A Nagy család élete

Hétfő:

Ma még itthon voltam, itthon pihentem. Visszafeküdtem aludni a kutyákkal és Zeusszal. Mindenki fent feküdt az ágyon békében. :)

Délután egy most induló építkezésre mentünk nézelődni. Peti unokatestvére és az Ő menyasszonya vágnak neki új otthonuk felépítésének. Azaz nem egészen Ők állnak neki, de Ők foglalózták le, stb, stb... Ma kiásták a munkások az alapot, holnap pedig már betonozni is akarnak, de szerintem várni fognak vele, lévén őrült esőt jósoltak holnapra az időjósok. Na mindegy... Izgalmas egy ilyen építkezés. ;)

Más: Nálam még mindig a Russell Terrier túra szervezése folyik. Ma megint e-mail-ek tömkelegét váltottam a többiekkel. Tény, hogy mostanában nem nagyon kedvez Nekünk az időjárás, de Én már nem akarok változtatni. Ma felmerült a helyszín változtatás, mert hogy a részt vevők aggódnak a körülmények miatt, az erdő járhatósága avagy járhatatlansága miatt. Én pedig azt mondom, hogy ha szombaton nem esik, akkor Mi ott leszünk! Az eredeti helyen. Max. nem megyünk olyan nagy kört, vagy egyáltalán nem megyünk kört. Talán neki sem indulunk, de vetélkedni mindenképpen fogunk! ;) Ha csak Mi leszünk ott, majd Magunknak osztjuk ki az ajándékokat... Na de félre a tréfával: Tényleg nem akarok változtatni! De meddig fog még esni az eső???

Vasárnap:

Mint ahogy azt terveztük, ma a pihenésé volt a főszerep. A reggeli szokásos etetés, takarítás, reggelizés... után, visszafeküdtünk aludni. Mindannyian. :) Nem is tudom meddig aludtunk, talán 10 után ébredhettünk.

Beszéltem Anyukámmal, aki tájékoztatott, hogy roskadásig van Náluk a cseresznyefa, fel kéne mászni a tetejére. ;) Szóval átmentünk. És Peti felmászott a létrára és leszedett egy kis kosárnyit. Délután ettünk is belőle: nagyon finom!!!! Egyetlen gond a fával az, hogy a sok eső miatt, nagyon sok a hibás gyümölcs. Kicsit kirepedt vagy megpenészedett vagy ilyesmi... Sajnos. :(

Persze vittük a kutyókat is, akik remekül szórakoztak és főleg elfáradtak. :D Süti végig rohangált, közben kiabált minden méternél... Masnika eleinte Sacával játszott, teljesen bepörgött: szaladt ide-oda... Aztán talált egy labdát és onnantól kezdve dobálni "kellett" Neki! Vitte Ő mindenkihez... Az érdekesség edig, hogy mikor a labda felpattant, akkor Masnika is ugrott és néha már el is kapta röptében a labdát. Nagyon fejlődik és főképp nagyon ügyes. Végül is Jack Russell Terrier! :)

Dél körül jöttünk haza... Ebédeltünk, majd blogot írtam, játszottunk, ilyenek... Közben kint eleredt az eső, így csak utána tudtunk a kertbe menni... Fényképeztem szépségeket, majd nagyon leszidtam a kutyákat. Süti "csak" letapossa és így letöri a betonkertbe ültetett Porcsinrózsákat és Díszcsalánokat. :( Masni ezzel szemben ás, kutat... - Szerintem béka után... - És nem igazán érdekli, hogy közben hány kis növénykét sodor magával. :( Szóval megszidtam Őket, bár nem tudom, felfogtak-e valamit az egészből. Peti szerint nem kellett volna lebontani a kerítést. Na de akkor legyen ott egész nyáron? Az hülyén néz ki... Remélem, azért elég szívósak ezek a növénykék... Majd meglátjuk! 

Délutáni projektjeink: Ágyásszegélyt raktunk az első-oldalkertbe a kecskerágók köré, majd a hintaágy eltört csavarját pótoltuk. Asszem ebben ki is fújt a dolog, mert megint jött az eső. Eleinte csak szemetelt és olyan csendes, áztató eső volt, de aztán estére beindult. Dörgött, villámlott és ömlött!!! :O

Szombat:

Mivel tegnap éjjel össze-vissza csak 3 órát sikerült aludni, ezért most nem halogatom... Bebújok az ágyba! A bejegyzésre várni kell holnapig...

....................................................................................................................

Nos: Miután kialudtam magam...Nekikezdek. ;) on-line...
A csak 3 óra alvás a Terrier túra "szervezése" miatt történt. Ugyanis igyekszem mindenkit értesíteni a kis kiruccanásunkról. Mármint minden Russell Terrier gazdit, akik a neten fellelhetőek. :) Ezért nem is tudom, hány üzenetet küldtem el az említett éjjelen, de a közösségi oldal egy idő után azt írta, hogy aznap már nem küldhetek több üzenetet. :O Asszem, ha nem jön ez az üzi, még tovább is fenn maradok. De no problemo, ma "befejeztem" a küldözgetést, és tényleg remélem, hogy mindenkihez elért az üzenet. Gyertek minél többen a Terrier túrára! :)

Tegnap: Reggel persze korán keltem, ahogy szokásos. Állatkák is ébresztettek, majd piacra mentem. A múltkor is voltam ugyanis és már akkor megbeszéltem az egyik virágos nénivel, hogy hoz Nekem porcsinrózsákat. Igaz, hogy azt mondta, hogy még kéne nekik vagy 2 hét a fólia alatt, hogy virágba boruljanak. De Én nem tudtam várni, mondtam, Nekem úgy is jó, ha még nem is bimbós. :D És a Néni hozott! Egy egész ládával, amit Én meg is vettem. ;)
Itthon aztán egy rövid takarítás után Neki is álltam elültetni őket. A derekam fájt és még most is sajog, de megérte! Annyira boldog vagyok, hogy ezt a kis betonkertet is rendben tudhatom most már. :)

Peti közben permetezett, majd Mamutfenyő projektelt: A fa alá csinált egy nagyobb kört, majd lefóliázta, aztán tele rakta szépséges kövekkel. Nem akárhogyan, mert van ott nagyobb kő, meg csíkos, meg apróbb... Szép lett! Aztán pedig füvet nyírt.

És éppen hogy készen lettünk mindennel, megérkeztek a Bátyámék. Bográcsban csináltunk ebédet, fincsi pörköltet, hozzá piacos savanyúság, meg egy kis süt-fagyi-eper kombó volt a menü. :D

Még meg tudtuk enni a kertben, aztán sajnos jöttek a sötét fellegek. :( És persze esett is... Szóval gyors pakolás, majd bejöttünk, és áthelyeztük a helyszínt Bátyámékhoz. Ők előre mentek és filmet választottak, Én meg szélsebesen elmosogattam, etettem, hogy mégis csak rendben hagyjam itthon a házat. Jó is volt így hazajönni... Nem lett volna erőm még arra is. Persze így is csak arra volt, hogy bedőljek az ágyba. :D

Ja, egyébként délelőtt szépen le is égtünk. Az Én nyakam még most is húzódik, vörös... Petinek kicsit a karját, és mind kettőnknek az arcaát kapta meg a nap. Még jó, hogy délutánra beborult...

Hát röviden ennyi... 

Péntek:

Pihentem. Esküszöm! :) Ám aki ismer, az tudja, hogy nem tudok a fenekemen ülni. Asszem képtelen vagyok rá. Vagyis ha mégis, akkor meg a netet bújom és szervezkedek, levelezek, egyeztetek... Esetleg játszom. ;)

Ma mindenképpen autóznom kellett, így Petit csak a buszhoz vittem reggel. Aztán vásároltam, majd támogatás csomagot vettem át a Russell Terrier túra csapat számára :) Ebből a szempontból nagyon jó volt ez a mai nap. Megint kaptam egy dobozt, tele mintacsomagokkal. Az érdekes számomra az egészben csak az, hogy összesen 15 levelet küldtem el. Ebből 3 támogatót sikerült "szerezni", 1 volt, aki udvariasan elutasított, de a többi gyártó még egy sort sem írt vissza. Persze nem tudom, hogy megy ez, sosem voltam hasonló helyzetben, csak azért érzem furcsának, mert pl. ma is nagyon pozitív élményben volt részem. A mintacsomagokon felül kaptam még szóró anyagokat és névjegykártyákat is. És annyira látszott, hogy örülnek, mert adhatnak és segíthetnek. Végül is ez nekik reklám, nem?
Na mindegy... Ez egy mellékszál akart csak lenni. ;) 

Dél körül értem haza, amikor már bevallom tényleg fájt a derekam. Fáradt is voltam, így befeküdtem az ágyba. Természetesen nem egyedül. Süti és Masni majd lelökött a szeretetével. :D

Ébredés után pedig kertet vizslattam. Aztán elültettem 2 új reggeli szerzeményt (Kankalint), majd nekiálltam a betonkertnek. Eleinte csak a kis kerítést akartam lebontani, hogy majd holnap Petivel együtt nekiveselkedünk. Aztán úgy éreztem, az a pár tő dísz-csalán elültetése nem fog nehézséget okozni. Hááát... A kert szép lett!  Illetve majd holnap ugyan folyt. köv., de már segítséggel. ;)

A végére pedig egy szösszenet: Szegény Petit elfelejtettem. Azaz vártam haza, de nagyon, ám azt felejtettem el, hogy a kocsi itthon van. És míg Én kint szorgoskodtam a kertben, addig bent a házban hiába csörgött a telefon. 5x is. :( Peti hazaindult, kibuszozott és mivel még akkor sem tudott elérni, gyalog indult neki a városnak. Annyira sajnálom... Sűrű bocsánat kérések közepette robogtam elé az autóval. Hát evvan... Már az agyam sem a régi. :D Peti persze megbocsátott, szerintem nem is haragudott. ;)

Csütörtök:

Ki hitte volna, hogy az összes kerti munka, sőt: az összes munka... Igen sok hajolgatással jár? Nos, eddig ugye erre nem is gondoltam, de ma szembesültem vele. Nem is tudtam magam aktivizálni, de ugye nem is szabadna. Maradt tehát a pihenés. ;)

Egész délelőtt pihiztünk a kutyókkal. Azt hiszem, mindenki aludt a házban. :D Aztán csak kimentünk a kertbe nézelődni, fotózni, ücsörögni vagy éppen labdázni Masnikával. Jól le is kapta a nap a kezemet. :O Masnika is hamar elfáradt, meg a nyelve is lógott mind két kuttynak, így bejöttünk a házba. És így ment ez estig. Ki-be járkáltunk. :D
Közben csak lekaszaboltam (azaz visszametszettem) a boglárcserje elfagyott ágait. Végre találtam valamit, amihez nem kell hajolnom. ;) Még a szegény Magnólia halott ágait is levágtam, aztán ezzel ki is fújt a mai tevékenységem. Fénykép is alig van... Ez egy ilyen nap.

Szerda:

Ma eleve is itthon maradtam volna szabin, ha nem jön közbe a betegállomány. Tápokat rendeltem ugyanis a cicáknak. :) Meg is hozták: szépen, rendben. Sőt! Még támogatást is kaptunk... Illetve nem Mi, hanem a Russell terrier túra csapat. ;) Bár egyre jobban aggódom az időjárás miatt, de még annál is jobban aggaszt az erdő járhatósága. :( Viszont nem adom fel! Szóval valami biztos lesz! :)

Ezen kívül pihengéltem: Aludtam, filmet néztem, kertben ültem, ilyenek... Aztán egy idő után elég unalmas lett. Amúgy is tervben volt a "málna-projekt", ami azt jelenti, hogy gazolni kellett. A málna előtti területen volt anno az eper. A füves része már készen is volt, de a kis kerítés mögötti még nem. A sufniban várakozott már a fólia és a mulcs is, tehát csak a gazolásra vártunk. Gondoltam: megpróbálom. Még az a szerencse, hogy nem volt sok, sem vészes, mert fájdalmas viszont igen. Hiába na... Holnaptól már tényleg nem csinálok semmit, ígérem. ;)

Tehát kigazoltam, de a többivel megvártam Petit. Ő egyengette el a talajt, vágta méretre a fóliát és szórta ki a mulcsot. Már egészen este lett, mire végzett. Jutott még mulcs a mahóniák alá is, majd látva a közelgő zivatart, Pétisót szórt ki a drágám a fűre. Éppen hogy végzett, azaz a háta már csurom vizes volt, mire befutott a házba.

Hirtelen most csak ennyi.

Kedd:

Az egész múlt heti derékfájás bizony nem volt alaptalan. Mivel még ma reggel is bajosan hajoltam le almot takarítani és mert többen is azt mondták, hogy ez nem játék... Ma elmentem a dokihoz. Ő pedig megállapította, hogy lumbágóm van. :(

Azóta azon gondolkodom, hogy az Én elmondásom alapján és abból, hogy megnyomkodta a derekamat, mennyire biztosan tudta megmondani, hogy igazából mi a problémám... (?) De Ő az orvos, Én hiszek Neki. Kaptam izomlazító gyógyszert, ugyanazt, amit a múltkor kaptam a hátamra... Bízom benne, hogy hamar elmúlik majd, mert még nyűgös is vagyok miatta. :( 
Itthon rákerestem a neten a betegségre és még így sem kaptam egyértelmű választ, hogy mi is ez pontosan. Lehet csigolya kopás vagy ideg becsípődés, de izomgörcs is, amit akár megfázás is eredményezhet. Szóval konkrétan nem tudom, mi a bajom... Vagy tényleg úgy van, hogy teljesen mindegy, mitől fáj a derék, az mindig lumbágó??? Ez egy átfogó név lenne?

Így most itthon vagyok. Betegállományban... Ám ma nem csak Én maradtam itthon, hiszen Petiben is bújkál valami. Ma reggel annyira nem volt a helyzet magaslatán, hogy csak feküdni tudott szegénykém, a gyomra rndetlenkedett... Estére már a feje is fájt, amit ugyan gyógyszerrel korrigáltunk, de kíváncsian várom, holnap reggel mit mond majd. Ő menni akar dolgozni...

Persze voltak, akik hatalmas örömmel fogadták, hogy itthon vagyunk. Kutyók egész nap tudtak bújni, cicuk dörgölőzni és hamar enni kapni. ;) Én picit fényképeztem a kertben, majd késő délután "begubóztunk" a házba. Megint nagy csinnadrattát rendezett kint az időjárás. :O Az utcánkat most már tényleg csak egy tengerhez tudom hasonlítani. Szegény "mélyen fekvő" szomszédaink szitkozódtak is rendesen, mert szerintük az összes víz hozzájuk folyik be az utcáról. Igaz, hogy emeltek egy hatalmas gátat az utcára, így onnan tuti nem folyhat be... Szerény véleményem szerint amennyi víz a házuk mellett a füvön áll, az mind a háztetőről zúdult alá. Merthogy Nekik nincsen szikkasztójuk... Na de: No comment. 

Hétfő:

Pünkösd hétfőn, ma munkaszüneti nap volt. Mi sosem ünneplünk ilyenkor... Csak örülünk a szabad napnak! :) Ma végre itthon voltunk, tettünk-vettünk, rendezkedtünk, szépítettük a kertet. Nagyon ráfért...

Reggel korán keltünk, ám a szokásos teendők után mindannyian a hálóba vonultunk. Egészen sokáig aludtunk, majdnem 11 óra volt, mire kitámolyogtunk az ágyból. Nagyon kellett a pihenés! Közben persze morgott a mosógép és kimosott egy adag ruhát. Gyorsan teregettem hát, majd mosogattam, aztán átmentem Szüleimhez. Kaptam Anyutól ajándékba 3 virágládát, plusz 1 kerek, kerámia virágtartót... Na meg hoztam még el 6db kisméretű téglát. Abból sosem elég! :D Köszönöm szépen!!! 

Itthon Peti közben füvet nyírt. Akkor kezdte mikor indultam és egészen gyorsan haladt. Mire hazaértem, a hátsó kert már készen is volt. Én pedig nekiálltam ültetni. A ládákba a szombaton beszerzett kis futó növénykék kerültek és most ott virítanak a teraszon a muskátlik között. Ezzel betelt a terasz. :D

Mindezek után ebédeltünk, de utána sem unatkoztunk ám: Peti nekiállt levágni a fű szélét. Állati pepecs munka, lévén nincs normális szélvágónk, vagy nyírónk, vagy mi... Kaptunk ugyan Szüleimtől ilyen damilos szélnyírót, de az nem nagyon vált be. Mivel körben végig ágyásszegély van nálunk, ezért amint hozzáér a damil, már szakad is. Így pedig nem sokat ér... Na meg ha az a fű oldalra dől, máris megint nem lehet levágni. Így pedig marad a kézi megoldás. :( Bár pont ma határoztuk el, hogy veszünk egy normális fűvágó ollót agy mit, mert ezek a papírvágó ollók igen hamar kicsorbulnak... Nem csoda: Nem erre valók!

Én a nagy virágoskertnek álltam neki. Végre gazoltam! Na nem mintha annyira imádnám ezt a feladatot, csak már olyan gazos volt, nem mertem fényképezni sem... :( De most minden szép! Közben találkoztam 2 hangyabollyal (jól írtam?) is, tele petével vagy mivel... Leforráztuk Őket. Bocsi hangyák, de... Már a virághagymák sem keltek ki, mert olyan sokan voltak. A szomszédunk pedig mesélte, hogy náluk a fürdőszoba is "tele" van velük. Azt mondta: "Ez a hangyák éve". :O Még jó, hogy Nálunk azért bent nincsenek!

Szóval gazoltam, majd fotóztam. Aztán felkötöztük a rózsaloncokat, a paradicsomokat, majd labdáztunk egy kicsit a mini kuttyal. :) 

Kutyáink kint voltak végig Velünk. Játszottak, kergetőztek és birkóztak, aztán pedig árnyékban hűsöltek. Cicukák bent aluszkáltak, napoztak az ablakban, de ahányszor bejöttem, azonnal kajcsiért reklamáltak. :) 

Este pedig jött a zuhi. Irtó nagy vihar kerekedett: Orkán erejű szél tombolt, és nem kevés eső esett. Még jó, hogy nem locsoltunk: pedig a gazoláskor pont azon gondolkoztam, hogy ma holnap sem esik, már majd locsolnunk kell. De ez is megoldódott. ;)

Peti még szeretett volna permetezni, de a szomszédok kiteregetése miatt ez megint meghiúsult. :( Talán jobb is, mert hogy este jött az eső, bár Peti azt mondja, hogy ha délben meg tudta volna csinálni, már felszívódott volna annyira, hogy elég legyen. Permetezni pedig nagyon kell, mert állati sok minden gombás és tetves... Sajnos. :(

"Röviden" ennyi...

Vasárnap:

Ma sem ültünk itthon... Igaz, csak Mi mentünk Petivel, a manók itthon maradtak pihenni. :) Szarvast vettük célba és Peti családját. Kicsit ünnepeltünk, kicsit beszélgettünk, kicsit segítettünk/dolgoztunk, aztán hazajöttünk.

Reggel egy kicsit késve ébredtünk, ugyanis tegnap nagyon későn kerültem ágyba. Vilmoska meg annyira finoman ébresztgetett reggel, hogy simán tudtam aludni mellette. Édes kis bogaram: Emlékszem eleinte sokkal "agresszívabban" keltegetett és kért reggelit.

Ébredés után a szokásos, majd még egy rövid ejtőzés következett a kanapén, ami után készülődtünk és elindultunk. Odafelé Peti vezetett, majd mivel ünnepelt volt, így lent koccintott... Emiatt pedig csak Én tudtam hazavezetni. De ez így is van rendjén...  Hiszen Ő az ünnepelt! :) Az egyik..., mert hogy nagynénjével, Évával pont 1 napon ünnepelnek!

A finom ebéd után Mamával kimentünk a telekre, hogy Peti megélezze a szerszámokat. Hoztuk otthonról a flexet és a csiszolókorongot. :) Mama közben szőlőt kötözött, spenótot szedett (Amit "sikeresen" hazahoztunk, mert bent maradt a kocsiban. :O), majd siettünk vissza, ugyanis nagyon elment az idő. Nekünk pedig indulni kellett haza...

Megint csak röviden írtam, de mentségemre legyen mondva: Még ennyit sem akartam...
Mármint ma. ;)

Szombat:

Ma megint csuda jó napunk volt! :) Tatára mentünk a barátainkkal: Azaz ugye van ez a minden tavasszal és ősszel lévő túra Velük. Most ugyan egy kicsit csúszott az időpont, de... Nem ez a lényeg. :) A társaság az egész 3 napos ünnepet ott tölti, Mi viszont csak a mai napon csatlakoztunk. Vittük a kutya manókat is és végül egészen jól sikerült a nap!

Reggel persze a piacon indítottam. :D Vettem még pár angol muskátlit, meg mézvirágot meg paleát vagy mit... Meg ilyen leomló, olcsó kúszó növényeket, amiket majd a muskátlik közé kerülő ládákba ültetek. Talán hétfőn... ;)

Piac után mini pihenő, majd készülődtünk. Felpakoltuk a kutyikat és autóba szálltunk. Az odafelé vezető úton Masnika megint csak végig nyüsszögött. Nem tudni, miért... Talán nem szeret autózni??? Vagy az a baja, hogy nem ülünk Vele hátul? Vagy nem elég kényelmes??? Mindenesetre hangosnak nem mondható, csak amolyan bajusz alatti "dünnyögés"nek számít és látva a vissza utat egyelőre nem aggódunk. :D

Azt hiszem dél körül érkeztünk Tatára. A többiek szállása a tó mellett van közvetlenül, amit persze nem találtunk meg elsőre... de sebaj. A többiek éppen a várban voltak, így a kutyák és Én odabattyogtunk, Peti pedig elvitte az autót a szálláshoz, majd utánunk jött. Ekkorra már egészen nagy lett a társaság. Kicsit fotóztam, terelgettem a manókat, de elengedni nem mertem Őket, lévén közel volt az autóút, sőt a várkertben még egy macsekot is láttam. Szóval sétáltunk... Megjött Peti, majd a többiek kiszemeltek egy pizzériát, így Mi is követtük Őket. Nem tudtunk ellenállni és Mi is befaltunk egy nagy pizzát, pedig a táskánkban ott lapultak a szendvicsek. Végül is szuper hely volt: bejöhettek a kutyik is, hiszen ilyen kiülős, napernyős hely volt. Irtózatosan ügyesen és okosan viselkedtek végig a manók! Csak ücsörögtek mellettünk és várták, hogy mikor adok Nekik egy-egy falatot. :) Utána fagyiztunk és végre sétálni indultunk! Ugyan csak Mi, mert a többiek... Nem is tudom... Talán a szállásra mentek.

No de Mi: Én körbe akartam járni az egész tavat, de nem lehetett, ugyanis mikor a tó végéhez értünk járhatatlanná vált az út. Ám így is jó volt: Elmentünk oda, majd vissza... Itthon megnéztem a térképen és összeszámoltam, hogy ma összesen kb. 7,5 km-t gyalogoltunk. :O
Kutyáink végre szabadon futkoshattak, szagolhattak és ismerkedhettek. Mert hogy sok kutyussal találkoztunk. Ilyenkor eleinte gyorsan pórázra vettük a mieinket, aztán látva, hogy milyen ügyesek és figyelnek ránk és egyáltalán nem balhésak (mitől lennének?), hagytuk a póráz nélküliséget. El kell mondjam: iszonyat sok ember és bicajos mászkált erre. Mindenki kirajzott a szabadba a hosszú hétvégén. Vagy itt mindig ez van?
Egyébként nagyon jó hely! Szép, tiszta, rendes és kiépített. Mind kettőnknek nagyon tetszett! Szerintem a kutyiknak is. ;)

Saját sétánk után megint csak sétálni indultunk, immáron a többiekkel. A cél a vár alatt lévő fagyizó volt, ahol persze megint elnyaltunk pár gombócot... Ám utána Mi már elköszöntünk. Peti nagy bánatára, mert a többiek sörözni indultak. Azonban Nekünk jönni kellett: Itthon is vártak Minket a cica manók, kutyikák már nagyon nyugisak, illetve fáradtak voltak, na meg holnap már más programunk van. ;)

Röviden ennyi...

Péntek:

Az úgy kezdődött, hogy a héten samott téglát kerestünk. Át akarjuk egy kicsit alakítani a sütögetős helyet, mert most kb. úgy néz ki, mint valami rom. :( A samott téglára aztán asszem meg is találtuk a megoldást, de majd csak később jut el hozzánk az összes.
Viszont, ha már a tégláknál tartottunk, Peti megemlítette, hogy a munkahelye szomszédságában bontanak és rengeteg sok kisméretű tégla van. Én persze azonnal mondtam, hogy jöhet! :) Abból sosem elég! Illetve amúgy is szeretném, ha a teraszon végig virágok lennének, de ugye oda tégla is kell, elkerülendő a szélviharok által a földre kerülést és kipusztulást.
Szóval ma Peti és a kisautó téglákkal felpakolva gurult be a metróhoz, ahol vártam. Ha jól számoltam 28db-hoz jutottunk hozzá jelképes áron. Mert azért csak kapnak valamit a munkások, mert olyan rendesen kiválogatták Nekünk. Mindegyik tégla szép nagy és egészen egyben van. ;)
Itthon aztán lehetett hátra talicskázni és kipakolni a teraszra. Holnap meg majd beszerzek még ládákat és növénykéket... Talán. Azért nem biztos, mert még nincsenek ládák: És addig nem tudom, mennyit is kell majd beléjük ültetni. :)

Ezen kívül nem volt ma semmi izgi. Reggel manócskáztunk a nappaliban, majd meló. Utána kis bevásárló körút, aztán haza. Itthon kert vizslatás, tégla hordás és megint csak manókázás. Bár a kutyik kaptak ma este olyan szottyos rágcsát. Mind a ketten csak azt rágták este... :D Nem érdekelte Őket semmi más, még Mi sem. :O
Cicuk: Tüneményesek! Mikor az előbb befeküdtem az ágyba, illetve az ágyra, mert még nem aludni mentem, mind a 4 cica manó megjelent pár percen belül és dagasztani kezdtek. Tényleg tündérek! :)

Csütörtök:

A tegnapi derékfájás még ma reggelre sem múlt el. :( Így a mai aerobicot lefújtam, lévén lehajolni sem tudok a cipőmet bekötni... :O Na de semmi baj, szerintem csak meghúztam egy rossz mozdulattal. Már sokkal jobb, mint pl. tegnap volt, csak a hajolgatás a nehéz...

Ezért ugye délután együtt jöttünk haza. Szokásos etetés, takarítás, majd kert körbenézés következett. Jól megtépázta az a nagy szél némelyik bokrot és növénykét. Asszem az egyik cuppánkának annyi... :( Aztán ott van a szőlő és a mogyoróbokor, aminek a leveleit nem kissé rojtozta meg a szél. Némelyik frissen kibújt kukorica is csak fekszik a földön élettelenül... Evvan. Persze ma is esett az eső. A múltkor, mikor a napraforgó magért rohangáltunk, Peti meg is jegyezte, hogy milyen jó, hogy nem vettük meg végül azt a sok billenős locsolót, amit terveztünk. Igazándiból nincs rá keret, de ez a sok esős idő most még kedvez is nekünk. A jó oldala ugyanis, hogy locsolni azt nem kell! :D

Ma megint csak a Russell túrát szerveztem, terveztem. Egészen összeírtam az egésznek a menetét, a feladatokat, versenyeket... Beosztottuk, hogy kinek mi lesz a feladata... :) Annyira várom már: nagyon be vagyok sózva! 

Ezen kívül nem volt semmi extra. Manócskák itthon ma kifejezetten bújósak voltak. Süti még féltékenykedett is mindenkire... Csak Ő akart a közelünkben lenni. :) Masni pedig állandóan csak a kacsáját hozta, hogy dobáljuk.
Cicuk pedig tündériek, mint mindig. Kergetőztek egy sort, majd pihiztek. Most meg éppen Ábel tekergőzik itt az asztalomon, várja az esti tejcsi adagját. :)

Szerda:

Ma van kedves férjem Születésnapja! :) A napunk nagy része ennek a jegyében telt. Reggel már tudtam, mit is szeretne Peti ajándékba, amiért fél napig bújtam a netet, míg végül rátaláltam a legjobb megoldásra. Persze, hogy a házhoz kért valamit... ;) 

Emiatt sokat beszéltünk ma telefonon, ami már csak azért is jó, mert hallottam a hangját a szülinaposnak. :) 

Ezen kívül Én kicsit szenvedek, ugyanis tegnap csak sikerült megerőltetni a derekamat. Mégsem kellett volna ott maradnom az erősítésen... Most majd leszakad a derekam, úgy mozgok, mint egy lassított felvétel és előre hajolni nem is tudok... Illetve kiabálok és jajgatok közben. :O Ezért inkább maradok a sejhajomon. :( 

A nap másik felében ma is a túrát szerveztük. Már egészen körvonalazódni látszik minden. A programok, a játékok, versenyek és díjazások. :) Egészen felvillanyoz! Pláne, hogy egyre több segítőm akad. ;)

Munka után átjöttek villámlátogatni Szüleim és természetesen Petit felköszönteni. Kicsit csodálkoztunk, mikor egészen autóstul álltak be a kertbe, aztán minden világos lett! Peti talicskáért rohant és hátragurította az ajándékait. Szuper szépséges köveket kaptunk a sziklakertbe, de asszem a legtöbb inkább a Mamutfenyő alá kerül majd... Peti nagyon örült!
Ajándék átadás után még koccintottunk, ittunk egy keveset és beszélgettünk...

Most meg már Peti durmol az ágyban, Én meg sietek utána... ;)

BOLDOG Szülinapot Bogár!!!

Kedd:

Ma gőzerővel beindult a Jack Russell túránk szervezése. "Titkokat" nem akarok elárulni, így csak annyit mondhatok, hogy jó lesz! ;) Ma sokat e-maileztem, kérdeztem, kértem, válaszoltam... Kaptam egy szuper jó hírt és sok-sok ötletet is. Örülök, hogy akadnak lelkes társaim is! Szeretném, ha ez a túra tényleg olyan lenne, amilyet elképzeltem és mindenki jól érezné magát. :)

Ezen kívül? Ez nem elég? :D
Ma megint egy kicsit később értünk a melóba, mert újfent a postán kezdtünk. Fura dolog történt: megint rendeltem egy csomagot, de most inkább a melóban kértem, hogy ne legyen itthon fennakadás. Erre ma reggel kaptam egy telefont, hogy bizony a csomagom itt van a postán, pedig az utca és házszám az a budapesti. Igazándiból azért hívott fel a hölgy, mert itt nálunk nincs is ilyen nevű utca. :O Talán Én rontottam el valamit a rendelésnél, bár nem hiszem, mert vissza néztem. Szóval most nem a posta volt a hibás, hanem a csomag küldők... De a lényeg, hogy ma átvehettem és minden rendben van. Ja, a telefonszámom pedig rajta volt a csomagon, onnan tudták... ;)

Itthon? Sajnos Én ma sem tudtam sokat manókázni, mert későn jöttem. Mit jöttem? Vánszorogtam. :D Már mikor a fittness terembe értem, nagyon fáradt voltam. Aztán a dance-step alatt valahogy mégis felpörögtem, de az erősítésen kicsit azért szenvedtem. Nem is tudtam olyan intenzitással csinálni, mint szoktam... :(

No de már itthon vagyok, körül vesznek a szeretteim, szuper érzés! ;)

Hétfő:

Az időjárás? Talán ma már nem esett annyi eső, de az orkán erejű szél megmaradt. Ma inkább a neten talált képeken és videókon szörnyűlködtünk, amik azt mutatták, mi folyik az országban. Iszonyat sok patak kilépett medréből, hatalmas vízfolyamként zúdult alá a hegyekből... Elmosva falvakat, házakat, utakat és még egy várost is. :O Egy kolléganőm sem tudott ma dolgozni jönni, mert konkrétan lezárták a főutat, ahol jöhetne... Ehhez képest Mi egy szót nem szólhatunk: A kis utcánk ugyan reggelre víz alatt volt teljesen, de sikerült "kieveznünk". :D Estére pedig már csak egy csuda nagy tengerré apadt az utca közepén a víz... ;) 

A Mi napunk? Extra talán nem volt, de... : Vannak új napraforgó magjaim! A történet persze régebbről indul. :) Nos: kb. már 2 hete, hogy elvetettük a kerítés mellé a szépséges dísz-napraforgó magokat. Már 2 éve vetünk ilyen magot és mindig nagyon tetszik a végeredmény... Szóval idén eddig nem hajtottak ki. :( No sebaj, gondoltam, elvetem újra. Na nem ugyanazt, hanem egy másik csomaggal. Tudtam, hogy Anyukámnak is vittem egy csomagot, bár azt mondta, Neki nem kell, mert lesz sárga napraforgója, ami már ki is kelt. Így hát gondoltam, visszakérem... Át is mentem a hétvégén, de nem találtuk. Pedig még a sufnit, kamrát, konyhát, mindent is felkutattunk. :O Szegény Anyumban meg lelkifurdit kelthettem, pedig nem akartam. Mondtam is, hogy az egész nem ér annyit. De Ők - Apuval egyetemben - felkerekedtek és akartak Nekem venni egy új csomagot. Csakhogy a barkácsboltban már elpakolták a magokat... A gazdaboltban pedig nem is volt ilyen... Azért persze beugrottak Hozzánk és hoztak törökszegfű magot vigasztalásul. :) Na meg a kertet is végig néztük, már amennyire azt esőben tehettük... Erről nem is írtam akkor, mert... Nem is tudom... Gyors volt és tényleg nem gondoltam annyira fontosnak azokat a magokat.

Na de ma már nem nyugodtam. :D Szerintem, ha Anyu nem kezdi el kutatni, keresni és pótolni, talán annyiban is hagytam volna. Így viszont: Ma felhívtam a barkácsáruházat, hogy miért pakolták el a magokat és mit is csinálnak vele meg ilyesmi... Merthogy Nekem kéne. :) Csak a vevőszolgálattal tudtam beszélni, aki viszont látta, hogy készleten még 5 csomaggal is van az áruháznak. Felhívta őket és megtudta, hogy már tényleg elpakolták... Ám ha Én neten vagy telefonon megrendelem, kutya kötelességük előkotorni a dobozból. :O Persze, hogy megtettem! És délután, munka után oda is autóztunk és meg is kaptuk. Végig néztük, ahogyan felbontanak egy másik raklapot, majd olyan raklap emelős-darus kocsival felemelkedve egy másik dobozból szedték nekem elő áhított magjaimat. :D Röhej, mi? De most nagyon örülök!!! Már el is dugdostam Őket! ;)

Ezen kívül picit még kint voltunk a kertben. Peti igyekezett "károkat" elhárítani, úgy mint piszkét és szőlőt kötözni. Én a muskátlikat istápoltam, majd mind a ketten jegesre fagyott kézzel jöttünk a házba...

Bent semmi küli, cicuk élvezik a fűtést -merthogy tegnaptól bizony megint fűtünk -, kutyik pedig ki-be járkáltak... Masnika este megint habzó szájjal tért aludni. Peti sikeresen kimenekítette a megtépázott békulát. Utálom már őket... :(

Hát ennyi.

Vasárnap:

Nem nagyon lehet szavakkal leírni azt, ami kint van. Konkrétan tombol az időjárás. Tegnap dél óta egyfolytában esik, amihez ma orkán erejű szél is társult, nem beszélve a 9 fokra lehűlt levegőről. :( Eszméletlen, hogy május közepén úgy érzem magam, mintha késő ősz lenne... :O Kb, mikor még télikabátban jártunk...

Ezért persze egész nap a házban rekedtünk. Egyszer-kétszer kimentünk ugyan, de csak a teraszig jutottunk. Ott, az eresz alatt vártuk meg, míg drága kutyuskáink elvégzik a dolgukat... Aztán uzsgyi vissza! 

Persze közbeszólt ám a tegnap említett, újonnan feltelepített játék is, amivel mind a ketten hajnalig játszottunk... :D Aztán reggel etetés után visszafeküdtünk. Majd ebédkor ébredtünk. :D Vagy nem is: Délelőtt csak Én aludtam, Peti délután tette ugyanezt... "Beosztottuk" a hálószobát, így Süti és Masni sosem volt bent egyedül. :D

No de azért a fennmaradó pár órában tettünk-vettünk egy kicsit, takarítottunk, vasaltunk, porszívóztunk, ilyesmi... Most pedig már este van: Olyan hirtelen történt az egész! :O

Szombat:

Csak ide ért az a megjósolt eső. :( Most már nem örülök neki... Elég belőle. :D
Sietnünk kellet délelőtt, hogy amit tudunk, azzal készen legyünk, még mielőtt leszakad az ég. Ezért korán keltünk, mondjuk ez szokásos is... Aztán uzsgyi, elmentem a piacra, onnan a boltba, majd beugrottam 5 percre Szüleimhez és végül haza. Itthon pedig semmi pihenő nem volt: gyors reggeli, majd kivonultunk a kertbe. Peti füvet nyírt, Én pedig a veteményben gazoltam. Mint azt már tegnap is írtam, nagyon sok volt a gaz, de a jó hír, hogy állati könnyen és gyökerestül jött ki a sárosra áztatott földből. :) Így pedig gyorsan is tudtam haladni...Végre megint szép lett minden! A lenyírt füvet is ide hordta Peti, megakadályozván ezzel a gazok újbóli kibújását. Mondjuk az egész területre nem volt elég, de lesz még... ;)

Pont akkor kezdett rá az eső, mikor bejöttünk a házba. Igaz, hogy a nagy virágoskert is gazolásra szorulna, meg a fű szélét is le kellett volna kaszabolni, de ne legyünk telhetetlenek: Annak is nagyon örülök, amit megcsináltunk. :)

Nekiállhattam ebédet csinálni. Szerettem volna egy kicsit "különlegeset", kicsit ünnepélyeset kreálni a mostani hétvégén Peti közelgő szülinapja miatt. A jövő hétvégén sokkal aktuálisabb lenne, ám akkor egyik nap sem vagyunk itthon...
Szóval minden nagyon-nagyon jól sikerült! Finomságos "gyros"-t csináltam. Mondjuk nem igazából, de volt saláta, öntet, pirított csirkemell, pirított gomba, pita és bulgur. Desszertnek pedig a tegnap már megkóstolt muffin. ;)
Peti örült, Én még inkább, amiért Ő örült. ;)

Manócskáink körülöttünk pihiztek, miután kutyik kint, cicuk bent tombolták végig a délelőttöt. :D

Én levezetésnek mosogattam, mostam, teregettem, aztán csináltam egy másik adag muffint a nagy sikerre való tekintettel. :) Este pedig Peti feltelepített egy régen kedvelt játékunk legújabb verzióját és mind a ketten azt "gyűrtük". :) Olyanok ezek a játékok, mint valami fertőzés vagy mi... Beszippantanak a gépbe és nem eresztenek. Mindig van új feladat, megoldásra váró küldetés, tehát sosincs vége. :D

Péntek:

Ma megint esett, de asszem ez már nem újdonság. Épp egy barátnőmmel beszéltem telefonon, mikor kinézve az ablakon "felkiáltottam": "Megint esik az eső!". Erre ő: "Majd akkor szólj, ha NEM!" :D hát ilyen napok ezek...

Nos: a mai nap számomra a hétvégére való készülődéssel telt. A munka mellett persze. ;) Na nem lesz semmi különös a hétvégén (sajnos, mert a túra "elmarad"), csak Én tervezgettem... Úgy mint kaja, süti, stb... Ennek örömére már reggel is bevásárolni indultam. Beszereztem pár dolgot, de nem volt minden, így kora délután is tettem egy körutat egy-két másik boltba. Aztán hazafelé a kocsiban még mindig eszembe jutott valami, de sebaj... Majd holnap reggel, piac után megint boltozom. :D
Ám a ma esti "szokásos" muffinhoz már minden megvolt, így asszem tökélyre fejlesztettem a muffin sütést. Tényleg egyre finomabbak! Szóval: bevetettem minden tanácsolt praktikát és tettem a sütő aljára alufóliát, rá egy tepsit tele vízzel. Aztán a rácsot, rá a tepsit és bele a muffin formákat. És szuper lett!!! Nem égett meg az alja, a belseje mégis átsült! Köszönöm, köszönöm, köszönöm!!!

Itthon kicsit gondban vagyunk fűnyírás ügyileg. Már holnapra is és az utánra is nagy esőzéseket jósolnak, ám a kertben a fű nagyon nagy... Le kéne vágni! Ma délután nem tudott Peti nekifogni, ugyanis állati vizes a fű. Így meg nem szabad, de még nem is tesz jót. Marad a holnap délelőtt, de... Majd meglátjuk. Amit tettünk, hogy szőlőt és paradicsomot kötözgettünk, no meg felmértük a veteményest gaz ügyileg. Jelentem: állati sok van. :(

Ezen kívül? Tudom, hogy tegnap azt ígértem, ma minden manóról hozok képet. Na most akkor lehet rosszakat mondani, de mégsem sikerült. :( Annyira lefoglalt a sütögetés meg a kutyás oldalak böngészése, hogy elmaradtam a fotózással. Ami van, azt mind Peti csinálta... Mármint a manókról. A kertben valahogy inkább Én kattintgatok. ;)

Csütörtök:

Az már gáz, ha az időjárás a téma? :O
Ma megint átvonult az országon egy nagy égzendüléssel járó zivatar zóna. Villámlott meg dörgött az ég, de legfőképpen szakadt az eső. Fura ez a "nyár": Mióta elővettük a szivattyút és beüzemeltük a kutat, talán ha 2x-3x locsoltunk. Azóta nem is kellett, mert szinte egyfolytában esik. Jó-jó... Nem olyan rossz ez, ám az esőzések között igazán kisüthetne az eső. Csak mert félünk a gombásodástól. A fűben már így is nőnek a picike gombák, amit Peti igyekszik mindent letaposni, szétrugdosni, stb... Mert hogy a fű elől venné el a tápanyagot.
Szerény bánatom, az iszonyatos gyorsasággal és mennyiséggel növekvő gaz. Még nincs 2 hete, hogy nagyon kipucoltam a veteményest, erre már megint úgy néz ki, mintha em is csináltam volna semmit... :( Na meg ott van a 2 virágoskert is, szóval lenne dolog bőven. Ám hétvégére megint sok esőt mondanak, még dolgozni sem tudunk majd a kertben... :O

A napunk megint csak átlagosnak mondható. Egyre több béka van a kertben, Peti igyekszik az összeset kimenekíteni a csatornába, de ugye az eső ennek a műveletnek sem kedvez. Mármint visszajönnek...
Kutyik, cicuk mindenki jól van. Nekem személy szerint nagyon hiányoztak ma mind a melóban, mind utána az aerobicon. :) Ja, az aerobic: Most már tényleg határozottan jobban bírom. Később fáradok el és később érzem a "mázsás" súlyt a lábamban. A hasizom gyakorlatokból is egyre többet vagyok képes megcsinálni. Valami haszna azért csak van... ;)

Szerda:

A mai nap is csak olyan szokásosan indult... De estére azért sűrűsödtek az "események".
Először is: nagyon nagy bánatomra, de le kellett mondani a szombati II. Russell Terrier túrát. :( Mikor körbe küldtem egy mailt az eddig jelentkezett résztvevőknek, kiderült, hogy nem csak Én gondolkodtam a dolgon. Sajnos még ha lenne is olyan szerencsénk, hogy éppen akkor nem esik majd, akkor is tuti, hogy sárban dagonyáznánk... Így pedig tényleg nincsen értelme. Szóval most új időpont van és addig meg fohász a fentiekhez: Kezdjenek valamit ezzel a sok esővel, mert Mi itt lent inkább a napsütést preferáljuk. Legalábbis túra szempontjából mindenképp! ;)

Délután, munka után siettünk haza. Zeuszt kellett vinnem dokihoz még mindig a bűzmirigy dolog miatt. Zeuszka hős volt! :) Ma Emese dokinéni rendelt, aki sikeresen kinyomta a bűzmirigyet. Zeuszka pedig nyugodtan tűrte, igaz ketten is fogtuk közben.
A lényeg, hogy most csak félig volt telve az említett szerv, ami kvázi normális. Az előző két kinyomás tükrében pedig egyenesen szuper! :)
Közben pedig megtudtam, hogy Anna néninek sikerült beszélnie egy neves és elismert dokival, aki látta a Zeuszról anno készült videót. Ő azt mondta, hogy szerinte ez a viselkedés mániákus és így lehetséges, hogy egy kezdődő epilepszia tünete. Ám ez egyáltalán nem biztos... Na most légy okos! Mondjuk "személyesen" nem látta a cicut, így nehéz is véleményt mondania. No de: Anna néni egy antidepresszánst ajánlott, bár ezt is annak tükrében üzente, hogy már rég látta Zeuszt és az esetet sem ismeri azóta. Merthogy Anna néni már nem dolgozik itt, ám Zeuszka betegségének kezelését még meg akarta "oldani". Rendes dokinéni. ;) Ám a nyugtatózás hallatán felvontam a szemöldököm. Mert azért csak nem akarom Én Zeuszt állandóan nyugtatózni...!!! Végül abban maradtunk most Emese nénivel, hogy úgyis Én látom Zeuszt, Én figyelem, hogyan viselkedik, esetleg javult-e az állapota. (Szerintem egyébként javult) Így pedig most ezt az antidepresszánst hagyjuk, esetlegesen eltesszük talonba, 1 hónap múlva még azért ránézünk a bűzmirigyre, de ha akkor is minden rendben lesz, akkor... Még mindig választhatjuk a nyugtatót. Talán... De nem hiszem! : Mert beszélgettünk is ám a cicák lelkéről, érzéseiről. Ugyanis van nekik, nagyon is!!! Aztán itthon is beszélgettünk róla és Petivel is egyetértettünk. Zeusznak is, úgy mint mindegyik manócskánknak több figyelem és törődés kell. Persze most is megkapja és eddig is mindig, ám nehéz megosztani mindent 6 felé, olyan módon, hogy senki ne szoruljon háttérbe. Nem kell ám iszonyatosan nagy dolgokra gondolni: Csak annyit, hogy pl. ha elmegyek Zeusz mellett, akkor mindig megsimizem a buksiját. Ez még plusz másodpercbe sem kerül, Neki mégis nagyon sokat jelent. Emlékszem, mikor Masni szinte minden nap a kanapéra pisilt. :( Akkor azt mondták Nekem, hogy tuti féltékeny és foglalkozzunk vele többet. És tényleg! Valami ilyesmi volt, bár nem feltétlen féltékenység... Beismerem, hogy anno Masnika sok szidást kapott, mert rosszcsontkodott, bepisilt ugye, stb, stb... És mikor elkezdtem nevelni inkább, mint állandóan szidni és haragudni, közben pedig nagyon-nagyon-nagyon éreztetni Vele, hogy szeretem, szinte egyik napról a másikra abbamaradt a pisi-gond.

Szóval nem fedeztem ugyan fel a spanyol viaszt, mert eddig is tudtam, hogy a Velünk élő 6 csodás manónak mekkora lelke van, most mégis okosodtam. A kulcsszó azt hiszem, a szeretet. Aztán a nyugalom, a türelem, a rendszeresség és a következetesség. Ez minden nevelés alapja. (?) :)

Kedd:

Rosszcsontok voltak ma imádott kutyuskáink. Először is már ébredéskor bűzlött az előszoba: Ahogy látszott, Süti nem csak egyszer tisztelte meg a PVC-t az éjjel. És ha ez nem lenne elég, még jól szét is trancsírozta. Hát borzalom!!! :(
Masni ebből a szempontból rendes kiskutty, ám miután kint elvégezte a dolgát és megreggelizett, majd bejöttek... Végig morgott Apa-gazdi asztala alatt. Mindenkit megmorgott, aki arra járt. :O Kicsit "idegesítő" volt, mert sehogy sem lehetett leállítani... Aztán eszembe jutott, hogy hátha a gurulós szekrény alatt van valami kincs, amit őriz. És tényleg. Több, rég elveszett cica játék mellett ott lapult 1 szem cicakaja... :D Valószínűleg Ábeltől pottyant oda, Ő eszik a legközelebb a helyszínhez és már máskor is észrevettem, hogy néha lepotyognak mellőle a szemek... Ez is érdekes ám! :)

No még nincs vége. Ugyanis, mikor elmentünk zuhanyozni, már úgy gondoltuk lenyugodott a banda, semmi nem jöhet. Persze, hogy megint Süti cáfolt erre rá: Újfent összetojta az előszobát. :O Na ilyet pedig még azt hiszem sosem csinált: Hogy a reggeli kinti rohangálás után sz...rik be. :( 

Mivel munka után Én ma tornázni mentem, nem tudom, hogy folytatódott-e a sorozat, de... gyanítom, ugyanis Masni este nem akart bejönni és a helyére menni, amitől már Apa-gazdi is felemelte a hangját. 

Ez egy ilyen nap volt. Feszült...
A melóban sok munka volt, Peti megint túlórázott és később jött haza.
Velem semmi extra...

Egyedül az időjárás tudta, hogy mi a dolga. :D Végre megint esett. Ma ugyan "kinevetett" az egyik kollégám, hogy Én már megint esőért "fohászkodtam", mikor a fél ország víz alatt van. :O Na de mit tegyek, ha nálunk tényleg nem vitte túlzásba az áztatást az eső...?

Most hirtelen ennyi. Érzem, hogy kicsit összeszedetlen ez a bejegyzés, de ma ez van...

Na meg egy kép az említett rosszcsont tündérkéinkről: :) Esti idill...

Egy évvel ezelőtt...>>

Hétfő:

Ez a nap megint nem az Enyém volt...
Az úgy kezdődött, hogy rendben felkeltünk, ahogy terveztük. Egészen korán, aminek még örültem is, lévén mínusz órákat kell pótolnom a melóban... Na de utána már kezdett furán alakulni a napom. Először is nem mostam meg a hajam. :O Azaz megmostam, csak nem samponnal. :( Egyszerűen elfelejtettem vagy nem is tudom... Már a melóba tartottunk, mikor leesett, hogy miért is "állt be" olyan könnyen. Persze, mert koszos volt, összetartotta a por meg miegyéb. :( 
Aztán, hogy ez ne legyen elég: A melóba érve döbbentem rá, hogy nincsen mára kajám. Eleinte még reménykedtem, hogy csak később hozzák, aztán már felhívtam az ügyfélszolgálatot, ahol közölték, hogy nem látnak a hétre Nekem rendelést. Háááát, Én nem tudom, hol keveredett el, de határozottan emlékszem, hogy megrendeltem. Talán csak a végső gombot nem nyomtam rá... (?). Nagyon sajnáltam. Nos, holnaptól már meg is rendeltem, csak a mai nap úszott el. És így asszem még drágábban is kajáltam ma,  mintha kihozták volna. Na evvan...

Délután is kicsit tovább maradtunk, mert Petinek sürgős munkája akadt. Nem bántam, megint csak a mínusz órák miatt. ;)
Aztán hazajöttünk, manócskáztunk, kicsit szét néztük a kertben és a felhőkre tekintve úgy döntöttünk, nem locsolunk. Lehet, hogy rossz döntés volt, mert még mindig nem esik... :( Na majd kiderül. 

Viszont tettünk pár csuda jó és izgi felfedezést: konkrétan, hogy bújnak elő a kukoricák és a dísztökök. A porcsinrózsákról még midig semmi hír... :(

Vasárnap:

Ez a nap is eltelt..  Furák a mostani napok... De már rájöttem ám, hogy miért olyan "fura" a kedvem. ;) Dolgozom a változáson...

Na elég a ködösítésből: Mivel tegnap este későn feküdtem le, illetve volt az már javában ma hajnal is, ezért a mai reggeli etetés és takarítás után visszafeküdtem. Szuper csöndes volt a ház, mellettem szuszogtak a manók, nagyon jót aludtam. Ugyan egyszer felébredtem egy nem annyira kellemes álom miatt, de... Ez nem igazán zavart.

Ébredés után reggeliztem . És pont akkor hívott Peti, hogy indulhatok érte. Végül úgy alakult, hogy Pestre hozták és Ő onnantól metrózott. Mi meg kimentünk elé. Bizony: jöttek a kutyik is! :) Hazafelé Peti mesélt: a cégről, a kollégákról, a buliról... Csupa jót! ;)

Itthon pedig Ő feküdt vissza aludni, míg Én ebédet kreáltam. No de délután csak kimentünk a kertbe ügyködni. Valahogy mind két nap elhanyagoltuk a kertet, pedig ez nem vall Ránk. :( 
Nos: délután Peti szőlőt kötözgetett, majd permetezett. Én pedig átugrottam Anyukámhoz, akitől kaptam pár palántát. Először is egy kis sziklakerti valamit, másodszor pedig - persze, hogy már megint nem tudom a nevét! - valamilyen fehér virágú növényt, ami tavaly is nagyon tetszett. Hazaérve el is ültettem az összeset a betonkert szélére. Már kezdek kételkedni a porcsinrózsák kibújásában: Már egy hete, hogy kiszórtam a magokat és sehol semmi... :( Azért persze nem adom fel, csak... Mi van már? :D
Update: Asszem megtaláltam! Nem hagyott nyugodni, hogy ennyire nem tudom a neveket... :( Rátaláltam egy szuper oldalra, ahol mindenféle szempont szerint lehet szűrni és végül megtalálni a keresett növényt. Ez Nekem való! ;) És megtaláltam: Tarka kutyatej, avagy jégvirág...

Ezen kívül azt hiszem nincsen semmi említésre méltó. Még mostam, vasaltam, de az uncsi... Manócskák játszottak, birkóztak, kergetőztek, de ez is minden napos... :)

Szombat:

Ma nem csak az idő volt borongós, hanem az Én kedvem is. Először is fáradt voltam, mert nagyon korán keltünk. Petit vittem egy találkozó helyre, ahonnan céges hétvégére utazott. Na de ezt ki is aludtam, mikor hazaértem. Viszont Peti nélkül semmihez nem volt kedvem. Ha meg még lett volna, az idő is olyan fura volt. Szitált az eső egész nap, fújt a szél és lehűlt a levegő... :O

Miután Petit kiraktam, nem jöttem egyből haza, hanem a piacra mentem. :) Vettem sivatagi rózsát a másik kaspóba. Nem is tudtam, hogy van belőle futó változat, ezért nagyon örültem neki. Szóval abból vettem 6-ot, az állóból pedig 2-t. :) Meg nem tudtam ellen állni 2 cuppánkának. Igazából nem tudtam mi ez, nem is ismertem, viszont annyira aranyos volt és szép, hogy haza kellett hoznom belőle 2-t. :D

Piac után az állatka boltba mentem, mert már a héten elhatároztam, hogy beszerzek a manóknak valamiféle, fény visszaverős, láthatósági "mellényt". Ugyanis "félünk" a vadászoktól és mindenképpen megelőzném, hogy valaki a Mi két kis tündér manócskánkat kóbor állatnak nézze!

Mindezek után hazajöttem, visszafeküdtünk a manókkal, majd ébredés után kimentünk a kertbe. Szinte egész álló nap csöpörgött az eső, úgyhogy csak arra volt időm, hogy a piacon vásárolt növénykéket elültessem, aztán ázott háttal bejöttem a házba. Nem tagadom, hogy itt bent is rengeteg teendőm lett volna, de valahogy... Nem tudtam hozzákezdeni egyikhez sem. Csak úgy tettem-vettem, elvoltam. Végülis pihentem. ;)

Most este pedig megtudtam, hogy ha minden jól megy, akkor Peti már egészen korán reggel itthon lesz! Éljen!!!! :)

Péntek:

Ma csak a kertre maradt egy kis időnk, mikor hazajöttünk meló után. Mivel a hétvégén nem lesz idő füvet nyírni, így Peti ma állt neki gyorsan a műveletnek. Éppen hogy időre végzett, még fent volt a nap, de már lemenőben...
Talán még a locsolás is belefért volna, mert tényleg száraz a talaj. Hihetetlen, hogy néhol bokáig jártak a vízben még ma reggel is, itt meg... Furák ezek a zivatarok. Nos: a locsolás elmaradt, majd talán holnap az is meglesz.

Szóval Peti füvet nyírt, Én közben fényképeztem, rendezgettem, majd muffint sütöttem. ;) Már egészen tökélyre fejlesztem lassan magam. Az eddig sütött muffinjaim közül a mai lett a legfinomabb. Már tudom, hogy nagyon meleg sütőben kell "hirtelen" sütni, mert akkor szépen feljön és szép barna lesz. Megsül a közepe is, ami eddig nem nagyon sikerült. Viszont, mivel nekünk még olyan régi gázos, alulról melegítő sütőnk van, ezért irtóra megégett az összes muffin alja. :( Na hogy ezzel mit csináljak, nem tudom... Mert villanysütőre bizony soká lesz még pénz. Na majd még próbálkozom... ;)

Nos mára ennyi. Állatka manók mind jól vannak, csak nem volt rájuk sok időnk. Cicukák nem is annyira igénylik, elég Nekik, hogy most itt fekhetnek körülöttem... Kutyóknak ez már nem elég, Velük Peti bújt össze a kanapén, Én meg megpusziztam mindenkit. :)

Csütörtök:

Mi lenne, ha egyszer nem írnék blogot? Már csütörtök van, késő este és Én fáradt vagyok... Már az aerobic sem ment olyan pattogósan, mint pl. kedden. Akkor még tombol bennem az energia, de ahogy megyünk a hétvége felé, egyre jobban elfáradok. :( 

No sebaj, azért csak végig ugráltam ma is 2 órát, szóval büszke vagyok! :) És még a kedden elhagyott fél pár zoknim is meglett! Persze, hogy otthagytam az öltözőben... :(  De ügyesen összeszedték és ma megtudtam, hogy van egy "szennyesláda", ahova az ilyen ott felejtett ruhákat dobják. Hurrá!!! A lényeg, hogy megvan! :)

Itthon nem volt semmi extra. Igaz, hogy az országon végig vonult egy hatalmas robajjal egy jégesővel járó zivatar, de úgy néz ki, a Mi kis házunk felett nem esett. Legalábbis nem ilyen hevesen és nem ennyit, mert Peti szerint csak éppen hogy vizes a talaj. Én nem láttam, későn jöttem, már sötét volt. :( 

Asszem ennyi... Vilmoskának már tegnap óta fura a bal szeme, olyan mintha "verekedős" sérülés lenne, de nem vészes. Mondtam Neki, hogy vigyázzon magára! :) 
Süti rendszeresen beugrik az elkerített betonkertünkbe, ezért most igyekszünk állandóan a sarkában lenni. A többiekkel asszem tényleg nincs semmi... ;)

Na csak sikerült pár sort kreálnom... ;)

Szerda:

Őrületes virágzásnak és bimbózásnak indultak a növényink! És minden olyan szépséges! Persze tudom, hogy ez már uncsi lehet, de ha egyszer így van... :)

Ma reggel megint visszaaludtunk és megint kicsit elaludtunk. De ugye az is olyan jóóóó! :)
Aztán autóztunk. Kisautónk éppen a befelé vezető úton lépte át a 110.000 km-t. Érdekes volt nézni, ahogy átgördül és a sok kilencesből nullák lesznek. :D

Aztán munka, majd kicsit hamarabb indultunk haza. Itthon pedig látva a sötét fellegeket, nem locsoltunk. Csak végig szemléltük a kertet, aztán reménykedtünk az égi áldásban. Jött is egy iszonyatos szél kíséretében, ami igencsak megremegtette a növénykéket a kertben. A nagy kaktusz el is dőlt, de nem lett semmi baja... Amúgy ez az egész nem tartott sokáig: olyan kiadós, áztatós eső nem is volt, szóval a földnek még nagyon is kell a csapadék. Ha nem esik az éjjel, elgondolkodom egy reggeli slagozáson.

Mi volt még ma? Igazából semmi... Gyönyörködtem a virágokban, felfedeztem, hogy van sárga Íriszünk is (:O). Tavaly kaptuk Anditól, már emlékszem, csak mikor mondta, hogy kék-sárga, Én azt hittem, hogy egyben kék-sárga a virága, mint a másiknak kék-fehér. Aztán tessék: Kiderült, hogy az egyik teljesen kék, a másik pedig teljesen sárga. Szuper!!! 

Bent pedig iszonyatosan szépséges Amarílisz virágzik az egyik szobában! 

Manókkal májkrém partyztunk, majd Ábel tejcsit kapott. Este pedig Peti békát és csigákat mentett a kertből, azaz Masni elől. :D

Kedd:

Az átlagosnál is átlagosabb volt a mai nap. Reggel ugyan korán keltünk, aminek következtében állati fáradt voltam. Miután elláttuk a manókat és kitakarítottuk az almokat, vissza kellett feküdnöm az ágyba. Azt mondtam, szükségem van még min. fél óra alvásra, különben összeesek. Bevonultunk hát a kutyikkal és csuda nagyon pihentünk. Azonnal elaludtam. :) Mondjuk a fél órából 1 óra lett, így kissé riadva ébredtem, de nem volt vész. A mai "késésünk" persze így is megvolt. :D 

Utána pedig munka, majd délután aerobic. Illetve dance-step. Ahhoz képest, hogy az elején még eszem ágában sem volt erre az óra típusra bemenni, mert féltem a forgásoktól, most már ez a kedvencem. Bár Dorka az óra előtt aggódott egy kicsit, ugyanis csak négyen voltunk. :O Emlékszem még olyanra, mikor tele volt a terem, most meg... Fura, de tény, hogy sokan nem bírják követni ezt a fajta koreografált órát. Megjegyzem, Én sem mindig, de ügyesen helyettesítem mással, és figyelek, hogy kijöjjön az ütem. ;)Élvezni viszont nagyon élvezem: Jó a zene, táncos a mozgás! Kész főnyeremény. :D

Este persze nehezen vonszoltam magam haza, de Peti megint elém jött a metróhoz. Pedig egy kicsit rosszul érzi magát. :( Reméljük, csak a gyomrát csapta el valamivel és holnapra kialussza a bajokat...

Még beugrottunk tankolni egyet, ugyanis holnaptól megint emelés van. Na meg amúgy is már totál üres volt a tank. Kapóra jött tehát az időpont is.

Most hirtelen ennyi... Kép is csak 2 van:
Az virágos orgona bokor:

És a dagadó meggyek: Vakus kép, de... A lényeg látszik! :)

Egy évvel ezelőtt...>>

Két évvel ezelőtt...>>

Hétfő:

Csak nem hagyott nyugodni ez a betonkert dolog. Mármint, hogy hogyan tartsuk távol a kutyákat a területtől. Pláne, hogy igen sokat mozgolódtak eddig is ott. Süti csak szaglászott, de Masni néha ásott is, ugyanis kereste a varangyokat.
Először ledugdostam pár karót, ahogy a virágoskertben is teszem, míg ki nem bújnak a növénykék. De ez túl nagy terület ahhoz, hogy pár karó megakadályozza a manókat. Simán bementek közéjük és tapostak és... Szóval elhatározásra jutottunk és ezt is elkerítettük. Csak ideiglenesen, mert így tényleg bután és hülyén néz ki. Ám mindent a cél érdekében: szépséges terasz oldalt szeretnék és ha minden jól megy, akkor pár hét múlva már el is bonthatjuk az elkerítést. Ugyanis, ha már kibújtak a növények, tényleg elkerülik a manók! :)

Ezen kívül nem volt semmi extra. Melóba mentünk, kicsit szevedtünk (legalábbis Én egy kiakasztó kolléga miatt), majd robogtunk haza. Reménykedtünk, hogy itthon is esett pár csepp eső és nem kell locsolni, de nem volt ekkora szerencsénk.Száraz ugyan nem volt semmi, de ez inkább a tegnapi alapos, áztatós locsolásunknak köszönhető. Én a biztonság kedvéért meglocsoltam a veteményt és a virágokat, ugyanis holnap nem fogom tudni, mert későn jövök. Aztán, ha már úgyis ment a szivattyú, a billenőset is kiraktuk.

Este pedig manócskázás, netezés és még egy kis labda gurítás Masninak volt a program. ;)

Vasárnap:

Az első és legfontosabb, hogy ma Anyák napja van! :) Nálam már az éjjel kezdődött, illetve nem is tudom... régóta. Készültem, hogy hogyan is legyen. Mert nem számít, ha a dolgok néha máshogy alakulnak, mint terveztük. Nem számít, ha az érzések mások, mint ahogyan Mi szeretnénk. Nem számít, ha néha összezördülések tarkítják a kapcsolatot, ha megbántva és meg nem értve érezzük magunkat. Ezek mind mellékesek, azaz pillanatnyiak. De a mélyen gyökerező érzés, az örök! Anya tényleg csak Egy van! :)
Néha bevillannak emlékek a múltból, mikor még kicsi gyerek voltam, mit sem értettem az életből... De Anyu mindig Velem volt. Támogatott és terelgetett. Azt hiszem, jól csinálta. :) 

Nos: tegnap éjjel egy e-mailt küldtem Neki. Benne egy gyönyörű Írisz csokor és egy vers. :)
Ma délelőtt elolvasta és első dolga volt felhívni. Akkor még nem is sejtette, hogy meglepjük ma Őt Bátyámmal. Konkrétan azzal, hogy együtt mentünk át Őt köszönteni. Eddig valahogy külön jártunk az utunkat Bátyámmal: Talán a korkülönbség miatt, talán csak így akartuk. Ám most már felnőttünk és egymás mellett állunk. Bízom benne, hogy ez Anyuban csak jó érzéseket kelt. Hiszen végül mégis csak jó testvérek lettünk. :D
Anyu persze meghatódott, és körül ölelt minket. Kicsit beszélgettünk, kertet néztünk, sütiztünk, majd elköszöntünk. Jó volt: Nagyon jó! :)

Na de itthon sem állt meg az élet és vele a kert. :D
Peti ma reggel elutazott Szarvasra. Mi itthon maradtunk a kutyikkal és ki is használtuk a csöndet: Aludtunk egy csuda jót a hálóban. :) Kb. 10 óra körül ébredtünk, majd kivonultuk a kertbe. Tegnapról maradt még teendő bőven, aminek nem sikerült a végére érnem, de sebaj! Szóval még délelőtt elültettem a csemege kukoricákat és a dísztököket a veteményesbe. Majd bejöttem, ebédeltem és készülődtem. 
Elballagtam Bátyámhoz, ahol kocsiba szálltunk és átvonultunk Szüleimhez. Nem maradtunk sokáig... Mert ugye mindenkinek voltak délutáni teendői is. Nekem konkrétan a sziklakert - vagyis, ahogy Peti ma este mondta: a betonkert - rendbetétele.
Már tavaly elterveztem, hogy idén nem hagyom parlagon heverni a terasz melletti "sziklakertet". Persze a sziklakert is csak terv, mert nincsen még... Nagyon sok kő és szikla kéne bele, hogy olyan legyen, mint amilyennek megálmodtuk. De addig is: idén porcsinrózsák fognak rajta virítani. Legalábbis remélem, mert sajnos Masni és Süti nagyon sokat mászkál az említett területem, szóval tényleg remélem, hogy a kukacvirág van annyira szívós, hogy még így is kikel. :) 
Először is kigazoltam az egész területet, elrendezgettem a beton darabokat, majd beültettem. Azaz csak kiszórtam a magokat és kicsit besöpörtem a kezemmel őket. Merthogy annyira picik ezek a magok, mint a mákszemek. Vagy nem is! Még kisebbek. :O

Közben a kutyókra nem sok időm maradt, de kint voltak Velem, körülöttem lebzseltek. Süti rohangált és ugatott, Masni inkább csak ücsörgött és szomszédokat kukkolta. :D Cicukák pedig bent pihentek.

Hamar eljött a késő délután, amikor locsoltam, majd haza jött Apa-gazdi és együtt folytattuk. Utána vasalás, mosás, teregetés, majd egy kádas habfürdőzés levezetésképpen. :) 

Szombat:

Nem volt kérdés, hol töltjük a mai napunkat. :) A munka ünnepe Minket annyiban érintett, hogy egész nap a kertben güriztünk... :D Jó volt! Annyira szépségesen rendezett a kert! :)

Nos akkor sorjában: Reggel ici-picit később keltünk, majd jöttek a szokásos teendők. Utána visszaalvást terveztünk, de érdekes módon Nekem ma nem esett jól. :O Illetve vagy nem voltam fáradt vagy "pezsgett a vérem" a kert után. :D Valszeg az utóbbi lehetett, ugyanis tegnap éjfél után feküdtem le, ilyenkor pedig fáradt szoktam lenni... No mindegy is.

Peti még maradt egy picit az ágyban, majd reggeliztünk (vagy az előtte volt?) és mentünk a kertbe. Peti szőlőt metszett, permetezett és füvet nyírt. Én gazoltam, gazoltam és gazoltam. :D Teljesen kitisztítottam a veteményest, az epret még meg is kapáltam. Meg a répát is. :) A paradicsomot felkötöztem, kiszedtem a szomszédból átnövő málnát, fényképeztem, főztem illetve sütöttem...

Ebéd után pedig közösen ültettünk tovább. A sufni melletti kis részen nincsen semmi takarásunk a szomszéd felé. Ide már tavaly ültettem is repkényt, hogy fusson fel a kerítésre, ami szépen neki is indult. Ám idén a dísz-napraforgókat is ide terveztem, mert a ház mellett nem voltak jó helyen. Itt pedig ugyanolyan szépségesek lesznek és még majd takarnak is. Na szóval gazoltunk, talajt egyengettünk, majd ültettünk. Közben sajnos feldúltunk egy hangyabolyt, de... Istenem. Gondolom, most költöznek. Már közben is nagyon fáradtak voltunk és még előttünk állt a vetemény széle és a murva gazolása, utána pedig a locsolás. Pihentünk kb. 10 percet, majd nekiláttunk. És mindennel készen lettünk, kellemesen fáradtan huppantunk a teraszon lévő székekre, miközben néztük a billenős locsolót. :) 

Gyors vacsi után még egy adag túrós muffin sütése is belefért. Evi, látod mennyire rákaptam a muffin sütésre? Eszméletlen! :D Peti örül neki... :)

Péntek:

Csip-csup, végre pénteki, "itt a hétvége" hangulatban telt a mai nap! :) Már a múlt héten is észrevettem, ahogy haladunk a hét vége felé, annál nehezebben indulunk el itthonról. Talán később is kelünk, de nem feltétlen. Valahogy mindig elütjük az időt, leginkább manócskáink körében... Úgy pedig repül az idő! :)

Szóval ma megint kicsit késve indultunk. Madj posta, ahol megtudtam, hogy tegnap egy helyettesítő kézbesítő dolgozott, ezért vitte ki megint a csomagomat. No, sebaj: Ma hozzájutottam. :) Aztán robogtunk a melóba, dolgozás után pedig irány haza! Azaz előbb benzinkútra. Itthon locsolás, etetés, takarítás és még gyorsan elmentem bevásárolni. Merthogy ugye holnap minden zárva lesz. Ennek "örömére" most még este is annyian voltak a hipermarketben, mint máskor kb. egy sima péntek délután. Érdekes volt... :O Mindenki most kapott észbe, vagy mi? Peti már kicsit aggódott, hogy hol lehetek ilyen sokáig, Én meg csak álltam a sorban és vártam... :)

Mit is akartam még? Ja, a metrót. A héten azt hiszem 2x volt "szerencsém" elromlott szerelvényről leszállni, aztán a következőn nyomorogni. Nem írtam, mert azért nem akarom Én itt szidni a BKV-t. Szerintem nekik sem könnyű...
Aztán ma, mikor jöttem megint hazafelé, a Klinikáknál megálltunk. Álltunk és vártunk, majd bemondták a hangosba, hogy műszaki okok miatt állunk, de nyugi, mert mindjárt megyünk tovább... Na ekkor kezdődött bennem érni a mai bejegyzés címe. Aztán mikor elindultunk, majd elérkeztünk a Nagyvárad térre, észbe kaptam. A vezető ugyanis azt mondta, hogy a következő megállónk az Ecseri út lesz. És akkor leesett: Ma Fradi meccs volt az Üllői úton. :D Úgy robogtunk át a Népligeti megállón, hogy meg sem álltunk, a peronon nem volt senki (feltehetően lezárták), ám szemét az dögivel. :( 
Aztán mikor a Határ úton találkoztam Petivel, elmondta, hogy a felszínen ugyanez volt a helyzet. Teljesen lezárták a Fradi stadion melletti területet, ezért állati dugó volt, mert mindenki fel kényszerült a felüljáróra.

No ennyi. Mi szerencsésen megtaláltuk egymást, kicsit mind ketten aggódtunk, hogy majd a másikunknak várni kell, de végül egyszerre értünk a találka pontra. :D