A Nagy család élete

És megint csak, mint 1 évvel ezelőtt... Ma Peti hazajött. Illetve akkor hoztam, de a végeredmény a lényeg, hogy itthon van! :) Fura dolog ez a távolság. Én nem tudom, mások hogy vannak vele, de... Első éjszaka még hagyján, ám a második éjszaka már nagyon hiányzott a párom. Borzasztó rossz érzés volt egyedül ágyba bújni. :( Aztán Zeuszka "megsegített" és jött és dagasztott és dorombolt és bújt! :) Irtó édes volt.

Na de ma itthon van, így helyreállt a szívemben minden.
Ma is sokat dolgoztam, sőt még a kertbe is kijutottam. Reggel egy rövidke bevásárlással kezdtem. Koszorúkat és mécseseket vettem a temetőbe. Nagyon szép koszorúkat sikerült választanom és még a virágboltossal is jól elbeszélgettünk. :) Aztán beugrottam pár percre Szüleimhez, ahol villám felköszöntöttek, majd jöttem is és velem Virág keresztlányom. Ő szintén felköszöntött. Köszönöm mindenkinek!
Itthon aztán megint csak belevetettem magam a házimunkába. Ma végre mindent kipuceváltam a fürdőben és a wc-ben. Majd vasaltam és végül csak kimentem a kertbe. Először is levagdostam a liliomféléket, mert már nagyon rádőltek a fűre meg a betonra. Egyáltalán nem voltak " mutatósak". Aztán nekiálltam a nagy virágoskertnek. Felástam az egészet és közben igyekeztem minden gazt és felesleges gyökeret eltávolítani. Háááát, majd tavasszal meglátjuk, mennyire (nem) voltam ügyes. Most mindenesetre szép! :)

Mire mindezzel végeztem, már szürkült és lehűlt a levegő. Peti is hazaért, azaz Kriszta barátnőnk hozta és meg is csodálta a kertünket. Ő még azt hiszem akkor látta, mikor a földet hozattuk. Tényleg nagy változáson ment át a kert azóta!
Peti pedig meglepett egy kis vásárfiával és utó névnapi ajándékkal. Hozott fincsi marcipánt és egy irtó édes porcelán cicát, ami természetesen hűtőmágnes! :) Nagyon örülök neki!!! 

Manókról ma sincsen semmi különös. Kutyók szédületesen elfáradtak a kint létben, cicusok pedig változatlanul állandóan csak ennének, ennének, ennének... Na meg néha ennének is. :D 

Ma is férj nélkül maradtam. Pont ugyanúgy, mint 1 évvel ezelőtt...
Hogy feledjem a hiányt, a házimunkába temetkeztem. Úgy mint porszívózás, mosás, teregetés, mosogatás, locsolás, fürdő puceválás, stb, stb, stb... Elég gyorsan el is ment a nap, csak úgy peregtek az órák. Tervben volt ugyan a nagyobbik virágoskert felásása és egyben kigazolása, de annyira sok eső esett és emiatt nedves a talaj, hogy semmi értelme nem lett volna ásót ragadni. Helyette csak fotóztam párat és visszajöttem a házba dolgozni.
Egész délelőtt olyan borongós, őszies idő volt, aztán délutánra csak kisütött a nap. Éppen akkor, mikor egy fincsi ebéd és alma után visszafeküdtünk a kutyikkal az ágyba. Szükség volt rá, mert igen hamar, 6-kor keltünk ma is. Ünnepnap ide vagy oda, a manóknak bizony jelzett a gyomra. :)

Masnika ma megkapta az első antihisztamin bogyóját, illetve csak az 1/8-át, mert ekkora adaggal kezdünk. Ha 1 hét szedés után nincs változás/javulás, akkor 1/4-et fog kapni még 1 hétig. És ha azután sincs változás, akkor térünk át egy másikra. Azt hittem nehezebb lesz egy mini tablettát nyolcba vágni, de mégiscsak sikerült. Aztán pedig Masninak beadni volt a legegyszerűbb. Annyira picike volt az adag, hogy szerintem nem is értett, miért ez a nagy "felhajtás". :) 

Ismét egy hosszabb hétvége előtti péntek. Azaz csütörtök, csak az érzés pénteki! :) A legfontosabb az volt ma, hogy hazajöjjek és a manókkal legyek. Nagyon hiányoztak ma egész nap. Talán azért, mert sokat beszéltünk róluk.
Telefonáltam ma Anna nénivel és konkretizáltuk Masni kezelését, legalábbis az első lépést. Rendeltem egy nagy kiszerelésű rovarölő szert, amivel majd igyekszünk poratka mentesíteni az otthonunkat. Aztán meg választottunk egyet az egyik humán antihisztaminból és holnaptól majd azt kapja Masni manó igen pici dózisban. 4 gyógyszer közül választottunk, egyáltalán nem biztos, hogy bármelyik beválik, egy próbát azonban mindenképpen megér, mert annyira nem drága. Ám kb. 5 kutyából 1-nél bizonyul hatásosnak a humán antihisztaminnel való kezelés. Na majd meglátjuk. Most kb. 2 hétig ezt kapja Masnika, aztán ha semmi változás, átállunk egy másik szerre...

Többiekkel nincsen semmi különös. Max. annyi, hogy a macsik még mindig nagyon éhesek! Ábel nagyon sokat nyávizik és egyértelműsíthető, hogy éhes, pedig nem kapnak kevesebbet, mint eddig. Ezért most minden este kapnak egy egész tálka tejet, ami reggelre szépen, lassan el is fogy. :)

Hát ennyi...

Ünnepnap volt a mai. Dátum szerint mindenképpen... Köszönöm mindenkinek, aki felköszöntött és aki csak próbált. Értem ezt a nem fogadott telefonokra. Elég kapkodós, rohangálósra sikeredett a mai, sajnos volt pár nem fogadott hívásom. :( 

Reggel időben keltünk. Édes párom volt az első, aki Boldog névnapot kívánt. Bár az is igaz, hogy előtte Vilmos harapdálta a kezemet, lehet, hogy ugyanezt akarta mondani? :D Érdekes volt tőle, ugyanis ilyet még sohasem tett. Biztos állati éhes volt már kora hajnalban 6-kor. :D
Indulás után még beszaladtunk a helyi kis boltba, majd a postára. Most kaptuk vissza az ELMŰ-től a tavalyi évi túlfizetésünket. Kemény 658,- forintot! Azért jól kiszámoltuk az átalányt, nem? :) 
Ma is kicsit késve értem a melóba, de kárpótoltam a kollégákat a tegnap bemutatott sütivel, egy kis rágcsával és üdítőkkel. Nem is haragudtak. Dicsérték a sütit és mind egy szálig be is nyomták! Örülök, hogy ennyire ízlett. Tényleg egyszerű süti és gyorsan megvan. Én innen is köszönöm Nekik az ajándékot, amivel megleptek ma. :) 

Meló után pedig rohantam az állatorvoshoz. Eredetileg úgy volt, hogy Peti is jön és Masnit is visszük, de sajnos úgy alakult, hogy Peti nem tudott időben elszabadulni. Egyedül pedig nem akartam hazajönni Masniért, majd azonnal el is tűnni vele... Az meg, hogy Sütit is vigyem... Kizárt! Ezért aztán egyedül mentem. Majdnem 1 órán keresztül bent voltam a rendelőben, beszélgettünk Anna nénivel Masniról és a lehetőségekről. A kezembe is kaptam a leletet, aztán jól kielemeztük. Most nem írnám le az összes lehetséges "megoldást", legyen elég annyi, hogy nem könnyű a döntés és még most is maradtak számomra nyitott kérdések. A hipoallergén táp marad, aztán megfontoljuk a gyógyszert, esetleg egy nagyon drasztikus, nagyon drága és nagyon hosszan tartó, de egyetlenegy lehetőségként gyógyulást hozó kezelést és döntünk. Szóba jött még a ház állandó élősködő mentesítése spray-vel, na meg a régi és nagyon poros szőnyegeink PVC-re cserélése.

Az orvos után még mindig nem jöttünk haza. Mivel Peti már elindult a munkából, találkoztunk a helyi bevásárló centrumban és vettünk ezt-azt, köztük fini, ünnepléses vacsorát. Na és ezután már tényleg hazajöttünk.
Nem sok idő maradt a manókra. Gyors etetés, takarítás, még etetés és kertezés, majd mehettek is a helyükre aludni. Sajnálom Őket, mert holnap megint korán megyünk el reggel... Viszont utána jön a hosszú hétvége, talán kárpótolva lesznek! :) 

Asszem ma folytattuk a tegnapi napot. Vagy ez így hülyeség? :) Mindenesetre a kapkodás és a mászkálás terén így éreztem.
Reggel korán keltünk, mert Peti kezelésre ment az SZTK-ba, amíg Én a kocsiban vártam. Úgy emlékszem, még el is aludtam... :) Aztán együtt mentünk a gumishoz. Nagyon rendesek voltak, már csak azért is, mert időpont nélkül "estünk" be. Leszedték az összes nyári gumit és kicserélték télire. Az ominózus jobb hátsó kerékben meg hogy-hogy nem egy szög volt! Illetve még mindig ott van, mert azt mondták a fiúk, inkább tavasszal foltozzák majd meg, mert most sok a munka. Eszméletlen, hogy pont ugyanaz a gumi kapott megint szöget, amelyik májusban is. Érdekes... Megkérdeztem, hogy nem baj-e ez, hogy elég közel lesz 2 folt is a keréken, de azt mondták, minden rendben lesz, egyáltalán nem befolyásolja a "működésben". Viszont elmondásuk szerint a téli gumiknak ez lesz a legutolsó szezonjuk. Jövőre újakat kell majd vennünk! Remek...

Már téli gumikkal gördültünk ki a műhelyből, majd miután Petit kitettem egy buszmegállóban, hazajöttem. Egyrészt hazahoztam a gumikat, mert nem akartuk egész napra a kocsiban hagyni. Ja, merthogy a csomagtartóba nem férnek be, a hátsó ülésen meg nagyon szem előtt lennének. Szóval hazajöttem. Kicsit körbenéztem a kertben, eltakarítottam a kutyik által elhelyezett "ajándékokat", majd késve ugyan, de dolgozni mentem.
A melóban nem volt semmi extra, dolgoztam, beszélgettünk, ilyenek...
Délután pedig siettünk haza, ugyanis nekiálltam sütni. Nem vallom magam egy sütő fenoménnak, de Peti szerint ez most egész finomra sikerült. Kókuszkockát csináltam holnapra a kollégáimnak. :) 

Elég sokan sündörögtek körülöttem a konyhában. Cicukat le tudtam szerelni egy kis tejcsivel és kajcsival. Hamar megtelik a pocakjuk és elmennek pihengélni. Ám a kutyik majdnem végig a lábam alatt voltak és nagyon figyelték a kezemet. Na meg az esetlegesen lehulló finom morzsákat. :D Nem nagyon volt ilyen...

Ez a nap... Érdekes volt!
Először is kigurultunk a garázsból, elindultunk, majd még jó, hogy Peti hallotta a furcsa "zajt" hátulról. Kb. 100 métert mehettünk teljesen leeresztett jobb hátsó gumival. Őrület! Mondjuk az is, hogy nem vettem észre, mikor beültünk az autóba, pedig mindig megnézem a kerekeket. Tanulság! 
Nosza, nekiálltunk felfújni. Illetve Peti a lábpumpával. Na csak annyira, hogy az utca végében lévő benzinkútig el tudjunk gurulni. Ott aztán fújtunk bele még, plusz a többi kerékbe is. így mentünk be egészen a Kökiig, bár közben egyszer kinéztem egy piros lámpánál, de akkor minden rendben volt. A melóban pedig telefonáltam a gumisnak, hogy időpontot kérjek egy téligumi cserével egybekötött "vizsgálatra". Sajnos holnapra már telve vannak, de addig erősködtem, meg elmondtam a sztorit, hogy csak várnak minket holnap. Lehet, hogy majd várni kell egy kicsit, de be tudnak majd suvasztani. Aztán már megelégedtem volna egy jobb hátsó gumi átvizsgálással, de a férfi hang a telefonban azt mondta, akkor már csak vigyem el azokat a téli gumikat is. :) Megjegyezném amúgy, hogy ez az a gumi, amelyiket májusban foltoztak, mert beleállt egy szög. :( Hogy van-e összefüggés, nem tudom, de... jobb ha még a hétvége előtt kiderül, akkor ugyanis sokat megyünk majd a kisautóval.  

Hát így indult a nap. Aztán ebédidőben kiszaladtam a postára. Gondoltam, majd mikor indulok, veszek ki pénzt az automatából. És elindultam... és odaértem... és beálltam a sorba... És nem volt nálam elég pénz. :( Ugyanis az automatát úgy ahogy van, elfelejtettem. Sebaj, a legnagyobb csekket kivettem és csak a többit fizettem be. Hogy egy minit tetézzem az őrületemet, még visszafelé is elsétáltam az automata mellett... Pedig kellett pénz estére, ugyanis fogorvoshoz mentünk. Na meg holnap téli gumi csere! 
Eközben persze elfelejtettem bélyeget vinni Ági kolléganőmnek. Elnézést érte! 

Volt ám még egy "lukas agy" kategória, ugyanis itthon hagytam a bon-bont, amit a kedves fogorvosunknak vettem. Hogy miért az most mindegy, a lényeg, hogy nagyon meg vagyunk vele elégedve, mindig kedves és nyáron azt hiszem háromszor rakattam át az időpontomat, majd csak beestem, de késtem 2 órát... Hát ezért. Nagyon örült is neki!
Na de amiért elkezdtem ezt is írni, hogy mivel otthon maradt, megint leszaladtam a boltba, venni egy újat. A biztonsági őr már tolvajnak nézett, annyit válogattam. Nem akartam se túl nagyot, se túl fellengzőset, de azért rosszat sem, ám túl drágát sem. Végül csak sikerült, csak most Fruzsinak felejtettem el rágót venni. :( Bocsi, bocsi!! Ez tényleg egy őrült nap volt! 

Estére aztán csak rendeződött a helyzet. Sikerrel odaértem a fogorvoshoz, bár a busszal is volt egy kis "afférom". Azt ugyanis átszervezték vagy mi, de más útvonalon jár, mint a nyáron, mikor utoljára voltam. Gyorsan megkérdeztem egy másik utast, aki felvilágosított, hogy merre is járunk. Megnyugodtam, hogy nem Én szálltam másik járatra. :) 

A fogorvosnál pedig nem volt semmi izgi. Csak a szokásos ellenőrzésre mentünk. Petinek semmit, nekem pedig csak egy kis alsó fogkő leszedést kellett végig feküdnöm. Hurrá! Ügyesek vagyunk! :)

Itthon pedig mindenki örömmel fogadott minket! Talán mindenki végig aludta a napot, ugyanis szépségesen tiszta maradt a ház. Sehol semmi "végtermékes ajándék"! :)

Ma egy kicsit light-osabbra vettük a figurát, de azért nem unatkoztunk... :) A délelőtt a pihenésé volt egy kis süti-csokiöntet befejezéssel egybekötve. Én még ebéd előtt kivonultam a kertbe, látván, milyen szépen süt a nap! Jól is tettem, mert délutánra csúnyán beborult. Téliesítettem a kutat, ami azt jelenti, hogy kinyomtam belőle a vizet, majd bebugyoláltam. Anno azt mondták nekünk, hogy teljesen felesleges így bebugyolálni, ha kinyomom a vizet, úgysem fog elfagyni. Ám az Én Nagymamám mindig így csinálta, ezért Én is így teszek! :) Ha felesleges, akkor is...
Aztán nekiálltam a sarokban lévő, asszem utolsó adag sárga virágnak lekaszabolni. "Sajnos" így láthatóvá vált a gáz csonk vagy mi a fene, de télire nem számít. Azt nem kell bebugyolálni? Az tuti nem tud elfagyni? Na nem jött rám a bebugyolálási mánia, csak kérdem. :)

Ebéd után átugrottam Szüleimhez egy röpke órára. Kicsit dumcsiztunk, de jöttem is haza, mert várt pár munkaféle. Konkrétan behordtam a pozsgásakat a növénykés szobába. Egész héten azon vaciláltam, hogy hozzam vagy hagyjam még kint legalább egy hetet? Merthogy most melegedést ígérnek és akkor felesleges. Aztán úgy döntöttem, hogy mivel Én fázom a teraszon, biztos a növények is. :D És behoztam! Egyetlen növényt hagytam csak elől, macska közelben. Az Aloe Verát. Ezt rágcsálhatják nyugodtan a manók, ettől nem fognak öklendezni, mint a diffenbachiától...
Peti eközben még ásott egy kicsit a szőlő alatt, bár elmondása szerint már így is volt elég izomláza. Levezetésnek pedig darabolt egy kis tegnapról maradt dáliát azt hiszem. Ezzel pedig már megtelt a komposztunk. Még egy utolsó vasvillázás és komposztálódhat tavaszig! :) 

Ezek után már csak bent pihegtünk. Be is ültünk a kádba felmelegedni. :) 
A benti takarítás meg tolódott a jövő hétre. :( 

Állatka pindurkáinkról ma is csak a szokásosat tudom írni. Kutyókák kint élvezkedtek, cicukák pedig bent tobzódtak. Délután megerősítettük egy kicsit a cicamínót, mert az egyiknek a legfelső emelete kissé megdőlt a nagy súlyok alatt... :D Sokáig tanakodtunk, hogyan csináljuk, mert nem akartunk a falba szöget verni, stb, stb... Végül lehet, hogy ideiglenesen, de madzaggal kötöttük fel, azaz hozzá a másikhoz. :) Kicsit bajos volt a kötözés, van is pár karmolás a kezemen. Cicuk annyira élvezték a himbálózó madzag végeket, hogy kieresztett mancsokkal pofozták, de rettenetesen! :D

Maratoni mennyiségű képet válogattam mára. Volt is miből. :) 
Nagyon sokat dolgoztunk a kertben, főleg Peti. Én ingáztam a konyha és a kert között. Főztem, sütöttem, de igyekeztem kint is rendet tenni. A benti takarítás pedig elmaradt. :( Talán majd holnap...
Szóval sorrendben: Peti a veteményesnek esett neki. Kiszedte a még bent lévő paradicsomokat, paprikákat. Mindent felaprított és behordta a komposztba. Aztán nekiállt az egész veteményest felásni. Állati nagy munka volt szerintem, így egy napra, de Ő ügyes! :) Na meg ha fáradt volt, leült egy kicsit vagdosni, darabolni... Jó pihenés... :) 
Én ugye ebédet csináltam meg egy kis sütikét, közben pedig kiszedtem az angyaltrombitát és a dáliát, feltekertem a slagokat és behordtam a garázsba a szivattyúval együtt. Aztán még megmostam a felszedett répát, ami most még a kamrában pihen. Na azt is holnapi munka lesz felkaszabolni és mélyhűtőzni...

Ez így talán nem tűnik soknak, de Én érzem a fáradtságot. Mit érezhet akkor Peti...? Valamennyire sejtem, abból ahogy elaludt a kutyákkal a kanapén. :) 

Nem is locsogok tovább, mert kár lenne.

Kicsit átlagos péntek, tele rohangálással és autózással, na meg bevásárlással volt a mai. Először reggel, amikor korán keltünk, hogy időben beérjünk... Aztán mikor pár elfelejtett cuccért siettünk "vissza". Majd este, mikor munka után Peti túlórázni kényszerült. Én hazajöttem és a szokásos késő esti bevásárlásomat előrébb hoztam. Mert gondoltam, mire ott végzek, Ő hazaér a buszal és nem zaklatjuk nagyon a kutyákat, mert együtt jöhetünk haza. De sajnos nem így lett, ezért hazajöttem, nekiálltam a teendőknek, mikor indulhattam is vissza Petiért a buszhoz. Ez most nem jött ki valami jól időben, de... Van ilyen. "Bepakoltam" hát a kutyikat is a kocsiba és együtt vártuk Apa-gazdit a megállóban. Utána pedig már végre nem kellett kapkodni. Kutyók is megkaphatták a vacsijukat, Mi is nekiálltunk ugyanennek és szent lett a béke! :) 

Cicókáink nagyon jól vannak! Minden nap játszanak, futkároznak és kergetőznek. Öröm rájuk nézni!!! :)  Boldog életük van itt bent.

Ezen a héten megint láttunk 2 elütött cicust az utcánkban. :( Ezt csak azért írom, mert olyan Isten nincs a földön, hogy az Én cica manókáimat valaha is kiengedjem a házból. Minden egyes szegény, szerencsétlenül járt macsek "megerősít" ebben. Bárki bármit is mond, ebből nem engedek!

Ma megtudtuk, mire is allergiás Masnika. Anna néni délután telefonált és sajnos nem szolgált jó hírekkel. :( Amitől a legjobban tartottam, az bejött. Sajnos Masni nagyon erősen a házi poratkára allergiás. Jóval a határérték feletti lett az eredmény. Asszem majdnem a nyolcszorosa! :( Az érték fölött még két dolog volt: a liszt és a korpa, de ezek nem jelentősek. És éppen hogy érték alatt volt még a bolhanyál és a lándzsás útifű asszem. Doki nénink szerint, ha csak ezek lennének, akkor elő sem jön Masnika allergiája.
A hipoallergén táp marad, hiszen ha nem is allergiás a csirkére, ez a táp mégis tartalmaz bőrnyugtatő és viszketést gátló adalékokat. Anna néni szerint nagyon sok lehetőségünk van. Némelyik hatásosabb, némelyik nem annyira... Némelyik baromi drága, némelyik nem annyira. Ezek között néhol még összefüggés sincsen, de hogy pont Masninak melyik lesz a hatásos, azt előre megmondani nem lehet. :( Majd a jövő héten elmegyünk hozzá személyesen, addigra Ő összeírja nekünk az összes tudnivalót és megkonzultáljuk a dolgot. Alszunk rá egyet-kettőt és döntünk. Részemről szeretnék mindent megadni a pici kuttynak és enyhíteni "fájdalmait", viszketését, mert nagyon rossz nézni a mini rózsaszín lábacskákat és elgondolni, mit is érezhet.
Van egy másik problémám is ezzel kapcsolatban, hogy nyalja a szőnyeget. Fogalmam sincs miért csinálja. Ha rászólunk abbahagyja, de... Minden nap, minden este elkezdni. A szőnyeg meg persze poros, tele van poratkával... Itt nálunk minden régi, használt. Alul még beton van, hiszen nincsen kész a ház és ahogy állunk jó sokáig nem is lesz... Aztán utánaolvastam egy kicsit a dolgoknak és még ha nyernénk is a lottón és mindent lecserélnénk, akkor sem tudnánk teljes mértékben kiírtani a poratkát. :( Ez megint nem "vigasztal", de jövő héten majd okosabbak leszünk! 

Ezen kívül semmi különös nem történt. Max. annyi, hogy itthon "átrendeztem" az asztalomat. Konkrétan a monitoromat raktam egy emelettel lejjebb, mert már fájt a nyakam a magasba tekintgetéstől. Volt ugyanis alatta egy ilyen emelő vagy mi...
Macsiknak nagyon tetszett az egész! Azonnal alá bújtak, nézegették... Mintha eddig nem ezen járkáltak volna minden este! :D

A mai nap címszavakban: Korán kelés, készülődés, kapkodás... Autózás, dugó. Viharos szél, eső, még hidegebb időjárás. Átfagyva a melóban, dolgozás, beszélgetés, jó kedv.
Délután haza, újabb átfagyás a parkolóig. Esőben, sötétben hazavezetés, majd kutyók, cicók etetés, takarítás... Játék és fényképek. Most meg pulcsiban netezés.

Ugyan ment ma itthon a fűtés és hideg sincs a házban, Én mégis fázom. Talán csak az agyam "mondatja" velem, de még a mamuszban is átfagyottnak érzem a lábam. Mondjuk a fejem is fájt, szal lehet, hogy a front a ludas a dologban. :( 

Kutyók Apa-gazdival pihennek a kanapén. Ma délután felszántották a leendő sziklakertet. Valamit nagyon éreznek ott, mert már reggel is arrafelé tobzódtak. Remélem nem egér! 
Cica manók meg mintha egyre éhesebbek lennének, állandóan még-még kajcsiért nyafognak. Rendben van, hogy jön a tél és ilyenkor a cicák általában magukra szednek egy kis hájat, na de Ők benti macsik... Vagy Ők is érzik a hideget, mint Én? :) 

Az előbb megkérdeztem Petit, hogy miről írjak ma? A fűtésről, a szélről, a hidegről vagy netán a télikabátról? Merthogy ezek mind-mind mai témák...!

Először is reggelre nem kapcsolt ugyan be a fűtés, de annyira lehűlt a ház, hogy ma délelőtt igen. Legalább a manók nem fáztak itthon. :D Meg mi sem, mikor hazajöttünk. Néhol még érezni lehetett a padló melegségét és a radiátorok is egyértelműen működtek ma.
Aztán mi volt még? Ja...! Az orkán erejű szél!!! Már reggel, mikor kimentem a teraszra kutya manókat etetni, asszem szétfagyva jöttem vissza és szóltam Petinek, hogy itt a tél! Kb. 2 percet voltam kint, de a baromi hideg, északi szél annyira lehűtött, hogy azonnal be kellett állnom a forró zuhany alá. :) Peti el is döntötte hát, hogy nem röstelli ma felvenni a pufi télikabátját. Teljesen igaza volt! Azért elég vicces, hogy múlt hét szerdán írtam, mennyire melege volt a kertben napozva és jól esett bejönnie a hűvös házba... :D Ma meg már pufi dzsekiben ment melóba!

A munkában nem volt semmi különös. Dolgoztunk, nevetgéltünk, dolgoztunk, beszélgettünk, ilyesmi... :) Végre nyilvánvalóvá vált, hogy csütörtöktől bővül a csapatunk. Még februárban ment el az egyik kolléganőnk szülni, majd babázni. Már voltak is bent a picivel és bizony csodálkozott is, hogy még nem ül senki a helyén. Ez változik most majd meg! Szuper! :) 

Tegnap a divatról beszélgettünk a barátnőimmel. Illetve Ők beszélgettek, Én nem nagyon tudtam hozzászólni a témához. Szóba kerültek nagy márkák, cipők, bundák, stb... Aztán mondtam nekik, hogy nálam a kényelem a fontos, és vettem is magamnak 3 zoknit, ami finom puha, meleg és hosszú, azaz feljön a térdemig. Ezzel a beszólásommal nagy "sikert" arattam, legalábbis könnyesen kezdtek nevetni a dolgon. :D Csak azért írtam le ezt ennyire részletesen, mert hozzátartozik a témához, hogy ma pedig Petinek vettem 5db zoknit. Finomak, puhák és melegek! :) 
De nem is ez a teljes lényeg, hanem, hogy valamilyen úton-módon most este Süti szájából szedtük ki az egyiket. Édesem, gondolta neki hoztuk. :) Vagy az is lehet, hogy csak segíteni akart Apa-gazdinak kicsomagolni őket. Mindenesetre a papírt lerágta az egyikről, ránézésre más "baj" nem történt!

Nem a mai volt az első alkalom, hogy sötétben keltünk, majd készülődtünk... Aztán pedig sötétben jöttünk haza. :( 
Korán kellett kelni, mert Peti dokihoz ment. Sajnos megint dugóba kerültünk, és mivel éppen kiszámítva indultunk, Peti késett egy negyed órát. Azért fogadták, de... Legközelebb hamarabb kell indulnunk! Még hamarabb, pedig ma is nagyon nehezen ébredtünk. Én azonnal keltem, mikor Vilmoska szólt, de akkor már jócskán, fél órával túl aludtuk az ébredést. Lehet, hogy vissza kell térnünk az ébresztőórára, pedig azt nagyon utálom. Megpróbálok inkább Vilivel beszélni, hogy hamarabb jöjjön puhulni. :) Meglátjuk, mi sül ki belőle! :D

Aztán munka, munka, kis vásárlás, munka és várakozás. Mivel Peti túlórázott, ezért Én is bent maradtam tovább a melóban. Azt hiszem, Én jöttem el legkésőbb az emeletről. Kicsit aggódtam is az itthon várakozó csipet-csapat miatt, de nem volt semmi vész. Azt a kitörő örömet látni kellett volna, ahogy Masni fel-alá rohangált és közben ugrándozott. :)
Aztán jött a döbbenet, hogy esik az eső. Mit esik? Zuhog! A vacsorát nagyon gyorsan behalámolták a teraszon a kutyák, aztán uzsgyi, be a házba. Kis játék és ténfergés után megint kimentek volna. Ám mikor kinyílt az ajtó és megint szembesültek a fentről lezúduló csapadékkal, ki sem mentek, vagy csak 2 lépést, aztán vissza. Ám az esti lefekvés előtt mindenképp kell dolgokat végezni a kertben, így azt nagy nehezen, de annál gyorsabban csak megtették. Aztán pedig jöttek és boldogan tartották magukat, míg megtörölgettem Őket. :) 

Most pedig már mindenki szunyókál. Én meg itt fázom a gép előtt... :( Asszem ma éjjel bekapcsol majd a fűtés. Idén ősszel először (magától).

Csak kimentünk végül ma is a kertbe! :)
A reggel ugyan nagyon borongósan indult. :( Esett! Olyan zimankós, hűvös, vasárnapi visszavackolós időjárás volt a mai. Mármint a délelőtt. Reggeli után nem is haboztam és bevonultam a hálóba. Persze, hogy a kutyák társaságában. :) Mellettem puhultak, melegítettek, nagyon jó érzés volt hallani a szuszogásukat. Aztán ébredni már nem volt ekkora "élvezet". Valahogy a délelőtti visszaalvásaim alkalmával mindig valamilyen zagyvaságot vagy rémeseket álmodok. A maira már konkrétan nem is emlékszem, csak az érzésre. :( Hogy mi lehet ennek az oka...? Fogalmam sincs! 
Na mindegy is. Dél körül már nem is esett az eső. Hurrá, hurrá! Kimentem fotózni, hogy mit is akartam ma levagdosni, amit nem fogok tudni, mert minden állati vizes. És láss csodát! Kb. 2 óra múlva tisztára kiderült az ég! Még a nap is kisütött, ezért persze Mi sem kuksoltunk tovább a házban. :) 
Én levagdostam és feldaraboltam egy csomó elvirágzott növénykét, közben pedig arra a következtetésre jutottam, hogy fel kell ásnom a virágoskertet. Talán majd a jövő hét végén, mert ma nagyon sáros volt. Aztán még felszedtem az amaríliszt és az egyik dáliát. A másikat nem volt szívem, még mindig tele van virággal. Hihetetlen, mekkora bokor lett! Fagyok még csak nem lesznek...!

Peti pedig tormázott. A tegnap leszedett gyökereket pucolta a napágyakon. Elég macerás egy feladat, de nagyon ügyesen megbirkózott vele. Aztán mikor a reszelésre került a sor, bejött a házba, mert lehűlt a levegő. Na de pont ez az a mozzanat, amit jobb szabadban csinálni. Az egy dolog, hogy Peti prüszkölt és könnyezett, de még a macsik is állatira megzavarodtak. Leginkább Vilmos nyávizott, láthatóan nem díjazta a csípős, erős torma illatot. Ezért pedig Peti "kiszorult" a teraszra, ahol pulcsiban fejezte be a reszelést és befőttes üvegbe tuszkolást. Illetve nem is fejezte be, mert maradt még gyökér, ám kicsit elege lett! Nem csodálom... :) 

Hát ennyi, azt hiszem. Manócskákról majd a képek mesélnek. :)

Több tervünk is volt mára, de a lényeg, hogy mind a kertben! :) Először is itt volt a fűnyírás. Nagyon örültünk a mai szép, napos időnek, mert kicsit féltünk az egész héten keresztül beharangozott országos esőtől. Persze mára még csak zivatarokat mondott, de az ugyanúgy keresztül húzhatta volna a dolgokat. Na szóval, Peti délelőtt füvet nyírt, Én főztem, mostam, teregettem és közben csak kijárkáltam a kertbe. Egyrészt fotózni, másrészt krizantémot kötözni, stb, stb...
Ebéd után aztán felkerekedtünk, hogy vegyünk egy új cseresznyefát. Igaz, hogy a telefonban azt mondták, csak konténeres van... Gondoltuk, az is jó lesz. Drágább ugyan, de az elkövetkező hétvégéink olyan zsufisak már. A kertészetben aztán sok kis fura alakú fa tárult elénk. Szegények nem voltak meggyőzőek, ezért ma mégsem vettünk fát. Ám hogy ne jöjjünk haza üres kézzel, csak beszereztem még egy picike krizantémot. :) Ezt aztán itthon el is ültettem.
Peti pedig közben szüretelt, azaz leszedte az összes szőlőt! Igaz, talán nem érett még meg teljesen, ám jön a nagyon hideg és akkor már megfázna vagy mi...
Szüret előtt még tormát ritkított Peti. Konkrétan megpróbálta az összeset kiásni, de a torma ugye nagy túlélő! :D Amúgy is beszakadt pár helyen a gyökere, de szerintem ez az a növény, amit nem lehet olyan gondosan kiszedni, hogy végképp eltűnjön. Nincs is vele semmi baj, csak ne terjedne ennyire... A pucolás és a lereszelés majd holnapi nóta lesz.
Ezeken kívül is terveztem még dolgokat, de sajnos nem jutott rá idő. Mondjuk nem is kapkodtam, ám tartok tőle, hogy holnapra tényleg ideér az az eső és nem tudom majd felszedni az amaríliszt, a dáliát és nem tudom majd levagdosni az elszáradt növénykéket. Na majd meglátjuk...!

Késő délután átlátogattunk Szüleimhez. Vittük a kutyókat is, akik mindig nagyon élvezik az ottlétet. Süti megállás nélkül rohangált és közben ugatott, vakkantott. Feltehetőleg az ottani macskákat érezte és úgy gondolta, ezt jeleznie kell! :) Masni pedig megtalálta az ottani teniszlabdák egyikét és követelte, hogy dobáljuk. Aztán mikor elraktuk a labdát, valahonnan előszedett egy másikat és kezdődött az egész előröl. :D 
Szüleimmel pedig nagyot beszélgettünk, közben a fiúk söröztek és pár falat csoki is lecsúszott. :) Nagyobbik keresztlányommal is találkoztunk, ám a kemény gimnázium bizony kemény, tanulós hétvégéket hozott magával. De az a jó, hogy Réka élvezi a tanulást! Míg ott voltunk, gyűrte a matek példákat, csak 2 óra elteltével dumcsizunk egy kicsit.

Este itthon pedig mindenki eldőlt. Kutyók a fotelban, Peti a kádban, Én pedig mindjárt itt a gép előtt. :D

Macsik? Érdekesek voltak ma. Először is azt vettem észre, hogy Zeusz és Vilmos "harcoltak". Gondoltam, Zeusz megint fitogtatja az erejét. :) Aztán pár pillanat múlva látom, hogy Vilmos konkrétan beleharapott Ábel hátsójába. Na nem úgy konkrétan, de tényleg piszkálta. Szóval nem is Zeusz fitogtat, hanem Vili??? Mindenesetre kb. 5 perc múlva békés egyetértésben készültek pihengélni mindannyian.
Loli pedig szintén furcsa volt ma. Egész nap az asztalom mögött kuksolt és szerintem aluszkált. Mikor szóltam neki, csak gürrögött, jelezvén: "Itt vagyok", majd kikukucskált, de hamar újból elhelyezkedett... Rejtőzködésről azért szó sincs, a kaja hangjára azonnal előpattant! :) 

Azt a mindenit, de elment az idő! :D Konkrétan belemerültem egy számítógépes on-line játékba... Egész jó, bár egy idő után uncsi.
Na mindegy... A mai nap? Megint csak semmi extra, illetve semmi "publikus". Volt megint egy kis tájékozódás, majd egy egész más ügyben telefon és aggódás, aztán pedig munka a melóban. Este pedig kicsit tovább maradtunk. Peti orvoshoz ment, Én pedig elé az autóval. :) Eme kis "kitérő" után később, azaz sötétben értünk haza. Gondoltam, majd mekegnek megint a kutyák, ehelyett csak felhőtlen, kitörő öröm volt a jellemző!
Aztán, hogy ne legyen olyan "uncsi" a nap, etetés és takarítás után elmentem bevásárolni. Talán írtam már egyszer, hogy rákaptam a péntek késő esti bevásárlásra. így majd nem megy el vele az egész szombat délelőtt. Lesz elég dolgunk amúgy is! :) 

Ez így elég rövidke, de ennyi tellett tőlem így éjjel derekán...

Bocsi, de ma nem vagyok a topon lelkileg. A miértje nem igazán publikus asszem... A témája az aggódás és a család, amivel talán már sokat is mondtam. :( 

A mai nap ezen kívül dolgosan telt. Igazándiból nem történt semmi különös. Este sietés haza, majd még egy kis locsolás, aztán bent a házban manókázás. Kis netezés és blogolás, aztán irány az ágy! Egyhangú, mi? De Mi így szeretjük! :D

Peti szerint talán a mai volt az idei utolsó locsolás. Lehetséges, mert elég hidegeket és sok esőt mondanak a jövő hétre. Na majd meglátjuk. Mindenesetre visszaolvasva a tavalyi bejegyzést, kiderült, hogy akkor már feltekertük a slagokat.

Ezen is túl vagyunk. Ám korán sem mondhatom, hogy pontot tehetünk az ügy végére... :( Asszem nem sokat értünk el, bár azért mégis. Érdekes módon a szembe szomszédaink  vendégei már a múlt hét óta nem parkolnak velünk szemben. Még mindig bejönnek a magánútra, de arrébb állnak meg. A másik, hogy az esővíz kivezetésre azonnal azt mondták, hogy megoldják a telkükön belül. Kiváncsi leszek ugyan rá, de úgy legyen... Szóval ha összegezni szeretném, akkor van/lesz változás. :)
Ám a magánút ügyében, úgy mint tulajdonlás és használat és szorgalmi utak kijelölése nem látok reális változást. :( Direkt írom már úgy, hogy magánút. A tárgyalást végző ügyintéző felvilágosított minket, hogy ez nem utca, hanem nagyon is magántulajdon!!! És itt kezdődnek a gondok. Mint azt már korábban is írtuk, az utca 25%-ban a miénk és 25% a közvetlen szomszédainké. A maradék 50% pedig szétosztva az ikerházakat építő vállalkozók tulajdonában van. Ők nem adták el a mostani lakóknak, de erre nem is kötelesek és a mostani lakók sem kötelesek azt megvenni. Ám így viszont a mostani tulajok rendelkeznek az utcáról. Azaz Mi pl. simán kitilthatnánk a mostani lakókat - akik az utcában nem tulajok - az utcáról. Hazamehetnek, de csak a lábukon. Teljesen jogunk van ugyanis "lezárni" az utcát és kitenni egy táblát erre vonatkozóan. Ha a közlekedési felügyelet rábólint, akkor még egy behajtani tilos táblát is kirakhatunk és onnantól kezdve, ha valaki mégis behajt, akkor hívhatjuk a rendőrséget. Agyrém!!! Mert ezt azért mégsem szeretnénk! Bár asszem a szembe szomszédaink már mindent el tudnak rólunk képzelni. Kijelenthetem, hogy utálnak minket. Bár nem: hogy is mondták? Sajnálnak minket! Puff neki... Viszont az kiderült, hogy olvasnak is minket: Hehe! :) 
Na de visszatérve a témára: Mivel nem akarunk veszekedést, sem elzárni az utat, annyi lehetőségünk van, hogy összehívunk egy közgyűlést a mostani lakókkal és megbeszéljük a magánút használatát, amit rögzítünk is írásban, lehetőleg ügyvédi ellenjegyzéssel. Itt megint vannak fenntartásaim, mert kinek is érdeke ezt a megállapodást megkötni? Hát a magánút tulajdonosainak, azaz nekünk. A többieknek se kötelességük, se joguk, mégis használják az utat, ami nagyon kényelmes ugye... Miért akarnának bármit is? Bár ha belegondolok, nekik is érdekük lenne tisztázni a jogokat, nem? Hiszen, ha bármi történik, tiszta lenne a helyzet! Na ezért Mi  csak megpróbáljuk. Ha nem járunk sikerrel még mindig ott a behajtani tilos tábla felrakása. :( Akkor viszont már asszem mindenki utálna minket és próbáljunk csak meg békében és boldogságban élni itthon... :( Nagyon bízom benne, hogy nem ez a jövő, ám elég nehéz 8 családot egy nevezőre hozni, alapul véve az eddigi megbeszéléseinket. Eddig kétszer ültünk össze, de még egyről a kettőre sem jutottunk. Hacsak azt nem vesszük haladásnak,  hogy rájöttünk, senkinek nincsen pénze, ami miatt belátható időn belül nem hogy aszfaltozás, de még víz elvezetés sem lesz...
Hát ennyi. Majd lesz határozat 30 napon belül. Bármi lesz is benne, arról majd szintén beszámolunk...

Kicsit asszem fellélegeztem, de ezt is csak azért mert mától legalább egy hétig nem vagyok hajlandó a témával foglalkozni. Elegem van!

Ami jó volt a mai napban, hogy itthon voltunk "egész nap"! Végre tudtunk locsolni. Már délután 3-kor el kell kezdeni, olyan hamar sötétedik. Ám akkor még olyan ereje volt a napnak, hogy előkotortuk a rövidgatyókat. Peti még ki is feküdt a napra egy kicsit, aztán azt mondta, jól esett bejönni a hűvösbe! :D

Persze manócskáink is örültek nekünk. És fura, hogy épp tegnap írtam arról, mit nyújtanak, de ma megint nagyon előjött. Még hazafelé is a tárgyaláson morfondíroztam, ám mikor láttam, mennyire örülnek nekünk a manók, hozzánk bújnak és dorombolnak, most pedig a kutyák melegítik a lábamat... Azon nyomban elfelejtem minden bánatom és szorongásom! :) 

Még valami: mától lehet majd szavazni minden egyes bejegyzésre. Biztatnék is minden kedves olvasót, hogy tegyék meg! Had lássuk, mennyire tetszik vagy éppen nem tetszik az aznapi "zagyvaság"...

Talán unalmasnak tűnhet az életünk, hiszen mindig azt írom, megint egy átlagos nap. :) Valamilyen szinten így is van. Felkelünk reggel, állatkázunk, készülődünk, dolgozni megyünk, aztán sietünk haza megint állatkázni és kertezni. Bár asszem a kertezés mostantól majd a hétvégére marad, lévén már szürkül, mire hazaérünk. Ám talán emiatt is, több időnk jut a manókra.
Ma reggel érdekes módon Vilmos nem kezdett ébresztgetni. És senki sem. Inkább csaptak egy hatalmas bulit a macsik és a fejünk fölött ugráltak. A nagy ricsajra persze felébredtek a kutyók is, akik nyüszítéssel és nyekergéssel adták tudtunkra, hogy "ébresztőőő!" :) 
Igazuk volt, már jócskán elmúlt 6 óra, mégis remélem ez a reggel csak rendhagyó volt, és hamarosan visszatérünk a megszokott és eddig nagyon jól bevált, Vilmos által hozzám bújós és Ábel által dorombolós reggelekhez. :) 

És igenis, manók közt az élet vidám és boldogságos! Persze nem kicsit dolgos is, de amit ezek a kis érző lelkek tudnak nyújtani, azt nem tudom leírni. Anno mikor a Beagle-clubba írtam, hogy minden egyes csínytevésükkel is vagy utána, de mosolyt csalnak az arcomra... Azt mondták nekem, hogy várjak csak. Majd fogok Én még a plafonra mászni miattuk. Hááát, talán, nem tudom. De inkább nem! Persze többé-kevésbé szétszedték az előszobát, a macsik meg a függönyeimet szaggatták és a bútorokat tépázz(t)ák, de... Ezzel együtt nagyon jó, hogy velünk vannak! El sem tudom mondani, mennyi bú és bánat szökkent tova pillanatok alatt pontosan miattuk. Még a könnyeket is képesek egy szempillantás alatt eltüntetni az arcomról! (Biztos, mert finom sós... :D)

Kicsit érzelgős lettem ma, de tényleg olyan jó! :)

Megint nem volt valami jó napom, de már panaszkodni sem akarok. Elég annyi, hogy még most is fáj a fejem... Meló után egyedül jöttem haza, mert Peti dokihoz ment. A gyorsforgalmin belefutottam egy dugóba, aztán mikor hazaértem, etettem, takarítottam. Mikor végre lehuppantam a székbe, már telefonált is Peti, hogy indul a busz, lassan mehetek érte. Kutyók éppen hogy elkezdtek tombolni, örültek, hogy végre nincsenek egyedül. Nosza hát, "bepakoltam" Őket is a kocsiba és együtt mentünk Apa-gazdiért.
Süti kicsit furcsálja ezt a sötétben utazást. Egész végig nyüsszög és tekintget kifelé. Meg kell még szoknia a helyzetet, de remélem, majd így is lefekszik szépen a hátsó ülésre! Addig is, lesz alkalmunk gyakorolni. Tuti megyünk még majd Apa-gazdi elé...

A melóban nem volt semmi különös, hacsak nem annyi, hogy egyre jobban papírmentesítünk, ezzel is óvjuk a természetet és nem utolsó sorban spórolunk. Nem tudom ugyan, mennyire lesz érezhető a megtakarítás, mindenesetre sokkal jobban oda kell figyelni a munkára. Ma még furcsa volt nekem, hogy csak a képernyőt nézem és utána nincs mit aláírni... :) 

Engem valami nagyon elkapott... :( Tegnap este kezdődött megint. Egyre többször jártam a mellékesbe. Egyre fájdalmasabb volt. A gyomrom még most is fáj, pedig nagyon vigyáztam ma az evéssel. Csak pirítóst ettem délben, amitől úgy éreztem jobb. Aztán felbátorodtam és zsömlét uzsonnáztam. Talán azt nem kellett volna... Nagyon remélem, holnapra minden elmúlik, mert mennem kell dolgozni.

Mindenesetre igyekeztem ma sokat ténykedni. Peti hamar hazajött, ám első útja a hálóba vezetett. Jó volt a buli, de sokáig is tartott. :) Szóval aludt egy nagyot, aztán egy frissítő zuhany után csak lenyírta a füvet. Én bent takarítottam. Úgy mint porszívózás, mosogatás, mosás, vasalás, stb... Majd esti locsolás után bejöttünk a házba.
Hamar elment a nap! A kutyák is, mint két kis holdkóros mászkáltak a kertben, a cicák pedig hatalmas pihenést tartottak. Süti és Masni egész nap élvezkedett. Ébredés és a reggeli teendők után Én bújtam velük vissza az ágyba, lévén alig aludtam... Majd kb. mikor felkeltünk, hazaért Apa-gazdi, akivel szintén ágyba bújtak. :D Délután és este pedig a fotelban játszották el a "majd lefolyok a fotelról, mindjárt elalszom, olyan fáradt vagyok" jeleneteket. Aztán most, mikor a helyükre mentek aludni, mintha felébredtek volna. Na de Anya-gazdi szigorú és csöndet teremtett! :D

Az uncsi ma is folytatódott. Mondjuk kicsit azért tettem-vettem a házban és a kertben, de nem vittem túlzásba... Reggel elmentem fodrászhoz, végre megszabadultam a "lobonc" hajamtól! :) Aztán mire hazaértem, Peti már elment. :( Céges hétvégére utazott, szóval már megint egyedül vagyok a manókkal. Lehet, hogy hülyeség, de szerintem a kutyiknak is nagyon hiányzik Apa-gazdi. Egész nap olyan szomorkásak voltak, csak feküdtek egyik fotelból a másikba. Mikor kimentünk a kertbe, akkor is csak úgy lassan mászkáltak. Semmi ugrándozás, kergetőzés... Vagy lehet, hogy csak fáradtak? Hiszen egész héten itthon voltam velük és nem ehhez vannak hozzászokva. Majd meglátjuk holnap, mindenesetre az is furcsa, hogy maguktól mentek a helyükre aludni! Aztán mikor szokásosan kimentünk a kertbe az esti pisire, csak álltak a teraszon és már jöttek volna be azonnal. Ki érti ezt? Remélem, holnapra rendeződik a helyzet. Pihennek a manók és Apa-gazdi is hazajön! (Remélem hamar, mert le kell nyírni a füvet. És ha későn jön, akkor megint rám hárul e nemes feladat...)

A benti takarítás annyira nem érdekes... A kintiről is csak annyit, hogy nagyon közeleg az ősz. Talán már itt is van. A házban még mindig 23,5 fok van, de kint egyre hidegebb.
Ma locsolásnál sikeresen feldöntöttem a tegnap ideiglenes helyére költöztetett kaspót, ezért ma megint átraktam máshova. Előtte pedig levagdostam az elvirágzott és félig elszáradt sárga virágokat két helyen is. Egyre kopárabb lesz minden. Kicsit visszanéztem a tavalyi képeket és meg kell mondjam: nagyon nem várom a telet! Szép a hó, nem mondom, de... Inkább a virágos kert a szívem csücske. :)

A sors fintora: tegnap azt írtam, javulok. Erre ma megint fáj a torkom, de piszkosul. :( 
A napom olyan szokásos, pihenős, uncsi volt. Délelőtt visszafeküdtem a manókkal aludni. Nagyon jót aludtam... 11-kor arra ébredtem, hogy "Jesszusom, elaludtunk! Peti meg nem ment munkába...". De persze ez nem így volt! Hamar rájöttem, hol vagyok. Kimentem a mosdóba és mikor visszaértem, a három kis hálótársam csak rám nézett, ugyanabban a pozitúrában és várták, hogy bújjak vissza. Ők is élvezik ezeket az alvásokat! :) 

Aztán csak folytatódott az átlag betegállományos nap. Délután kimentem locsolni, mert ugye a tegnapi hatalmas eső minket remekül elkerült. És mivel holnapra sem várható semmi csapadék, ma igyekeztem jó alaposan átáztatni a talajt.

Este pedig vártuk haza Apa-gazdit. Várhattuk is, mert sokára ért haza. Megint túlórázott egy sort, aztán mikor hazaért, csak arra volt ideje, hogy vacsizzon, kicsit gépezzen és bedőljön az ágyba.

Közben pedig Süti hányt egy nagyot. :( Tényleg nagyot... Nagyon remélem, hogy csak a gyomrát ülte meg az a sok-sok minden, amit összerágcsál és nincsen komolyabb baj. Az eset után láthatóan elégedetten rohangált a kertben, szóval reménykedem...!

Végre valami féle javulást vélek felfedezni magamon. Hurrá! Már rám fért, mert pl. tegnap este annyira fájt az orrom, hogy azt hittem meghalok. Najó, annyira nem, de téyleg elég gáz volt! Csak kentem, kenegettem, de érdekes módon mindig akkor kell újra kifújni, mikor frissen bekeni az ember. :( Aztán az éjjel történhetett valami, mert ma már enyhültek a tünetek... A torkomat még mindig érzem, de tompábban és az orrom is pihenhet néha. :) 

Délelőtt volt egy kis elintézni valóm, aztán bevásároltam és postán is voltam. Majd picit kerteztem itthon, ebéd után pedig aludtunk. Süti megint hozzám bújva melegített. :)

Este pedig látogatóba mentünk Szüleimhez. Már úgy mentem Petiért a buszhoz, hogy vittem a kutyikat is és egyenesen Szüleimhez mentünk. Élménybeszámolót hallgattunk a nyaralásukról, végig néztük az összes fényképet és persze közben az onnan hozott rumot iszogatták a fiúk! :) Csodálatos helyen nyaraltak!!! Ez tényleg felejthetetlen élmény volt! 

Eljött az "enyhe" pulcsis időszak. Ma, mikor kimentem a kutyákkal a kertbe, már igencsak fel kellett öltöznöm! Asszem délelőtt ugyan sütött egy kicsit a nap, de délutánra totálisan beborult és csak a sötétség maradt. Na meg a szél... Brrr! 

Már a reggelem sem indult valami fényesen, egy elég sokszor a toalettre mászkálós éjszaka után. Bízom benne, hogy csak elcsaptam a gyomromat és nem vándoroltak oda is a bacik... Minden esetre ma elég kíméletes voltam magamhoz e téren. Vissza is bújtam az ágyba, amint Peti elment dolgozni. Mire végre elaludtam, csöngettek. El nem tudtam képzelni, ki lehet... Elég bosszúsan nyitottam ajtót, mire egy postás állt a kapuban, hogy csomagot hozott a szomszédnak. Nem igazán értettem, hogy akkor miért engem zaklat!!! Mondta, hogy csengetett, de nem jöttek ki, még dudált is, bla, bla, bla... Én meg mondtam, hogy beteg vagyok és épp elaludtam. Talán Én vagyok antiszoci, de megmondtam a magamét. Megkérdeztem ugyanis, hogy ilyenkor nem cetlit szoktak hagyni a postaládában, amivel majd a postán át lehet venni a csomagot? Ugyanez volt tegnap is, mire átvettem helyettük a levelet, csak kijöttek ők is... Áááááá!!!! Pláne most vegyem át Én, mikor amúgy sincs sok kedvem egyik szomszéddal sem beszélgetni. Igenis becsaptak minket, amikor mindenki hőbörgött és biztatott minket, hogy kell csinálni valamit az utca kérdéssel. Aztán még ma is Peti ment be az Önkormányzatba megkérdezni, hogy mi van akkor, ha az utolsó tanú sem akar eljönni...??? Na de mindegy...
Visszaaludni már nem tudtam. :( Helyette kóvályogtam egy kicsit, tüsszögtem, orrot fújtam és filmet néztem. Majd ebéd után csak visszafeküdtem megint. Hála az égnek ekkor már pihenni is tudtam! Süti úgy felmelegítette az ágyat és a hátamat, hogy izzadva ébredtem! :) Rövid kerti séta után már Peti is hazaért. Nagyon édes volt, mert leste minden gondolatomat és a kedvemben akart járni. Én pedig olyan negatív és visszautasító voltam. Semmihez nem volt kedvem. Bosszant, hogy nem nagyon javulok, feszült vagyok a jövő heti tárgyalástól és úgy egyáltalán: semmi sem jó! :( 

De túl leszek rajta, érzem. Ez most a betegség miatt van. Kicsit nyűgös vagyok, de bízom benne, hogy hamar elmúlik majd! 

Addig is: Bocsi a mai negatív bejegyzés miatt...

Javulgatok? A fenét! :( Ma ugyan aludtunk egy hatalmasat a manókkal. Süti tündér módon lapult a hátamhoz, amivel irtóra melegített. Nagyon jól esett! :) A torkom még csak-csak, de az orr fújásom erősödött. :( Hiába kenegetem szinte óránként, nagyon piros...És fáj...

Nem is csináltam ma semmit. Még a kertben sem tudtam ücsörögni, mert ha ki is sütött a nap egy kicsit, de a szél is nekikezdett. És hideg is lett. Szóval pár fotó kattintgatás után bejöttem. Kutyókák azért ez alatt is tudtak játszani és birkózni. :) 

Még délelőtt csöngetett a postás és egy levelet hozott az Önkormányzattól. Igen, A levelet! Az idézést! Kitűzték ugyanis a tárgyalás időpontját a jövő hétre. Mondanom sem kell, hogy megint görcsbe rándult a gyomrom. A fenének hiányzik ez a herce hurca... A "kedvem" nem ment el az egésztől (hiszen nem is volt!), de túl lennék már rajta szívesen. Kicsit úgy érzem, hogy most már mindenki azt gondolja az utcában, mi vagyunk a fekete bárányok és "miért pattogunk itt?". Ezt miből gondolom? Este átjött az egyetlen szomszéd, aki még mellettünk állt és eddig úgy gondolta, megjelenik tanúként. Ma szólt, hogy mégsem jön majd el! Mert hogy, hogyan nézne akkor a szembe szomszédék szemébe??? Háááát, Én ezt már végképp nem értem! Párszor írtam is, hogy cserben hagyva és hátba döfve érzem magam, de most aztán tényleg! Magunkra maradtunk a problémával, ami 8 családot és lakást is érint. Mégis mindenki csak legyint és úgy gondolja, jól van ez így... :( 

Aztán este "autóztam" egyet. Konkrétan megleptem Szüleimet, akik ma érkeztek haza repülővel. Sietnem kellett, mert a gép kb. 1 órával hamarabb szállt le a tervezettnél. Még jó, hogy ránéztem a netre! :) A meglepetés megvolt, örültek nagyon. A parkolásnál ugyan volt egy kis kavarodás, de asszem megúsztam büntetés nélkül.
Aztán hazajöttünk, kicsit beszélgettünk, élmény beszámolót hallgattam, de siettem is, mert Peti és a manók itthon voltak. Megbeszéltük, hogy majd talán holnap vagy azután mind a ketten + kutyák átmegyünk. Az ajándékunkat azért megkaptuk! Nagyon szépen köszönjük!!! Én már el is kezdtem használni. :)

Csak ledöntött a lábamról valami fránya vírus. A doki szerint az. Még jó, hogy nem influenza, de ez sem semmi! Nem voltam valami aktív ma. Reggel már fejfájással és az elmaradhatatlan torokfájással ébredtem. Az orrom bedugulva... Szarul voltam, na. Peti gyorsan elkészült, kivittem a buszhoz, majd egy rövid kaja vásárlás után hazajöttem. Itthon pedig bedőltem az ágyba! Egész délelőtt aludtam!!! :) Nagyon jól esett, ébredéskor mégsem éreztem magam kipihentnek. :( Kicsit kimentem a kertbe és csodáltam, ahogy Süti és Masni élvezi a napsütést. Leültem egy napágyra és csak bambultam... :D

Aztán telefonált Peti, hogy Ő sem érzi valami jól magát, ezért hazajön. Fájt a feje, a torka és olyan gyenge volt. Ezért délután Ő is eljött velem a dokihoz. Mondjuk Ő talán "kialudta" a betegséget, mégis a dokinéni neki is felírt valami gyógyszert. Talán most Ő tart ott, ahol Én a múlt héten? Mindenesetre remélem, hogy Ő erősebb és sikerül legyőznie önerővel. Én most kanalasat eszem és kenegetem a rákvörös orromat. Na meg itthon pihenek egész héten! Alszom majd a kutyákkal az ágyban, kiülök a kertbe és tényleg nem csinálok semmit!!! :)

A mai nap ennyi volt. Rohanok is pihenni megint! 

Mint ahogy azt már egy hete elterveztük, ma elmentünk a kiszemelt és "megrendelt" új növénykéinkért. Mivel a Magnólia átköltözött a teraszra, felszabadult a helye a kerítés melletti ágyásban. És mivel neki anno elég sok helyet hagytunk, így most 2 új bokrocskát is hozhattunk. Az egyik az északi tollasgyöngyvessző, a másik egy lila vagy bordó levelű hólyagvessző. Csuda szépek lesznek és főleg nem igényelnek semmiféle különleges talajt. Persze a Magnóliáról sem mondtunk le, de az már biztos, hogy ha ki is ültetjük majd, akkor nem ide!

Szóval tegnap lefixáltam az időpontot, hogy 9-re odaérünk Szigetújfaluba. A fene sem gondolta, hogy ez ilyen messze van. Még a térképen is megnéztem, mégsem tűnt fel... Nos, ezért egy kicsit késtünk, de nem vészesen sokat. A tulajok/kertészek nagyon kedvesek voltak. Megmutattak nekünk mindent. Minden egyes növénykét végignéztünk és még mondtak is róluk pár szót. Elég nagy területet jártunk be, aztán pedig élőben is kiválasztottuk a már neten kiválasztottakat. :) Csak ajánlani tudom mindenkinek! Bódis bokorkert a nevük.

Hazafelé aztán telefont kaptunk, hogy egy kedves barátunk és családja tenne nálunk villámlátogatást. Igazándiból már régóta terveztük a vendéglátást, mert a városban keresnek/nézegetnek lakást, csak eddig valahogy sosem jött össze a tényleges találkozás. Most végignéztük a kertet, kicsit beszélgettünk, állatkáztunk, majd már mentek is.

Mi pedig ebéd és pihenő után kimentünk a kertbe elültetni a szépségeket. Nagyon jól illenek oda, a rózsaloncok és a boglárcserje folytatásába. :) Hát még jövőre, mikor remélhetőleg majd nagyot is nőnek!

Ezek után már nem sokat tettünk. Illetve Én, mert Peti locsolt, füvet pótolt, ilyenek... Én már délelőtt sem voltam valami jól, de délutánra már fáztam, nagyon fájt a torkom és az orrom is nekiindult rendesen. Érdekes, mert egész héten hol fájt, hol elmúlt. Tegnap már tényleg azt hittem, túl vagyok az egészen. Aztán ma, a reggeli ébredésnél éreztem, hogy nem így van... Most meg úgy döntöttem, hogy holnap dokihoz megyek. Igaza van Petinek: Ha nem gyógyulok magamtól, akkor menjek orvoshoz.

Csodás nap volt!!! Nekem mindenképpen, mert hogy eljött az idő! Macskabuliba mentem. Illetve találkoztam cicás barátnőimmel. Párszor már átéltem ezt az élményt. Kedvesek, aranyosak, jó lelkűek és odaadóak. Mindenki, egytől egyig! Vendéglátónk és Szülei tüneményesek. Állandóan csak azt lesték, hogy nekünk jó legyen, mindent megkaptunk. Persze ahogy már a héten írtam, senki sem érkezett üres kézzel. De ez így is természetes. Szóval reggel indultam, majd a Stadionoknál találkoztam a többiekkel. Érdekes volt a leparkolás, mert a Symában lévő rendezvény miatt egy fia parkolóhely sem volt. Végül bementünk a benzinkúthoz, ahol lerakhattuk a 2 autót, de ezt is csak azért, mert megígértük, 10 perc múlva elhúzzuk a csíkot, mikor összeszedtük a többieket a metrónál. Röhej, hogy védik a parkolókat, nade... ez nem a Mi dolgunk! Aztán robogtunk. 4 autó találkozott egy autópálya melletti pihenőben. Már itt ölelkeztünk, örültünk és izgalommal vártuk a nap további részét. Majd szerény személyem vezetésével elgurultunk végső célunkig, a BB villába. :) Csodás hely, bár ezt lentről még nem láttuk. Leparkolás és puszik után várt ránk kb. 80 lépcső, amit megmásztunk, de érdemes volt! Szépséges panoráma tárult elénk, na meg egy tüneményes házikó, benne csodás vendéglátókkal. Első perctől otthon érezte magát az ember. :) Mindent köszönünk!!! 
A bográcsban rotyogott a gulyás, az asztalon roskadásig voltak a házi sütik, előételnek padlizsánkrémet ettünk, na és az italok...! Volt rövid, bor, sör és sok üdítő. Hogy mivel telt a nap? Olyan gyorsan elment, hogy nem is tudnám megmondani. Beszélgettünk, csacsogtunk, nevettünk. Asszem tőlünk zengett a domboldal! :D
Aztán csomagot kaptunk egyenesen Japánból! Csak ámultunk, bámultunk és megpróbáltuk túl tenni magunkat a döbbeneten, milyen kedves távoli baráthoz van szerencsénk. Egy magyar lány, aki kint él, mégis napi szinten kommunikálunk interneten. Na de... Még nem is találkoztunk, nem is ismerjük, ha belegondolunk. Aztán megjött az a hatalmas csomag és még most sem térek magamhoz. Benne mindenféle japán finomság és különlegesség. Minden pici csomagban egy leírás, hogy mire jó, mitől jó és mire való. Aztán egy igazi nagy levél, ami mindenkinek szólt. Azt hiszem ekkora figyelmességben és kedvességben nekem még sosem volt részem...! 

Kis idő után visszahuppantunk a földre és a buliba. Tömtük magunkba a sütiket, majd készen lett a fincsi gulyás. Azt is behalámoltuk rendesen! :D Aztán kávé utáni programként rövid sétát tettünk az erdőben. Kellett is, mert már mozdulni nem tudtunk ennyi finomságtól... :) Még egy kis délutáni csevegés, aztán kb. 6 körül készülődni kezdtünk. Elbúcsúztunk az otthoniaktól, mindent megköszöntünk vagy 50szer, de aztán már tényleg beszálltunk az autókba. 

Közben Peti itthon maradt és az általa készített fotókból abszolút ki lehet olvasni, hogy mit csinált egész nap. Először is garázst takarított, ami után még a kerítésnél a sínt is lesöpörte. Majd levágta az utcán a sárga virágokat. Már elég barnák voltak szegények... A nagy munka pedig a fűnyírás volt. Mióta a múlt héten Én is megtapasztaltam, már tudom, hogy nem könnyű és nem gyors feladat! Este pedig locsolt, majd még a dekopír fűrészt is kipróbálta. Néhány olyan deszkát fűrészelt el, amik festékesek, és így már nem akarjuk elégetni. Szóval Peti nem unatkozott egyáltalán. Dolgozott rendesen.:) 

Kapott is "ajándékot". Hoztam neki egy üveg finom gulyást és egy tányérnyi süteményt. Mikor meglátta, csak annyit mondott: Úúúúú! :D

Tegnap azt írtam, hogy majd a benzikúton megrendelik. Igazándiból az úgy történt, hogy megpróbáltam Én interneten beváltani a pontjaimat. Volt is elég, mégis azt írta: fedezetlen. Nem tudtam mire vélni, ezért felhívtam az ügyfélszolgálatot. Ott azt mondták, hogy persze, mert ezek "igazi" pontok. Először át kell váltanom virtuális pontokká, hogy tudjak belőle vásárolni. Na itt már fennakadtak a szemeim, mert nem értettem, minek átváltani, mikor 1 igazi pont = 1 virtuális pont. Na de mindegy, mondtam, hogy akkor ezt szeretném. A válasz: fáradjak be egy benzinkútra, ahol ezt megteszik nekem. Érdekes, de mivel amúgy is kellett tankolni, gondoltam elintézem ezt is. Előadtam a sztorimat és a kérésemet a kutas kislánynak, aki egyre kerekedő szemekkel és oldalra biggyesztett fejjel tekintett rám. Majd a végén közölte, hogy azt sem tudja, miről beszélek. Jó mi? Ááááá! Viszont felírja a számomat és, hogy milyen tárgyat szeretnék és majd Ő megrendeli. Aztán ha megérkezett, csak be kell mennem átvenni, Ő meg levonja a pontjaimból. Ez volt ugye tegnap...
Erre ma reggel csörög a telefon: Egy férfi hang sűrű elnézések közepette közölte, hogy ez így nem fog menni. A kolléganő még új és amúgy sem jól tudta, szóval Ők meg tudják ugyan rendelni, de csak a saját címemre, miután befáradtam és levonták a pontjaimat. Ja, és kb. 3 hét, mire kiszállítják. Vagy esetleg beváltja virtuális pontokra az igazikat és megrendelhetem interneten. Mondtam neki, hogy pontosan ezért mentem be tegnap és pontosan ezt mondtam el a kolléganőjének. Hááát, megint sűrű elnézés, de ez van! Marha jó!
Na de nekem ez nem volt elég! Megint csak kutakodni kezdtem a neten, hogy hogyan is juthatnék minél hamarabb és minél kevesebb macera útján az áhított dekopír fűrészhez. A megoldás pedig rém egyszerű: létezik pár pont beváltó hely, ahol azonnal megtörténik a csere, azaz a vásárlás. Csak azt kell tudni, hogy van-e nekik éppen raktáron. Keresgéltem, kutattam. Meg is találtam a beváltóhelyeket, de pontos címen kívül más infót nem leltem róluk. Majd felhívtam megint csak az ügyfélszolgálatot, hogy ugyan mondjon már egy telefonszámot. Azonnal és készségesen meg is adta, amit Én egész délelőtt tárcsáztam. (Hogy miért nincs eleve kirakva a telefonszám a netre, az rejtély!) Szóval hívtam, foglalt. Megint hívtam, foglalt. És ez így ment kb. délig, amikor meguntam és visszatelefonáltam. Az üf.szolgálatos hölgy már megismert és mondta is a számot. Ugyanazt, csak most elé biggyesztett egy 20-ast. Na így már egész más a leányzó fekvése!!! Azonnal felvették a kagylót, megnyugtattak, hogy van raktáron fűrész, mehetek akár azonnal, ha szeretnék.
És mentem is! :) Még befejeztem a sürgős munkáimat, aztán elkéreckedtem a lányoktól. Mivel végighallgatták az egész délelőttös mizériámat, már szinte "küldtek" is. :D Egy óra alatt megjártam az utat és kezemben a fűrésszel tértem vissza. Hurrá!!! 

Aztán meló után, mikor jöttünk haza, Peti kezébe nyomtam. Nagyon örült neki. Rögtön forgatta, nézegette, majd az útmutatót böngészte. És mivel nem találtunk benne pengét, ezért itthon betértünk a barkácsboltba. Vettünk is egy egész penge készletet. Fához, fémhez, több méretben is! A poén pedig az egészben, hogy mikor itthon tüzetesebben vizsgálódtunk, találtam egy kis lepattinthatós nyílást. És mi volt benne? Persze, hogy egy penge!!! :D Sebaj, az a készlet amúgy is kell és most már itt van és szép és jó és... reméljük működik is! :D

A vásárlás miatt pedig már sötétben értünk haza. Peti csak az új füvet locsolta meg, a többi biztos kibírja holnapig. Még egy rövid frizbizés Masnival, majd bejöttünk a házba. Én megint főzőcskéztem, aztán telepakoltam az autót. Készülök ám a holnapi bulira! :D

Vissza az átlagos napokba. Illetve nem is annyira. Teljesen feldob a hétvégére való készülődés. Szombaton ugyanis megint összejövünk cicás barátnéimmal. :) Mindenki készül valamivel, süt-főz, szervezkedik. Én spec. ma este csináltam meg a padlizsánkrémet, ami asszem az előétel lesz. Este 10-ig csináltam, mégsem vagyok még fáradt. Majd azért megnézem magam reggel... :D

Amúgy nappal dolgoztunk, majd megint egyedül jöttem haza. Petinek céges megbeszélése volt 7-ig, ahol tájékozódtak a cég helyzetéről. Persze Őket is sújtja a válság, de azért biztatóak a kilátások. Aztán jött haza, Én meg kimentem érte a buszhoz. Közben tankoltam és pontbeváltottam. Illetve csak megrendeltem valamit. Az egyik benzinkútnál ugyanis nagyon sok pontunk gyűlt össze és ki is néztünk egy jó kis dekopír fűrészt. Ma megrendelték nekem és majd telefonálnak, ha mehetünk érte! Izgi! Már előre örülök neki! :)

Ezután pedig már tényleg nem történt érdemleges. Felfedeztem pár új blogot, amit olvasgatok és előbb-utóbb kitenném őket az ajánlataink közé. Ennyi.

Ma végre nem volt átlagos! :D
Reggel iszonyatos fejfájással ébredtem. Az egész jobb oldalam be volt dugulva. A fülzúgás sajnos még most is tart... A torokfájás is megmaradt, viszont a köhögés csillapodott, olyannyira, hogy alig köhintek néha-néha! Ez pedig nagyon jó, mert olyankor állatira kapar a torkom. Velem ez van, ezt nem ítéltem vészesnek, ezért kihagytam az orvost és rendben dolgozni mentem.

És mivel Peti ma hamar eljött a melóból, hogy dokihoz menjen... Na meg utána hamar hazajött, ezért Én nem siettem. Kicsit bent maradtam órát gyűjteni és csak később vonatoztam haza. Itthon közben sok minden történt. Először is Peti végig fényképezte az egész kertet. Már reggel kezdte, mikor felment a padlásra és onnan csinált "panoráma" fotókat a szépséges kertről. Délután pedig lent folytatta. :) 
Aztán kiszedte a ház tövében lévő dísz napraforgókat. Beszéltünk már róla, hogy elég csúnyácskák, mert vagy gombás lett, vagy megrágta valami, vagy egyszerűen elszáradtak... Mindenesetre olyan barnás volt már. Ám mégsem gondoltam, hogy ilyen "hamar" kiszedi Peti őket... :( Most sokkal szellősebb lett ott az oldalkert. Jövőre nem is ültetünk ide már semmit. Amúgy is járda a terv, de persze az még messze van!