A Nagy család élete

Csütörtök:

Az élet nem mindig izgalmas. Azt hiszem, ez így van rendjén.
Ma megint csak szürke volt a nap történések terén. Amolyan csip-csup teendőkkel teli...
Illetve természetesen minden szabadidőmet leköti a túra szervezés. Ma, már nem is tudom, hányszor hajlott mosolyra a szám a csuda jó hírek hallatán (azaz olvasta után, de ez lényegtelen). Anélkül, hogy részleteket is elárulnék, csak annyit mondhatok, hogy minden a terv szerint halad. Most már csak Szent Péterhez kell fohászkodnunk, hogy jó időnk is legyen... ;)

A ma reggel mégsem volt olyan szürke, már ami az autóval bejutást illeti a városba. Rögtön, a főútra kiérve, araszoló autótömegbe botlottunk. Majd besoroltunk és velük haladtunk. A sor végén pedig egy motoros balesetet találtunk. :( Aztán, már éppen elértük a 90km/h sebességet, mikor a szemben lévő sávban veszteglő Volánbusz miatt kezdett lassítani a tömeg. Nem voltunk idegesek, azt hiszem, azon már túl vagyunk (Én biztos!), hogy ilyenen bosszankodjunk. Max. később érünk be... Na és még nincs is vége: Mert a gyorsforgalmi legvégénél éppen ma gallyazták a fákat vagy mi... Amivel egy fél sávot lefogtak. Ám érdekes módon, vagy inkább az előbbi két problémás gépjárműnek köszönhetően, itt már nem volt akkora fennakadás. Csak beértünk rendben és innen már irtó gyorsan, át a városon. ;)

Majd munka, ma kivételesen túlóra nélkül... Itthon pedig szervezkedés, kutyikázás, film nézés, stb...
És ma beindult a fűtés. Mikor reggel ithagytuk a házat, még mindig csak 22,5 fokot mutatott a termosztát. Hazaérkezéskor pedig már érezni is lehetett a melegebb levegőt. 23,5 fok volt. :) Ezek szerint napközben hűlt le annyira, hogy beinduljon. 

Mit is akartam még? Masnika szerintem jobban van! Peti szerint az esőtől, ami ideiglenesen eltüntette a polleneket a levegőből. Talán igaza van. Mindenesetre mindent bevetettünk: Poratka ölő spray-t, Suprastint, Aloe verát és fürdetést.
Most érdekes módon a szőnyeget nyalja a pici kutty a lába helyett. :O Érdekes...

Szerda:

Hőmérséklet jelentés a házból: Jelentem, ma délutánra, az egész napos erős szél hatására lement 22,5-re a ház hőfoka. Gyanítom, az éjjel be fog kapcsolni a fűtés... Azért röhej, hogy szeptember első napján, aki teheti befűt, beindítja a kazánt vagy egyéb módon melegíti otthonát. :O 
Emlékszem ám hasonló időjárásra, mármint lehűlésre. Nem is volt olyan régen: Pontosan 3 éve, mikor beköltöztünk. Anno, 2007 februárjában kezdtük az építkezést. Mármint a kivitelező általi lebonyolítást. Májusi beköltözést ígért Nekünk, bár ezt az időpontot már akkor megkérdőjeleztük. Sejtelmünk nem is volt alaptalan. Azon a nyáron azt hiszem 5 évet öregedtünk. :( A vége felé pedig, augusztus legvégén, mondhatni önkényesen beköltöztünk. Nem volt még kész a ház, ugyanis nem volt se meleg víz, se fűtés, se gáz... De már itt akartunk lenni. A költöztetőket kb. harmadszorra mondtuk le, egyszóval elegünk lett. Gondoltuk, ezzel nyomást gyakorolunk a kivitelezőre, de tévedtünk. Simán hagyott Minket fagyoskodni egészen október közepéig. És mint mondtam, anno szeptember legelején volt egy ugyanilyen pár napos lehűlés, amitől totál lehűlt a levegő. És utána hiába volt kint 24 fok és tártuk ki az összes ablakot, már nem volt az igazi...

Ma? Napközben semmi különös. Munka, majd kis túlóra, aztán haza.
Itthon pedig egy régi "újdonság" fogadott Minket. Masnika hátraszökött napközben és azt hiszem nem véletlen egybeesés, hogy a kanapé pont ma volt nedves, mikor ráültem. Hívtam Masnit és rögtön tudtam, hogy Ő volt. :( Csak azt nem tudom, miért??? Pontosan nem tudom, de most már kb. fél éve még lepedőt sem tettünk a kanapéra, annyira rendesen viselkedett. Most meg... ?!? Nem nagyon értem... :(

Ezen kívül is rosszcsontok voltak, de azt betudtuk az egész napos egyedüllétüknek. :)

Ma csak két reggeli képünk van. 
Egymással szemben: A kanapén...

A szőnyegen...

 
Egy évvel ezelőtt...>>

Két évvel ezelőtt...>>

Kedd:

Mondtam már, hogy itt az ősz? :D Mert olyan hideg van, hogy többen is irigykednek Ránk, a házunkban lévő 24 (reggel mért adat. Most már csak 23,5) fok miatt. ;) Szinte minden ismerősöm a fűtés beindításán gondolkodik, ha már meg nem tette. :O Mi is beszéltünk róla ma este és azt a döntést hoztuk, hogy megvárjuk a 22,5 fokot. Akkor indulhat a kazán. :) 
Azért remélem, a következő napok tényleg felmelegedést hoznak, bár Peti szerint az éjszakák már csak hűvösebbek lesznek. Ami viszont nem kedvez a benti szuper hőmérsékletünknek.

Eme időjárás jelentés után... A mai napunk: 
Reggel álmosan ébredtünk (Hogy is máshogy?), nehezen "dobott" ki magából az ágy. A kutyik nyafogása már annál inkább. Kirohantak a kertbe, Mi meg elláttuk a macsikat és takarítottunk. Már ekkor, a konyha ablakon kitekintve mosolyra húzódott a szám. :) A két hatalmasra nőtt angyaltrombitánk kivirágzott, de nagyon! Szépségesen ragyog és illatozik! A köztük lévő hintaágy meg szinte nem is látszik... Igen, egy kicsit közelre ültettük őket: majd jövőre okosabbak leszünk! ;)

Ezen kívül olyan iszonyatosan érdemleges nem történt. Megint csak túrát szerveztem, csomagot vettem át, "leltároztam" és e-mail hegyeket írtam. :)
No meg távoli országba költözött barátnőmmel leveleztem. Vele is szervezkedtünk, tervezgettünk. :) 

Itthon este pedig Masnit részesítettem Aloe vera kezelésben. Hát nem tudom... Talán jó a sebeinek ez a cucc, bár esküdni nem mernék rá. Ugyanúgy nyalogatja és vakarózik, de ez ugye csak a sebeit hivatott begyógyítani. Magát a viszketést nem tudja elmulasztani. :( 

Hétfő:

Párszor már írtam, de Masnika állapota aggasztó. :( 
A hátsó lábikóinak végén már egyáltalán nincsen szőr és vérvörösben izzik. A füle tövét szinte megállás nélkül vakarná, ha nem szólnánk rá... A pofija és a szeme körül pedig hólyagos és sebes.

Ma mindent bevetettünk! Először is, már a hétvégén végig fújtam itthon az összes bútort és szőnyeget a poratka ölő spray-vel. Másodszor, ma este megfürdettük a manót. Édes kincsem, még mindig nagyon riadtan néz a kádban állva, de egyre jobban tűri a megpróbáltatásokat. :)
Harmad sorban pedig a szemén gondolkodtam. Illetve, hogy a körülötte lévő sebeket mivel is kezeljem le... ? És akkor ma valami isteni sugallatra beugrott az Aloe vera. Igazából a first kapcsán jutottam el idáig, hiszen azt fújom a lábikóira. Csakhogy nem tudom, szembe kerülhet-e, hát nem kockáztatunk. Viszont van Nekünk itthon igazi Aloe veránk, abból ma este letörtem egy levelét és a belsejében lévő gélt kentem rá Masnika bőrére/szőrére. Ez annyira nem híg, hogy belecsurogjon a szemébe, viszont elég folyékony ahhoz, hogy hamar beszívódjon a sebekbe. Nagyon remélem, hogy használni fog! :)

Este még egy kicsit szervezkedtem (megint, mi mást tennék? :)), most meg már nagyon fáradt vagyok. A melóból is később jöttünk haza, mert ma délután nem dolgozott az MNB. Találtak ugyanis egy II. világháborús, fel nem robbant bombát valami közműcsere közben és ezért az egész Szabadság teret kiürítették. Még az épületeket is... Igaz, hogy az egész csak 3-4 órán át tartott (mármint a kiürítés), de ez épp elég volt ahhoz, hogy a Mi munkánkat meghosszabbítsa. Merthogy az MNB-től függünk, de tovább már nem ragozom. :D Pontosan 1 órával később jöttem el, mint szoktam.

Az eső esett, kíméletlenül itt van az ősz. Még fáztunk is a melóban és bizony: A pulóverem már a derekamra kötöttem. Na de még így is Én lógtam ki a kiskabátos, széldzsekis tömegből. :O 

Vasárnap:

Mára egy kicsit visszatért a jó idő. Na izzadni azért nem izzadtunk, de legalább sütött a nap! :) Ki is használtuk a jó időt és picit kertészkedtünk, aztán nyílt tűzön csináltunk ebédet.
Kettőt ütöttünk egy csapásra, ugyanis a mélyhűtőben volt még sütnivaló kolbász, amit meg kellett sütni: nagyon régóta volt már ott... Plusz az iszonyatosan rég óta (még az építkezés óta: 2007), a kert szélében lévő farakás legutolsó darabjait is tűzre vethettük. :) 
Egyrészt már csúnya is volt, másrészt ide tervezünk egy szikkasztót a föld alá, ami a ház háta mögé, a csatornából leömlő esővizet nyeli maj el.

Persze délelőtt még volt idő visszafeküdni, füvet nyírni, veteményest rendezni és vasalni is.
Délután pedig olyan semmit tevős, még fát elégetős, film nézős ténykedést terveztünk. És így is lett! Plusz ma ismét átjött kedves túrás társunk, Erzsi és most Mancit is hozta, a tündéri 1 éves bicolor Beagle-t. :) Azt reméltük, hogy majd jól eljátszik a 3 kutya tündér, de... Ehelyett Masnika csak a labdáját hozta és dobálásra kérlelt. Süti kicsit féltékeny volt (talán). Nem bántotta Mancit, de bújt majdhogynem Belénk. :O Aztán felengedett és kicsit futkároztak, de inkább külön, mint együtt. Mancikán látszik, hogy még félig kölyök: Olyan tündérien huncut Beagle, hogy csuda! Amellett nyugodt is, bár állítólag 1 nap alatt leamortizálná a kertünket, ha Magára hagynánk. :O
Szerintem attól függetlenül, hogy nem birkóztak és nem kergetőztek hárman, nagyon jól viselkedtek. Kulturáltan és szocializáltan. :)

Röviden ennyi. Nem volt olyan húde nagyon eseménydús ez a nap, elvégre vasárnap volt! Bevallom: Kicsit örülök már, hogy jön az ősz és a tél. Nem a hideg miatt, hanem...egyszerűen jó pihenni és semmit tenni. ;)

Szombat:

És mára tényleg beköszöntött az ősz. Esett és csöpögött és esett és fújt... Hideg van! Na nem elviselhetetlenül, de már kell a hosszúnadrág és a zárt cipő.

Így persze a mára tervezett fűnyírás elmaradt, helyette szuper módon visszabújtunk az ágyba és hatalmasat pihentünk. Süti bogyó majd lelökött az ágyról, de oolyan jóóóó volt. :) A hátamhoz lapult és melegített. A buksiját pedig addig helyezgette, míg már ketten osztoztunk a párnámon. :D

Ezen "tevékenységünk" eltartott egészen délig. Utána rendet tettem az asztalomon és a papírok között, majd készülődtünk. Nyár búcsúztató buliba igyekeztünk Szüleimhez. Sütögettünk még egy utolsót a teraszon, ám megenni már a konyhába vonultunk. Minden nagyon finom lett! Talán azért, mert az ebéd készítésében Mindenki közreműködött: A lányok csinálták a salátát. Apukám a krumplit pucolta, majd Anyu megsütötte. Peti tüzet csiholt, Én pedig a húsokat forgattam. :) 
Ebéd és kávé után még egy kis fagyi is lecsúszott, aztán jöhetett a társas. ;) Ugyan csak 1 party-ra volt időnk, de ezt is nagyon élveztük. Vagy inkább csak a lányok, mert Mi Petivel sikeresen kiestünk. :O 

Aztán hazajöttünk és pátyolgattuk a manókat. Masnika elég rosszul néz ki, állandóan vakarózik: Szerintem állandóan viszket és fáj a bőre. :( De a lelkesedése határtalan. Jön és hozza a labdáját. Ha pedig Mi már nem játszunk Vele, Sütit kezdi hívogatni. Ma is rohangásztak egy nagyot. :)

Péntek:

Ma volt a nyár utolsó napja. Azt hiszem, ezt mindenki érzi az országban. A ma esti zivatar után, már csak a vénasszonyokban bízhatunk, ha meleget szeretnénk. :)
De ma még ujjatlan pólóban, fehér nadrágban és szandálban mentem melóba. Peti hasonlóan lengén, de azt hiszem, idén utoljára... Irtó meleg volt és fülledt a levegő. Mondtam is kolléganőmnek délben, hogy örüljünk még a melegnek, hiszen holnaptól már beköszönt az ősz. Nehéz volt jónak gondolni, miközben izzadtunk és fájt a fejünk a tűző napsütéstől. :D

És este tényleg megérkezett. Hatalmas széllökésekkel és porfelhővel, majd szakadó esővel találtuk Magunkat szemben. Ám előtte van itt még valami...

A témát is utálom, még rágondolni is, de fontosnak tartom, legalább nagyvonalakban leírni a problémát. Már megint utca, már megint szomszédok. Elég legyen annyi, hogy már szinte minden napos a vita itthon is a szomszédaink viselkedése miatt. :( Ezért ma megelégeltem és gondoltam, menjünk ki az utcára és kérdezzük meg a szomszédokat Mi Magunk, hogy mondják el őszintén, mi is a bajuk Velünk. Sajnos a szélvihar közbeszólt, de egyvalakivel azért sikerült. A lényeg és számomra nagyon lényeges dolog, hogy megtudtam: Igen, a Mi közvetlen szomszédaink nem igazán úgy adják elő a többieknek a történéseket, ahogy az pontosan van. :( Az előzményről csak annyit, hogy már minden probléma és mindig csak Velünk. És hogy miért kérdeztük meg a többieket is: Merthogy a közvetlen szomszédunk szerint, Mindenkinek van problémája, csak nem mernek szólni Nekünk. :O Plusz: "Itt Mindenki szarik a Ti fejetekre!". Ezt azért tettem idézőjelbe, mert konkrétan így hangzott el! :(
Akikkel Mi ma beszéltünk, nagyon megértőek volt. Állítom, hogy a legértelmesebb pár az utcában. Elmondtuk Nekik, hogy Mi nem vagyunk az a "bratyizós" fajta, nem szeretünk az utcán lófrálni és munka után nem az az első, hogy átmegyek a szomszédhoz beszélgetni. Mi éljük a saját Magunk kis életét, ami pont elég. Van elég dolgunk és nem feltétlen az utcáról választunk Magunknak kebelbarátot. Ezzel nem szeretnénk senkit sem megsérteni, de... Ezek vagyunk Mi! Ám azt nem érzem jogosnak, hogy amiért Mindenki más összejár, Mi legyünk a beszéd- és vitatéma... Nos ennyi. Sajnos el is sírtam Magam, mert már annyira elegem van. Már félve kanyarodok be esténként, mert azt hiszem Mindenki ferde szemmel néz Ránk. Pedig nem is így van. "Kedves" közvetlen szomszédunk kavarja a szart, de nagyon! :( 

Erről ennyit! És hogy ne ilyen negatív hangnemben fejezzem be a mai bejegyzést...
A nap híre: Elkészült a Russell Terrier és Beagle túra csapat logója és szórólapja! :) Annyira Boldog vagyok!!! Egy teljes hétbe került, mire javítgattuk, csinosítgattuk, szerkesztettük és végül sikerült. Olyan lett, amilyennek szerettem volna. Többek szerint a vége felé már túlságosan kritikus szemmel néztem az újonnan érkező tervekre, de megérte! :) 
Köszönet érte Bette barátnőmnek! Köszönök minden segítséget, támogatást és, hogy elviselted a rigolyáimat. :D

Nézzük képekben:
Az igazság az, hogy még most is találtam rajta változtatni valót, de mint mondtam:
Kritikus szem... Na meg a szőrszálhasogatás. ;)

 

Itthon: Egy kis tombolás a kanapén...

Egy kis nyugi az ablakban... :)

 
Egy évvel ezelőtt...>>

Két évvel ezelőtt...>>

Csütörtök:

Azt mondta Nekem hétfőn a szemorvos, hogy csütörtökre már nem is fogom érezni a kellemetlenséget a szememben. Legalábbis nem szabadna... És igaza lett! :) Mára sokkal kellemesebb minden. Nem érzem, hogy homok lenne a szemhéjam alatt, se nem fájt a fejem: tiszta szuper! Egyszer még meg is dörzsöltem a szemem - rutinból -, amikor azért éreztem, hogy nyomkodni még nem kéne. De ez is azt mutatja, hogy gyógyulok és nem riadok vissza állandóan attól, ha a szememhez kell nyúlnom. Vagyis afelé... Na értitek, ugye? ;)

Túllépve a szem problémámon, ma megint csak nem volt olyan eseménydús a nap, de aki rutinos olvasó, az ezt már nem hiszi el Nekem. Hiszen mindig, mikor leírom ezt a mondatot, jut eszembe megannyi történés, ami bizony, hogy ma esett meg Velem/Velünk. ;)

Délben elmentem egy túra szponzorunkhoz, akitől ismét egy doboznyi mintakaját kaptunk. :) Igen melegben utaztam odáig és vissza, izzadtam a földalattin, majd a gyaloglás közben, de megérte. Közben végig arra gondoltam, mennyire fognak örülni majd a gazdik, hát még a kutyusok, akik végül megkapják a finomságokat. :)

Aztán egyeztettem a nyomdával. Szerintem már az agyukra megyek... :( Az a baj, hogy Én nem értek ahhoz a nyomdász programhoz, amiben Ők dolgoznak, de még meg sincs Nekünk... Így pedig az egészet kvázi Nekik kell összeállítani. Én ugyan leadtam egy tervet, ami word-ben készült, de az nem ugyanaz. Még sosem volt ilyennel dolgom, sosem csináltattam semmit, nem hogy szórólapot, logót és ilyenek... Peti szerint az a baj, hogy előre kellett volna leírnom mindent, hogy mit hova szeretnék rakni, milyen szögben és mekkora méretben, nem így "utólag" észrevenni dolgokat. Csak hát: visszautalnék előző mondatomra, miszerint sosem voltam még hasonló helyzetben, nem tudtam, mit kell megadni elsőre. Gondoltam: amit elküldtem, majd könnyű lesz egy másik programmal prezentálni. De mindig tanul az ember! Most pedig már csak remélni tudom, hogy nem orrolnak meg Rám a sok javítás kérésért és főleg, hogy nem romlik meg ettől a barátságom egy kedves barátnőmmel. :) Ugye???
A jövőben már tuti rutinosabb leszek és mindent előre leírok és megadok és elküldök és... :)

Még délután is volt tennivalóm, nevezetesen a bevásárlás. A közeli bevásárló centerben ugyanis ma volt az iskolakezdési kedvezményes nap vagy mi a szösz. Minket ugyan ez nem annyira érint, viszont mindenféle boltban tartottak akciókat, így az állati áruházban is. Amúgy is kellett vennem cica almokat, hát miért ne vettem volna meg ma? Rögtön 3-at a kocsiba pakoltam, amiért kaptam kedvezményt, nevezetesen vásárlási utalványt. És nosza: Azonnal visszakanyarodtam és vettem rajta rágcsikat a kutyáknak. :)

Ők nagyon örültek! Még akkor is, ha ma csak egy gyorsan elfogyó fogtisztító fajtát kaptak. A többit eltettem későbbre. :)

Masniról kell még írnom szegényemről: Nagyon csúnyán néz ki. :( Szinte megállás nélkül vakarózik vagy nyalja és harapdálja Magát.Tele van a pofija és a szeme körül sebbel vagy talán pici hólyagokkal... A lába végei is elkeserítőek. Emellett vérvörösre vakarja a füle tövét is. Tehát kijelenthetem, hogy a 2 hete beadott szteroid injekció semmit sem ért! :( Vártuk a csodát, de semmi... Azt reméltem, tényleg megoldódik a pici kutty baja legalább 1 hónapra, de ez egyre aggasztóbb.
Ma írtam egy allergia specialistának az Állatorvos tudományi egyetemre. Kértem tanácsot, tájékoztatást, de még időpontot is. Bízom benne, hogy meg tudjuk oldani Masnika problémáját, mert így látni és tehetetlenül "állni" felette még Nekünk is borzalom. Édes kincsem, mit élhet át akkor Ő? :(

Szerda:

Egy jó kis nap sikeredett a maiból. :)

De kezdem az elején... Reggel picit késve ébredtünk, de mondtam, hogy nem is baj: Legalább nem szerzünk újabb rossz pontot a szomszédoknál Süti ugatása miatt. A kajával is nagyon igyekeztem ki, mert utána tényleg befejezi a vakkantgatást. :O
Aztán még délelőtt felhívtam az Önkormányzatunkat. Ott elregéltem a vélt problémát, majd elkapcsoltak a szabálysértési osztályra. Megpróbáltam úgy előadni Magam, mintha Én lennék a sértett fél, konkrétan, hogy Engem zavarnának a szomszéd kutyái... De valahogy csak kiderült, hogy ez nem így van és Én vagyok a kutyák tulajdonosai. :) Nem tudok hazudni, na... Még kamuzni sem, már ha az nem ugyanaz. :D
Nos: a hölgy megnyugtatott, hogy semmi rosszat nem teszünk. Egy kutyát nem lehet korlátozni az ugatásban. Aztán még az is kiderült, hogy a "panaszos" ablaka alá el sem tudnak jutni a kutyák, tehát még a jószomszédi viszonyra is igyekszünk odafigyelni. :)
Pláne nem ugatnak egész álló nap és éjjel a manóink, ám még akkor sem lehetne Őket korlátozni, Minket pedig megbüntetni. Azt mondta a hölgy, hogy volt már ilyen "panaszra" példa, amikor is annyi történt, hogy a kutya kenneljét átrakatták a kert egy másik szegletébe. Ugyan a kutya ott is ugat, de talán távolabbról. Kicsit nevetséges, de jogszabályilag mást nem tehetnek Ők sem! Nálunk pedig naponta 10 percről van szó: Az pedig teljesen lényegtelen, hogy ez az ugatás a nap vagy éjjel melyik szakaszában történik.
Létezik egyébként csendrendelet, ám az csak a gépekre vonatkozik. Úgy, mint pl. a fűnyíró, fűrész és egyéb ilyesmi... Ezek használata csak reggel 7 és este 10 között engedélyezett. Ami fontos, hogy ezen intervallum hétvégén ugyanez! Tehát, ha Nekem kedvem tartja, akár nekiállhatnék szombaton reggel 7.10-kor már füvet nyírni. Persze nem tesszük, de... A pohár már eléggé teli van. :D

A konklúzió, hogy egyáltalán nem fogom izgatni Magam. Mondjuk igyekszem Sütit és Masnit távol tartani az összes szomszédunktól, mert az ügyintéző hölgy mondott furcsaságokat. Nem konkrétan ugatás problémával kapcsolatban, de... Nevezzük önkényes ítélkezésnek. :O Ja, és az első kérdése az volt, hogy a lakóparkban lakunk-e? Csak mert innen jön szinte a panaszok 90%-a. Egyszerűen olyan sűrűn épültek a házak és csak zsebkendőnyiek a kertek, hogy az emberek mondhatni egymás szájában élnek. Ez persze az építési osztály sara, de... Az meg már megint egy másik téma... :(

Délután siettünk haza, mert szerelőket vártunk. A UPC hívott fel ugyanis a napokban, hogy letesztelhetnénk az új DigiTv csomagjukat vagy mit... Számomra a lényeg annyi volt, hogy ingyen van egy hónap, mert konkrétan amennyit Én nézem azt a dobozt, az totál egyenlő a nullával. Peti viszont most tobzódik a csatornák között, na meg végre van távirányítónk. :D Ha nem "tetszik" vagy egyéb okból, de nem kérjük, akkor 30 napon belül le kell mondani és visszahívni a szerelőket, akik elviszik a kütyüt. Hát ennyi...
Majd megnézem a neten, hogy mennyibe kerülne Nekünk ez, közben Peti teszteli, hogy megéri-e és majd döntünk. Mindenesetre amit elsőre látunk, hogy a kép minősége klasszisokkal jobb és annyi csatorna van, amennyit a Mi kis TV-nk nem is tud eltárolni. :D

Még van itt egy igen fontos és bevallom: meglepő, de annál csodásabb dolog. 
Ma nyilvánosságra hozták a Goldenblog - komplex kategória első 50 helyezettjét, amiben ott virít a "Nagy család élete" is. :) 
Csuda jó érzés, de tényleg nem gondoltam. Pláne, hogy szavazatok útján lehetett bejutni. Egyszóval: Nagyon -nagyon - nagyon köszönöm, aki Ránk szavazott!!! Ez Nekem egy szuper elismerés. Így tudom, hogy van értelme az irományaimnak, mert sokan vannak, akiknek a Mi blogunk/életünk a reggeli rutin része. ;) Remélem, sokat segítenek a történeteink, a tapasztalataink és próbálkozásaink. Köszönjük hűséges olvasóink! :)

Kedd:

Jelentem a szemem egyre jobban van, bár a csepegtetést utálom. :( Persze tudom, hogy attól gyógyul gyorsan és szépen a seb, de érdekes módon a "kezelés" után mindig megfájdul a fejem. Nem kicsit könnyezek is, de az hamar elmúlik, szóval nem gáz...

Na de nem is ez az "érdekes" a mai napban.
Lassan már ott tartok, hogy utálok itt lakni. :( Na nem itthon, mert az csodás! A ház, a kert, a manók: Mindent Mi saját magunk építettünk, alakítottunk, szépítettünk. Olyanra, amilyenre Mi szerettük volna és többé-kevésbé olyan is lett. Egy nyugodt sziget, de csakis akkor, mikor becsukjunk Magunk mögött az ajtót vagy a kaput.

Délután ugyanis elbeszélgetett Velünk a szomszéd. Vagyis inkább szólt, hogy mi az, ami nem tetszik Neki. Illetve állítása szerint az egész szomszédságnak, csak érdekes módon, mindenki Neki mondja a gondját, ahelyett, hogy a Mi szemünkbe mondaná... :O
Az első gond, az átlógó és átnövő növényeink. Persze Én szeretném, hogy valami takarjon a kerítéseken, mert egyszerűen nem szeretem, ha belelátnak az életünkbe. Szerintem senkire nem tartozik, hogy mit csinálunk Mi itthon, a kertben... Mikor megyünk ki, vagy jövünk be, vagy miről és kivel beszélgetünk bármit is. Szóval néhány helyen a kerítésre futtattuk a repkényt. És ezzel nincs is bajuk állítólag, csak ne nőjön rá a tujára... Ok, ezt meg is ígértem, hogy figyelek rá és majd igyekszem levágni, ám ha zavarja Őket, nyugodtan ollót ragadhatnak... No nem is ez borított ki ma este.

A másik és úgy éreztem lényeges gond: Süti és az Ő reggeli ugatása.
Mi reggel kb. 6-kor kelünk. Hiszen dolgozni járunk, előtte készülődünk és még be is utazunk a melóba... Nos: Mikor reggel 6-kor kiengedjük a kutyákat, Süti bizony érzi az éjjel a kerten átvonuló macsik szagát vagy úgy egyáltalán... Mindenféle szagot. És szuper jó vadászkutya lévén jelez, azaz ugat. Ez a procedúra max. 10 percig tart Nála, ugyanis addigra megjelenek az ajtóban a reggelivel és tündér módon és főleg csöndben leül a helyére. Utána pedig általában bejövünk a házba. 
Tehát ez a minden reggeli 10 perc zavarja a közvetlen szomszédunkat. (Megjegyezném, hogy a Velük határos kerítést Süti meg sem tudja közelíteni a belső kerítéseink miatt) Mert állítólag mind két gyerekük felébred és megy át hozzájuk a Szülői ágyba. Nekem mondjuk erről is megvan a véleményem, de... No komment!
Hááát, faramuci helyzet. Az viszont olyan érdekes, hogy Ők is készülődnek és még hamarabb elmennek itthonról, mint Mi. Akkor miért is baj, hogy 6-kor már kelni kell??? Amúgy mikor kelnének? 6.10-kor??? Ok, nem akarok gúnyos lenni, de nagyon kiborultam. :( Ha mondjuk egész álló nap ugatna a kutyánk, akkor még meg is érteném a problémát: de igy? :( Elkeserít...
Aztán megpróbált egy kicsit helyesbíteni, miszerint a hétköznap annyira nem is gond, inkább a hétvége: "Megtennénk azt, hogy csak 8 után engedném ki a kutyákat?"
Akinek van kutyája tudja: Mégis hogyan magyarázzam el Nekik, hogy egy kutyának nincsenek hétköznapok és hétvégék...?

Nos: várom az ötleteket. Mit tegyünk?
Nekünk kelni kell, így a kutyáknak is. Mit csináljak? Hogyan korlátozzam le Sütit, hogy ne ugasson? Esetleg tanítsam meg nyávogni, mert az halkabb??? Vagy kezdjem el Én is piszkálni a másik oldalon lakó Krumpli kutya gazdáit, amiért Krumpli egész éjjel ugat???

Kicsit kivagyok, bocsi... Az már biztos, hogy holnap megkérdem az Önkormányzatot, mikor van csendrendelet meg ilyesmi... Hirtelen ez jutott eszembe.
És félreértés ne essék: Nem akarok Én kötözködni. Csak nagyon unom már, hogy Mindenkinek, folyton csak Velünk van baja... Meg kéne próbálni együtt élni! Ezen az alapon Én is nagyon sok mindenért szólhatnék, ami nem tetszik. (Ám ehelyett Én itt írom ki Magamból... :D)

Emiatt persze ma nem is fotóztunk semmit... :( 
Azért csak megmutatom a Mi tündérkénket: Mások szerint az ugató szörnyet...

Egy évvel ezelőtt...>>

Két évvel ezelőtt...>>

Hétfő:

Ma reggel a szemészeten kezdtük a napot. Mindenképpen meg akartam mutatni magam egy szakorvosnak, még akkor is, ha ma reggelre már nem könnyeztem annyira.
Elég sokat kellett várni, de végül csak bejutottam. A doki kikérdezett, majd vizsgálgatott. Végül egy géppel vagy mivel belevilágított a szemembe, de nagyon... És azt mondta: "Megvan az oka a fájdalomnak!" A szaruhártyán van egy picike seb, ami fáj, szúr és ilyenek. A baj az, hogy mikor pislogok, "piszkálom" a sebet, ami ezért nehezebben gyógyul. Sőt még el is fertőződhet, de erre kaptam antibiotikumot. Na meg szemcseppet és egy szemgélt is. Ezeket kell naponta többször a szememre/be juttatni és állítólag csütörtökre már nem szabad majd éreznem semmit. Jó lenne! Mert most még elég gáz... Ugyan már nem könnyezek, de szúr és most a könnyeket felváltotta a fejfájás. :(
Még betegállományt is felajánlott a doki, mivel szerinte kellemetlen lehet így közlekedni és talán nem tudom a munkámat 100%-ig ellátni. Ám Én máshogy gondoltam és elmentem dolgozni. A munka így is ment és valljuk be: Nem mindegy, hogy 1 hétig teljes fizetést kapok vagy csak táppénzt. 

Na de jóval később értem be a melóba, és így lemaradtam kollégám arcáról, mikor meglátta az asztalát. 3 hét szabin volt ugyanis... És Mi, egy közben érkezett vicces mail alapján becsomagoltuk mindenét újságpapírba. :)

Ezen kívül semmi különös nem történt. Délután nem volt kedvünk locsolni, így nem tettük. Bízom benne, hogy túléli a kert, bár holnapra már valami frontot is ígértek. :)
Mikor azonban a kertet vizslattuk, vendégünk érkezett. Egy nagyon kedves Beagle-s, túrázós társunk bicajozott át hozzánk. A legutóbbi túrán döbbentünk ugyanis rá, hogy ugyanabban a városban élünk. :) Most kertet nézegettünk, majd Masninak kellett labdát dobálni. :) Örülünk, hogy itt volt és megígértettük Vele, hogy legközelebb kutyókkal együtt érkezik. ;)

Nos, ennyi... Az időt jól elbeszélgettük, így kép is alig készült.
Napszemvirágok az utca fronti sarokban:

 

Varjúháj: (asszem)

 
Ráadás: A meglepink... (Még csütörtökön készült kép)

Egy évvel ezelőtt...>>

Két évvel ezelőtt...>>

Vasárnap:

A szemem nincsen jobban. :( Tegnap éjjel nem sokat aludtam... Csak forgolódtam, miközben szúrt, égetett és fájt. Ez így leírva elég borzalmasnak tűnik, ám valójában nem az. Inkább mondanám kellemetlennek az egészet.
Mindenesetre csak a fáradtságnak köszönhetem, hogy aludtam egy keveset. Reggelre megint olyan furán könnyezett és ettől már tiszta vörös. :( Közben még az orrom is folyik. :O 

A teendők után megpróbáltam megint aludni. Sikerült!
Aztán mosogattam egy kicsit, majd megint ágyba bújtam. Jól esett pihenni... És sötétben lenni. Nem szeretem, ha a roló le van engedve, de most mégis azt kértem Petitől, engedje le. És jobb is volt úgy!

Aztán délután nagyon zavarta a fény. Napszemüvegben ültem és mikor már majd szét robbant a fejem, bogyót is bevettem. Hát ez van: Holnap reggel orvoshoz megyünk...

Ez teljes mértékben rányomta a bélyegét a napomra, de az élet persze folyt. ;)
Délelőtt Peti kivágott 2 szőlőtőkét és a piszkét. Mindegyik nagyon gombásodott, így pedig termés sem nagyon volt rajtuk, vagy ha mégis, az ehetetlen volt. :( Szóval "menniük kellett", hiszen így semmi értelme: Nem hagyhatjuk, hogy a többi növényt végig fertőzze!

Délután vendégeink jöttek. Bátyám és Barbara hoztak egy elő-névnapi ajándékot. A múltkor már megismert sütőgetős szuper szerkezet egy nagyobb változatát kaptuk. A múltkor nagyon megtetszett Nekünk, ez nem vitás: Így a mai napot is sütögetéssel töltöttük. :) Most nem csak szalonnát, hanem csirkehúst és kolbászt is pakoltunk bele. Hozzá pitát és salátát ettünk. Minden szuper finom lett!!! 
A hangulatról is hasonlókat tudok elmondani. Már ami megmaradt bennem... Ugyanis küzdöttem a fénnyel, a fejfájással és a szembizsergéssel. :( Sokat beszélgettünk, kutyáztunk és persze ettünk, ittunk. :)

Szombat:

Ma reggel korán keltünk. Azon túl, hogy keltettek az éhes manók, de bevásárolni is mentem. Szombaton, pláne ünnepnap után nagyon sokan vannak délelőttönként mindenhol, ezért tehát már fél 8-ra a boltban voltam, majd szinte 8-ra már itthon. :)

Útközben nagyon szomorú dolgot láttam: Egy gyönyörűen szép cicát az út szélén... :(  Sajnos egyáltalán nem egyedi: Sokszor látunk hasonlót nap, mint nap... Az ilyen látvány mindig megerősít abban, hogy jól teszem, mikor a cicáinkat "bezárom".
Nem tudom, kinek a cicája volt... Így Neki szólni nem tudok. Ám azt sem hagyhattam, hogy ott feküdjön az út szélén szegényke (Mert mikor délben mentem arra, még mindig ott volt). Keresgéltem a neten és rátaláltam egy rendeletre, miszerint a gyepmesternek kötelessége elszállítani a balesetben elhullott állatokat. Fel is hívtam, hogy bejelentsem szegény cicát. A vonal túl felén, kissé álmosan közölte Velem egy férfi hang, hogy Ő bizony nem jön, mert a Mi városunknak van erre egy külön embere, hívjam fel az Önkormányzatunkat. Furcsálltam, de megtettem. Nem is reméltem, hogy valaki majd felveszi a telefont. De felvette! :O Mikor Neki is elregéltem a "problémát", szinte láttam, hogy széttárta a karját és csak annyit mondott, hogy "Itt nincsen most senki! Mégis mit vár Tőlem, mit tegyek?" Fura, nem? Mondtam Neki, hogy 30 fokos kánikula tombol, de Ő erre is csak azt tanácsolta, hogy telefonáljak vissza hétfőn. Háááát, érdekes... És szomorú... És... :(

Na de itthon is folytak az események. Peti füvet nyírt, Én főztem és palacsintát sütöttem. Na meg egy kicsit vissza is feküdtem aludni. Már írnom sem kell, hogy jöttek természetesen a kutyik is. Szeretek Velük puhulni! :) Hallom, ahogy szuszognak, nyugodtan, békésen... És úgy örülnek, mikor megpuszilom Őket vagy csak egy simit kapnak.
pici kutya ma túlságosan is örült eme cselekedetemnek és rúgkapálni kezdett, amit az Én bal szemem bánt. Konkrétan úgy telibe találta, hogy még most is fáj. Szúr vagy mi... Látni látok, de egész nap könnyezik a szemem és folyik az orrom. :O Sebet nem láttam a tükörben és nem is piros a szemem, szóval fogalmam sincs, hogy ez most komoly vagy sem.  Majd meglátjuk, változik-e holnapra...

Délután pedig nekiestem a billentyűzetemnek és szétszereltem. Mikor minden csavart kiszedtem és leemeltem a hátulját, akkor láttam, hogy ezt innen tuti nem fogom kitisztítani. Egyszerűen egyben volt vagy mi... Ezért visszacsavaroztam mindent és elkezdtem felülről tisztogatni, azaz kipiszkálni a billentyűk közül a port és szőrszálakat. És akkor az egyik megmozdult, majd kipattant. :O Tehát ez a klaviatúra ilyen: Utána simán kiszedtem minden egyes darabját és egyenként takarítottam le őket, majd visszapattintottam a helyükre. :)
Sajnos azt nem tudom mondani, hogy jobb lett a helyzet, de legalább tiszta. :D

Ezek után már csak locsoltunk, kicsit növénykét kötöztünk és gazoltunk, majd kutyókkal játszottunk. És este lett. ;) Én meg darabokban írom a bejegyzést, mert néha nagyon szúr a szemem... :(

A legfontosabbat majdnem kifelejtettem: Ma meghirdettük a IV. Russell Terrier és Beagle túrát. :) Még sok szervezés áll előttünk, de remélem, hasonlóan szuper lesz, mint az eddigiek! :)

Péntek:

A mai napot külön töltöttük. Peti Szarvasra utazott a családjához, Én meg itthon maradtam a manókkal és a teendőimmel.

Leginkább takarítottam, de emellett sok időt szenteltem a túra csapatunk logójának tervezésével, vagyis leginkább a kivitelezéssel. Egész jó lett! Ugyan még nem ismerem 100%-ig a Photoshop rejtelmeit, de haladok... ;)

Nagyjából erről szólt a nap. Este, kb. 7-től buli van a lakóparkunk közepén. Konkrétan olyan érzésem van még most is, mintha egy lagziban csücsülnék. Annyira nem kellemes... Bíztam benne, hogy mondjuk 10-kor elcsendesednek, de... Nem! Még most is nyomják... :O Nagy a buli! :D

Van itt még egy mini megemlíteni való, hogy már alig tudom leütni a billentyűket a klaviatúrán, szóval azt hiszem, holnap szétszereljük és kipucoljuk! Gyanítom kb. 1kg macskaszőrt találunk majd...

Csütörtök:

Kicsit el vagyok havazódva. Éppen a Photoshop-pal és egy PDF készítő programmal ismerkedem... Bizony: Már megint a kutyás túrát szervezem, vagyis szórólapot tervezek.
Vagyis a terv már megvan, de... A nyomda nem bír vele. :O Én meg eltökéltem, hogy egy hétvége alatt elsajátítom a fenti programokat és elmerülök bennük. Csak, hogy szuper jó és szép legyen a szórólapunk. Ahogyan azt megálmodtam. :) Maximalista lennék??? Áááá, csak szeretem a szépet és a jót! :D

Zagyva vagyok, bocsánat: Késő van... :(

Ma kvázi ennyi történt. Meg egy kis meglepit készítettünk egy kollégánknak, de pszt! Erről majd hétfőn... :D

Masuka egyre jobban van. Már egyáltalán nem láttam, hogy nyalizná a lábát. A vakarózás néha még feltűnik, de az sem vészes. Ma reggel azért visszabújtunk pár percre az ágyba és olyan tündérien befúrta magát Apa-gazdi párnája alá. :) Kis drágám!
Süti manó pedig szorosan mellém kucorodott. Aztán csalódott, mikor felkeltem és zuhanyozni indultam. :( Na majd talán holnap. ;)

Most csak erről mutatok képet:
 

Egy évvel ezelőtt...>>

Két évvel ezelőtt...>>

Szerda:

Jelentem Masnika sokkal jobban van! :) Igaz, még néha vakarózik, de - hogy lekopogjam -, a lábikó nyalizásról leszokott. De addig biztos, míg hat a szuri... A kedve szuper! Hozza a labdáját, a huzit. Bármit, amit dobálni lehet... ;)
Ma este gyakoroltunk is. Mert ha már ennyire rá van kattanva a labdára, akkor csináljuk az ésszel. :) Azt ugye már tudja, hogy nyugton kell maradnia, míg nem hallja a "Mehetsz!" vezényszót. Ma este pedig újat tanultunk: Leültettem, majd mondtam Neki, hogy "Figyelj!" és a buksija fölé dobtam a lasztit. És Ő elkapta!!! Ugyan nem sikerült mindig, de nagyo kis ügyes Jack Russell Ő! :) Mától ezt is gyakoroljuk majd a visszahozás mellett...

Ma sokat dilemmáztam a napokban említett hiposzenzibiláláson. Keresgéltem a neten cikkeket, megpróbáltam sorstársakat keresni... Végül délután úgy döntöttünk Apa-gazdival, hogy beszélek majd a dokinénikkel és ha vége a "pollen-szezonnak", akkor belevágunk. Már előre félek az anyagiaktól, de ha ezzel jobb lesz Masninak (még, ha csak 70%-ban is biztos), akkor meg kell próbálnunk! A szteroidot nagyon ellenzem, hosszú távon tönkre tenné a pici kuttyot... :( Igaz, hogy ennek a kezelésnek is vannak mellékhatásai, de elég kis valószínűséggel és állítólag nem olyan vészesen... Majd meglátjuk, igazság szerint egy kicsit még hezitálok.

Viszont ma rájöttem, miért olyan "öregemberes" a kis manó tekintete. A szeme körül tele van pici, apró sebekkel, mert ott is kivakarta. :O Gyorsan bekentem a múltkori szem-géllel, remélem az segít a gyógyulásban.

Úgy alakult, hogy ma csak Masniról írtam... Pedig itt van ám Mindenki! A Többiek kicsattannak az egészségtől! :) 

A szervezkedést már nem is írom, mert állandó jelleggel van jelen a napjaimban. Ma elküldtem a szórólapunk tervét, kaptunk támogatói csomagot, egyeztettünk "szervező-társammal". Élvezem! ;)

Kedd:

Átlagos, dolgos munkanap volt a mai. Reggel állati fáradtan ébredtem, majd vissza is feküdtem kicsit az ágyba. Ezért picit csúszott az indulás, na meg a melóba érkezés. De sebaj...

Munka után haza siettünk, gyorsan beraktam egy mosást, közben pedig leszedtem a padlizsánt és a paradicsomot. Előbbit már meg is csináltam krémnek. Megint van holnapra ebédem! :)

Közben, egész nap szinte a Túra csapat  logóján és "szórólapján" dolgoztam. Agyaltam, tervezgettem, stb... Remélem, sikerül összehozni. ;) 

Masnika:
Szegényem reggelre nagyon rosszul nézett ki. Nem is tudom, mint egy öregember. :( Olyan fáradtak voltak a szemei és nem is csillogtak. Mikor bejött az ágyba Velem, nem tette le a buksiját sem. :O Tartotta, de persze aludni akart, fáradt volt. Nagyon aggódtam érte és így hagytuk itthon. Abban bíztam, hogy majd pihenni fog egész nap. Talán így is volt, mert bár még mindig olyan kis öregemberes a tekintete, de a szeme csillog! És hozta a labdáját, ami után nagyot labdáztak Apa-gazdival. ;)
Vakarózik még, de a lábiját nem nyalja és nem is harapdálja!!!! Elkiabálni sem akarom, de ez talán a szuri hatása. Hogy mikorra gyógyul meg teljesen a lábikója? Félek, hogy lesz az egy hónap is… Pont, mire kimegy majd a szuri hatása…. :O

Hétfő:

Ma szabin voltam. Intézkedtem, szervezkedtem, tervezgettem... De leginkább a kertet túrtam. ;)
Többek között a nagy virágoskert volt terítéken. Annyira gazos volt szegénykém, hogy ránézni is rossz volt. :( Ez a nyár nem nagyon kedvezett a kert munkáknak: Vagy dög meleg volt és forróság, vagy a szúnyogok csípkedtek... De az eső is ömlött rendesen.

Mára enyhülést ígértek, gondoltam könnyebb lesz a gazok felett görnyedni. Délelőtt állat meleg volt: tűző napsütésben bírtam azt hiszem délig, majd kénytelen voltam bejönni "hűsölni". Gondoltam is, hogy jön az a hidegfront, csak késik kicsit... ? :O 
Nem kellett sokáig várni. Kb. 2 körül megint kimentem és éppen hogy 3 után kicsivel befejeztem a tervezetteket, megérkeztek a sötét fellegek. Dörgött, villámlott és zuhogott! Bent a házban Vilike még a szekrény alá is bebújt egy nagyobb dörgésnél, úgy megijedt... :( Aztán hamar előbújt egy kis simire és helyre állt a rend. A vihar Dél-Nyugati irányból érkezett és nagyon verte a falat, ablakokat. Kicsit be is áztunk az ablakok alatt, de nem vészes. Ritkán ver arról az eső ennyire erősen.

Kb. 1,5 órán keresztül tombolt, majd vége lett a felhőnek és kisütött a nap. :D Kutyókkal kimentünk és szemrevételeztük a "viharkárokat". Felkötöztem, amit kellett, fotóztam, aztán vártam haza Apa-gazdit.

Mentünk ugyanis Masnival dokihoz. Ez az utóbbi hónap nagyon nehéz volt allergia szempontjából. Szegénykém lábai vörösben izzanak, hiába az antihisztamin, hiába a halolaj szirup és még a heti egyszeri fürdetés is. Illetve ez mind nagyon jó, csak talán kevés. :( Masnika mai napja nem állt egyébből, mint láb nyalogatásból, majd harapdálásból, aztán vakarózásból... Estére a füle tövét véresre vakarta, ezért úgy döntöttem, orvosi segítséget kérünk. Egy új doktornénihez kerültünk, de mivel ott már mindenki ismert Minket, az új doktornénivel is olyan volt, mintha rögtön ismerősök lennénk. ;) 
Először is átnéztük Masnika eddigi kórtörténetét, majd a lábikóit, az egész testén a bőrét... Végül a bűzmirigyét is, amit nagyon jól tettünk: Tele volt és gennyes is volt. :O Nagyon jó, hogy most kiürült! Aztán beszélgettünk, latolgattuk a lehetőségeket. Most is szóba került a hiposzenzibilizálás, ami ugye hosszadalmas és költséges. Viszont nem is 100%, hogy hatásos. :( Aztán úgy döntöttünk, hogy mivel tavaly is "csak" augusztusban jelentkeztek a nagyon durva tünetek, ezért most bevállaljuk a szteroid szurit. Nem vagyok oda érte, mert sok rosszat hallottam róla, ám az biztos, hogy ez nem lesz állandó!!! Ha egy évben egyszer kap ilyet Masnika és ez tényleg megoldja a viszketését, akkor megéri. Annyira látni Rajta, hogy szenved, Mi nem is tudjuk igazából, miket áll ki a pöttöm tündérke. Most egy hónapra biztosan rendbe jön, aztán talán utána már eltűnik az a pollen, ami ennyire megnyomja a tüneteket. Nagyon bízom benne!
1 hónap múlva kontroll...

Vasárnap:

Ma rekordot döntünk, már ami a képek mennyiségét illeti. :D Olyan sok minden történt ma Velünk, hogy azt mind, mind meg kell mutatnom. ;)

Először is: mára terveztük egy újabb túra letesztelését a Gödöllői dombságban, Babatpusztán. Félig-meddig sikerült is, de nem kicsit szenvedtünk meg vele. Azaz csak a Magam nevében nyilatkozom, Peti nem izzadt annyira és ezért a bogarak sem támadták. Ellenben Engem!!! Belerepültek a szemembe, az orromba. Hiába mentem gyorsan vagy épp megálltam. Borzalmas volt. A levegő annyira fülledt volt, sehol még egy enyhe szellő sem, hogy álló helyzetben is csurgott a halántékomon a víz. :O 
A terep egyébként szuper jó! Kevés a szint emelkedés, szép a táj, tehát jól járható. Egyetlen és egyáltalán nem elhanyagolható szempont az utak jelzése vagy nem jelzése. Egyrészt sokkal több út van, mint a térképen. Másrészt még a jelzésekkel is gond van. Itthon is megnéztük és tényleg: A térképen sárga kereszt, míg a helyszínen sárga csík szerepel. :O Emiatt elég sokszor indultunk el egy úton, majd jelzés hiányában visszafordultunk. Aztán egy másikkal próbálkoztunk, aminek egyszer csak vége lett... :(
Végül visszamentünk egy olyan elágazáshoz, ahol még tudtuk, hol vagyunk és egy másik kört jártunk le. Sajnos nem sikerült egy teljes túrát letesztelnünk, de talán ezt a rövidebb szakaszt is "felhasználhatjuk" majd. Vagy esetleg pár héttel később ismét nekiugrunk ennek a terepnek. :)
Kutyóink mindenesetre nagyon élvezték. Kellemesen elfáradtak és annak rendje-módja szerint elterültek hazafelé az autóban.
Sütiről kell még írnom, mert nagyon büszke vagyok Rá! Visszafelé, már majdnem Babatvölgyben egyszer csak átfutott az úton egy róka. Óóóóóóóóó!!! Masnika szerintem nem vette észre, hála az égnek. Süti azonban igen és azon nyomban eltűnt a róka után az erdőben. :( Nem kicsit ijedtünk meg, de nem pánikoltunk. Hívtuk vissza Sütit: Parancsolva és úgy, mikor vacsi van... :D Masnikát felkaptam az ölembe, majd Peti már indult volna Süti után... Ám akkor édes Beagle kutyókánk megjelent a bozótosban és lobogó fülekkel dobbantott az út szélén. Hogy melyik visszahívás hatott, nem tudom pontosan, de soooook virsli karikát kapott jutalmul és nagyon sok puszit!!!! :)

Ja! "Leteszteltük" ma a nemrég átadott M31-es autóutat (vagy autópálya?). Ha azt nézem, hogy mennyi időt megspórolt, akkor nagyon szuper! Azt hiszem 7 perc alatt Gödöllőn voltunk, az M0-tól számolva. Viszont a külső sáv tényleg ráz. Néhol annyira fura érzés, egészen hasonlít a vidámparki dodzsemre. :( Talán kapkodtak, mikor építették? Vagy simán ennyire elhanyagolták? Nincs olyan, aki ezt ellenőrzi, felügyeli???
Ezen túllépve azonban azt hiszem, örömmel fogjuk használni, ha arra megyünk, mert az idő bizony nagyon jelentős tényező! ;)

Itthon gyorsan lezuhanyoztunk, majd ebédeltünk... Majd a kutyókat is lezuhanyoztuk.
Masnika már kezd hozzászokni ehhez a hetente jelentkező hercehurcához. Na nem tetszik ám Neki, de... Mit tehetne? :) Mondjuk ám Neki, hogy ez érte van. Mert amúgy állati csúnya mostanában a lábikója. Valószínűleg a pollenszezon is közrejátszik, mert télen azért nem ennyire gáz a helyzet. Akkor egészen kordában tartjuk az allergiáját a Suprastinnal meg a halolaj sziruppal! Ma még talán az is vigasztalta a mini manót, hogy nem egyedül került a zuhanyrózsa alá.
Bizony! Sütit évente egyszer fürdetjük, nyár vége felé... Lehet, hogy nem ártana évi 2-re módosítani ezt a tevékenységet, de... Amíg nem érezzük égető szükségességét, addig nem tesszük. ;) Viszont ugye Süti sem az a víz imádó fajta. :O Hiába mondtam Neki, hogy vannak olyan kutyusok, akik boldogan rohannak a vízbe, Ő csak remegve állt a kádban és csak azt várta, mikor lesz vége a vizezésnek... Nem húztuk az időt, gyorsan samponozás, majd öblítés és már törölközhettünk is. :) Jutalma egy szépséges répa volt a buksipuszik mellett természetesen. ;)
Masnika nem kért répát. Inkább a labdáját hozta és rakosgatta, hogy dobáljuk. Mi pedig boldogan megtettük! ;) 

Aztán még kertezni is volt időnk. Kénytelen voltunk, a hétvégén nemigen tettük. :(
Peti szőlőt metszett, tököt vagdosott, Én pedig segédkeztem. Az is megér egy fejezetet, hogy miért vagdostunk tököt. A veteményesünk szélére is palántáztunk, hogy takarjon, majd ha felnő. Valamiért nem szeretem, hogy a szomszédaink direktbe és totálisan átlátnak hozzánk, még ha az csak a vetemény is. Az egész kertünk úgy van kialakítva, hogy mindenhol takarjon a felnövő tuja vagy virágos bokrok, stb... Viszont a vetemény ebből a szempontból bajos, ugyanis onnan jön a fény, a napsütés, ami nagyon is kell! Ezért idén odaültettük a kukoricát, a középső részre pedig a tököt, ami gyönyörűen fel is futott a kerítésre. Igen ám, de mivel a szomszéd felől kapja a legtöbb fényt, nagyon átnőttek a hatalmas levelei. Én, mint - úgy gondolom - jó szomszéd, szóltam is, hogy átmennék és levágnám az átlógó leveleket, mert a kerítés ezen oldaláról nehéz. Ám Ők azt mondták, nem probléma, majd levágják Ők, Én ne fáradjak. Tényleg nem erősködtem, csak egyszer kérdeztem rá, hogy  "biztos?, Mert Én nagyon szívesen!". Lehet, hogy jobban kellett volna erősködnöm. :( Ugyanis mára Ők levágták. De nem ám csak a leveleket!!! Az összes felnőtt hajtást, mondhatni tőből levágták. :( Majdnem szörnyet haltam, mikor megláttam, de... végülis ez van. Az egy kerítés, azt hiszem Ők is építették, szóval egy szót sem szólhatok. Nem is tettem. Peti "eltakarította" a maradványokat, Én pedig összegyűjtöttem a terméseket. Jövőre meg majd kitalálunk valami más megoldást a takarásra...

Már csak annyit említenék meg a mai napból, hogy a sufniba felkerült 2 új polc. A kerítés deszkákból megmaradt és lelazúrozott léceket fúrta (vagyi szögelte) fel Peti a falra. Most a dísztökök fognak rajta száradni, aztán pedig bármire is jók lesznek. ;)

Így a végére azt hiszem, nem csak  képekben döntünk csúcsot. Sokat is írtam... :)

Szombat:

A héten volt Anyukám születésnapja. Ám, mivel aznap nem voltak itthon, ma vonultunk át családilag felköszönteni. :) BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT!!! (itt is...)

Ettől függetlenül nagyon örültünk, hogy itt a hétvége. A még mindig tomboló kánikulának már nem annyira... Még az éjszaka felettünk (és az egész országon) átvonuló fergeteges, orkán erejű széllel járó zivatar sem tudta csillapítani a hőséget. Még inkább fülledtséget hagyott maga után... :(
Éjfélkor még fel is riadtam és nagyon elgondolkodtam az ablakok bezárásán... Mindegyik bukóra volt eresztve: Végül nem csapkodta a szél, de érezni lehetett a házon átsüvítő huzatot. :O

Reggelre semmi nyoma nem maradt az éjszakai ítéletidőnek. Kis csapadék volt a teraszon, de nem sok... Mindenesetre a billenőset nem raktuk ki. Helyette inkább reggelit csináltam, majd visszafeküdtem az ágyba. Kutyik is jöttek Velem és egy nagyot szundiztunk. :)
Majd mostam, teregettem, főztem... Peti pedig füvet nyírt, közben pedig ömlött róla az izzadtság. Említettem, hogy nagyon fülledt meleg volt? :D

Délután aztán készülődtünk és átmentünk először Bátyámékhoz, majd együtt a Szüleinkhez. Anyukám meglepődött, de örült! Ez volt a cél. :) Szerintem egy nagyon jól sikerült délután volt a mai. Bízom benne, hogy nem ez volt az utolsó!
Kicsit iddogáltunk, édességet ettünk, majd a fiúk kártyáztak, Mi lányok és Ákos pedig társasoztunk. Közben előkerült egy csuda finom (fiűk szerint) pálinka, sörös dobozok... És beszélgettünk.
Hamar besötétedett és Mi indultunk haza. Itthon már nagyon vártak az éhes manócskák. :)

Röviden ennyit a mai történésekről. Most már álmos vagyok...

Péntek:

Végre péntek!!! Nagyon vártam már... Elfáradtam, kifáradtam... Sokat szervezkedtem ma is, e-mail-t küldtem, fogadtam, egyeztettem, logot szerkesztettem, stb, stb... Természetesen a Russell terrier és Beagle túra csapatról van szó. :) Nagyon élvezem, de azért fárasztó is.

Reggel korán keltünk. Peti locsolni ment a kertbe, na meg Masnira vigyázni. Én pedig Sütivel menetelni indultam. Egészen ügyes volt ma, bár sokat kell "rángatni". De a kezdetekhez képest nagyon sokat fejlődött. Annyira okoska, ahogy figyel néha Rám. :) 

Masnika nem jött. Nem is tudott volna szerintem... Mikor reggel kiengedtem Őket és Masnit nem láttam az ajtóban csücsülni a reggelire várva, már gyanakodtam. Megint békára vadászott. :( Körbe hányta és öklendezte a kertet, annyira rosszul volt... Aztán meg a jobb szemét nem is bírta kinyitni. Valszeg belepisilt a védekező varangy. Hááát, ez a helyzet úgy látszik nem változik béka fronton, mert a kert változatlanul tele van velük, Masnika pedig nem tanul a hibáiból. Őt olyankor a vadász ösztöne hajtja! ;)

Délutánra persze nagyon rendbe jött a manó. Újra kerek lett a világ, kinyílt a szeme, ugrándozott és boldogan futkosott. :)

Én elmentem bevásárolni, majd ideültem a géphez. De már mindjárt bealszom, ezért nem húzom sokáig...

Csütörtök:

Eltelt. Sok minden nem tudok leírni... Volt ma is szervezkedés, mail a túrás szponzoroknak, sikerélmény, egyeztetés! :) 
Közben túlóra Petinek, majd itthon gyors locsolás, kutyázás, cicázás, aztán gépezés. Egy kis gyomorgörcs, de csak vidáman. :D

Mit is írhatnék még? Ma locsolás közben határoztam el, hogy a jövő héten kell Nekem egy szabadnap. Mert ahogy a nagy virágoskert kinéz, az borzalom. :( Tele van gazzal, kemény a föld, kötözni kéne a nagy növényeket, stb, stb... Pedig a dzsumbuj közepén lévő kardvirágok már bimbósak! :O Még sosem volt kardvirágom... És most még virágozni i fog! :)

Kicsapongó is vagyok, vagy összefüggéstelen... Inkább elteszem Magam holnapra.
Egy a mainál jobb nap reményében. ;)

2 kép az Amaríliszekről a lépcsőn:
Miért nem virágoznak??? Persze így is szépek, csak... :O

 

Egy évvel ezelőtt...>>

Két évvel ezelőtt...>>

Szerda:

Ma elkértem Magam a melóból hamarabb, mert Masnival mentünk az ELTE-re. Egy újabb etológiai teszten (Tudatosság/hiedelem tulajdonításának vizsgálata) vettünk részt kisebb-nagyobb sikerrel. 

Mikor kora délután hazajöttem, nagyon örültek Nekem a manók. :) Kicsit tudtam Vlük lenni, de hamarosan indulni kellett vissza. Nagyon nehéz volt Sütit itt hagyni, mert olyan ritka az az alkalom, mikor szétválasztjuk Őket. Nem is értette a kis drága, hogy Ő miért nem jöhet... :( Na de annál nagyobb volt az öröme, mikor hazaértünk. Édesem, nem nagyon távolodott el mellőlem. :)

Na de visszatérve Masnira: Nagyon bíztam benne, hogy a múltkori sikeres, labdázós teszt után ez is sikerülni fog. Aztán megláttam a kísérlet vezetős srácot, a Maga kb. 220 cm magasságával és már tudtam, hogy Masnika megint csak félelmei legyőzésével lesz elfoglalva. :( Bizony: Az ilyen nagy és erős és mély hangú emberek, csakis ijesztőek lehetnek!

Aztán mégiscsak sikerült egy ini-minit feloldódnia. Már nem félt annyira, ámde a labdát nem merte elvenni. Ugyanis pont az lett volna a feladat, hogy abból a dobozból vegye ki a lasztit, ahol a srác állt. Csakhogy Őt nemigen merte, max. 1 méterre megközelíteni. Így sajnos ez a tesztünk értékelhetetlen... :( 
Volt viszont a kísérletnek egy másik része is, ahol Masninak is könnyebb dolga volt, na meg mikor Rá került a sor, a "félelmetes" emberek messze voltak. :) Ugyan ennek a tesztnek az eleje kicsit uncsi volt, és a vége felé már megint csak a "nagy emberrel" akart barátkozni, ezért talán nem figyelt annyira... De azt mondták, hogy ez is elég, valószínűleg Számára is uncsi volt... Ám a lényeget bizonyosan érzékelte az előtte zajló eseményekből.
Készült 2 video is, de ma nincs erőm megvágni. :( Kicsit hosszúak, kicsit uncsiak, és még a kísérlet vezetőket sem tudom kitakarni, szóval talán nem is kerülnek be ide. Akit persze érdekel, valahogy eljuttatom! ;)

Eze után hazajöttünk, Süti rettenetesen örült! 
Kicsit pihengéltünk, majd kimentünk a kertbe. Tartottam egy mini szüretet: leszedtem a paradicsomot, pár kukoricát (amit meg is főztem) és a dísz-tököket. Azt még meg sem néztem -pedig terveztem -, hogy mit kell csinálni ezekkel a dísz-tökökkel, hogy pl. ne fonnyadjanak össze... :O Aki tudja, megírhatja! ;)

Röviden ennyi...
 

Kedd:

Ma olyan szinten nem történt semmi, mint még sosem. :O
Reggel meneteltünk a manókkal, ahol Süti nagyon rosszcsontkodott... :( Aztán etetés, takarítás, készülődés és irány a munka. Ott pedig a túlóra hegyek.
Nekem még jól is jönnek ezek a tovább bent maradások, ugyanis eléggé mínuszban voltam már... Peti viszont ténylegesen dolgozik: Azt mondja, ezek a 10-e körüli napok mindig zűrösek. :(

Így esett, hogy ma még locsolni sem volt időnk. Azaz időnk lett volna, csak már lement a nap, mire hazaértünk és kikeveredtünk a kertbe. A billenős ment egy órát (merthogy az sötétben is tud), a kézi locsolás pedig megmaradt reggelre. Nem nagyon szoktunk reggel locsolni, de most muszáj lesz... :(

Hát ennyi. Még képünk is alig van.
Vilmos:

 

És Zeusz:

 
Egy évvel ezelőtt...>>

Két évvel ezelőtt...>>

Hétfő:

Ma megint lekvárt főztem! :) A hétvégére összegyűlt majdnem 1,5 kg szedret és málnát már tegnap összekevertem a cukorral. 1 napig pihent a hűtőgépben, ma pedig összeturmixoltam, megfőztem és üvegekbe töltöttem.
Szuper jó érzés, hogy a saját kertünkből dolgozzuk fel a gyümölcsöket, zöldségeket! :)

Kvázi ez történt ma. Ezen kívül semmi izgalmas. Najó, mégis... De az családi magánügy...

Egy kicsit ma is túlóráztunk, aztán siettünk haza. Még egészen nedves a föld, így nem locsoltunk. Én ugye főztem, Peti pedig Masuval labdázott.

Vasárnap:

A mai napra pihenést terveztünk. Na peeersze... :D
Reggel még pihentem is egy keveset, aztán mégiscsak ténykedés lett a vége. Peti eleinte tököt és sövényt metszett, majd Tündérfát kötözött... Mindezeket megkoronázva pedig füvet nyírt. Jó sok fű volt most, már régen nyírtuk, ezért hatalmasra nőtt... Én közben főzőcskéztem, mosogattam, vasaltam, rendet raktam, na meg szépen lassan, apránként blog bejegyzést írtam. :)
Már délután 1 óra volt, mire Peti bejött. Megebédeltünk, majd visszafeküdtünk egy kicsit. És eljött a délután, mikor hogy - hogy nem a kertben találtuk Magunkat. :O Nekiálltunk rendbe tenni a veteményest, a gyümölcsöst, de még a kis virágoskertet is! Felkötöztünk, levagdostunk, komposztáltunk, gazoltunk és nem utolsó sorban szüreteltünk. ;) Nagyon sok minden került estére a konyha pultra, neki is álltam őket feldolgozni.

Az idei első érett szőlőfürtöt Peti ette meg és állítása szerint finom, mézédes volt. Éljen!
Itt volt még a padlizsán (1,5kg), amit sütőbe nyomtam és este krémet készítettem.
A kukoricát megfőztem és megettük vacsira. Nyami!
A szedret és málnát pedig megcukroztam, összekevertem és hűtőbe tettem.

Jó kis nap volt!

Állatka bogyókák is jól szórakoztak. Kutyókák kint békákra vadásztak, majd répát rágcsáltak. Cicukák a benti kergetőzős party után kidőltek. Mindenki a cicamínón. Este ugyanez... :)

Szombat:

Ma megint on-line készül a bejegyzés. :) Tegnap hihetetlenül hamar ágyba dőltem. Jól esett: Rám fért a pihenés...

A ma (tegnap) délelőttömet egy cica-szállító projektnek szenteltem. Egy nagyon kedves barátnőm kért segítséget, ugyanis munkahelye új épületbe költözik, a régitől messze. Igen ám, de odaszokott két kiscica, akiket Ők etettek, ők gondozták... És most nincs szívük Magukra hagyni az árvákat. Tündér kis manók, tényleg... :)
Neten kerestek Nekik gazdit, csak a szállítással voltak bajban.

Reggel korán keltem. Illetve csak a hétvégéhez viszonyítva. Gyors cicák-kutyák ellátása után készülődtem és már 7-kor autóba is pattantam. Irány Székesfehérvár!
Pati és Zsömi már az udvaron várták a reggelit, nem is sejtették, mi vár Rájuk. Pati kicsit barátságosabb, még simizni is tudtam, Zsömike is odajött ám, csak a kezemtől félt. :O A kaját viszont elfogadták, hatalmasakat csámcsogva kezdtek neki falatozni. :)
Csak a felét engedtük Nekik megenni, aztán irány a hordozó. Bette barátnőmmel beosztottuk. Ő Zsömit fogta meg, Én Patit. Aztán együttes erővel zártuk rájuk a hordozó ajtókat.

Tényleg nagyon édesek voltak. Annak ellenére, hogy még sohasem utaztak, egy pisszenés nélkül ülték végig a hosszú utat. A hordozókat a hátsó ülésre raktam egymásnak fordítva és egy lepedővel letakarva. Egyszer, mikor megálltam az autóval csak alánéztem, hogy mi újság a cicukkal? Nyugodtan feküdtek és szimatolgattak kifelé. :)

A cél Tápiószőlős volt! Ott Gyöngy várt Rám és a két új cica-lakóra. Már előkészítette Nekik a kis padlást, ahol ideiglenesen lakni fognak. Kaptak vizet, kaját, játékokat, fekhelyet és biztonságot. Most egy hétig oda lesznek bezárva, hogy szokják a helyet és Gyöngy hangját, aki naponta többször is felmegy hozzájuk. :)
Miközben Gyöngy kiengedte a fiúkat a padláson, Én körbenéztem az udvaron. Igazi kánaán! Nem csak a cicuknak, még Nekem is az lenne.:) A telek oldalában egy kiserdő, hátrafelé egy akácos, az udvar pedig naaagy területen lenyírt fű. Szomszéd? Kb. 100 méterrel arrébb minden irányban. Igazán ideális. :)
Nagyon kedvesen fogadtak: Miután a cicákat biztonságban tudtuk, kaptam inni, csomagoltak Nekem sütit... Kicsit beszélgettünk, cicáztunk a kicsikkel, majd elköszöntem. Késő volt már, Én fáradt és még várt Rám a haza út, plusz a délután.

Délután Bátyámékhoz mentünk szalonnázni. Egy újfajta sütögetős módszert és szerkezetet próbáltunk, teszteltünk... Szuper jó kis kütyü!!! :) Egy öntöttvasból készült összenyomható sütögetős bigyó, bele lehet rakni a húst, szalonnát, virslit, zöldséget, bármint. Mivel iszonyatosan gyorsan áthevül, ugyanilyen iszonyatosan gyorsan sül benne az étel! A szalonna összes zsírja a kenyérre kerül (kivétel, amit mellé öntünk :D) és nem a tűzbe csöpög!
Miután jóóól beuzsonnáztunk, borocskáztunk, fiúk töményeztek, leültünk filmet nézni. A film választás nem mindig hoz olyan eredményt, hogy az mind a négyünknek jó legyen. Ezúttal azonban egy nagyon szuper filmet sikerült választani! Hidalgo

Film után már csak hazajönni volt erőnk, majd Én kidőltem. :D

Még egy szösszenetet le akartam írni, mert nem először foglalkoztat a dolog. Nevezetesen az autópálya és a magyar közlekedési "kultúra".
Kérdés: Minek nekünk 3 sávos autópálya, ha még mindig csak 2 sávot használunk? A legszélső sáv valamiféle szégyensáv lenne??? :O
Ha jól emlékszem, Nekem talán a legelső KRESZ órán megtanították a jobbra tarts szabályát.Nem hiszem, hogy csak a Mi oktatónk volt ilyen alapos. Ennek ellenére már nem először tapasztalom, hogy a mai autósok zöme (mert némi kivétel azért akad) beáll 110-120-al a középső sávba és halad. Mintha nem is nézne sem hátra, sem oldalra, csak előre... :( Mind két legutlsó esetben hétvégén jöttünk-mentünk az M7-esen. Sem kamion, de még csak busz nem közlekedett, hogy arra lehessen fogni: azoké a külső sáv.
Ja, és persze ki van írva: Jobbról előzni tilos! Én tegnap jöttem szépen, jó tempóban, igyekeztem tartani az állandó 130-at és figyelni a jobbra tarts-ra. Legtöbbször a külső sávban, hiszen úgy a szabályos és még üres is volt. Tehát jobbról előztem, ha úgy vesszük. Nem keveset... Most akkor ki sértette meg a szabályokat? Vagy hogy is van ez???

No jó, nem vagyok Én hivatott ezeket boncolgatni, de valaki már megmondhatná a tutit, mert véleményem szerint ez a helyzet balesetveszélyes! Továbbá kérem minden autós társamat: Használjuk a külső sávot is! Hiszen nem kevés pénzbe került...

Péntek:

Megjósolták, jött is. :) Vessenek meg, de Én örülök neki! A földnek kell az eső, Nekünk nem kell locsolni... :P Meg ha végig locsoljuk is az összes délutánunkat, annyit sosem ér, mint egy jó kiadós eső.

És ma az volt! Délelőtt úgy zúdult alá, hogy azt hittem el sem áll. :O Már mikor befelé mentünk a kocsival, csak azt láttuk, hogy előttünk - azaz Pest fölött - iszonyú sötét fellegek gomolyognak. A metróba még sikerült szárazon lejutnom... De onnan föl! Az nem volt semmi. Míg a melóba értem úgy eláztam, de úúúúgy! Hogy még 2 óra múlva is vizes volt a pólóm, ezért csak remélni tudom, hogy nem fáztam meg. Ugyanis fáztam is egy picikét... :(

Na de nem ez a lényeg, erős vagyok, úgysem leszek beteg!
Egész nap borongós volt az ég, néha csöpögött, néha dörgött, aztán csak nem esett. Még itthon sem, csak kicsit pötyögött az eső, de egyáltalán nem volt zavaró sem.

Mikor befordultunk kicsiny utcánkba azért elámultunk a látványtól. Rendben van, hogy nagyon sok eső esett, de... Konkrétan úszott az utca. Mondjuk várható volt, de... Anno elhatároztam, hogy nem írok az utcánkban dúló mizériákról. Most is legyen elég annyi, hogy az utca legelső lakója épített egy járdát a kerítés mellé. Hááát, Én ezt sem tartom szuper ötletnek, hiszen vízelvezetés még így sincs, de... Már bocsánat, de ott tartok, hogy lesz...rom. :( Viszont a földet, amit kiszedtek onnan, ahol most a járda van, azt "nagyon okosan" mind az utca közepére töltötték, ezzel kvázi megemelték az utca szintet. Persze még így is mélyebben van, mint lennie kéne, de: Ha eddig sem volt hova elmennie a víznek, akkor most hova menne??? Pláne, ha a mélyedést, amiben megállt, jóóól lecsökkentették. Most erre mit mondjak??? :( Na még csak annyit, hogy most már a többi lakó is a járda építésén gondolkodik, ami megint csak nem probléma, de: Azzal megint csak kevesebb helye lesz a majdani csapadéknak (tónak).
Hát ez van. Nem kell manapság előre gondolkodni: minek? Ha valaki mégis megteszi és próbál rávilágítani a lényegi megoldásra, akkor azt lehurrogjuk és furán nézünk rá... Ez a Mi országunk. Itt a kis utcánkban ugyanez megy kicsiben... Utca téma vége! (Így is sokat meséltem.)

Este tehát itthon voltunk, fotóztunk, megállapítottuk, hogy minden nagyon gazos. Ám  mostani hétvége sem lesz tele dolgos napokkal... Illetve igen, de korán sem annyira, mint mondjuk tavaly vagy azelőtt!

Aztán bent a házban megint megfürdettük a pici kuttyot. Nagyon csúnya szegénykémnek a lábija. Mondjuk szerintem nyalizza is, ami miatt egyre csak kisebesedik. :( Ez a sampon direkt hipoallergén és rengeteg bőr nyugtató van benne... A doki szerint nyugodtan fürdethetjük vele hetente. Pláne, mikor ennyire csúnya... :(

Csütörtök:

Na ma aztán tényleg nem történt semmi, de semmi különös...
Még mindig fáradt vagyok reggelente, ami megnehezíti az időben ébredést. Aztán etetés, takarítás, majd meló. A melóban ma egészen sokat intézkedtem, leveleztem egy kedves Russell és Beagle túra szervező társammal. :) 

Aztán egy kis túlóra után hazafelé vettük az irányt. Itthon már tűkön ült a manó sereglet, csak úgy ugrabugráltak, mikor megérkeztünk. :)
Gyorsan megszemléltük a kertet, Szedret és málnát szedtünk, majd a házban folytattuk a semmit tevést. :D

Most itt tartunk. A kutyók már alszanak, Cicuk is lefeküdtek, csak Ábel várja éberen az éjszakai tejcsi adagját. :)

Szerda:

Ma voltam egy igen neves és annál még drágább edény forgalmazó cég bemutatóján. Elég régóta rágta már a fülemet egy hölgy telefonon és még egy ajándékot is ígért, csak menjek el. Végül is azt kell, hogy mondjam: tetszett! Ám mégis hogyan gondoljak most Én méreg drága sütő és főző edényekre mikor még konyhám sincs??? Olyan nehéz ezt elmagyarázni bárkinek is, hiszen el sem hiszik. Pedig vannak olyan emberek is, akik Nálunk sokkal sanyarúbb környezetben kényszerülnek élni. Mi ugyan még mindig a betonon és az arra lerakott ősrégi, állati poros szőnyegeken járunk, a falon csak a vakolatot látjuk, amin néhol kirajzolódnak a téglák körvonalai, a konyhaszekrényem egy a Szüleimtől kapott szoc.reál nappali szekrény... De boldogok vagyunk! Mert van fedél a fejünk felett, mert itt vagyunk Mi egymásnak és még a manókról is gondoskodunk. ;) Hogy kell-e még ide méregdrága főzőedény??? :D Asszem előbb hitelt törlesztünk, aztán befejezzük a házat, na talán majd azután gondolkodhatunk ilyeneken, ha élünk még... :O
Mindenesetre ajándékot tényleg kaptam: Egy késélezőt, ami tényleg nagyon jó minőségű. Örülök is neki, hiszen nem volt ilyenem. :) A hölgy pedig remélem, azért is kap némi jutalékot, hogy legalább ott voltam... 

Ezen kívül öröm is ért ma, mert leveleztem barátnőimmel, alakul a hétvégi cica-szállító projekt, egyszóval eltelt a nap...

Itthon semmi extra, későn értünk haza, mert túlóra van. Peti eléggé magára maradt a melóval, Én meg plusz órákat gyűjtögetek.

Hát ennyi...

Kedd:

A hétvége kipihenése még mindig tart. :D Mág ma reggel sem sikerült időben ébredni, Vilmoska szegény hiába vetett be mindent...
Szóval egy kis "késéssel" ugyan, de elindult a nap. És mivel mára már viharokat mondtak, gondoltam reggel szüretelünk. Történetesen paradicsomot, paprikát és szedret szedtünk...  Aztán mivel még maradt a hétvégi padlizsánkrémből, ezért úgy döntöttem, ma egész nap hazait fogok enni. ;) Csomagoltam krémet, zöldséget, így csak pár bagettet kellett vennem... :) Édes érzés, mikor az ember a saját termését eheti!

Az eső persze nem nagyon jött, várt estig. Most iszonyatosan villámlik, dörög és esik, közben pedig fúj a szél ezerrel. A locsolás letudva, de remélem jég nem jön vagy valami hasonló. :O

Ezen kívül nincs semmi extra. Masninak kiváltottam a szemkenőcsét és már el is kezdtük kenegetni... Nagyon ügyesen tűri, bár közben is csak a labdáját lesi. :D

Hétfő:

Pont a hétvégén tették fel Nekünk újból a kérdést, hogy Masnikát miért is hívják Masninak? És Mi elmondtuk, hogy eredetileg fiú terrier volt tervben, akit Kavicsnak neveztünk volna. De az alomban Masnika volt a legszebb, egy szem kislányként... És a hirtelen névválasztás eredménye Masni lett. Ez az igazság!

Ám ma Emese doktornéni rájött a valódi okra. Talán igaza van és a tudatalattink tréfált meg Minket azon a tavaszi napon. Vagy már előre láttuk, amit eddig Mi sem vettünk észre. :D
Kicsi tündér kutyusunk buksijának rajzolata tényleg hasonlíthat egy masnira, ha úgy nézzük. Most, hogy valaki rávilágított a dologra, egyre jobban látom Én is. ;) Minden a helyén van: Két oldalt az elálló fülecskékkel lesz teljes a kép, középen pedig a mini fekete folt, ami átköti a két szélső feketeséget, a masni közepe... A csomója vagy hogyan mondják. :O
Szóval ezennel bővült Masni nevének sztorija. Köszönjük Emese. (:D)

És hogy miért is voltunk ma doktornéninél? Már tegnap is észrevettem, hogy Masnika bal szemén van valami. Nem is igazán sebnek láttam, inkább valami duzzanatnak. Nagyon nem aggódtam, hiszen picurka is volt, láthatólag nem szenvedett tőle... Aztán tegnap este már próbálta kapargatni. Na ekkor döntöttem el, hogy abból baj nem lehet,ha megmutatjuk egy orvosnak.
Emese néni szerint ez egy seb (és tényleg!), ami bármitől lehet. Valamivel felsérthette, de az is lehet, hogy a békák mittomén milyen váladéka irritálta és Masu manó saját magának vakarta ki sebesre. :( A lényeg, hogy kaptunk rá egy gélt, amit majd holnap kiváltok a patikában és kenegetjük, míg újból szépséges nem lesz a szeme a pici kuttynak.

Mára ez volt a lényeges, na meg a szervezkedés, fényképek feltöltése, egy csomó e-mailre válasz, stb... Persze, hogy a tegnapi túra kapcsán volt mindez. ;)