A Nagy család élete

Kedd:

Ma rátaláltam egy új könyvre, régi, nagyon kedves írómtól!!! Nem volt neki sok, azt hiszem, de Én igyekeztem mindet elolvasni. És akkor most, kb 1 hónapja megjelent a legújabb, ami kb. 10 év kihagyás után született. Hogy miről is szólnak ezek a könyvek, nem nagyon tudnám megfogalmazni. Nem regény, de nem is leírás, oktatás... A könyvesboltok az ezotéria alá sorolják, ám sosem értettem, miért is. :O Richard Bach-ról van szó, aki nagyon sok bölcsességgel és nyugalommal "ajándékozott" meg.
"Sem jóság, sem gonoszság nem létezik, csupán az számít, mi az, ami boldoggá vagy boldogtalanná tesz bennünket." - Richard Bach: Illúziók (1977) (Mo. 1995)

Érdekes dolog, hogy ezt pont most "sodorta" elém az élet. Ajánlom barátaimnak és persze mindenkinek - akik esetleg most olvasnak -  az író összes könyvét! 
Mert tudni kell elfogadni és megérteni.
Tudni kell átélni és túlélni.
Tudni kell megérteni és szeretni.
Tudni kell megbocsátani és elfogadni.
Tudni kell megnyugodni és átgondolni.
Tudni kell boldognak lenni és ezt megtartani.
Tudni kell csak a jóra törekedni, mert tudni kell, mi a fontos nekünk!!!
Tudni kell megannyi mindent... Mert csak egy életünk van és csakis rajtunk múlik, hogy az milyen (lesz) !!! Barátokkal vagy anélkül... Társsal vagy anélkül...

Én nem bírnék egyedül lenni! És ha választanom kell, akkor a társam mellett döntök. Ahogy azt teszem minden egyes nap/NaP, "amíg a halál el nem választ"! :)

Érdekesre sikerült, bocsánat. Páran biztosan értik...

Hétfő:

Ma a melóban volt egy picurka fennakadás. Konkrétan elég sokat malmoztunk, mire helyreállt a rendszer. De meg is volt a böjtje az egésznek, mert utána gőzerővel kellett nekikezdeni a munkának! Utána sem volt ám felhőtlen a nap, hiszen pár frissítés és telepítés miatt csak "kirúgtak" minket a rendszerből...
A másik dolog a karácsonyi vacsi: Eddig minden évben támogatták nekünk a közös vacsorát egy bizonyos fejenkénti összeggel. Idén ezt a vezetőség leszavazta, talán érthető okokból... Viszont a kollégáim többsége nem adja fel és saját vacsit szervez, konkrétan egy "mindenki főz vagy süt valamit és kitesszük az iroda közepébe" típusú valamit. Most még nagyon furcsállom ezt a dolgot, de... igyekszem vele megbarátkozni.

Délután megint aerobic, majd sietés haza. Érdekes módon ma alig bírtam végig ugrálni azt az 1 órát. Nagyon küzdöttem és sikerült is, de gyanítom, hogy a tegnapi "dorbézolás" és borozgatás lehet a ludas a dologban...

Sütinek még mindig van szemcseppentés, bár már sokkal szebb a szeme. A tájékoztató viszont azt írta, hogy amíg nem tökéletes a gyógyulás, nem szabadd abbahagyni a kezelést. Masnikának pedig már kikészítettem az új antihisztamint tesztelésre. Ha nem felejtem el, akkor holnap kezdjük!

Vasárnap:

Egy igazi pihengélős, hétvégés vasárnapot éltünk meg ma. :)
Reggel ugyan korán keltünk, mert 8-ra mentem fodrászhoz. Aztán hazajöttem és reggeli után irány vissza az ágy! Kutya manókkal asszem egészen délig húztuk a lóbőrt. :D Viszont annyira jól esett és tényleg pihentem!!!

Utána nekiálltam főzni, vasalni és mosni. Peti pedig még reggel porszívózott, majd délután kakit és faleveleket gyűjtött a kertben. Kutyik közben almáztak, cicuk pedig pihentek.
Délutánra pedig vendégeket vártunk Szilárd és Bogi személyében. Eredetileg Peti sütögetést tervezett a szabadban. Mondjuk Én már akkor láttam, hogy ez nem fog menni... Nem csak azért, mert a rácsot már nagyon is elpakoltam télire, hanem mert ez a mai időjárás nem kedvezett volna egy szabadban töltött rács mellett ácsorgásnak. így hát a sütőben és a gázon készült el az ebéd! :)
Utána pedig játszottunk egészen estig! Szilárdék egy szuper kis játékot hoztak! Nem is egyet, de csak ezzel a Sequence nevezetűvel játszottunk végig. Közben persze nassoltunk és borozgattunk. Éppen csak, hogy jó kis hangulatunk legyen... :)
Én spec. nagyon jól éreztem magam, remélem vendégeink is. Meg is beszéltük, hogy jövő hétvégén ismétlünk, de akkor Mi leszünk a vendégek! :) 

Szombat:

A mai nap kétség kívül Artúr meglátogatásáról szólt. :) Reggel csak a szokásosan keltünk, majd szombat lévén visszafeküdtem a kutyákkal a hálóba. Illetve csak Sütivel. :O Masnika annyira akarta Apa-gazdi közelségét élvezni, hogy Ő biza Peti lába alá kuporodott. Hiába, tényleg látszik, ki - kinek a kutyája. Érdekes, hogy ezt Ők is ennyire tudják.
Szóval Sütivel puhultunk az ágyon édes egyetértésben. Sokak botrányosnak ítélik kutyát az ágyba engedni, de Ők nem tudják milyen leírhatatlan érzés összebújva aludni, úgy hogy hallom a szuszogását, érzem az illatát... Imádom! És igen: hétvégén lehessen már ilyen! :) 
Egészen sokáig pihengéltünk, majd késve reggeliztem. Kis gépezés után pedig beültünk a kádba. Annyira borús és nyirkos volt az időjárás, hogy hiába volt "meleg" a házban, mind ketten fáztunk. így pedig "kimelegedve" indultunk kora délután a kiállításra.

Először ugyan ebédeltünk egy gyorsat, de aztán tényleg bementünk a sok macsek közé. Láttunk még törpe kengurut, mosómedvét, bűzös borzot, nyuszikat, kiskutyákat és rengeteg sok macsekot. Tényleg állati sokan voltak! :O Meg kell mondjam, ma csak "átrohantunk" a sok ketrec között és csakis Artúrt kerestük. :) Hamar rá is találtunk és ahogy szoktunk, bementünk Andihoz, aki azonnal a kezünkbe adta a "picurkát". Haha... Szerintem kb. Zeusz súlya lehet már a manónak. Viszont annyira, de annyira puha és bújós és kedves és játékos és... Elmondhatatlan élmény volt!!! Hiába láttuk 2 hónapja és tavasszal is, mindig elönt a megnyugvás és a szeretet, mert tudom, hogy jó helye van! Tudom, hogy nagyon szépen gondoskodnak róla és Folti Anyukájáról.
Vittünk Andinak egy "meglepit": Egy DVD-t, amin rajta van az összes nálunk készült kép Foltiról és akkor még Sanyikáról, na meg a tesókról. Egészen a hozzánk kerüléstől, a szülésen át, a gazdikeresésig... Andi sem érkezett üres kézzel: kaptunk tőle virághagymákat, amit már írt is nekünk, hogy Manka és Simon sírjára ültessünk. Örömmel fogom holnap kiültetni és tavasszal várni a kibújásukat. Nagyon szépen köszönjük!!! :) 
A lényeg: Mivel ma nagyon sok felnőtt házimacska indult, Artúr nem ért el helyezést, ám így is kitűnő minősítést kapott, ami remek eredmény!!! Gratulálunk!!! (Ahány bíró, annyi bírálat. - mondták ott körülöttünk.)

A látogatás után még körbenéztünk a bevásárló centrumban és karácsonyi ajándékokat keresgéltünk... Egészen sikeresnek mondhatom a délutánt. ;)
Utána már tényleg hazafelé vettük az irányt, hiányoltak is minket itthon rendesen. Gyors etetés és takarítás, majd egy kis játék és máris este lett... :( 

Péntek:

Fura, de ez van... : A bokámról van szó és a benne lakozó "fájdalomról". Illetve nem is fájdalom, inkább csak olyan húzódás. A lényeg, hogy állandóan úgy érzem, mintha a külső lábélemen járnék és közben húzódik a bokám. Talán hülyeség, de ha az utca bal oldalán megyek, akkor jobb. Ugyanis Pesten a járdák kifelé - azaz az utca felé - lejtenek és akkor olyan, mintha a talpam bal felét megemelné... Természetesen ugye a bal lábamról van szó, amit tavaly gipszben hordoztam... :( 

Amúgy a mai nap sem tartogatott semmi izgalmat. Bár reggel igencsak eszembe jutott Stephen King: A köd című novellája. :) Nagyon kicsi volt a látótávolság és megint csak lassan értünk a városba. Közben pedig állati sok koccanásról, egymásba csúszásról és karambolról hallottunk a rádióban. :( 
Majd munka és kivételesen este nem mentem bevásárolni. Még a városban elintéztem ebédidőben. Mondjuk így cipekednem kellett, de lényegesen kevesebb dolgot vettem, mint szoktam. Nem is baj... :) 

Most egy idézet következik NaP-tól: Ő írta magáról... :D
"Peti a politikai korrektség nevében ma beoltatta magát a H1N1 ellen.
A múltkori véradáson a HÍR TV filmezte le, a mai oltáson pedig a Népszava fotósa fényképezte.
Csak reménykedni tudok benne, hogy amikor majd a baptistáknak adja a régi ruhákat, akkor a Baptista rádió fogja meginterjúvolni…"

A lényeg, hogy Peti ma tényleg elment magát beoltatni. Nem nagyon írtam eddig a témáról, mert személy szerint Én feleslegesnek tartom, na meg más effélék... ebből pedig kialakult itthon egy kisebb nézeteltérés, vita - ki minek nevezi. Ám igyekeztem nem foglalkozni vele, nehogy már emiatt vesszünk össze!

Csütörtök:

Mától nincsen megszokott melóba autózás és közben szokásos reggeli rádió műsor hallgatás. :(  Szomorú, szomorú, de a Mi életünk úgysem erről szól... Hallgattam, mert érdekel, de... Ennyi. Aztán a melóban újból előjött a "probléma". Akárhová tekertünk, mindenhol olyan furcsa zenéket hallottunk, hogy a hajunk égnek állt. Végül megállapodtunk asszem egy tüc-tüc zenét sugárzó adón, bár ez tuti nem lesz hosszú életű nálunk. Szóval most furcsa várakozással és kíváncsisággal telve keresgélünk...
Gondoltam, leírom erről az egészről a véleményem és érzéseimet, de mégsem teszem. Elfogadom, mert mást úgysem tehetek.

Más: Ma megrendeltem a cicuskáinknak a tápokat az elkövetkező kb. 5 hónapra. Még mindig csak hangsúlyozni tudom, hogy szerintem olcsó a minőségi, prémium táp. Nem is reklámozni akarom, csak... A mai rendelés tényleg sokba kerül. Egyszerre kifizetni elhiszem, hogy nagyon fáj. Ám ha leosztom /nap /cicára, akkor kijön, hogy 1 macskára 121,- Ft-ot költünk 1 nap. És ezt még "szűkíteni" is kellene, mert míg a kutyikáinkat megdicsérték az állatorvosnál, addig a cica bogyókák igen elhízottnak számítanak... :( :) 

Szót kell még ejtenem az esténkről, illetve a hazajutásunkról. Történt ugyanis, hogy a szokásos edzésem után hívtam Petit, hogy indulok. Az ám! De Peti is csak éppen akkor indult el a melóból, mert annyi túlmunkája akadt. Azonnal bevillant, hogy a kis manók meg itthon vannak egyedül, sötétben, éhesen... Semmi pánik, megyünk ahogy tudunk.
És ekkor jött a hideg zuhany, hogy nem megy a metró egy szakaszon. A fene egye meg!!! Kb. negyed órát vártunk a metrópótló buszokra, aztán kb. 20 percet utaztunk rajta, megtapasztalva milyen lehet ama heringeknek a konzervdobozban. :( Közben igyekeztem nem gondolni a közelgő influenza járványra és arra, miért is van ennyire fura szag és miért köhögnek páran a közelben...

Na de csak eljutottunk a kisautóig és már robogtunk is haza!!! Itthon pedig gyorsan etettünk, takarítottunk, majd simogattunk és puszilgattunk és játszottunk és labdáztunk és ... :)

Ma rendhagyó este is van, hiszen egyetlen egy kép sem készült. Egyszerűen nem fért bele. Nem tudtam belezsúfolni sehova. :( De hogy ne maradjunk nélküle, kerestem egy tegnapit:
Vilmoska, ahogy őrzi a táskámat... :)

 

Egy évvel ezelőtt...>>

Szerda:

Az aerobic órák... Megoszlanak olyan szempontból, hogy 3 oktató van. Na most, aki hétfőn tart órákat, nagyon szeretem. Követhető, mégsem unalmas, ezáltal egy percre sem állunk meg egész órán. A szerdai lánynak eddig csak 2 óráján voltam: Az első még nem nagyon releváns, mert szinte alig bírtam... A második óráján viszont elég sok flikk-flakkot rakott bele, amit nem tudtam követni. Persze helyettesítettem egyszerű lépésekkel, ám így uncsi volt egy kicsit. Ugyanúgy elfáradtam és leizzadtam, de összességében nem éreztem jól magam. :( Amiért pedig ezt írtam, mert a mai óra lesz a vízválasztó. Adtam egy "utolsó esélyt" az oktatónak. Ha a mai is ilyen követhetetlen lesz számomra, akkor szerdánként nem megyek.
Igazándiból a hétfői lány még pénteken is van, csak azt a napot eleve kizártam a bevásárlás miatt... Ám ha a szerdai ennyire nem tetszik, akkor átütemezem a dolgokat! 

Most este van és a döntés megszületett:  Sajnos ezt a mai oktató lányt hanyagolni fogom. :( Sajnálom, mert a szerda nagyon ideális időpont, szemben a péntekkel... De ez van! Még vacilálok, hogy mi legyen, mert több kérdés is felmerült bennem... A lényeg viszont, hogy a heti 3x-i mozgást tartani akarom! 

Itthon nincsen semmi extra. Mindenki él és virul. :) Macskáink kicsit rendetlenebbek is a kelleténél. Ma estére még a konyhában lévő gyufát is széthordták a lakásban...

Kedd:

Azt a mindenit, de nagy ködben jöttünk haza! :O Komolyan alig láttam az orromnál távolabb. Már a parkolóban feltűnt a dolog. Eleinte azon gondolkodtam, hogy az Én szememmel van-e a gond...? :D Ám az autóhoz érve világossá vált minden. Most ősszel először kellett letakarítani az ablakokat, annyira "párásak" voltak.
Hazafelé aztán betértünk a helyi bevásárló centerbe, és utána már tényleg tűztünk haza. Alig vártam, hogy itthon legyünk. Egyszer majdnem egy autóba futottunk bele, egyszer meg az úton motorozó gyerekekbe. Persze lassan jöttem, így nem volt gond. Bár nem fér a fejembe, hogy délután, 6 óra után, ekkora ködben mit keresnek a 2-3 évesek az útesten??? Még ha ott is van a kedves Anyuka mellettük... de mindegy, ez csak az Én véleményem. Majd Én máshogy csinálom! :)

Itthon nincsen semmi különös. A csuklóm talán egy kicsit javult, bár még mindig érzem. Ma 3x is bekentem és még éjszakára is be fogom. Cicukák, kutyikák is mind rendben vannak. Tömik a bendőjüket rendesen és az esti tejcsizés asszem rendszeressé vált...

Mai kép: Zeusz, a szépséges! :)

 

Egy évvel ezelőtt...>>

Hétfő:

A csuklóm: mára egy kicsit zöldes-kék lett. Mondjuk csak halványan és már megint nem látom, de a lányok szerint ez ínhüvely gyulladás lesz. :( Mindenesetre, ha előre vagy hátra akarom hajlítani, akkor fáj! Hogy melyik orvoshoz érdemes az ilyennel menni, még mindig nem tudom... Egyelőre a döntésem az, hogy éjszakára bekenem és befáslizom. Ha ez sem segít és megmarad a fájdalom, akkor csak megmutatom majd egy szakembernek. Mindenesetre nem szeretném, ha begipszelnék...

Ma is voltam aerobicolni és igencsak elfáradtam. Apa-gazdi egyedül jött haza és látta el az itthoni állatállományt. :) Süti bogyónak sikerült a szemcseppentés és talán nem csak Én látom, de szerintem már szebb is a manócska szeme! :)

Masninak pedig abbahagytuk az antihisztamint. Pihenünk egy hetet és újrakezdjük majd egy új gyógyszerrel, mert Anna néni szerint nincs értelme ezt folytatni. Ha nem múlnak el a tünetek teljesen 2 hét alatt, akkor már nem is fognak. :( 

Cicukáink elevenek, mint mindig. Csak Zeuszka puhul itt a karomon éppen. :)

Mai képünkön pedig Ábel:
Mit is csinálhatna mást, mint kajál... :)

 

Egy évvel ezelőtt...>>

Vasárnap:

Megpróbáltuk a mai napot emlékezetessé tenni, bár már előre gondoltam, hogy nem ez a lényeg. Az igazán emlékezetes úgyis az a 6 évvel ezelőtti nap marad! :) A mai "csak" egy emlékezős és kedves nap volt.

A délelőttünk szinte olyan volt, mint minden vasárnap. Én visszarohantam az állatorvoshoz, majd ügyeletes gyógyszertárt kerestem. Aztán még belefért egy tankolás és egy vásárlás is az időmbe. Szerettem volna valamilyen kis meglepivel hazajönni, ám amit kinéztem, mind olyan drágának találtam... Pedig szépek voltak vagy finomak vagy mindkettő. :D De Petinek nem is az volt a fontos, hanem hogy hazajöttem és "csaptunk" egy romantikus délutánt. Gondoltuk, majd kettesben leszünk, de ugye az nálunk lehetetlen. Végül így volt teljes: a manócskák körében. :) 

Sütinek ma már csepegtettünk a szemébe. A legjobb az lenne, ha naponta 5x, 6x cseppentenénk, de ez holnaptól kivitelezhetetlen lesz. Sebaj, reggel és este 2x így is megtesszük és tuti javulni fog a helyzet. Nagyon édesen tartja a fejét és hagyja magát kezelni! :) 

Megemlítem még a csuklómat, ami folyamatosan csak fáj. Már az orvoson gondolkodom, de fogalmam sincs, hogy melyik rendelésre menjek. Vagy egyszerűen bízzam magam a háziorvosra? Nem tudom... Végül is használni tudom, csak kellemetlen. Már akkor is fáj, ha a poharat emelem... :( 

Szombat:

Végre ma hétvége lett! :) Végre visszaaludhattunk a kutyikkal a hálóban. Valahogyan mindig nagyon várom ezeket a napokat és visszafekvéseket. Talán jobban ki is pihenem magam, mint minden hétköznap. Na meg a kutyiknak is kell egy kis idilli együtt alvás. :) 
Az alvásunk után kocsiba szálltunk és állatorvoshoz mentünk. Apa-gazdi közben itthon maradt és kiporszívózott. Köszi Bogár! 
Mi pedig eleinte csak karmokat vágatni mentünk, aztán lett az több is: Sütinek már tényleg le kellett vágni, nem is igazán az összes karmát, hanem inkább a farkaskarmát. Az már csúnyán visszahajlós volt... Na meg ha már ott voltunk, szóltam Anna néninek, hogy mostanában nagyon csipásodik kedvenc Beagle-m. Bizony, van egy enyhe kötőhártya gyulladása, amire cseppet kaptunk. Illetve a recept ott maradt, szal holnap vissza kell szaladnom majd érte...  Masninak pedig szintén karmot vágattunk, majd allergia-vizsgáltunk. Hááát, Anna néni szerint is szebb a pici kutty lába, de a gyógyszernek el kéne mulasztania teljesen a tüneteket, tehát ha csak halványodik, akkor nem érdemes ebbe több időt és pénzt fektetni. Lépni kell tovább és más bogyót tesztelni. Ezen kívül még bűzmirigy kinyomás is volt, ami nagyon is kellett. Masninak sötét volt és sok is, ami azt jelenti, hogy neki majd sűrűbben kell... Ha már ott volt Süti, neki is megtettük, de édesemnek alig volt valami. :) 
Kutyikáim egyébként nagyon ügyesen utaztak, bár most hámot is kaptak, lévén nem csak a buszmegállóig mentünk.

Ebéd után pedig kimentünk a kertbe. Peti leveleket és végtermékeket szedett össze, majd betakarta a Júdásfa törzsét télire. Én pedig a teraszt tisztítottam meg, azaz téliesítettem. Az összes ládából kidobtam a muskátlit és egyebet, a földet pedig a leendő sziklakertbe öntöttem. Majd a téglákat hordtam össze pár helyre és le is söpörtem, amennyire tudtam. Kopár lett, de sokkal rendesebb! :) 

Késő délután még átsétáltunk Szüleimhez, ahol keresztlányaim névnapját tartottuk. Semmi fergeteges buli nem volt, csak süti evés, aztán társasozás. Kutyók ide is jöttek velünk és mivel most már nem a kertben voltunk, kissé nyugtalanul viselkedtek. Nyüszítettek az ajtónál, mászkáltak, szaglásztak és szégyen szemre még be is csináltak... :( Bocsánat!!! 

Visszafelé azért nagyon kis rendesek voltak. Látszik azért rajtuk, hogy ritkán megyünk, de ahhoz képest igyekszünk kordában tartani Őket...

Péntek: 

Ha babonás lennék... Akkor biztosan sok furcsaságot tartogatott volna nekem ez a nap. De mivel nem vagyok, ezért csak egy szimpla, hétvégét nagyon váró, átlagos péntek volt a mai. Reggeli teendők után munkába mentünk, majd a munkaidő végeztével haza siettünk. Etetés és takarítás után megint csak bevásároltam, majd itthon neteztem. És eljött az este. :) 

Aggódom Petiért, mert megint köhög... :( Aggódom egy kicsit magamért, mert még mindig fáj a bal csuklóm... Kicsit még Apukámért is aggódom, bár már sokkal jobban van. Asszem ennyi, a többiekkel remélhetőleg minden rendben van! :) 

Hogy nem egy mozgalmas és érdekességektől bővelkedő a mai bejegyzés? 
Néha ilyen is van...

Képünkön: Puhuska Vilmos mester! :)

Egy évvel ezelőtt...>>

Csütörtök:

Tegnap esti sláger: A kötél.
Dél körül elmentem egy csavarboltba, ahol kötelet is lehet kapni. Tettem mindezt azért, hogy a kutyók madzagos labdáját helyre tegyem. Mert ugye amíg van rajta kötél, addig imádják, viszont amint elfogy - mert lerágták ugye... -, onnantól kezdve a labda számukra értékét veszti és nem foglalkoznak vele. Na ezt gondoltam, majd Én visszacsinálom, azaz veszek bele kötelet. Tegnap odáig jutottam, hogy a hazavitt 1 méteres kötelet nem tudtam betuszkolni a kis lukon. Túl vastagot vettem... :( Na de...!!! Így is odaadtam a kutyiknak, akik irtó boldogan rohantak vele, huziztak, tépték, játszottak! Jó volt nézni Őket, de komolyan. :) Nem így a kötelet, ami kb. 5-10 perc múlva darabokban rojtozódott, mintha legalább 500 kg-os súlyt húzott volna. Pedig tényleg nagyon erős kötél volt. :O 

Munka után hazajöttem aerobic helyett... Sajnos Apa-gazdi megint túlórázik, még mindig nincs itthon, és még el sem indult... :( 
Annyira nem is bántam ám ezt a mai pihenő napot, mert a gyomrom rendetlenkedik egy csöppet... Szóval hazaautóztam a manókhoz, etettem, takarítottam és még mostam is! :) 
Most pedig még a bal csuklómat is érzem, mintha fájna... Pedig nem emlékszem, hogy beütöttem volna vagy valami....

Szerda:

Ma reggel egy szervizben kezdtünk. A garázskapunkat asszem kb. 1 éve csináltattuk és használjuk. Akkor 2 féle nyitó-távirányítót vettünk. Na most az egyik már hónapok óta nem működik. Egy ideig még villogott ugyan, de a kaput nem nyitotta... :( És akkor tegnap jött el a nap, mikor megelégeltem Én ezt az egészet és elkezdtem szervíz után kutatni. Meg is találtam és még a csodával határos módon a Mi kis városunkban is találtam! :) Beszéltem velük telefonon, mondták mit próbáljunk ki vele, de ha az sem vezet eredményre, akkor vigyük be nyugodtan hozzájuk. Ezt ma reggel meg is tettük, ahol első körben - banálisan hangzik, de... - csak elemet cseréltünk. A kis kütyü azonnal elkezdett "működni", villogni... Majd azért este kiderül, hogy tényleg nyitja-e az otthoni kaput. Második körben pedig megtanítottak minket az áthangolásra is. Ha van egy olyan távirányítónk, ami jól működik, akkor csak egymás mellé kell tenni a két kütyüt és megfelelően nyomogatva már tanulják is egymástól a "tudást"! :) Kérdés az, hogy anno ezt miért nem mutatták meg nekünk...? Emlékszem, hogy azt mondták, ha ilyen gondunk akadna, menjünk el egy márkaszervizbe. Na mindegy...
Update: És nyitja!!!! :)

A nap további része talán a megszokott mederben folyt. Délelőtt találkoztam Anyukámmal, majd együtt utazgattunk a városban. Meglátogattuk Apukámat, aki lábadozik egy műtét után... Öröm, hogy talán már holnap haza is jöhet! :) 

Hála az égnek ma nem volt sok munkánk a melóban, így elengedtek a lányok kicsit hosszabb "ebédidőre", különben nem tudom, hogyan mentem volna be Apuhoz...
Munka után pedig a szokásos aerobic, ami már egészen jól is esik. Azon túl, hogy baromira elfáradok, közben a jó zenétől néha már mosolyogni is van erőm. :) 

Kedd:

Kicsit összetett volt ez a mai nap. Ma érdekes módon sikerült nagyon korán felkelnünk. Gyorsan el is intéztünk mindenféle reggeli teendőt, majd indultunk munkába. Ott persze semmi különös nem történt. Ma sokat konzultáltam Anyukámmal főleg e-mailen, de egyszer telefonon is. :) Megbeszéltük, hogy holnap lesz egy közös utunk Pesten, de erről most többet nem mondok...

Délután megint csak egyikőnk jött haza a manókhoz és most kivételesen Én voltam az. Peti sajnos túlórázik... Ezért aztán gyorsan összetakarítottam, majd etettem és végül nekiálltam mosni. Nem hiába van a kanapé nálunk mindig letakarva. Sajnos ma is arra jöttem haza, hogy valaki megtisztelte vagy megjelölte... Nekem egyre megy. :( Azt vettem észre, hogy inkább akkor van ilyen, mikor besötétedik és Mi még nem vagyunk itthon. Ezt abból gondolom, hogy tavaly is szinte csak télen akadt dolgunk ezzel. :( Már nem nagyon győzöm pléddel és lepedővel, de kitartunk. Sajnos nem tudom, ki csinálja, mert Sütin kívül mindenki a ház hátsó felében tölti a napot...

Volt még ma egy másik konzultációm Anna dokinénivel is, ahol a téma Masni volt és a reakciója az antihisztaminre. Elmondtam neki, hogy Én úgy látom, mintha reagálna az egyikre, de nem teljes mértékben. Ugyanis: Mikor adtam neki napi 1/8-ad tablettát, nem nagyon változott semmi... Aztán növeltünk 1/4-re naponta. Ekkor már mintha úgy láttam volna, hogy halványodik a rózsaszínség a lábain. De nem voltunk benne 100%-ig biztosak, ezért egy gyógyszermentes próbahét következett. Na ekkor már nekem egyértelműen vissza-rózsaszínesedett Masnika lábija. Illetve erősebb rózsaszín lett... Szóval most megint kap 1/4-et naponta és meglátjuk mi lesz a vége... Ha semmi változás, még mindig van 3 féle tesztelni való antihisztamin.

Update:
Most van este 10 óra és csak 2 perce értünk haza Petivel. Kutyik már nagyon ügyesen utaznak, konkrétan egy pisszenésnyi hangjuk sincs az autóban. Sokszor hátra kellett pillognom, hogy megvannak-e még... :D
Cicuk pedig még mindig kajcsiért "könyörögnek", pedig ma este is volt májkrém-party. Egy egész rúddal befalt a banda. Na nem egy hatalmas rúd, de akkor is!
Más: Kezdek aggódni az eső miatt. Most már kb. 1 hete esik, szinte egyfolytában. Most pl. nagyon lassan tudtam csak vezetni az autót, mert annyira szakad... :( Az utcánkban pedig gyorsan kell végighaladni, különben elsüllyedünk... A csúszkálásról már nem is beszélve!

Hétfő:

Nemsokára itt az év vége! Ez ugye több szempontból is érdekes. Ma nálunk ez megint csak pénzügyi megközelítésben jött elő. Először is itt van a cafeteria rendszer, aminek igen sok részét jövőre adó terheli. :( Nagyon nem örülünk neki, mert eddig olyan jól kihasználtuk. Ezután is megpróbáljuk, de fáj az a sok levonás!!! A másik kérdés, a kocsi kötelező biztosítása. Ajánlom mindenkinek, hogy nézzen utána a dolgoknak, a díjaknak és a kedvezményeknek. Csak mert pl. lehet újra is kötni egy szerződést és még úgy is lehet nyerni/spórolni. Mi valószínűleg váltani fogunk, ugyanis minden egyes biztosítónál más-más kedvezményekre jogosult a tulajdonos. Azért érdekes, hogy évről évre változnak ezek és ezért állati sokan váltanak társaságot. Na mindegy...

Amúgy szokásos, hétfősen telt a napunk. Reggel kicsit elaludtunk. Vilikém a drága jött ébreszteni, de olyan finoman csinálta, hogy visszaaludtunk. Azaz Én, mert engem ébreszt ilyenkor a tündérem. Ezért kicsit késtünk a melóból, de szerintem nem volt vészes.
Majd délután aerobicra mentem, Peti pedig - kis túlóra után, de... - hazajött a manókhoz. Aztán pedig hárman autóztak elém a buszhoz! :) Egyre ügyesebbek a kutyik az autóban. Már nem is nyüsszögnek, hanem nyugiban szemlélődnek kifelé az ablakon.

Vasárnap:

Egész nap esett az a hülye eső! :( Bezzeg nyáron, mikor rimánkodtam pár cseppért, állandóan elkerült minket... Na de nem elégedetlenkedem, csak így nem is voltam ma a kertben. Peti jól beöltözött és összeszedte a faleveleket meg a kutyók végtermékét, aztán neki is ennyi. Inkább bent kuksiztunk a házban. Mondjuk tennivaló itt is akadt bőven, ám túlzásba sem vittük. :D Egy kis vasalás, egy kis mosás és ágynemű csere, majd este csobbanás a kádba. Hát ennyi... :) 

Na meg egy picurka kitérő délután. Peti próbált egy "lakógyűlést" összehozni, ahol megbeszélhetnénk az utca-kérdést. A vége az lett, hogy a fél brigád el sem jött, akik meg ott voltunk: háááát, nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy nem jutottunk semmire. Asszem ez már így is marad, mert olyan megoldás nincs, ami mind a 8 családnak megfelelne. Tehát marad minden a régiben (?), Mi kitesszük a magánút táblát, amire köteleztek minket, aztán mindenki használja az utcát saját felelősségére!!! Részemről már korábban lezártam volna a témát, de...

Az új fényképezőgépet pedig gőzerővel teszteljük. Csuda jó kis képeket csinál, ám sok a beállítási lehetőség is rajta. Pl. lehet éjszakai képeket készíteni, meg nappal ellenfényt beállítani... ilyenek. Ma pedig még a videót is leteszteltem. Semmi izgalmas téma nem volt, de a teszt kedvéért csak felvettem 1 percet. :) 

Szombat:

A mai nap eseménye, hogy délután vásárolni voltunk. A héten már említett dolgokért indultunk... Aztán félig-meddig így is lett. :) 

Reggel, ahogy azt Én elterveztem, a szokásos dolgok után visszafeküdtem aludni. Gondoltam majd a kutya manók is csatlakoznak, ahogyan azt minden nap szerették volna a héten. És ma mégsem!!! Kellett nekem rágcsa csontot hozni pont tegnap. Ezek a kis manócskák olyan gőzerővel rágták, hogy mindenről elfelejtkeztek, ami körülöttük zajlott. :D Én meg hoppon maradtam... :( Ám így legalább aludni is tudtam. Egy darabig, mert Apa-gazdi csak "behozta" a kutyákat... Na onnantól kezdve aludni már nem tudtam, hiszen Süti nem egyedül jött. Pont a fejem mellett kezdte rágni a rágnivalóját. Mivel pedig az Én fülem közvetlenül az ágyon volt, a hang felerősödött és úgy "éreztem", Süti az Én agyamat rágja...  Édes bogaram!!! Azt az átélést azért látni kellett volna. :D
Aztán mikor kb. 2 óra múlva megunni látszott a dolgot, gondoltam arrébb rakom a rágicsát. Süti pedig felpattant és elkezdte hurcolászni a házban egy remek kis rejtekhely után kutatva. Meg is találta: Az ágy melletti pléd alá rejtette, majd rá is feküdt, hogy őrizze! Masni eközben vígan szundizott Apa-gazdi lábainál az ágyon. :) 

Délelőtt tehát Mi is lustiztunk, majd ebédeltünk és utána csak nekiindultunk. 3 áruházban is jártunk, mindenhol körülnéztünk. Elsőnek egy elektronikai boltba mentünk, ahol annyi, de annyi sok szép és drága dologgal találkoztunk. Mikor megvettük amit akartunk, még a vágyainkat is ecseteltük egymásnak, amiből egészen sok közös van! Persze mind pénzkérdés... Tehát még hanyagoljuk. :( 
Aztán a sport részleghez autóztunk és vettünk nekem szupi fittness nadrágot. Na másra is jó lesz, de most majd arra használom. :) 
Ezután pedig Petinek próbáltunk bakancsot venni. Háááát, lehangoló, amit találtunk. Egyszerűen szerintem még nincsen választék. Összesen 4 cipőboltba is bementünk: mind-mind csak 1, max. 2 féle bakancs volt. Illetve nem is, mert az utolsó boltban tényleg volt választék, ám majdnem az eget verték az árak. így hát a bakancs vásárlás elmaradt... :( Amúgy nem értem Én ezt a választék nélküliséget. Mikor vesznek az emberek bakancsot? Nem most? Majd csak már mikor hó is lesz? Addig meg járnak a félcipőjükben vagy mi? :( Netán tavasszal kellett volna megvenni, mert akkor roskadásig voltak a polcok a téli holmikkal...?

Na mindegy... Hazajöttünk és folytattuk, amit délelőtt abbahagytunk, azaz semmit nem tettünk. :D Kutyáztunk, macskáztunk és gépeztünk is, na. :) 

Holnapra viszont már írtam listát, mert nem telhet el hétvége csak henyéléssel!

Péntek:

És elérkezett a nap, mikor vettünk egy új fényképezőgépet. Na csak nekünk új, mivel használtan vettük, de szerintem nagyon megérte. Kolléganőm vette 1 éve, ám alig használták... Szóval most a miénk egy szinte vadi új fotó masina! :) Egyelőre még csak ismerkedünk a géppel, nagyon sok funkciója van, amiről még nem is hallottam. :D Holnap még memóriát is kell bele vennünk, de aztán indulhat a kattintgatás!

Ezen kívül ma olyan "régi", átlagos pénteki napunk volt. Meló után haza, majd etetés és takarítás után megint csak elmentem bevásárolni. És ismét lelkifurdalásom volt, mikor belenéztem Süti és Masni szemeibe, ahogyan vágyakozva, mégis szomorúan néztek rám. Már megint elmentem... :( Először azt hitték, hogy jöhetnek velem, aztán meg csalódtak. Nem jó ez így, de jön a hétvége!!! Ma este pedig megpróbáltam kiengesztelni Őket. Hoztam haza 2 rágicsát, amit azóta sem eresztenek és rágnak, rágnak, rágnak!!! :) Holnap meg reggeli után, első dolgunk lesz a visszafekvés. Közösen a hálóban. :) 

Cicukák jól vannak. Látszólag Őket nem viseli meg nagyon a távollétem. A lényeg, hogy kaja legyen, na meg Ők azért éjszaka is tudnak velem alcsizni. Zeusz a fejemnél, Vilmos a lábamnál, Ábel az ágy mellett és Loli a hordozóban. Mind-mind a hálóban! :)

Csütörtök:

Peti tegnap este kérdezte, hogy láttam-e a nagy hóesést? Én pedig furcsán néztem rá, hogy miről is beszél.... Mikor jött hazafelé az autóval, állítólag szakadó hóesésben tette. Igaz, hogy amint a földhöz ért, már olvadt is el. Én pedig ebből az egészből az ég egy adta világon semmit nem érzékeltem. Csak ugráltam a fittness teremben... :) 

Ma reggel pedig iszonyatosan szakadó esőre ébredtünk, majd ugyanebben az időben autóztunk. A gyorsforgalmit pedig épp az orrunk előtt zárták le. Hogy ki a fene jött vagy ment, nem tudjuk, de már rég a metró felé sétáltunk, mikor még mindig tök üres volt az út... Talán a biztonság miatt, de minek kell 1 órával hamarabb lezárni az egész utat??? 

Na mindegy... Ezután meló, majd mozgááás! Ma egy harmadik oktató óráján voltam. Talán nem is annyira érdekes, de mind a három lány, homlok egyenest máshogy tartja az órákat. Ami nem is baj, hiszen így uncsi az nem lesz! :) Megint teleizzadtam a pólómat és a nadrágomat, majd rákvörös fejjel mentem zuhanyozni. A hétvégén pedig elmegyünk nekem venni egy harmadik nadrágot, mert ez a kettő kevés. Nem tudok még mosni is nekiállni esténként...

Itthon nincs változás. Kutyikák megint autóztak. Apa-gazdival jöttek elém a buszhoz. Pedig ma Apa-gazdi kicsit késett is... Kicsit mérges voltam, hogy a hidegben kell állnom, aztán megláttam a hátsó ülésről kuksizó két kutya fejecskét és azonnal mosolyogtam!!! Ilyenkor elszáll minden rossz érzés belőlem. Asszem... :D

Szerda:

Ma jött el az a nap, amikor még írnom sincs miről. Későn értem megint haza, elfáradtam, manócskákra pedig nem jutott időm... :( 
Mivel a Kökin az orrom előtt ment el a reptér-busz, ezért volánnal jöttem haza. Nagyon kellemes csalódás volt: Egy magas, kényelmes, de legfőképpen fűtött buszban utaztam! :) 

Itthon kutyikáknál még mindig a madzagos labda a favorit, meg az előszobából, a fotelokról lerángatott és hátra hurcolt pléd.
Cicukák pedig változatlanul állatira-nagyon éhesek! Kénytelen vagyok nekik minden nap adni valamilyen kiegészítést. Mostanában ez a laktózmentes tej, ha pedig több időm van, akkor jöhet a májkrém. Amit viszont Ábel nem tolerál, tehát megint csak kikerül az asztalra a tej. :D 

A melóban egy lukas órában megint csak neteztem és rátaláltam egy nagyon aranyos blogra. Egy család, sok gyerekkel és állattal. Még olvasom, de úgy érzem, hamarosan megint bővül kedvenceim köre... :) 

Na, csak sikerült azért pár sort összehoznom... :D

Kedd: 

A ma reggeli öltözékem: bakancs, meleg nadrág, pulóver és télikabát. A sapkát egyelőre nem nyomtam a fejembe, mert már így is ájuldoztam a melóba menet. Annyira melegem lett, hogy szédültem is. :O
Pedig tényleg hideg van odakint, mára még havat is jósoltak. Aztán a havazás megállt az ország nyugati részén, hála az égnek! :) 

A melóban örömhírt kaptunk. Majd decemberben juttatnak nekünk pulykapénzt. Nem egy nagy összeg... 7150,- és ez is utalvány formájában. Ám Mi még ennek is nagyon örülünk. Ahogy ismerem magam, az első bevásárlásom alkalmával el is költöm majd... :( 
Királyságos! Mivel a másik hír nem annyira örömteli... Peti múlt heti betegácsijával ugyanis vesztettünk a fizujából. Ok, ha az ember beteg, maradjon otthon, de most már értem azokat, akik betegen is elmennek gályázni. Pedig nagyon szoktam haragudni, ha a metrón valaki szipog vagy köhög mellettem. Pláne influenza szezon idején...

Mivel ma délután itthon voltam, született pár kép is. De a lényeg, hogy a manókkal lehettem!!! Süti és Masni láthatóan uncsiztak, így megkapták a rég őrzött madzagos labdát a kamrából. Nagyon szeretik hurcibálni és huzavonázni vele. Csak az a baj, hogy rágcsálni is... Ezért pedig az "öröm" kb. 1 hétig tart. Utána, magával a labdával már nem tudnak mit kezdeni... :( 

Hétfő:

A mai nap nagy eseménye, hogy elmentem step-aerobicra. Régóta kacérkodtam már a gondolattal, hogy megint tornázni kéne... És mivel most egyre több időnk van délután... kertet nem kell és nem is lehet művelni, ezért adódott a lehetőség. Sokat még nem tudok róla írni, hiszen ma voltam először. Annyi biztos, hogy nagyon tetszett, kellőképpen elfáradtam, mégis felfrissültem. :) Csak remélem, hogy a bokám és a térdem bírni fogja a rendszeres megterhelést...
A legrosszabb az egészben, hogy irtó későn jöttem haza. :( Manócskáknak adott Apa-gazdi enni,  és mostanra már olyan pihengélősen bújósak lettek. Kutyókák meg el is mentek aludni... :( Azért majd igyekszem legalább hétvégén kárpótolni Őket!

Ja, igen: Peti ma már ment dolgozni. Nem merném állítani, hogy maximálisan meggyógyult, de dolgozni már tud. A torka és a feje nem rajongott a mai munkanap miatt... fájt. :( 

Mint az látható, nem tudok blog nélkül élni. :) 
Az lesz, hogy ha nem is rendszeresen minden nap, de mindig írok pár sort. A fényképeket viszont tényleg hanyagolnom kell, mert az viszi el a rengeteg időt. (elkészíteni, feltölteni, kiválogatni, lekicsinyíteni, feltölteni, beilleszteni, stb...) Max. egy-egy néha és hétvégén meg sok!!!!! :) 

Egy kép a kutyik mai tombolásáról: Erről is lemaradtam... :(

Egy évvel ezelőtt...>>

Az itthoni teendők, egyéb sokáig tartó napi elfoglaltságok és kötelességek miatt mától a blog nem tud naponta jelentkezni. Bízom benne, hogy nagyon kedves olvasóink, barátaink nem maradnak el tőlünk emiatt. Sőt, talán könnyebben követhető lesz az életünk.
A tervben a heti rendszeresség szerepel, legalábbis minimálisan. Aztán ha esetlegesen egy "mindenképpen lejegyezni" kívánt dolog történik velünk, természetesen kivételt teszünk.

A megértést köszönjük! 

A tegnapi tanakodás vége a döntés lett. Mivel ma reggel is volt egy kis fagy, ám a napsütés hatására kiolvadt, ezért csak lenyírtuk azt a füvet! Illetve Peti nyírta, Én fotóztam. :) Szép is lett a kert. Igaz, hogy őszies, de még mindig nagyon rendezettnek és "parkosnak" látom.
Előtte bent takarítottam egy sort, majd behordtuk a sufniba a napágyakat és a hintaágyat. Egészen jól sikerült elrendezni mindent: pici ugyan a hely, mégis mindenhez hozzáférünk majd télen is.
Aztán Peti kilocsolta a hordóból az össze vizet, ugyanis reggelre már 1cm vastag jég volt a tetején. Igaz, hogy ez még elolvad nappal, de... Jobb az elővigyázatosság!
Este pedig mécsest gyújtottunk itthon és a temetőben is. Emlékeztünk szeretteinkre, csakis a jó és szép dolgokra... így könnyebb, hogy már nincsenek velünk. És most el is határoztam, hogy karácsonykor ugyanígy meggyújtjuk majd a mécseseket. Nem azért, mert csak akkor emlékezünk, hiszen nem így van. Mégis jobb, ha legalább az az egy lángocska ég és világít... Jelent valamit, és kész! 

Manócskák? Kutyók már egészen elfáradtak így a hétvégére. Minden este csak bújnak mellénk vagy egy fotelba és csoda, hogy nem horkolnak. Cicukák szintúgy. Ma kaptak fincsi plusz ebédet, ami után elégedetten vonultak el szundítani...
Még az állatorvosnál is jártam ma délelőtt. Megrendeltek ugyanis nekünk egy poratka ölő szert, amivel majd lekezeljük a bútorokat. Sajnos az a baj, hogy csak utántöltőt kértem és spriccelőset elfelejtettem venni, ezért még nem tudtuk kipróbálni. Igyekszem a héten beszerezni, aztán indulhat a művelet!
Masni allergiája egyébként talán egy kicsit visszahúzódott, de el nem tűnt. Még mindig nagyon sokat nyalja a mancsait, kicsit még rózsaszínű is... Ami azt jelenti, hogy az elsőre kipróbált ember-gyógyszer nem nagyon segít. Kár! :( De nem adjuk fel: próbálkozunk másikkal. :) 

A reggel tényleg szédületesen indult. Fagyott volt minden a kertben: A fű, a fák, a virágok... Csak úgy sercegett a lábam alatt a "talaj". Azt hihettem, hogy akkor egész nap ez lesz, ám végül egy nagyon is szép, napos szombaton vagyunk túl.
Etetés és takarítás után visszabújtam a kuttyokkal az ágyba, majd mire felébredtünk, már ki is olvadt az udvar. :) Peti felhívta a kertészetünket és megtudta, hogy már vannak szabad gyökerű cseresznye fák, az a fajta is, amit Mi szeretnénk. Gyors készülődés és már indultunk is. Talán az elsők között érkezhettünk, mert olyan szép és erős és formás fácskát sikerült választanunk, hogy el sem hiszem! Nagy volt a választék. :) 
Hazaérve neki is állt Peti elültetni. Megbeszéltük a helyét, majd ásott, ásott... egy jó mély lukat. Amibe trágya került, meg föld és végül a cserifa is! Sikerült a mellette levő mélyedést is egyenesbe hozni, csak majd még füvesíteni kell tavasszal. Itt volt ugyanis a régi cserkófa, és hoztunk ide füvet, ám az alatta levő föld mégsem volt elegendő.
Én közben kiürítettem a kaspókat vagy miket és behordtam a garázsba. Átültettem az Aloe Verát és kiültettem egy picike krizantémot. Ugyanis még szerettem volna egy lilát is a bordó-sárga-fehérek mellé. Ugyan ez olyan kicsire növő, de szép lesz a többi mellett!
Levezetésnek még Peti betakarta a magnélküli szőlőket télire. Ugyan fogalmunk sincs, hogy hogyan is kell az ilyet... Peti most föld kupacot csinált a tövük köré. Merthogy ezek a magnélküliek nem nagyon bírják a fagyot. :( De Mi azért bízunk!!! 
Én is levezettem egy kis pampafű összekötözéssel, majd kimentem a Szüleimmel a temetőbe. Vittünk koszorút, mécseseket és szépen elrendeztünk Nagyszüleim sírját. Közben és utána pedig beszélgettünk...

Aztán itthon még várt rám a teregetés, de az estém csak a manóké volt. Vilmos idekucorodott az asztalomra és a karomra. Ha megmozdultam, csak gürrögött egyet, jelezvén, maradjak már nyugton... :) Édesem, mostanában nagyon bújós!
Süti és Masni ma is elfáradtak. Sokat voltak a kertben, kaptak jutalom-répát is, amit seperc alatt benyomtak! :)

Peti pedig talán jobban van. Legalábbis Én ezt látom, de még mindig sokat köhög. :( 
A fűnyírás viszont tényleg elmaradt. Már csak azért is, mert vaciláltunk egész nap, hogy mi legyen. Érdemes még levágni??? Vagy felesleges? Nem tudom, de elég hosszú szerintem. Na még majd holnap tanakodunk.

Peti azért van itthon betegállományban, hogy gyógyuljon. Ehelyett szegénykém egyre jobban lerobban. :( Még mindig iszonyatosan fáj a torka, fújja az orrát és már a láza sem megy 37 alá. Ok, ez még nem vészes, de ha azt nézem, honnan indultunk, akkor ez sokkal betegségesebb... :( Aggódom, mást nemigen tudok, max. annyit, hogy hétfőn újból dokihoz küldöm kedvesemet!

Velem nem történt semmi extra. A reggelt úgy kezdtem, hogy megcsináltam Manka és Simon sírját. Kiültettem nekik egy pici krizantémot és kaptak egy-egy mécsest. Most este pedig meg is gyújtottuk. Lehet, hogy korai még, de... Úgyis minden este kinézek rájuk lefekvés előtt. Most pedig látom is a két kis gyertyalángot... Nem akartam még ilyen érzelgős bejegyzést írni, ezt meghagyom a hétvégére.

Szóval a melóban nem volt semmi különös. Talán nem meglepően, dolgoztunk, beszélgettünk, majd hamarabb eljöttem, hogy bevásároljak. Ennek köszönhetően ugyanakkor értem haza, mintha meló után jöttem volna, csak már "tele" volt a kocsi a hétvégi cuccokkal. Na nem vettem ám sok mindent. Azt vettem észre, hogy egyre kevesebb dolgot veszünk. Válság lenne? Vagy csak spórolás...? :) 

A mai nap nem volt átlagos. Mondjuk csak félig...
A melóban nem volt semmi különös, munka után siettem haza, mint mindig. Itthon pedig várt egy eléggé beteg férj és sok elfáradt manócska. Peti talán sokkal betegebb, mint tegnap vagy előtte volt. Éppen most is forró italt kortyolgat és sokkal pirosabb az orra. :( Kutya bogyókák pedig belefúródtak egy-egy fotelba. :) Najó, a cicuk nincsenek annyira lefáradva, de... szépen elvannak egymással. Vili és Ábel éppen itt birkózik az asztalomon. :D 

Peti napközben ma már kimerészkedett a kertbe. Nem is árt egy kis friss levegő, szép napos volt az idő. Lefotózta a kertet és benne pár szépséget, összeszedte a lehullott megyfa leveleket és "sétáltatta" a kutyókat. :) 

Állatkáinknál ma nagy buli volt! Mi nem igazán rajongunk a fent említett étekért, de a manók...!!! Irtóra rá tudnak kattanni. Kivétel persze ez alól is Ábelt. :( Nos: Mivel már napok óta olyanok a macsik, mint az éhenkórászok, a kutyik pedig asszem állandóan... :D Ezért határoztam el, hogy ma egy picurka neveléssel egybekötött kajcsi party lesz vacsi után. A nevelés annyiból állt, hogy egyszerre legfeljebb csak 1 manó kapja be és próbálja leharapni az ujjamat. :) Többé-kevésbé sikerült is. :D Az ujjaim még a helyén vannak és ha jól sejtem, a pocakok is tele vannak! 

Ezen kívül? Peti még mindig itthon, talán ma este még rosszabbul néz ki, mint eddig. Most már az orrát is fújja, nagyokat köhög és mintha a láza is lassan, de kúszna felfelé. Kicsit aggódom! Már csak azért is, mert nekem meg mintha hányingerem lenne. Ez azért sem megnyugtató, mert azt mondja Peti, neki is volt az elején. :( Pedig Én most nagyon nem akarok beteg lenni!!! - na meg soha, ugye...

Velem a melóban semmi extra nem történt. Délben kimentem egy kicsit vásárolgatni és "elhűlve" tapasztaltam, hogy a boltok kirakata tele van karácsonyi dekorációval. A boltba lépve pedig rengeteg hóemberes, télapós és karácsonyfás termék tárult a szemem elé. Pedig még csak október van, de... Végülis jó előre gondolkodni. Amúgy sem vagyok az az utolsó pillanatban vásárlós, kapkodós fajta, szeretem, ha már jó előre megvan minden ajándék. Szóval kicsit korainak gondolom ugyan, de tetszik... Vettem is már pár dolgot, de pszt! :)

Ma kézhez kaptuk A határozatot. Még mindig az utca ügy és a parkolás meg az esővíz kifolyatás. Emlékszem, hogy azt ígértem, megosztom majd a határozat tartalmát. Most még sincsen ehhez "kedvem". Elég róla annyi, hogy 90%-ban olyan, mint "vártam". Az önkormányzat nem igazán szól bele itt a dolgokba, hiszen magántulajdonról van szó. A tényeket és a lehetőségeket már a tárgyaláson is megtudtuk, most már megvan írásban is...

Ezen kívül, ami velünk történt: Peti ma reggelre sem lett jobban. Sőt! Fájt a torka és olyan gyenge volt, amely állapot mostanra sem változott sokat. :( Elment tehát orvoshoz, aki "kényszerpihenőre" ítélte a hétre. Itthon mézes teázik meg forró italozik és legfőképpen tényleg pihen! Manócskák nagy örömére, hiszen nincsenek egyedül. :) 

A mai napjuk teljes egészében a pihengélésről szólt. Kutyók ugyan kimentek néha a kertbe, de szigorúan Apa-gazdi nélkül. Cicukák pedig bent szolidarítottak a beteggel és egész nap csak durmoltak. :)

A Mi autónk! :) 6 éve van már velünk és szolgál minket. Igazán nagyon jó autónak gondolom. A célnak megfelel és nem is drága a fenntartása. Nem hinném, hogy sokat megyünk vele, csak minden nap a városba és vissza, na meg néha-néha a rokonokhoz vagy kirándulni, ilyenek... Ám egyszer még Horvátországba is elmentünk. :) 
És hogy miért írom most mindezt? Tegnap ez az édes kisautó átlépte a megtett 100.000. km-t. :) Fura most az órára nézni és látni elöl a nullákat. Egyesek azt mondják, hogy ilyenkor jönnek majd a gondok, a hibák, a cserék, stb... Én most azt érzem, mintha újjászületett volna a Mi kisautónk. Neve is van ám! Palláciusz (ugyan nem tudom, jól írom-e). Talán hülyeség még az autónak is nevet adni és sokan azt mondják, nem szabad, de Mi ilyenek vagyunk. Anno egy percig nem volt kérdéses, hogy életünk első autójához mennyire fogunk ragaszkodni és ennek legelső jeleként nevet adunk neki. A Palláciuszt Peti találta ki, illetve egy rég olvasott könyvből szedte. Nekem meg egészen tetszett, szóval így történt... :D

És hogy a mai napról is essen szó: Pont ma reggel az Üllői úton történt. Én vezettem és még az volt a szerencsénk, hogy egy kikanyarodás után voltunk, lassan mentünk. Mondjuk amúgy sem száguldozunk. Na szóval haladunk, gurulunk, erre az egyik kis utcából egy azt hiszem ugyanolyan kiasutó kanyarodott elénk. A szembe lévő sávba szeretett volna besorolni és csak jobbra nézett, mielőtt a gázra lépett volna. Hogy balra miért nem??? Egy ennyire forgalmas úton...!!! Hirtelen kellett döntenem és Én a féket választottam. Akkorát azért sikerült fékeznem, hogy a kabátok lecsúsztak a hátsó ülésről és ami a lényeg, hogy sikeresen megálltam a másik kocsi előtt. Érdekes módon Ő is megállt, kicsit talán leblokkolt, nem tudom... Aztán sűrű elnézések közepette visszatolatott az utcába. Belegondolni sem merek, mi lett volna, ha Én a kikerülés mellett döntök, Ő pedig nem áll meg és kezd visszatolatni... :( Na meg nagyon félek a hirtelen fékezéstől, illetve az annak következményeként hátulról belénk rohanó autótól. Hála az égnek, még nem volt ilyenünk, de nem is szeretnénk!!! Ma sem volt mögöttünk senki azt hiszem... Vagy ha mégis, Ő is lassan jött és még résen is volt. :) 
Az eset után igen gyorsan dobogott a szívem, és elmormogtam pár "húúú"-t, aztán hamar megnyugodtam. :) Talán ilyeneken is át kell esni, hogy több tapasztalatunk legyen!? Valaki meg figyelhet fentről, hogy az eset mindig jól végződjön! :) 

A nap további része teljesen átlagosan, szokványosan telt. Dolgozunk, majd hazajöttünk. Peti ugyan egy kicsit később a túlórák miatt. És szegénykém nincs is valami jól. Fáj a torka és látszik is rajta, hogy valami nincs rendben. Ivott este finom, forró italt, aztán hamar bebugyolálta magát a hálóban és elaludt. Remélem semmi komoly!

Ma Szarvasra utaztunk a rokonokhoz. Természetesen eredetileg a jövő hétvégén akartunk, hogy a temetőbe is kimehessünk, ám mivel Peti húga és családja ezen a hétvégén jött, így Mi is át időzítettük az utazást. Ritkán van alkalmunk találkozni, messze lakunk egymástól. Arról meg már nem is szólva, hogy Peti Mamája mennyire örült, amiért mind ott vagyunk együtt. :) 

Szóval reggel korán keltünk. Átéltük az óra átállítási "mizériát", mert ugye az állatkáknak senki nem szólt eme procedúráról. Ők pedig könyörtelenül jöttek és ébresztettek. :) Kicsit azért sikerült elhúznunk egy kicsit, meg kell szokniuk ugyanis az új időszámítást. Szerintem kb. 1 hétig fog tartani...
Ébredés után a szokásos, majd reggeli után indultunk is. Vagyis előtte még szedtem egy kis csokor krizantémot a kertből. Sajnáltam, hogy még nem nyílt ki mindegyik, mert szívesebben vittem volna egyszínű csokrot. De Peti szerint ez a tiri-tarka is nagyon szép volt! :) 
Éppenhogy ebédre értünk oda. Gyorsnak nem nevezném a kaját, ellenben soknak és finomnak mindenképp! Peti Mamájának jóvoltából ott Szarvason mindig nagyon finomat eszünk. Mindig irtóra jóllakunk és ami a legjobban tetszik, hogy senki nem siet, nem kapkod.  Szépen, nyugisan eszünk és emésztünk, közben beszélgetünk... Jó érzés! :)

Ebéd után mindannyian kimentünk a temetőbe. Elhelyeztük a koszorúkat, meggyújtottuk a mécseseket, majd pár perc csönd és emlékezés után elmentünk még néhány többi rokonhoz is.

Ezután pedig Mamánál "játszottunk" a gyerkőcökkel. Peti unokahúga, Gréta és unokaöccse, Áron lett ránk bízva kb. fél órára, míg a Szülők elintéztek valamit. Nem esett nehezünkre a dolog, sőt! Azt hiszem, ha mind otthon lettünk volna, Mi akkor is csak a gyerekekkel lettünk volna elfoglalva. :) Szépek, okosak és vidámak, jókedvűek. Kiegyensúlyozott gyerekek! Öröm velük lenni. Persze a többieket is nagyon jó volt látni. Kár, hogy ritkán találkozunk...

Hazafelé aztán Én vezettem. Nem volt ezzel baj, szoktam máskor is. Ám most állati nagy volt a forgalom. Nem csak a főúton, de még az autópályán is. Gáz volt még, hogy az út felét sötétben tettük meg, amit szintén nem szeretek. De éppségben hazaértünk és ez a lényeg!
Itthon pedig várt Minket az éhes négylábú sereg! Kicsit Őket is megzavarta az óra átállítás, mert a kutyók már 9-kor elmentek a helyükre és szépen ülve, türelmesen várták a jutifalit. Annyira szépen és okosan leültek, hogy nem volt mit tenni. Mehettek aludni! :)