A Nagy család élete

Kedd:

Ma majdnem elaludtam a melóban. :O De a metrón hazafelé már tényleg igen közel álltam a dologhoz. Egyre messzebbről hallottam a körülöttem duruzsoló embereket...

Szóval nagyon fáradt vagyok. Hiszen a hétvégén sem volt alkalmam igazán pihenni, amihez most még hozzá jött pár dolog, esemény és szervezkedni való. :D
De végre elkészült a Mikulás túránk élménybeszámolója sok képpel és videóval. ;) Ugyan az Indavideónál valami átállás van, ezért érdekes módon, a beágyazott video hol megjelenik, hol csak egy fekete négyzet, hol pedig még az sem. De bízom benne, hogy a "probléma" hamar megoldódik és akkor majd bárhol nézve is élvezhetjük a mozgóképeket. :)

Egyébként nem történt semmi különös. Dolgoztunk, hazajöttünk, manócskáztunk, majd neteztünk. Beszélgettünk a jövőről, az ország helyzetéről...

Amiről például ez a tündér szép cicalány mit sem sejt. :) 

 

Egy évvel ezelőtt...>>

Hétfő:

Mikulás napja volt ma. :) Hozzánk is eljött ám a Miku, de még pénteken. Hehe... Finom, meleg, puha zoknikat hozott a zsákjában, amiket a hétvégi túrán fel is húztunk a lábunkra. ;)

Mára aztán a melóba is megérkezett a Miku. Mikor beértem, az asztalomon várt mogyoró, Mandarin, aszalt gyümölcs, csokimiku, marcipán, még csoki és még 2 mini péksüti is. :O Remélem, mindent leírtam... Persze mindezt a munkatársak varázsolták oda. Ilyenkor mindenki meglep Mindenkit egy kis aprósággal... :)

Este, itthon Mi leptük meg a manókat egy kis májkrém party-val. Régen kaptak már ilyen finomságot és most nagyon is örültek. Persze Ábel most is elvonult, sőt: még el is fordult Tőlünk. Furi, hogy mennyire nem szereti azt, amire a többi 5 manócska annyira rá van kattanva. De Ő sem maradhat meglepi nélkül. Mindjárt megkapja a finomságot tejecskéjét. :)

Velünk nem volt semmi extra: Peti úgy érzi, hogy kicsit megfázott, de nem vészes. Én meg fáradt vagyok és álmos. Most, hogy megvolt a túra, azt gondoltam, pihenhetek. De elég sok utómunka vár még Rám. Képek feltöltése, élménybeszámoló (ami már félig megvan), támogatóknak köszönő levél, stb... Még jó, hogy kapkodni azért nem kell, így beoszthatom a teendőket akár egész hétre.

Vasárnap:

Olyan nagyon jót túráztunk!!!! :)
Minden egybevágott: Sokan jöttek, szép idő volt, egész nap sütött a napocska. Ugyan hideg volt, mikor ácsorogtunk, de összességében jól leizzadtam. :D 
23 kutyus és 30 gazdi vágott neki az erdőnek, mezőnek. Hó az volt rendesen, de szerencsénkre a talaj - de még a hó is - totál megfagyott, így abszolút járható volt minden út. ;) Itthon még azon gondolkodtam, mennyi sok-sok ruhát szedjek Magamra, hogy ne fázzak majd. Még a nagy pufi kabátomat is bepakoltam, minden eshetőségre. Aztán már az üdvözléseknél éreztem, hogy nem lesz rá szükségem. Bőven elég volt a meleg pulóver meg még egy átmeneti kabát, ami igazából még egy nagy pulóver. És még így is leizzadtam. :D
Szerintem nagyon jó hangulatú túra volt: Kirándultunk, majd megálltunk, bevártuk egymást, aztán tovább mentünk. Az utolsó réten pedig vetélkedtünk. A már jól ismert agytorna volt terítéken: Most kvíz formájában, tele kutyás és karácsonyi kérdésekkel. Utána pedig egy kis futóverseny, hogy mégse fázzunk annyira. Ám itt azért nem kicsit fáztunk át, mikor egymásra várakoztunk. :( Az Én kezem konkrétan lefagyott, mert stopperoltam, fényképeztem, Peti pedig az eredményeket írta.
És itt nem csak Mi, hanem Masnika is átfázott. Hiába a szép, új kabátja, hogyha egy helyben ácsorogtunk. Mikor elindultunk, Ő csak bánatosan nézett Rám és esküszöm ráncolta a homlokát, kérlelve: Vegyél fel! Ja, és remegett hozzá, szóval nem volt mit tenni: Hozni kellett a mini manót. :) Boldogan simult hozzám és szuszogott nagyokat a kezemben... Sütit ez a hideg dolog nem nagyon érdekelte. Rohangált nagyokat egész túra alatt. Hol Apa-gazdit, hol Engem keresett és érdekes módon a Nekik szánt virsli karikák kb. negyede sem fogyott el ma. :O Azért persze itthon megkapták mindet. ;)
Bővebben majd a TúraCsapat blogjában...

Itthon egyébként nem történt semmi különös. Cicukák kiélvezhették a kutya- és gazdimentes lakást. :) Hogy szundítottak-e vagy hajcihőztek, nem mondták le, de irtó éhesek voltak és még most is kajcsit kunyiznak. :D

Igyekszem sok-sok fotót és videót feltölteni különböző oldalakra, ide csak pár lényegeset hoztam...

Szombat:

Eljött a nap, mikor megtanultuk beadni Masunak a szurit. :) Ma is rendelés előtt kellett mennünk, ám egy kicsit késtünk...

Ugyanis előtte még beugrottunk egy holnapi ajándékért egy hatalmas állatkás áruházba. Komolyan mondom: Az az itteni F betűs elbújhat mögötte, de nagyon. Igaz, hogy nem olyan szép, mert kvázi egy lerakat, de eszméletlen mekkora választék van! :O Kutya játékok, pórázak, ruhák, mindenféle felszerelés. A tápok pedig egy nagyobb hangárban vannak és magánembernek is elérhetőek. Tehát nem nagyker. Egy picit ugyan messzebb van Nekünk, de egyszer-egyszer biztos elmegyünk majd még.
És ha már ott voltunk és Masut is vettük utána szurira, terveztük, hogy veszünk Neki egy kabátot. :) Mert kis édeske mindig nagyon fázik kint télen. Itthon ezzel nincsen nagy probléma, mert nincs sokat kint. Ha ki is megy, hamar visszajön a meleg szobába... Viszont holnap túrázni megyünk, meg majd még máskor is: És nem szeretném, ha megfázna a kis törpe tündérke. Sok kabátkát felpróbáltunk, mire rátaláltunk az "igazira". Bár nem teljesen az, amit elképzeltünk, de hirtelen megoldásnak megfelel. Majd talán varratunk Neki egy vízhatlan, esőkabát/télikabátot. :)

Vásárlás után a rendelőbe mentünk. Hála az égnek, ma nem volt tumultus. Mondtuk, hogy meg kell tanulnunk a szuri beadását, hiszen az elkövetkezendő hetekben vagy munkába kell mennünk, vagy elutazunk, vagy más Karácsony lesz és újév... Szóval megtanultuk. Mindent Mi csináltunk, felügyelettel. Doktornéni segített, hogy hogyan szívjuk fel az anyagot, hogyan és hova szúrjuk, na meg milyen ütemben, ilyenek... Azt mondta ügyesek voltunk. :) Nem kicsit izgultunk, de érzem, hogy nem lesz ezzel gond itthon. ;)
Utána még ott maradtunk kb. fél órát a rendelő közelében, hogy ha fellép Masunál valamilyen hirtelen allergiás reakció, akkor azonnal tudjon Rajta a Doktornéni segíteni. Ám ilyen nem volt: szerencsére, így elköszöntünk és eljöttünk.

Itthon pedig gyors ebéd, majd rápihentünk a holnapra. Visszafeküdtünk egy kicsit aludni, ha már ugyanez reggel elmaradt. ;) Utána mostam, teregettem és tele pakoltam az autót a holnapi ajándékokkal. ;) Ma is változott a létszám, de meglepetésemre még jelentkeztek is ma. Szuper! :)

Péntek:

Végre péntek! Végre hétvége.
Eljött az V. Russell Terrier és Beagle - Mikulás - túrájának hétvégéje! :) Hurrá!
Ugyan mára többen is lemondták sajnos a részvételt, viszont még így is 20 feletti lesz  kutyus létszám. ;) Nagyon kíváncsi vagyok, hogyan reagál ennyi sok kutyus a hóra, együtt...

Ezen kívül persze több tervünk is van holnapra. Masnit visszük szurira és remélem, minden rendben lesz. Terveink szerint a szuri beadást is megtanuljuk, hogy jövő héttől már Mi tudjuk csinálni. Erre is kíváncsi leszek... :O

Egyébként ma nem volt semmi különös. A melóban csináltunk egy kis karácsonyi hangulatot. Van egy picike műfenyő, amit feldíszítettünk, égőt tettünk rá és még szaloncukrokat is alá. Plusz mogyorót kaptunk a főnökünktől... :) 

Itthon nem volt semmi extra. Tündér gombóc manóink péntekre már iszonyatosan nagyon igénylik, hogy csakis hozzánk bújva töltsék az estét. :) Aminek természetesen Mi is örülünk!

Csütörtök:

Ma reggel Peti megint lefotózta az utcát. Mondjuk abban mind a ketten egyetértettünk, hogy nem adja vissza igazán az itteni, általunk élőben érzékelt és átélt állapotot, de Nekünk jó "emlék". Mármint nem jó, de... érdekes lesz majd visszanézni. :(
Megoldást nem igazán látunk a problémára, azaz talán igen, de az itt lakó 8 lakásból szerintem minimum 4 álláspont van és hogy megegyezés nem lesz... Azt előre borítékolom. Addig meg marad ez a kis tenger állapot: télen és bizony még nyáron is. :S

Délután megint voltam dietetikusnál. Összességében jó érzéssel jöttem el és sok érdekességet megtudtam. Változnom kell, de kapkodni sem szabad, mert akkor nincs értelme. Erről ennyit. ;)
Viszont mikor kijöttem: Olyan szépségesen, hatalmas pelyhekben zuhogott a hó, hogy csuda! :) Mikor egy villanyoszlop alá értem, felnéztem és fülig érő szájjal mosolyogtam. Mit mosolyogtam? Vigyorogtam! :D Annyira jó érzés volt, még akkor is, ha csurom vizes lettem. Állatira nagyon szép volt!!!
Aztán mentem Petihez, aki már pucolta le a kisautót és mikor beültünk az autóba, a varázs egy kicsit alább hagyott. :O A hó már nem volt csodás, inkább csak a veszélyesen csúszós útra tudtunk figyelni. Kiérve a városból pedig már azt hiszem, esőbe váltott az égi csapadék. :( Kár, de annak azért örülök, hogy nem lesz hatalmas mennyiség. Hiába szép, de nagyon megnehezíti a közlekedést. 

Mivel későn értünk haza, itthon gyors etetés, manócskázás, összebújás a tündérekkel. Majd észrevettem, hogy Masnika lába nagyon csúnya. :( Mondta a doktornéni, hogy a szurik közben, a tünetek fel fognak erősödni... De erre azért nem számítottam, hogy már az első után is ennyire piros lesz a pici manó lábikója. Nyalja is állandóan, ami persze csak még jobban fokozza a viszketést és a fertőzést... Szóval mától megint samponozunk. Ha kell, akár naponta is! Ami jó hír Masunak, hogy csak a lábikóit kentem be, majd az ölemben ücsöröghetett 10 percig és utána is csak a lábikóit mostam le. Ez gondolom, azért némi könnyebbség Neki, na meg a végén a jutifali is enyhíti "szenvedéseit". ;)

Szerda:

Ma megint csak olyan téma jött elő, amit nem szívesen feszegetek. Mégis meg kell mutatnom, hogyan néz ki az utcánk. Komolyan elkezdtem aggódni a majdani kijutáson, mikor majd a mostani vízmennyiség totál befagy és minden reggel, majd este próbára teszi a vezetési képességeinket. Vagy netán még hó is esik rá, ami újfent megnehezíti nem csak a Mi életünket. Háááát, majd meglátjuk...

Az ónos eső már ma megérkezett és csak annak örülök, hogy még időben hazaértünk, mielőtt totál ráfagyott volna. Így ép bőrrel és ép autóval megúsztuk a történetet.

Közben mi is történhetne más, mint a túra szervezés finise. ;) Ma is jelentkeztek még páran, így már egy egész szép "kis" csapattal indulunk majd neki vasárnap. Izgulok, hogy minden rendben menjen és legyen azért viszonylag jó időnk! :)

Kedd:

Ma már nem is volt olyan átlagos napunk. ;) Kellett Nekem tegnap úgy "elkiabálni" :D
Hajnalban kezdődött, mikor is a riasztó csipogására ébredtünk. Először azt hittük, hogy a kazánnal van valami baj, mert abból az irányból jött a csipogás. Majd, miután feloltottuk a villanyt, a kutyókat pedig kiengedtük a kertbe (hajnali 5-kor), megtaláltuk a hang forrását. Beletelt némi időbe, mire kikapcsoltuk, de utána már félig nyugodtan feküdhettünk vissza még aludni egy keveset. Huhh...

Munka után pedig természetgyógyászhoz mentünk. Bátyámtól kaptuk ajándékba a névnapomra. Eredetileg nem ezt szánta Nekünk/Nekem... Csak aztán mégis jobbnak láttuk alávetni Magunkat egy-egy biorezonancia vizsgálatnak. Remélem, jól írtam. ;)
Nos: Érdekes volt! Petinek még nem is annyira vészes a dolog, illetve jól működik minden. Max. egy savtalanító kúrára van szüksége, amit holnap el is kezd. ;)
Nálam már más a helyzet, mert elég sok mindenre mutatott kiugró értéket. Ám ettől sem kell megijedni, mert ez még nem a baj. Csak az előjele valaminek, illetve sürgősen méregteleníteni kellene. Ehhez kaptunk is volna pár készítményt, ám az idei büdzsé megvizsgálása után úgy döntöttünk, hogy ezt későbbre halasztjuk. Tudjuk, hogy nagyon kell, de tényleg. Ám a Mi kereteink is végesek. Mostantól már tudjuk, mire kell jobban odafigyelni és a diétám első szakasza után bevállaljuk ezt a méregtelenítést. És persze azt is tudom, hogy fel kéne cserélni a sorrendet (először méregtelenítés, utána diéta), de azt a kúrát már elkezdtem és nem kis pénzeket hagyok ott sem 2 hetente. :( De erről a témáról már végképp nem akartam írni... Most mégis kicsúszott. ;)
Lényeg, a lényeg, hogy januárban visszatérünk a témára.

Ezen kívül itthon nem volt semmi extra. Gőzerőkkel szerveződik a hétvégi túránk. Egyelőre Mindenki nagyon lelkes, még akkor is, ha egy igen hideg, fagyos nap vár Ránk. Túrára fel!

Mai képeinken: A szerelmes párunk... :)

 

Egy évvel ezelőtt...>>

Hétfő:

Már egy ideje gondolkodom... Tegnap este is előjött bennem az érzés, hogy egy kicsit kezd ellaposodni ez a blog. Na nem azért mert nincs téma. Az nagyon is lenne! Csak... : Az mind, egytől-egyig olyan téma, amit nem szívesen tárok ország-világ elé. Vagy azért, mert közvetlenül érint embereket, akikről tudom, hogy olvasnak Minket. Megbántani sem akarom Őket, inkább diplomatikusan viselkedem, viszont nem osztom meg Mindenkivel. Mert az pl. csak Ránk tartozik.
Vagy itt van ugye a mai politikai helyzet, különféle döntések a kormány részéről, amely témákat félve érintenék. Mert ugye... Persze kicsi hangya vagyok Én, mégis... Amíg Magam sem vagyok biztos bizonyos döntésekben, addig inkább Magamban érlelem.
Végezetül pedig egyszer már elhatároztam, hogy mindig csak a jóra koncentrálok! És természetesen nincs az úgy, hogy mindig csak rózsaszín felhő van körülöttünk. Mi is sírunk, veszekszünk, mérgelődünk és puffogunk. :( A mai világban nem hinném, hogy ezzel egyedül vagyunk. :D 

Egyszerűen csak élünk! ;) És igenis: Mindenről megvan a véleményünk, még akkor is, ha néha időközben átalakul. Ám: A blogot csak nem tenném titkossá! :O
Nos: ezért maradunk a mindig vidám, mindig bizakodó Nagy család, tele pöttöm tündérekkel, akik körülvesznek Minket! ;) Jönnek és bújnak és szuszognak és dorombolnak.
Akik nem feltétlenül adnak minden nap új témát. Beállt a napi rutin, amit Mindenki megszokott. Mindenkinek kényelmes és elfogadható. Hogy unalmas lenne? Dehoooogy: inkább követhető. ;) 

-------------------------------------

Kicsit talán elméláztam ma ezen, biztos sokan nem is értik, mit zagyváltam össze. :D
Talán annyi a lényeg, hogy egyre kevesebb az, amit az ember publikálni mer. :(

És: Ma sem történt semmi különös. Reggel készülődtünk, majd elmentünk dolgozni, utána siettünk haza és most itthon ülünk. Egy szimpla, nyugis hétköznap. :)

Egyik tündérünk: Süti

Egy évvel ezelőtt...>>

Vasárnap:

Ideért a zord tél! Eszméletlen, milyen hideg van odakint... Brrrr! Esik a hó vagy néha eső és fúj a szél. Utóbbi olyan erővel teszi, hogy ez ember a sarkvidéken érezheti Magát. És valószínűleg ennek köszönhető az iszonyatos hideg érzet is. 

A fentiek tükrében tehát ma ki sem mozdultunk a házból. Illetve kint voltunk kb. 10 percig, amíg Peti a hordókból kimerte a vizet és most már elvette a csatornák alól. Ugyanis megint be volt fagyva a teteje... Ismét előkerült a balta, persze még nem volt olyan húde nagyon vastag a jég, de... Mostantól már mindennaposan ez várható szerintem.

Bent a házban pihentünk, tv-ztünk, neteztünk és puhultunk a manókkal. Na meg akadt egy mini házimunka, de az említésre sem méltó. :D 

Szombat:

Ez a hétvége totál másként alakult, mint ahogy azt elterveztük. Ami egyébként egyáltalán nem baj! Éjjel megérkezett a beharangozott hóesés. Nem is kevés! :O Kotorni és söpörni azért nem kellett, azt megtette helyettünk a napsütés és a magas hőmérséklet. Nagyon sok már el is olvadt.

Reggel visszaaludtam ugyan egy kicsit a manókkal, de tényleg csak 1 órát... Mert utána vittük Masnit szurira. Elkezdtük tehát az immun-terápiát: Masnika nagyon jól tűrte az akadályt. 2 ici-pici szurit kapott a bőre alá, ami tényleg csak egy röpke pillanatig tartott. Édesem az asztalon mindig fél, de ennek ellenére nagyon ügyesen viselkedik! :) 

Utána hazajöttünk és Apa-gazdi elment valami játékos találkozóra. Én meg belevetettem Magam a túra csapat nyereményeinek és üdvözlő csomagjainak csomagolásába. Olyan sokat variáltam és csomagoltam, hogy ez a művelet majdnem estig kitartott. ;) Persze sokat jöttem ki a manókhoz is, akik az ajtó alatt szimatolva fújtattak, mert érezték a benti jutifalatok és rágcsák illatát. Minden kijövetelkor kaptak egy mini finomságot.;)

Aztán délután lett, Apa-gazdi hazaért... Este pedig Bátyám ugrott át, mert visszahozott valamit. Ha már itt volt, egy kicsit iddogáltunk. Egy kis pálinka, Jéger és vörösbor mellett próbáltuk megváltani a világot. :S

Péntek:

Most már minden reggelre befagy a kert... Megfagy a fű, befagy a hordóban a víz és igencsak hideg van!
Aztán napközben ugyan felmegy 0 fok fölé a hőmérséklet, de már nem olyan nagyon... :( A télikabátom ma még mindig a szekrényben lapult, de ez pulcsin elgondolkodtam az átmeneti kabátom alá. :D Jobban bírnám a hideget vagy mi? :O Ami azért furcsa, mert most itt ülök pulóverben és vastag zokniban, az ujjaim meg iszonyat átfáztak, ahogy a billentyűkön mocorognak. :(

Ma egyébként más extra nem volt. Elmentem egy újabb doboz támogatásért a túrára, majd hazacipeltem. Persze a mai túlóra után. :) Aztán közösen bevásároltunk Petivel és most itthon ücsörgünk. ;)

"Várjuk" a beígért havazást. :D  Hirtelen ennyi, ami eszembe jutott...

Csütörtök:

Ideért Masni vakcinája. :) Véééégre!
Még tegnap délután telefonált a doktornő, hogy majd 5 hetes várakozás után megérkezett a csomag, mehetek is érte. Így ma délben ki is szaladtam és átvettem. Minden fontos tudnivalót feljegyeztem, megjegyeztem és értelmeztem. A szurit beadni egyelőre nem vállalkozom, már meg is beszéltem Emese dokinénivel, hogy azt Ők megteszik. Ám aztán majd csak Nekünk is meg kell tanulni, ugyanis Karácsonykor és Újévkor bizony még ügyelet sem lesz. Mármint itt... Illetve még talán az is megoldható, de... Ezt majd meglátjuk.
Merthogy Masninak a szurikat minden héten, mindig ugyanazon a napon kell megkapnia! Ez fontos! Kaptunk egy táblázatot is, hogy mikor melyik fiolából és mennyit kell felszívni, majd a bőre alá szúrni. Nagyon tisztán világosan le van írva, szóval ezzel nem lesz baj.

Kifizettem az ellenértéket és elhoztam. A melóban pedig betettem a hűtőbe, ugyanis ennek hűtőben a helye. A legideálisabb a 4-8 celsius fokos hőmérséklet. Melegben kibírja 1-2 órát, de arra nagyon kell vigyázni, hogy meg ne fagyjon! Még 1 percre sem, mert akkor tönkremegy. :( Bízom benne, hogy ez menni fog. ;) 

Kicsit beszélgettünk Masniról is, hogy mostanság hogy van, milyen a bőre... Mondtam, hogy a lábikója megint csúnya, mert sokat nyalogatja. :( De fürdeni nagyon nem szeret szegényem... A Dokinéni most azt ajánlotta, hogy próbáljuk meg csak a lábikóját fürdetni, hiszen ott van a kritikus "pont". Már azzal is nagyon sokat segítünk a pici kuttynak.

Ám mivel ez a hét Nálam a túlóráról szól és minden nap este 8 körül keveredek haza, ezért a fürdetés hétvégére tolódik. Az mindjárt itt van, szóval nem "halasztunk" sokat. ;)

Szerda:

El van Anya-gazdi, ha játszik. :D (Csak hogy ne legyek mindig olyan komoly!) ;)

Ma nem történt igazából semmi extra. Dolgoztunk, túlóráztunk, majd itthon... Igyekeztem nevelni a manókat. Tanultunk ma is feküdni, ami kisebb-nagyobb sikerrel már megy. De persze már akkor is lefekszenek, ha nem csinálok semmit, csak hogy minél hamarabb megkapják a falatot Anya-gazdi kezéből. ;)

Na de mivel jönnek az ünnepek, táncolni is tanulunk. Már elsőre is egészen ügyesek, pedig még manó ruhát is kellett magukra húzniuk. :D 
Sajnos ebből a mai mókából Vilmos kimaradt, mert fájlalta a gyomrát (tényleg hányt szegényem kétszer is... de igazándiból ez max. 5 személyes tánc), de ami késik nem múlik. Mivel ilyen gyorsan tanultak a tündérek, holnap talán újabb koreográfiát veszünk. ;)
 

Egy évvel ezelőtt...>>

Kedd:

Megvan a bakancsom!!! :) Annyira örülök neki, mert olyan szép és nagyon szuper jó! Nem csak víz lepergetős, hanem sár meg ilyesmi is... Igazából nem tudom, mert csak a víz lepergetés érdekelt, meg hogy szép legyen. És lehessen akár minden nap is hordani, na meg túrázni is járni benne. És most megvan. ;)
Ám nem indult ez ilyen egyszerűen: Tegnap már írtam, hogy ma el kell menjek egy másik üzletbe, ahol van a méretemben. Csak áldom az eszem, hogy indulás előtt odatelefonáltam, ugyanis akkor derült ki, hogy még sincs. :O Át tudják kérni egy vidéki üzletből, de az 1 hétbe is belekerül... No sebaj, gondoltam. Elkezdtem keresgélni más kereskedelmi láncokban ezt a típust és sikerrel is jártam. Igaz, hogy csak egy kicsivel nagyobb méretben (40 és fél), de félretették Nekem estére. Még jó, hogy 8-ig nyitva volt a bolt, mert így oda is értünk és felpróbálás után kiderült: Szuper! A méret tökéletes, nem kell ebből kisebb. (Ugyanis tegnap 39 és felest próbáltam és létezik még belőle pont 40-es is.)

Ezen kívül ma nem volt semmi extra. Kicsit túlóráztam, így külön jöttünk haza. De Peti volt olyan rendes és elémjött a metróhoz, ezért értünk csak oda a boltba. ;)

Mára ideért a hideg is: Az egy dolog, hogy reggel kis Palláciuszt katamaránná kellett változtatnunk, hogy kijussunk az utcából... :O De délutánra még a hűvös szél is ideért és majd elfújt Minket. Peti ma előhalászta a télikabátját is és kikészítette holnapra. Én azt hiszem, még megelégszem a vadiúj bakancsommal. :)

Ma csak erről van kép: 
A honlapon...

És itthon!

Egy évvel ezelőtt...>>

Hétfő:

Nekem is kell egy bakancs. Tavaly ugyanis lejött a talpa, de annyira, hogy tél vége felé igen bajosan hordtam... 
És mivel a hétvégére már havat jósoltak, ma elkértem Magam hamarabb a melóból, hogy elmenjek oda, ahol tavaly Peti bakancsét beszereztük. Félig meddig sikerrel is jártam, mert legalább kinézni sikerült az áhított lábbelit. Ám a mértemben sajnos nem volt Náluk készleten. :( Felpróbáltam egy fél számmal kisebbet, de azért az mégsem az igazi. És ha létezik nagyobb, akkor... Szóval holnap lesz még egy utam egy másik üzletbe és remélem a hétvégén nem fog lefagyni a lábam a sport cipőmben. ;)

Ezen kívül nem volt ma semmi extra. Egész nap zuhogott az eső, ami miatt olyan komor volt Mindenki. Meló után siettünk haza, kicsit manókáztunk, de csak összebújósan. :) Ma nem tanultunk... Aztán pedig kutyók lefeküdtek, Mi meg még mindig itt nyomjuk a gépek előtt.
A fürdőből pedig egyfolytában sátáni hangok hallatszódnak, mivel a csatorna rendszer nehezen nyeli el a vizet. :O Kotyog vagy mi... Érdekes, de volt már olyan is, hogy az utcán lévő csatornafedélnél bugyogott felfelé a víz. :(

Vasárnap:

A mai vasárnap olyan semmilyen nem volt. Eredeti terveink szerint vendégség lett volna, de az elmaradt... Aztán gondoltuk, akkor elmegyünk kirándulni. De igazából egyikünknek sem volt hozzá ma sok kedve. Az idő is olyan nyirkos, hűvös volt... Tehát itthon maradtunk.

Mivel tegnap este hajnalba nyúlóan maradtam fent, ezért persze reggel igen fáradtan ébredtem. Miután mindenki kapott reggelit, visszabújtam az ágyba és ott is maradtam egész délelőtt. Természetesen a kutyókkal, akik szintén elmerültek a paplanomban. :) 
Utána főztem, mosogattam, rendet raktam, majd délután bevásároltam...
Peti pedig kiment a kertbe leveleket szedni, kutyagumit gyüjteni, ilyesmi... Aztán este lehuppantak a kanapéra a kutyókkal a nappaliban. :)

Szóval csak úgy eltelt ez a mai nap és csodálkoztunk, hogy milyen hamar sötétedik. :O

Szombat:

Még a nyáron beírtam a naptáramba a dátumot, hogy ma ismét találkozunk majd Artúrral és Andival. :) Macskakiállítás volt a Lurdy házban, ahova természetesen Mi is kimentünk, mint eddig mindig, mikor Artúr is itt volt.
Ma pont akkor értünk oda, mikor a 4 házicica közös, végső bírálata zajlott. Számomra mind a 4 cicus nagyon szép volt és tündéri. Ám elfogultságom persze Artúr irányába hajlott. Hova máshova? :) A bírónő először is kizárta a 2 szélén álló manót, mert házicicához képest túl nagy és széles volt a fejük. Mert mint mondta, alapvetően házi cicát "keresnek". Bent maradt Artúr és egy fekete-fehér cicus. Látszott a bírónőn, hogy vacilált, nehéz döntést hozott. Gondolkodott, érvelt, simogatott és végül a másik cicus hozta ki győztesnek. Tényleg nehéz döntés volt. Legszívesebben mind a kettőt választotta volna, mert mint mondta a fekete-fehér cicus olyan, amilyet a tv-ben, reklámokban látni. Artúr cirmos csíkozása pedig olyan, amilyet a kertekben látni, mint igazi házikedvencet. És végül ez döntött.
A második hely szerintem is csuda szép eredmény. Na meg az a nyugalom, amivel Artúr ezt az egész napot tűrte! :O Még mindig lenyűgöz, mennyire kedves és barátságos: Simán hagyja, hogy bárki megsimogassa, dugja a buksiját... És képes a kezünkben, ölünkben elaludni, annyira megbízik Bennünk. :)

Hazafelé az autóban azon gondolkodtunk Petivel, hogy ez vajon miért van? Illetve hogy hozzájárult-e legalább egy kis mértékben, hogy ici-pici pár napos kora óta emberi kézben volt...? Biztosan számít valamit, amihez persze nagyon is kellett a további nevelés is. Nagyon hálás vagyok Andinak, amiért ilyen jó gazdija Artúrnak! ;)

Péntek:

Végre péntek! Végre itt a hétvége. :)
Napközben ma sem történt semmi extra. Munka után viszont siettünk, hogy még elérjük a gyorsforgalmit a lezásár előtt. Sikerült. ;) 

Aztán itthon manócskáztunk. Megint tanultuk a fekszik vezényszót, plusz próbáltam felállítani is Őket. Egészen jól ment, bár a földön azért még döcögős. Ott csak néznek Rám csillogó szemekkel és nem értik, mit kérek. De menni fog, érzem. :) Még sokszor csináljuk a kanapén, aztán a vége felé pedig lent. És csak le fog Nekik esni, mi is a csízió. :)
Közben történt ám megint egy kis "furcsaság". Konkrétan Masni annyira rámorgott Sütire, mikor a falatot kapták, hogy Süti hátrébb ment és leült Masni mögé. :O Utána persze visszahívtam, mert Én vagyok a főnök. Na nehogy már Masni döntse el, ki van mellette! 
De úgy látom egyelőre még egyéni tanulásra van szükségük, mielőtt okosan, közösen produkálnak Nekem. :)

Csütörtök:

Semmi, semmi, semmi...
Ma sokat leveleztem barátnőimmel, leginkább kutya és cica témában. ;) 
Plusz volt egy kis szervezés a mikulás túra ügyében, bár ez már inkább csak a támogatások beszerzése, átvétele, egyeztetése, megrendelése... :) 

Aztán délután dietetikushoz mentem. Ez volt a második alkalom és most kiértékeltük az elmúlt 2 hetet. Igazándiból dicséretet kaptam, mert ügyesen bírtam a "megpróbáltatásokat", de kevés gyümölcsöt és zöldséget eszem. :( Pedig kell a vitamin! Majd mostantól arra is odafigyelek. Bár szeretném jobban őket... :O

Itthon este pedig ma nem volt semmiféle fergeteg party. Tanulás sem, hiszen későn jöttünk. Helyette Peti és a kutyók összebújtak a kanapén és érdekes módon lefekvésig csak puhultak úgy együtt. :) 
Cicukáink pedig állandóan kajcsiért nyávogtak, amit természetesen meg is kaptak és most elégedetten, teli pocakkal pihen az egész banda. Itt körülöttem. ;) 

2 kép: Masu és Zeusz
Egymáshoz egészen közel... :)

Egy évvel ezelőtt...>>

Szerda:

Ma folytattuk a "fekszik" parancs tanulását. :)
Nagyon jól haladunk! Masnika már egészen érti, mit kérünk Tőle és ügyesen megcsinálja. Ugyan még mindig csak az ágyon tökéletes, de Mi ennek is roppant mód örülünk. Néhányszor megcsinálta már a földön is, de ott inkább még csak ücsörög és néz Ránk, közben nagyon kattog az agya és figyel, gondolkodik, mit is kéne tennie. Irtó aranyos. :)

Sajnos Süti eléggé zavarta, mikor tanultunk, ezért beköltöztünk egy szobába, hogy senki ne zavarjon. Édes tündérke remekelt. :)
Aztán a sikeren felbuzdulva, kicsivel később Sütivel is megpróbálkoztam. Ő is nagyon ügyes, bár még látszik rajta, hogy csak most kezdtük. Mit jelent az az 1 nap? Szédületes. Viszont sokkal hamarabb rájött szerintem, mit is kéne tennie... Ám sokkal hamarabbi az elkalandozás is Nála. Leáll vakarózni vagy szimatolni... Aztán kap észbe, hogy: "Ja, Anya-gazdi meg vár a feladattal" :) Tündérke!

Mikor már mind ketten egészen ügyesen értették a feladatot, megpróbálkoztam Velük együtt. Szerintem jó lesz. Elmúlt a vicsorgás Masni részéről, amit eddig mindenféle jutifali osztásnál tapasztaltam. Remélem, ez már így is marad...

Kedd:

Ma másodjára próbáltuk megtanítani Masninak a fenti vezényszót. Azt el kell, hogy mondjam, hogy ülni már tud, de nincs az az isten, aki Őt lenyomja a földre. Illetve a lábikót, mert annyira kitámaszt, hogy szédületes. Hanyatt sokkal hamarabb vágja magát, de hogy a mellső lábait előre nyújtsa... :O 
No de ma "cselhez" folyamodtam és feltettem Masut Apa-gazdi székére. Ott ültettem le, majd mutattam a földön lévő kaját és mondtam "fekszik". :) Aztán már nem mutattam a kajára, csak a fekszik tervezett kézmozdulatát. Így is sikerült, bár Masu egyfolytában a kajcsit leste lent a földön. :D
Egészen ügyes volt, így leköltöztünk mindannyian a földre, hogy akkor majd ott is menni fog. De sajnos nem. :( Ott látszólag nem értette, mit kérek Tőle. No mindegy, kezdésnek szerintem ez is nagyon szuper!
Hozzátartozik egyébként, hogy a vége felé meghunyászkodva persze lefeküdt, de úgy nem akartam jutalmazni. Na meg el is mozdult a helyéről jócskán: konkrétan bemászott alám. Szóval ez nem az igazi "fekszik"...

Hétfő:

Azt mondják, a 7 az egy fordulópont vagy valami ilyesmi... És ha jól emlékszem, erről már írtam is, mikor a megismerkedésünk 7. évfordulóját "ünnepeltük". De igazság szerint akkor sem éreztünk semmi különöset. Se előtte, se akkor vagy utána. :D

Most úgy érzem, ugyanaz a helyzet. Minek törődjünk Mi holmi számokkal? ;)
Nos: A mai "ünneplést" praktikus okokból átpakoltuk hétvégére. Így a mai napunk semmiben nem tért el egy szimpla hétköznaptól. Najóóó, persze mind ketten elgondolkodtunk, felidéztük azt a 7 évvel ezelőtti napot, de... Az igent azóta is kimondjuk minden reggel, mikor egymás ujjára húzzuk a gyűrűt.

Ma dolgoztunk, majd hazajöttünk és manócskáztunk, neteztünk és Tv-ztünk.
Még délben felhívtam az allergia szakorvost, hogy érdeklődjek Masnika szérumjáról, de még nem érkezett meg sajnos. Ám a doktornő szerint a héten itt lesz, szóval telefonáljak még párszor nyugodtan. Meg is teszem, hiszen pont most néztem a naptárban, hogy szeptember 15-én voltam Masuval először az egyetemen. Pont 2 hónapja... Ideje lenne elkezdeni a kezelést!

Vasárnap:

Csuda szép idő volt ma! Egyáltalán nem őszi, hűvös, nyirkos, amilyen igazából elvárható lenne ilyenkor, hanem tavaszias, napsütéses, meleg. De Mi ezt egyáltalán nem bánjuk! :) 
Ki is használtuk és elmentünk túrázni. Természetesen egy potenciális Russell Terrier és Beagle túra útvonalat jártunk le. Hááát, nem feltétlen a legjobb helyszín sajnos, de majd meglátjuk.

A túra maga nagyon szuper volt! Nem hosszú, csak 4km az egész. Az elején és a közepe felé igencsak izzasztóan emelkedős. Viszont nincsen rét, ahol vetélkedhetnénk. Vagyis igazából van, csak az ottani turistaház lezárta. Gondolom, hogy az Ő területük, csak... A térképre az volt írva, hogy a turistaház zárva van. Ezért azt hittem, egy elhagyatott épületet fogunk találni. Ehelyett gondolom csak a turisták elől van zárva, mert nagyon is voltak benne. Autók is... És szépen kerítéssel leválasztva minden. No sebaj!
Az erdőben viszont van sok-sok pihenőhely: padokkal, asztalokkal. :) És tele turistával! :O Nem tudnám megmondani, összesen hány emberrel találkoztunk, de asszem tele volt az erdő. Plusz még 6 kutyával is összefutottunk: mindegyik kedves volt és barátságos, így nem volt gond. Ám sok kutyával idejönni túrázni, nem csak ezért, de megfontolandó...

Mi kutyóink nagyon élvezték! Boldogan rohangáltak, szaglásztak és pattogtak vissza Hozzánk virsliért. ;) Utána pedig eldőltek a kocsiban, majd itthon... Egészen lefekvésig. :D

Szombat:

Végre szombat lett! :D Nagyon vártam már ezt a visszafekvős napot. De nem ám csak Én: Süti és Masni már tegnap reggel is ott sorakoztak a háló ajtó előtt... Hatalmasat aludtunk! Összebújva, melegedve, puhulva. :)

Utána is csak olyan tingli-tangli napunk volt. Délelőtt főztem, majd mostam, teregettem, aztán délután bevásároltam... Peti takarított: porszívózott, garázst söpört, majd leveleket gyűjtött a kertben. A végén együttes erővel összekötöttük a tollborzfüvet vagy pampafüvet vagy... ami a neve. ;)

Közben volt egy kis játék, labdázás a kutyókkal, illetve inkább Masnival. Süti a rágcsiját hurcolászta ma is Magával. Egyszer még a kertbe is kiszökött vele, ahol azonnal elásta. :O Lehet, hogy gonosz vagyok, de az a szabály, hogy az ilyen rágcsi csontokat nem lehet kivinni a kertbe, ezért lemostam és behoztam. A labdáknál is ez a helyzet: van kinti labda, és benti rágókötél... Tehát Masninak sem engedem, hogy behozza a lasztit vagy kivigye a rágcsit. Szigorú lennék? :O

Cicukáink talán háttérbe szorultak, de persze ez nincs így...  (Max. képek terén) Hiszen mindenhol ott vannak. Alig lehet Tőlük nekiállni főzni, mert ott tobzódtak a pulton. Ám mikor Apa-gazdi bekapcsolta a porszívót, mind elbújtak egy-egy asztal vagy szék alá/mögé.

Péntek:

A ma délutánunkat egy mini bosszúság árnyékolta be. Ám furcsa módon most így este, megnyugodva és békésen tudva, hogy itt a hétvége... Már nem is tűnik olyan bosszantónak. De akkor az volt!

Hazafelé együtt jövünk. Ám mivel az autó Petinél van napközben, így Én megvárom a metrónál, Ő jön értem és együtt utazunk tovább. Amit még tudni kell, hogy a gyorsforgalmi utat felújítják. Előre be is jelentették, hogy egész hétvégére lezárják, amit ma este 6-kor kezdenek. Tehát addig simán használható. Na, persze!!!
De nézzük, hogy is működik ez kicsiny hazánkban: 
Siettünk haza, már 5-kor elindultunk a melóból, hogy még véletlenül se zárják le az orrunk előtt. Már az gyanús volt, hogy mikor kb. 17.25-kor feljöttem a  Határ útnál a metróból, 2 munkás ember dirrel-durral pakolgatott a felhajtónál... Morcosak voltak, ám végezték a dolgukat. Miközben Petire és a kisautóra vártam, gondoltam: összeállítják előre az út torlaszokat, majd 6-kor középre húzzák. Aztán érdekes módon 17.31-kor hátratolattak és középre húzták a torlaszt. Már előre láttam, mire készülnek, meg is kérdeztem, hogy ugye 6-kor zárják le. Válasz semmi! :O Majd előre sétáltam, hiszen a felüljárón vígan ment a forgalom. Tehát, aki az Üllői útról egyenesen a gyorsforgalmira hajtott, azoknak szabad volt az út. Hívtam Petit, hogy ne jöjjön le, hanem hajtson tovább a felüljáróra, de "elkéstem". Éppen akkor pillantottam meg, amint a 2 munkásember vonszolja a másik táblát középre, mögöttük pedig édes párom és a kisautó. :( Még mindig 17.31 vagy max. 17.32 volt!!!
Nem volt mit tenni, Peti félreállt, Én meg vissza sétáltam. Dühös voltam és meglepett is egyben. Újból rákérdeztem a 2 embernél, hogy nem 6-kor kellett volna ezt tenni? Mire az orruk alatt csak annyit mormogtak, hogy még máshova is kell menniük... :O Persze, Én megértem, hogy Ők sietnek, de a fene egye meg: Én is! És ha azt mondják, hogy 6-kor zárják le, akkor az 6 óra legyen!!! Hirtelen nagyon csúnyát mondtam Nekik: "Kapják be!" Soha még életemben nem mondtam ilyet vadidegennek... Most pirulok is...
De a még bosszantóbb a dologban, hogy közben a gyorsforgalmin még mindig vígan ment a forgalom! Puffogva beültem az autóba, ahol Peti csalódott arckifejezése fogadott. Mondtam, hogy menjünk a Kökire, hátha ott még nem jártak ilyen bunkó útlezárók. Sikerünk volt! Vesztettünk ugyan kb. 10 percet, de simán felhajtottunk a gyorsforgalmira. Utána 17.47-kor lehajtottunk. És 17.58-kor begurultunk a garázsba, mikor is megjegyeztem, hogy most kéne csak elkezdeni odahúzni azokat a torlaszokat.
Emlékszem ám, hogy valaki anno a TV-ben azt nyilatkozta, hogy észre sem fogjuk venni a felújítást. Ehhez képest nem ez volt az első bosszúság. De azok eltörpülnek emellett, hiszen itt 2 embertársunk húzta keresztül több száz felhajtani vágyó estéjét. :(
És félreértés ne essék: Örülök, hogy megcsinálják és szuper utunk lesz ezután! De: figyeljünk már egymásra. Ha valamit mondanak, az legyen is úgy!!! Kérem. :)

Hazaérkezésünk után minden bosszúságunk elrepült. Manócskáztunk, manócskáztunk és manócskáztunk. :) Boldogan rohantak elénk, majd a táljukhoz, hogy adjunk vacsorát. Utána pedig elégedetten bújtak dorombolva a cicák, kutyók pedig önfeledt játékba kezdtek. Itthon lenni jó! ;)

Egyetlen kép készült: (illetve több készült, de ez érdemleges a megmutatásra)
Kutyóink játéka a nappaliban...

Egy évvel ezelőtt...>>

Csütörtök:

Ma már nagyon örültem a hétvége közeledtének. Ahogy megyünk egyre előrébb a héten, egyre kevesebbet alszom, ugyanis egyre később fekszem le. :O Ez mondjuk a mostani sok túlórának köszönhető, hiszen ha később érünk haza, később állok neki az itthoni dolgoknak.
Így volt ez ma is. Ám elhatároztam, hogy ez nem mehet a manók idejének rovására. Azaz foglalkozom Velük, összebújunk vagy amit éppen akarnak. :) 

Nagyon jó volt! Süti végre, csodák csodájára, de elkezdte rágni a rágcsát, nem csak dugdosta. Nagyon beleélte Magát, még a kertbe is csak akkor ment ki, mikor elvettem tőle. ;) De reggel első dolgom lesz Neki visszaadni!
És így, hogy Süti el volt foglalva, szinte nem is hallott, nem is érzett semmit... Masnival szuper módon tudtunk tanulni. Édes pindurka csillogó szemekkel leste minden szavamat és mozdulatomat. Az "ül" már megy, de a fekszik mindig is reménytelennek tűnt. Ám Én most nekiálltam a lehetetlennek. Szerintem Masnika egész ügyes volt. A végén már előre tolta a lábikóit és lefeküdt, bár inkább csak hozzám bújni akart. :O Mindenesetre kezdetnek jónak értékelem. :) Holnap talán folyt. köv. !

Ezen kívül ma megint csak túra szervezkedés volt soron. Új jelentkezők írtak, új szabályok léptek életbe. Fejlődünk! :) 

Szerda:

Ismételten átlagos napon vagyunk túl. Uncsinak mégsem mondanám. :) 
Hiszen már reggel kezdődik a szuper nap, mikor Vilmoska ébresztget a puha kis gombóc testével. Nyalogatja a fejemet, kicsit tépkedi a hajamat és rettentően kuksizik, mikor nyitom végre a szememet. ;) Aztán jöhet a reggeli, a takarítás és egy kis kényeztetés, simi és összebújás az összes manóval a nappaliban.
Ma mondjuk Süti megint csak belerondított, ugyanis őrizte a rágcsát. Annyira szeretném, hogy végre rágja is, de nem! Csak őrzi és elzavar Maga mellől Mindenkit. Így este ismét elkoboztam és Masninak adtam. Ha már van, legalább rágja Valaki. :D Süti is kapott egy kisebbet, amit seperc alatt benyomott. Utána viszont elégedetten vonult a fotelbe gömbölyödni. :) Majd holnap reggel visszakapja a rágcsát és meglátjuk, mi történik...

Ezeken kívül ma megint csak túlóráztunk. Mind a ketten, így simán tudtunk együtt hazajönni... Aztán megint csak e-mail hegyeket váltottam. :) Peti pedig filmet nézett. Olyan gyorsan elrepült a mai nap, hihetetlen! :O 

Ja: megjött a kocsi kötelező biztosítás csekket a jövő évre. Nem kicsit növekedne, így idén ismét váltunk. Visszamegyünk a 2 évvel ezelőtti biztosítóhoz. Hogy miért jó, hogy évente váltanak az ügyfelek, Én nem értem... De ha egyszer ugyanaz a szolgáltatás több ezer forinttal olcsóbb máshol, majd hülyék leszünk nem váltani! ;)

Kedd:

A Mi napunk ma sem tartogatott izgalmakat. Kutyuskáink élete azonban teljes mértékben a marhabőr rágicsa "csont" körül forgott.
Olyan régen kapták már, hogy nem is emlékszem... Csak arra, hogy egyszerre kettőt kaptak, fejenként egyet-egyet. Ugye. :) Az egyik seperc alatt el is fogyott. Masni kezdte, majd Süti fogyasztotta el totálisan. Ám ez a másik rágcsa csak nem akar elfogyni... De még fogyni sem... Egyszerűen senki nem kezdte meg. Mert ez a fajta "csont" olyankor lesz finom szottyos és onnantól már akármi is történhet a kutyák körül, Ők csak rágják, rágják, rágják... Annyira rákattannak.
Szóval Süti már kb. 1 hónapja hurcolássza, rejtegeti a lakásban. Minden résbe betuszkolja és védi. Olyan szinten ugat és indul meg a cicák felé olyankor, hogy még Én is megijedek. Pedig csak rájuk ijeszt, de tényleg! :O Vilmoska a nappali radiátora alá rohan olyankor ijedtében és csak jó sokára bújik elő...

Ma reggel aztán megtörni látszott a jég, ugyanis nem tudni hogyan, de Masnihoz került a rágcsa csont. Ő pedig rágni kezdte. Nem eresztette, csak forgatta és rágta, rágta, rágta. :) Gondoltam: Jajj, de jó, hamarosan elfogy majd... Erre ma este ugyanott tartunk, mint eddig. Süti visszakaparintotta a "csontot" és hurcolássza. Megint ijesztgeti a cicákat meg Minket. :D 
Aztán jött a "gonosz" Anya-gazdi és elvette Sütitől a csontot és odaadta Masninak. Így legalább rágja Valaki. :) Azért Sütit is kárpótoltam egy fogtisztítós, nagyon gyorsan elfogyós rágcsával. Így volt szent a béke. :) 

Hétfő:

A mai napról semmi extrát nem tudok elmondani. Kicsit uncsi már, hogy csak egy átlagos nap volt a mai, de így van...

Én egy kicsit tovább maradtam ma a melóban, ezért Peti egyedül jött haza. Ellátta a manókat, takarított az előszobában, aztán még elém is eljött a metróhoz. Köszönöm Bogár! :) 
Mivel későn értem haza, itthon kevés időm volt a Manókra. Persze még kaptak egy kis repetát Tőlem is... ;) Aztán beindult az újabb túra szervezés, szervezkedés. Véglegesítettem az agytornát és "vetélkedős" feladat is nagyon körvonalazódik. De ugye "titkokat" nem árulhatok el. :P 

A ház hamar elcsendesedett, Én pötyögök már csak a gépen...
Ám előtte! :D Kint esik az eső, amitől már megint előbújtak rejtekükből a varangyok. Masni persze azonnal vadászni kezdte Őket, amitől egész este habzott a szája. :( Látszólag már nem viseli meg Őt, mert még úgy, habzó szájjal is menne vissza a kertbe! Szédületes kis kutty! :)
Apa-gazdi természetesen igyekezett az összes békát legalább az utcáig kimenekíteni... De maradtak páran, akiket a macsik lestek bentről. :O Mind odasereglettek a fix üvegablakunk elé és onnan kuksizták a kint ugrándozó békulákat. Irtó édesek voltak. :)

Vasárnap:

Ma végre visszafekhettem aludni délelőtt. Nagyon jól esett!!! :) Fáradt voltam már, illetve hiányzott az alvás... Aztán egy csengetésre ébredtem vagyis riadtam fel. Valami vallásra akartak Minket rábeszélni. Még jó, hogy Peti ment ki, mert Én cifrákat mondtam volna. Hogy gondolják, hogy vasárnap becsöngethetnek??? Nekem ez nem tetszik... :(

Ezek után kicsit kóvályogtam a házban, kimostam egy adag ruhát, majd vásárolni mentem. Utána teregetés és készülődés. Peti közben a kertben szorgoskodott. Leszedte a mogyoró leveleit, hogy aztán mind két bokrot meg tudja rendesen metszeni. Olvasta ugyanis, hogy a mogyorót ősszel kell, nem tavasszal! :)

Délután pedig Bátyámékhoz mentünk. Beszélgettünk, élménybeszámolót hallgattunk, képeket néztünk, ettünk-ittunk, csemegéztünk. Jól elvoltunk. :) Utána pedig filmet néztünk...

Szombat:

Mivel a múlt héten elmaradt a Szarvasra leutazásunk, ezért ma pótoltuk. Bár igazándiból nem is elmaradt, csak a család kérésére áttettük. Így ugyanis Peti és húga és családja együtt lehettünk ott ma Mamánál. :) 

Ma reggel megint csak fejfájással ébredtem, de már nem hagytam Magam. Azonnal bevettem egy dupla adagos fájdalom csillapítót, ami szuper módon hatott is. ;) Majd végig néztük, ahogy kutyóink csalódnak egy csöppet, ugyanis míg Mi készülődtünk, öltöztünk, Ők végig azt hitték, megint kirándulni megyünk. Annyira be voltak zsongva, látszott Rajtuk, hogy olyanok, mint máskor indulás előtt... :( Ám szegények itthon maradtak. Kirándulni megyünk még, ma viszont nem vihettük Őket.

A kocsiban majd meggyulladtunk! Hét ágra sütött a nap, melegítette a levegőt rendesen. Aztán, mikor megérkezve kiszálltunk az autóból, ez a melegség mit sem változott. :O Egy szál pólóban sem fáztunk. Mondták is este a hírekben, hogy szeptemberi időjárás volt ma. :) Újabb "bizonyíték" az időjárás szeszélyeire. ;) 

Mamánál ebédeltünk, kifestőztünk Grétával, csodáltuk Áron izgágaságát, beszélgettünk és köszöntöttünk... Ebéd után pedig kimentünk a temetőbe gyertyát gyújtani és koszorúkat elhelyezni. Ami után már hazafelé vettük az irányt. Így is lement a nap, mire az autópályára értünk.

Itthontombolós kis seregvárt Minket. :) Reklamáltak a kajáért, a játékért és törődésért. Mindent megkaptak! :)