A Nagy család élete

Vasárnap:

És eljött a nap! Amit heteken át szerveztem, ma megvalósult. Végül 20 kutyával és a bátor gazdikkal vágtunk neki a Pilisi erdőnek. :)
Enyhe izgalommal vártam a mai napot, igyekeztem mindenre és Mindenkire figyelni. Remélem sikerült. Peti szerit szuper jó kis túra volt. ;) A Lajos forrásnál találkoztunk: Sorban érkeztek a résztvevők, Terrierek, Beaglek, egy Angol Buldog, egy Spániel és egy tündér keverék kutyus. Támogatóink jóvoltából mindenki kapott üdvözlő csomagot, benne egy táp-próbacsomag, 1 rágcsa és egy "programfüzet" lapult. Fél órát vártunk, mire Mindenki odaért, majd nekiindultunk. Ilyen sokan persze különböző tempóban mentünk, de jobb is. Kicsit szétszéledt a tömeg, a kutyák rohangálhattak, ismerkedhettek... És az összes elágazásnál bevártuk egymást. Balhé asszem nem is volt, csak picike morgás, összekapás, de ahogy emlékszem, egyik sem volt húde komoly, illetve a gazdik mindig nagyon helyesen figyeltek és igyekezték kontrollálni kedvencüket. 
A Mieink irtó édesek voltak. A menetnél állandóan körülöttünk lebzseltek, pedig virslit már egyre kevesebbet kapnak. Süti néha előre rohant, aztán vissza, hogy megnézze, jövünk-e. :) Egyedül a megállásoknál "csatangoltak" el, mikor is Süti igyekezett az összes táskába belemászni, hátha talál egy kis oda rejtett eleséget. Masnika pedig szokás szerint ugatott. Aztán rájöttem ám, hogy játszópartnerre lelt Bonnie személyében, aki picike kutya létére egy jó nagy botot cipelt Magával és Mindenki elé lerakta, ezzel kérlelve, dobja el. Szerintem Masni ugyanezt akarta, csak ugye Ő hangosan kérlelt... Még nem sikerült erről lenevelni. :( 

Na de vissza a túrához: Sok kis megállás után megpihentünk a Hosszú réten, illetve a mellette lévő farakásokon. Itt ettünk-ittunk, majd tartottunk egy kis agytornát, azaz "leteszteltük" a gazdikat, mennyire jártasak kutyás kérdésekben. Talán nehézre sikerült az a 14 kérdés, amit összeállítottam, de csak 1 teljesen helyes megfejtés született. :O Ám Mindenki tanult belőle, újdonságokkal találkoztunk (mert Én is ám, mikor összeállítottam), szerintem tetszett a gazdiknak.

Ezután tovább mentünk egy utolsó "gyilkos" (dehogy!!!) emelkedőn felfelé, hogy már csak egy ugyanolyan lankás lejtőn érjük el a Lajos forrást. Itt a kutyusok többsége megint megmártózott a forrás előtti kis tóban, majd lementünk a tisztásra, ahol vetélkedtünk. :)
Virsli evő versenyt terveztem egy picike nehezítéssel. Egy tálban úszott 3 kis tálka, amiben lapultak a virsli darabok. Ezt kellett minél gyorsabban megenni, majd visszatérni a kiinduló helyzetbe. Irtó édesek voltak a kutyák. Némelyik még a tálba is belemászott, némelyik csak úgy habzsolt, de volt, aki szépen komótosan eszegetett, nem törődött az idővel. Pedig a 3 leggyorsabb kapott ajándékot szintén támogatóink jóvoltából. ;)

A túra "megkoronázásaként" ismét közönségszavazást tartottunk. Mindenki (kutyánként) szavazott egy Beagle-re és egy Terrierre, akik - már mondanom sem kell - szintén ajándékot kaptak. ;)

Ezek után pedig Mindenki elvolt. Vittük a nagyon kezdetleges, házi agility pálya tartozékainkat is, így tudtak "gyakorolni" is a gazdik és a manók. Ahogy láttam, Mindenki élvezte.

Én? Nagyon jól éreztem Magam. Fura érzés volt az elején, hogy Mindenki Engem figyel és Nekem kell kiállnom ennyi ember elé beszélni és tudnivalókat elmondani, de "leküzdöttem". :) Utána pedig már csak mentem Én is a többiekkel... Peti sokat segített, sőt nem csak Ő. Mindenki nagyon segítőkész volt. Csomagokat hoztak, stopperoltak - mert a telómban a stopper funkció bemondta az unalmast :( -, szavazatokat összesítettek, egyszóval nagyon jó kis csapat ez! Feltöltődtem energiával. Legalábbis lelkileg, mert testileg kicsit lefáradtam... :D

Szombat:

A mai nap 90%-ban a készülődésről szólt. Illetve olyan izgalmasosan izgulós vagy mi... :)
Hajnalban arra ébredtem, hogy nagyon zuhog kint az eső. Na ennyit a tegnap esti locsolásunkról. :D Csak egy kicsit kellett volna várnunk az égi áldásra.

Még pénteken elhatároztam, hogy ma finomságosat fogok főzőcskézni, illetve sütni, merthogy palacsintáról van szó, amibe a Mi, új szeder lekvárunkat töltöttem. ;) És ha már palacsinta, akkor előtte legyen bableves. Asszem kezdek megbarátkozni a levesekkel. Pláne, ha van utána fincsi második. De komolyan: egyáltalán nem ördöngősség elkészíteni egy levest és Peti annyira imádja őket. Tehát a délelőtt ezzel telt. Azaz a reggel, mert gyorsan felraktam főni a cuccost, de a végét nem tudtam megvárni. Időpontom volt a fodrászhoz. Így a zöldség puhulásának vizsgálata és majdan a gáz lekapcsolása Petire maradt, aki szuper ügyesen megoldotta a feladatot. Mikor hazaértem éppen a szeder mögött találtam. De mára nem termett olyan sok finomság... Még várni kell!

Nosza, nekiálltam sütögetni, aztán belekenni a finomságos lekvárt. Tényleg finom!!! Először is nem olyan édes, mint pl. a bolti. Merthogy olyat is kentünk, ezért aztán láttam a különbséget. Az a bolti baracklekvár nem sok gyümölcsöt látott, annál inkább cukrot. Míg a hazai töményen gyümölcsös ízével hódított. :) 

Ebéd után aztán pihengéltünk a kutyókkal. Majd tettem-vettem, mostam, teregettem, vasaltam, mosogattam, rendbe tettem, stb... Csomagoltam a holnapi túrára, ugyanis többet lemondták, ám kb. ugyanannyian jelentkeztek ma is. Olyan sokszor húztam át és keresztbe a táblázatomat, meg beleírtam, kijavítottam, hogy a végén újból ki kellett nyomtatni a listát. Ezért átmentem Szüleimhez, vittem pár palacsintát és egy kis padlizsánkrémet. ;)
Itt nyaralnak most a keresztlányaim, akikkel beszélgettem egy kicsit, majd papagájt röptettünk. :O Elhozták ugyanis 2 kis kedvencüket, hiszen nem maradhatnak egyedül. Az egyik édeske, Nóri nagyon ügyesen röpködött össze-vissza. Felült a karnisokra, a szekrény tetejére és a fejünkre! :D Nagyon szeret ott időzni, kapirgálni, talán fészket rakni... :O Tényleg édeske! És a végén simán visszaugrándozott a kalitkájába. :O

Este pedig itthon folytattam teendőimet. Szendvicset gyártottam, virslit karikáztam, bepakoltam az autóba. Remélem, semmi nem marad itthon holnap...

Péntek:

Hurrá péntek! Elkezdődött a hétvége! :) Igaz, előtte volt még ez a mai kicsit zsufis nap, de megérte. :D Már reggel örömtáncot jártunk a péntek miatt, kutyókáink furán is nztek Ránk emiatt.

Tettük a dolgunkat, meneteltünk, etettünk, takarítottunk, készülődtünk és dolgozni mentünk. Nekem kicsit húzós volt a mai nap, mondjuk az egész hét, de ma még hó vége is volt. Az összes kimenőt Én küldtem ki, délután már a sok telefon miatt igen lassan haladtam. Mindenki várta a pénzt: Csak ugye, ha telefonálnak, mert egyeztessünk, akkor ezáltal lassabban haladok... Na mindegy, készen lettünk mindennel és már csak a hétvégére koncentráltam. Benne pedig a vasárnapi Russell Terrier és Beagle közös túrára. Úgy lett, ahogy gondoltam, hogy majd az utolsó napokban kapok sok-sok mailt és jelentkezést. :) Örülök!!! Szerintem nagyon jó kis túra lesz, szépséges idővel, sok kedves kutyussal és gazdival, na meg remek vetélkedővel. :D Még nem késő csatlakozni! ;)

Munka után siettünk haza, mert persze, hogy Nálunk egy csepp eső sem esett. :( Így meg locsolni kellett. Előtte mini fotózás, utána Masnika wellness, közben padlizsán sütés, majd padlizsánkrém gyártás... :) Levezetésül pedig megint csak túrára készülődés.

És hogy mit takar a Masnika wellness? Még a múltkor kaptunk a dokinéninktől hipoallergén sampont, hogy azzal fürdessük meg Masni bogyót minimum hetente. Ez azóta húzódott: Mármint a fürdetés. Igazából a hétvégén akartuk, de mivel ma kaptak kullancs elleni cseppet, jobbnak láttuk előtte, gyorsan fürdetni. Édes kis manó egészen jól tűrte. Sajnos - vagy nem - egyik kutyánk sem rajong a vízért. Így nem is igazán wellness, inkább kínszenvedés volt Masninak a mai fürdés. De hősként viselkedett! :) Utána még egy gyors karomvágást is beiktattunk, így volt teljes a szolgáltatás. :D 

Süti közben eléggé gyanakvóan tekintgetett Rám, mert sejtette, hogy Masni után Ő következik. Pedig nem! Ma Ő nem fürdött, amitől szerintem nagyon megkönnyebbült. ;) 
A fürdőben bújt Apa-gazdihoz, majd felbátorodva Masnikát biztatta a kád mellől. Cicáink is mind ott voltak körülöttünk. Érdeklődve, de azért tisztes távolban maradva pillogtak... :)

Ennyit mára...

"Lapzárta után érkezett" : Miközben a bejegyzést írtam, leszedtem a ragtapaszt a lábamról és szuper jó dolog történt. De kezdem előröl: :) A nagy lábujjamról van szó, amivel kb. 3 hete üvegszilánkba léptem. Aztán kaptam egy tetanusz elleni oltást, majd kenegettem Tetrannal és leragasztgattam. Ez ment egy ideig, néha vérzett, de nem vészesen... Szinte mindig fájt rálépni, de megszoktam: Olyan volt, mintha mindig rálépnék valami mini kavicsra. Na és akkor ma reggel furát éreztem ott lent. Megnéztem, nagyra fel volt puffadva a kérdéses terület. Picit megnyomtam és valami folyadék jött ki belőle. A szilánk sehol, ezért megint bekentem és leragasztottam. Aztán most az előbb, gondoltam leveszem már a tapaszt. Megnéztem a lábam és olyan volt, mintha egy nagy lyuk lenne középen. Odanyúltam és megéreztem: a kikandikáló szilánkot! Éljen!!!! Kijött!!!!! El sem hiszem, már tényleg azt hittem, hogy egy üvegszilánkkal a lábamban kell leélnem az életemet. Mert nem tudtam elképzelni, hogyan fog onnan kijönni valami, ha állandóan rálépek és kvázi visszatuszkolom. Erre tessék! :) 

Csütörtök:

Mától Apa-gazdi is jár Velünk menetelni reggelente. :) Neki is jót tesz a mozgás és szerintem Masni is örül, hogy Őt Apa-gazdi vezeti. Én meg addig "könnyebben rángathatom" Sütit és mondhatom Neki, hogy lassan! Egyébként olyan kis ügyes!!! Igaz, hogy az orra még 90%-ban a földet pásztázza, de ha szólok Neki és vissza"rántom", akkor felnéz Rám, kvázi figyel és talán érdekli, hogy mit akarok. :D 
Masnika szegénykém ma reggel 2x is hányt, illetve öklendezett, ugyanis a pici békák a kertben egyre nagyobbak és ezért ugye egyre mérgezőbbek. Még mindig elkapkodja őket, aminek következtében habzik a szája, nyáladzik és - nem is tudom... - talán émelyeg. :( 
Most este is elkapott egy hatalmas példányt, így édes kis manócskám még most a helyén is hallom, hogy cuppog, mert nyálzik...

Délután siettünk haza és bízva a holnapi esőben, nem locsoltunk. Peti nekiállt füvet nyírni, mert pont ma 2 hete, hogy utoljára nyírta. És igencsak megnőtt... Mármint a fű! :D
Én ezalatt elmentem bevásárolni, majd siettem haza, hogy még világosban itthon legyek. Peti éppen készen lett, majd nekiállt kötözni: a Júdásfát és a Tündérfát. Még irányítgatjuk az alsó ágakat, amik a majdani törzsek lesznek. :) 
Én gyorsan szüreteltem és leszedtem a padlizsánt, a paradicsomot és a paprikát. Kis érdekesség, hogy lassan már alig tudunk bemászni a veteményesbe, mert a dísz-tök mindent benőtt. :O Még a bejáratot is... :D

Szerda:

Ma megfőztem! :) 
Kerestem a neten egy receptet. Mondjuk majdnem minden gyümölcsöt ugyanúgy kell lekvárnak eltenni, mégis mivel szedret sosem csináltam... Segítséget kértem. Hamar találtam egy csomó irományt róla, így tegnap már össze is kevertem a cukorral és pihentettem a hűtőben. Na de mikor kevergettem, láttam, hogy a szeder belseje "elüt" a többitől. Mármint, hogy az olyan zöld és ezáltal fura, nem szép, nem is tudom... Mikor az ember szedret eszik, nem is érdekes, mert semmi íze, azaz ugyanolyan, mint maga a gyümölcs. De mi lesz, ha lekvárban fő meg??? Szinte egész nap ezen tanakodtunk ma a lányokkal a melóban, aztán arra jutottunk, hogy összeturmixolom este, mielőtt feltenném főni. És bevált! Szuper módon összetrutyiztam, a kis zöld belseje pedig "eltűnt"! :)
Főztem, főztem, kevergettem... Közben Peti leszedte a mai utánpótlást is a bokrokról. :O Azt majd holnap megesszük, de elhatároztuk, hogy ha már ennyire jól sikerült (Bár még nem ettünk belőle), akkor legközelebb 2kg-ból csinálok lekvárt. ;)
Kimostam pár üveget, de kicsit elszámoltam Magam. Nem tudtam, mennyi lesz a végső mennyiség... Végül kb. 1 liter lett asszem: 1 nagyobb és 1 kisebb üveg. Most a dunsztban pihennek... És amit a lábasból és a kanálról lenyalogattam, nagyon finom volt! ;)

Nagyjából ennyi történt ma. Örülök, hogy mostanában esik az eső, mert nem kell locsolni. Ugyan jó lenne füvet nyírni meg gazolni, de... most inkább bent ténykedünk.

Kedd:

Asszem ma nem történt semmi különös... 
Ja! Mégis: :D Reggel ugyan megint elaludtunk, de nem olyan nagyon, mint pl. tegnap. Ezért pedig mehettem a kutymorgókkal menetelni. Csak egy kisebb kört mentünk, de kezdetnek elég volt. Nekik is és Nekem is. Az elején még nagyon húzni akartak (Vagyis inkább csak Süti), aztán hamar beugrott Neki, hogy most hogyan is kell viselkedni. Talán még emlékezett rá régről. Szépen jött mellettem, bár a nóziját szigorúan a földhöz tapasztotta. ;)
Itthon japtak jutalom falatkát, majd mehettek futkározni. Aztán már csak a reggelit várták...

Ezek után pedig készülődtünk, dolgozni mentünk, délután haza... Kicsit kerteztünk, majd bent ténykedtünk. Első lépésként megmostam a szedret és összekevertem a cukorral. Kicsit össze is nyomkodtam, aztán letakartam egy konyharuhával és most a hűtőgépben pihen holnapig. Amikor is megfőzöm lekvárnak. ;) 

Hát ennyi...
Kép sincsen sok.
Három pihengélő manó: reggel... :)
 

Egy évvel ezelőtt...>>

Két évvel ezelőtt...>>

Hétfő:

Ma, dolgos hétköznap lévén visszaugrottunk a munkába. Kipihentnek nem mondhattam Magamat reggel, pedig még tovább is aludtunk. Vilmos valahogyan nem jött ébreszteni, még a kutyik sem nyüsszögtek... Ezért 7-kor keltünk, mikor a szomszédunk motorja felberregett. :O Pontosan 1 órával aludtunk többet, ezért pedig 1 órával kevesebbet töltöttünk a manókkal. 
Még a reggelre tervezett menetelés is elmaradt, de mondjuk az legalább nem csak emiatt. Ha nem az alvás, akkor a szitáló eső mosta volna el...

Egész nap hűvös volt, csepergett az eső... Olyan ősziesen. :O Viszont legalább locsolni nem kellett! :) Ellenben Peti leszedte a szedret, ami most már egyre nagyobb adagokban érik. A ma leszedett-ből nagyon valószínű, hogy lekvár lesz. ;)

Manócskákkal nem történt semmi különös. Masnival labdázni kellett este, hiszen kikövetelte. :) Süti megtalálta a saját "szórakozását" és lopkodni kezdte a lelógó szedreket. Nagyon édeske, mert először szaglászik és csak a már tényleg érett, fekete példányokat tépi le. Nagyon okoska! :D

Vasárnap:

Ma a pihenésé volt a főszerep itthon. Kipihentük a tegnapot, a nem alvást, a későn ágyba kerülést... Hajnalban, valamivel 3 után értünk haza. Örömködtünk a manókkal, majd gyorsan enni kaptak, takarítottunk egy picit, aztán uzsgyi az ágy! 

Reggel 8-ig aludtunk. Jó volt, hogy hagytak a kutyók és a cicuk, de eddig bírták. Aztán nagyon jelzett a gyomruk, tehát kelni kellett. Etetés, megint takarítás és újból visszafekvés. Asszem egészen délután 1-ig húztuk a lóbőrt, immáron a kutyók társaságában. Cicuk is csendben voltak... Kint zuhogott az eső, áztatta a földet. Jócskán lehűlt a levegő, az összes kinyitott ablakon pedig "ömlött" be a hideg. Jól esett... :) Egészen estig, amikor már szinte fáztunk, így be is csuktunk pár ablakot.

Második ébredés után már ettünk is valamit, majd Peti ismét visszafeküdt. Én pakoltam, vasaltam, aztán blogoltam. Este még Szilárdék is benéztek hozzánk, de utána már csak úgy elvoltunk. Leültünk a gépek elé és eltelt a nap.

Manócskákat igyekeztünk ma nagyon kényeztetni. Mondjuk kiengesztelésül a tegnapi távollét miatt. Azt hiszem legjobban a kutyáknak és Zeusznak hiányoztunk. Édes cirmos cicánkat nagyon megviseli az ilyen. És most annyira édes módon fekszik a kezemen és követeli a simit. Közben persze dagaszt, ami Nekem fáj... De ha simizem, csak elégedettem dorombol. Kvázi nem enged ki a karmai közül. :) 

Szombat:

Esküvőn voltunk tegnap. Peti unokatesója vette feleségül szerelmét. Minden szép volt, minden jó volt. Egy olyan flottul megszervezett esküvőn és lagzin voltunk, mint szerintem még soha. Minden és Mindenki ott volt, ahol lennie kellett. Minden akkor volt, amikor lennie kellett, minden olyan volt, ahogy az elvárható és élvezhető. Mindenki tudta a dolgát, a násznépet "vezérelte" a vőfély, egyszerűen minden szuper volt! :)

Vendégvárás érkezéskor, majd hidegtálas svédasztal, hogy éhen ne haljon a hatalmas násznép. Aztán lánykikérés, majd szertartás a Körös parton. Utána fotózás, séta a templomba és vissza. Meglepetés tánc, ajándékok, vacsora és tánc, tánc, buli hajnalig.  Közben persze a "szokásos" nyitó tánc, csókot kérő fiatal barátok, torta, gyertyafény keringő, majd új asszony tánc. Nagyon jól éreztük Magunkat. :) 

Az időjárás is kegyes volt. Bár egész délelőtt esett az eső, délutánra kiderült az ég, enyhült a forróság, kellemesen fújt a szél: Kívánni sem lehetett volna jobbat. ;)

Kicsit zsúfoltan írtam most le a történéseket, hiszen ez a lényeg. Az érzés, ami  megmaradt. Szép volt, jó volt és főleg tökéletes! ;) Az ifjú pár eszméletlenül szerelmes, ez szemmel látható. A család boldog, a barátok örvendenek! De komolyan... ;)

Mi kb. 1óráig maradtunk. Megvártuk az új asszony táncot, aztán készülődtünk és elköszöntünk. Még előttem állt egy igen hosszú autóút sötétben, fáradtan. Vittünk egy energia italt, hogy ébren tartson, ha úgy alakulna... De egyrészt el is felejtettük, másrészt elég volt kétszer totál lehúzni az ablakot és már "fel is ébredtem". ;) Viszonylag gyorsan hazaértünk, éjjel lévén gyér volt a forgalom. :D

Itthon pedig egy nagyon gyors etetés, takarítás, majd mindenki visszabújt az ágyba. Nagyon örültem, hogy viszont láthatom kis manócskáinkat. Még sosem maradtak egyedül éjjelre...

Péntek:

Állítólag holnaptól lehülés kezdődik. Legalábbis pár napig kapunk majd levegőt, nem csak a fülledtséget lélegezzük be. Majd meglátom, de már nagyon várom! ;)

Ma még iszonyat módon locsoltunk este, nem bízva az esőben. Hehe... Szerintem jól tettük. Végignézve a kerten és a növényeken, nagyon látszik, hogy nem csak Mi készültünk ki a forróságtól. Némelyik növényke annyira kókadozik, hogy rossz nézni. :( A dísz-tök irtózatosan növekszik, majd ellepi az egész veteményest, ám elég sok levele megégett a tűző napon. A gazról már nem is beszélve, ami igazándiból nem a forróság folyománya, viszont, hogy Mi inkább a házban hűsöltünk, ahelyett, hogy kint görnyednénk, annak igen. :O Szóval van munka bőven. Csinálni kéne, ha ilyen szépségesnek akarjuk megőrizni a kertet. Márpedig akarjuk! ;)

Ezen kívül semmi érdemleges nem történt ma. Dolgoztunk, kicsit túlóráztunk, majd hazajöttünk, locsoltunk, manócskáztunk és bejöttünk. Na meg már említenem sem kell, hogy szervezem a Russell Terrier és Beagle közös túrát. :) Próbálom fejleszteni azt a blogot, átláthatóvá varázsolni, ötletelni, kivitelezni, ilyesmi... ;)

Fotózás terén ma megint alul maradtam.
Talán kárpótol a következő felvételeken látható gyönyörűség:
És Mi még a csodás illatát is érezzük! ;)

 

Egy évvel ezelőtt...>>

Két évvel ezelőtt...>>

Csütörtök:

Ma tehát eljutottam a reumatológiára. Az időpont is stimmelt... :D A doktornő is ott volt... 
A leleteim mind rendben vannak. a vérvétel és vizelet eredménye tökéletes. A röntgenen látszik, hogy a lumbalis lordosis kiegyenesedett, a 4. és 5. csigolyán pedig kezdődő meszesedés látható. A derékfájdalom úgy-ahogy elmúlt, a láb zsibbadás még nem, de a doktornő szerint idővel az is javulni fog. Türelem és mozgás! Ám nem akármilyen. Kvázi tilos a nagy terhelés, a gerincet megterhelő erősítés és az ugra-bugra... Amit javasolt (hogy fogyni is tudjak), hogy sétáljak, menjek, gyalogoljak. Tudatosan kerüljem a tömegközlekedést, persze épp eszű határokon belül.
Mikor említettem Neki a kutyákkal volt reggeli meneteléseimet, nagyon helyeselt. Azt mondta, annyi éppen elég is lenne minden nap! Kb. 1 óra intenzív séta. Mellette eljárok túrázni, ami egyenesen szuper! Persze figyelni kell a helyes testtartásra is, az ülésre, fekvésre, mindenre: Csak helyesen! A másik javaslat, hogy inkább reggel egyek, mint este. Ha reggel menetelek majd, akkor kell is a tápanyag, este meg már csak rakódna a felesleg az utána következő pihi miatt...
Mellé még "kaptam" plusz 10 alkalmas fizikoterápiás beutalót. Csak mert olyan jól esik... :D

Szóval mostantól megint menetelünk majd. Hétfőig adtam Magamnak haladékot. Addig felkészülök lelkileg és megpróbálok fokozatosan, időben lefeküdni esténként... Mert ugye akkor fel is kell ám majd kelni. :O

Ezen kívül persze még mindig irtózatosan meleg van! Folyik Rólunk a víz, ha kint vagyunk a kertben... Mivel Én ma "hamarabb" hazaértem, Peti pedig tovább maradt a melóban, mindent Én locsoltam. Megint ijesztgetett az ég és a felhők, de érdemleges csapadék nem esett. Így Rám hárult a feladat, hogy felélesszem a kertet... Némelyik növényke tényleg nagyon kókadozott. :( 

Aztán együtt mentünk Apa-gazdi elé a buszhoz Sütivel és Masnival. Még egy kis labdázás és szeder szüret belefért, de aztán már mindenki elment aludni. Csak Én ülök még mindig itt... :D

Szerda:

"Akinek nincsen esze, legyen notesze!" - tartja a mondás. Milyen okosan. :) És az a röhej, hogy Nekem van is noteszem, bár szerintem némi ész is szorult belém, ám néha már nem tudom követni, hol is tartok...
Szóval ma visszamentem a reumatológiára, mondván, mára van időpontom kontrollra. Elkértem Magam a melóból. El is jöttem, elbattyogtam a kocsiért Petihez, majd haza... Átöltöztem, kutyákat "legeltettem", majd irány az SZTK. Mondtam, hova jöttem, adtam a papírkámat... A pultos lány pedig ütötte a gépet, előhozta még a papírt is, majd értetlenül nézett rám, kérdezve biztos volt-e időpontom? Pláne, hogy a doktornőm ma délelőttös volt, már nincs is az épületben. :O Mondtam, igen, telefonon kaptam... De csak nem találta. Tanakodni kezdtünk, majd Ő a gépben keresgélt, Én meg a naptáramban. És szinte egyszerre mondtuk, hogy van időpontom, de holnapra... :D Affene! 
Gyorsan felhívtam főnökömet, hogy most akkor mi legyen, mert hát a holnapi időpont fényében holnap is hamarabb kell eljönnöm. Az engedélyt megkaptam, köszönöm! Jót nevettünk a bénaságomon, aztán kielemeztük a helyzetet. Van ugyanis egy közös szabis táblázat a melóban, ahol a mai napot töltöttem ki. Valszeg azt néztem és azért jöttem el ma... Eszembe sem jutott, hogy a naptáramban is csekkoljam a dolgot, lévén onnan írtam át. De persze rosszul... :( Tehát az sem elég, ha az embernek notesze van! :D

Így viszont már egészen hamar itthon voltam. Postára is elmentem, majd egy mini bevásárlásra. Aztán itthon voltam a tündér manócskákkal. Mindenki örült! A hamarabbi kaja osztásnak, a társaságnak és egyébként... Nekem! ;) 

Kézzel ma nem locsoltunk. Egyrészt Peti később is jött egy kicsit, másrészt meg kissé felhős volt az ég. Tegnap úgyis nagyon belocsoltunk,gondoltam, kibírja... A billenőset kiraktam a fűre 3 helyre is. Aztán este 9 körül feltámadt a szél és dörgött, villámlott az ég. Vártuk az esőt is, ami meg is jött, de olyan nagy mennyiségnek nem mondanám. Szerintem mikor Mi locsolunk, sokkal több nedvesség éri a földet... Na mindegy, a levegőt azonban kicsit felfrissítette, ami nagyon is jól esik most! ;)

Kedd:

Káptalan most a fejem. :D Még mindig (vagy már megint?) ki vagyok készülve a melegtől. A tegnapi "enyhülés" nem volt hosszú életű... :( Már megint 28 fok van a házban és még a melóban is. Hiába a légkondi... Pedig fúj ezerrel, de valahogy nem megy ennél lejjebb. A kollégám ma vett is egy hőmérőt, mert már bosszantotta, hogy folyik róla a víz. De tenni ellene így sem tud semmit. :D

Itthon viszont érik a szőlő! Peti ma meg is kóstolta, evett 2 szemet asszem. Még nem az igazi, de nagyon is alakul, azt mondta. :) Ezen kívül persze minden érik, virágzik, csak győzzük locsolni. :O

Bent sincs változás. Cica bogyóim dőlnek ide-oda a melegtől... Kutyókák pedig kint lihegnek. Masni ma is a békákat leste hátul, a gyümölcsösnél. Őszintén szólva még örülök is neki, hogy ott leskelődik a kerítésnél. Ugyanis béka mindenhol van! De tényleg mindenhol!!! Sok!!!! :( És míg Masni a kerítésnél ácsorog, addig sem veszi észre a többit. Úgy meg nem tudja megharapdálni őket, amitől nem fog habzani a szája. Annak viszont örülnék, ha kevesebben lennének a békák a kertben, de... Masnika fontosabb! Peti pedig már feladta, hogy kihurcibálja a mini ugrálókat a csatornába. Annyian vannak, hogy nem sok értelme van... :( Sőt, minden szomszédunk "panaszkodik", hogy Náluk is rengeteg van... Evvan.

Sütemény tündérem ma szintén répát rágicsált. Kettőt is, ugyanis Masnit még ez sem érdekelte.:O Aztán bejöttünk és Peti szokásához híven bekapcsolta a TV-t. De a távirányító nem reagált. :O Semmire sem... Még az elemet is kicseréltük, de semmi... Igazából nincsen vész, ugyanis nyomógombok vannak a TV-n, azzal lehet majd váltogatni. Emlékszem Én még gyerekkoromra, amikor nem is ismertük a távirányítót. Sőt, még a színes TV-t sem. :D No de most! Peti első reakciója az volt, hogy mennyibe kerül egy TV? Ám hamar rájöttünk, hogy a TV-nek semmi baja, bőven elég lesz a távirányítót lecserélni. Őszintén szólva még arra sincs pénzünk, nem hogy hiper-szuper TV-re... :O Személy szerint, Én talán évente 2x kapcsolom be Magamtól, amúgy nem érdekel. Nincs olyan műsor, ami lekötne. Vagy ha van is olyan, azt a neten nézem, akkor, amikor Én akarom. ;)

Röviden ennyi...
Mivel ma egész délután locsoltunk, kép is csak egy szem van:
Tündér Masni manó, így ül Apa-gazdi széke mellett és nézi gazdiját, mint egy Istent! :O

Egy évvel ezelőtt...>>

Két évvel ezelőtt...>>

Hétfő:

Kicsit tényleg enyhült az idő. Már nem olyan fülledt, ellenben még meleg! ;) Mondjuk kellemesnek... Mikor délután hazafelé jöttünk, még az ég is dörgött, ezért úgy döntöttünk, ma nem locsolunk. Hátha jön egy kis zuhé... De nem jött. :O Pedig nagyon úgy nézett ki, ám már kezdem azt érezni, hogy direkt kerül Minket az eső. No mindegy... Végülis ma nem volt az a tikkasztó hőség, simán kibírja a kert, ha ma nem kap vizet.

Helyette kapirgáltunk kicsit a kertben. Vagyis inkább Peti, Én leginkább csak fotóztam. ;) Na meg Peti is inkább kötözgetett és szőlőt metszett. Aztán bejöttünk, vacsoráztunk és azóta is a túrát szervezem. Azaz igyekszem tökéletesíteni a táblázatomat és összeírni a résztvevőket. Minél többen vagyunk, ez nem kis feladat. ;)

Vasárnap:

Végre mozog a levegő! De úgy!!! Majd leviszi a fejünket. :D
Reggel fél 6-kor ébredtem, vagyis inkább riadtam. Éreztem, hogy szellő érinti a hátamat, ami elég furcsa volt, ha az előző izzadós, nem alvós éjszakára gondolok. Szóval kipattantam az ágyból, kinéztem a kertbe, ahol hajladoztak a fák, bokrok, minden... Gyorsan megnéztem a neten és láttam, hogy az ország egész nyugati felében villámlás, felhők és zivatarok tombolnak. Gondoltam, erre felé jön, igyekezzünk hát! Kutyóknak sem kellett több: kirohantak a kertbe és indult a nap. A szél tombolt, míg etettem, takarítottam, leolvastam... Aztán az addigi sötét felhők valahogy eltűntek. :O Semmi nem esett! Talán két csepp, de annál tuti nem több. :(

Betettem egy mosást, majd visszafeküdtem aludni. Velem puhultak a kutyák és egy idő után még a paplant is magamra húztam... :D Hiába, kicsit mozog a levegő és Én rögtön érzékenyem reagálok. Nem fáztam, de... Mégis. :D Pedig még mindig 30 fok felett volt ma az átlag hőmérséklet. Kb. délig aludtam, amikor is Peti hazaért.
Eljött az idő, most Ő vonult be a hálóba, ugyanis a tegnapi legénybúcsún nem pihent eleget. Hogy is tette volna? :D Kutyik kicsit aludtak Vele, de aztán kimentünk a kertbe. Gyakoroltunk Sütivel, ám még ma sem volt az igazi. Illetve az ugrást már egészen érti, de a szlalomot nagyon nem akarta felfogni. És most még a falatka sem segített. :O Csak a kezemet nézte és nem mozdult. Várta volna, hogy nyújtom Neki vagy valami... :O

Aztán délután átugrottam Szüleimhez, kicsit beszélgettünk, fagyiztunk, kertet néztünk... És hazajöttem. Itthon locsolás, Terrier és Beagle túra szervezés, majd egy kis papírmunka és már fáradt is vagyok...

Szombat:

Az elmúlt éjjel képtelen voltam aludni. Talán, ha 1-2 órát szunyáltam, de utána már csak hánykolódtam, mászkáltam és főleg izzadtam, izzadtam és ragadtam. :( Nagyon rossz volt! Hajnali 4 körül aztán úgy döntöttem, hogy kijövök a kanapéra. Ott sem aludtam, de legalább nem izzadtam, ugyanis a kanapé az ablak alatt van közvetlenül. Így pedig jött Rám némi friss levegő. Hidegnek nem mondanám, de pont jó volt. :) Elég ahhoz, hogy egy picivel komfortosabban érezzem Magam. ;)

Cicák persze nem nagyon értették, mit keresek kint a nappaliban, kicsit össze zavartam Őket, mert Vili már 5-kor ébresztgetni kezdett. :O Ám mivel amúgy sem aludtam, fél 6-kor felkeltem és beindult a nap. Etettem, takarítottam... Aztán Peti vissza pihent. Én ültem egy ideig a teraszon, a "hűsben", aztán bejöttem a házba, ahol szinte melegebb volt, mint kint. :O

Ám hamar eljött a fordítottja, kb. már 11-kor, mikor a kinti fülledtséghez képest a benti 29 fok is hűvösnek tűnt. :D Nem is voltunk sokat kint.

Peti délelőtt elutazott, Mi meg itthon szorgoskodtunk a manókkal. Na csak módjával, mert minden egyes mozdulat után a törölközőért kellett nyúlnom. :D A mai legfontosabb ténykedésem, hogy elrendezgettem a Russell túrán kiosztandó ajándékokat, becsomagoltam a nyertesek díját és délután még a vetélkedős feladatot is kipróbáltuk. Süti és Masni is ügyes volt! ;)
Aztán Sütivel agility-zni akartam, de ma nem remekelt a drágám. Olyan szétszórt volt, nem figyelt. Ezért szinte csak az ugrást gyakoroltuk, de még így is volt, mikor került... :O Hát megértem, kutya meleg volt ma is!

Péntek:

Mára konkrétan elegem lett a melegből. :( Komolyan!!! Már nyűgős is voltam, mert állandóan csak izzadtam... :( Szerintem erre nem kis mértékben tett rá, hogy a melóban rosszalkodik a klíma. Működik még úgy ahogy... Van 3 ablakunk, de csak 2 alatt jön a levegő. Egyet valahogy kispóroltak, mikor építették... Na de ebből a kettőből is csak az egyik megy. A másik már akkor sem működött, mikor ide költöztünk. És mára ez az egy szem működőképes hideg levegőt árasztó gépezet is akadozni kezdett. Fújt valamit, de azt még jóindulattal sem lehetett hidegnek nevezni és még az intenzitással is voltak bajaink... Hívtunk egy szerelőt, aki csak annyit tudott mondani, hogy öreg a motor, de hiába a csere is, ugyanis valami központi irányítóban sem működik minden tökéletesen. Annyian használjuk állandóan a klímát, hogy totál túl van terhelve! Puff neki! Szerintem ez a meleg monnyonle! :D

Ennyi puffogás után, már igazán örülhetnék a hétvégének. Teszem is! ;) Ma még kicsit rohanásnak tűnt a délután, de holnapra csak pihenést tervezek.
Ma locsoltam, izzadtam, szúnyogokat és böglyöket csapkodtam, majd bevásároltam. Bizony szúnyogokat. Hogy hatásos volt-e a meleg ködös szúnyogirtás? Talán az 50%-ot kiirtotta, de mit és, ha a populáció másik fele életben maradt? :( És a böglyök: Az agyamra mennek. Addig nem szállnak le az emberről, míg csak megcsípnek valahol. :( És Engem érdekes módon mindig megtalálnak... Ma is megcsípett egy. Igaz, belehalt - agyon csaptam -, de addigra már elkezdett dagadni a karom. Mármint a helye, de az csúnya volt a javából. Gyors aloe vera kezelés után, mostanra már szépen lelohadt.

Mégis csak negatív lett az egész bejegyzés. :( De tényleg nehéz, mikor majd lefolyok a székről, olyan meleg van...

Mutatok inkább egy szépséges szegletet a terasz sarkáról:
Vidám angol muskátlik, előtte az édes kis, pörgő malom! :)


 

Egy évvel ezelőtt...>>

Két évvel ezelőtt...>>

Csütörtök:

Ma megint csak a munka után indult számunkra az igazi élet. :D Mivel Peti a hétvégén nem fog ráérni, ezért ma nyírta le a füvet. Simán ráfért már... :) 
Hála az égnek ma még a nap sem sütött, illetve nagy felhők takarták. A fülledtség azonban nagyon is megmaradt, vagy ha mondhatok ilyet, akkor még fokozódott is. :O Állatira izzadtunk! Míg Peti füvet nyírt, Én is kihasználtam, hogy nem éget a nap. Fényképezgettem, felkötöztem a paradicsomokat, levagdostam az elszáradt növényeket, lemetszettem a szomszédba átlógó szedret, meglocsoltam a teraszos virágokat, majd még az első-oldalkertben lévő napszemvirágot is felkötöttem. ;)

Közben persze mind a ketten labdáztunk Masnival. Most már nem telhet el úgy nap, hogy ne "követelné" ki Magának a foglalkozást. Édesen odaül a kinti székekhez (amiken a labda helye van) és nézi, majd néha Ránk sandít. Követ Minket és egyértelműen jelzi, hogy eljött az Ő ideje. Ám annyira okoska, hogy megvárja, míg Mi locsolunk, dolgozgatunk és mikor látja, hogy már csak úgy ténfergünk - persze szerinte :D -, akkor kezdi a kérlelést. Ami valljuk be, bejön Neki! ;) Ám mostantól kicsit szervezettebben megy még a labda dobálás is. Mikor bent a házban labdázunk, azt már megtanulta, hogy csak akkor mehet a labdáért, ha mondjuk, hogy "mehetsz!". Tegnaptól ezt kint is gyakoroljuk. Nagyon ügyes, simán tudja, mi a dolga. ;) Kicsit azért is szeretném, ha csak akkor indulna, ha mondjuk Neki, ugyanis találtam egy "Flyball" nevű kutyasportot, amit nagyon szívesen kipróbálnánk Masnival. Úgyis annyira rá van kattanva a labdára. :D Persze mindez megmaradna csak hobbi szinten a lába miatt... :(

Süti ma répát rágcsált, amit szégyen szemre le sem fotóztam. De mentségemre legyen mondva, tényleg sokat dolgoztam, Süti meg olyan gyorsan kikapta a kezemből a répát és azon nyomban elrágcsálta. :) Édeske!!! 

Cicák? Bent olvadoznak a drágák. Még mindig élvezik az előszoba szekrény tetejét és hatalmas dobbantással rohannak föl, s le. Aminek következtében a szekrény előtti asztalon lévő hordozójuk már többször leesett és szét esett. :O Ja, persze, mert az asztal billeg. Kitámasztottam Én már többször is, de Lolika minden éjjel kipiszkálta a botot és azzal focizta körbe a lakást. :D Tehát most úgy döntöttem, hogy marad a billegés, a hordozót pedig letettük a földre. Azért nem egy szobába, mert Ábel imád benne aludni... :) 

Röviden ennyi...

Szerda:

Kezdi az elviselhetetlenség határát súrolni a hőség. Legalábbis Nálam. :D Annyira meleg a levegő, hogy már szinte éget! Azt hiszem, a napi átlaghőmérséklet 27 Celsius körül mozog. Tényleg iszonyatos a hőség! :O

A belvárosban dolgozom. Itthon még csak-csak elviselhető a reggeli levegő. Locsolás után felfrissül a fű, kicsit talán még hideget is áraszt. :) Aztán készülődünk, beszállunk az autóba, ahol azonnal bekapcsoljuk a légkondit. Anélkül nem tudom, hogyan bírnánk... Aztán, mikor Én kiszállok a metrónál, mellbe vág a forró levegő. Néha annyira, hogy percekig csak kapkodom a levegőért (a forróért...). Ezek után lemegyek a metróba és bár csak 4 megállót megyek, de mikor kiszállok, csurog rólam a víz. Eme érzéssel természetesen nem vagyok egyedül. Nem látni olyan embert, aki ne legyezné magát vagy törölgetné az arcát, esetleg nagyokat fújtat. :O Még egy kis gyaloglás a melóig, ahol vár Rám a hűs iroda. Na nem hideg, mert az megint veszélyes, de ha nem mozdul az ember, egészen kellemes! ;)

Délben aztán elindulunk ebédet venni, na meg a boltba vacsorának valót beszerezni. Ma egy kicsit talán még a levegő is mozgott, ami felüdülésnek mondható az eddigi napokhoz képest. Bár forró volt, de mozgott. :D És akkor jött egy locsoló kocsi. :O Hirtelen örülni kezdtem, mert elképzeltem, ahogy egy szempillantás alatt felfrissíti a levegőt. Hát egy frászt! Mikor a kocsi elgurult, az aszfalt és rajta a víz párologni kezdett: Ezzel forrósítva még jobban a hőérzetünkön. :( Lelkesedésem alábbhagyott és búsan, ballagtam át az úton. Mire átértem, már megint izzadtam. :( Lehet, hogy jó, mert a víz hűti az aszfaltot, de... A lakosságnak nem okoz felüdülést. Sőt!
Ok, a belváros igazából egy beton rengeteg. Nem igazán találni zöld felületet, de még fákat is csak elvétve... Talán ezen kéne változtatni, de hova? Hely is alig van, ami mégis, azt meg inkább jó pénzért értékesítik, az ott lakók pedig fuldokolnak tovább.

Ám Mi ügyesen hazajövünk kis kertünkbe, a zöldbe és élvezkedünk és locsolunk. Locsolunk, locsolunk estig! Mert itt a füvet locsoljuk, nem a betont! ;)

Este pedig egy autó robogott végig az utcánkon. Tetején olyan rakétaszerű valami, ami irtózatosan büdös, de annál még hatalmasabb füst felhőt eregetett. :O Peti megnézte a város honlapját és megtudtuk, hogy szunyogot irtanak! Végre!!! Épp ideje volt! Hivatalosan: Földi melegködös technológiával irtásról van szó. :) Éljen!

Kedd:

Reggel a postán kezdtünk: Egy támogatói csomagot vettem át... Mivel az értesítő papírkán nem volt semmi, csak hogy mikor vehetem át, ma el is mentünk már nyitásra a nagy postára.  Végig álltam a sort, majd közölték, hogy ez a csomag a másik postán van. Másik??? Na ezt szóban időm nem volt megkérdezni, mert a postás lány, látva a döbbenetet az arcomon, már mondta is: Igen, a másik az xyz téren. Még mindig elég tanácstalanul nézhettem, de csak elballagtam az ablaktól. Kijöttem hát és átautóztunk az xyz térre, ahol egy járókelőtől kértem segítséget. Na Ő sem volt a helyzet magaslatán, de kis gondolkodás után beugrott Neki és megmutatta a helyes utat. Megtaláltuk! Egy kicsi postában találtam Magam, összesen 3 ablak, mögötte mosolygós kisasszonyok. :) Odaadtam a papírkámat, majd mikor aláírtam, megkérdeztem, mióta működik itt ez a posta? Na ekkor a pult mögött ülő hölgy arcára ült ki a döbbenet, de közben mosolygott is. Azt mondta: "Már vagy 25 éve!". :O  Na ekkor már mind a ketten nevettünk. :D Lévén, hogy - kisebb megszakítással ugyan, de - majdnem tini korom óta élek a városban, nem kicsit döbbentem le. Aztán Peti még rá is mutatott, hogy ez a kis posta sokkal, de sokkal közelebb van, mint az eddig ismert nagy posta. Tök jó! :)

A másik mai történés már nem ennyire tök jó. Munka után siettünk haza, hogy mindent alaposan meg tudjunk locsolni. Ez sikerült is, ám közben csúnya dolgot láttam. Szegény meggyfánkat konkrétan annyira megdézsmálták a rózsabogarak, hogy szédületes. Nem csak pöttyös a levele, hanem egyszerűen hártya lett az egész! :( :O 
Amit gyorsan tenni tudtunk - hiszen a nap már jócskán lemenőben volt -, hogy gyorsan lefújtuk az egész fát Raid-del. Asszem 90%-ban elfogyott egy egész flakon, de annyi baj legyen. A szemét rózsabogarak pedig hullottak ám rendesen. Én nem számoltam, de kb. 200 db potyogott le a fáról. :O Olyan látvány volt, mintha mozogna a fa... Aztán az alatta levő fű... És végül meghaltak. Nagyon remélem!!!
A biztonság kedvéért Peti holnap reggel lepermetezi majd, direkt nekik szánt méreggel, este pedig még meg is ismétli!!! Ja, egyébként a nevük: "Aranyos rózsabogár" :O A frászt aranyos!!! :D

Ennyi fért a mai bejegyzésbe. Hirtelen ezek tűntek a legérdekesebbnek... 

Hétfő:

Annyira nem tudom, hogy mit kéne most írom. :( Egy kicsit elment a kedvem az írástól, a bejegyzéstől... Valahogy sikerült úgy megbuherálnom az egyik oldaldobozt, hogy konkrétan eltűnt, nem működik, stb...

Amúgy is egyedül jöttem ma haza, mert Peti sokáig dolgozott. Egyedül próbáltam meg végig locsolni a kertet, ami ugye képtelenség. Legalábbis úgy, ha az ember jóval 6 után ér haza...
Szóval most kicsit rossz a kedvem, de reggelre biztosan kialszom. ;)

Manócskák ma tündériek voltak. Kifárasztotta Őket a tegnapi túra, így még ma délután is csak feküdtek... Masni ugyan hozta a rágcsiját, hogy dobáljuk, de vissza már nem olyan intenzíven rohant. :)
Cicusok is tüneményesek. Próbálják túlélni a nagy meleget, elheverednek a fürdőszoba kövén vagy a PVC-n...

Ma tényleg nem volt semmi extra...

Esti pár kép:

 

Egy évvel ezelőtt...>>

Két évvel ezelőtt...>>

Vasárnap:

Teszt túrára márpedig szükség van! Ez ma megint beigazolódott, ugyanis kicsit eltévedtünk... :D Ma a Lajos forráshoz mentünk, ahova a következő Russell terrier és Beagle túrát szervezzük. Onnan egy kellemes 6km-es szakaszt megtéve érünk majd vissza a kiinduló helyszínre. Mi viszont ma ezt megtoldottuk, egy kicsit sem lankás emelkedővel, majd visszafordulással. :O Nem is értem, miért csak a hegy (majdnem) tetején jutott eszünkbe, hogy mennyire régen láttunk turista jelzést. :D (?)
Ezzel az időt is kitoltuk kb. 1 órával, de... Ez volt a lényeg! Hogy legközelebb, ha Szervezőként és "túravezetőként" megyünk, tisztában legyünk az úttal és ne kelljen ott, akkor a térképet silabizálni.

A túra egyébként nagyon jó volt! Igaz, hogy piroslott a fejem rendesen... Na nem csak az emelkedők miatt. A kánikulának köszönhetően simán árnyékban, alapjáraton is izzadtunk. Hát még akkor felfelé menetben. :D Kutyik is lihegtek rendesen, ám ennek ellenére nagyon élvezték. Süti szinte végig rohangált, szimatolt. Masni a végére láthatóan elfáradhatott, mert olyan szépen, komótosan lépkedett felfelé. Kb. mint Én. :D

Hazafelé a kocsiban azonnal elterültek és aludtak. :) Aztán itthon folytatták, mindenki társaságában. Kutyók a kanapén, cicók a cicamínón heverésztek. Aztán Velem még a hálóba is bejöttek egy fél órára... ;)

Utána viszont kertezni kellett. Locsoltunk, locsoltunk és még most is locsolunk: mármint megy a billenős kb. 11-ig. Míg az első billenős ment, Sütivel ismét "agility"-ztünk. Hihetetlen, hogy még a túra után is volt kedve és energiája. Nagyon ügyesen ugrándozott, szlalomozott, bár még egyáltalán nem érti az egész lényegét. De ma utána olvastam egy kicsit a dolognak és megtudtam, hogy egyáltalán nem olyan gyors folyamat ez. Mármint a tanulás. ;) Mégis azt látom, hogy Süti egészen ügyes, ahhoz képest, hogy ma "edzettünk" Vele másodszor. Persze csak pár percet, mert aztán dolog volt. A pályát pedig szétszedtük... A terv az, hogy minden hétvégén "felállítjuk" és gyakorolunk egy kicsit!
Ja! Masnit ma is hidegen hagyta a dolog. Nem is érdekelte, hogy Sütivel gyakorolunk, csak ült a gyümölcsös kerítés előtt és leste a mini békákat. :O

Röviden ennyi erről a nem is rövid napról. ;)

Szombat:

Forróság tombol az országban. Eszméletlen meleg van és ez még csak a kezdet. :O A baj az, hogy rengeteg teendő lenne a kertben, de nappal a napsütés miatt, délután pedig a szúnyogok miatt lehetetlenség megmaradni kint. :( Ezért most gazos maradt mind két virágoskert, sőt, még a sziklakertek is. Egyszerűen nem megy, na... :D

Peti reggel gyorsan füvet nyírt, bár a vége már belecsúszott a déli napsütésbe, ezért kicsit megpirult (szerinte). Én közben piacra mentem, majd bevásárolni, aztán haza és porcsinkertet gazolni. Ennyi: másra nem voltam képes. Ja, még az ebéd, de az nem nagy szám... ;)

Délután pedig pihi, pihi, pihi... Majd locsolás, áztatás. Kézzel és a billenőssel. Nagyon kell, mert a fű egy-két helyen kicsit odavan... :( Hiába, ebben a melegben...!

Ám locsolás előtt még mást is csináltunk. Felállítottam a kertben egy amatőr agility pályát, letesztelvén, hogyan fogjuk majd a Russell terrier és Beagle közös túrán is. És kipróbáltam a manókkal. Masnikát egyáltalán izgatta a dolog, csak a kert hátuljában ugráló békák. Egész nap ott állt a kerítés előtt és remegve figyelte őket. :O
Süti viszont nagyon ügyes volt! :) Először Ő sem értette, hogy át kell ugrani a kb. 20cm magasra rakott rudat, de aztán belejött. Ja persze, jutifalatért mindent! ;) A szlalom csak úgy megy, hogy közvetlenül előtte húzom a kaját és Ő követi. Majd utána olvasok, hogy hogyan is kell megtanítani Neki a szlalomot...! (?)
Persze kép nem készült róla, de holnap igyekszem pótolni! ;)

Péntek:

Forróság van! Holnaptól őrületes kánikula várható, így most kéne csak alaposan és szinte állandóan locsolni. Ehhez képest gondokkal küzdünk... A nagy favorit még mindig a billenős locsoló, annak is a legnagyobbra állított része, mert az iszonyat nagy területet locsol be, ami ugye jól jön a hátsó kertünkben. Ám mostanában nem igazán akar billenni. Olyan furán megáll néha és csak locsol, locsol... Egy helyben, majd eltelik vagy 2-3 perc és "kegyeskedik" tovább menni... Onnan viszont nagyon hamar visszabillen. Ez pedig azt eredményezi, hogy míg az egyik oldalt nagyon eláztatja, addig a másik szinte száraz marad. Tehát ez így nem jó, kvázi elromlott. Reggel nagyon sokáig bűvöltem a szerkezetet, majd támadt egy ötletem és átállítottam. Most egy másik állásban billen, csak ez sokkal kisebb területet locsol be. Kb. a 2/3-át. No még így is a favoritunk marad, mert eddig amúgy is sok volt az átfedés, de azért mostantól sokkal jobban kell majd figyelni, hova is rakjuk ki, hogy még véletlenül se maradjon száraz fűszál a kertben. ;)

A másik "gond" ehhez képest már semmi, ugyanis ma későn értünk haza. Annyira, hogy a kézi locsolásra már nem maradt idő. Kicsit aggódom a holnapi 30 fok feletti hőmérséklet miatt, de úgyis hétvége lesz, majd este nagyon alaposak leszünk!

Kb. ennyi a történés mára. Dolgoztunk, túlóráztunk, aztán Peti fogorvoshoz ment, Én meg bent maradtam órát gyűjteni, ami alatt a leendő Russell túránk menetét szervezgettem. ;) Nyomtattam, stb...

Itthon pedig neveltem. Süti egy kissé kiakasztott az este. Éppen az a legújabb "feladat" a számukra, hogy a konyha tiltott terület, azaz míg Mi bent vagyunk, Nekik a "bejáratnál" kell ülve várakozni. Persze akkor is így kéne viselkedniük, ha Mi kint vagyunk a konyhából, de akkor igen ritkán mennek be... És olyankor elég a "kifelé" vezényszó és sunnyogva lépkednek a nappali felé. Ma is volt egy kis nevelés, mikor a vacsihoz készülődtünk. Ilyenkor kipakolunk a tálcára mindent, majd kijövünk a konyhából. Ma is így történt: Kutya tündérek nagyon szépen, türelmesen ücsörögtek a bejáratnál, járt hát a jutifalat, amit meg is kaptak. Majd beléptem a kamrába, hogy berakjam a kalácsot és mire kiléptem, már Süti szájában volt egy szelet az Én tálcámról, a pultról. Éppen lopta "volna" le onnan. Iszonyatosan kibuktam és a helyére parancsoltam. A szeletet azonnal kiejtette a szájából, de... Hogy a "bünti" alatt felfogott-e valamit abból, amiért haragudtam... Sajnos kétlem. Imádon ezt a tüneményes Beagle-t, de a kajáért mindent Nála határtalanul érvényes! Még lopni is képes, sőőőőt! :O A röhej egyébként az egészben, hogy eddig alig volt ilyen eset, mondjuk az inkább a Mi résen levésünknek köszönhető. ;)
Hogy Masni csinálna-e ilyet? Már abban sem vagyok biztos, hogy nem, mióta láttam a pulton inni... Mindenesetre Ő nem éri fel olyan könnyen a kikészített tálcát. :D

Csütörtök:

Nálam ma a szervezkedések napja volt. Meg nem mondom, hány e-mailt váltottam... Barátokkal, ismerősökkel, támogatókkal, túra csapat tagokkal, stb... Szóval zajlott az élet.

A reggel ehhez képest elég furán indult. Mikor kinyitottam a szemem, hirtelen azt sem tudtam, hol vagyok... Majd mikor bevillant, hogy természetesen itthon és reggel van, azon kezdtem gondolkodni, hogy milyen nap lehet, kell-e ma dolgozni menni és ilyenek. Fura volt, ám hamar rádöbbentem, hogy ma még munkanap van. ;) Vilmos közben nem nagyon értette, hogy miért vacilálok, mikor már több perce tépkedi a hajamat, ilyenkor már szoktam tudni, hogy kelni kell, mert Ő éhes. :D Édes kis húsom. Hát persze, hogy pattantam és tettem a dolgomat. ;) 

A ragtapaszt a lábamról reggelente szoktam levenni. Ma reggel megint véres volt, ami csak azért nem tetszik, mert ha minden nap vérzik, hogyan fog valaha meggyógyulni? Mitől fog pl. betokosodni??? Merthogy járok rajta, ez nem vitás... Akkor meg nyomakodik a benne lévő szilánk, amitől gondolom vérzik... Na mindegy, végül is fájni már egyáltalán nem fáj, így annyira nem is zavar. Csak furcsállom... :O

Délben megint mentem kezelésre. Komolyan mondom, maga a bizsergető érzés is szuper, de ma még pihentem is egy jót. A kezelés 10 perc, de előtte és utána is feküdtem egy kicsit az ágyon és majdnem bealudtam. Olyan jó nyugi van ott mindig. :)

Petivel nem volt ma semmi extra, legalábbis nem mondta. :) Dolgozott, majd délután jöttünk haza és nekiálltunk átáztatni a talajt. Most megint nagyon kell locsolni, mert nappal igen nagy a forróság, hamar kiszárad a föld. Miközben locsoltam, annyi minden észrevettem, amit csinálni kéne: epret ritkítani, gazolni, gazolni, gazolni... esetleg kukoricát csinosítani vagy mi... Most akkor le kell szedni a virágját vagy nem??? Azt olvastam a neten, hogy azt csak akkor szükséges, ha vetőmagot termelünk. De Mi ugye csemege kukoricának neveljük... (?)

Nos: röviden ennyit mára. Sok szépség van a kertben, de egy kicsit később jöttünk haza, ezért nem fotóztam. Helyette bent igyekeztem pótolni elmaradásomat.
2 tündér manócskánk:
Vilmos valamit nagyon figyelt! 

Ábel fetreng... :)

 
Egy évvel ezelőtt...>>

Két évvel ezelőtt...>>

Szerda:

Ma voltam az első kezelésen a derekam miatt. Őszintén szólva, nem vártam túl sokat ettől a fizikoterápiás dologtól. És talán pont ezért, vagy mert... Nem is tudom, de nagyon jól esett! Kellemes volt, ám bizsergető. Komolyan most éreztem életemben először, hogy van értelme a fizikónak. :O Eddig voltam már a nyakam miatt, a térd műtétek és gipszek után a combom miatt, de egyiknél sem éreztem azt, hogy használna... 

Szóval jól esett, ezáltal a kedvem is jobb lett! ;) Most majd minden nap megyek és meglátjuk, a végére mi változik. Gyanítom, a láb zsibbadásom nem fog elmúlni, de talán mégsem fog fájni minden egyes előre hajlás. :)

Ma nem csak Én kaptam eü. kezelést. Na a manókét nem támogatja a TB, csak Mi, de ezt Ők úgysem tudják. Az ikrek voltak soron az éves, esedékes oltásukkal. Mondtam is a dokinéninek, hogy remélem, jövő januárig már nem megyünk, ugyanis idénre meg is van mindenkinek az oltása. :)
Lola és Ábel nagyon bátran viselkedtek. Hazaérkezésünk után gyorsan ettek egy keveset, ahogy a többiek is, majd bebújtak a hordozókba. Kis segítséggel ugyan, de okosan belementek Maguk. Ők mind a ketten szoktak benne aludni is, egyáltalán nem ismeretlen Nekik a dolog. Aztán végig énekelték Nekem az odavezető utat, majd vártunk egy picit, aztán jöhetett a vizsgálat és végül a szuri. Lolika le akart volna ugrani az asztalról, Ő nem igazán tűri, hogy macerálják, ellenben Ábel nagyon nyugisan ücsörgött a pulton. :)

Közben itthon Apa-gazdi megpermetezte a tölgyfákat, mert úgy látta, azok is lisztharmatosak... Most már abban bízunk, hogy nem jön eső, de az előirányzott kánikula is velünk van. Mondjuk így meg majd locsolhatunk ezerrel...

Röviden ennyit a mai napról...

Kedd:

Azt hiszem, tegnap már említettem, hogy vasárnap este beleléptem egy mini üvegszilánkba. Tényleg mini volt, de annál élesebb! :O Egy szempillantás alatt belevágott a talpamba. Próbáltam kihúzni, majd kipiszkálni, de nem jártam sikerrel. Gondoltam, annyiban hagyom... Majd kijön magától, vagy ha mégsem, hát betokosodik aztán jónapot. De ma reggelre nem hogy javult volna... Inkább romlott a helyzet. Már egyáltalán nem tudtam rálépni, mert fájt és szúrt. De csak elindultam dolgozni, mit tehettem mást? És mire beértem... Igen véres lett a szandálom. :( Na nem vészesen, de ahhoz képest, hogy 2 napja nem volt a lábammal gondom... Nos: soknak tűnt. Ugyanígy gondolták a kolléganőim is, akik "elzavartak" a sebészetre. Szándékoztam Én menni délben amúgy is más ügyben az SZTK-ba, de állításuk szerint ezzel nem szabad viccelni, ilyen melegben hamar begyulladhat, aztán nézhetek... Persze itthon Peti ugyanezt mondta, talán kicsit más szavakkal. És bevallom, Engem ma reggelre a vér látványa győzött meg. 
Szóval: Kaptam rá valamilyen kenőcsöt, egy ragtapaszt és a hátsómba egy tetanuszt. Azt mondták, hogy az üveget nem mutatja ki semmi, annak pedig nincsen értelme, hogy elkezdjenek kotorni a lábamban. :O Hát evvan... Még mindig nem tudok rálépni, mert fáj... Viszont le van ragasztva, ezáltal nem a szandimat vérzem össze. :) Kenegetnem kell majd Tetran-nal és szintén leragasztani, ugyanis... Khm... A doktornő megjegyezte, hogy a szandálom nem éppen a leghigiénikusabb. Ezt úgy mondta, mintha patyolat tisztának kéne lennie... De könyörgöm: Nyár van, szandiban járok a porban, persze, hogy nem teljesen steril! Hogy is lenne? Na mindegy...

Ezen kívül: Ma délutánra esőt, zivatart, vihart jósoltak az ország egész területére. Hááát, biztos volt ahol nagy mennyiség esett, de Minket megint csak a széle érhetett... Esett ugyan pár percig, de az nem nevezhető áztatónak. Még jó, hogy nem bíztuk a véletlenre és hazaérve csak meglocsoltuk legalább a növénykéket. A vége felé már feltámadt a szél, de nagyon. Méltán gondolhattam, hogy eső követi, de nem! Mármint a mennyisége igen elhanyagolható volt.

Peti kertészkedett még egy keveset, majd labdázott Masnival. Aztán bejöttünk a cicákhoz. :) Bent pedig pihi...

Hétfő:

Annyira fáradt vagyok. :O Szabad ilyet írni 2 hét szabadság után??? Az igazság azonban tényleg ez. Majd leragad a szemem és még a kedvem is olyan fura.
Nem volt ma felemelő érzés munkába menni, de rossz sem, csak éppen... A manók nagyon hiányoztak és a kert és a pihenés és az itthon/otthon! Peti ugyanígy volt vele, ráadásul Őt még egy halom munka is várta az irodában.

Ezeken kívül pedig egy kicsit "lerobbantunk". Peti ma meló után fogorvoshoz ment, Én közben haza. Ám küszködöm a szájpadlásomon egy sebbel, ami miatt ma alig ettem... Tegnap pedig beleléptem egy mini üvegszilánkba, ami még most is nyomja a jobb nagy-lábujjamat. :(

Ez lenne a mókuskerék? Tele kellemetlen érzésekkel??? :( 
Mindenesetre úgy érzem, az itthoni hatalmas ölelés megoldott mindent. A lelkemnek legalábbis nagyon jót tett! ;)

Vasárnap:

A mai nap a pihenésé volt. Kipihentük a tegnapot, az elmúlt hetet, fura, de a szabinkat. :D
Terveink között szerepelt, hogy ma kirándulni megyünk a kutyikkal, megint csak Russell túra útvonalat tervezni. De olyan szintem nem volt semmihez sem kedvünk, hogy ilyet nem is tudom, éreztünk-e valaha. De ha mégis, nagyon régen volt. ;)

Így pedig délelőtt visszafeküdtünk aludni. Jöttek a kutya bogyók is, néha a cicuk is bekuksiztak a szobába. Aztán kivonultak a nappaliba vagy az előszoba szekrény tetejére. :O
Délután azért csak vettünk egy kis erőt magunkhoz és mikor már nem volt olyan őrült meleg és napütés, kimerészkedtünk a kertbe. Peti szőlőt metszett, majd permetezett, Én a teraszos növényeket locsoltam és tápoztam. Aztán este együtt locsoltuk meg a kertet és már be is sötétedett. :( Hamar eltelt ez a nap is...

Szombat:

Elfáradtunk, alszunk...

.......................................................................................

Ennyi jelent meg tegnap este a blogban, hiszen utána tényleg eldőltünk. Kb. mint két zsák krumpli... Illetve 2 nagy zsák, 2 kis zsák és 4 hiperaktív cica. :D

De kezdem az elején: Meghívtuk az egész családot hozzánk. A fő téma az ebéd volt, na meg névnapozás! :) Kicsit aggódtam Magam miatt, mert hajlamos vagyok ilyenkor végig idegeskedni a napot, mert nem érek oda mindenhova és kapkodok és mindent gyorsan és azonnal akarok. Úgy néz ki, ez változni látszik bennem, igenis tudatosan!
Reggel már éreztem Magamon az "őrület" jeleit, így gyorsan el is határoztam, hogy nyugodt leszek és vidám. Bejött!
Először is: Nagyon sok segítséget kaptam. Mindenki hozott valamit: kaját vagy sütit vagy savanyúságot, virágot... Így Nekem csak a levesre, a köretre és egy kis csirkére volt "gondom". Na meg a takarításra és a terítésre, de az már a legkevesebb. : D
Végeredményben pedig kijelenthetem, hogy Mindenki nagyon jól érezte Magát! Már amennyire Én láttam, de hiszem, hogy jól láttam. ;)

Míg az ebéd utolsó simításai is elkészültek, volt idő kertet csodálni és sok-sok dicséretet begyűjteni. Tényleg mindenkinek tetszett a kert, a szőlő, a bokrok... És azt mondták, látszik, hogy sok munkák van benne... :) Aztán jött az ebéd, ahol durranásig tömtük magunkat. :D Volt leves, majd 3 féle főétel, utána 2 torta, majd az apró sütik. Leírva is sok. :D Ellenben minden nagyon finom lett!  Ebéd után kávé és ejtőzés, beszélgetés hazaindulásig.

Köszönöm Mindenkinek, hogy eljött! Szeretnénk a jövőben majd sűrűbben meghívni az egész családot! ;)

Manócskáink is jól viselkedtek. Kutyusaink, illetve igazából csak Masni az elején még többet ugatott, de mikor mindenkit megszokott, csak feküdt nyugodtan. Néha tébláboltak körülöttünk, de nagyon jól viselkedtek. Még Süti sem ágaskodott az asztal szélére, kivárta, míg kaphat valami finomságot... Okos kutya!
Cica bogyókat elzártuk. A fürdőszoba lett az Ő területük, amit be is zártam kulccsal, nehogy valaki még ha véletlenségből is, de benyisson. Na nem az lett volna a baj, hanem, ha a cicuk kijönnek. Egyrészt, mert nem fogadták volna valami jól a sok embert, de a terasz ajtó is tárva-nyitva volt... Ők meg ugye csak benti cicák! Tehát reggel kaptak sok reggelit, majd tejcsit és vizet a fürdőbe és jól elvoltak. Adtam nekik 2 kis labdát is, hogy játszanak, amit most nem is találok. Viszont a kád előlapját leszedték... :O Szerintem ott lapulhatnak mögötte a lasztik. ;)

Mire mindenki elment, Mi már csak ülni tudtunk. A fáradtság egy dolog, de a bokám is úgy sajgott, hogy a fájdalom csillapítón gondolkodtam. Végül az álmosság nyert és a fájdalmat is kialudtam. ;)

Péntek:

Előkészültünk. ;) Igazándiból bevallom, hogy egész héten a hétvégi nagy családi banzájra készülődtünk. Aminek a nagy része a takarításból állt. Konkrétan megkíséreltük szőr mentesíteni a házat, ami már így kimondva is lehetetlenség. Ennyi szőrös manócska mellett... :O Mire végeztem a porszívózással, már kezdhettem volna előröl... :D Na de Mi így élünk, ebben a formában, asszem ezzel mindenki tisztában van. ;)

Nos: Délelőtt Peti dokihoz ment. Egy kisebb beavatkozáson esett át, egész héten emiatt rohangált szegényem. Az orrán volt egy kinövés vagy mi... Mondták a nevét, de már nem emlékszem. Úgy nézett ki, mint egy pattanás, de persze nem az volt. És Peti elég sokszor elvakarta, így ma leszedette. Ám nem volt az olyan egyszerű, mert kórházba kellett mennie, ahol műtéti úton csinálták. Merthogy bemetszették vagy mi... A lényeg, hogy az itteni SZTK nem vállalta. Szóval reggel elindult, majd kb. 2 óra múlva írt egy sms-t, hogy most már talán van remény, nemsokára sorra kerül. Jó sokat kellett várnia, mert ide-oda küldözgették az első és a negyedik emelet között. :O Megint csak a magyar egészségügyhöz lyukadnánk ki, de... Khm...

Miután Apa-gazdi hazaért és megebédeltünk, már indultunk is tovább. Azaz el. :) Ma is etológia tesztre vittük a kutyikat az ElTE-re.
A mai teszt: Kiásni vagy megkerülni?
"Kísérletünkben játékot vagy jutalomfalatot rejtünk el a kutya számára jól látható módon egy, a csúcsával a kutya felé néző V alakú kerítés belső tövébe. A kutyának először segítség nélkül, majd két alkalommal előzetes demonstrátori segítséggel (a kísérletvezető mindkét irányból megkerüli a kerítést) kell megszereznie a jutalmat, melyre legfeljebb egy perce van. Kísérletünk során azt vizsgáljuk, milyen módszert választanak a kutyák a jutalom megszerzésére, követik-e a kísérletvezető által bemutatott megkerüléses technikát, illetve, hogy van-e különbség az emberrel szorosan együttműködő és az önálló fajtákba sorolható kutyák teljesítménye és módszerei között. A kutyáknak elsőre nehéz feladatot szokott okozni a kerítés megkerülése, mivel ez „életszerűtlen” helyzet számukra, de emberi, állati, vagy akár élettelen tárggyal bemuta-tott demonstráció hatására is, teljesítményük nagymértékben javul. "

Érdekes volt, hogy a két kutyusunk megint mennyire eltérően viselkedett, reagált az adott helyzetre. Először is Süti nagyon kereste Masnit, nem értette, hirtelen hova tűnt picike tesója. Azért figyelt és örült a jutifalatnak, de... Érdekes módon kevésbé volt motiválható. Talán a nyílt terep miatt, merthogy látta, Masnika merre lehet és szabad volt az út. (De nem ment el!) Nos: először persze nem tudta, hogyan juthat a kajcsihoz, csak téblábolt a kerítésnél. Aztán mikor a kísérlet vezető "megmutatta" a helyes irányt, még mindig nem nagyon figyelt. Ám mégis arra kolbászolt, ahogy Én láttam, még mindig Masnit kereste a szemével, és hogy - hogy nem elég távol ment ahhoz, hogy visszafelé a kerítés másik oldalára kerüljön. Így persze harmadik alkalommal már célirányosan kerülte meg a kerítést. Nem tudom, ez így mennyire használható, mivel nem az emberi demonstráció miatt jött rá a helyes útra, mindenesetre ügyes volt! Én meg büszke! :) 
Masnika már más tészta volt. Egyrészt a jutifali nem érdekelte. A labda már annál inkább. Amint előkerült a táskából a labda, egyáltalán nem érdekelte, hogy merre lehet Süti. :D Labda őrült ez a pici rugóláb manó. :) Szóval Nála kb. úgy zajlott a dolog, ahogy elképzeltem. Hiába látta a lányt körbesétálni a kerítést, Ő mégis a csúcsánál akarta a labdát kiszedni. Még a kerítésre is felágaskodott és kaparni próbálta. Az is érdekes, hogy nem a földet... :O Egyszer elindult ugyan a kerítést "megkerülni", de mikor érzékelte, hogy távolabb kerül áhított labdájától, gyorsan visszaszaladt a csúcshoz. Na és persze ugatott! Kvázi szólt Nekünk, hogy ott a labda, szedjétek ki! :) Ugyanis itthon is ezt csinálja, ha esetleg begurul a labdija a gyümölcsösbe vagy a veteménybe. Mondjuk itthon nem is tudná megkerülni...
Nos ennyi! A teszt után beszélgettünk a lánnyal és mondta, hogy kicsit gondban vannak, ugyanis szeptemberig 270 kutyust kéne letesztelnie, és Mi még csak a 25.-ek voltunk. Na meg mindenféle kritériumnak kéne megfelelni, csoportra osztania kölyök kutyusra, felnőttre, mindenféle fajtára... Tehát akit érdekel és szeretné egy kicsit jobban megismerni a kutyáját ne habozzon! Jelentkezzen!!! Csak kb. fél óra egy ilyen teszt és olyan érdekes! :)

Video most nincs erről, illetve majd lesz, ha megkapjuk. A kinti helyszín miatt még ez is nehézkes, ugyanis előbb még digitalizálni kell a felvételt, feldolgozni, aztán megkapjuk. ;)

Megint sokat fecsegtem. De ez tényleg érdekes! ;)

Szánom bánom, de a mai egész napos kapkodásban szinte egyáltalán nem kattintgattam.
Reggel még lelkesebb voltam e téren, akkor készült a következő két kép a kertről: :)

 

 
Egy évvel ezelőtt...>>

Két évvel ezelőtt...>>

Csütörtök:

Ma a bevásárlások napja volt. :D Reggel a piacon kezdtem, majd átmentem az állatka áruházba, onnan pedig a nagy hipermarketbe. Hazafelé még beugrottam a postára is, közben pedig sűrű elnézések közepette hívtam fel Anyukámat, amiért ezen a héten odáig nem jutottam, hogy beugorjak hozzájuk. Jobban mondva Apuhoz névnap köszöntésileg. Ok, hogy hétvégén banzájozunk, de... Akkor is! Na a lényeg, hogy a nagy bevásárlások után hazajöttem, majd fogadtuk a villanyszerelőket. Aztán ebéd és csal úgy gondoltam, hogy nem hagyom annyiban: Beugrottam az autóba és áthajtottam Vele Szüleimhez. Vittem 1 doboz jégkrémet, amit egy ültő helyünkben el is pusztítottunk. :D
Onnan hazajövet pedig beestem az ágyba. Állati nyomott volt a levegő, még az ég is dörgött, Nekem meg majd szét robbant a fejem. Bekaptam egy bogyót és aludtam vagy 1,5 órát. ;) Csönd is volt, mert Peti elment Eü. ügyben, ami szintén megérne egy sztorit de... Pár bejegyzéssel lejjebb már leírtam a véleményemet, ez is kb. olyasmi lenne. Küldözgették ide-oda, szerintem mindenki össze-vissza beszél, mert senki nem tudja pontosan, hol is adják ki a leleteket, mikor és hogyan. Még fizetni is kellett ma a másolatért. :O Mire akkor a TB??? Fura...

No de: Hogy miért jártak itt a villanyszerelők? Több okból is. Az egyik ilyen, hogy a kúthoz felszereljenek konnektort. Nem egy őrdöngős dolog, de... Betonba is kellett fúrni, meg villanyt szerelni, stb, stb... A másik ok, a ház elején lévő mozgás érzékelős lámpáink. Ugyanis folyamatosan adták meg magukat, azaz nem működtek. :( Először csak az oldalsó, aztán az első, a garázs feletti meg hol működik, hol nem... Ahogy ő gondolja. :O
Ma pedig kiderült, hogy bizony ezek a mozgás érzékelős kütyük nem hosszú életűek. Kb. 2 évig bírják, ami esetünkben érvényes is többé-kevésbé. Kiderült még egy kapcsolóról is, hogy rossz, szóval nem tagadom, egy kicsit padlóra kerültünk. Elég már a meghibásodásokból!!!
A lámpákat egyelőre nem cseréljük le, mert... "Nincs kedvünk". Még bírjuk egy ideig nélkülük. Ha eddig ment, egy kis idő ide vagy oda már nem számít. ;)

Röviden asszem ennyi. Hogy szinte egész nap a házat/kertet puceváltuk az már talán uncsi lehet... :D