A Nagy család élete

Kedd:

Ma végre eljutottunk a tüdőszűrésre. Ugyan még mindig elég csúnyán köhögünk, de már csak ezen a héten vannak a városban és nem akartuk idén sem kihagyni a lehetőséget.
Viszont arra nem számítottunk, hogy ennyire sokan lesznek. :O Mintha valami hangyabojba csöppentünk volna, iszonyú sok ember cikázott ide-oda az egész SZTK-ban. Mi kiálltuk a sort a regsiztrációnál, majd az öltöző előtt és megkönnyebbülve jöttünk el onnan.

Peti kicsit sajnálta, hogy nem piac-napon jártunk a piac közelében, mert olyankor ehet fincsi lángost. De ez van, elindultunk munkába. És akkor megláttam a főúton egy táblát, hogy "Lángos 100 méter ->". Persze, hogy lekanyarodtunk, így Peti ma mégiscsak lángos reggelizett! :)

Munka után pedig céges vacsorára ment, szóval ez egy ilyen kajás nap volt. :D 
Én pedig túlóráztam kicsit, hogy aztán együtt tudjunk hazajönni...

Itthon pedig szinte Belénk bújtak a manók, gondolom, annyira hiányoztunk Nekik. :) Megszokták, hogy az utóbbi időben állandóan együtt vagyunk és most Mindenkit megviseli ez a hirtelen váltás. Bizony: Nekem is nagyon hiányoztak Mindannyian! ;)

Hétfő:

Ma már Én is mentem dolgozni... Munkatársaim még megismertek. :D És csodálkoztak, hogy mintha még nem gyógyultam volna meg. :O Tény, hogy végig krahácsoltam a napot, de mondtam Nekik, hogy már sokkal jobban vagyok. Igazából semmi bajom a köhögésen és az orromban lévő sebeimen kívül. ;)

Szóval dolgoztam, majd hazajöttünk, pihiztünk és most este van.
Ma sok e-mailt váltottam a Túra Csapat néhány tagjával. A szombati tapasztalatokat osztottuk meg, beszéltünk a jövőről, tervekről, elképzelésekről. Merthogy úgy néz ki, kinőttük Magunkat és már nem elég az, hogy pl. csak Mi ismerjük az utat Petivel. Több szervező kell! Azon kívül fel kell készülni bizonyos helyzetekre, mint kutyák közötti civakodás vagy elszaladás az erdőbe...
Ezt mind-mind a szombati nagy létszám hozta elő, amit egyáltalán nem bánok! Egyre jobban összekovácsolódik a társaság, Mindenki lelkes, kedves és segítőkész. ;)

Aztán este még egy internetes újság is megkeresett, hogy újból megjelenítenék az élménybeszámolónkat. Szuper, nem? :)

Egyébként elég fáradt vagyok. A hétvégén nem tudtam Magam kipihenni, hiába az előtte itthon töltött hetek. De a lelkesedés és a szervezkedés mindig segít, hamar feltöltődök. ;)

Kép nincsen sok, csak egy: Lolika, Apa-gazdi székén...
Sokáig próbálkoztam egy jó kis fotót készíteni Róla. Kértem, hogy nézzen Rám, de Ő csak forgatta a fejét... Minden érdekelte, csak a kamera nem! :D

 

Egy évvel ezelőtt...>>

Vasárnap:

Ma pihennünk kellett volna. Amit délelőtt talán meg is tettünk... Bár blog bejegyzéseket  = élménybeszámolókat "kellett" írnom a tegnapi napról. Örömmel tettem, mert jó átélni újra, ám azért fárasztó is. Mármint csak azért, mert még ma is fájt mindenünk. :D Nekem a hátam, a derekam, a térdem és még kicsi izomláz is bejátszik...

Délután vendégségbe mentünk Bátáymékhoz. Eléggé le voltunk pukkanva mind a ketten Petivel, Még mindig köhögünk meg fáradtak voltunk... Olyan kis öregesen voltunk ma jó társaság. Bocsánat!
Viszont nagyon finomat ebédeltünk! Köszönjük szépen!!! 
Utána iddogáltunk egy keveset és megnéztünk egy őrült filmet. :O Tényleg furi volt, bár a megdöbbenésen túllépve jókat rötyögtünk rajta. Nem is tudom, tán paródia volt, vagy csak túl abszurd... ? 
Aztán hazajöttünk és elvoltunk. Eldőltünk a kanapén és a hálóban és csak pihentünk. Pedig lenne dolgunk nem is kevés... 

Szombat:

Ma megtartottuk a Russell Terrier és Beagle túra csapat VI. túráját a Börzsönyben. Királyréten találkoztunk, onnan mentünk egy szép kis "kört"...
Nézzük sorjában: Érdekes módon előző este sem és még aznap reggel sem idegeskedtem, végig olyan érzésem volt, hogy minden rendben lesz, pedig parázni szoktam és általában itthon hagyok valamit vagy ilyesmi. :D
Korán reggel keltünk, elkészültünk és mentünk. Mi értünk oda leghamarabb, ahogy ez a terv volt. Meglepődtünk, mikor pénzt szedtek a parkolásért, mert mikor ősszel voltunk itt, akkor a kutya sem kért Tőlünk semmit. Sebaj, támogattuk a Börzsönyt és leparkoltunk. Aztán kinyitottuk a kocsi ajtaját, amit majdnem levitt az orkán erejű szél! :O Nem kissé lepődtünk meg és gyorsan vissza is ültünk melegedni. :D 
Utána persze érkeztek a résztvevők, kiszálltunk, fogadtuk Őket, csak Masni maradt a finom meleg autóban. Nem is hisztizett, hogy ki akarna jönni, szerintem élvezte a meleget. ;)

41 kutyus érkezett a gazdikkal együtt. Mindenki lelkes volt, bár meglepett is az időjárás észlelése után. A meteorológusok valami tavaszt emlegettek, ami végülis a hőmérsékletben igaz volt, ám Én nem emlékszem semmiféle szélre. No sebaj! Kb. fél 11-re Mindenki megérkezett és nekiindulhattunk. :)
Az első emelkedőn csúszkáltunk, ugyanis totál le volt fagyva az egész. :O Ám miután ezen túljutottunk csak hó volt és szép erdő. Mivel elég sokan voltunk, kissé szétszéledt a banda. A legeleje gyors tempót diktált, ehhez képest a végén sétálók és kicsit lemaradók nem érzékeltek semmit. Még meg is kellett állnunk, ugyanis 2 kutyus visszafelé kezdett el rohanni. :O Utána persze mentünk a Többiek után, de addigra az eleje már jó sokat ácsorgott a következő elágazásnál.

A Béla réten pihiztünk, ahogy terveztük. Elég nagy havas placc volt a kutyáknak rohangálni, amit meg is tettek. :) Mi közben agytornáztunk, közönség szavaztunk és végül összeálltunk egy csoportképre. Szép idő volt: végig sütött a nap és szerintem itt egy kicsit szélárnyékban lehettünk, mert a fejemet sem fújta le az orkán. ;)

Tovább mentünk be az erdőbe, ahol egyszer csak Bigi (Beagle) úgy gondolta, valami nagyon érdekes van az erdőben és nyílegyenesen berohant! :O Persze a társaság eleje már megint nagyon elöl járt és csak a Mi telefonjainkból tudták meg, mi történt. Mi vártunk. Vártuk Bigit vissza, közben a gazdik és még néhányan a keresésére indultak az erdőben. Kértük a társaság többi részét, hogy jöjjenek vissza, de talán nem volt egyértelmű, csak a fele társaság indult visszafelé...
Aztán kb. 3/4 óra múlva Bigi pontosan ugyanazon az ösvényen/csapáson/szagon, ugyanolyan nyílegyenesen rohant vissza az útra. Személy szerint azért megijedtem egy kicsit. Belegondoltam, mi lenne, ha a Mi manóink mennének így el. :( De hála az égnek jó vége lett, Bigi visszajött és indulhattunk tovább.

Ekkor voltunk kb. a táv felénél és ekkorra Masni már nagyon átfázott. Hiába a szép kabátkája, a pocakja csurom vizes lett és vacogott lent a hóban. Felvettem hát, hogy megmelegítsem, amitől Én lettem csurom vizes. Mert vittünk ugyan törölközőt, de az Petinél volt, aki elment Bigi után az erdőbe.

Mentünk hát tovább! Azt el kell mondjam, hogy mivel csuda szép volt az idő, minden olvadni kezdett. Ezáltal pedig sár lett, locs-pocs, ami alatt még jég volt és csúszott. Nem volt olyan vészes, kicsit csúszkáltunk és még örültünk, hogy ma mentünk, mert a néhol bokáig érő víz és alatta jég, az holnapra már kb. térdig érő víz lesz. :O Szóval még épp jókor mentünk, ámbár így is iszonyat sárosan tértünk haza.
Innentől nem is volt olyan nagy izgalom, Én kicsit elfáradtam, végig folyt az orrom és mikor Masnit tartottam fél óráig, akkor megfájdult a derekam. Ezért aztán nagyon belassultam a végére, de csak végig mentem. ;)
A legvégénél tartottunk a csúszkálástól, mert ugyanott mentünk le, ahol reggel feljöttünk. Ám délutánra az a jégpálya totálisan elolvadt, így már csak sáros maradt. :) Persze a végére is tartogatott némi izgalmakat a túra, nevezetesen most Rozi ment az erdőbe úgy, hogy semmit nem láttunk belőle. :( Szerencsére Ő is meglett, visszajött egy idő után. Ezek a Beaglek ilyenek, ha egyszer szagot fognak. Nagyon örülök, hogy visszajöttek!!!

A Mi tündéreink szerintem nagyon jól érezték Magukat. Masnika az elején egyszerűen nem hagyta békén Bodzát. Nem nagyon tudtam eldönteni, hogy igazából Bodza érdekli vagy az a bot, amivel Bodzi játszik. De szerintem Bodzát kedvelte meg ennyire már a múltkor is. A kellemetlen az egészben csak az, hogy végig mellette maradt és ugatott, csaholt, ugatott... Ezzel próbálta meg felhívni Magára a figyelmet. Persze Bodzit nem érdekelte semmi más, csak a bot. Szóval Masnika hoppon maradt, de nem adta fel: ugatott tovább. :O Bodzi párszor odamorgott Neki, hogy hagyja már abba, de Masni még akkor sem adta fel. 
Aztán egyszer nagyon édes dolog történt, mert Masni összekeverte Bodzit Boogie-val. :D Sok kutyus volt egy kupacban és mikor szétfutottak, Masnika Boggie- után indult. Ugyanúgy követte, ugatta. Aztán csak feltűnt, hogy "Ez nem Bodzi lesz" és megszaglászta hátul. Körbenézett és keresett, de addigra már Bodzi ki tudja, merre rohant. Nagyon aranyos volt. :D Mentségére legyen mondva: Bodza és Boogie tényleg nagyon hasonlítanak, igazából féltesók is. :)
Utána már Masnika is fáradni kezdett és a táv felétől cipelni kellett. Fázott vagy elfáradt, nem tudom pontosan, de egyszerűen nem jött. Csak megállt és kitámasztotta a lábait, nem akart tovább indulni. :( Szerencsére Tündétől kaptunk kölcsön egy nagyon szuper kutya hordozó táskát. Már ki is néztük a neten Mi is és biztosan beszerzünk egyet Masninak, mert bár Apa-gazdi az ölében is hozza Masut ha kell, de azért ezzel a táskával sokkal kényelmesebb Mindenkinek. :) Köszönjük Tünde még egyszer!!!

Visszaértünk a kocsikhoz, ahol még gyorsan összesítettük a közönség szavazatokat, kijavítottam az összes agytornát, aztán indulhatott a tombola. Én 55 tombola tárgyat raktam a dobozba. Nagyrészt a támogatóink jóvoltából + amivel Mi járultunk hozzá az egészhez. Ezek után Mindenki hozott valamit, amivel megtelt egy plusz doboz. Sípolós játékokat, édességet, rágóköteleket: Nagyon-nagyon köszönjük!!! 
A pénz, ami befolyt a következő túrára fordítjuk majd. Akkor lesz ugyanis 1 éves a TúraCsapat és szeretnénk a nyerteseknek serlegeket adni, ami bizony nem kevés pénzbe kerül...

Az elhúzódó eltűnések és a lassulás miatt aztán jól elhúzódott az egész túra. Mikor a kocsikhoz értünk, páran sajnos hazaindultak... Ám így is sokan maradtunk még kb. 3/4 órát. Addig persze már az összes kutya a kocsikban pihent és melegedett. Még a Mi két manónk is ott gömbölyödött a hátsó ülésen és száradtak, melegedtek. :)

Induláskor pedig még jó hogy Susu és Dani még ott voltak, mert be kellett tolni az autót. Mikor Peti elfordította a kulcsot, még egy nyekk sem volt, annyira lemerült az aksi. Hogy mitől, még most sem jöttünk rá, de a lényeg, hogy sikerült egy lejtőre tolni és csak felberregett a kisautó. Köszönjük szépen Susunak és Daninak, hogy segítettek betolni!!!

Itthon pedig Én már csak arra emlékszem, hogy fázom és fáj a hátam, a derekam, a térdem és a nagy lábujjaim. :O Utóbbit kicsit furcsállom, de már attól fájt, ha a paplan hozzáért... Talán a bakancs nyomta meg, mikor csúszkáltam benne? 
Kutyók persze hamar kidőltek. Süti mintha fájlalta volna a farkincáját, sokat kapott oda és a felétől mintha csak lógott volna. :O De reggelre hála az égnek kipihente Magát és kialudta a fájdalmat, mert semmi baja! :)

Péntek:

A holnapi túra szervezése mára a finish-be ért. Vagy mi... 
Reggel bevásároltam, nyomtattam, mindent összekészítettem és bepakoltam a kocsiba. Jól megtelt megint a kisautó. :O 
Aztán még e-maileket írtam, telefonáltam és neteztem. Azt hiszem, minden összeállt, remélem, nem felejtünk itthon semmit és csuda jót kirándulunk. Ahogy eddig mindig... ;)

Délután váratlan vendégek érkeztek Hozzánk: Szüleim sétáltak át, ami nagy szó Anyu nemrégiben műtött lába miatt...! Hozták Sacát is, aki így sétált egy nagyot, plusz játszott Masnival. Masnika nagyon örült a vendégeknek, azonnal hozta a rágókötelét és kérte, hogy dobálják. :) Plusz Sacának is hanyatt dobta Magát egy párszor. Süti pedig kilopta Apu kabátjából a zsebkendőjét. Eszméletlen, de már nem tudok vele mit tenni... :(
No de: Mi jót beszélgettünk, jó volt végre találkozni.. :) Mára már egészen jól vagyok, alig köhögök, de azért holnap még vigyáznom kell a hidegben túrázással...Peti sajnos még eléggé köhög, de majd jól beöltözik Ő is. No meg végülis tavaszt ígértek vagy mi... Tessék akkor meg is adni. :D

Kép:
Esti pihengélés a kanapén: Kukucs...

Egy évvel ezelőtt...>>

Csütörtök:

Megint egy itthon töltött, pihenős nap. Szinte egész nap csak aludtunk a kutyókkal. 
Azt hiszem, elindultam a gyógyulás útján. Elindultam és jó úton haladok. Ugyan még mindig köhögök, de a legjobban az orromban lévő sebek aggasztanak. :( Mikor bekenem, azonnal elkezd folyni az orrom, amitől megint csak fújni kell, ami fáj, mert piszkálja a sebet. Ördögi kör...
De ezt leszámítva tényleg sokkal jobb a kedvem. Írtam egy listát, hogy holnap mit kell bevásárolnom, csináltam táblázatokat a szombati túrára és tervet arra vonatkozóan, hogy majd nagyon vigyázok Magamra. Na meg Petire és a kutyókra is. Jól felöltözünk, nem kapkodunk... Leghátul megyünk majd, mint a sereghajtók. Nem lélegzünk be sok hideg levegőt, akár sálat veszünk és legfőképpen nagyon jól érezzük majd Magunkat! ;)

Röviden és tömören ennyi... 
Mai képen: Az Én kis macsó, vörös cicám, aki annyira lehet dögönyözni és ölbe kapni és szeretgetni és... :)
 

Egy évvel ezelőtt...>>

Szerda:

Ez a nap is eltelt. Még mindig köhögünk, de igazándiból csak akkor nagyon, ha kimegyünk a hidegbe. Pedig mostanában kint igen hidegek vannak. Ha jól tudom, plusz fokok nincsenek is még nappal sem. :O Ezért aztán nagyon várom már a hétvégét, mert akkor jobb időt mondanak.
Na meg nem csak ezért várom, ugyanis most lesz A Russell Terrier és Beagle Túra Csapat 6. túrája. :) Még a mai napon is jelentkeztek rá, ezért aztán úgy megnőtt a létszám, mint még soha! Ok, csak 1 éve csináljuk/csinálom ezt a túra szervezést, de ha most Mindenki eljön, aki jelentkezett, akkor rekordot döntünk. :O Aranyos volt ma az egyik telefonáló, akinek említettem, hogy kicsit azért tartok a nagy létszámtól. Azt mondta: Az erdőben elférünk. :D Igaza van. Sok jó ember és kutyus jön, biztos minden rendben lesz. Feltéve, ha addigra meg is gyógyulok. Nagyon bízom benne, na meg az időjósokban. ;)

Ezen kívül nem történt ma semmi. Már kezdek begolyózni attól, hogy nem hagytam el a házat régóta... Olyan, mintha be lennék ide zárva. :O Viszont a kutyókkal és cicókkal olyan, mintha összenőttünk volna. Mindenhova követnek, ma még Ábel is felpattant a kanapéra, mikor ott feküdtünk, pedig a kutyáktól nem nagyon szoktak a cicuk... De Ábel "bátor" és főleg nem törődik Süti "kirohanásaival". ;)
Erről jut eszembe, hogy Lolát viszont egy kicsit terrorban tartotta ma Masni. Szegény kicsi cicalány előre ment az előszobában és Masni meg sakkban tartotta, azaz nem engedte hátra. Illetve kergetni próbálta vagy mi. Persze sikerült is Neki. Tudom, hogy ez sem olyan komoly és sosincs belőle semmi baj, de azért jobb lenne a békesség. Persze mit várjak egy ízig vérig terriertől? :) No majd a hétvégén Ők is lefáradnak. ;)

A mai képen: "szerelmem", Puhuska Vilmos:

 

Egy évvel ezelőtt...>>

Kedd:

Újabb tünet jött elő ma este: Mikor köhögök, akkor belenyilall a fájdalom a fejembe. A bal fülem fölött valahol egy ponton... No de túl leszünk majd ezen is. ;)

Ma visszamentem a dokihoz kontrollra. Megint meghallgatta a tüdőmet / a légzésemet és azt mondta: megmaradok. :) Ugyan még mindig van lepedék vagy mi, de már elkezdett felszakadni és ez remek! Mikor kimegyek a hidegbe, utána még sajnos mindig jön a köhögő roham, de majd ez is elmúlik. Remélem...
Nos: a héten még itthon maradok pihenni és közben bízom benne, hogy a hétvégére már sokkal jobban leszek. ;) 
Sajnos Peti is köhög ezerrel. Kicsit olyan érzésem van, mintha egyáltalán nem javulna. :(

Itthon nem történt semmi különös. Kutyók annyira, de annyira örülnek, hogy itthon vagyok. Befeküdtünk az ágyba pihenni, de igazából csak Ők pihentek. Én majdnem leestem az ágyról, mert Süti annyira nyomult, hogy szinte lelökött. :O
Cicák is jönnek és dörgölőznek, dagasztanak és puhulnak. Imádom Őket!

Két kép: Fiúk... ;)

 

 
Vili husi:

Egy évvel ezelőtt...>>

Hétfő:

Bárki bármit is mond: Én maradok az ellenzők táborában.
Nem azt mondom, hogy soha nincsen haszna... De ha az ember influenzás vagy vírusos fertőzött, akkor talán tényleg többet árt vele, mint használna. :( Én ilyennek érzem Magam: Nem hiába elleneztem annyira!

Egy hétig szedtem nem kis dózisban. Napi 3x1 kapszulát. (Mivel a múlt héten már úgy mentem a dokihoz, hogy beveszek bármit, csak legyen jobb. Még most is azt mondom, hogy nem ettől lettem jobban, hiszen olyan nagyon drasztikusan nem kezdtem el meggyógyulni).
Viszont az egész bélflórám és ilyesmi háztartásom felborult. :( Ég a gyomrom. Állandóan éhes vagyok, de ha eszem valamit, akkor émelygek. Peti úgyszintén. Állandóan enne valamit, mert úgy érzi vacakol a gyomra. Ehhez képest még ma is nagyon köhög. A kollégái meg is jegyezték, hogy még eléggé beteg ahhoz, hogy dolgozzon. :O (Pedig már sokkal jobban van)
Nos: a lényeg, hogy mától eszünk - vagy inkább iszunk - valami normaflore-t és reménykedem, hogy legalább a nőgyógyászt megúszom majd. A háziorvoshoz pedig holnap megyek, kíváncsi leszek, hogy mit mond, illetve mit hall a tüdőmben. Mert Én még most is úgy érzem, hogy tele a fejem lepedékkel vagy mivel... Állandóan fújom az orrom, amit szintén unok már a benne rejlő sebek miatt. :( Aztán itt van még az uncsi is. Nem nagyon tudok Magammal mit kezdeni itthon, csak ülök egyik fotelból a másik kanapéba. Ma kimentem egyszer a kertbe a kutyákkal, de olyan köhögő roham jött Rám, ami miatt inkább hanyagoltam a kint létet a későbbiekben...

Hát ez van. ;)

Egyetlen ma esti kép: Vilmos elvonulva a sötétben. Elmélkedett vajon?
Én meg jól megzavartam... :O

 

Egy évvel ezelőtt...>>

Vasárnap:

Eltelt ez a nap is. Igazi pihenőnap volt, kicsi mosással és főzéssel. De legfőképpen pihenéssel.  Egyszerűen nincsen erőnk többre... De azért már sokkal jobban vagyunk, csak a köhögés múlna már el!!!

Ezen kívül kb. TV-ztünk. Bevackoltuk Magunkat a kanapéra a kutyákkal és puhultunk. Cicák mellettünk a cicamínó emeletein, tiszta kis állatka terápia az egész.
Már azt is látom, hogy meglesz ennek a "böjtje", mert a kutyó-mutyók nagyon nagyon hozzászoknak, hogy egész nap, de főleg este Hozzánk bújnak és úgy pihennek. Ma este is megkíséreltem ideülni a géphez. Peti is itt ült és akor jöttek a kutymorgók is. Addig ültek mellettünk nyüszítve (inkább Masni) és addig piszkáltak Minket (inkább Süti), míg odamentünk a kanapéhoz, ami természetesen egyáltalán nem esett nehezünkre. ;) Ott aztán Mindenki megnyugodott, Én megnéztem valami fura filmet és közben még majdnem Én is elaludtam. :)

Egyetlen képünkön: A Mi "hányatott" sorsú ebecskéink...
Ott mertem hagyni Őket egy percre egyedül a kanapén. ;)

 

Egy évvel ezelőtt...>>

Szombat:

Érdekes fejlemény történt Velem ma.
Mivel tegnap már egészen normálisan éreztem Magam este, mára terveztem pár házimunkát. Na nem vészeset, csak hogy a 2 hete felgyülemlett edényeket elmosom, meg mosok egyet, ilyesmi... Aztán reggel iszonyatos fejfájásra ébredtem. :O Gyorsan bevettem egy dupla bogyót, majd vissza az ágyba. Nagyon meglepett, mert most már tényleg jól akarok lenni, elegem van a sok fekvésből. Na és aztán egyszer csak jobb lett minden. Hogy a bogyó hatása-e, kérdéses. Talán inkább a reggelié. :D Mindenesetre jobb lett és nekiállhattam a teendőknek. Na nem vittem túlzásba, csak a mosást raktam be és elmosogattam. Ebben persze leizzadtam, amin már meg sem lepődöm. De egy kis pihenő után még ebédet is csináltam. Na ez sem volt valami csuda kaja, csak melegszendvics, de a Mi ízlelőbimbóinknak már nagyon jólesett. ;) Aztán ettünk még narancsot és persze ma is előkerült a Neo-citran.

Sajnos Peti szerintem nincsen jól. Nagyon sokat és csúnyán köhög még mindig. Fura ez, mert pl. Ő már hétfőn mehetne dolgozni, Én meg még csak vissza a dokihoz. De jelen állapotában, Én még Neki is azt javasolnám, hogy itthon pihenjen.
Egyébként utána olvastam a neten és már tuti biztos vagyok benne, hogy influenzásak vagyunk/voltunk. A magas láz, a köhögés és a fájdalom, levertség mind-mind erre utal.

No de nem szaporítom tovább. Inkább elmegyek pihenni...
1 képet csak megmutatok: Tündér Ábel ciccről... :)

Egy évvel ezelőtt...>>

Péntek:

Messze még a gyógyulás. :(
Pár napja már úgy érezzük, hogy csak megmaradunk, mert egyre jobb az erőnlétünk. Na ahogy azt Mi hittük! :O Ma elég bátor voltam és kigurultam a garázsból a kocsival, aztán elmentem bevásárolni. Még jó, hogy ezt délelőtt tettem, mert még így is nagyon, de nagyon csúnyán nézték végig a bevásárlásomat. Végig köhögtem! De nem akármilyen módon: Mintha fulladoznék. :O Mikor a felvágottat kértem, az eladónő kénytelen volt 1 percet várni, mire meg tudtam szólalni a köhögéstől. Eszméletlen! :O Mintha valami burok védene itthon Minket??? Peti szerint a hideg levegő volt a ludas, amit belélegeztem, mikor kimentem. Talán igaza van, mert itthon is ez van. Mikor kimegyünk pár percre a kutyákkal a kertbe, utána majd meg akarunk halni, olyannyira legyengülünk. Na de mikor lesz már vége??? 

Itthon minden csak egyre elfogy, összekoszolódik, Nekünk meg erőnk sincsen semmit rendbe rakni. :O De holnap azért csak berakok egy mosást, majd együtt megoldjuk valahogy. ;)

Ma délután egyébként Szüleim csöngettek be Hozzánk. Jól tették, hogy nem jöttek be, nagyon gáz még mindig a helyzet Nálunk. Viszont istenien finom narancsot kaptunk Tőlük! Köszönjük szépen, már csak 2 van, azt hiszem. ;)

Ezen kívül nem volt semmi extra. Szorgalmasan esszük a gyógyszereket, isszuk a Neo-citrant és pihenünk. Ugyan Én ma délután elkezdtem összerakosgatni a jövő heti túra tombola tárgyait. ;) De ez kulisszatitok, még szükség lesz pár "menetre" az ajándékos szobában...

Csütörtök:

Még ma sem történt semmi. 
Kb. ugyanaz a menetrend, mint tegnap vagy azelőtt... Reggel Peti kipattan az ágyból. Én csak arra leszek figyelmes, hogy világos van és már Mindenki kapott reggelit. ;) Aztán Mi is eszünk, majd elalszunk a nappaliban a kanapén. :O És már hipp-hopp megint délután van. :D

Ma délután aztán még a kádba is beültünk. Nem is csak kényeztetés gyanánt, egyszerűen jól esett a melegben ücsörögni.
Történésekről kb. ennyit. Próbálunk gyógyulgatni, de ez nehéz és hosszú folyamat. Legalábbis úgy néz ki. :O

Egy nem túl előnyös

kép:(Mármint Rólam) A manócskák körében... :)

 

Egy évvel ezelőtt...>>

Szerda:

Tegnap nem azért nem írtam bejegyzést, mert olyan nagyon rosszul voltam, voltunk...
Egyszerűen uncsi ami itthon van. Az összes ténykedésünk kimerül abban, hogy alszunk, pihenünk, köhögünk, majd megint alszunk és ténfergünk...
Kint baromi hideg van, sőt még a hó is hullott... Brrr!!! Peti kiment kb. 1 percre Masninak labdát dobálni, de most olyan, mintha még betegebb lenne, mint pl. a múlt héten. Azt mondja, nincsen rosszul, de rossz hallgatni, amennyire nagyon köhög. :( 

Kedd:

Ma visszamentünk az orvoshoz. Még jó, hogy volt időpontunk, ugyanis végig szédelegtem az egészet... :( Egyik pillanatban fáztam, aztán hirtelen kimelegedtem és izzadni kezdtem. :O Meg is mértük a vérnyomásomat, ami igencsak alulról "verte" a lécet. 100/60! 
A dokinéni meg is hallgatta a tüdőmet és elszörnyűlködött. Azt ugyan nem mondta, hogy "Jó, hogy kapok még levegőt", de valami ilyesmit mormogott az orra alatt. :(
Szóval most kaptam 2 féle jó erős gyógyszert, plusz még ugyanennyi idő szigorú pihenést!  Mármint 1 hét múlva kell visszamennem, remélhetően már gyógyultan. ;) Állítólag arcüreggyulladásom is van egy kis (talán most már elmondható) influenzával fűszerezve. :(
Peti tüdeje sokkal szebb, de még nagyon is köhög, néha fázik és ami lényeges: fertőző. Ezért a héten még Ő sem mehet sehova! Pedig a melóból már hívták, hogy sokan kidőltek, szükség lenne Rá is...

Hirtelen ma ennyit bírtam...
Pár kinti, fagyos kép:

Egy évvel ezelőtt...>>

Hétfő:

Már nem tudtam, mi hiányzik. :( Vagy: Szegény embert még az ág is húzza!
Ma reggeltől ugyanis még a hasam is fáj. Amit persze sosem írok le, mert minek is, de pont most, amikor 3 napja úgy érzem, majd meghalok... és pont akkor, mikor érzem, végre megmaradok. Na akkor csak rúg még egyet Rajtam a természet. :D Én meg igyekszem kiröhögni, bár baromi nehéz. Pláne, hogy elhagyott az erőm. :O

Mikor fekszem, már egészen jól érzem Magam. Aztán felkelek, hogy tegyek pár lépést és elkezdek szédülni, majd leizzadok. :O Nem éppen a legideálisabb állapot, de határozottan érzem a javulást. Most már csak a minden reggeli torokfájást kéne elfelejteni és egészen kerek lenne a világ.

Peti Hozzám képest egészen jól van. Bár Őt ugye férfiból gyúrták, de azért köhög rendesen. :( Ennek ellenére csinál Nekem reggelit, ebédet és vacsorát és ellátja a követelőző mini sereget is. ;)

Hirtelen ennyit tudtam összehozni: És legalább utolértem Magam... ;)

Vasárnap:

Ha Peti nem lenne... Talán már régen éhen haltunk volna. A kutyók, a cicák, de még Én is. :O
Azt hiszem, már tegnap is írtam, ami még azóta is így van. Peti látja el az egész családot. Én meg dőlök egyik ágyból a másikba.

Tegnap este rájöttem ám, hogy a Neo-citran egy csodaszer! :) Finom, meleg, nagyon jólesik meginni és utána alábbhagy a köhögés, de még mintha erő is költözne belém egy fél órára. :O Persze tudom, hogy nem szabad túlzásba sem vinni, ezért naponta csak egyet merek belőle inni, leginkább lefekvés előtt. ;)

Nem valami érdekes mostanság ez a blog, tudom Én. De ez van. :(
Most éppen azon gondolkodom, hogy a doki azt mondta: nem érdemes kitenyészteni sem, hogy mitől is vagyunk ennyire legatyásodva (vagy mi). Most már pedig Engem egyre jobban érdekelne. Csak az a kérdés, hogy lehetősége sincs rá vagy csak a pénz a gond? Majd megkérdezzük... Talán.

2 kép: kanapés idill...

 

Egy évvel ezelőtt...>>

Szombat:

Na ez az a nap, ami szinte 99%-ban kiesett. :( 
Egész előző éjjel fent voltam. Nyűglődtem, köhögtem, köhögtem, forgolódtam, mászkáltam, köhögtem, köhögtem... Egy időre még ki is "költöztem" a kanapéra, hogy legalább Peti tudjon aludni. Aztán hajnalban már mintha nem kapart volna annyira és néha elaludtam. Vagy annyira elfáradtam. :O
A lényeg: hogy kb. fél 6-kor mentem vissza az ágyba, ahol azonnal elaludtam. Mikor ébredni kellett volna, szerintem még horkolhattam is, mert Peti egyáltalán nem ébresztett fel. Minden munka Rá maradt. A kutyák, macskák után, de még Engem is istápolt egész nap. Többször jött be Hozzám, megkérdezte, hogy vagyok és mit szeretnék.
Én meg csak feküdtem és pihentem. Nem nagyon tudtam mást: Ahányszor kikeltem az ágyból, csak szédelegtem. El a fürdőig, majd vissza az ágyba... Délután megint elaludtam a kanapén, majd már "ügyesen" igyekeztem taktikázni és este felé egy Neo-citran után, azonnal bebújtam az ágyba. Bejött, mert elaludtam! :) Egészen (ha jól emlékszem) hajnali 3-ig aludtam egyhuzamban. :) Utána megint csak sokat forgolódtam, de már pihenni is tudtam a köhögések ellenére... 

Képek a kanapéről:
Cicák gyűrűjében...

Egy "új" rejtekhely:

 

Egy évvel ezelőtt...>>

Péntek:

Megpróbálok emlékezetből blogot írni, így 2 nap távlatából...
Kicsit kiestek a történések, néha annyira fáradt voltam vagy gyenge. Vagy egyszerűen csak rosszul. :(

Amit biztosan tudok, hogy kénytelen voltam kimosni egy adag ruhát, mert már kezdtünk kifogyni a tisztákból. Berakni még nem is volt nehéz, ám a szárítóhoz is már Peti cipelte oda. A teregetés alatt pedig le kellett ülnöm, mert annyira leizzadtam. Így a végén itt is Peti segített.
Ezen kívül, azt hiszem, csak dülöngéltem egész nap. Peti is köhög és mind ketten furcsa ízeket érzékelünk... Nem tudom, mi ez a betegség, de: Köszönjük! Többet soha nem kérjük!!!

Masnit még beoltottuk este, ami csakis egy bögre Neo-citrannak köszönhető. Miután megiszom azt a forró finoságot, legalább fél órára rendbejövök. :) Na meg talán már a rutin is segített és hogy a kicsi kutty nagyon ügyesen nyugton maradt. ;)

Csütörtök:

Végre aludtam! :) Na mem sokat és főleg nem egyhuzamban, de mégis sikerült párszor fél órácskát álomba merülni éjjel. Ezen felbuzdulva, erős érzésekkel keltem. Majd etettem, almot takarítottam és akkor... Mikor lehajoltam... Úúúúgy elkezdett fájni a fejem...! ...Hogy egész délelőtt hasogatott. :( Persze visszabújtam az ágyba és folytattam a néha elalvást, ami nagyon jót tett. :) 

Peti reggel nem volt ennyire "jól". Lázméréssel indított, ami biztossá tette a számára, hogy ma orvoshoz megy munka helyett. Ugyanis Neki is 38 fölé kúszott a láza. :( 
Egész délelőtt az járt a fejemben, hogy karantén alá kéne vonni a házunkat, olyan szinten vagyunk fertőzőek, na meg a látvány sem a legfelemelőbb. Ma csak egyszer néztem a tükörbe, de az bőven elég is volt. Mintha behúztak volna, olyan lila, táskás a szemem körül... :O Aztán az is eszembe jutott, hogy a "Tüdőszanatórium" felirat is találó lenne az ajtónkra, mert mind a ketten szinte megállás nélkül köhögünk. Én még öklendezem is, amit nagyon, de nagyon utálok!!! Minden velejárójával együtt. :(

Nos: többet nem akarok nyavalyogni, de írni sem tudok másról, lévén ez teszi ki minden percünket... Peti még gyorsan beszaladt a kisboltba is hazafelé, csak hogy legalább kenyér legyen itthon ;), na meg hozott ebédet egy gyorsétteremből. Finom volt, bár: Már az ízeket sem érzem. Iszom az ásványvizet literszámra, de olyan fura fémes íze van. :O

Estére megint rosszabbul lettem és már félek lefeküdni is. Olyankor kezdődtek egész nap az öklendezős köhögések. :( Pedig nagyon fáradt vagyok!

Manócskáink olyan édesek!!!! Bújnak egész nap, ami az éppen izzadós félórában nem a legkellemesebb, de érzem, hogy gyógyítani akarnak. Segítenek. A cicák meg olyan csodálkozva néznek, mikor épp megfulladni "készülök". Még nem látták Anya-gazdit ennyire lerobbanva. :O

Egyetlen egy valamire való képünk van: 
A gyorséttermes zacsi az asztalon felejtődött... ;)

 

Egy évvel ezelőtt...>>

Szerda:

A jó hír: nappal már nem voltam lázas!
A rossz hír: abból van bőven... :(

Nos: tegnap este már "csak" 38-ig ment a lázmérő higanyszála. Gyorsan bevettem egy bogyót és uzsgyi az ágy! Kb. fél órát feküdtem ott, már ha az öklendező köhögő-rohamoktól való "agonizálást" annak tekinthetjük. Reménytelennek tűnt az alvás, ezért kijöttem... Legalább Peti had aludjon! 
Aztán éjfélkor már annyira fáradt voltam, hogy bedőltem az ágyba. De aludni nem tudtam. 5 percenként köhögtem, orrot fújtam és WC-re jártam felváltva. Reggelre olyan szinten voltam fáradt, hogy nem éreztem a végtagjaimat. Lázam szerintem nem volt, mert egyáltalán nem fáztam. Gyorsan megetettük az állatokat, majd visszabújtam a paplan alá. Most már tényleg feküdtem. Néha ugyan köhögtem, de leginkább az orromat fújtam és kenegettem, mivel egy érett eperre kezd hasonlítani. :( 
Aztán így telt el az egész nap. Nyugodtabb voltam, mert nem fáztam, ám egy percet sem aludtam (Most már asszem 2 napja).

Délután hazajött Peti, aki ugyanúgy köhög, mint Én. Ok, talán nem öklendezik, de hogy fáj Neki azt érezni. :( Az orvost fontolgatja...

Most pedig mind a ketten újfent Neo-citrant iszunk és Én még bogyót is bevettem, mert ismét bekopogtatott a láz. Iszonyatosan fázom, de csak ülve tudok meglenni, a fejemet az asztalra hajtva. Talán így is fogok éjjel aludni. Ha csak így megy...(?) :O

Kedd:

Én ilyen beteg szerintem még sosem voltam. :(
Reggel időben keltünk, hogy ellássuk az állatokat. Viszont annyira szédültem, hogy vissza kellett feküdnöm és Petire hagyni minden teendőt. Lázat mértem: 38,3!
Gyorsan forró teát ittam és lázcsillapítót ettem, amitől kicsit kifeküdtem és iszonyatosan izzadni kezdtem. :O Majd próbáltam aludni, de nem nagyon bírtam. Állandóan köhögök, annyira, hogy úgy érzem, a belemet köhögöm ki. (Bocsi, de tényleg ilyen...)
Aztán egyre jobban lettem, a lázam délre lement 37,1-re. Kicsit ideültem a géphez, de nem telt bele 20 percbe, fázni kezdtem. :O Még az ujjaim vége is zsibbadni kezdett, amit még most sem tudom, miért. (?) Neo-citrant ittam, közben megint lázat mértem és kiderült, hogy hipp-hopp felugrott 38,6-ra. :O Még egy bogyó és dunsztba raktam Magam az ágyba. Ám kb. 5 percenként kellett kijárnom és köhögtem is a leírt módon, ezért aztán pihenés nuku. :(
A lázam talán lement, majd mindjárt megmérem, mert megint ki tudtam jönni a hálóból, ugyanis megint elkezdtem eszméletlenül izzadni. Csináltam egy forró teát és most itt tartunk...

Nagyon nyűgös vagyok, fáradt és ideges. A cicák és a kutyák nemhogy nem segítenek, de még hátráltatnak is a pihenésben. A szomszéd kutya egész nap ugatott, amitől Masni állandóan nyüszített és ki akart menni... A cicák meg mintha soha az életben nem kapnának enni, állandóan nyüstölnek, rám ugranak és dörgölőznek.
Persze ez jó, mert itt vannak Velem, a közelemben, de állati fárasztó. :( 

Peti szerint ez tuti influenza. Nekem a doki csak valami felső légúti, bakteriális vírust mondott...

Az egyik "ápolóm":
 

Egy évvel ezelőtt...>>

Hétfő:

38,9 fokos lázzal és egy rakat lázcsillapítóval elmentem aludni...
Blog holnap!

--------------------------------------------------------------------

Mikor reggel felkeltem, már éreztem, hogy baj van... Nagyon fájt a torkom és köhögtem is rendesen. :( Mégis elmentem dolgozni, mert milyen már, hogy 2 hét betegácsi után dolgoztam 2 hetet, majd megint beteget jelentek...?
Hogy jól tettem-e, hogy bementem, nem tudom. Bár a létszámot tekintve igen, ugyanis ketten is hiányoztak.
Az állapotom szinte percről-percre romlott. Köhögtem, majdnem fulladoztam és levert voltam, nyűgös... Nem volt hát kérdés, hogy kolléganőim elengedtek már 3-kor és elmehettem a dokinénihez.
Fél 4-re értem oda (A rendelés 4-kor kezdődik) már ötödikként. Viszont csak kilencedikként jutottam be, ami jobban utánaszámolva pusz 1 órát jelent. :O Volt akit a doktornő hívott be: "Csak lépjen be egy percre", amiből min. 15 lett. Vagy "csak gyógyszert iratok, de bemegyek, elmondom", és szintén bent volt az illető 20 percet. De volt egy bácsi is, aki azt állította, hogy rosszul van. Igaz, hogy sapkában és télikabátban állt (!) fél órát az ajtó előtt, mire végre beimádkozta Magát... Nem tudom: Én is elég rosszul voltam, de még ülni is nehéz volt... :( Itthon ki is derült az ok, miszerint 38,9 fokos lázam volt!
Persze mostantól betegállományban vagyok és megpróbálok pihenni. Kúrálom Magam ahogy lehet, mert ez már a világvége. Az eszemet sem tudom, mikor volt Nekem utoljára lázam. :O És most rögtön ilyen magas... :O 
Nosza, bevettem lázcsillapítót és le is ment 38,3-ra, kicsit jobban is lettem, de a fáradtságtól szerintem azonnal elaludtam.

Kép? Még jó, hogy előző éjjel csináltam egyet a kidőlt kutyókról... ;)

Egy évvel ezelőtt...>>

Vasárnap:

A múlt héten már elhatároztuk, hogy ezentúl minden hétvégén megyünk valahová a kutyókkal. Most vagy túrázni mentünk volna vagy csak a környékre sétálni...
De aztán kb. csütörtök magasságában, egy hirtelen ötlettől vezérelve Susu egy szuper ötlettel állt elő, hogy menjünk közösen sétálni a Hajógyári szigetre. A közösen alatt pedig az egész TúraCsapatot értem. :) Mindenki nagyon lelkes lett hirtelen, mert szerintem vágytunk már a szabadba a sok téli, hideg és otthon punnyadós hétvége után. Legalábbis Mi így voltunk vele. Na meg a kutymákoknak is jót tett a hosszú séta és rohangálás.
Hogy ne szaporítsam a szót, végül 16 kutyával és (ha jól emlékszem) 22 gazdival fedeztük fel az egész szigetet. Tettünk egy jó nagy sétát, míg kutyáink rákattantak a lasztikra és kb. 10x annyit rohangáltak, mint maga a táv. :O

Én még Masnit ennyit rohangálni nem láttam. Pláne, hogy más kutyákkal együtt tette mindezt. :O Persze labda is volt a dologban, de akkor is hatalmas fejlődés ez! Emlékszem még, mikor kb. 1 éve minden kutyóra csak ugatott és megijedt tőlük és még szagizni sem engedte Magát, csak a lábunk alá bújt. Egyszóval a társaság nagyon jót tesz Neki. És persze Sütinek is, aki ugyan ma nem rohangált, de ugyanolyan felhőtlenül, lazán viselkedett, mint Masni. És Ő is volt ám (kb. 2 éve) olyan betoji, hogy inkább Rám mászott volna, mintsem sok kutyával együtt játszadozzon. Nagyon örülök ennek a fejlődésnek!!! ;)

Mi is hasonlóan nagyon jól éreztük Magunkat! :) Sétáltunk 3 km-t, szuper szép volt az idő, néha még a nap is kisütött! A társaság pedig természetesen szintén szuper. Most már azt hiszem, tényleg kijelenthetem, hogy megalakult a TúraCsapat és kialakult egy igazi mag, akik - mondjuk így - törzstagokként minden túrán és sétán ott vannak. Ennek az Én szívem örül a legjobban. :)

Hozzá kell még tennem, hogy asszem megint beteg vagyok. Kissé elegem van belőle, mert kb. 2 hétig mondhattam Magam gyógyultnak, de ugyanúgy fáj a torkom, mint decemberben, de nagyon! És most még az orrom is állandóan tele van. :( Köhögök is és fáj az egész nyakam...
Annyi mindent akartam ma csinálni délelőtt, amiből semmi nem jött össze. Helyette visszafeküdtem az ágyba és aludtam. Ami jó volt, de kellett volna még...

Szombat:

Minden évben töltünk kolbászt. Megcsináljuk Magunknak az éves adagot (Ami azért mondjuk már nyáron elfogy...) és elvagyunk vele jóóó sokáig. Kb. a fele megy a mélyhűtőbe és majd megsütjük, a másik fele pedig füstölésre kerül, ami után a padláson lógják és szikkadják ki magukat. ;)

Nos: már csináltunk (Illetve csak Peti és Laci) egyszer decemberben, de mivel az kevés volt, a mai napot szemeltük ki a "pótlásra". Azt hiszem, ez most már elég lesz. :D

Bátyámékkal együtt mentünk ma Szarvasra. Ők is jöttek segíteni, gyúrni és tekerni és tölteni... Meg Peti Mamáját felköszönteni. :) 
A munka egészen gyorsan haladt, köszönhetően az összehangoltságnak. Mindenki tudta, mi a feladata és csak úgy pörgött az egész kolbásztöltési művelet. Relatív korán reggel indultunk itthonról, így ebédre már a töltéssel is készen voltunk.
Utána pedig volt idő egy nagyon finom ebédre, közben beszélgetésre és jókedvre. Ott volt Peti húgának is a családja, így Mama örömére egészen tele volt a lakás. :)

Kora délután azonban Mi hazaindultunk. Egészen elpilledtünk az autóban, kivéve persze a sofőrt... :D Itthon még egy gyors szortírozás, számolás és hazaballagtunk Bátyáméktól.

Meg kell jegyeznem, hogy ma tavasz volt! Igaz, hogy olyan sokat nem érzékeltünk belőle, hiszen bent dolgoztunk, de már reggel is jócskán plusz volt és napközben is mintha kitavaszodott volna. :O Kicsit fújt ugyan a szél, de mivel nem volt hideg, az is jólesett. Várom már az igazit, bevallom őszintén. ;)

Péntek:

Rutinos szuri beadók lettünk. Már ha szabad ilyen kijelentést tenni...
Tény, hogy ma adtuk be Masninak a 8. oltást minden gond nélkül! :) Édeske is egyre jobban "tűri", nem mozog közben. Mondjuk Apa-gazdi fogja a két első lábikóját és nyugtatja, Anya-gazdi pedig egyre rutinosabban szúr.
Hogy mennyire van hatása, azt igazából nem nagyon tudom megítélni. Szerintem szebb a lábikója Masninak, de csak annyiban, hogy nem a térdétől vörös, csak a lába vége. Ott is azért, mert sokat nyalja... Persze gondolom azért nyalja, mert viszket Neki. :( Szóval ez egy "ördögi kör", de még mindig nagyon bízom a terápia sikerében! ;)

Egyébként ma már végre nem túlóráztunk, így jöhettünk haza időben. 6 kis tündér manónk örült is nekünk rendesen. :) Kaptak új almot, majd vacsorákat, aztán Én még vásárolni is elmentem. De mivel abszolút célirányosan mentem az előre összeírt listám szerint, nagyon hamar visszaértem. ;)

Csütörtök:

Ma is túlóráztunk. :( Jóóóó sokára értünk csak haza ismét. 
Ilyenkor nagyon kevés idő jut mindenre. Kapkodás az etetéssel, a takarítással és már időben a lefekvés következne. :O Amit édes kutyáink valahogy fejben is tartanak vagyis jelez az időérzékük, mert maguktól kérik a jutifalatot a helyükre vonulva. Persze előtte egy gyors kertezés az esőben, aztán rohanás a szép új ágyikóba. ;) 

Délelőtt ma kimentem vásárolni a melóból. Igazából csak ebédért mentem, de útba esett az indiai bolt és végre sikerült vennem Arab lapos kenyeret. Mert végre azt is megtudtam, hogy ez a valódi neve. Ugyanis eddig vagy tortillát kértem, de néha pitatésztát is... Kolléganőm meg a napokban olyan palacsintaszerű tésztának hívta, amitől az eladó kicsit fel is vonta a szemöldökét. :O Mi jót nevettünk az egészen, pláne ma, mikor a boltból kilépve, meglátta egy néni a kezemben a szatyrot, benne a szépséges arab lapos kenyérrel és megkérdezte: mennyiért vettem a pizzalapot? :D 

Szerda:

Vilmos ma reggel jól Ránk ijesztett. :O
Miután megette az első adag reggelit, ivott, majd mászkált és végül elbújt a TV mögé visszaadni az egész kaját. :( Semmi gond, volt már ilyenre máskor is példa, a megszokott módon feltakarítottuk, simiztük Vili manót, aztán készülődtünk tovább. Na de édes kicsi cica csak folytatta... Újabb adagot produkált, aztán mikor már nem volt a gyomrában semmi, csak olyan öklendezés szerű, folyadékos valami jött. :O
Azért ekkor már egy kicsit aggódtam, de mivel jött és dörgölőzött és dorombolt, hogy éhes... (?) Nem gondoltam semmi rosszra. Persze a második adag reggeliből kimaradt (azt hiszem), de a harmadik adagot nagyon gyorsan magába gyűrte.

Utána viszont már mennünk kellett dolgozni, ezért nem tudtuk, jól van-e. De bíztam benne, hogy csak valami múló dolgo lehetett... Este nem is találtunk semmit, szóval minden rendben is van! :)

Sajnos ma elég későn értünk haza, mert Peti túlórázott, így Én is bent maradtam és vártam. Volt mit csinálni, de azért már vágytam is haza a tündérekhez. A későn hazaérkezés miatt sajnos nem is tudtunk úgy igazán összebújni a kincsekkel, bár gondoltam rá, hogy ma később mehetnek aludni. De Ők jelezték, hogy idő van, "menjünk ki, aztán kérjük a jó éjt jutifalatot" :) Csuda jó kis időérzékük van.

Kedd:

Kint nagyon nyálkás idő van. Nincs hideg igazából, de olyan nyirkos...
A hétvégén mondtam, hogy megéreztem a tavaszt és ezt még most is tartom. A héten már nem is vettem télikabátot és tényleg nem fáztam. Mondjuk jó meleg pulcsiban járok, de akkor is. :) 

Ezen kívül nem nagyon tudok semmi érdekesről beszámolni. Olyan uncsi, sima kis hétköznap volt. Reggel fáradtan ébredtünk, szívünk szerint azonnal visszabújtunk volna a finom meleg paplan alá. Aztán készülődtünk és dolgozni mentünk. Egy mini túlóra után pedig haza.
Itthon manócskáztunk, neteztünk és még egy adagot ki is mostam, majd teregettem.

Ja: Peti minden reggel leolvassa a villany- és gázórát. Ám ma reggel az utóbbit nem sikerült, annyira bepárásodott. :O Igazából ezért kezdtem el írni a nyirkos időről... :D
Aztán kivitte a fényképezőt, hátha azzal sikerül "átvilágítani" vagy ilyesmi..., de semmi eredménye. Azért a képet csak megmutatom, miről is zagyválok. ;)

Gázóra ma reggel:

 

Meg itt van egy tündéri vörös cicc! :)

Egy évvel ezelőtt...>>

Hétfő:

Most lett igazán csak szervezkedős ez a nap. Illetve ez a nap lett igazán csak szervezkedős. ;) De élvezem!
Egyeztettünk túra ügyben és az a vicces, hogy már nem is csak a mostani, elkövetkezendő túra van "terítéken", hanem az azt követő szülinapi túra, amire egy kicsit nagyobb durranást szeretnénk. Illetve emlékezetesebbet. ;) Nos: sok új ötletünk van, de sietni sem akarunk, na meg némelyik erősen pénz függő is... Ezért csak évente 1x lesznek "jelen", mindig a szülinapi túrán... Ám többet nem árulok el, legyen majd meglepetés.
Ezen kívül persze ma is egyeztettem a mostani túra ügyében, kaptam 2 támogatói mailt, meg vagy 5 jelentkezést. :O Új kutyusok jelezték részvételüket, aminek nagyon örülünk! :)

Mi van még? Azon kívül, hogy már kicsit elegem van a nyugdíj témából. (?) Ok, hogy ez egy irtó fontos döntés, de már konkrétan "elmenekülni" sem lehet a téma elől... A melóban szinte minden percben ezzel kapcsolatban beszélgettek/beszélgettünk. Aztán mikor kimentem a konyhába ebédet melegíteni, na miről beszélgettek a többiek? Persze, hogy erről. A hab a tortán pedig, hogy mikor kimentem a postára és felszálltam a trolira... Ott is ez volt a téma. :) De félreértés ne essék: örülök neki, hogy az emberek foglalkoznak vele, csak már jó lenne másról is beszélgetni. :D

Itthon nincsen semmi extra. Cicák, kutyák szuper rendesk voltak ma. Semmilyen "ajándékot" nem kaptunk Tőlük.. Ettek rendesen, majd bújtak és végül aludni mentek. :)

Kint pedig irtózatosan nagy köd van! :O Hideg nincsen nagyon, csak nyirkos, szitáló esős (vagy mi) időjárás, na meg a pára és a köd.

Fotók terén nem voltunk ma nagyon aktívak. Egyetlen képünk is tegnap éjjel készült.
Végre talán sikerült lekapnom, hogyan is alszanak a manók összebújba az új ágyikóban.
Bár Masni most is felpillantott....
 

Egy évvel ezelőtt...>>

Vasárnap:

Egy egészen szupi kis vasárnap sikeredett a maiból. ;)
Reggel kicsit visszafeküdtem aludni, de nem tehettem sokáig... Elmentem az állatorvoshoz Masninak egy gyógyszeréért, ami nem érkezett meg. :O Hívhattak volna, hogy mégse menjek, de elhiszem, hogy sok munkájuk volt. Ám ha már ott voltam, hoztam fecskendőket és tűket, így végül nem mentem potyára. Igaz, hogy majd a jövő héten is mennem kell, de... Ez van!
Aztán bevásároltam, ahova csak szatyrot felejtettem el vinni. :D Illetve kikészítettem, de itthon maradt a garázsban...

Utána házimunka: főztem, vasaltam, majd kerteztünk. Apa-gazdi összegyűjtötte az eddig hó alatt lapuló, Süti által "odarejtett" produktumokat. Egy jóóóó nagy zacskónyit dobtunk ma a kukába. :D Közben Én fotóztam, észrevettem néhány újdonságot a növényeken és közben furcsa mód olyan érzésem volt, hogy jön a tavasz. ;)

Nosza: nekiindultunk hát egy lakóparki sétának. Végül körbesétáltuk az egészet, de a kesztyűm azért csak felkerült a kezemre. Szóval az a tavasz azért még messze van...
Kityók viszont nagyon élvezték. Mindent megszagoltak, de tényleg! Szerintem minden bokornál megálltak és elidőztek. Masni igyekezett mindent felülírni és tudatni az utánunk erre sétálókkal, hogy bizony itt járt a Nagy Masni! ;)
Cicukáink közben itthon pihengéltek, szerintem élvezték, hogy végre csöndes a ház. :)
Aztán már csak úgy punnyadtunk. Leveleket írtam, táblázatokat rendezgettem, na meg játszottunk és filmet néztünk.

Szombat:

Ma megint etológia tesztre mentünk a kutyókkal. Egy nagyon kedves lánynak segítettünk, na meg a kutyásoknak, mert így megtudunk némi infót a kutyák szociális befolyásoltságukról. Legalábbis azt hiszem, ez volt az egyik lényege a mai tesztnek.
Ez a mai a legutóbbinak a második része. Akkor az volt a lényeg, hogy 10 percen keresztül egyáltalán ne figyeljek a manókra, ne nézzek rájuk, szóval, mintha ott sem lennének. Ma viszont ennek az ellenkezőjét kellett tennem. Sokat szólítani, simogatni és elérni, hogy a szemembe nézzenek.
Érdekes volt! Süti mintha egyáltalán nem is nézett volna Rám. :O Mármint a szemembe. Látszott, hogy figyel, de mégsem a szememet nézte. Izgalmasabb volt a sok új szag, inger és úgy egyáltalán... Nem történt semmi extra, inkább ment volna. Talán... Masnival már egészen más volt a helyzet. Nagyon sokszor nézett a szemembe, sőt még az arcomat is végignyalta párszor. Ez ugyan Nekem nem igazán tetszik és itthon sosem engedem, de... Ott jó volt érezni, hogy mennyire szeret. :) Vagy legalábbis akart valamit... Kereste Sütit, szaglászott és a nyalogatással kérlelt, hogy menjünk és történjen valami. ;)
Aztán a mai tesztnek is volt második része, ahol labdát kellett keresni illetve megtalálni, kitalálni melyik cserép alatt van. Ez is érdekes volt, ám a miértjét sajnos nem tudjuk. Mármint annak, hogy Süti hogyan és miképpen döntött a jó cserép mellett. Mert az általános tendencia az, hogy inkább a helyet jegyzik meg a kutyusok és nem azt, hogy hogyan néz ki az a cserép, ami alatt a laszti van. Masnika így is tett, de Süti talán szimatolt, fene tudja... Vagy mint a múltkor is, mindig a bal oldalra indult, ezért most is ott keresgélt... :O

Kb. ezzel telt a napunk. Reggel ugyan voltam fodrásznál, majd itthon mostam, teregettem és kaját csináltam. Aztán délután tesztre mentünk és az este csak eltelt.

Kint nagyon olvad, meleg is van... Ezért persze sár található mindenhol. Pedig gondoltuk, holnap elmennénk túrázni, de ilyen időben max. marad a séta itt a közelben. Úgyis van egy csomó dolgom a túrával kapcsolatban itthon, szóval nem bánom, ha nem megyünk messzire...