D Értettem a kérdését, hiszen Nekem is volt már olyan, hogy pár kezelés után nem láttam értelmét, hát nem jártam végig... :( 

A reumatológiáról tehát a röntgenbe sétáltam, ami után kézhez is kaptam a leletet. Szégyen szemre még nem néztem utána, de valami ( lumbalis lordosis ) megint kiegyenesedett... :(

Mindezek után még bementem a postára, majd az állatorvoshoz Masnika receptjéért, aztán már csak haza. És itt ültünk bent a házban egész nap. Illetve főztem ebédet, visszafeküdtünk a hálóba, mikor éppen nem esett, kimentünk labdázni a kutyókkal, aztán megint be a házba, mosogatni, rendezkedni...

Hétfő:

Mi is az etológia? A gugli szerint: Az etológia a biológiának az állatok viselkedésével foglalkozó ága. Vagy: Az állatok meghatározott helyzetekben történő jellegzetes viselkedését tanulmányozó tudományág; magatartáskutatás.
Az ELTE Etológia tanszéke szerint: Az állatok viselkedését tudományos módszerekkel, evolúciós alapokon vizsgáló tudományág.
Lényegében ez mind ugyanaz! ;) És Mi ma részesei lehettünk egy ilyen tesztnek! Köszönet érte Dórinak, aki mindezt "elkövette" (Persze lényegében Mi segítettünk Neki  a kutatásban. Nagyon szívesen tettük!) és köszönet érte Rémusznak, aki az egészre anno felhívta a figyelmünket.

Szóval van a fent említett tanszéknek egy oldala, ahol megtalálhatóak az éppen folyó tesztek. Mi mindet végig néztük, kitöltöttünk egy-egy kérdőívet, majd megkerestük a számunka szimpatikus tesztet. Merthogy mindegyiknél vannak ám kritériumok annak tekintetében, miről is szól maga a kutatás. Mi két ilyet találtunk, ami mind két tündér kutyánknak és Nekünk is megfelel. Úgy volt, hogy ma mind a kettőt megcsináljuk, ám az időjárás megint csak közbeszólt, így a szabadtéri elmaradt. :( 
De sebaj! Szerintem talán jobb is, éppen elég volt a kutyiknak ez az egy... Nagyon élvezték, de el is fáradtak. Talán... :)

A mai teszt címe: Hány fiókot látsz?
A feladat teljes leírása megtalálható a honlapon, lényegében azonban annyi, hogy egy speciálisan erre a célra kifejlesztett kutya "játék"-ból kellett a jutifalatkákat kioperálnia a kutyusoknak. Vizsgálták ezzel azt, hogy mennyire önfejűek, mennyire kell megmutatni Nekik, hogy hogyan jussanak hozzá a falatkához és egyáltalán, mennyi sikerül, milyen sorrendben és ilyenek... :)

Először Masnika ment be a szobába, addig Mi Sütivel kint vártunk. Mondanom sem kell, hogy két mini manó kutyánk ma is bebizonyította, hogy iszonyatosan egymásra vannak kattanva. Az első próbálkozás nagyon nem sikerült, ugyanis míg Süti kint nyüszített Masni után, addig Masnika bentről próbált meg kifelé jönni Sütihez, hogy megnyugtassa, még ott van. :) Édeseim. Aztán tanulva a "hibából", Sütivel teljesen kimentünk a folyosóról és sétáltunk addig. Masnit már nem zavartuk, ám Őt még ekkor sem hozta lázba a játékba rejtett jutifalat. Valahogy egyáltalán nem izgatta. A tesztet végző lánnyal pedig kicsit bizalmatlan volt, mint asszem elsőre minden idegennel. Tehát Masni tesztje félbemaradt, azaz nem sikerült. Ez persze nem azt jelenti, hogy Ő nem okos vagy valami... Dehogy! Nagyon is: Talán nagyon is önfejű, de Én azt látom, hogy Ő kevésbé motiválható jutifalattal.

Ezután Apa-gazdi és Masnika mentek sétálni, Mi pedig Sütivel nekiláttunk a tesztnek. Illetve inkább Süti, mert Én csak ültem a szobában, míg Ő kikapkodta a falatokat a játékból. Bizony! Merthogy számomra érdekes módon, még azt sem kellett megmutatni Sütinek, hogy hogyan húzza ki a fiókokat: Egyszerűen tudta, vagy ráérzett, vagy kiszimatolta vagy nem is tudom. Bevallom: Csak ámultam!

Ebből is látszik: Nem biztos, hogy ismerjük kutyánkat. Még ma odafelé is meg voltam róla győződve, hogy Masnika nagyon ügyes lesz és simán megbirkózik a feladattal. Míg Sütiből nem néztem ki ennyit. Azt gondoltam, Ő majd megpróbálja szétrágni a játékot, hogy hozzájusson a benne rejlő falatokhoz, hiszen itthon is mindig ezt teszi: rág! És most pironkodom...

A mai napunk izgalmai lényegében csak erről szóltak. :) Pedig mától kezdtük meg élvezni 2 hetes, nyári szabadságunkat. Délelőtt pihiztünk, majd kicsit kerteztünk. Aztán elromlott az idő, de úgyis bent ténykedtünk. Ebédeltünk, majd készülődtünk...

Vasárnap:

Építkezni jó móka? - Írta anno elég sokszor NaP, mikor blogunk indulásakor Ő is írogatott. :)
Mikor az ember úgy dönt, belevág egy építkezésbe, még nem igazán tudja, mi vár rá. Illetve sejti, de mindig reménykedik, hogy Nála majd tényleg rendben megy minden. Szerintem anno Velünk minden rossz megtörtént. Amit el lehetett rontani, azt elrontották. Aztán persze javítottak, korrigáltak, de... Az már nem lett ugyanolyan, csak olyan kompromisszumos, stb... És akkor még nem említettem az iszonyat sok idegeskedést és sírást, szorongást a vége felé.
Írom mindezt azért, mert ma megint voltunk Gabiék építkezésénél. Már többször lekopogtam, de szerintem eddig Náluk minden a legnagyobb rendben halad. Igaz, még igencsak az elején jár a dolog, de reménykedünk! ;) Már állnak a falak és a jövő héten megcsinálják a koszorút. Már nagyon is látni, mi hol lesz... Lehet kezdeni fejben berendezni a szobákat, a teraszt a kertet. :) Ez a része tényleg izgalmas!

Ma egyébként nem csak Gabiéknál jártunk. Peti ugye Szitus barátunknál töltötte a hétvégét. És mivel Ők is egy vadiúj építésű házban laknak, Engem is érdekelt a dolog. Azt hiszem tavaly fejezték be az egészet és mára egy szuper jól felszerelt, totálisan kész ház lett belőle. Gratulálok hozzá, tényleg nagyon szép!

Ám nem vagyunk egyformák: Mikor építkezésre adjuk a fejünket, nagyon is fontos szempont kell, hogy legyen: Nekünk mi a fontos! Mert nem mindegy, mekkora a telek, ahova építünk, lényegesek lehetnek a terepviszonyok és nem kis mértékben hatnak ki az adottságok, körülmények leendő életünkre. Pl. milyen maga a város? Milyen az út, utca? És akkor még nem is beszéltünk a leendő szomszédokról, akikről semmit nem tudunk...
Na mindegy, most nem akarom leírni a szempontokat, mert ezt tényleg mindenki saját maga tudja! A Mi szempontunk volt, hogy könnyű legyen a bejutás Pestre, elég nagy legyen a kert, amin lehetnek virágok, gyümölcsök és vetemény is. De ehhez képest viszonylagos nyugalmat is kerestünk. Utóbbit talán a hatalmas számú szomszédaink miatt nem találtuk meg. :O Egyéb tekintetben viszont nagyon jó otthont sikerült varázsolnunk. Hogy nincsen még kész? Na és? Fedél már van fölöttünk, a többi luxus meg majd idővel csak megérkezik. :D

A délutánt már le is írtam. A délelőttről pedig nem is tudnék mit írni. Nem történt semmi: pihiztünk. A manók is: a hálóban, Velem... :)
Ábel ma felugrott a hálóban lévő szekrény tetejére! :O Elég magas és nincs igazán mellette semmi, amit lépcsőnek használhatna. Fel még csak felkapaszkodott, bár csikorogtak a karmai rendesen. :) De le már nem akaródzott Neki ugrani. Talán az ágyra mert volna, csak ott feküdtünk hárman (Süti, Masni és Én, tehát az rizikós volt...). Szóval "megmentettem" kis vörös manómat, mert hoztam egy sámlit, felálltam rá és leemeltem Ábelt, aki addigra már a szekrény szélén topogott és nyávizott. Kis kincsem, azonnal hálásan bújt a vállamhoz, majd miután letettem, kirobogott a szobából! :)

Szombat:

Ma már a reggel sem indult valami fényesen. Szokás szerint kimentek a kutyik a kertbe, Én bent etettem, majd takarítottam... Aztán mikor kimentem, hogy Sütinek és Masninak is enni adjak... Megint békát találtunk. De nem akármilyet: Indurka - pindurka, kb 1cm-es kis példányt. Szóval valszeg nemrég született. Fürgébb is volt, mint nagy társai... Kimentettem, kivittem a csatornához, majd indulhatott a nap. Gondoltam Én... :D

Reggeli után el is mentem fodrászhoz, majd hazajöttem és megint kirobogtunk a kertbe. A porcsinrózsás betonkertnek akartam nekiállni, mert szegényke nagyon gazos volt. Végül meg is csináltam, de közben nem egy ugyanolyan mini békulával találkoztam. :( Nagyon nem szeretem Őket, bár így picinek egész helyesek... A lényeg, hogy a végén már nem számoltam. Kb. 20 kicsivel találkoztam, de egyet sem vittem ki a csatornába. Össze kellett volna Őket szedni, de... Így is csak nagy ravaszságok árán tudtam Masnit eltéríteni ama szándékától, hogy sorban bekapkodja a kis békákat. Miközben gazoltam, Masnival labdáztam. :O

Aztán ebéd és közös pihenés után természetesen megint kerteztünk. Most a nagy virágoskert következett és mellette a cicák sírja. Kigazoltam, megkapáltam, levágtam a fű szélét... Aztán persze fotóztam. :)

Peti ma nem volt itthon: Egy barátjánál tölti a hétvégét, egy olyan igazi haverozós bulit tartanak (Szitus, Szila, Boci és NaP). Azért holnap csak átmegyünk Mi lányok, asszonyok is. ;)

Péntek:

Visszatértek a viharos, zivataros napok. Az elmúlt fél órában komolyan világvége hangulata támadhatott az embernek, ha az égre tekintett. Egyszer csak feltámadt a szél és szemből egy végeláthatatlan sötét felhő közelített. Olyan mélyülő színskálában, mintha egy űrhajó közeledne. Talán, mint a filmeken... :D Pedig esküszöm, nem nézek már ilyesmi katasztrófa filmeket.
A melóban ma elgondolkodtunk egy kicsit. Merthogy sokan azt mondják, a Mi gyerekkorunkban ilyen hatalmasan pusztító viharok és árvizek nem voltak. : Az tény, hogy Én ilyenre nem emlékszem. De az is igaz, hogy egy gyereknek egészen más fontos az életben. Az időjárás vajmi kevéssé fontos, mint pl. hogy aznap mennyire jót játszott vagy pancsolt vagy éppen legyőzte barátját egy társasban. Na meg, ha jól emlékszem akkor sem és most sem lakom olyan területen, ahol jellemző lenne a patakok kiöntése.
A villámlást és dörgést mindig is szerettem. Lenyűgözött az ég ereje. :O Még a zuhogó esőt is kedveltem, persze csak ha a meleg szobából szemlélhettem az ablakon át. ;)
Egy szó, mint száz: Szerintem márpedig voltak ilyen viharok. Talán tényleg nem volt ennyire sűrű... De akkor is villámlott, akkor is volt orkán erejű szél, ami akkor is képes volt nagyobbnál nagyobb fákat kicsavarni. És igenis, akkor is kiöntöttek a patakok és sajnos már akkor is omlottak össze lakóházak emiatt.
Szerencsésnek mondhatom Magam, hogy ide születtem. Itt sosem volt gond az eső. Mármint nem életbevágóan. ;) Ezért is nem értem néha, ha a szomszédaink ki vannak borulva attól, hogy áll az utcában a víz. Na és? :O 

Ezen kívül ma? Reggel is esett, éppen beértünk még a csöpögés előtt a melóba...
Aztán munka után haza... Kert, manócskák és végül "bemenekülés" a házba az égzengés elől. Ám míg kint voltam: szüreteltem, szépségeket kerestem... És egy kicsit sopánkodtam a fű miatt, illetve a fűnyíró hiánya miatt. Nagyon megnőtt ugyanis a lenti zöld szépség és félek, ha nem nyírjuk le hamarosan, akkor felkopaszodik vagy mittomén, hogy kell írni...

Csütörtök:

Asszem ez megint egy olyan nap, amikor semmi említésre méltó nem történik az ember lányával. Illetve természetesen történik, csak néha nem szívesen teregeti ki ugyanaz az ember lánya a "szennyest". Dehogy szennyes... Azért, mert másról van szó? Na mindegy... Ez így homályos, tudom. Egyszerűen csak a mai napom tele volt beszélgetésekkel, aztán vélemény formálással, majd talán kiakasztással. De ettől szép és izgi az élet, nem igaz? Mert ha mindenki egyforma lenne, tuti uncsi lenne az egész. ;)

Munka után, ma egyedül jöttem haza. Peti sörözni ment egy ma még agglegénnyel, akinek hamarosan bekötik a fejét. Rám maradtak ma a manócskák. Tündér bogyókáim, olyan jól viselkedtek, hogy csuda! Cicák ugrándoztak, majd kajáért nyáviztak, ami után pihiztek, de amint megint éhesek lettek, ismét hurrikán üzemmódra váltottak. Amint megmozdultam, lestek és somfordáltak a tálkájuk felé, miközben fél szemük rajtam pihent... Imádom Óket!
Kutyus kincsek is tomboltak. Kint is, de inkább bent. Miután Masnival labdáztunk vagy fél órán keresztül, azt hittem, ha bejövünk, "félholtan" fog elterülni a PVC-n. Ez így is volt kb. 1 percig. Kinyújtotta mindegyik mini lábát és lihegett. Aztán ivott egy lavórnyit (:D), majd odaperdült Sütihez, szájában a hatalmas rágókötél, felhívásra egy kis huzira. És Süti vette a lapot: ment és játszott és tombolt és futkározott, majd hanyatt vágódott és következett a birkózás.
Én meg csak ültem és csodáltam Őket, miközben elöntött a boldogság és a szeretet. :)

Aztaaaaa, milyen szentimentális lett a mai bejegyzés. De mit tegyek? Ez is Én vagyok! ;)

Szerda:

És ma reggel tényleg ideért az eső, zivatar, felhőszakadás... Vele együtt pedig a lehűlés. Most este már csak 18 fok volt a teraszon. Be is csuktuk az ablakot a dolgozóban. :O

A napunk megint csak átlagos volt. A munkában, a sok munkán kívül semmi extráról nem tudok beszámolni... Kicsit később is indultunk haza, majd itthon ténykedtünk. Mivel locsolni nem kellett, kihasználtuk az időt és ültettünk. Először is, kiültettem a 3 megmaradt dísz-napraforgókat a szomszéd kerítése mellé, ahova a többit is szántam. Aztán egy hirtelen ötlettől vezérelve nekiálltunk a dísz-tököket is szét ültetni. Ugyanis eddig egy helyen volt vagy 20 palánta. Márpedig ha az mind elkezd majd futni, akkor nincs megállás! :O Na és közvetlen a szőlő mellett vannak, Peti tuti nem engedi majd nekik, hogy felfussanak. A veteményest elkerítő alacsony kerítést pedig már talán holnap túl növik. :D
Szóval ültettünk. A tökből is került a napraforgók mellé, majd a veteményes másik oldalára is, szintén szomszéd "eltakarása" céljából, na meg mert csak ott volt hely. :) És végül is szép lesz, remélem, örülnek majd neki. ;)

Tudom, hogy kezd a blog egy kicsit kertészetivé alakulni, de... Ha egyszer olyan szép minden és olyan jó érzés ezt nap, mint nap látni! Akkor meg kell osztanom a világgal. :D

Na de kertészkedés után volt ám manócskázás is. Kutya bogyók a kertben, cica manók a házban randalíroztak. Masnika ma is, mint minden este labdázott Apa-gazdival, aztán bejöttünk. Rövid pihi után pedig irány a kert a dolguk végzésének céljából és szinte a már megszokott béka mentési-projekttel. Tényleg hihetetlen, hogy nem telik el úgy egy nap, hogy egy ronda varangy ne tűnne fel Nálunk. :(

Röviden ennyi mára...
Na meg még ma is kérek mindenkit, hogy nevezze a blogunkat a Goldenblogra! Köszi, aki eddig megtette, hálásak vagyunk érte. ;)

Kedd:

Indul az idei Goldenblog! :) Eddig 2x "indultunk", 2008-ban és 2009-ben. Első évben, bevallom saját magunkat neveztük. Tavaly viszont valahogy odakeveredtünk. :D Ennek ellenére bejutottunk a legjobb 100 blogba, komplex kategóriában. ;)
Idén azonban változtak a szabályok. Annyiban, hogy nem csak a nevezésre és a zsűrire, de szavazatokra is szükség van ahhoz, hogy egy blog bejusson az első 50 közé. Ezért kérnénk egy kis segítséget! A bal oldalhasábunk legfelső dobozában lehet Ránk szavazni, persze csak ha tetszik a blogunk. :) Köszi, köszi, kösziiii!!!! 

Ezen kívül a mai nap nem volt olyan húde izgi. Pár nap "betelt" a naptárunkban az elkövetkezendő pár hétre, ami szuper! Lesz benne kutyás túra, teszt és még össz-családi esemény is. Nagyon szeretném, ha minden jól sikerülne! ;)

Délután és este manókázás, kertezés, locsolás, szőlő és paradicsom kötözés, közben küzdés a szúnyogokkal és már be is sötétedett... Most meg már mindenki horkol a lakásban, csak Én pötyögök még mindig a gépnél... Asszem követem Őket. Mármint csak az alvásban... :D

Jó éjt!
Egyetlen mai kép: musik a kút körül...
 

Egy évvel ezelőtt...>>

Két évvel ezelőtt...>>

Hétfő:

Ma már mentem dolgozni. Sokáig pihentem, méltán gondolhattam, hogy jobban vagyok. És bírtam is... Aztán dél körül már nagyon nem esett jól az ülés. Egyfolytában fájt a derekam, mocorogtam a székben... :( Affene egye meg: Ezek szerint nem múlt el ez olyan könnyen és gyorsan. Azért annyira nem vészes a helyzet, szóval az elkövetkezendő 1 hetet simán kibírom, aztán meglátjuk, mit mond a reumatológus. Illetve mit derít ki, hova utal be, stb, stb... Ennyit rólam.

Ma volt egy iszonyatos égzengéssel járó felhőszakadás és zivatar a főváros felett. Na meg aztán az egész Északi középhegységben meg még ki tudja hol... Személy szerint annyira nem bántam a dolgot, bár talán a borsószem nagyságú jéggel kicsit túllőtt a célon... De este nem kellett locsolni, ami viszont öröm. Itt jegyzem meg, szerintem itthon nem volt jég. Ám a szomszéd kisfiú szerint volt jég is, de a növényeken nem látszik. Szóval minden rendben van! :)
Jelenleg a kis virágoskert a kedvencem, ahol annyi minden virágzik! De a szemben lévő nagy virágoskert sem semmi: Ott most kezd nyílni a sásliliom, hatalmas magasságokba törő virágaival. ;)
Ezen kívül ma már szüreteltünk!!! Leszedtünk 2 paprikát, 6 szem koktél paradicsomot, pár szem málnát és 2 szem meggyet. Utóbbi még korai volt, de az összes többi nagyon-nagyon finom!!! Na meg hozzá az érzés, hogy innen van hátulról a kertből... Fantasztikus! :)

Manócskák? Iszonyatosan hiányoztak Nekem ma! Hiába, Én is megszoktam, hogy állandóan a közelemben voltak/vannak. Úgy éreztem, az Ő érzéseik is hasonlóak voltak. Délután kimentünk a kertbe, Masnival labdáztunk, Süti pedig bóklászott körülöttünk. Macsi manók pedig bent a házban bújtak, doromboltak, feküdtek... Este kaptak is egy kis nasit: Májkrém partyztunk egyet. ;)

Vasárnap:

Már biztos uncsi, de ma is állati meleg volt! Iszonyatosan izzadtunk...
Egész délelőtt csak dőltünk, pihiztünk és igyekeztünk nem mozdulni. :D Cicuk, kutyik úgyszintén. Egyszer kimentünk ugyan a kertbe pár képet csinálni, merthogy a kert csodás! Érik a paprika, a paradicsom! Lassan beindul az összes gyümölcs és a virágoskert is egyre színesebb! Szuper!!!

Aztán eljött a délután és Mi készülődni kezdtünk. Szilvi barátnőmékhez mentünk vendégségbe. Régen, mikor még Petit nem is ismertem, szinte minden napos barátnők voltunk. És úgy érzem, esetünkben igaz az a mondás, hogy akkor igazi egy barátság, ha hosszú kihagyás után is ott tudjuk "folytatni", ahol x héttel/hónappal/évvel ezelőtt "abbahagytuk". Mondjuk nálunk nem volt ennyire teljesen kihagyás, de az életünk mind kettőnket más irányba vitt. Nem találkoztunk minden nap és telefonon is csak ritkán beszéltünk. Ma viszont eljött a nap, mikor (nem is tudom...) talán 7 év után megint elmentem hozzá. Csodás volt!!! Egész végig beszélgettünk, kertet csodáltunk, megint beszélgettünk és dumáltunk. Desszertet majszoltunk, majd elköszöntünk. De legközelebb Nálunk lesz a tali. Remélem találunk egy közeli időpontot! ;)

Szombat:

Kánikula a köbön. Ennyit mára. :D
Najó, mégis folytatom, bár beleolvadtam a székbe és úgy érzem, folyik alattam a víz. Borzalom. :( Igaz, már holnaptól valami frontot jósolnak. Én már várom. Szuper, jöjjön csak. ;)

Nos: Ma délelőtt kertészkedtünk. Én egy reggeli visszafekvős pihenés után gazoltam. Elég sokat: Megcsináltam a veteményest, a kis virágoskertet és oldalt a murvát. Peti közben lemetszette a Leyland ciprusokat, majd rendbe tette a szőlőt. Megmetszette, kötözgette: Nagyon ráfért már! Aztán pedig füvet nyírt. A hátsó rész készen is lett teljes egészében. Majd éppen mikor előre tolta a fűnyírót, az megakadt a kiskapu alsó kiálló vas részébe. (Nem tudom, hogyan hívják: Amibe beledugjuk, mikor fixáljuk...) Sajnos az a vas le is jött a betonról és talán ez okozta a bajt. Ugyanis ezután a fűnyíró remegett vagy berezonált vagy mi... Egyszóval elromlott. :( Gyorsan felhívtam a szomszéd városban lévő szerelőt és tanácsára már robogtunk is a fűnyíróval. Ott ránéztek: a késnek semmi baja, és így sokkal valószínűbb, hogy a motor sérült. Majd csak szétszerelés után mondanak közelebbit, addig kár tippelgetni. Jobb esetben csak a csapágy ugrott ki, rosszabb esetben... Ne legyen olyan! ;) A kis gépet otthagytuk, majd hívnak, ha közelebbit tudnak. Elöl és elöl-oldalt pedig most még tovább fog nőni a fű... :( 

A délutánunk azért ennél vidámabbnak és sikeresebbnek mondható. Beszereztünk ugyanis egy új sütögetős tárcsát. Öntöttvas az egész és van 3 kicsavarozható lába. Ma ki is próbáltuk! ;) Ehhez a sztorihoz tartozik még, hogy átrendeztük a tűzrakó helyet. Talán írtam már korábban, hogy azért volt eddig olyan fura alakja, hogy a rácsot megtartsa, amin igen sokszor sütögettük. Ám nemsokára beszerzünk pár samott téglát, amit ilyen rácsos sütéses célból fogunk használni. Mármint a rácsot tartani... Egyéb tűzrakásnál pedig szuper lesz ez a sokaknál már jól bevált szélesebb kör alak. Úgy mint szalonna sütésnél, bográcsozásnál, na meg a ma kipróbált tárcsázásnál. :)
Jó volt! Egészen máshogy kell rajta sütni, mert öblös alakja miatt megmarad rajta a kisült zsír. Emiatt éppen a szalonnákkal kezdtünk, majd jött a kolbász, hogy a legvégén a kisült zsírban süljenek meg a krumplik. Fenséges volt! :)

A manókkal minden rendben van. Zeuszka nem evős gondja is megoldódott. Rájöttünk ugyanis, hogy valszeg az első szobából kihozott, Nekik új szobanövény megrágcsálása jelentette a problémát. Szerintünk azt rágcsálták meg a manók, mert hogy aztán Vilmos is ugyanúgy alig tudott rágni, stb... Így most a növénykék visszakerültek a szobába, a cica manók étvágya pedig hatványozottan tért vissza. :D

Kutyus tündéreket nagyon megviseli a hőség. Dőlnek egyik helyről a másikra. Kint is azonnal az árnyékot keresik, bent pedig örömmel fekszenek velünk a hálóban és nem mozdulnak... ;)

Hát tényleg ennyit mára: Na meg még a képek! ;)

Péntek:

A hőség fokozódott.  Ugyan lengedezett ma némi szél, de enyhíteni nem nagyon tudta a kánikulát. Napon lehetetlen megmaradni, árnyékban szintén füllesztő (vagy fullasztó :D).

Mai ténykedések közé tartozik, hogy reggel vettünk új slag összekötő elemeket, majd Peti ment dolgozni. Mától engedélyezett Nekik egy kicsit lengébb öltözet, ami rövidnadrágot és pólót jelent, lévén olvadoznak a melóban. Van ugyan légkondi, de az meg baromi hideget csinál vagy nem is tudom... Aztán meg inkább nem használják egy beteg kolléga miatt. Valami ilyesmiket mondott, Nekem annyi jött le, hogy mostantól egy ideig nem kell inget vasalnom! ;)

Én itthon maradtam és egy kicsit pakolgattam. Mostam, majd nekiálltam az egyik szobát átrendezni. Hááát, nem is boldogultam a bútorokkal, így áthívtam egyik kedves szomszédunkat, hogy segítsen kanapét átpakolni. Este gondolkodtam csak rajta, hogy Én is jókor állok ilyennek neki. Ha az ember csak egy kicsit is megmozdul, már izzadni kezd. Hát még, ha bútort cipel. Na mindegy... Bőszen hálálkodtam és most olyan jó, mert lesz egy külön teregetős/vasalós szobám. :)
A kanapé pedig (ami nem is a Miénk, de most már a tulajnak sem kell) kikerült az előszobába. A terv az, hogy majd lomtalanításkor kirakjuk. Ám most olyan édesen alszanak rajta a kutyák és a cicák is birtokba vették (Ők inkább nappal), hogy azon gondolkodom, még maradhatna egy ideig. Végül is a kutyók már nem rágnak, na meg ha mégis...: Úgyis kidobnánk. ;)

Röviden ennyit máról, na meg még csak annyit, hogy megint aggódom egy kicsit Zeuszka miatt. Ma alig evett... :( A kajájának még a fele sem fogyott el. Este már nagyon figyelgettem és úgy tűnt, mintha kemény lenne neki a táp és nem tudná szétrágni. Hát adtam Neki egy kis alutasisat, hátha az könnyebb. Abból evett egy picikét, de az sem volt sok. :( Belenéztem a szájába, de a fogai rendben vannak, nagyon szépek szerintem. Mélyebbre nem néztem, nem is tudom mit kéne figyelnem.
Szóval most az van, hogy meglátom reggel mit csinál és ha akkor sem eszik rendesen, akkor megyünk a dokinénihez...

Csütörtök:

Ma itthon maradt a kisautó Velem. :) De csakis azért, mert Zeuszt vittem orvoshoz délután. Szombaton lett volna esedékes, de gondoltam, ha már amúgy is itthon vagyok, kihasználom, hogy hétköznap kevesen vannak. Így is lett! Sőt, még Anyukám és Saca kutyája is elkísértek Minket és így Saca is kapott veszettség elleni oltást meg kombináltat, meg tanácsokat a vakarózás "ellen" meg ilyesmi... 
Csak azt nem írtam le, hogy miért is mentünk! :D Zeusznak megint kinyomták a bűzmirigyét, ami most már szuper állapotban volt. Egyrészt nem is volt olyan nagyon tele, másrészt pedig normál folyékony állagú. Tehát minden rendben. :) A farok kergetés is szűnni látszik, de hogy kevesebbszer fordul elő, az biztos! ;)
Én még ezen kívül féreghajtó tablettát is vettem mindenkinek. Most egy kicsit drágábbat sikerült, ám állítólag hatékonyabbat is. (Mondjuk visszanéztem a decemberi vásárlást és alig drágább...:O) Nos: még egy jó dolog van ebben az "új" féreghajtóban, hogy ízesített. Csak beleraktam a cicuk kajájába és Ők behalámolták. :) Nem kellett torkon letolni meg ilyesmi. És Ők sem ijedtek meg sértődtek meg rám, amiért "kínozni" akarnám Őket. Tiszta haszon! ;)

A mai történések ki is merülnek ebben. Egész nap tombolt a kánikula, fülledt meleg volt odakint. Nem is voltunk sokáig kint, csak míg a manók dolgukat végezték. Én gyorsan végigjártam a kertet, örültem az újdonságoknak úgy mint: Kinyílt pár porcsinrózsa, piroslik a málna és sárgállik a paradicsom! ;)

Aztán este egyedül maradtam a locsolással, ugyanis Peti ma túlórázott. Sokáig. :( Annyira, hogy a végén egészen bementem érte a metróig. És nem is egyedül, mert a kutyók is jönni akartak. Annyira bepörögtek, hogy nem lehetett itthon hagyni Őket. :)

Szerda:

Mit is írjak a mai napról? Megint hőség, megint pihi... Redőnyök lehúzva, besötétítve a lakás, hátha így jobban őrzi a hűst... :D
Aztán pihi közben csöngettek és kérdeztek és... beszélgettünk, de... Az utca kérdés Engem megmondom őszintén, nem érdekel. Nekem nem kell, ám a tulajok közül nincs mindenki így. Szóval asszem marad minden a régiben és nem változik semmi. Ezt sem bánom, komolyan nem akarok ezzel foglalkozni! Téma lezárva.

Ezen kívül, gondoltam ma már aktiválom magam egy kicsit és ténykedek a lakásban. Háááát, elmosogattam, az igaz. Aztán csináltam sötétítő függönyt a kamrába, de felakasztani már nem tudtam. :( Azt Peti tette meg este, mikor hazajött. Tehát nem voltam valami hú de aktív, de mentségemre legyen mondva, olvadozni lehet a melegtől. :O

Kedd:

Ma reggel megint dokihoz mentem. Abban maradtunk, hogy mivel az állapotom javult... Ezért már csak a héten pihenek itthon. Aztán megpróbálom ugyanezt a melóban tenni. :D
Szóval már tényleg megy mindenféle mozgás: úgy, mint hajolás és lábemelés, bár a szinte állandó lábfej zsibbadás miatt, a dokinő az idegbecsípődésre voksolt. Gondolom ezt majd a reumatológián megerősítik, de az még odébb van.

Tehát doki után hazajöttem. Pihentünk a kutyókkal, mást nem nagyon tehettünk, max. elolvadni lehet a kertben, olyan hőség van. Kora délután aztán "megbeszélés" volt a kis utcánkban. A szomszédaink (akik a másik tulajok) kihívtak valakit az Önkormányzattól, hogy adjon tanácsot vagy tartson helyszíni szemlét... És oldódjon meg végre az utca kérdés. Azt hiszem, a fő probléma a vízelvezetés hiánya. Gondoltunk ám rá, hogy majd mindenki összedobásával csinálunk valamiféle árkot, de... Egyrészt sok pénz lenne, másrészt nem igazán jó megoldás. :( 
Most azt a javaslatot kaptuk, hogy a tulajdonosok mondjanak le az utcáról és kérvényezzük, hogy Önkormányzati tulajdonba kerüljön az utca. Még azóta is vacilálok, hogy ez miért jó vagy jobb, de az igen felé húzok. Nem kicsit van elegem az utca mizériából, és az, hogy tulajdonosok vagyunk, inkább hátrányos kötelezettségeket ró ránk, mint előnyöket. Aztán persze egyáltalán nem tuti, hogy ha nem lesz a Miénk az utca, valami is változna... De: nehogy már megint Ránk haragudjon Mindenki! :O
Mert hogy az a faramuci helyzet, hogy személy szerint Engem baromira nem zavar, hogy ha esik az eső, akkor áll a víz az utcán. Kocsival át tudok rajta jönni/menni, másra meg nem igazán használom az utcát. Ha sétálni megyünk, elég egy keskeny sáv a szélén, ahol átjárunk, aztán ennyi. A nehéz ügy azonban, hogy 8 lakásból csak Minket nem zavar ez asszem... :( És pont Mi vagyunk az egyik tulajok. Tehát ahhoz, hogy békében éljünk a saját házunkban, inkább lemondok az utcáról. Asszem... Röhej, nem? :O

Na de hagyjuk is! Itthon minden rendben van. Olyan uncsi nap volt a mai... Délután megpróbáltunk kimenni a kertbe a kutyikkal. A mamutfenyőig és annak árnyékáig jutottunk. :D Aztán este locsolás és netezés és... Jó éjt! ;)

Hétfő:

Ma elvittük a kisautót a szervizbe. Az ok: a kipufogó zörgése volt, no meg ha már ott voltunk, kértünk egy teljes átvizsgálást. Az esedékes (105.000 km-es) szerviz amúgy is kimaradt valamiért...
Szóval reggel együtt indultunk, elvittük az autót, majd ott hagytuk. Peti dolgozni ment, Én meg pénzt kivenni. :D Aztán a szerviz telefonja után még egyszer pénzt kivenni. Ugyanis elég drága volt a mai javítás. A kipufogó javítása kb. 3 perces meló volt, valami csavart lazult, vagy nem is érdekes... Ám a fékek borzalmas állapotban voltak. Azt mondták, hogy a hátsó már teljesen meg volt állva vagy mi... Az elsők még talán mentek volna kb. 4000 km-t, de aztán azt is totál cserélni kéne. Nekünk szegezték a kérdést, hogy akkor hogyan legyen. És mivel az autó már ott volt, munkadíj így is úgy is van rajta, ezért kértük az összes fék cseréjét. Asszem ez a fékpofa, féktárcsa, fékbetét, szóval mindennek a cseréjét jelenti.

Nos: Az egész délelőttöm ráment erre a mutatványra. Igaz, hogy a pénzkivétel és ebéd egy kis kaja után, csak ücsörögtem a szerviz várójában és kiolvastam az összes kitett újságot, de végül megkaptam az autót. Le is mosták, ki is takarították, szóval most csilli-villi! :) Egyedül alá nem érdemes nézni, merthogy kicsikét rozsdásodik. Azaz a szerelő szerint ráférne egy alvázvédelem. Na nem sürgős, de ha hosszú távra tervezünk a kisautóval, akkor még az idén érdemes megcsináltatni. Persze náluk nincs ilyen, szóval majd kereshetünk valakit...

Itthon minden rendben. Még mindig kutya meleg van, amitől Anya-gazdi kicsit aggódós lett. Süti csak kóvályog egész nap, fekszik egyik helyről a másikra... Aztán rájöttem ám, hogy a melegtől van. Egész este lógatta a nyelvét és igyekezett árnyékba húzódni. :) 

Az Én derekam még mindig fáj. Na nem olyan vészes már. ;) Mindent tudok vele csinálni, még a hajolgatás is megy, csak fáj. Hát úgy látszik meg kell szokni. (?) Viszont estére néha elkezd sajogni. Pl. a szombati kirándulás után is... Borzasztóan aludtam, sehogy nem volt jó. Valahogy mindig azt éreztem, hogy tekeredik a derekam... Na evvan.

Vasárnap:

Megjött a nyár! Mit megjött? Berobbant! :D Annyira meleg volt ma odakint, hogy alig lehetett megmaradni a napon. Nem is tettük sokat! ;) 

Reggel Én visszafeküdtem aludni. A tegnapi nap igazán fárasztó volt, pláne, hogy megint későn kerültem ágyba... Na mindegy. Természetesen hozzá bújtak a kutyuskáink és ott szuszogtak mellettem az ágyban. :)

Aztán csak kimentünk a kertbe. Peti szőlőt kötözött, Én a veteményesen szorgoskodtam. Felkötöttem a paradicsomot és megint ritkítottam a répán. Nagyon brutálisan megnőtt! :O
Aztán Peti nekiállt füvet nyírni. Hősiesen helyt állt, mert ugye pont a legnagyobb kánikulában tette mindezt. Azért kicsivel dél után már bejött és ki sem mozdultunk este 6-ig. :D
Ekkor Peti feküdt vissza a hálóba, Én meg a terrieres blogot alakítgattam. :) Közben mostam, teregettem, vasaltam, stb...

Aztán estére vendégünk érkezett: Szilárd! Rögtönöztünk egy szalonna sütést és így meg is vacsoráztunk. Aztán sajnos hamar bejöttünk a házba, mivel elkezdtek Minket felfalni a szúnyogok. :( Szilárd is hazament...

Röviden ennyi. Nem voltunk ma nagyon aktívak, most este sem vagyok valami kreatív...

Szombat:

Eljött a nagy nap! :) Ma megtartottuk a II. Russell Terrier túrát.
A célirány a Börzsöny volt, azon belül is Kisinóc. Onnan felsétáltunk a Tányér-rétre, majd rövid pihenő után visszagyalogoltunk. Levezetésnek pedig tartottunk egy rövidke, rögtönzött vetélkedőt a kutyáknak. Volt amatőr-agility és "Keresd meg!" feladat.

Szóval: mivel a héten sokan visszamondták a részvételt (nagy bánatomra), ezért "csak" 8 kutyával és bátor gazdáikkal vágtunk neki! Én úgy érzem, mindenki nagyon jól érezte magát! Kicsit tartottunk ugyan a sáros utaktól, de végül minden szuper volt! Egy-két pár méteres szakaszt leszámítva nagyon jól járható volt az egész útvonal. Az eredeti terv szerint nem visszafordulás lett volna, hanem egy szép kis körút, de azt most kihagytuk, ugyanis a vége egy patak mellett haladt volna, ahol asszem derékig lettünk volna sárosak. :D

És a legfontosabb: A kutya manók nagyon élvezték! Ismerkedtek, majd futkároztak, kergetőztek és a végén remekeltek. Ki az agility-ben, ki a keresős feladatban, de olyan is volt, aki a puszta bájával, szépségével nyűgözte le a többieket. ;)

A túra "megkoronázásaként" ajándékokat osztottunk. Illetve mindenki a jól megérdemelt helyezésének megfelelő csomagot kapott, ám senki nem tért haza üres kézzel!
Köszönet érte támogatóinknak: Próbacsomagokat kaptunk a Trovet Hungary Kft-től, szintén próbacsomagokat és játékokat a Blöki és Cicus állateledeltől, és teniszlabdákat Apukámtól! :)

Nagyjából erről szólt az egész napunk. Reggel itthon hagytuk a cica manókat, akik asszem kiélvezték, hogy Övék az egész ház. :)
A túra után pedig még benéztünk Peti unokatesójának építkezésére. Egész jól haladnak a munkával. Már megvan az alap, a lábazat és a földbetöltés...

Ezek után már csak haza vágytunk. Nem csak a kutyók, de Mi is kifáradtunk. Peti sörözött, Én kóláztam, aztán "behuppantunk" a kádba. ;) Jó kis nap volt ez a mai!

Péntek:

Ma megint csak pihentem. Azon túl, hogy reggel bevásároltam, nem tettem semmi egyebet... Ja, de! Összekészítettem a holnapi túrához a csomagokat, ajándékokat és bepakoltam a kocsiba. :)

Na a kocsival is van egy aprócska gond: (Remélem, csak aprócska!) Kicsit zörög az alja... Peti megnézte, szerinte a kipufogó rázkódik. :( Ugye nem szakad az le olyan könnyen? Mert holnap messze megyünk, aztán meg csak hétfőn tudjuk szervizbe vinni...

Az esténk sem alakult felhőtlenül. Masnika ma megint varangyot hajkurászott a kertben. Apa-gazdi ügyesen kimenekítette a békát, de Masnika szája addigra már habzott. :( Az egész procedúra után mentek a helyükre aludni, mikor is Peti észrevette, hogy Masnika nem nyitja ki a jobb szemét. Édes kincsem!!! Biztos belepisilt a béka. Gyorsan kimostam a szemét a manócskának, langyos vízbe mártott vattával. Nagyon hálás volt érte, kaptam sok puszit! :) Mostanra pedig már nyugodtan szuszog az ágyikójában. ;)

Röviden csak ennyi mára. 

Csütörtök:

Nagyon egyhangúak mostanában a napjaim. Peti elmegy reggel dolgozni, Én itthon maradok a manókkal és pihenünk. :) És pihenünk, és fekszünk és kertben sétálunk, majd megint pihenünk... Fura ez Nekem, már alig bírom. :D

Ma végre nem esett az eső! Kutyókák is szívesebben mentek a kertbe. Futkároztak, kergetőztek... Aztán kipróbáltunk egy feladatot, ami a szombati túrának lesz a része. Ugyanis aki ezt a "Keresd meg!" feladatot kitalálta, ma visszamondta a részvételt arra hivatkozva, hogy a Börzsöny messze van. :O (???) Nos: mivel nem tudom, pontosan mire is gondolt, így Én találtam ki valamit... Süti és Masni szerint izgi feladat, már csak azért is, mert jutifalatokat kell keresgélni és végül persze elrágcsálni. Az meg már magában is csuda jó! ;)

Ezen kívül semmi izgi... Ja, de: A cicamínó legfelső emelete kicsit megroggyant ma az ikrek alatt. Láttak ugyanis egy pókot a falon és mind a kettőjüknek feltétlenül fel kellett mászni a magasba... Szegény cicamínó szerintem csak 1 cicára van tervezve, nem 2 igen megtermett 6 kg-os tüneményre. :)

Hát ennyi...

Szerda:

A mai nap teljes mértékben a pihenésé volt. Tegnap azt ajánlották Nekem, hogy sokat feküdjek, mert akkor nem terhelem egyáltalán a derekamat. Szóval a mai nap nagy részét a hálóban töltöttem. Hozzám bújtak a kutya manók, dagasztottak rajtam a cica manók... :)

Kint pedig tombolt az eső, majd a napsütés, majd megint egy hirtelen zápor, utána megint napsütés. Aztán mi jött? Na mi? Újfent kiadós zápor. Estére még a levegő is lehűlt, annyira, hogy még a leheletemet is láttam a teraszon. Röhej, hogy júniusban alig van több 10 foknál...

Kedd:

Ma kellett visszamennem a dokihoz. Az állapotom: hááát, nem is tudom. A fájdalom talán csillapodott, viszont állandósult. :( Nehéz mozogni, azaz fáj... Amit újabban észrevettem, hogy nehéz a bal lábamat felemelni. Pl. Mikor a kocsiban vezetek és kuplungolok. Fáj... 

Na de: ma végre kaptam egy beutalót a reumatológiára. Végre! Nem is értem, a múlt héten miért nem kaptam ilyet. Kellett a doktornőnek 1 hét, mire úgy gondolja, ha nem javul, mutassuk meg szakembernek? Végül is tényleg... Még mindig simán lehet, hogy csak meghúztam és nehezen javul, nem tudom... A lényeg, hogy el is mentem az SZTK-ba vagy hogy hívják mostanában... Kaptam is időpontot: Június 22! :O Kicsit ugyan messze van még, talán addig még rendbe is jövök, ha elmegyek saját pénzen masszőrhöz vagy beszerzek egy rahedli kenőcsöt. Utóbbit már meg is tettem. ;)

Nos: ennyit a nyavalygásról. Ezen kívül nem volt semmi extra. Egész nap esett az eső. Olyan alattomosan szitáló és áztató eső. Meg is telt az utcánk rendesen. Befolyt a szomszédainkhoz, áttörve a gátat, amit a kerítésük elé "emeltek". Nincs mit tenni: Ennyi csapadékot egyszerűen nem lehet hova elvezetni. Több háznál is láttam egy kicsit arrébb, hogy szivattyúzzák ki a vizet és a slag végét egyszerűen kirakták a betonútra. Érdekes megoldás...