A Nagy család élete

Péntek:

Még mindig a nyugdíj téma és a "menni vagy maradni?" kérdés. 
Ugyan Én már döntöttem, mégis szinte egész nap csak ezt a témát hallgattam... Kollégáim vitatták meg a témát és igen, engem is megkérdeztek. Megfogadtam, hogy Én már nem szólok bele, mert meggyőzni sem akarok senkit... Mégis, ha az embert direktben kérdezik... :)
A lényeg, hogy egész nap cikkeket olvastak, kalkulátorokat kerestek és számoltak. És még olyanok is elkezdtek bizonytalankodni, akik eddig szentül meg voltak győződve arról, hogy jól döntöttek. Már ha döntöttek eddig egyáltalán... 
No mindegy: Én tényleg nagyon örülök, hogy végre ténylegesen átgondolják az emberek és próbálják kitalálni, mi is lesz majd a jövőben. Talán még nem késő, bár... Egyre közeleg a döntés határidejének a vége. És ha az egész országban az van, mint az Én környezetemben, hogy az emberek kivárnak, még mindig csak gondolkodnak, vagy netán még csak most kapnak észbe: Akkor sok mindenki fog lemaradni! A sorban állás egy dolog, na de mennyien fognak végül eljutni az ablakhoz? 
Ám persze az is lehet, hogy mindezt előre vetítve el sem mennek, vagy megfélemlítve érzik Magukat és talán dönteni sem mernek... Annyira, de annyira e-körül forog most minden diskurzus, hogy nem is tudtam volna másról írni. :O

De azért volt itthon csuda tündér manócskázás. Összebújás, ahogy csak Sütivel lehet. :) Dobálózás, ahogy azt csak Masnika tudja és dorombolás, nyávizás, ahogy azt csak a Mi cicáink tudják. ;)

Aztán persze egy mini házimunka is belefért, de az nem is olyan érdekes...

Csütörtök:

Ma intézkedős napunk volt. Legalábbis Nekem...  
Délelőtt felkutattam a neten egy elemboltot, ahol speckó elemet lehet kapni... Érdekes, hogy ha a neten rendeltem meg, akkor olcsóbb volt darabja egy elemnek, mintha a boltban vettem volna. Pedig így is a boltban vettem, azaz "csak" átvettem, megspórolva még a postaköltséget is. :)
Aztán, mivel ebédidőben mentem ki az elemekért, villamosoztam, majd tudtam a török kajáldában ebédelni. :) Sajnos a mellette lévő indiai fűszeres boltban nem kaptam ma semmit... :( Pedig szerettem volna pirított hagymát meg pitatésztás tortillát is. No majd talán legközelebb...

Délután pedig véglegesítettem a következő túra programfüzetét és agytornáját. ;)
Aztán este később jöttem haza, de Peti kijött elém a metróhoz. Utána meg már csak olyan "kapkodós" volt az este, késő volt... Kutyók hamarosan mentek aludni.
Ám előtte még beiktattunk egy kis tejföl majszolást. ;) Kaptak a cicuk is, bár pont Ábelnek nem tetszett a dolog. Pedig Ő kérlelt valami kajcsit annyira, de nagyon...! Kicsit finnyás gondolom, mert se a májkrém, se a tejföl, csak a tejecske, na meg az alutasis a kedvence. Kutyók pedig kanálról kapták a finomságot, majd a dobozt is kinyalhatták. Nagyooooon tetszett és ízlett Nekik. Masnika még az egész buksiját is belenyomta, hogy a legalján maradt falatokat is magába tuszkolja. :D 

Szerda:

Megint egy "semmi különös" nap. 
Dolgoztunk, majd hazajöttünk... Kicsit ugyan "kalandosra" sikeredett, de mindent megoldunk! A lényeg, hogy el kellett mennem Peti munkahelyére és onnan együtt jöttünk haza a kisautóval. Ezért aztán kicsit később értünk haza, de a manók így is nagyon örültek Nekünk! ;)

Ja! Még tegnap este csináltam a mai fotónkat. Illetve éjjel. Lassan és halkan odaosontam a manók ágyához és le akartam fotózni, ahogy édesen alszanak. Olyan jing-jang féle módon vagy mi... Aztán mikor odaértem, Masnika azonnal felpattant.Azt hihette, hogy ki akarom venni, de legalábbis felvenni és tutujgatni vagy valami ilyesmi. Ugyanis ha megijed egy-egy nagy kinti, hangos durranástól, akkor régen mindig ezt tettem.
No de mindegy... Most hamar megértette és visszafeküdt. Ám nem aludt el, hiába vártam... Csak nyújtogatta a nyakát és Engem nézett. :D Édes kis bogaram, így ugye nem lett olyan "jó" a kép, vagy talán még aranyosabb (?).
A lényeg, hogy mind a ketten a szép új ágyikójukban alszanak, teljes egyetértésben. ;)

A kép:

Egy évvel ezelőtt...>>

Kedd:

Ma mind a ketten kaptunk egy levelet állítólag az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóságtól. :O Tartózkodni akartam a témától, pláne itt a blogon... De ezt most már nem bírom szó nélkül! 

Többek szerint ez a levél hazudik. Ezt, hogy őszintén mondjam nem tudom, bár Én már a "Tisztelt" megszólításba is belekötnék. :D Ám abban biztos vagyok, hogy a levél minden szava azt sugallja, hogy csak visszalépni érdemes, mert aki marad az ezért meg azért, de mindenképpen rosszul jár. A véleményemet azt hiszem most már Mindenki ismeri! Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy már a legelső napon nyilatkoztam a maradásom mellett.
Amit Én a médiában hallok és olvasok, ott mindenhol a döntés szabadságáról beszélnek. Viszont ahhoz, hogy egy ember felelősen döntsön, véleményem szerint tényekre lenne szüksége. Amit ennek a levélnek egyetlen betűjében sem olvastam. :( Sőt: olyan dolgokról kéne dönteni, amiknek a következményét még SENKI nem látja! Ha pl. valaki a reálhozamára brazíroz, csak megsúgom, hogy az a kormányrendelet még meg sem született, ami alapján majd eldöntik a kiszámítás módját. :O (Legalábbis Én ezt hallottam) No de ez csak mellékszál. Hogy mi lesz a jövőben szintén nem tudja senki. Nem is láthatja... Hogyan tenné??? Még 2-3 évre sem látunk előre, hogyan látnánk kb. 30 évre a jövőbe???
Ami biztos, hogy Én még jómódú nyugdíjassal nem találkoztam. Max. ha a saját vagyonából élt. Persze biztos nem lehetek benne Én sem, és mondjátok, hogy túlságosan borúlátó vagyok, de miért pont most változna ez a tendencia? Tehát: Inkább bízom a saját Magam által összegyűjtött és befektetett pénzemben, mint a majdani, ki tudja milyen állami rendszerben, aki juttat ugyan valamennyit, de hogy abból "fényűzően" vagyis pénzügyi gondok nélkül élni nem fogok, azt akár most borítékolnám! 

Más:
Ma csak úgy gyanútlanul keresgéltem a neten és találtam egy érdekességet. Illetve rácsodálkoztam a képernyőre és oldalra biccentve a fejemet, rögtön tudtam, hogy a saját képünket, rajta Sütit látom egy másik oldalon. :O ITT
Először nagyon furcsálltam, hiszen Tőlünk senki nem kért engedélyt a kép felhasználására. Ám erre nem is lenne szükség, ha az oldalon elhelyezett licenc alapján járnának el! Ami azt mondja, hogy bárki felhasználhatja az oldal tartalmát, abban a esetben, ha semmit nem változtat rajta, illetve feltünteti a forrást. Nos, itt egyiket sem találtam, sőt még a képen is változtattak. Bár pont az volt a lényeg, hogy bemutassák, hogyan is kell ezt megtenni. :D
Azóta persze írtam az illetékesnek és természetesen egyáltalán nem haragszom, de azért felhívtam a figyelmét, hogy máskor figyeljenek az ilyenekre. Már csak azért is, mert manapság szerintem minden oldal szerzői jogokkal védett és lehetséges, hogy valaki majd "mérges" lesz emiatt... Amúgy egy nagyon jó kis oldal. Már elkezdtem böngészni és szerintem sokszor visszalátogatok majd ide ötletekért.
Peti reakciója is hasonló volt, de azt még le akartam írni, hogy kicsit büszke is. A szép, zöld, homogén gyepre! Merthogy a változtatás bemutatására ilyen képre volt szükség. És ugye, mint tudjuk, a gyepet Nálunk Peti tartja karban, rendben és meg kell hagyni: Szuper jól csinálja! ;)

Nos, hogy a mai napunkról is írjak... Nem történt semmi extra. :D 
Vilmos cica bogyó szülinapját ünnepeltük, ami abból állt, hogy igyekeztem Vilmost sokszor a magasba kapni és cuppanós puszit nyomni a pocakjára. Ennek persze Ő annyira nem örült, így estére már mérsékeltem Magam... Hagytam, had bújjon össze Lolival és ünnepeljék meg Ők, a Mi 3 éves nagy manónkat. :) 

Hááát, egy épkézláb képet nem sikerült készítenem a mai szülinaposról... :
"Elbújva" a növényképk mögött...

Majd a cicamínó magaslataira törve: :)

Egy évvel ezelőtt...>>

Édes, tündéri, Vilmos hercegünk ma 3 éves lett! :) 

BOLDOG SZÜLINAPOT VILMOSOM!!!!

(Katt a képre a nagyob méretért...)

Egy évvel ezelőtt...>>

Hétfő:

Ma újból munkába mentünk. Vissza a dolgos hétköznapok világába... 
Nem történt igazából semmi különös. Viszont csupa kis csip-csup dolgot elintéztem. Telefonáltam, egyeztettem, bejelentkeztem, szervezkedtem, stb...

Pl. bejelentkeztem fodrászhoz. Aztán beszéltem Masni allergiás dokinénijével. Megbeszéltük, hogy hogyan ütemezzük a mostani kúrát az éves kombinált oltással. Kicsit majd csúszni fogunk az évessel, de inkább ez, mint hogy bezavarjon a kétféle szer édes kiskutyánknál...

Délután pedig hazajöttünk! Igen, nagyon hiányoztak a manók. :) Tündérek voltak egész nap, mert nem fogadott Minket semmilyen "ajándék", minden a helyén volt, épségben, egészben. Ők pedig ugráltak és örültek. Dörgölőztek és nyáviztak. Imádom Őket!
Aztán persze az is kiderült, hogy Mi mennyire hiányoztunk Nekik, hiszen mikor etetés és takarítás után le akartam ülni a gép elé... Nos: nem engedték! Addig jöttek és bújtak, míg közösen mentünk a nappaliba... Ahol egy kis birkózás és kergetőzés után nagy összebújás következett a kanapén. ;) De csak az összebújás volt Velem. :D

Röviden ennyi...

2 kép a tündér kutyókról: Ahogy egymást lesik, ugrásra készen. :)
 

Egy évvel ezelőtt...>>

Vasárnap:

Ma már kicsit aktivizáltuk Magunkat. ;)
Na nem vittük túlzásba, csak egy kicsit kezdtünk el dolgozni... Peti a kertben ténykedett: levagdosta a nagy virágoskertben elszáradt és megfagyott növényeket, majd a komposztba vitte. Ezután még a teraszt is tovább tisztította. Már egészen jól elolvadt a rajta maradt jég, ám pont mikor készen lett a lapátolással, ismét rákezdett a hóesés. :O Hála az égnek nem tartott sokáig, mert azt már nem söpörtük le.
Én bent takarítottam: porszívóztam, cicamínót takarítottam, vasaltam és leszedtem a száraz ruhákat. Ezen kívül semmi extra... Gépeztem, megírtam pár régi elmaradt levelet és lassan nekiállok a következő túra szervezésének. ;)

Peti most este még átment Bátyámékhoz egy kis vidámságra, pezsgőzni és egyebek... Mi meg várjuk haza a manókkal. Masnika különösen. :O Szerintem egy kicsit megzavarhatta, hogy Peti a bejárati ajtón ment ki és nem a garázson keresztül. Ugyanis az idejét nem tudom már, mikor használtuk azt az ajtót úgy, hogy nem csak a kapuig vagy a postaládáig rohanunk. Olyankor ugyanis azonnal visszajövünk... Most a pici kutty konkrétan 2 órán keresztül nem ül le, csak fel-alá rohangál és nyüsszög...

Szombat:

Miután "átvészeltük" a tegnap éjjelt, Én még nekiálltam blogolni, netezni, filmet nézni és már nem is emlékszem, mit még... A lényeg, hogy mire Masni is megnyugodott és végre megmaradt a helyén, anélkül, hogy beszökne a hálóba Apa-gazdihoz, már jócskán túl voltunk az éjfélen... Ezért aztán az Én minden esti programom is csúszott, aminek következtében, már hajnalodott, mikor bebújtam az ágyba. :O Nem is tudtam sokat aludni...

Délelőtt ugyan visszafeküdtem, de hamar kelni kellett, mert készülődtünk. Peti unokatestvéréhez és feleségéhez mentünk látogatóba és ebédre. Most költöztek új házba, és már nagyon kíváncsiak voltunk, milyen is lett. Láttuk még nyáron, mikor arra jártunk az építkezésen, de akkoriban még éppen hogy csak a falak álltak...

Nos: Délben indultunk, egészen hamar odaértünk. Nagyon kedves volt a fogadtatás, kaptunk egy komplett, szuper, 3 fogásos ebédet! :) Köszönjük szépen!!! Meg is jegyeztem, hogy eddig sosem ettem lencsét újévkor, talán ezért nem volt igazán pénzem sohasem. Na majd most meglátjuk, mi lesz. ;) Mindenesetre nagyon finom volt!! 

A házat is megnéztük, feltérképeztünk mindent. El kell mondjam: Nekem nagyon tetszik! Olyan jó, hogy bár még nincsen készen 100%-ban, mégis Nekem befejezettnek tűnik. Persze a Miénkhez képest, ugye... Szép burkolatok, festés és konyhabútor. Ezek mind-mind feledtetik azt, hogy a berendezés még igencsak foghíjas. De már látni, mennyire csuda otthonos lesz. ;)

Kora délután el is köszöntünk, mert még világosban akartam haza vezetni. Na ez nem annyira sikerült, mert elég szép kis ködben jöttünk a sötétben hazafelé a 0-áson. :O

Itthon vártak Minket az éhes manók és indulhatott a vita a rágcsa utolsó darabjaiért. :D
Egy ideig Masni rágta. Majd egy csellel Süti jutott a finomsághoz. Aztán egyszer csak ketté esett a rágcsa és Masnika "ellopta" az egyiket... Ám hamarosan a Sütinél levő darabka eltűnt, elfogyott. És Süti manó hoppon maradt, de nem csüggedt. ;) Most olyan jól esik, ahogy melegíti a lábamat az asztal alatt!!! :)

Egyébként még ma is durrogtatnak néha a közelben, de ez már nem vészes. Egyik cica sem kapja fel a fejét rá, mondjuk nincsenek is a közvetlen szomszédunkban fellőve a tűzijátékok.

Röviden ennyit. Ma hamar elfáradtam, illetve még nem pihentem ki a tegnap éjjelt...

Péntek:

Az év utolsó napja...
Ez azért már nem volt olyan átlagos, mint az eddigiek, ám fergeteges sem. ;)

Délelőtt kicsit visszafeküdtem, de ma hamarabb keltem ki az ágyból. Jött a kukás autó, meg Peti is elkezdte feltörni a jeget a teraszon. Ez meg kicsit hangos... De nem is baj, mert tette-vettem, majd készülődtünk.
Kora délután ugyanis útnak indultunk és meglátogattuk a családomat. Bepakoltunk egy kis sütikét, csokikát és 2 üveg pezsgőt, majd átsétáltunk először Szüleimhez, onnan visszafelé pedig Bátyámékhoz.
Mind két helyen pezsgőztünk, sütit ettünk és beszélgettünk. Igyekeztünk vidám és boldog témával befejezni a mondandónkat, de mindig valahogy szomorúra vagy inkább borúsra sikeredett... Ej, kicsit félek Én ettől az új évtől... :O

Viszont jól esett egy kicsit gyalogolni a hidegben. Nagyon örülök, hogy van szuper bakancsom, mert azért több helyen is csúszott az út. Így viszont biztonságban éreztem Magam. ;)

Sötétedésre haza akartunk érni, mert itthon vártak a manócskák, akik meg-megriadnak a petárdáktól és a tűzijátékoktól. Ám hála az égnek, idén valahogy nem is volt olyan vészes. Mármint ma igen, de ugye ma lehet is. Az elmúlt években bizony már 3-4 nappal szilveszter előtt is kipróbálgatták eme hangosságokat, így pedig nem csak 1 napra (vagyis éjszakára) korlátozódott a rettegés a manók részéről.

A sötétedésre hazaérkezés nem igazán sikerült, de nem is késtünk olyan sokat. Masni manóra ma is szuri várt, amit azt hiszem már egyre rutinosabban adunk be Neki. :) Utó-reakciója sem volt, nagyon örülök ennek. Most már tényleg csak az kéne, hogy gyógyulást hozzon a kezelés!

Most már hagyomány, hogy szilveszterkor saját készítésű hot-dogot eszünk. Nagy kifliben főtt virslit, pirított hagymával, mustárral és ketchuppal. Idén is finom volt! ;) 
Természetesen kaptak a manócskák is. Cicák csak a virsliből, de így is csak Lola és Vilmos vetették rá Magukat. Zeuszka szagolta egy ideig, aztán arrébb ment... Ábel pedig pofozgatta egy kicsit, majd végignézte, ahogy Vili és Lola megeszik előle. :D
Kutyik viszont kicsi hot-dogot kaptak. Egy-egy fél virslit, 2 kis szelet kenyér között. Édes bogaraim. Megették mindet! Az utolsó kenyérmorzsáig. ;) Utána azért kaptak még kenyér nelkül is. :)

Ezután pedig vártuk az éjfélt. Már ekkor is voltak durrogások, de nem vészesen sok. Tündér cicáink egészen jól viselték a hangokat. Iszonyú sokat fejlődtek 2 év alatt. :) Vilmos ugyan már nem nagyon evett a vacsiból, mert riadt szemekkel tekintgetett ki az ablakon és fülelt rettenetesen. Zeuszka, ahhoz képest, hogy 2 évvel ezelőtt mennyire stresszelt a hangoktól, most még az ablakba is kiült és nézte. :) Látszólag Ábel volt a legnyugisabb, tisztára úgy viselkedett, mint egy átlagos napon... Lolika kicsit pislogott, de hamar nyugalmat lelt a cicamínón. ;) 
Kutyók pedig eleinte a lábamnál voltak az asztal alatt, majd átköltöztek Apa-gazdihoz a kanapéra. Peti Tv-t nézett, majd ha jól láttam, bealudt. Ahogy a kutyik is... ;)

Éjfélkor persze Mindenki felélénkült, akkor ugyanis már olyan volt, mintha konkrétan a Mi kertünkben durrognának. Tényleg hangos volt. Pici állatkáknak meg félelmetes. :O Masnika felkéredszkedett az ölembe, Zeusz az előszoba szekrény alá menekült, ám az egész móka nem tartott fél óránál tovább. Némelyik tűzijáték tényleg nagyon szép volt!
Utána pedig elcsendesedett az egész környék... Masninak egy kicsit tovább tartott megnyugodni, ugyanis többször is kiszökött az helyükről, de hamar belátta, hogy a "veszély" elmúlt, most már aludni kell!

Csütörtök:

Ma már kidugtuk az orrunkat a házból. :D Legalábbis Én, mert elmentem vásárolni. Vettem holnapra virslit, meg hot-dog kifliket. Legalábbis olyasmiket. ;) Meg még a postára is beugrottam, ugyanis maradt még egy csekk idénre. Ezzel persze megint mínuszba csúszunk, de... Ki nem manapság hó végén? :S

Egyébként teljesen ugyanolyan volt a mai nap is, mint az eddigiek. Igyekszünk sokat pihenni, gyógyulni. Többé-kevésbé sikerül is, bár az Én torkom megint mintha kaparna. Most azt vetettem be, hogy nem is gondolok rá. Illetve arra gondolok, hogy már meggyógyultam. ;) Eddig bevált!

Kint tombol a tél, hó és fagy mindenütt, ami a benti melegből egészen szép. Kint viszont már nem ennyire rózsás a helyzet. Csak míg a postaládáig elmentem, azt hittem, megfagyok. Utána viszont jó bejönni a meleg házikóba. ;) Ami Peti szerint nagyon hamar kihűl, ezért persze szinte állandóan megy a fűtés. Nincs is ezzel gond, max. majd akkor, ha megérkezik a gázszámla. :S

Kutyóink is fáznak kint, vagyis inkább csak Masni. Süti még a jeget is leáll enni, úgy ahogy a hóval tette nemrég. Bent pedig azt hiszem, ma elfogyott mind a két karácsonyra kapott rágicsa. A végét persze Süti fogyasztotta el, de a héten Masni is sokat rágta, így szerintem igazságos volt ez így. ;)
Cicukáink is elvannak. Állandóan éhesek, kaja után viszont nagyon elégedettek tudnak lenni. ;)

Szerda:

Köszönjük, megvagyunk. :)
Ugyan Petinek ma reggel is fájt a torka és folyik az orra, de elmondása szerint jól van.
Nekem már nem fáj a torkom, de köhögök és szintén orrot fújok.
Hamarosan azért csak felgyógyulunk... ;)

A mai napról nem nagyon tudok mit mondani. Punnyadtunk, mint tegnap. Délelőtt visszafeküdtem, majd megnéztük a kertet, hátha olvad már a hó. Olyan szépen sütött a nap, azt hittük csuda séta idő van. Tévedtünk. :O Farkasordító hideg volt ma is egész nap. Szerintem olyan -3 fok körül mozgott... Ennek ellenére azért csak elkezdett olvadni a háztetőről a hó, de csak azért, mert ott szinte egész nap süti a nap. ;)

Cicusok, kutyusokkal minden rendben. Nagyon élvezik, hogy nincsenek egyedül.

Bocsi, hogy nincs érdekes sztori, de ez a nap tényleg uncsi volt... ;)

Kedd:

Punnyadás a köbön. Kb. ennyi történt ma. :D
Kint annyira hideg van és volt egész nap, hogy ki sem dugtuk az orrunkat. Ok, persze... A kutyákkal kimentünk néha a kertbe, de az alig valami... Masnika igyekszik csak az Apa-gazdi által, tegnap hólapáttal készített úton futni, míg Süti simán beletrappol a hóba. Sőt! Még eszi is, bár leginkább a jég darabok a kedvencei. :O Csak meg ne fázzan tőle...!

Ezen kívül rágcsa, rágcsa és rágcsa volt ma. Nekünk pedig délelőtt pihi, majd ebéd főzés, utána netezés, kutyázás, cicázas és már este is lett. ;)

Tényleg nem volt ennél több...

Hétfő:

Ma visszamentem a dokinénihez, akivel egyetértettünk abban, hogy nem sikerült meggyógyulnom.  Azt mondta, sorban jönnek most vissza a betegek, szóval úgy néz ki, ez egy ilyen elhúzódó fránya vírus. :( Szerinte jávány van, de ez egyáltalán nem hivatalos... Ő nem is mondhatna ilyet. A lényeg, hogy még egy hetet pihennem kell itthon. Sokat inni, sokat pihenni és kerülni az embereket. ;)

Egész délelőtt pihentem. Kutyókkal összebújtunk az ágyban és puhultunk. Délután pedig rácuppantam egy új netes játékra, de nem sokáig, hiszen orvoshoz kellett mennem...

Kint pedig tombol a tél, a hideg, a fagy! Este,mikor Peti és a kutyók bejöttek az utolsó kertezésből, -9 fokot mutatott a hőmérő. :O Hó is van rendesen, ezért a motoros kapu most igencsak kézi erővel működik Nálunk. Az utcában is bajos közlekedni, mert nagas a hó és senki nem lapátolta el. Most meg nem járunk olyan sokat autóval, hogy "letaposnánk". No de, nagy lendületet kell venni és átjönni egészen a kapuig. :)

Vasárnap:

A Karácsonynak vége. Ma még ünnepeltünk egyet Szüleimmel és Keresztlányaimmal. Ebédre voltunk hivatalosak, ami után beszélgettünk és társasoztunk. Jó hangulatú nap volt, köszönjük szépen a vendéglátást! :)

Egész délelőtt igyekeztem rápihenni a délutánra, ugyanis a torkom még mindig fáj. Úgy köhögök, mint egy ló és talán lázam is van/volt, mert olyan hőhullámos vagyok néha. :O Ma este már Peti is a forró italt hívta segítségül, szóval nagyon remélem, hogy a 3 napos ünnep alatt nem fertőztünk meg Mindenkit. Pár visszajelzés sajnos érkezett, így még tuti fertőzőek vagyunk... :( Többek tanácsára, holnap megint orvoshoz megyek, mert így nem szabad emberek közé mennünk... Na meg meggyógyulni sem lenne rossz most már!

Ezen kívül egyébként nem volt semmi extra. Az időjárást azért csak meg kell említenem, mert már tegnap este kezdődött, hogy dara hullott az égből, ami reggelre totálisan lefagyott. Peti kiment reggel a teraszra, de a hólapáttal és seprűvel csődöt mondott, mert ami bentről hónak látszott, kint már kőkemény jég volt. :O Ezért aztán a motoros kapuval is meggyűlt a bajunk, mert azt is ez a keménnyé fagyott hó borította. Mivel itt nagyobb volt a mennyiség, könnyebb volt lapátolni és végül csak sikerült úgy letisztítani a sínt, hogy kb. 4-5 nekifutásra, de kinyílt. :)
Aztán, míg odavoltunk, tovább esett ám a fránya fehérség, ami miatt este hazajönni már nem tudtunk. Le kellett emelni a kaput a fogaskerékről és kézzel arrébb tolni, ami elég nehéznek bizonyult. Merthogy ilyenkor nem gurulnak azok a kerekek, lévén totál be vannak fagyva. :O Azt hiszem, nem szeretem a telet! :D

Szombat:

Az állapotom sajnos nem nagyon változott... Ezért az egész délelőttöt az ágyban töltöttem. Egy kicsit mintha használt volna, bár még köhögök és állandóan elalszom. :D Azt vettem ugyanis észre, hogy éjjel nagyon nem megy. :( Állandóan irritálja valami a torkomat, köhögnöm kell, nyűgös vagyok, folyik az orrom, stb... Reggelre már gondolom olyan fáradt vagyok, hogy mindegy. :O Viszont, mikor ülök, akkor könnyebb. Létezik az ilyesmi? Olyankor könnyebben szakad fel a torkomban a "köhögés", így elaludni is gyorsabban tudok.
Mint pl. tegnap az autóban Szarvas felé és vissza is. Peti azt mondta, beszélt hozzám, de mikor oldalra nézett, látta miért is vagyok csendben. :D
Ma pedig Bátyáméknál aludtam el a székben, film nézés közben. Na a film sem volt valami frenetikus, de azért Én ilyet nem nagyon szoktam! :O

Nos: Elárultam, hogy ma Bátyámékhoz mentünk ebédre, majd délutánozni. Fincsi húsleves, majd göngyölt husi, krumpli salival, meg még töltött káposzta volt a menü. Sajnos ez utóbbit nem tudtam megkóstolni, mert már nem fért belém. :O
Kis pihenő után azért egy kis sütit legyűrtünk. ;) Közben kicsit borozgattunk, beszélgettünk és megnéztük a már említett 2 részes fantasy filmet. nem volt rossz, de... Azért nem ehhez szoktunk. Kissé olyan szürreális volt vagy mi... :O

Már sötétben jöttünk haza és akkor még csak valami dara esett fentről. Ami mostanra egészen "szép" kis hóesésbe csapott át, amit viharos erejű szél kavar össze-vissza. :O
Már mikor kimentem a kutyókat megetetni a teraszra, akkor éreztem, hogy ennek fele sem tréfa! Leraktam Süti tálját a földre, amit azon nyomban elfújt a szél! :O Így ma eléggé kapkodva ettek a kutyik és egymáshoz igen közel, ugyanis fognom kellett a tálakat az esetleges újbóli "elgurulás" veszélye miatt.

Péntek:

Mivel a mai napot már ledolgoztuk 2 hete, ezért a mai napunk szabad volt. Így meg tudtuk látogatni messzi rokonainkat Szarvason.Vittük a Jézuska által Nálunk lerakott ajándékokat és átadtuk. Aztán Mi is találtunk az ottani 2 fa alatt Nekünk szóló ajándékokat. :) Köszönjük szépen!
Peti Mamájánál ebédeltünk halászlét és fincsi sült kacsát, krumplival, ami után természetesen sütik következtek. ;) Közben sokat beszélgettünk erről, arról, mindenről...
Utána Peti Nagybátyjához és családjához mentünk, ahol kaptunk kávét egy kis pálinkát és szintén nagyon jót beszélgettünk. Ücsörögtünk a nappaliban és megváltottuk a világot.
Miután hazaértünk, gyors manócska etetés és Masninak szuri után, még Szüleimhez is átmentünk egy kis koccintásra, Éva napra és természetesen Jézuskáztunk is. Itt is előkerültek a sütemények és az itókák. Vittük a kutyókat is, hiszen Masnit figyelgetni kell minden szuri után. Hála az égnek most nem volt Vele semmi extra már ha a túlzott bélmozgását nem számítjuk ide. Amiért itt is elnézést kérünk!
Utána pedig már hazajöttünk és jöhetett itthon is a Jézuska. :)

Cicák igazából ma nem kaptak semmi extrát. Mivel az Ő ajándékuk egy kis fincsi alutasakos kajcsi party lesz, azt nem akartuk már késő este Nekik adni. Így ma csak a kutyiknak jött a Jézuska. Egy nagyon szép új ágyat kaptak, benne egy hatalmas, puha párnával. Nagyon szaglászták és azért persze a régi ágyikójuk huzatját sem dobtuk ki. Az is ugyanúgy ott marad a helyükön, maximum a napokban valamikor kimosom...
Ezen felül persze rágcsát is kaptak. :) Masnika azonnal el is vonult vele a nappali közepére és rágta, rágta, rágta egész este. Süti ezzel ellentétben ott maradt az új ágyban és őrizte a rágicsát. Nem is kezdett neki, de azért Minden betolakodó macskát megmorgott, aki a közelébe merészkedett. ;)

A Mi állapotunk sajnos nem rózsás. Az Én torkom megint csak fáj, éget, kapar és szúr. Nagyon köhögök és a közérzetem sem az igazi. Tele van az orrom, amit szintén egyfolytában fújok. Már egy seb is van belül, ami megint csak megnehezíti ennek az egész elhúzódó betegségnek az elviselését. :(
A "hab a tortán" pedig, hogy ma reggelre már Petinek is fáj a torka. A manduláit érzi és bizony néha köhög és tüsszög. Jó kis ünnepek ezek most Nekünk: így betegen...

Csütörtök:

Az állapotomról már nem írnék... :( Egyszerűen úgy érzem, semmi változás. Illetve valamicskét talán javulok, de ez alig észrevehető.

Egész délelőtt pihiztünk. Mellettem szuszogtak a kutyók és a cicuk és Én csak hallgattam, ahogy szuszogtak, sóhajtoznak és gyönyörködtem bennük. Nagyon örülök, hogy vannak Nekünk!!! :)

Este pedig gyakoroltunk a kutyikkal. A cél: a hanyattfekvés vagy akár majd a pörgés, átfordulás. De már az oldalra fekvéssel is kiegyeznék ám. Masninak egészen jól megy a dolog. Ügyesen hanyatt dobja Magát és még úgy is marad pár másodpercre. Süti már nem ennyire ügyes, illetve igen, de egészen más tempóban tanul. Egy kicsit zizibb, azaz annyira rá van izgulva a kajára, hogy szinte remeg és topog és bemozdul és... Tündéri!!! 

Ezen kívül nem volt semmi extra. Élveztük a szabad délutánt, bekészítettük a holnapi ajándékokat és megkóstoltuk a két rendelt bejglit. :D

Szerda:

Nem nagyon gyógyulok... Mondjuk ma már azért is nekiálltam egy kicsit legalább Magamat ráncba szedni.
Reggel természetesen visszafeküdtem aludni a manókkal, majd belevetettem Magam a fürdőszobába. :) Igyekeztem feltöltődni és valahogy megújulni. :) Hááát, egy kicsit talán sikerült, de sajnos nem sokáig tartott. Most már az orrom is folyik rendesen és néha tüsszögök. A hangom ugyanolyan rekedtes és fájdogál is a torkom. Lehet, hogy megfáztam? :O A víruson felül lehet ilyet? Biztosan...
(Már aludni sem tudok, mert vagy köhögök, vagy levegőt nem kapok. :( Ezért éjjeli bagoly lettem.)

Dél körül szólt Peti, hogy hamarabb hazajön és már el is tudunk menni Ceglédre, ahol a magán-nyugdíjpénztári tagságunkról tudunk nyilatkozni. Elkészültem és vártam...
A neten megnéztem, hova is kell pontosan menni, meddig vannak nyitva, ilyesmi... Azt láttam, hogy csak délután 3-ig vannak, ezért aggódni kezdtem, mert már közelgett a 2 óra és Cegléd azért nem a szomszédos város. Na de Peti megérkezett, még tankoltunk is, mivel kellett, majd utaztunk. Elég lassú volt a forgalom. Sok döcögő kisteherautót, majdnem széteső réges-régi autókat előzgettünk. Mire leértünk és nagy nehezen megtaláltuk a házszámot, 5 perccel elmúlt 3 óra. :O Azért csak berohantunk, ahol megtudtuk, hogy pont a mostani bejelentésekre való tekintettel, az ilyen ügyekben érkezőknek 16.30-ig van félfogadás január 31-ig. Szóval bejelentettük. Kitöltöttük, aláírtuk, kedvesen beszélgettünk az ügyintéző hölggyel, majd elköszöntünk.
Tényleg nagyon kedves volt a hölgy: Még a szép, átépített épületről is mesélt. Segített a papírt kitölteni és azt is megtudtuk, hogy mi voltunk a 2. és 3. ügyfél, aki nyilatkozott a magán-nyugdíjpénztári maradásról. Az első ügyfél előttünk kb. 5 perccel érkezett. ;)

Kívánom Mindenkinek, hogy ugyanilyen "simán", sorban állás nélkül tehesse meg ugyanezt. Talán érdemes még idén, elkerülve az utolsó pillanatban kapkodást. Persze, csak ha fontos és lényeges egyáltalán ez a téma...

Ezután Én már csak úgy elvoltam. Ténferegtem itthon. Játszottunk az új 40 milliós online játékkal és egészen ügyesek voltunk. Persze itthon könnyű, nincsen olyan iszonyatos tétje. De azért érdekes megtudni, hogyan is menne Nekünk, ha esetleg bekerülnénk...

Kedd:

Ha lehet ilyet mondani, akkor ma rosszabbul voltam, mint tegnap. :( A torokfájás és köhögés kombóhóz betársult az orr fújás, a gyengeség és a kimelegedés. :O
Azért persze igyekeztem Magam kúrálni és pihenni sokat. Mégis úgy gondoltam, csak elkezdem kicsit rendbe rakni a házat a hétvégére. Csakhogy már a mosogatás után úgy éreztem, menten összeesek. Régen döntött le a lábamról ennyire egy betegség...

Így viszont volt időm a barátokra. Leveleket írtam, fórumoztam és neteztem, filmet néztem.
Na meg aluszkáltunk a manócskákkal a hálóban. Mindenkivel azt hiszem, mivel ébredéskor láttam, hogy nem csak a kutyók vannak ám körülöttem. Az összes cicuka az ágy körül lebzselt, pihengélt, szuszogott. :) 
Pedig a reggelt úgy indítottuk, hogy Mindenki megkapta a féreghajtó tablettáját. Kicsit ugyan ellenkeztek a művelet ellen, mégis sikerült csak 2 karmolással vagy harapással megúsznom. ;) Apa-gazdi ügyesen lefogta a manókat egyesével, Anya-gazdi pedig beimádkozta a gyomrukba a bogyót. Édesek voltak ám, mert mikor valaki végzett, nem ment ám el. Ott maradt körülöttünk és kíváncsian figyelte, a többiekkel hogyan boldogulunk. :D

Hétfő:

Ma tehát itthon maradtam.
Amíg tegnap este kicsit elbizonytalanodtam az állapotom felől, addig ma reggel megbizonyosodtam, hogy tényleg le vagyok pukkanva. Nagyon fájt a torkom, a fejem és elment a hangom. :O Csak valami hörgés féle jött ki belőlem... Aztán pár fájdalmas köhögés után már érthetően formáltam a szavakat, de a lényeg, hogy beteg vagyok. :(
Egész délelőtt pihengéltem a kutyókkal. Egyszer ugyan kimentünk a kertbe, megnéztük, kaptunk-e levelet, majd bejöttünk. Kint sütött a napocska és a hó is olvadásnak indult. Még nem nagyon, de már csurgott a víz az ereszcsatornában. :)

Aztán délután eljutottam a háziorvoshoz. Vártam egy egész órát, mire bejutottam, de most valahogy mégis repült az idő. A dokinéni szerint vírusos fertőzésem van, szóval ez nem megfázás. Sokan jöttek/jönnek ilyen panaszokkal... Kaptam rá kanalas orvosságot meg antibiotikumot. Mondjuk ez utóbbit még gondolkodom, beszedjem-e... Hiszen, ha tényleg vírus, akkor mit sem használna. Csak a bélflórámat tenné gajra. :S

Peti odajött a rendelőbe, így együtt tudtunk haza autózni.
Itthon pedig vacsora, egy kis tv, net és persze manók. Lehet, hogy kicsit kapkodósnak tűnik, de elkezdtem egy másik "trükköt" tanítani a manóknak. Illetve egyelőre csak Masninak: fel kell emelkednie a két hátsó lábára és úgy állni. Az ötletet pedig az adta, hogy igazándiból ezt magától csinálja, mikor a rágóköteléért nyúl fel. :) Összekötöttem tehát a szórakozást a "hasznossal". Haladunk!
Ehhez tartozik még hozzá, hogy Süti milyen édes volt: Klikkert egyelőre még nem használunk, bár Nettitől már kaptunk egyet... Köszönjük itt is!!! Csak kicsit hangos és nehéz a Mi kutyóinkat szétválasztani. Na, de ez mellékszál. Szóval a klikker helyett van Nálam az "okooos" vezényszó, amit különleges hangon próbálok ejteni. Ha ezt hallják, mindig kapnak jutit a manók. Ezt már nagyon tudják, mert ma, mikor Masninak mondtam a két lábra állásánál, Sütemény is rögtön odaperdült és lefeküdt. :D Járt a farka ezerrel és kérdően nézett Rám, hogy ugye ügyesen csinálja? Majd megzabáltam, olyan édes volt! :)
Így pedig Neki is elkezdtem megtanítani a "fel" parancsot. Ő még ezt nem igazán érti, de ugye Nála az alapokról kell indulni ez ügyben. Na meg először a hanyatt dolgot kéne totálisan elsajátítanunk. ;)

Cicákról már régen írtam, de igazából nincs is semmi különös Velük. Elvannak, állandóan éhesek, amit hangos nyávizással adnak tudtomra. ;) Este viszont jönnek és dagasztanak és bújnak és dorombolnak. Na meg néha megőrülnek és kergetőzve cikáznak keresztül a házon. :)

Vasárnap:

A lerobbanás folytatódott. :( A torkom és a fejem még mindig fáj. Mikor levegőt veszek, akkor sípolok (:D), ami magában vicces, mégis kicsit aggasztó.
Igyekeztem délelőtt nagyot pihenni, mert délután programunk volt. :) 

Kutya bogyókkal mentünk megint Etológia tesztre az ELTE-re. Ám előtte még beugrottunk a helyi állatka áruházba venni karácsonyi ajándékot Nekik. ;)
Azt gondoltuk, majd kicsit Ők is választanak, vagy legalábbis megnézzük, hogy mit szólnak hozzá, stb... Ők pedig csak szaglásztak össze-vissza, tobzódtak a sok finom illat között. Nem is tudták, hirtelen hova kapjanak: A játékokhoz rohanjanak vagy a tápok felé vegyék az irányt. :) Persze pórázon voltak, így kissé befolyásoltuk az irányt, de ahogy láttam, így is nagyon élvezték. Mi kifizettük a választott dolgokat, majd igyekeztünk betuszkolni mindent az autóba. Kicsit még át is kellett alakítani, hogy Peti kilásson a hátsó ablakon. ;)

Aztán tesztelni mentünk. Leparkolás után, kutyóink szabadon jöhetek, hiszen ott van egy hatalmas park. Az út elején azonban Süti emelgetni kezdte a lábát, majd megállt. Felemelt lábbal állt ott és nem akart tovább futni. :( Akkor esett le, hogy a járda totál fel van sózva. :O Édes kis manókat gyorsan a hóba tereltük, letörölgettem a lábikóikat, majd itt mentünk most már tovább...

A teszt maga elég összetett volt. Kutyánként 20 percet vett igénybe, aminek minden másodperce fontos. Van róla videó is, de ide azt hiszem, hosszú lenne...
Az első 10 percben Én beszélgettem a tesztet vezető lánnyal, kitöltöttünk egy kérdőívet és a lényeg, hogy közben figyelmen kívül kellett hagyni a kutyókat. (Persze egyesével voltak bent Velem.) Süti ezt az "akadályt" egészen jól vette, egyszer ugyan feltette a mancsait a lábamra, de mivel nem figyeltem Rá, így Magával kezdett foglalkozni... ;)
Masnikának már egy kicsit nehezebb volt ez, hiszen tényleg állandóan szeretetre vágyik. Nyüszített és szaglászott. Mászott volna Ránk, de azért nem volt vészes. Édes kincsem!
A teszt második fele már azért sokkal izgibb volt a kutyóknak. Én megfogtam Őket, majd a lány mindig 2 tállal érkezett. Mind kettőben volt kaja, csak az egyikben 1 szem, a másikban több... Aztán egy idő után a lány úgy csinált, mintha enne az egyik tálból és hozzá jóízűen "nyammogott", hogy az milyen finom. És gondolom a teszt lényege az lenne, hogy mennyire befolyásolhatóak ezzel a manók. Mi alapján választanak a két tál közül... Figyelembe veszik-e a lány döntését a tányérválasztással kapcsolatban... Azaz mennyire befolyásolhatóak...
Süti édesem nagyon következetesen csak a bal oldali tálhoz ment. Hiába volt a másiknál nyammogás, ha Ő egyszer a bal oldaliban mindig talált kaját, akkor méltán hihette, hogy ott mindig is lesz. És volt is, csak nem mindegy, mennyi... ;)
Masnika már egy kicsit érzékenyebbnek bizonyult ebből a szempontból, mert az első ilyen "nyammogás" után változtatott a döntésén. Utána viszont már meg nem mondom, mi alapján választott... Egyszer ide, majd oda, megint oda, utána ide... :O 

A lényeg, hogy a teszt sikeres volt. Majd kiértékelik és okosabbak lesznek tőle. Mi pedig örülünk, hogy segíthettünk! Egyébként ennek a tesztnek lesz ám egy másik része is, ami valamilyen labdás, de nem tudom pontosan, hogy mi... Meg is beszéltünk egy időpontot januárra. ;)

Este, itthon még úgy láttam, hogy nincsenek nagyon lefáradva a manók, ezért tanultuk a fekvést és abból az eldőlést. Mert hogy hanyatt azért nem nagyon akarnak. Ez a dőlés viszont már egészen jól megy. :) Igaz, hogy az egyik kutya balra, a másik pedig jobbra dől. :O Furi, de a lényegen szerintem nem változtat. Majd ha már együtt csinálják, akkor muris lesz, mintha szétdőlnének. :D 
Ezután viszont már tényleg kifáradtak, fel is költöztek Apa-gazdival a kanapéra...

Én pedig forró italt kortyolgattam, küzdök a köhögéssel és igyekszem nem megfulladni ilyenkor. Többek tanácsára pedig, holnap orvoshoz megyek munka helyett...

Szombat:

Ideért a hó is. És vele együtt a lerobbanásom. :(
Ma reggel nagyon rosszul voltam. Állatira fájt a torkom, a fejem, a hátam... Gyenge voltam és nyűgös: Csak arra tudtam gondolni, hogy aludnom kell! Pedig készültünk le Szarvasra kolbászt tölteni.

A végeredmény az lett, hogy Én itthon maradtam, hiszen érdemi munkát nem tudtam volna végezni. Így legalább itthon pihentem és gyógyultam. Talán... Mert a torkom még most is nagyon kapar, ég és úgy köhögök, mint egy ló. Mikor levegőt veszek, sípolok és a hangom iszonyatosan rekedtes. :O Jól megfáztam, a fene egye meg!
Aminek a mai hóesés sem tett valami jót, vagyis inkább a hólapátolás. Mivel Peti nem volt itthon, Rám maradt a terasz, az utca, a kocsifeljáró és legfőképpen a kapu sínjének a takarítása. 3x mentem ki lapátolni és söpörni. Estére legalább elállt a hóesés és talán most nem jön újabb havazás...
Ebből a szempontból jó, hogy itthon maradtam, mert nem tudom, hogyan jöttünk volna be a házba, ha nincs eltakarítva a hó. Kb. fél óra lett volna talán, mire bejutunk... No de, ez is megoldódott. ;)

Közben pedig Peti és Bátyám, Laci elutaztak Szarvasra. Mamával és Pistivel csináltak jóóó sok kolbászt, amit ma este már le is teszteltünk. ;) Fincsi, bár elég csípős.
Odafelé még egészen jól járhatóak voltak az utak. Időben leértek, majd nekiálltak a munkának. Pisti már gyúrta a befűszerezett húst, majd együtt tekerték, töltötték és mérték, szortírozták. Ahogy ez lenni szokott. :)
A végén ebédeltek, majd jöttek haza. Na de a hazafelé út már nem volt annyira felhőtlen. Addigra leesett vagy 15cm hó és bizony az utakat nem mindenhol takarítják. A 1,5 órás út 2,5 órára nyúlt. És még így is nagy dicséretet erdemel Peti, amiért nagyon ügyesen és biztonságosan vezetett. :) Ugyanis láttak ám autót az árokba csúszva...

Péntek:

Fagy és dér...
Ma reggel azt mondták a rádióban,. hogy az idei tél leghidegebb éjszakáján vagyunk túl. Volt ahol majdnem mínusz 20 fokot mértek. :O Nálunk nem tudom, mennyi lehetett, de így is minden megfagyott. És olyan szépséges, mesébe illő, deresre varázsolt mindent reggelre. :) 

Gyorsan ki is mentem fotózni. ;) 
Ami még lényeges, hogy iszonyatos módon fáj a torkom. Egész héten éreztem, de úgy érzem, ma elhatalmasodott. :( Már köhögök is, mert állandóan irritálja valami a torkomat. Fáj, ha nyelek és a kedvem is rossz. Illetve inkább nyűgös vagyok...

Este egy kicsit tovább maradtam a melóban, ám Peti ma hamarabb hazajött. Ellátta a manócska sereget, majd elém jött a metróhoz. Itthon pedig egy kis mosás, teregetés és Masnika szurija után, tanultunk a kutyókkal. Most egyenként próbálkoztunk, hiszen az alapokat csak így lehet. És olyan kis ügyesek!!!! Mind a kettő tündérnek leesett már, hogy akkor engedem el a jutifalatot a kezemből, ha az oldalukra fekszenek. ;) Süti nagyon édes volt, mert mikor erre rájött, elvette a falatot és úgy is maradt fekve. :O És várta a következő falatot. :D

A szurival egyébként minden rendben ment. A mostani adag elég sok volt: konkrétan a legelső szuri nyolcszorosa, így kicsit több ideig volt Masuban a tű. De Ő hősiesen tűrte, amiért természetesen jutifalat járt! :)

Csütörtök:

A cím bármire igaz lehet. :D Konkrétan olyan hidegek vannak mostanság, hogy minden befagy, szétfagy... Így az utcánk is, ezért már nem probléma a nagy víz tömeg. Most már kb. 30cm mély jég tömeg lett, ami olyan szilárd és kemény, hogy még a kocsival is simán átmegyünk rajta! Örülök, mert eddig minden alkalommal féltettem az új téli-gumikat, amivel konkrétan feltörtük a jeget. Szerintem ez nem igazán tett jót neki. Igaz, hogy ez az állapot majd visszatér, de bízom benne, hogy akkor majd inkább elolvad, mintsem állandóan visszafagy reggelre...

Munka után egyedül jöttem haza, mert Petinek céges Karácsonyi party-ja van. Mikor beültem az autóba, úgy éreztem, mintha egy jégkockába tuszkoltam volna Magam. :O Iszonyatosan hideg volt. Fázott a kezem a kormányon, az orrom, mindenem...Egyedül a hátsómnak volt jóóó meleg, egy tavalyi kari ajándéknak köszönhetően. Szuper jó dolog az ülésmelegítő!!! ;)
Aztán csak elindultam, de dugó volt mindenhol. Hiába próbáltam meg kikerülni és egy másik hídon átjönni Pestre, ott is csak az araszolást találtam... Majd elértem az M5-re, ahol már lehetett volna jönni. Itt viszont a köd miatti, kb. 5m-re csökkent látótávolság miatt haladtunk lassabban. De csak hazaértem, manócskák nagy örömére.

Mivel egyedül vagyunk, még mindig fent vannak a kutyók is. Várjuk Apa-gazdi telefonját, hogy mikor mehetünk érte. Eddig pedig tanultunk egy kicsit. Igyekszem most már a fekszik parancsot tovább fejleszteni és hanyatt vezényszót varázsolni. Masnika egészen jól el is kapta a fonalat, ám Süti sehogy sem akar még az oldalára sem feküdni. Hiába húzom a falatot és a kezemet hátra, Ő inkább feláll, felül, mintsem az oldalára feküdjön. Nem is tudna, úgy szétrakja a hátsó lábikóit... :D

Szerda:

Ma volt az a nap, mikor a melóban kb. ötszörös mennyiségű megbízásunk volt, mint egy átlagos napon. Ismerjük már ezeket a napokat, hiszen negyedévente visszatérnek. Mégsem lehet rá igazán felkészülni... 
Persze mindent nagyon ügyesen megoldunk, de jól elfáradunk. Nem is csak a mennyiségben, de az egész napos feszült figyelem és koncentrálás terheli le az embert.

Utána megint későn jöttünk haza, egyéb irányú elfoglaltságom miatt. Peti nagyon aranyos volt, mert megvárt a városban és így együtt tudtunk hazajönni. :) Igaz, hogy így a manókhoz is később értünk, de... A lelkifurdimat már nem növeli. Este nagyon-nagyon összebújtak Apa-gazdival a kanapén! Annyira, de annyira megszokták már ezt, mint egy rituálé. Érdekes, de mikor Én megyek a nappaliba és leülök, Velem nem csinálják ezt. Inkább jönnek Petihez és kérlelik, nyüsszögnek, jeleznek, hogy Vele akarnak összebújni. Tündérek! :)

Cicókák viszont inkább Hozzám jönnek dörgölőzni. Talán mert Én adok Nekik enni... Vagy Peti szerint, mert Én vagyok az Anyukájuk. :)

Két kép:
Zeuszka...

Ábel... Illetve az Ő hátsója. :)

Egy évvel ezelőtt...>>

Kedd:

Húúú, ha Én most leírnám az érzéseimet! :( inkább nem teszem...

Helyette a mai unalmas napunkról írok: Reggel ébredés, manócskák, majd készülődés és munka. Ott a "szokásos", majs túlóra, hogy jóval csak este 8 után értem haza. Peti elém jött a metróhoz, amit itt is köszönök neki. Irtózatos hideg van mostanság, asszem befagyott volna mindenem, mire a busszal hazadöcögtem volna.

Igazándiból egész nap a közelgő karácsonyon gondolkodtam, amit folytattunk hazafelé az autóban, majd még telefonon is egyeztettünk. Hááát, bízom benne, hogy sikerült egy Mindenki számára legalább elfogadható menetrendet felállítanunk, ha már a kedvére nem tehetünk Mindenkinek. :( A fő probléma azt hiszem, az idő rövidsége, na meg az érzelmek... És talán a kialakult szokások és az ezzel járó berögzült elvárások. Legalábbis amennyire Én látom. Vagyis érzem...
Bár az is lehet, hogy Én vagyok antiszociális, ahogy ezt már többen is mondták Rám. Tuti igazuk van! :D

Egyetlen mai képünk: Süti és a rágókötél.
Ő legalább rágcsira "használja"... ;)

Egy évvel ezelőtt...>>

Hétfő:

Kegyetlenség volt ma munkába menni... Úgy értem: kegyetlenség volt itthon hagyni a manókat azután, hogy csak 1 napot voltunk Velük. :( Tisztára lelkifurdim van emiatt...
Az egy dolog, hogy Én sem tudtam pihenni és már a torkom is fáj. De ezeken a kis tündéreken annyira látszik, hogy hiányzunk Nekik. Most este is másztak Ránk. Illetve kikövetelték Petitől, hogy igenis feküdjön a kanapéra és csak velük bújjon össze. :) Hiába no, Én is érzem, hogy sokat vannak egyedül... Ahhoz képest mindenképpen, amennyit Velünk vannak. Most még tél is van, kevesebbet járunk kirándulni, sétálni...

Na de nem ragozom. Még mindig sokkal jobb sorsuk van, mint az utcán lévő kóbor, elveszett vagy kidobott társaiknak. Ma nagyon elgondolkodtunk egy árva kis Jack Russell féle fickó befogadásán. Akár ideiglenesen is, hiszen eredeti gazdiját keresi elsősorban. Ám be kell látni, hogy nem vagyunk Mi erre felkészülve. A sajátjaink is sokat vannak egyedül... Összeengedni egy idegen manóval nem lehetne felügyelet nélkül. Nem szólva a 4 cicáról, akik majd betojnának... :( Annak meg télvíz idején nincs sok értelme, hogy egy kiskutya csak a kertben lehessen... Így bízom a fajtamentőkben és a jószívű, kutyaszerető emberekben, akiknek van lehetőségük segíteni!

Egy mai képünk van: Ama kanapén... :)

Egy évvel ezelőtt...>>
 

Vasárnap:

1 nap a pihenésre... Aki ezt kitalálta! :( 
Pihentetőnek sajnos nem mondanám, de eredményesnek igen. Illetve ez is sántít egy kicsit...

Reggel azért csak visszafeküdtem 2 órára, már nagyon kellett! Szundiztunk egy szuper nagyot a kutyókkal, mielőtt beindult a gépezet. :)
Ebédet főztem, mostam, teregettem, mosogattam. Majd ebéd után elmentünk bevásárolni. Na ez volt az eredményes, ugyanis azt hiszem, mindent megvettünk Mindenkinek, amit "terveztünk". Pár apróság hiányzik, de az könnyű pótolni. Na ez az állítás is hibádzik kissé, ugyanis a kis manókank nem vettünk még semmit. A terv megvan, de az állatka áruházat a jövő hétre hagytuk. Akkor úgyis megyünk Velük a városba, majd akkor, Velük együtt nézzük ki az ajándékukat. ;) 
A bevásárlás után fenyőfát néztünk. Most is gyökereset akartunk, ahogy eddig már jó pár éve. Van egy olyan akció is, hogy ha Karácsony után visszavisszük, akkor a mostani ár felét, majd akkor levásárolhatjuk. Szuperül hangzik! Ám még így is, hogy a felét visszakapnánk, húúúúde drágák voltak! Az összes. :( És hozzá még nem is tetszettek... Mert ha lett volna olyan, amire azt mondom, hogy "Aztaaaa, de szép formás!", akkor biztos hazahozzuk. Így viszont még az is elképzelhető, hogy idén nem állítunk karácsonyfát. Volt már erre példa és akkor sem haltunk bele. Úgy sem az a fa az egész ünnep lényege, hanem a szeretet. :) Azért majd veszek valami szép asztaldíszt és reménykedhetünk, hogy azt nem szedik majd szét a manók.

Merthogy ma reggel iszonyatosan haragudtam ám rájuk! A macsikra! : Mikor álmosan kibotorkáltunk a hálóból, és az étkezőn keresztül engedtem volna ki a kutyákat, szörnyű látvány fogadott. A tegnap sütött muffin szilikon formák hevertek a földön szana-szét, picurka darabokban. Máskor is hagytam már éjszakára a mosogatóban, hogy ázzanak és eddig nem volt ezzel gond. Nem tudom, miféle ördögfióka lehetett most a tettes, de Mindenki úgy tett, mintha nem is láttak volna semmit. :O Konkrétan 7 muffin forma ment a szemetesbe... Na a haragom nem tartott sokáig ám, mert imádom Őket. Egy tárgy sem ér annyit, mint Ők. Vagy ha mégis, azt tényleg nem hagyom elől. ;) 
Legalább most már elmondhatjuk, hogy nem csak a kutyók rágnak Nálunk. :D

Szombat:

Ahhoz képest, hogy ma gyakorlatilag szombat volt, elméletben csak péntek... És pont ezért kellett mennünk dolgozni.  Azt a fránya dec.24-ét dolgoztuk ma le, csak tudnám, miért...? Illetve azt nem értem, hogy a külföldiekhez hasonlóan, Nálunk miért is nem ünnep ez a nap? No mindegy, ha már így kellett, akkor dolgoztunk. Azaz ezzel is tudnék vitatkozni, mivel lényegesen kevesebb a munka ilyenkor. Szerintem nem is csak Nálunk. Beszélgettem pár ismerősömmel, akiknél szintén pangás volt ma. Persze tuti vannak kivételek, de... Nem ragozom! ;)

Délután persze hamarabb jöttünk haza, mint szoktunk egy átlagos munkanapon. Manók nagyon örültek Nekünk, sok volt Nekik ez a 6 nap egyhuzamban egyedül... Délután kényeztettük is Őket egy kis májkrémmel, Ábel pedig tejcsivel.

Aztán már csak a teraszról kellett a havat lekotorni, megsűlt egy adag muffin is, kutyók elmentek aludni... Eltelt ez a nap is. :) 

Péntek:

Elérkezett a nap, mikor Mi, itthon, egyedül (azaz orvosi felügyelet nélkül) adtuk be a szurit Masninak. Egész ügyesek voltunk, bár úgy érzem, van még mit fejlődnünk.
Én felszívtam az anyagokat a kamrában, ahol senki nem zavart. Beírtam a táblázatba a dátumot, majd kijöttem és kezdődhetett a művelet. Masnit feltettük az asztalra, majd Apa-gazdi igyekezett megfogni a mini kuttyot, de legalábbis annyira megnyugtatni, hogy ne mocorogjon. Anya-gazdi pedig ügyes mozdulattal szúrt. És sikerült! Az elsőnél ugyan bemozdult egy kicsit Masni, így azt hiszem pár csepp félre ment, de nem vészesen sok... A második viszont már rutinosnak mondható. ;) Tehát igyekszünk és a lényeg, hogy Masnika egy hős! Mikor végeztünk, azonnal hátrafordult felém és ugrálni kezdett "örömében". Vagy azért, mert végre vége van, vagy mert kicsit zavarban volt, hogy ez most micsoda... Ilyet még sosem tapasztalt itthon, pláne nem Tőlünk. De nem lesz ezzel gond! 

Utána még figyelgettük jó sokáig, hogy fellép-e valamilyen allergiás reakció. Még kalciummal is bekészültünk, de nem volt rá szükség. Masnika boldogan hozta a rágókötelét, dobálta és kérte, hogy dobáljuk. :)

Annak már nem örült annyira, hogy ma is kicsit később jöttünk haza, túlóráink miatt. És ilyenkor ugye Rájuk jut kevesebb idő, merthogy aludni ugyanúgy el kell menni időben... Sajnos néha van ez így. És még nem is sejtik, hogy a holnapi is munkanap... :(

Csütörtök:

Minden évben elmegyünk egyszer a fogorvosunkhoz, hogy nézzen rá/Ránk. Idén is terveztem már szeptember óta, hogy felhívom és kérek időpontot, de valahogy mindig elmaradt. No sebaj: elhatároztuk, hogy a napokban fel is hívom és kérek időpontot januárra. Csak hogy itt az ünnepek előtt már ne zavarjon be valami...

Aztán ma jött egy hirtelen ötlet illetve lehetőség. :) A kolléganőm ment volna pont ma ugyanahhoz a dokinénihez, akihez Mi is járunk. Csak hogy közbejött valami és le akarta mondani az időpontot. Én meg kapva kaptam az alkalmon és elmentem "helyette". ;) Így Én is jól jártam és a doktornő is, hiszen nem volt üresedés. Vagy mi...

Mivel most már azt hiszem 6 éve járunk ehhez a dokinénihez, ismerősöknek számítunk. Annyiban legalábbis mindenképpen, hogy elbeszélgettünk, megkérdezte hogy vagyunk, hogy állunk a házzal, ilyesmi... Na meg persze bekukkantott a számba is, ahol nincsen semmi probléma. Egy picike fogkövet kellett leszedni, ami kb. 5 perc alatt készen is volt. :) Hurrá!

Ezután próbáltam Petit hívni telefonon, hogy hogyan is legyen a hazajutás, de sehogy sem értem el. Még a kollégáját is próbáltam, de semmi... Hamar rájöttem, hogy a hálózattal lehet valami probléma és közben már el is indultam Peti munkahelyére. Szerencsére Ő is hasonlóan gondolkodott, ugyanis megtaláltuk egymást, majd együtt jöttünk haza. :) 

Itthon pedig csak a szokásos. Manócskázás bent a házban, hiszen kint tombol az orkán erejű és főleg eszméletlenül hideg szél. :( Ezzel ugye jól lehűti a házat is, ami miatt majd sokkal magasabb lesz a gázszámla... 

Egy kép: Vilmos herceg Apa-gazdi számítógépén melegszik. ;)

Egy évvel ezelőtt...>>

Szerda:

A semmi különöst még fokozni is tudjuk ám. :)
Mai történések: Reggel felkelés, manók ellátása, babusgatás, majd kiírtuk a gázóra állást a kapura. Utána zuhanyzás és irány a meló...
Meló után pedig hazaaaaa! ;) Megint manócskázás, aztán bevásárlás, bár csak félig sikerült. A hipermarket olyan volt, mint amit kifosztottak. :O Pedig szerda van, még nem is hétvégi vagy karácsonyi roham időszaka... No mindegy.

Egyvalamit érdemes talán megírni: Az utcánkba (Nem ebbe a víz alattiba), 3 helyre forgalom lassító virágládákat raktak. Vééégre!!! Belátták, hogy a falu legszélén lévő totál egyenes úton szükség van ilyenre, ugyanis olyan mértékben gyorsul fel némelyik bunkó autós, hogy az már életveszélyes.

Kép? Na az sincs sok...
Kutya tündérek, ahogy fülelnek a garázs ajtó mögött: Mikor lép már be Anya-gazdi? :)

 

Egy évvel ezelőtt...>>