Szombat:
Messze jártunk... Zalában egy kis faluban Andiéknál. Foltos és Sanyika vagyis Maffia és Artúr gazdiéknál. Ám nem csak az Ő gazdijuk Ők! De ezt majd később...
Mivel messze mentünk, korán is indultunk. Azaz akartunk... Valahogy úgy, ahogy munkába szoktunk. Hehe: tényleg úgy sikerült! Egy kicsit csúsztunk a tervezett indulással. Aztán még az M0-n is belefutottunk egy baromi hosszú araszolós dugóba. Ott ültünk egy teljes órát, mire túljutottunk rajta. :(
A kutyók is jöttek ám Velünk! Süti egészen jól viselte a dugót. Csak feküdt, belelapult az ülésbe és nem nagyon izgatta a külvilág. Masni viszont nyöszörgött. Mi nem nagyon haladtunk, de a szemben lévő forgalom nagyon is. Hogy ez a hang vagy a mellettünk pöfögő teherautók, vagy csak a hosszú ácsorgás nem tetszett Masninak...? Nem tudjuk meg.
Nem csak ezért, már előre beterveztünk egy mini pihenőt a Balatonnál félúton. Masni el is végezte minden kis és nagy dolgát (Talán ez volt a nyöszörgés tárgya), de Süti csak a szagokkal és a hempergéssel törődött. :) Aztán előkerült pár hattyú is, akikhez csuda jó lett volna oda úszni, feltéve ugye, ha Masnika szeretné a vizet. :P
Visszaültünk az autóba és folytattuk utunkat. Megnyugtattuk Masnit, hogy ennél még sokkal izgibb dolgok várnak rá Andiéknál. El is hitte, mert elaludt és addig is, a hattyúkról álmodott. ;)
Majdnem teljes 4 órás út után végre megérkeztünk. :)
Na innentől érdekes a sztori, mert nem is tudom, hova kapjak. Olyan sok állatot láttunk, hogy csak kapkodtuk a fejünket. :) Először is, ha jól emlékszem, 4 kutyus szaladt elénk. :O Egy öreg foxi, egy Beagle és kölyök berni pásztor és Mazsola, aki nem tudom, milyen fajta... Süti és Masni behúzták a farkukat és "menekültek" Hozzánk vissza. Aztán persze megszokták egymást, játszani ugyan nem játszottak, de elvoltak egymás mellett. Egyszer Masni meg is mondta a Magáét Mazsolának, mert igencsak rá akart mászni... :O
Bementünk a házba, ahol lent 14, az emeleten plusz 2 cica lakik. :) Bejöttek a kutyók is és nem is bántották a cicukat. Egyszerűen csak szaglászni akartak, de ugye a sok kis tündér cica nem ehhez van szokva. Elbújtak, futottak előlük és fújtak Rájuk. Hogy Mindenki békében legyen, a cicák bementek a cica szobába, a kutyóink kint maradtak, így nem volt vita. ;)
Mi megebédeltünk. Szuper módon megvendégeltek Minket. Finom leves, majd töltött-rántott husikkal. :) Köszönjük szépen!
Utána viszont nekiindultunk a kertnek. Még ekkor sem tudtuk elképzelni, mekkora is ez a terület és hol van az a sok állat, amiről hallottunk. Aztán fogtuk a fejünket és csak ámultunk. :)
Első utunk egy pónihoz vezetett, aki épp most szökött át a szomszédba. :O Visszahívni sikerült, de felszerszámozni (?) már nem. De legalább hazai terepen futkározhat tovább. :)
Utána láttunk galambokat, nyuszikat, tengerimalacokat, majd jött a baromfi udvar. Nem hiszem, hogy mindent megjegyeztem, majd a képeken látszani fog. Volt ott pulyka, mindenféle tyúk, kacsa és megint galamb. Hogy liba volt-e, Én már nem tudom... Szégyen szemre nem emlékszem, de mentségemre legyen mondva: Városi ember vagyok, ritkán látok ilyet! :D
A baromfi udvar mögött voltak a törpemalacok, a birkák és legvégül a lovak. Mondanom sem kell, hogy Masnit annyi izgalom érte olyan rövid idő alatt, hogy ha nem lett volna pórázon, futkosott volna egyik ketrectől a másikig, fel-alá. Ahogy ezt visszafelé meg is tette! Akkor ugyanis már elengedtük. :) A legjobban a nyuszik és a tengerimalacok nyűgözték le. Ott állt a ketrec előtt és csak nézett, lesett. Beleremegett az egész kis teste, annyira figyelt. :) Süti teljesen máshogy viselkedett. Szinte nem is érdekelte a sok állat. Mindent nagyon alaposan megszaglászott, nóziját szerintem fel sem emelte a földről és csak ment, ment előre. :)
A törpe malacok irtó cukik voltak. :) A Birkáktól kicsit megijedtünk, ahogy megindultak Felénk. :O Aztán felsétáltunk a kert végébe, ahol 2 hatalmas ló legelt. Azt hiszem Magyar hidegvérű a fajtájuk. Háááát, hatalmasak az biztos, illetve zömök lovak, amilyennek lenniük is kell. És hidegvérűek, olyan értelemben biztos, hogy jámborak. Masnit nagyon lenyűgözték. Félt, de iszonyatosan érdeklődött. Visszafelé még közéjük is szaladt és ugatta, ugatta Őket. Azok meg csak legeltek, ügyet sem vetve a lábuk körük ugráló és hangoskodó kis pattogó fehérségről. :D
A kertet elhagytuk és tovább sétáltunk egy kecske tanya felé. Persze, hogy Masnika itt eszméletlen izgalomba jött! Szaglászott és be akart bújni a kerítésen. A kecskék meg nagyon édesen jöttek is a kerítéshez, tán azt hitték, kaját hoztunk Nekik. :O Miután Masnit "elráncigáltuk" onnan, megnéztük a focipályát, majd egy kis kört sétáltunk az erdőben és vissza ugyanezen az úton. Megnéztünk újra minden állatot. Mire visszaértünk eltelt 3 óra. :O Már-már indulni kellett volna haza. Kicsit beszélgettünk, virágos kertet néztünk, majd jött a szüreti felvonulás. A falu apraja nagyja haladt el a ház előtt az utcán. Ki komolyan, Ki mókásabban. :D
A végére maradt még 2 kis görény, akiket kifelejtettünk a nézegetésből, na meg a madár szoba. :O Rengeteg papagáj és lent pár fürj csivitelt egy külön Nekik fenntartott helységben. :) Az ámulatomat már leírtam párszor, így fokozni nem tudom. Még Nekem is sok volt ez a sok-sok élmény, illat és állat. :O Csuda jó lehet így élni. Ám annál több munka!!!
A legvégére hagytam Foltost és Artúrt. Folti tündérke a ház előtt ücsörgött és napozott. Felkaptam az ölembe és bújt a drága. Hogy megismert-e, kétlem... Illetve nem tudom. De hogy még mindig hálás minden kedves mozdulatért, az biztos! :) Artúrral már egy kicsit más a helyzet. Bújósnak nagyon is bújós, de bizony olyan hatalmasra nőtt, hogy Ő lett a cicák vezére. :O Szó szerint lepofozta Masnikát, pontosan ugyanúgy, ahogy azt Zeusz teszi itthon. :O Ahogy láttam, Masnika meg sem lepődött. :D
Ezek után megköszöntünk mindent és hazaindultunk. Hosszú út állt még előttünk. Mivel a kutyók totál kidőltek a hátsó ülésen, így pihenőt már nem kellett beiktatnunk, de így is több, mint 3 óra volt az út.
A legfontosabbat nem is mondtam: Hogy nem érkeztünk haza üres kézzel! Azaz: hogy is mondjam? Azt nem mondhatom, hogy (bocsi) lószart sem kaptunk, mert pont igen. :D
De komolyan! Annyira szuper 2 éves komposztos vagy hogy kell ezt mondani: érett trágyát kaptunk! Megláttuk és Peti mondta: "Milyen jó lenne Nekünk ilyen a veteménybe". Andinak és Gábornak nem kellett ennél több. Már hozták is a zsákot és pakolták. Arra nem gondoltuk, hogy majd Zalából hozunk ilyet a veteménybe, de ennél jobb nem is lehetne. ;) Peti még este bevitte a veteményesbe, aztán majd holnap kiszórja... Köszönjük!!!
Szuper élményekkel gazdagodtunk! Kutyáink nem különben. Szerintem Masnika minimum 2 hétig a sok-sok állattal nyuszival, tengerimalaccal, lóval és kecskével fog álmodni. :)
Budapest Time
Utolsó kommentek