A Nagy család élete

Hétfő:

A mai napomat szinte teljes egészében a túra körüli utó"munkák" töltötték ki.
Persze elmentünk dolgozni, majd haza... De onnantól kezdve csak azzal törődtem, hogy minden kép a helyén legyen, átméretezve, feltöltve a közös albumba, e-maileztem sokat... Majd megírtam az élménybeszámolót a Túra Csapat blogjába. :)

Ezért persze a Nagy család blogja egy kicsit háttérbe szorult, de egyetlen napra remélem megbocsátható. :) Kutyókáink még mindig pihenik a tegnapi nap fáradalmait és izgalmait. Picit ugyan huza-vonáztak, de hamar abbahagyták. :O Sütike rendíthetetlenül őrzi a rágcsa-csontját és bárki közelít, rámorog. :O Szegény Ábel és Vili reggel nagyon megijedtek. Nem is sejtették Ők, miért kuksol Süti a helyén... Ők csak gyanútlanul arra sétáltak. :D

Egyetlen képet hoztam: Az esti huza-vonáról...
Nincs is több kép. :(
 

Most pedig bebújok az ágyba, mert iszonyatosan fáradt vagyok...
És még a torkom is fáj. :(

Egy évvel ezelőtt...>>

Vasárnap:

Eljött a nap: végre! Az időjárás is kegyes volt, csapadékmentes...
Így megtarthattuk a IV. Russell Terrier és Beagle közös túrát! :)

Röviden: Nagyon-nagyon jó volt!!! :D

Kicsit hosszabban: Szuper jó volt! :D
Csókakőre mentünk, a párszor már letesztelt útvonalat lejárni. Kiszállva az autóból, majd elfújt Minket a hűvös, csípős szél. :O Ami azért volt kellemetlen, mert itthon hagytam a kabátomat, csak egy pulóvert vittem. Mondjuk már akkor gondoltam, hogy nem lesz itt gond, úgyis megyünk majd, még melegem is lesz. Így is lett. Egész túra alatt öltöztem és vetkőztem. :D 
No de: Összesen 15 kutyus és (Bocsánat, de) sajnos nem tudom hány gazdi indult neki az emelkedőnek. Jó tempóban haladtunk, mégsem siettünk. Minden elágazásnál bevártuk egymást... A kutyák nagyon egymásra találtak. Iszonyatosan sokat rohangáltak, kergetőztek. Senki nem harcolt, Mindenki barátságos volt! Egy igazi, szuper hangulatú túra volt a mai. :)
Sár volt, de egyáltalán nem vészes. Az Én cipőm és a nadrágom is szinte patyolat tiszta maradt. Nem úgy a kutyóké! Főleg Drazsé s Bodza voltak a nagy dagonyázók. :D Mintha hívta volna Őket az összes pocsolya. :D
A táv 7km volt, ami nem is tűnt annyinak, lévén miután felértünk, szinte totálisan vízszintesen mentünk. Majd visszaértünk a parkolóba, ahol pihiztünk, ettünk-ittunk...

Utána pedig vetélkedtünk! :) A túráinkat úgy építettem fel, hogy a hosszabb "séta" után mindig van egy "Agytorna", ami inkább csak a gazdiknak szól, utána pedig egy ügyességi feladat, ahol a kutyók remekelhetnek. Ma is így volt. Az agytorna egy 3 feladatból álló rejtvény volt. (Szókereső, képrejtvény és logika...) És Mindenki megfejtett mindent!!! Hurrá!!! Persze az idő is döntött, így helyezetteket is hirdethettünk. Ők kaptak egy-egy nagyobb ajándékot is, ám apróságokat Mindenki kapott: Illetve a kutyók! ;)
Az ügyességi feladat ma egy kis agility pálya volt a végén egy kis furfanggal. Az agility felszerelést Zsuzsinak köszönhetjük, aki a sajátját kölcsönzi Nekünk minden túrán! A végén a furfang pedig egy teli doboz teniszlabda volt. Konkrétan 170db laszti közé rejtettem el egyet, amin volt egy mancs, egyébként ugyanolyan citromsárga és ugyanolyan "szőrös" volt, mint a többi. Na ezt a lasztit kellett kikotorni a dobozból, majd visszafutni a kiinduló pontra. :) Ahogy láttam, Mindenki élvezte. Ugye? ;)
A feladatok után még összeszámoltuk a közönségdíj szavazatokat. Merthogy ilyen is van minden túrán! És jöhetett az ajándék dömping. :) A helyezettek kicsivel talán többet kaptak, vagyis inkább mást... A végén pedig "szabad" a vásár volt! A maradék táp-próbacsomagokat és rágcsákat válogatták a gazdik. Na meg a teniszlabdákat! Mondtam, hogy Mindenki annyit vigyen, amennyit bír. :D És még így is hazahoztuk szerintem a felét... :O No majd legközelebb is kitalálok valami furfangos feladatot. ;)

Hazafelé persze mind két tündér manónk eldőlt. Egy mukkanás nem sok, annyit nem hallottunk a hátsó ülés felől, pedig még tankolni is megálltunk egyszer.

Aztán itthon szavaztunk, majd hazajöttünk. És itthon vettem csak észre, hogy fáj a talpam, a térdem, a hátam. :O Jóóól elfáradtunk ám! De megérte: Szuper jó csapat volt a mai is! Köszönöm Mindenkinek, aki eljött!!! Remélem, találkozunk a következőn. ;)

Rengeteg képet csináltam. Csak Én (illetve Mi) 448db fotót kattintottunk. + 15 videót.
Ide "csak" a legjobbakat tudom feltölteni... De bízom benne, a hangulat ezeken is látszik. ;)

Szombat:

Ama, említett családi telefonnak köszönhetően Peti ma leutazott Szarvasra a családjához. Én csak azért nem mentem, mert sok dolgom volt.
Délelőtt ugyan visszapihentünk a manókkal, (Alig fértem el az ágyon. :O Süti, Masni és Zeusz is Velem pihiztek) :) De közben már ment a mosógép. Majd teregettünk, kicsit kerteztünk, rendezkedtünk, pakoltunk, ilyesmi... És természetesen a holnapi túrát is előkészítettem. Csináltam üdvözlő csomagokat, becsomagoltam a nyertesek ajándékát, összekészítettem a kellékeket és mindent kihordtam a garázsba. Sajnos a sok halasztgatás miatt sokkal kevesebben megyünk, mint azt eredetileg tettük volna, de igazából nem is baj. Az a nagy létszám már-már ijesztő volt. :O No de erről majd holnap. ;)

Miután Peti hazaért és átbeszéltük a napjainkat, Én elrobogtam bevásárolni. Aztán itthon adagoltam, szendvicseket gyártottam, na meg mindent betuszkoltam a kocsiba. Jóóóó sok cuccunk lesz holnap. :O 

Más most nem is jut eszembe. Illetve de, csak nem írtam le olyan részletesen a történéseket. Azt majd a képek elmondják: ;)

Péntek:

Végre péntek! ;)
Igazából olyan nagyon érdemleges dolog nem történt ma. Csupán a szokásos csip-csup teendőink itthon, majd munka és délután egy kis lazítás. :)

Ám, mikor hazaértünk, megint "ajándék" tócsa várt a kanapén. :( Én nem tudom, miért csinálja ezt a kicsi kutty. A legújabb tippem, hogy a 2 naponta való fürdetés miatt van. Azt láthatóan utálja és reszket és szinte végig nyüszít. Bármennyire is nyugtatjuk és bármennyi jutifalatot kap közben. Én igazán nem tudom, megéri-e ezt az egészet. Kicsit talán mintha látnám, hogy szebb a mancsikája, de... Azért nem olyan húde nagyon. :O Szóval azt hiszem az előírt 1 hónapot még betartjuk, közben bőszen cserélgetem és mosom a lepedőket a kanapén. Nagyon remélem, meghozza majd a várt eredményt ez a sok tortúra és belevághatunk az immunterápiába. Az pedig megoldja majd az összes viszketős problémát, ugye? :)

Sütiről csak annyit tudnék mondani, hogy szinte alig láttuk ma este. :O Hurcibálta ide-oda a nagy rágcsa csontot és ahol volt, ráfeküdt, majd nem mozdult. Aztán kb. este 8 óra körül elment a helyére és ott folytatta ugyanezt. Persze az esti kertezésre előbújt, majd gyorsan visszasuhant a helyére. :) 

Cicuk is jól vannak... Elevenek és bújósak is egyben.

Mára csak egy képem van: Ahogy a szerelmes párunk alszik a fotelban. :)

Ja! Van itt még egy szösszenet: 
Mától már mindig csak az "Egy évvel ezelőtt...>>" link lesz látható. Ugyanis utolértük Magunkat, azaz pontosan egy éve kezdtük a visszaemlékezés eme formáját. Tehát: Minden bejegyzésben vissza lehet ugrani 1 évet, majd onnan akár még egy évet... És így tovább. :)

Egy évvel ezelőtt...>>

Csütörtök:

Ahogy azt tegnap írtam, ma megpróbáltunk egy kicsit hamarabb kelni. Sikerült ugyan, bár nem volt tökéletes az időzítés. Sokkal korábbra terveztem, de már haladunk. :D
Szóval reggel a piacon kezdtünk. Én vettem pár alsóneműt, amit a múlt héten kinéztem Magamnak. Peti pedig ráizgult a lángosra. :) Ma egy új fajtát - azaz ízűt - próbált ki, a sonkás-sajtosat. Állítása szerint nagyon, nagyon finom volt! ;) 

Egyetlen negatívuma a csütörtöki piacos napoknak, hogy eszméletlen sokan vannak, igazán pici területen. Az árusoknál még hagyján, de az autóval való közlekedés katasztrofális. Először, mikor bekanyarodtunk az utcába, egy sárgán villogó mittomén milyen teherautó tolatott felénk. :O És mivel az utca igen szűk, ezért Mi is tolatni kényszerültünk... Vásárlásunk végeztével már csak abban bíztunk, hogy sérülés nélkül kijutunk a kérdéses területről. Hááát, nagyon oda kell figyelni, mert úgy kikanyarodtak elénk egy mellékutcából, hogy "szép volt nézni". :( Nem igazán értem, miért csak jobbra nézett a sofőr...(?)

No mindegy... Ezek után munka, majd délután haza. Közben pedig totálisan átszerveztük a hétvégénket. Sokat gondolkodtunk, vaciláltunk, szervezkedtünk, majd este egy családi telefon kapcsán, kvázi minden megoldódott. :)

Este pedig ismét Masni fürdetés volt. Ma új taktikát vezettünk be: Jutifalatokat osztogattam a kutyóknak, ha okosan, bátran és ügyesen viselkedtek. Masninak egy-egy megpróbáltatás után (azaz zuhanyzás, samponozás, törölközés), Sütinek pedig feladatot adtam: Konkrétan a fürdő közepén kellett nyugodtan ülnie. A vége felé már egészen értette is. :) 

Röviden ennyi... Ja, meg hogy a kanapé ma is nedves volt, mikor hazajöttünk. :( 

Szerda:

Tegnap éjjel már bekapcsolt a fűtés. Nagyon kellemes volt, mikor hajnalban kimentem a fürdőbe és hozzáértem a radiátorhoz. :) 
Kint iszonyatos szél tombolt egész éjjel. Aztán reggel is majd levitt a teraszról... :D Ez persze lehűti a falakat... A hétvégére már talajmenti fagyokat is mondanak. :O Azért az fura lesz, de majd meglátjuk! Mindenesetre Mi túrázni megyünk! Ez már biztos! :) Olyan boldog vagyok, hogy végre 2 elhalasztott időpont után végre csapadékmentesen róhatjuk majd az erdőt. :) A csapat nagyon lelkes, már mindenkinek mehetnékje van!
Emiatt viszont változott némiképp a hétvégére tervezett programunk: főképp Petié, de majd igyekszem valamivel kárpótolni. ;)

Itthon ma nem történt semmi különös. Munka után hazasiettünk, kutyáztunk, cicáztunk... Majd gépeztünk: filmet néztünk és játszottunk. Most meg vár az ágy, mert holnap korábban tervezek kelni egy kicsit...

Kedd:

Jó hír: Masnikával minden rendben. Ma nem volt folt a kanapén... :) Még az előszoba is tiszta volt, így Sütit is megdicsérhetjük. Azonban a fürdőben találtunk arra utaló jeleket, hogy Masni manó a házban töltötte a napját. :O
Régebben, mikor hátraugrott, onnan tudtuk, hogy nem tudott visszamászni és így elénk rohanni a garázsba érkezésünkkor. Most már viszont ugyanúgy tombol, mint Süti és ugyanúgy elöl van az Ő kis részükben. Tehát: Vígan ugrándozik oda-vissza szerintem napközben. :O 

Másik érdekes téma a kutyókkal kapcsolatban: Arra jöttünk rá, hogy kb. ugyanúgy vonzódnak hozzánk, mint ahogy Mi Őket anno választottuk. Tehát Sütinek valószínűleg Én vagyok az Anyukája és Petit tekinti inkább falkavezérnek. Masninál pont az ellenkezője. Petihez bújik, de nagyon, Tőlem viszont tart egy picit...
És amiért most ezt felhoztam, a ma esti üdvözlésük. Mikor minden nap begurulunk a garázsba, majd kinyitjuk az ajtót, rohannak elénk. De nem ám akárhogyan! Masni Apa-gazdi nyakába próbál ugrani, annyira pattog. ;) Süti azonnal Hozzám rohan és mászna fel Rám. :) Ami viszont érdekes, hogy egyik kutya sem megy a másikunkhoz. Egyáltalán! Még, ha hívjuk Őket, vagyis Mi örülnénk Nekik, akkor sem igazán... :O Szóval, csak ennyiből gondolom, amit gondolok. 

Ezen kívül a mai nap: Számomra kicsit borúsan telt, de csak gondolatban. Bízom benne, hogy megoldjuk majd. A hétvégéről van szó, a túráról, a kutyákról, utazásról, stb, stb... 

Most ennyi. Cica bogyók nagyon is jól vannak. Puhulnak a jó melegben: mert a fűtés még most sem indult be! Olyan csuda módon süt napközben a nap, hogy a falak tartják a meleget. :)

Hétfő:

Egy új hét... Egy új munkás hét...
Reggel fáradtan, mégis reményekkel telve indultunk neki utunknak. Persze nem történt semmi különös. :D Dolgoztunk, majd hazajöttünk és rádöbbentünk, hogy Masninak nem volt ennyire reményekkel teli a napja. :( 
Talán szorongott vagy csak szimplán elkeseredett, hogy ilyen sokára nem jövünk haza és megtisztelte a kanapét. Pont tegnap gondolkodtam rajta, hogy most már leveszem a lepedőket róla, hiszen a múltkori eset óta nem történt újabb. Az meg már régen volt. Erre tessék! 
Gondolkodtunk és arra jutottunk, hogy Masni kissé összezavarodhatott, mert most egyfolytában 2 hétig itthon voltunk Vele, aztán hirtelen már nem... Sokáig (egy egész napra) nem...
Édes kincsem, biztosan visszarázódik majd. Most már tudjuk, hogy nem szidni kell érte, hanem megnyugtatni és biztosítani Őt a szeretetünkről. Nem is értem, miért bizonytalanodik el néha... (?)

Ezen kívül más érdemleges nem volt. Nézegettem az időjárás előrejelzéseket és nagyon reménykedem, hogy ez a hétvége lesz a Miénk! Végre megtarthatjuk A túrát! ;)

Két kép:
Esti játék Masuval... :)

Vilmos: :)

Egy évvel ezelőtt...>>

Két évvel ezelőtt...>>

Vasárnap:

A punnyadás ma is folytatódott... ;) Hiszen tegnap le sem feküdtem. Régen ma hajnal volt már, mikor bebújtam a paplan alá. :D Ezért persze a reggeli szokásos teendők után azonnal visszabújtunk a kutyókkal. Kint úgyis tombolt a hideg szél és a hűvös őszi eső. :( 

Aztán Peti telefonja ébresztett, mikor szólt, hogy indulnak haza. Céges hétvégén volt ugyanis a Balatonnál... Ha jól tudom, csapatépítő tréningnek hívják: Jól be is borultak a balcsiba vagy huszan. :O Aztán meg ruhában, cipőben úsztak ki jó messziről a partra. Jó kis csapatépítés... :O 

Én ki akartam menni a gyáli piacra, mert még sosem voltam és azt mondták, ott kapható valami, ami Nekem kell. (titokzatos vagyok, mi? :D) A lényeg, hogy ez a piac hatalmas!!! :O A felénél feladtam és inkább hazajöttem. Illetve jöttünk, mert oda érkezett Peti is. Majd megveszem máshol... Úgyis esett közben az eső, az Én torkom meg kicsit kapar. :( 

Aztán itthon úgy elvoltunk. Folytattuk a punnyadást. Főztem egy gyors túrós csuszát, majd gépeztünk és kutyáztunk.
Esti levezetésnek pedig Masnit fürdettünk. :)

Röviden ennyi...

Szombat:

Nem is tudom, hogyan írjam, de egy totál semmilyen szombat volt a mai. Konkrétan csak arra vágytam, hogy ne történjen semmi... Olyan punnyadós, pihizős napot kívántam. :) 
Azt hiszem ez be is jött! :D Délelőtt visszafeküdtem a kutyókkal aludni, majd kicsit kimentünk a kertbe... Aztán telefonált egy volt osztálytársam, hogy erre felé járnak és beugranának, ha nem zavarnak. Örömmel mentem eléjük és mutattam meg a házat és a kertet. Majd kivittem Őket a buszhoz... Kicsit beszélgettünk, ám az idő rövidsége miatt nem boncoltunk nagy mélységeket. ;) 
Aztán estefelé ismét Manci és most már Rozi Beagle is átlátogatott hozzánk. Süti megint furin viselkedett. Nem tudom, mennyi idő kéne Neki, hogy feloldódjon, de... Nem rohangált a többiekkel. Masni is csak a lasztijáért volt oda. 4 kutya volt abban az 1 órában Nálunk, de mind a 4 totál külön szaladgált és szimatolt. :O Haverok... :D 
Mi viszont jót beszélgettünk Erzsivel és egyeztettüka  hétvégét, a túrákat és eszmecseréltünk a betegségekről, allergiákról... :)

Képek terén sem jeleskedtem ma. :( 
De találtam egyet, ahol mind a négy kutty rajta van, egyszerre!

 

Egy évvel ezelőtt...>>

Két évvel ezelőtt...>>

Péntek:

Ma már dolgozni mentem. Sajnos elfogyni látszanak a szabis napjaim, így - még ha sokan furcsálják is, de... - bementem 1 napra, a hétvége előtt. :)

Peti itthon maradt és tovább ténykedett. Mondjuk mára már csak a fűnyírás "maradt", de ez pont elég is volt. Utána pedig jöhetett a jól megérdemelt pihenés. :)
Napközben kipróbálta legújabb szikkasztónkat és kimerte a hordóból a vizet, majd belezúzította a szikkasztó lefolyójába, ami csak úhy "nyelte" a vizet. Tehát szuper jól vizsgázott! ;)

Olyan gyorsan eltelt ez a nap, hogy más most nem is jut az eszembe... :O 
Este már csak egyetlen dolog járt a fejemben: Hogy a Beagle fajtamentésnek segítsek! Aki teheti, légyszi kövesse példánkat, és támogassa Őket! Vagy akár csak terjessze az S.O.S. segélykiáltásukat! Köszönöm!!! - Segíts!

Csütörtök:

Ma ismét cica projekt volt Nálunk. :) Anélkül, hogy minden részletet elárulnék, csak annyit írok, hogy közös erővel (bár egyvalaki nagyon!) támogattunk valakit, aki az idén 6 cicát is befogadott. :) Szeretetben neveli Őket és igyekszik Nekik minden jót megadni, gondoskodni a megfelelő körülményekről, de legfőképpen a szeretetről. :) 

Szóval ma reggel a piacon kezdtem. Kicsit vásárolgattam, gyümölcsöt vettem és lángost!!! :D A napokban került szóba köztünk Petivel, hogy milyen régen ettünk ilyet és hogy az milyen finom is. Nekem meg eszembe jutott, hogy a piacon mindig láttam kiírva. És tényleg! Még sorba is kellett állnom, annyira népszerű a hely... Aztán hazahoztam a finomságokat és azt reggeliztük. Nyamiii... :D

Utána készülődtünk, bepakoltunk a kocsiba és irány Pati és Zsemi, plusz 4 cica tesója, na meg a gazdik. :) 
Mikor odaértünk, éppen tejcsit ittak a tündérek. Mind a 6 kis kincs ott sündörgött körülöttünk. Még a legfélősebb sem szaladt el, csak kicsit messzebbről kuksolt felénk. Hamar rájöttek ám, hogy kaját vittünk Nekik, ugyanis a csomagok behordása után, konzerv kaját kaptak a manók. :) Úúúúgy ették, mint akik sosem esznek. De komolyan! :O Minden cica imádja a pocakját, kérem szépen...! ;)
Közben sokat beszélgettünk, megcsodáltuk a nyugis környéket, cicáztunk, fotóztunk, majd elköszöntünk. Várt még itthon Minket a sok teendő...

Mikor hazaértünk, jöhetett az ebéd, majd Peti a kertbe ment, Én meg vásárolni. Ami után persze, hogy Én is a kertbe mentem. ;) 
Peti addigra elhordta a maradék kulé kavicsot a leendő sziklakertbe. Azon gondolkodtunk, hogy nem is baj, hogy végül ilyen sokat rendeltünk, mert szuper tölteléke lesz a majdani sziklakertnek. Már lassan tényleg tele van, csak a szép kövek, sziklák hiányoznak. :D A növényekről nem is beszélve...

Utána földet hordott drága férjem, Én pedig kiszedtem az elszáradt paradicsomokat, majd a régi, kis, sufni melletti sziklakert féleséget alakítottam vissza. Azt hiszem, a döntés az, hogy most ezt csináljuk meg a sziklakerti növények menekítésére, azaz itt fognak "lakni", amíg elkészül a naaaagy, terasz melletti területük.

Röviden ennyi. Az itthoni manókról most nincs újdonság. Mindenki jól van és ez szuper! :) Kutyók iszonyatosan élvezik, hogy szinte egész nap kint lehetnek a kertben. Cicukák pedig, hogy mivel itthon vagyunk, hamarabb kapnak enni. Persze, mert kinyávogják Maguknak. Kis tündérek, imádom Mindet! :)

Szerda:

Elkészült a szikkasztó! :) Ezért dolgozott Peti egész héten olyan sokat és még nincs vége... Nagyon sok "utómunka" áll még előtte, pedig már majd leszakad a dereka. Ezt látom is: Megállás nélkül dolgozik. :O 
Ma reggel még a kút elé is csinált egy kicsi-kis szikkasztót, mert sokszor megáll itt a víz, mikor használjuk a kutat. Most majd lesz, ami beszívja... :D 
Aztán visszahordta az utcáról a földet a járdára. (Ami alól feltörte a betont.) Ezután pedig nekiállt a kulé kavicsok tömeges talicskázásának. Ez eltartott késő délutánig, amikor be lehetett fedni az egészet. Először a geotextiliával, majd ide is föld került. Szépen elsimítottuk, aztáén majd tavasszal lehet füvesíteni. Vagy majd meglátjuk... ;) 

Én közben úgy elvoltam... Főztem, mosogattam, málnát karóztam, "sziklakertet" ritkítottam, majd vagdostam a komposztba. Végül még a vacsorához is előkészültem... Közben pedig igyekeztem Petinek segédkezni. Már amennyire Tőlem telt.
Sokszor jöttem ugyanis a házba "kampányolni". ;) Indult egy gazdiknak való nagyon szuper nyeremény játék!  1 évre szóló támogatást kaphatnánk egy cégtől, de ha a főnyeremény nem is sikerül, akkor is van esély a 20.000,- forintos egyszeri nyereményre. Ha Mi nyernénk valamit, azt felajánlom a Russell Terrier és Beagle Túra csapatnak! Így tudnánk néha komolyabb ajándékokat is adni a nyerteseknek... A lehetőségeink megsokszorozódnának. :) Ezért itt is felhívom a kedves olvasóink figyelmét a bal oldalon fent található "nyeremény játék" dobozra és annak tartalmára. Regisztráljatok és így támogassatok Minket. Hálás köszönetünk érte!!! :)

Ennyit mára a Nagy családból.

Kedd:

A szikkasztó projekt folytatódik. :) Többen is kérdezték Tőlünk, igazából mi is az a szikkasztó... : Ez egy gödör a földben, tele kaviccsal vagy nagyobb kövekkel, amibe PVC vagy egyéb csövön keresztül csurog az esővíz. Általában az eresz csatorna lefolyójából szokás idevezetni a vizet. Mi először hordókba gyűjtjük, majd ha az megtelt, nem engedjük a földre csurogni, hogy ott álljon tócsában... Ekkor megy majd a szikkasztóba. A földben (illetve a szikkasztóban) pedig - ahogy az egésznek a neve is mondja - folyamatosan elszikkad a víz. :) 

Ehhez ma Peti feltörte a rég volt, ideiglenes beton járdánkat, hogy belerakhassa a gödörbe. Kölcsönzött egy betontörő (vagy mi a neve...) gépet, amivel egész nap dolgozott. Iszonyatosan el is fáradt estére, az izomlázról már nem is beszélve! :O
A gépet Én próbáltam meg vissza vinni a kölcsönzőbe, ami természetesen már bezárt. No sebaj, majd reggel. Csak így egy kicsivel drágább lesz... :(

Én a szeder bokrokat tettem rendbe. A 2 éves töveket totál kivágtam, az 1 éveseket pedig lemetszettem és "felfuttattam" a rácsra. Ami pedig a földön landolt, összevagdostam picurka darabokba, hogy a komposztra önthessük. Na nem sikerült ám mindet felaprítani, a vastagabbakat meghagytam Apa-gazdinak. Ő, az egész napos beton törés és talicskázás után "boldogan" állt neki felaprítani őket. Azt mondta, ez a kemény fizikai munka után már felüdülésnek számít. :O

Délután megérkezett a rendelt kulé kavics. Kicsit azt hiszem, túlrendeltük Magunkat, mert így leöntve ez a másfél köbméternyi kavics baromi soknak tűnik... Ennyi nem hiszem, hogy be fog férni a gödörbe. :O Illetve, ha csak kavics lenne benne, akkor ok, de már tele van a feltört járda beton darabjaival... Így meg ugye... :O No, ez sem baj: Keresünk neki helyet, mondjuk a leendő sziklakert aljában. ;)

Ennyit mára... 
Lenne itt még egy kis elgondolkodtató beszélgetés meg vélemény nyilvánítás, de úgy döntöttem, azt megtartom Magamnak. Ez a blog megmarad a Mi kis csip-csup életünknek és tennivalóinknak. Ha pedig valakit érdekel: Bátran írjon Nekünk/Nekem és dumcsizhatunk. ;)

Hétfő:

Ez a hét még mindig szabi időszak. Már ami a munkahelyünket illeti... Mert itthon azért akad munka bőven! Peti a szikkasztót folytatta, tökéletesítette. Ma végig ásta a ház mögötti részt és bele is tette a PVC-ket. Már ki is próbáltuk: szupi lett! Lefolyik a víz. ;)
Este pedig betonozott! A másik hordó mellé is csinált egy lefolyót és körbebetonozta, hogy ha esik az eső, a csapadék tuti, hogy a szikkasztóba menjen!
Ezen műveletek eltartottak egészen estig.Peti nagyon sokat dolgozott, de még nincs vége. Talán a felénél már tart, de... Az elkövetkező napok is erről fognak szólni.

Én közben bevásároltam, mostam, főztem, pakoltam. stb, stb...
Este pedig megfürdettük Masnit. Felkészítettem a manót, hogy mostantól 2 naponta vár Rá ez a kis tortúra. Kétlem, hogy pontosan értette volna, amit mondok, ám biztos, hogy sejt valamit. Mostanában elég sokszor kötött ki a kádban és talán ezért, már egyre jobban tűri. Jó is, hiszen ezek a szerek és samponok kb. 5-10 percig kell, hogy rajta legyenek. Nem lehet azonnal lemosni őket.
Ma Apa-gazdi is beült Masnival a kádba, hogy támogassa a kis tündért. Masni ettől függetlenül bánatos szemekkel nézett kifelé, pedig még a macsik is mind ott sündörögtek. :O 

Vasárnap:

Masnika ma reggel nagyon Ránk ijesztett. :O 
A legelső jel az volt, hogy nem nagyon rohant ki a kertbe ébredés után. Ám ennek még nem tulajdonítottam semmi jelentőséget. Végül kiment és pisilt...
Aztán jött a reggeli és Ő fel sem jött a teraszra. Majd mikor végül csak felballagott, nem kérte a kaját. :( Inkább csak be akart menni a házba és bekucorodott Apa-gazdi asztala alá... Tudtam, hogy baj van, hiszen Masnival ilyen csak akkor volt, mikor pici korában beteg volt.
Egész délelőtt pihent... Kb. olyan 10 óra körül kikéredzkedett a kertbe. Elvégezte a nagy dolgát, majd visszajött és csak ivott, ivott, ivott! Azt gondoltam, minden rendben van, biztosan csak szorulása volt vagy valami ilyesmi... :O Mikor befeküdt Apa-gazdi mellé az ágyba nagyon remegett, egész testében reszketett a kis manó, ezért úgy döntöttem, csak elmegyünk a dokihoz. Jól döntöttem: Mikor a cipőmet húztam, Masniból kiömlött az összes víz, amit megivott. :O Tényleg ömlött: Az nem hányás volt, nem öklendezés. Egyszerűen egészben jött vissza... :( 
Doki néni megvizsgálta. Láza nem volt. Az ínye és a szeme szép. Egyedül a nyirokcsomói voltak megnagyobbodva, de az lehet akár az allergiától is... Viszont a pocakját fájlalta! Kapott 3 szurit: Egy görcsoldót, egy fájdalom csillapítót és egy antibiotikumot is, mert állítólag valami járvány is van...
Hazajöttünk és tovább pihentünk. Aztán Masnika elkezdett a konyhában sündörögni... :O Gondoltam, éhes lehet: és tényleg! Elé raktam a reggelit, amit befalt volna teljes egészében, ám Én csak a felét engedtem Neki. A másik felét Süti kapta, olyan szépen leült érte. :D Masninak "elsőre" elég volt annyi is, az volt a lényeg, hogy benne maradjon. Sajnos inni még nem nagyon akart, ezért egyszer azt is erőltettem. Fecskendőből kapott egy picit a szájába. Mikor az is benne maradt, már tudtam, hogy rendben lesz! Délután már rohangált, magától ivott, befalta a vacsorát is. :) Hogy mi volt Vele reggel??? A jóég tudja... Talán elcsapta tegnap a gyomrát? Nem tudjuk meg...

Peti ma nagyon sokat dolgozott. Először is: a tegnap kiszedett padlizsánokat szabdalta fel és dobta a komposztba. Aztán a kis "sziklakertet alakította át oly módon, hogy leszedte a tetején lévő gaz kupaccal teli földet és kihordta az utcára. Majd ide jön még egy kis föld és meglátjuk, mit kezdünk a területtel. Végül pedig a szikkasztó gödröt mélyítette. Nagyon jól haladt. A végén annyira agyagos lett a talaj, hogy nem lehetett tovább ásni. Egy idő múlva a talajvíz is megjelent és egyre nagyobb tócsa lett a gödör alján. :O 
Ezután Peti a ház melletti "járdáról" szedte le a földet, mert majd az itt lévő betont fel akarja törni. Azok a beton darabok ugyanis szuper jó helyen lesznek a szikkasztó gödörben. ;) Hogy miért is van ott beton? Mert az építkezéskor maradt betont öntötték anno ide, így csinálva egy ideiglenes járdát Nekünk. Anno nagyon jól jött esős időben a nagy sárban. De aztán hozattunk földet és ez a járda "eltűnt".

Este felé vendégeink jöttek villámlátogatni. Beagle-s túrás társaink látogattak meg Minket, hoztak egy kis "ajándékot" a kutyóknak, majd Benny és Ördi boldogan rohangáltak a kertben. Masnika csatlakozott hozzájuk, majd megmaradt a labdázásnál. Süti pedig hozta szokásos, bújós, kicsit betoji formáját. Mindenkihez bújt, aki lehajolt vagy leguggolt hozzá. De a kutyókkal nem nagyon haverkodott. :(
Köszönjük a jutifalatokat! El fognak fogyni... :) 

Szombat:

Túrázni mentünk! :)
A Russell Terrier és Beagle Túra csapat negyedik túráját terveztük a mostani hétvégére. Aztán megint csak közbeszólt az időjárás. Ezen a nyáron bizony elég sokszor tette ezt. :( Áthúzta a számításainkat és a szabad levegő helyett inkább a szobában kuksoltunk...

Na de most nem hagytuk Magunkat! Igaz, hogy azt az igazi nagy, vetélkedővel egybekötött túrát elhalasztottuk (Csak mert péntek reggel 9 lemondó e-mailt is kaptam). Ám páran nagyon lelkes levelet írtak! Így hát hirtelen ötlettől vezérelve nekiindultunk a sáros emelkedőknek és lejtőknek. Persze váltottunk szombatra, mert talán azt valamennyire csapadékmentesnek jósolták. :)
És nagyon szuper volt!!! Még az M0-son autózva nem kevés kétely lakozott bennem... Ám elkanyarodva a Csókakői elágazásra minden kételyem elillant. Ragyogó napsütés volt, meleg és a táj csodaszép! A társaság is szuper volt! 6 kutyus és 11 ember indult el az erdőbe. Csodálkozásomra még nem is voltunk egyedül ilyen "elvetemültek"! Egyszer 3, majd kicsivel arrébb 1 turistával találkoztunk.
Azért nem tagadom : Néhol bokáig ért a sár, így az járt jól, aki bakancsban vagy gumicsizmában érkezett. Ám, Én mint sportcipős sem panaszkodom! Tudtuk, hogy sár lesz, a cipőm és a nadrágom mindenképpen a mosógépben landolt volna. ;)
Maga a túra kb. 3 órán át tartott. Egy kellemes séta volt az egész! A kutyák nagyon élvezték: Hatalmasakat rohangáltak, kergetőztek, botot hoztak és még dagonyáztak is. Gondolkodtunk ám, hogy kihirdessük-e a túra legsárosabb kutyájának járó díját, aztán valamiért ez elmaradt. Azt hiszem, mindenki megérdemelte volna! :D
Köszönöm Mindenkinek, hogy eljött! Találkozunk jövő vasárnap, addig reméljük kicsit még száradnak a pocsolyák...

Túra után Mi elsiettünk. Haza robogtunk, hogy Peti még áshasson a kertben. A szikkasztó mélyítésénél tart, közben pedig a veteményesbe hordja a kiszedett földet. Egy része majd a szikkasztó fölé "jön" vissza, a másik része vagy a veteményben marad vagy még ki tudja... :) Peti egészen sötétedésig ásott. Jó sok munka volt. Én nem vittem túlzásba: A kis sziklakert körül kiszedtem a köveket... Mert hogy az a sziklakert már nem igazán nevezhető emígyen. :( Totálisan benőtte a gaz. Most az a terv, hogy az egészet felássuk és ide is földet rakunk/magasítjuk. Aztán vagy megmarad sziklakertnek vagy fű lesz vagy... A jövő zenéje.

Péntek:

Eső, eső és még mindig eső. Ez volt a ma reggeli és még a délelőtti mérleg is. Azt hiszem, most már tuti, hogy elpakolhatjuk a slagokat a kertből. Idén már nem kellenek... ;)

A sok eső miatt ma nagyon sok e-mailt kaptam. Természetesen a vasárnapi túra avagy nem-túra miatt. Sokan lemondták, illetve azt írták, hogy ha vasárnap is esni fog, akkor nem jönnek majd. És bizony az időjósok esőt mondanak vasárnapra is. Ezért tehát megelőztük a sok lemondást és elhalasztottuk a túrát. Ám van pár kutya, de főleg lelkes gazdi, akik nagyon be vannak zsongva és mindenképpen túrázni szeretnének a hétvégén. :O Végül úgy döntöttünk, hogy amolyan előtúra gyanánt holnap is elmegyünk páran és megvizslajtuk a terepet. Talán csúszkálunk egy keveset a sárban, talán még meg is ázunk, de mindenképpen mozgunk egy kicsit a jó levegőn. :) 
Az Én délelőttöm erről szólt...

Peti itthon volt és ténykedett. Megvárta, míg eláll az eső, majd kiment a kertbe. Kiszedte a földből az összes tököt, majd leszedte a terméseket. Most a sufniban várnak egy kupacban. Majd szét kell szedni őket, hogy egyesével kiszáradjanak...
Aztán kimérte a leendő szikkasztó helyét, bejelölte és nekiállt ásni. Sajnos nem jutott sokáig, de azért ez tényleg nem egyszerű mutatvány. Először is, minél mélyebbre ás majd, annál nehezebb lesz a földet a felszínre varázsolnia. Aztán pedig, amit kiszed földet, ideiglenesen el kell helyezni valahová, hiszen nem lehet a fűre rakni. :) Ezért aztán talicskára lapátolta és a veteménybe talicskázta Peti a földet. Aztán majd ha készen lesz a szikkasztó, onnan kell visszahordani az egészet. Hosszadalmas és nehéz melónak tűnik ez Nekem...

Munka után Én a bevásárlás felé vettem az irányt. Utána pedig haza: siettem, ugyanis 8-ra haza akartam érni. Sikerült! :)  Ugyanis 8 éve, ezen a napon kb. 8 órakor láttuk meg egymást életünkben legelőször. :) Ma nem csaptunk nagy ünneplést. Nem szokásunk... Helyette megöleltük egymást, majd ettünk egy-egy fincsi sütit, amit hoztam. :) Azt hiszem, írtam már többször is, hogy jó dolog az ünneplés, de számomra nem az a lényeg, hogy éppen akkor, azon a napon legyen minden húde szuper és romantikus. Az elmúlt 8 év és a benne rejlő sok-sok hónap és nap... Az aztán a lényeg! :)

Csütörtök:

Ma már dolgozni mentem. Fura volt egyedül beautózni a városba... Végig csak arra gondoltam, mikor jöhetek már haza. Érdekes, de talán ettől volt végig pénteki hangulatom. :)

Peti itthon pihengélt, gyógyult...
Ám, hogy ne csak tétlenkedjen, lenyírta a füvet. Szép lett. Nagyon! :) Aztán pedig közösen vártak haza Engem a manókkal. Én úgy képzelem, összebújtak a kanapén, ahogy azt esténként teszik, mint most is.

Nálam a túra szervezése a fő téma. Már tegnap eldöntöttük, hogy ha esik, ha fúj, a túrát megtartjuk. Ám azt, hogy mégis vasárnap legyen, azt csak ma határoztuk el. Ugyanis szombatra valamivel szárazabb időt jósoltak... Csak hogy szerintem (és többek szerint is) most az utolsó pillanatban nehéz lenne átszervezni Mindenkit. Nem szólva arról, hogy egyáltalán nem biztos, hogy a szombat annyival jobb lenne... Tehát megyünk: Túrára fel! ;)

Szerda:

Ma Én is szabin voltam. Egyrészt mára rendeltem cica- és kutya tápokat, de ami még ennél is fontosabb Masnit vittem bőrgyógyászatra az egyetemre. Sajnos tényleg csak Én vittem, mert Peti annyira lerobbant mára, hogy inkább a saját dokijához ment... :( 
Azért vett ki szabadságot, hogy a szikkasztót építse, ehelyett most az ágyat nyomja és gyógyulgat...

No de Masni:
Minden kórelőzményt felírtunk, megbeszéltünk... Aztán a doktornő iszonyatosan alaposan végig nézte Masnit. Nagyon bátor volt a mini kutty!!! :)
Most már ugye nem olyan sebes sem a lába, sem a pofija, de az látszik, hogy még most is nagyon-nagyon viszket Neki és fájdalmai vannak. Ezzel persze lehet együtt élni, de... Mégsem egészséges.
A lábujjai között gombás fertőzés is van, a többi helyen igazából csak az allergiából adódó bőrbetegség baktériumai.
Kezelés gyanánt több lehetőség is felmerült. Egyrészt fontos, hogy a tüneteket kezeljük vagyis vissza szorítsuk! Ehhez is több módszer lehetséges: Antihisztamin, kenőcsök, samponos fürdetés, szteroid bogyóban vagy injekcióban... Az utóbbinak szerintem mindenki ismeri a mellékhatásait, ezért mondtam is azonnal, hogy az kizárt. Azért Ő mégis elmondta, ám így is elvetettük.
Az antihisztamin akár végleges megoldás is lehetne némely esetekben, de Masninál nem nagyon vált be... :(
Egyedül a fürdetést találtuk valamennyire hatásosnak, ezért most ez lesz! 2 naponta fürdetjük Masnit az Allermyl samponnal. Mivel Ő már olyan stádiumban van, ahol a baktériumokat is és a bőrbántalmakat is kell kezelni, ezért csakis ezzel lehetséges. Amit a kereskedelmi forgalomban árulnak hipoallergén samponokat, azok NEM AZOK! Az lehetséges, hogy csak természetes anyagokból van, ami dicséretes, de ettől még nem lesz hipoallergén! Max. megelőzni lehet velük a bajt, kezelni azonban már nem!
Megmondom őszintén, hogy már hónapok óta az immunterápián (hiposzenzibilálás) gondolkodunk. Most is igazán arra voltam kíváncsi, hogy mennyire lenne hatásos, mik az eddigi eredmények... : Mivel Masni még fiatal kutyus és a tavalyi vérvétel szerint igazából csak 1 dologra allergiás, ezért nagyon is indokolt Neki ez az eljárás. Azonban: A tesztet ajánlatos újra elvégezni, már csak azért is, mert az Én elmondásom alapján idén már valamilyen fűfélére is allergiás lehet. (A múltkori túránk után jött elő rajta nagyon a pirosodás, viszketés) Viszont még akkor is megmaradunk 4 alatt, ami az allergéneket illeti (azt hiszem, jól írtam: szóval hogy 4-nél kevesebb dologra allergiás Masni.)
Most az első teendőnk, hogy visszaszorítjuk a tüneteket, amennyire lehet. Ez azt jelenti, hogy megy tovább a Suprastin, 2 naponta fürdetjük (advantix + 4nap után) Allermyl-lel + a gombájára is kapott valami lemosót, amit hetente csak 1x szabad használni! Aztán visszamegyünk, Doktornő megint megvizsgálja és ha úgy látja Masnika bőrén, akkor megismételjük az allergia tesztet. Az eredmények függvényében pedig megrendelhetjük az oldatot.
Erre is 2 lehetőség van: Vagy Svájc-ból rendeljük, ahol 6 hónapra 34000,- vagy Hollandiából, ahol 10 hónapra 45000,- (Mi az utóbbit fogjuk választani, ha eljutunk odáig.)
Természetesen most is elhangzott, hogy nem 100%-os a gyógyulási arány. Az esetek 70%-ban gyógyultak meg kutyusok, illetve szinten tarthatóak a tünetek olyannyira, hogy teljes életet élhet a pici kutty...

Hirtelen ennyi, amire visszaemlékszem. Szerintem sok mindent kihagytam. 1 órán keresztül voltunk bent: Nagyon sok minden elhangzott...

Délután, itthon vártuk a "szállítmányt". :) Meg is érkezett a sok-sok finomság cicáknak, kutyáknak... És a Túra csapatnak! :) Megint sok szép dolgot kaptunk támogatásként, amit majd örömmel adunk tovább a gazdiknak. :) 

Este pedig Bátyám telefonált, hogy mit szólnánk egy kis rántott gomba vacsorához? Ugyanis most voltak szedni és úgy néz ki, Nekik sok lesz. Persze, hogy mentünk!!! :) Paníroztunk, sütöttünk, ittunk és ettünk. Nagyon finom volt!!! Köszönjük szépen. A végén olyan sok lett, hogy Petinek még holnap ebédre is maradt. :) 

Kedd:

Peti mától szabin van. Ám nem lógatja a lábát, pedig igazán megérdemelné a pihenést...
Egy szikkasztót tervezett ugyanis készíteni a ház mögötti hordóból, illetve mellé leömlő sok-sok eső és egyéb csapadék elvezetésére. Maga a szikkasztó jó messze lesz az ereszcsatornától, így sokat kell majd ásnia is...
Ma a legelső fázist készítette el. Bevásárolt, majd a hordó alatti részt betonozta ki és csinált egy lefolyót is vagy mit... Szerintem nagyon szuper lett! :)

Aztán értem jött a vonathoz. Bizony: ma vonatoztam hazafelé! Háááát... Iszonyat lassú volt, büdös és mocskos. Errefelé még azok a régi, "jól bevált", kék vonatok járnak évszázados kosszal, összefirkált ablakokkal és büdös utasokkal. :( Ha arra gondolok, hogy annak idején minden nap ezzel mentem dolgozni a városba...? Talán elkényelmesedtem? Vagy az utasok züllöttek le ennyire? :O Nem hinném... Inkább gyanakszom az előzőre és amíg az a lehetőség megmarad, bizony autóval megyünk dolgozni! ;)

Röviden ennyit a mai napról. Nincs érdekes sztori, csak egy szimpla hétköznap...

Hétfő:

A mai nap még az átlagosnál is átlagosabb volt. :O Max. annyiban tért el, hogy iszonyatosan fáradt voltam és vagyok még most is. Ez valószínűleg a hétvégi nem alvásnak, illetve a későn lefekvésnek köszönhető. :( 
Az idő is olyan fura volt ma: Meleg volt! :O Reggel simán belebújtam az átmeneti kabátomba, aztán majd meggyulladtam alatta. Hazafelé természetesen már pólóban jöttem. ;) 

A szokásos teendőkön kívül ma megint csak túrát szerveztem. E-maileket írtam, új jelentkezőket köszöntöttem és csináltam egy fórum oldalt is. :) Hátha használjuk majd valamire...

Közben, egész délután fájt a fejem. Szerintem ez is a melegtől volt. De Masni is rátett ám nem egy lapáttal. :( Iszonyatos fejhangon tud visítani, mikor a szomszédban feloltják a lámpát. Olyan kor így jelzi, hogy ki akar menni és jóóóól megugatni Őket. :( 
Ma megpróbáltam róla nem tudomást venni, ami elég nehéz, lévén szörnyű hangos és fülsértő. Amikor egy picit lenyugodott, kimehetett. Addig csak magamat nyugtattam, Őt meg levegőnek néztem. ;) Idővel meg kell tanulnia, mert ha így marad, az iszonyatos lenne... :( 

Kép nem készült ma sok. :( Leginkább csak egy...
Tündéri vöröske!

 

Najóóó, volt ma tombolás is. :D

Egy évvel ezelőtt...>>

Két évvel ezelőtt...>>

Vasárnap:

Mivel tegnap egészen éjfélig fent voltunk, ma igen fáradtan ébredtünk. :( Gyorsan csináltam reggelit, majd természetesen visszafeküdtem az ágyba. :D
Sajnos nem maradhattam sokáig, ugyanis tervben volt pár út, amit mindenképpen ma kellett "lejárnom". Egyik ilyen az állatorvos: Masnika kórelőzményéért mentem, plusz ha már ott voltam, hoztam féreghajtót is a kutyóknak. Ma este kapták meg mind a ketten: Gond nélkül lenyelték. :)
Másik utam egy bevásárló áruházba vezetett. Eredetileg ruha szárítót akartam venni, de nem találtam megfelelőt. Vagy nem volt elég nagy, vagy nem elég erős, vagy olyan furi alakja volt.. :( Viszont vettem másokat... Ha már ott voltam. ;)

Peti közben itthon dolgozott. Nekiállt és kiszedte az összes répát. :O Persze nem baj, csak abból a szempontból, hogy ez Nekünk nagyon sok! Mindenesetre megmosta az összeset, majd kiszárítottuk és a végén még meg is pucolta a Nekünk kellő mennyiséget. Aztán kerestünk gazdát a "maradéknak". Szilárd és Bogi boldogan vitték el a hatalmas zacskót ma este. :)

Délután vendégségbe mentünk Bátyámékhoz. A mostanában nagyon jól bevált  és kedvelt összenyomós sütögetős módszerrel készítettünk kaját, közben ittunk, ettünk, ha kész volt egy-egy adag... Beszélgettünk és kergettük a legyeket. :O Hihetetlen, hogy ha előkerül egy picike kaja, máris előrajzanak. De honnan??? Illetve addig hol vannak??? Na mindegy...

Jó hangulatban indultunk haza, köszönhetően pár pohár whiskey-nek és a söröknek. :)
Itthon pedig nekiálltam felkarikázni a répákat, de nem akármilyen módon. Kölcsön kaptunk ugyanis egy szuper kis konyhai gépet, amivel kb. 5 percbe telt az egész adag leszeletelése. Köszönjük!!!
Ezután még benéztek Szilárdék, elvitték a kikészített csomagot, majd Peti bealudt a kanapén... A Csillagok háborúját úgyis sokszor látta már. :D Én meg most bóbiskolok itt a gép előtt...

Szombat:

Ma reggel megint csak esőre ébredtünk. Már három napja esik. (Vagy csak 2? Már nem is tudom... :D) Egyébként nem bánom. Igaz, hogy állítólag 60 éve nem esett ennyi csapadék egy évben, viszont az is tény, hogy idén locsoltunk a legkevesebbet. :D Ok, sajnos a terméseken is meglátszik a hatás, de... Összességében ki lehet békülni vele. Mármint az esővel.

Gyorsan megetettem a manókat, kicsit ráncba szedtük a lakást, majd elmentem vásárolni. Gyors voltam, a boltban még alig lézengtek, a piacon meg pláne. Még árus is alig akadt. :O Féltek az esőtől... :(

Utána itthon pedig könyörtelenül visszafeküdtem és aludtam. Eléggé lefárasztott az egész hét, jólesett kipihenni... Kutyók persze ott szuszogtak körülöttem, talán ezért volt még az álmom is csodásabb. Jó érzéssel ébredtem...

Majd bevetettem Magam a vendégszobába vagyis a jövő hétvégi túra ajándékos - pakolós szobájába. ;) Becsomagoltam a nyereményeket, elkészítettem az üdvözlő csomagokat... Remélem, mindezt Szent Péter is látta és nem lesz olyan szemtelen, hogy keresztbe húzza az egészet egy rossz időjárással!

Délután nagy esemény volt! A Hungexpora mentünk, ahol rengeteg cicával találkoztunk. Nem önzésből mondom, de Minket igazándiból csak 1 tündér érdekelt, aki Artúr! A Mi volt Sanyikánk. :) Ismét eljött az őszi szezon, amikor szinte minden hónapban lesz macskakiállítás. És Artúr talán mindegyiken indul majd! Ma ugyan nem zsebelt be egyetlen serleget sem, ám minden nap más bíró adja a díjakat. Így még van esély rá, hogy holnap nyernek valamit. Mi szurkolunk! ;)

Ott maradtunk egészen a kiállítás végéig, majd hazarobogtunk. Itthon volt nagy öröm, cica és kutya üdvözlés. :) Etetés, takarítás, majd rágcsa bajnokság. 
Aztán pedig e-mail, egyeztetés, táblázat, stb... ;)

Péntek:

Ma reggel megint a postán kezdtünk. Tegnap ugyanis kaptam egy telefont, miszerint küldeményem érkezett. Aztán este még az értesítő cetli is várt a postaládában. Gondoltam, milyen gördülékenyen megy minden. :) A telefont ugyan most is furcsálltam, ám örültem is. ;)
Aztán ma szétbombázták a postáról alkotott illúziómat: mármint, ami a gördülékenységet illeti. Már mikor beléptem az épületbe, meglepődtem a hatalmas tömegen. :O 3 ablaknál álltak az emberek, kígyózó sorokban. Na mindegy - gondoltam -, és beálltam az elsőbe, ahol a csomagokat lehet átvenni. A sor hosszú volt, bőven elért a következő nyitott ablakig, ahova kiírták: "Türelmüket kérjük, ennél az ablaknál tanuló dolgozik." Ennek ellenére egészen gyorsan haladt az a sor, a kis hölgy ügyes volt, megint minden gördülékenyen haladt.
Na de vissza az "Én" soromhoz: Itt már nem haladtunk olyan gyorsan. :( Szépen lassan, komótosan lépkedtünk, vártam kb. 10 percet, mire az ablakhoz értem. Majd még tízet, mire eljöttem onnan. :O Ugyanis erre az ablakra nem rakták ki a cetlit, viszont a kis hölgy közölte: "Még csak 1 hete dolgozik itt"
Kint várt Peti, akinek ma minél hamarabb be kellett volna érnie a melóba... (Közben meg is reggelizett, olyan soká mentem.) Én mégis furcsa módon nem haragudtam a lányra. Szegény valami nyomtatóval bajlódott, sehogyan sem sikerült Neki visszafűzni a papírt. Mert a gép pont akkor írt ki valami hiba üzenetet. Már mindent kicserélt, de tényleg. Többször is hátra rohant segítséget kérni, ám folyton az "Old meg Magad" választ kapta. Az ablak előtt álló hosszú sor, benne a sok hőbörgő ember ellenére Ő mégis mosolygósan kért még egy kis türelmet. Kedves volt! 
Aztán valahonnan mégiscsak előkerült egy tapasztaltabb valaki, aki elsőre befűzte azt a papírt, viszont a gépet Ő sem tudta életre lehelni. :O A vége az lett, hogy egy totál üres papírt írattak Velem alá, csak hogy elengedjenek. Mert már azt sem tudták megmondani, benn van-e a küldeményem a gépben. :(
Szomorú a helyzet. Az, hogy ilyen "vacak" gépekkel dolgoznak... Az, hogy egy tanuló lányt így magára hagynak... Az viszont nagyon is dicséretes, ahogy ez a tanuló lány a helyzetet kezelt. :) Sajnos volt alkalmam az ellenkezőjével is találkozni...

A Mi további napunk? Munka, közben csomag és a végén Peti értem jött a melóba. Együtt jöttünk haza, araszoltunk a dugóban, majd egész este filmeket néztünk. :)
Süti állandóan elcseni Masnika rágcsáját, mert Ő azt szereti rágni, amit valaki már elkezdett csócsálni. Valószínűleg úgy puhább vagy mi...

Reggeli képek: 
Kicsit hazudtam, ugyanis a napot a pétisó kiszórásával kezdtük.
Nagyon jól tettük, ugyanis egész nap esett!!! :)

Sütemény:

Cicuk:

Egy évvel ezelőtt...>>

Két évvel ezelőtt...>>

Csütörtök:

A mai nap eseménye: Megvan a szórólap!!! :) 
Egyszerűen másra sem tudok gondolni... Lüke vagyok, mi? :D Köszönöm Bette az egész procedúrához a közreműködést. A hálám nem marad el! ;)

Ezen kívül csak egy szürke kis hétköznap volt a mai. Munka, majd kicsit később haza: Petinek volt egy megbeszélése, ezért vártunk. Nekem meg nem ártott. ;)
Itthon pedig leszereltük a kutyókat. A nagy örömömre való tekintettel, mind a ketten kaptak egy-egy hatalmas rágcsát. :) Masnika azonnal bevonult vele Apa-gazdi íróasztala alá és csak akkor mászott ki, mikor lefekvés előtt elkértem Tőle a rágcsát. :) Süti érdekes módon ma nem kezdett bele a rágicsálásba, helyette csak rejtegette, dugdosta, majd ráfeküdt és a testével védte. :) Éjszakára Tőle is elvettem, most az étkező asztalon pihennek a rágcsák. Reggel visszakapják és gyanítom, csak azzal lesznek elfoglalva! 

Cicukkal is minden rendben. Mivel kicsit később értünk haza, már nagyon éhesek voltak és gőzerővel kezdtek a vacsora ropogtatásába. Aztán alig telt el kb. 1 óra, már kérték is az esti tejcsit. Kis bélpoklosaim... :)

Rágcsis képek:

 

A szórólap!!!  Amitől ma este állandóan csak mosolygok. :)

 
Egy évvel ezelőtt...>>

Két évvel ezelőtt...>>

Szerda:

Ma reggel, miután kiléptem a metró épületéből 3 férfit pillantottam meg. A zebránál álltak pulóverben vacogva, kezükben egy-egy hatalmas táblát szorongatva. Várták a zöld lámpát. Avagy a pirosat az autóknak... Mikor végre zöld lett, mindenki elindult. Ám Ők nem sétáltak át Velünk a másik oldalra. Helyette kisétáltak a zebrára és "arccal" a kocsik felé fordulva, maguk elé tartva a hatalmas táblákat megálltak. :O
Elcsodálkoztam. Egy új bankfiókot hirdettek így, de maga a hirdetés nem is lényeges. Engem a hirdetés módja "botránkoztatott" meg. Tényleg szükség van erre? Nem elég nekünk a Tv-reklámos, óriás plakátos, szendvics emberes hirdetési mód? Milyen módon vagyunk még képesek felhívni termékeinkre a figyelmet?
Tudom, hogy nem a legjobb a rég volt évekkel példálózni, mégis ez jut most eszembe. Anno, még gyerekkoromban nem volt ennyi reklám, az óriásplakátokat csak hírből ismertük. Mégis mindig tudtuk, hogy mi kapható a boltokban, mikor megjelent egy új termék, láttuk, hiszen megjelent a polcokon. Ha kellett, elmentünk A bankba, hiszen nem volt belőle 50!
Ok, talán jót tesz a gazdaságnak a versenyszellem, mégis azt érzem, ez már gyomorforgatóan sok. :( Nekem legalábbis mindenképpen.

Eme kicsit nyers vélemény nyilvánítás után... A mai napunk:
Természetesen ma reggel már nem esett. Így a pétisó sem került kiszórásra a hátsó kertben. Kikelni az ágyból nehéz volt a kinti levegő miatt. Visszafeküdni viszont már annál inkább kellemes. Sőt! :) Ugyan csak 20 percre volt időnk, aminek a felében "enyém a várasat" játszottak a kutyók, konkrétan Rajtam... :O Ennek ellenére sikerült egy kicsit pihenni. Utána munka, a végén egy kis túlórával fűszerezve, közben pedig névnapozás volt a program.
Itthon megint csak tombolás: Már ami a kutyikat illeti. Én mostam, tergettem és vacogtam egy kicsit. :( Még Peti is hosszúnadrágba bújt itthon, szóval lehet abban valami, hogy már itt az ősz. :D 

Kedd:

Tuti vége van a nyárnak. Ezt mondjuk már sejtjük egy ideje, de a mostani lehűléssel azt hiszem, végérvényesen beigazolódott a dolog. Mától eső van és eső lesz... Kb. a hétvégéig. 
Ezért reggel a gazdaboltban kezdtünk és beszereztünk 10 kg pétisót. Délután, meló után pedig már neki is állt Peti kiszórni a nagyját. Egy kicsit ugyan hezitáltunk, mert egyáltalán nem esett olyan hajde módon... Csak szitált vagy mi és néha még az is elállt. :O És ugye, ha a pétisó nem ázik bele a földbe, akkor akár még ki is égetheti a füvet. Nem beszélve, hogy a kutyókat sem szívesen engedjük úgy a fűre, ha tele van ilyen vegyi anyaggal... Szóval ma csak az oldal- és előkertbe került kiszórásra és ha reggel úgy látjuk, hogy jó kis eső lesz, akkor a hátsókertet is beszórja Peti. Utána úgyis a házban vannak a kutyik, nem érheti Őket baj emiatt!

Ezen kívül nem is tudom, mi történt? Csupa kis apróság... Írhatnék róla, de... említésre sem érdemesek. Úgy mint: lift, közlekedés. A szervezkedés meg már uncsi. :D

Hétfő:

Jajj, de nem volt kedvem ma dolgozni menni... Úgy néz ki, az a hétvégi punnyadós hangulat még ma is hatott. :D

Aztán csak beindult a nap. Reggel a szokásos, majd utazás a melóba. Kis dugó az úton, majd kipattantam a metrónál. :) 
A melóban ma nem volt olyan sok munka, lévén USA ünnep volt ma. (Náluk, szeptember első hétfője a munka ünnepe. ) Azért persze nem unatkoztunk, de... lényegesen könnyebb volt a dolgunk, mint más napokon. Holnap majd biztos meglesz a böjtje, de...evvan. ;)

Délután pedig siettünk haza. Én "beköltöztem" a vendégszobába, ami jelenleg a Túra csapat ajándékos dobozaival van tele. Elterveztem, hogy, melyik ajándékot, melyik nyereményért adjuk oda és jó sokat be is csomagoltam. :) A többi viszont "hadititok"! :D

Édes kis manócskák szerintem egész nap csak aludhattak itthon. Ezen következtetésemet a tiszta előszoba látványából vontam le. Sőt, még a cica almok is alig érintettek voltak... :O Persze aztán megteltek... :D

Vasárnap:

Ez a hétvége is eltelt. :D Amolyan, semmilyen... De mégis hétvégi pihengélős hangulatom volt ma. Reggel visszafeküdtem, majd tettem-vettem, de semmi komolyat.  :O
Ezzel szemben Peti nagyon lelkes volt. Végig a kertben szorgoskodott: gazolt az elő és oldalkertben, aztán este még a fű szélét is nekiállt lenyírni. Azzal ugyan nem végzett, de késő volt már nagyon. Összességében tehát míg Én lustiztam, Ő sokat dolgozott.

Délután pedig átmentünk Bátyámékhoz kicsit pakolászni. Segítettünk Nekik, miután megebédeltünk a közösen összedobott menüből. :D Miközben szorgoskodtunk, beszélgettünk és nevetgéltünk. ;)

Röviden ennyi lenne mára...

Állatka tündérek is jól elvoltak. Míg itthon voltunk és Peti a kertben gazolt, Ők is kint voltak. Hemrepegtek a fűben szaladgáltak... El is fáradtak. Aztán délután egyedül maradtak. Ez Masninak nagyon nem tetszett, de... Most nem vihettük Őket. :( Egyrészt nem is voltunk olyan nagyon sokat el, másrészt miután hazajöttünk, megint nagy kertezés következett. Most pedig Apa-gazdival egyetemben pihenik ki a nap fáradalmait a kanapén egy pléd alatt. :)

Cicuk? Tündér kincsek, Velük sincsen semmi extra. Nagyokat rohangálnak, ami után még nagyobbat aluszkálnak. Most meg Ábel dörgölőzik éppen a fejemhez, hogy adjam már azt az esti tejcsit! :) Megyek is...

Szombat:

A ma délelőttömet az autóban töltöttem. Böngésztem a térképet és a kinyomtatott leveleket, telefonálgattam, majd csak megérkeztem minden tervezett helyszínre. :) És a végén 213 db teniszlabdával a csomagtartóban tértem haza. :D Nagyon örülök nekik! Meg annak, hogy mindenki jó szívvel adta. Volt, ahol érdeklődtek a túráink iránt, a kutyusok iránt és úgy egyáltalán... De olyan is volt, ahol csak a gondnokot találtam, aki a kezembe nyomta a labdákkal teli zacskót és elköszönt. :O Itthon kipakoltam, aztán megtöltöttem 2 hatalmas dobozt! Most egy ideig lesz mivel versenyezni a kutyusoknak. ;)

Közben Peti itthon szorgoskodott. Hiába a csepegő eső, Ő nekiállt a ház mögötti 2 nagy farakásból egyet csinálni, azaz átpakolta az egyiket a másikra. :) Azért volt erre szükség, hogy majd jobban elférjünk, ha a szikkasztó készül...
Ezután fűnyírás volt a program, majd ebéd és pihenés. :)

Délután Apukám jött villámlátogatni Minket és hozott Nekünk fincsi körtéket. Elsörözgettek Petivel, közben dumcsiztunk egy kicsit... És Mi is küldtünk szőlőt Anyukámnak és a lányoknak. :) 

Ma nem voltam fergeteges. Azt terveztem, hogy minden kis sztorit leírok, de olyan szinten fáradt vagyok, mint már nagyon régen. Még az is megfordult a fejemben, hogy holnap blogolok, de... Olyankor biztos mást írnék. :O 

Péntek:

Lassan 2 éve, hogy 2 molyhos tölgy érkezett az oldalkertbe. Illetve hoztuk! :) 
Ahogy visszaemlékszem, anno az anyós ülésen utaztak végig vagy 300 km-t, mire hazaértünk. Eme mutatvány jelenlegi valójukban lehetetlen lenne, hiszen Peti áldásos trágyázásának köszönhetően több, mint a duplájára nőttek. Azaz csak az egyik, az erősebb... De a kisebbik is igyekszik ám. :) Tavaly még azt hittük, meg sem marad, ehhez képest idén már nagyon is lombos fácskává vált. :D

Mivel ilyen magasra tört a vezér ág (így hívják?) és igencsak oldalra hajolt szegényke, ezért Peti megkötözte. Hozzárögzítette egy nádpálcához a nyáron. Vigyázott, hogy ne legyen szoros, nehogy megsértse az ágat, de azért tartson is. Ma reggelre azonban már azt vettük észre, hogy sok helyen nagyon is belevág a fa "húsába" a madzag, amit kötözésre használtunk. Így történt, hogy Peti ma reggel nekiállt megszabadítani a kötelektől édes molyhos tölgyünket. Még létrára is kellett állnia, hogy a felső kötélkéket elérje. :O 

Ezen kívül semmi különös nincsen. Tudom, hogy unalmas, de szervezem a túrát. Sikerült egy csomó teniszlabdát szereznem, ám ehhez holnap körbe kell járnom a várost és begyűjteni az előkészített csomagokat a teniszkluboktól. :) Ma megszerveztem az útvonalat... ;)

Este kicsit túlóráztunk, majd hazarobogtunk. Megint volt egy lerobbant autó a gyorsforgalmin, kicsit megfogta a tömeget, de nem vészesen... Hamar hazaértünk. Körbe jártuk a kertet, mikor is a mogyoró bokor aljába is benéztünk. Nagyon jól tettük! Egészen sok mogyi lapult már alatta is, meg még a bokron is. Amik viszont alatta voltak, a felét félig megrágcsálva találtuk. :O Süti lobogó füleinek "hála", már azt is tudom, ki lehetett a rágcsáló. :D