A Nagy család élete

Ma megint csak átlagos napunk volt. Már ami a történéseket illeti. Mert a torkom az bizony fáj. :( Elég sokat is köhögök, meg fújom az orrom és a közérzetem sem az igazi. Érzem, hogy az egész fejem olyan egyben van, van telve van vagy mi... :( Próbálom magam kúrálni, de csak egyre rosszabb. Már nem merek köhögni, mert olyankor nagyon rossz! Peti el akar zavarni orvoshoz holnap. Lehet, hogy igaza van, majd meglátom reggel.

Most nem is fogok sokat írni. Amúgy sem történt semmi. Dolgoztunk, hazajöttünk, locsoltunk, majd bent ültünk a házban. Kutyók rohangáltak, macsik kajáért nyávogtak. :D Egy teljesen szokásos este... :)

Fáradt egy hétfő lett ebből a maiból. Reggel még csak a szokásos, ám már ekkor is tudtam, hogy délután tápért kell menni az állatorvoshoz. Megint Masninak fogyott el a hipoallergén kajája. Most már arra gondoltam, hogy nagyobb kiszerelést kérünk, mert ez a 3kg-s nagyon hamar elfogy. Mondjuk Masnika hízott is egy kicsit... De ez az Én adagolásomon múlik. Megint egy új táp, megint újabb " kísérletezés".

Szóval munka után egyből a rendelőbe mentünk. Meg is kaptuk a félretett tápot és Anna nénitől egy információt, miszerint már mostantól beindul nálunk Magyarországon is az allergia vizsgálat. Az egyetemen egy nagyon neves bőrgyógyász szakorvos végzi és jóval olcsóbb, mint az eddigi Németországi vizsgálatok. Gyorsan haza is jöttünk, majd cica etetés és takarítás után Én visszarohantam Masnival vérvételre. Azért kellett "sietni", mert Anna néni holnap küld be mintákat az egyetemre vizsgálatra. És akkor már a miénket is megcsinálják. Nagyon jó lesz tudni, hogy Masni mire is allergiás pontosan!!! :)
Amúgy Anna néni megnézte Masnika lábát és szerinte is szebb, de koránt sem tökéletes. Azt sem lehet tudni, hogy a javulás vajon csak a tápnak vagy inkább a nyugtató spray-nek köszönhető...

A vérvételről csak annyit, hogy Masni nagyon bátor volt! Igaz, hogy ketten kellettünk hozzá, hogy lefogjuk... Azt hittük azért remeg és mocorog, mert nem akarja a vizsgálatot. Aztán mikor mindennek vége volt, beugrott a nyakamba, de nem úgy, mint aki ki van borulva a félelemtől. Le is raktam a földre, hátha megnyugszik. És ekkor vált világossá, hogy miért is remegett és nyüsszögött. A szomszéd szobában volt ugyanis egy picurka cica. Éppen infúziót kapott, de nem is ez az érdekes. Masnikát a macsek izgatta és csak hamar túl akart lenni a vérvételen... Hogy mehessen a cicához! Megáll az eszem ezen a mini kuttyon! Imádom! :) 

Közben Peti itthon dolgozott. Először is Ő is takarított, aztán kertezett. Igaz, már szürkületben majd sötétben, de helyt állt. A hétvégi látogatásakor kaptunk egy pampafüvet vagy sást vagy nádat vagy... nem tudjuk pontosan mit. Viszont azt tudjuk, hogy a meglévő pampafű (?) mellé kerül a kúthoz. Elég körülményesen írtam le, de a lényeg, hogy Peti ma elültette legújabb növénykénket a helyére. Köszönjük szépen! :) 

Rólunk csak annyit, hogy fáj egy kicsit a torkom és ettől nyűgös vagyok. A melóban kezdődött, mikor elég sokat köhögtem. Ettem valamilyen szirupot, attól jobb lett, de valami nagyon irritálta a torkomat... Most meg már fáj is... :(

Mára egy alapvetően pihengélős, csak kicsit gazolós, kertészkedős, majd locsolós napot terveztem. De persze máshogy alakult... Délelőtt még csak-csak pihentem, már ha a mosást és takarítást annak tekintjük. :D
Délután aztán nekiálltam gazolni. Manka és Simon cicáink sírját tettem rendbe. Nagyon gazos volt már. :( Közben (hülyeség tudom, de...) beszélgettem velük. Elmeséltem nekik, hogy hiányoznak, és hogy Zeuszka és 3 új tesója már teljesen benti cicák lettek. Mondtam azt is nekik, hogy tavasszal kapnak új nefelejcseket a sírra, mert az eddigiek, hááát... Meghaltak vagy nem is tudom... Túl gazos lett minden. Ma azonban felástam és egy vödörnyi gyökeret kiszedtem a földből. Bízom benne, hogy ezután már könnyebb lesz rendben tartani! :) 

Aztán mivel úgy volt, hogy Peti siet haza füvet nyírni, rátelefonáltam, hogy hol is tart ez ügyben. Megtudtam, hogy nem nagyon fog hazaérni úgy, hogy még világosban lenyírja majd az összes füvet. Márpedig azt ma le kellett nyírni, mert hatalmasra nőtt a héten. Nem tagadom, hogy haragudtam Petire, mert azt ígérte, siet és majd megcsinálja. Ehhez képest ma délután Én veselkedtem neki. Még most is sajog a derekam. Olyan méretű és erejű fűnyírónk van ugyanis, amivel nem hogy kanyarodni, de 5 centit arrébb tenni is nehéz... :( Minden tiszteletem Petié, hogy minden héten 2 órát tologatja ezt a monstrumot! Még a hátsó kertben csak-csak, ahol ugye nagy a terület: ott tolni kell egyenesen, majd húzni. De oldalt és elöl a kis fordulókban... Állati nehéz volt! Mire Peti hazaért, azért derekasan megcsináltam mindent. Éppen locsoltam és Petinek már csak az első kertek locsolása maradt. Na meg utánam elpakolni... :)
Még gyorsan átszaladtam Szüleimhez egy órácskára beszélgetni. Kedden ugyanis elutaznak...
Majd mikor hazaértem, Peti éppen akkor végzett a munkával. Furcsáltam, de megtudtam, hogy a szomszédokkal beszélgetett. Nagyon dühös lettem: Nem rá, hanem a szomszédainkra. Most már a 2 tanú jelöltünk is húzódozik és nem akarnak eljönni majd a tárgyalásra. Én ezt komolyan nem értem! Tényleg úgy gondolják, hogy ez a megoldás??? Csak azért, mert nem akarnak rosszban lenni senkivel, inkább eltűrnek mindent? Nagyon rosszul esik ez a hozzáállás. Mert zúgolódni és zsörtölődni, azt tudnak. Ám mikor odakerül a sor, hogy Mi vállaljuk a nevünket és tartjuk a hátunkat, azaz beadjuk a papírt a problémáról, akkor szépen mindenki benne hagy minket a szarban. Na ezek után elég furcsa, mert akkor majd Én legyek velük rosszban, amiért ezt teszik velünk??? Erre persze egyik sem gondolt. Mert Mi nem vagyunk olyanok... Peti asszem holnap bemegy az Önkormányzatba és megkérdi, mi ilyenkor a teendő, mikor a megjelölt tanúk nem akarnak eljönni. :( Mindenesetre nekem személy szerint nagyon rosszul esik! 

Még egy szösszenet a virághagymákról. Tegnap szépségesen elültettem őket, erre ma Süti úgy gondolta, segít nekem átrendezni egy kicsit. Tényleg nem sokat tett, csak a nárciszhagymákat szedte ki és dobálni kezdte a fűben. Aztán mikor megszidtam, nagyon is értette, hogy rosszat tett. Szépen végignézte, míg visszatemetem őket, majd bűnbánóan rogyott le a teraszra. Szerintem tudja, hogy igazából nem haragszom rá. Tudja, hogy imádom!!! :) 

A mai nap leginkább a pihenésé volt számomra. Peti elutazott osztálytalálkozni, így egyedül maradtam a manókkal. A napunk pedig teljesen a tervek szerint haladt. Reggel kis teendők, majd visszafekvés aludni. Még délelőtt kis kertezés, majd utána megint lepihentünk. Érdekes módon a szombat délután nagyon nyugis volt a környéken. Semmi hangos fűnyírás vagy kiabálás vagy kopácsolás vagy építkezés.. Semmi!!! Szuper alvást csaptunk. :D Majd utána megint kerteztünk. Kutyók rohangáltak, kergetőztek, hemperegtek... Én pedig ástam és gazoltam. Nem sokat, csak a "sziklakert" sarkát. Ide tervezem majd jövőre a porcsinrózsákat ültetni. :)

A délelőtti kertezés azonban egész hosszúra sikeredett. Ugyanis a virághagymák száma igen magas volt. Összesen 165db hagymát dugdostam el. :) A múlt héten vettem őket és akkor meg sem számoltam, hogy mekkora hatalmas mennyiséget sikerült beszereznem. :D Szóval most tele van a kis virágoskert virághagymákkal, bízom benne, hogy tavasszal csak úgy ragyog majd a sok, szép, vidám színtől! 

Van itt még egy dolog. Mikor ma nézegettem a látogatóinkat, feltűnt, hogy többen is érkeztek a goldenblog.hu oldalról. Emlékszem, tavaly Mi magunk neveztük kis blogunkat a komplex kategóriában. Idén azonban nem emlékszem rá, most mégis ott vagyunk az első 100-ban! :) Ez számomra nagy szó, hiszen mint olvastam a kategóriában közel 4000 blog indult. Nagyon örülök neki, hogy ennyire tetszik kis életünk... Igyekszem érdekesen írni, bár aki nem ismer minket, talán unalmasnak gondolhatja a mindennapos állatkás és kertes képeket és történeteket... Mi csak egy átlag család vagyunk asszem... :)

Péntek van! Hurrá!!! Végre egy kis pihenés... Asszem tényleg jönnek azok a hétvégék, mikor nem kell minden egyes percben a kertben güriznünk. Ha ki is megyünk majd, akkor picikét teszünk-veszünk, majd kiülünk vagy kifekszünk a napra és élvezzük a friss levegőt! Holnapi terveim: a virághagymák elültetése oszt jónapot! :D Persze ahogy ismerem magam, majd tuti kitalálok még valamit, de... arról majd holnap beszámolok. :) 
Szóval most szerintem sokáig fent maradunk, mint szinte minden péntek estén. Akkor ugyanis nem kell olyan szinten gondolni a pihenésre, mint egy sima hétköznapon. Igaz, hogy holnap ugyanolyan korán kelünk, mégis nem kell rohanni, kapkodni és főleg munkába indulni. Ráérünk komótosan megreggelizni, aztán pedig jöhet a visszafekvés a kutyákkal. :)

Mi is történt ma? Semmi azt hiszem. Dolgoztunk, vásároltunk, tankoltunk, hazajöttünk... Ennyi. Még locsolni sem kellett. Érdekes módon itthon még az eső is esett! Pedig a városban nem. Reggel még a pulcsimat is a derekamra terítettem, hiszen fáztam picit. Aztán délután a táskámban utazott haza, Én pedig még a sportcipőmben is meg akartam gyulladni... :D

Süti ma végre lerágta a nagy rágcsacsont végét. Na, azóta mindenhová úgy közlekedik, hogy az a szottyos izé a szájában van. Lefekvés után csak arra lettem figyelmes, hogy nagyon mocorog a helyén. Odamentem és látom, hogy bemászott a szivacs és a plüss huzat közé. Mikor szóltam neki, még a "kijáratot" sem találta. Aztán pedig kétségbeesetten kezdte keresni az elrejtett rágcsát. Sikeresen szétszedtem az ágyat, megleltük a rágcsát, majd miután Sütemény elrejtette a másik ágyba, lefedte az összes fellelhető rongyijával és nagy szuszogások közepette ráfeküdt, Mi is megnyugodhattunk. Elcsendesedett a ház! :) 
így hát jó éjszakát! 

Azt mondják, ez kritikus szám egy kapcsolatban. Az volna??? Egyelőre nem tapasztalunk ilyesmit. Vagy ha mégis, akkor az már régóta tart... :D
Szóval ma volt 7 éve, hogy először nézhettünk egymás szemébe. Leírtam már a megismerkedésünket? Nem emlékszem. Na mindegy, nem is az a lényeg, hanem az azután következő napok, hetek, hónapok és évek! :) Annyi, de annyi minden történt velünk! Sajnos még nem "sikerült" minden álmunk, de együtt vagyunk és együtt haladunk tovább céljaink felé.
Érdekes módon egyikünk sem készült különösebben a mai napra. Talán elvonta a figyelmünket az aggódás és a szorongás (részemről), ami az utcai probléma miatt tört ránk. Ugyanis a mai reggelünk az Önkormányzatban indult. Beadtuk a papírkánkat és még mindig rettenetesen dobogó szívvel indultunk tovább a melóba. A szívdobogás részemről a tárgyalás miatt volt. Mármint, hogy szembesültem a ténnyel, hogy az is lesz: tárgyalás. Az egy dolog, hogy szeretnénk rendet, csak ez a szemtől szemben lévő konfrontálódás... Nem lesz kellemes mulatság. :( Már előre tartok tőle.
Erről ennyit, részemről nem szeretném ezt a mai napot ezzel elrontani, csak ugye hozzátartozik a napunkhoz.

Egész nap esett az eső, amitől felfrissült az kert. Lassan tényleg eljön az az idő, mikor nem kell rohanni haza a locsolás miatt. Jut idő másra: nevezetesen az állatkáinkra és persze egymásra! :) Persze hamarabb lesz sötét, de Süti és Masni még így is élvezi a szabadban szaladgálást.
Ma felfedeztük, hogy Süti nagyon sokat időzik a veteményesben. Aztán "közelebbről" megvizsgálva a tényt, kiderült, hogy inkább a szőlő körül ólálkodik. Konkrétan a lenti fürtökből csemegézik. Mondanom sem kell, hogy ennek nem nagyon örülünk, de Süti annyira cukipofa, hogy nehéz rá haragudni. Ha rászólunk, eljön a szőlőtől, de amint megint kimegy a kertbe, első dolga a dézsmáláshoz vezet. :D

Cicuskáink: Tegnap volt egy kisebb ijedtség, mikor Vilmoska egész reggel hányt. Ám mikor már asszem mindent visszaadott, megnyugodhatott a gyomra. Még éhes is lett, mert kérte a repetát. Szerintem szobanövényt rágcsálhatott... :( 
Van itt még valami: A múltkor írtam, hogy minden reggel Vilmos ébresztgetésére kelünk. Na mostanában változott egy keveset eme "ébresztőóránk". Inkább Ábel sündörög körülöttünk az ágyban és iszonyatosan hangos dorombolással jelzi, hogy reggeli idő van. Közben pedig a többiek kergetőznek és kapirgálnak és vadásznak és ugrálnak és... Egy szóval hangosak! Mikor aztán Vilmos látja, hogy mocorogni kezdek, mégis csak odabújik mellém. A kis rafkós. :)

Még mindig magánút, zsákutca, probléma, stb... Hazafelé még a munkáról akartam írni, mert ma egészen "izgi" volt. Negyedéves őrületnek szoktam hívni, de... valahogy mégis jó, ám fárasztó!

Na de itt van ez az utca kérdés. Peti ugye megfogalmazta a beadványt, amit ma ki is nyomtattunk. Megmutattuk a szomszédainknak, akik elolvasták, ám utána mégsem akarták aláírni. Mondván: Nem akarnak rosszban lenni a "támadott féllel". Vegyes érzelmeim vannak ezzel kapcsolatban. Egyrészt megértem, hogy "félnek", azonban mégsem értem. Ha fennhangon hangoztatja, hogy neki sem tetszik, mikor hazaérve bokáig sárban gázolva kell kaput nyitnia, mert az utcában áll a víz a szemben lévő telekről kiömlő esővíz miatt.. Akkor most miért nem??? Na meg nem rosszban lenni??? Miért, talán Én rosszban akarok velük lenni? Csak rendet szeretnénk és minimális odafigyelést. Sajnos úgy érzem, hogy ők leszarják, mi van a telkükön kívül. Tökéletesen mindegy nekik, ha másoknak kellemetlenségeket okoznak és egyszerűen zaklatásnak veszik, ha szólni merünk érte. :( Elszomorít, de nagyon. A közvetlen szomszédaink által pedig most nem kicsit érzem magunkat becsapatva. Szerintük az lenne a "megoldás", hogy legyintünk és hagyjuk a fenébe az egészet??? Mert szerintük úgysem fog történni semmi...??? Ááááá, talán nekem is felesleges ennyire felhúznom magam rajta.
Kicsit olyan ez, mint az egész ország. Mindenki látja, hogy így nem jó és tenni kéne valamit. Ám ha mégis itt az idő a lépésre, akkor a homokba dugják a fejüket. Mivel úgysem történik semmi, hiába minden próbálkozás és erőlködés. Stb, stb, stb... :( 
2 napja még Én is úgy gondoltam, hogy felesleges az önkormányzathoz rohanni, de megváltozott a véleményem. Peti nagyon ügyesen körbejárta a dolgot és csak megérdeklődte, hogy van-e esély a rendezésre. Ám ha mégsem lenne? Legalább megpróbáltuk...
Igyekeztünk az egész építkezést az összes szabály és előírás szerint csinálni. Nem Mi voltunk azok, akik áthágták azokat. Nem miattunk adódott olyan helyzet, ami miatt erre a kis utcára 3 lakás helyett 8 nyílik!!! Most is csak a békés megoldást keressük. És ha ehhez Mi magunk kevesek vagyunk, akkor igenis hivatalos segítséget kérünk!

Most éppen egyedül ülök itthon. Illetve csak Peti nincsen itthon, a manók nagyon is! :) Ugyan teljes a csönd, mégis jó itthon velük. Kutyáink boldogan játszadoztak együtt, ám mostanra csak pihengélnek alattam... :) Cica manók egy kis kergetőzés után dőltek le egy-egy sarokban.

Peti a kollégáival ment bowlingozni, aztán majd remélem, lassan telefonál, hogy mehetek érte. Délután megfogalmazta az Önkormányzatnak szánt bejelentő levelet. Nekem nem volt sok dolgom, csak elolvasni és észrevételezni pár dolgot... 

Aztán délután hazaautóztam és nekiálltam a szokásos teendőknek, ami után csak ültem, ültem, kicsit neteztem, de inkább a nappaliba vettem az irányt, ahol Süti és Masni játszottak. :)

Mivel nemsokára indulnom kell a busz elé, ezért a mai bejegyzés ilyen kurta marad.

Megint bosszankodós? Áááá, inkább csak egy többszörösen csordultig pohár. A lényeg, még mindig a zsákutcánk problémája. A fő okok: a szembe szomszéd rokonai és az Ő minden napos parkolásuk, amivel akadályoznak másokat. Másik ok pedig az esővíz utcára való kivezetése. Hogy, hogy nem ez is az Ő telkükkel hozható kapcsolatba. :(
Peti ma délben eljött a melóból és elment az Önkormányzatba. Ott több osztályon is megfordult. Asszem járt a aljegyzőnél, az igazgatási osztályon, a vagyongazdálkodási osztályon és az építési osztályon. De ha rosszul írom, majd kijavít. A lényeg, hogy szinte mindenki fogta a fejét az itteni állapotok láttán, mert túl sok a lakás erre a kicsike utcára, stb, stb... A problémákra a javaslatuk egy eljárás indítása volt. Nevezeten egy birtokvédelmi eljárás, mivel hogy az utca csak 2 ház tulajdonosainak a nevén van. A többi rész a házakat építő vállalkozók kezében van, amit "elfelejtettek" átíratni a mostani lakók nevére. Részemről mára ennyi, mert kissé idegesít a téma. Feszült is vagyok miatta, mert ki akarna viták és veszekedések között élni? Nem 2 napra költöztünk ide és jó lenne ezt békességben leélni... 

Az egész délutánunk erről szólt. Illetve Petinek, mert Én kihasználva, hogy Ő már itthon van, később indultam haza. Megint összegyűltek a mínusz óráim, így ma "ledolgoztam" belőle 1-et. Nem sok, de valami... Aztán hazavonatoztam. Itthon pedig etettem, etettem és asszem Én is ettem. :D Most pedig nem kis fejfájással küzdök, ami azt jelenti, hogy nagyon gyorsan ágyba szeretnék kerülni! 

Izgalommal vártuk a mai napot. Ezen a hétvégén volt ugyanis a macskakiállítás, ahol találkozhattunk Artúr cicával. Asszem lassan már nem is mondhatom, hogy cica, hiszen ahányszor eddig elindult a kiállításon, mindig serleggel tért haza! így most is! :) Szóval Ő Artúr király, a Mi volt Sanyikánk a sufninkból. Sajnos nem tudom, mi van a többi manóval (Zsuzsival és Jucussal), de már attól nagyon boldog vagyok, hogy látom, ennek a tündér manónak milyen jó élete van. Szép, tiszta, bújós és nyugis. Igaz, hogy hallunk róla egyet, s mást: Pl. hogy elkapja a gazdái győztes galambjait és még meg is eszi Őket. Na de Artúr...!!!! Hát hiába, Ő egy igazi pasi macska, még ha a férfiasságát el is kellett anno veszítenie. De ugye annyira szeretnivaló, hogy nem kérdés: gazdái mindent megbocsátanak neki! :) Foltos, illetve Maffia - Artúr anyukája - is jól van. Ő nem jár kiállításokra, viszont éli nyugis mindennapjait és talán próbálja terelgetni Artúr fiát a jó irányba... :D

Ma, miután megnéztünk egy bíráskodást a kiállításon, na meg végig néztük az összes macsekot, Artúrt gyömöszöltük. Neeeem, nem gyömöszöltük: fogtuk az ölünkbe, Ő meg kapaszkodott és bújt! De nagyon. Imádja, ha simogatják és kényeztetik. Ami feltűnt, hogy nagy cica lett, ám mégsem dagi vagy ilyesmi. Andi elmondása alapján 6 kilós a "manó", de nekem mégis kecsesnek és vékonynak tűnt, a szó legjobb értelmében. Tényleg szép, na. De nem taglalom tovább... :)

Meg kell mondjam, a kiállítás számunkra 90%-ban Artúr meglátogatása miatt fontos. Mellette persze minden cicát megcsodáltunk. Főleg az Abesszin faját, mert ők mind kettőnknek nagyon tetszenek. Láttunk is egy picurka 10 hetest is. :) A mai nap után Én még a Maine Coon fajtába is "szerelmes" lettem. Hatalmasak azok a macskák és naaaagy bundájuk van. Nem lehet könnyű utánuk takarítani, de... lenyűgöztek.

A cicák után még megebédeltünk a bevásárló centrumban, aztán hazajöttünk. Tegnap még mozit terveztünk, de a film kínálat egyáltalán nem volt "húde"... Szóval inkább hazajöttünk és itthon néztünk egy aranyos filmet, aztán meg kerteztünk. Nem vittük túlzásba, de valamicskét azért haladtunk. Ja, míg el nem felejtem: persze előtte pihentünk vagy 2 órát a hálóban. Süti és Masni hozzánk bújtak az ágyon, Zeusz dagasztott az oldalamon, Ábel az ágy mellett kuksolt, Vili és Lola pedig vagy az ablakban, vagy a hordozóban, vagy az ajtó mögött. A lényeg, hogy mind a nyolcan a hálóban voltunk! :)

Na de kert: Mikor Peti füvet nyír, vannak nehéz részek, ahol nem könnyű a fűnyírót tologatni. Vagy inkább nem akar megsérteni bizonyos növényeket, fákat, ezért most körbeásta őket. Majd a képekből világos lesz, sajnos fáradt vagyok már és nem tudok fogalmazni. Szóval körbeásta a tölgyfákat, a Júdásfát és még a szőlő mellett is ásott egy sávot. A kiszedett "gyeptéglákat" pedig átrakta a volt cseresznyefánk helyére. Ott ugyanis egy lyuk tátongott, mióta szegénykém meghalt. Majd lesz egy új fa, de azt nem pont oda tervezzük, ahol az előző volt.

Közeleg az ősz. Amit a kert már nagyon is érez! Mi csak annyiban, hogy látjuk a változást, a kicsit már sárgult leveleket és az őszi virágok bontakozását. Amúgy ma még mindig nagyon meleg volt.
Reggel elindultam bevásárló körutamra hosszú gatyában. Már a bevásárló centrumban is éreztem, hogy mindjárt gyulladok. Aztán mire hazaértem, jól le is izzadtam. Sok helyen voltam, felpakolva is érkeztem haza. :) Vettem kajákat, piperéket, almot a cicáknak, virághagymákat, virágföldet és tőzeget. Ja, merthogy a Magnóliánk haldoklik szegény. Nagyon rosszul néz ki... Úgy döntöttünk, hogy veszünk neki "A" savanyú földet és átültetjük egy nagy dézsába. Hátha ott összeszedi magát és majd akkor ha nagyobb lesz, csak akkor kerül újból kiültetésre. Még így is csak imádkozni lehet, hogy élve marad. Szegénykém: Elrontottam, mert hamarabb is észbe kaphattam volna. Tudtuk már ugyanis, hogy savanyú föld kell neki, de csak köré tettünk egy kicsit. Kapott tőzeget is, de mint ma megtudtam, nem feltétlen minden tőzeg savanyú... :( Aztán meg nem akartam a nyári melegben átültetni, így meg lehet hogy elkéstünk. Na mindegy - illetve nem! -, most már a teraszon piheg, Mi meg várjuk a hatást és a gyógyulást.
Miközben Én vásároltam, Peti füvet nyírt. Lenyírta az egész kertet, ami eltartott szinte egész délelőtt. Kellett nekünk ennyi fű! :D
Ebéd után pedig a kis foltokat füvesítette újra, amit vagy a kutyapisi mart ki, vagy ki tudja... :( Felásta a meggyfa és a mamutfenyő körüli területet. Az a terv, hogy jövőre majd ide is rakunk ágyásszegélyt, vagy valamit, mert nehezen lehet ott füvet nyírni...
Én is ténykedtem. Először is átültettem ugye a Magnóliát. Aztán a Hortenziákat, mert Ők is nagyon rossz bőrben vannak. Mérges vagyok magamra, hogy tavasszal nem figyeltem eléggé, milyen földbe ültetem Őket. :( Aztán kötözgettem a magas virágoskertben lévő növényeket és ami a legfontosabb, hogy rendbe tettem a szedret. Levágtam a tavalyi hajtásokat, amik ugye idén teremtek. Az idei nyúlványokat is levágtam úgy a 2/3-nál, aztán pedig szépen bedugdostam a betonvas hálóba, azaz az álványba. Ehhez Peti is kellett, mert olyan magas állványt csináltunk, hogy csak a létráról értem el a tetejét. Peti fogta nekem a létrát, mert Én olyan kis parázós vagyok. :D Na meg utána a levágott ágakat Ő darabolta fel és hordta a ház mögé a komposztba.
Ezek után asszem már csak a locsolás volt hátra! Jó kis nap volt: Megint csak jó dolgos. :)

Nem tudok betelni a szépségével. Ugye már tegnap este is kivirágzott egy kicsit, de ma reggelre igazán kivirult! :) Sokkal színesebb lett és illatosabb. Ha a teraszom állunk, akkor is érezni azt a tömény, kicsit mézes bódulatot... Akinek (nekünk) pedig így indul a napja, az csak elégedett lehet! Peti a zöldülő fűnek is örült, Én pedig úgy egészében a kertnek.
Aztán melóba mentünk, Ma is késtünk, és még az időt is elfelejtettem nézni odafelé. Mihez fogom akkor hasonlítani, ha egyszer véletlenül időben indulunk? :D

Mi volt még? Peti már megint - vagy még mindig - puffog a szembe szomszéd miatt. Már azt is eltervezte, hogy hétfőn bemegy az önkormányzatba és megérdeklődi, hogy mit lehet tenni ez ügyben? Konkrétan 2 baj van: Az egyik, hogy még mindig itt parkolnak az utcán minden este. Egyik nap éppen jöttünk haza, Ők meg indultak elfelé. Megálltam mögöttük, mert akkor már nem kerülgetem, éppen szálltak be, gondoltam megvárom. Erre a pasi elkezdett tolatni. Nem kanyarodott, tolatott! Nem haboztam, Én is tolatni kezdtem., hnehogy már belémjöjjön! Aztán kb. 5 méter után kitért és elment mellettünk. Peti csak másnap merte megkérdezni, hogy hátra néztem-e? Mert mi van, ha egy kis gyerek van mögöttem??? Ami ugye simán lehetséges, lévén állandóan az utcát használják játszótérnek a szomszédok. Megmondom Őszintén, Én csak azt néztem, hogy autó nincs mögöttem. Szóval ha egy olyan picurka gyerek lett volna hátul, akit a viszapillantóban nem látok... Akkor most mehetnék a börtönbe. :( 
A másik probléma, hogy az esővizet kivezetik az utcára. Lassan megint jönnek az esőzések és sár lesz, de nem kicsi. Igaz, hogy ez a zsákutca magánterület, de talán pont azért is nem kéne így viselkedniük. Mellesleg Ők még mindig nem vették meg a részüket az utcából... Ilyenkor sem tudom, mi a teendő? Majd talán az önkormányzatban megmondják. Bár nem teljesen értek egyet Petivel abban, hogy azonnal oda rohanjunk, na de azt is megértem, hogy már nem beszélünk velük. A múltkor is összefutottunk a barkácsboltban, Ők meg elfordították a fejüket. Hát akkor....

Na jól leírtam, hogy boldogságosan indult a napunk, aztán estére már puffogtunk. :D Mi sem vagyunk normálisak! Hehe...

A mai nap? Átlagos. Megint késéssel indítottunk, aztán morgolódtam, majd morfondíroztam, hogy hogyan is legyen a jövőben. Végül arra jutottam, hogy a minden napos komótos reggelit kiiktatjuk. Helyette vagy veszünk reggelit, vagy ami még jobb: előre készítünk reggeli szendvicseket. Itthon pedig iszunk egy narancslevet vagy esetleg tejet, kakaót... Persze egyszerűbb lenne még hamarabb kelni, de már ez is olyan nehéz. :D
Hát majd meglátjuk, mennyi időt fog ez majd jelenteni. Mert ugye ott van még a közlekedés, alias dugó kérdése. Megfigyeltem, hogy mikor "időben" indulunk - azaz 8 előtt -, akkor általában araszolunk a gyorsforgalmi útig. Ám ha jócskán 8 után gurulunk ki a garázsból, egészen egyszerűen és egyenletesen gyors tempóban jutunk el a városig. Na most akkor mi legyen? :) Még figyelgetem egy ideig a dolgot, az indulás és beérkezés arányát, aztán ha kell, esetleg megint változtatunk! 

Itthon nem történt semmi különös. Ma pihenő napot tartottunk locsolás szempontjából. Emiatt holnap duplán kell majd áztatni a földet, de legalább ma lustizhattunk. Apa-gazdi kicsit frizbizett a kutyókkal, majd szőlőzött, Én meg filmet néztem. Közben pedig bent rohangáltak a manók. :D Cicukák szokásukhoz híven a villanyoltás után zendítettek rá Vilmossal az élen. Most éppen ki-be ugrál az almostálcába. Megkergült egy picit... :D

A mai megint csak átlagos napunk csak annyiban tér el az eddigiektől, hogy estére bizony lehűlt a levegő. Olyannyira, hogy hétfőn még az összes ablakot nyitva hagytuk éjszakára. Aztán kedd reggelre nem kicsit hűlt le a levegő a házban. Ezért az ablak már csak délután volt nyitva, lefekvéskor becsuktuk. Ahol nyitva maradt, az a fürdő és a mellékes. Na de mikor éjjel kivonultam a dolgomat végezni, hááát... Majd befagyott a hátsó felem. Ezért ma már minden ablak zárva maradt! Najóóóó, a kamrában kinyitottuk, de az ugye kivételes, hiszen ott télen is kinyitjuk.

Emlékszem a beköltözésünk évére. Még a napra is: augusztus 21. Elég önkényes volt az a költözés, mivel a gépészet, azaz a víz-gáz és fűtés szerelése még nem volt kész. Anno májusi beköltözést ígértek nekünk, és Én már augusztusban nem bírtam cérnával, intézkedtem és költöztünk. Na de ez mellékszál. Bár csak oly annyiban, hogy mi már itt laktunk, aludtunk, éltünk, de fűtésünk és meleg vizünk sehol nem volt. Minden reggel átautóztunk Szüleimhez és ott zuhanyoztunk, aztán esténként vagy hatvan pléddel beburkolózva aludtunk. Olyan is felrémlik, hogy ha nappal 25 fokra melegedett kint a levegő, minden ablakot kinyitottunk, hátha bejön a meleg. Fáztunk na...! Asszem ez az idei ősz egy fokkal talán melegebb, de ebben a fűtés eleji időszakban mindig eszembe jut az a 2 évvel ezelőtti. Boldognak kellett volna lennünk, hiszen már első saját házunkban éltünk, mégis el voltunk keseredve, mert fáztunk és nem tudtuk, vajon jönnek-e majd szerelni vagy sem...

Vissza a jelenbe: Azóta rengeteg minden történt. Főleg a kertben, mert azt tudjuk saját kezűleg csinálni. A ház azóta is ugyanúgy áll, arra nincs anyagi keret...
Az Angyaltrombita napokon belül virágba borul, aminek előjeleként ma már illatozott is rendesen! :) A legújabb füvesítés még nem indult meg, pedig Apa-gazdi aggódik. Lesz-e majd elég ideje megerősödni még a tél előtt? 

Kutyikáinknál az esti féltékenységi jelenet után most megnyugodott alvást tapasztaltok. Na nem összebújósat, de nem is veszekednek, olyan szokásos együtt alvás a helyükön! 
Cicukák éppen most is tombolnak. Remélem a ház egyben marad, mert pl. az étkezőből néha furcsa zajok jönnek! :D

Egyre nehezebb a fenti "problémával" megküzdenem. Minden reggel Vilmos ébresztget. Jelzi, hogy üres a pocakjuk és jöhet a reggeli. Na már most, eddig majdhogynem pofozgatott is a manó - persze csak finoman... Aztán meg rágcsálta a hajamat. :) Tegnap meg ma viszont Vilike finomított a módszerein. Konkrétan csak bújt és puhult mellettem, ami annyira, de annyira jó érzés, hogy majd elolvadok tőle. Aztán persze ketten alszunk tovább! :)
Na de nem kell sokáig várni és megérkezik Ábel, aki hangosan virnyog egyet a fülembe, majd türelmetlenül toporog. Édes legbélpoklosabb maszatkám. :D 

Ma reggel is később keltünk, később végeztünk a reggeli teendőkkel, később indultunk dolgozni, ezáltal pedig igen későn értünk be a melóba. :( Siralmas, hogy mennyire sokat késünk... Ami a munka szempontjából nem vészes, csak a mínusz óráim nőnek. Előbb-utóbb pedig vissza kell majd magamat tornászni a nullához, mert baj is lehet belőle.

Na de ettől eltekintve, megint csak egy átlagos nap volt a mai. Délután már mindenképpen locsolni kellett. A füvet nagyon is, mert több helyen már megint elkezdett olyan fura, fekete színe lenni. Igazából nem fekete, csak messziről... Szóval ma jól elárasztottam és még a billenőset is kiraktam. Volt még ma mosás és teregetés, de ez már csip-csup dolog, nem is szoktam megemlíteni.

Egy totál átlagos hétfő volt a mai. Annyiban mondjuk más, mint az eddig megszokott, hogy jön az ősz. Vagy már itt is van. de komolyan!!! :) Egész nyáron rohanni kellett haza, hogy legyen időnk a kertben "szöszmötölni" és végig locsolni az egészet. Mára ez egy kicsit megváltozott. Na nem a rohanás haza része, mert az nagyon is jó érzés. Hanem az itthoni teendők. Ma mindössze az új füvesítést locsoltuk meg és leszedtük a termést. Aztán volt idő frizbizni, labdát dobálni és cicákat csodálni. Na meg filmet nézni, de ez mellékszál. :D

Zeusz és Vilmos mostanában olyan édesen kergetőznek. Láthatóan Zeuszra jön rá néha az öt perc és kaja után nekiáll futkározni. Amibe Vilmos is beszáll, majd Lola és talán Ábel is, bár Ő mindig a végére ér oda. Nagyon sokáig eszik, minden egyes falatot kiélvez! :) 

Kutyuskák pedig a kertben tombolnak inkább. Ma reggel megint a tipikus hétfő reggeli "dőlünk egyik helyről a másikra, mert baromi fáradtak vagyunk" jelenetüket mutatták be. Édes pofák, ahogy ilyenkor még fáradtak az egész hétvégés kertben mászkálástól. Nem ehhez vannak hozzászokva nap, mint nap. Na de délután! Addigra már átaludták az egész napot, így előtörhettek az energiák! 

2 dologról akartam még írni nevelés ügyben. Hááát, a Mi kutyáink nem egy iszonyatosan jól nevelt manók. De nem is az volt a cél. Vannak itthoni szabályok, amiket be is tartanak, ám az idők folyamán némiképp változtak, azaz elkanászodtak. Itt leginkább Süti Beagle tündér manóról van szó. :)
Az első, mikor a kaját kapják. Nem is azzal van a gond, mikor már öntöm a tálba, mert akkor szépen kivárja a jelet. Hanem a tálig tartó úton jár a sarkamban, de annyira, hogy állandóan rálép a papucsomra, Én meg majdnem hanyatt esem...
A másik, az esti lefekvésnél van, mikor a "helyedre" szó elhangzása után a helyükön várják a jutifalit. Na itt csak annyi a "probléma", hogy Süti annyira, de annyira várja már azt a falatkát, hogy majd átesik a fotelból emelt paravánon, közben pedig a hátsó lábaival kalimpál. :D
Mind két esetben a megoldás, illetve újból nevelés a következő. Mielőtt elindulnánk a tálka felé, vagy megkapná a jutifalit megállunk és csak állunk. Kivárjuk, míg megcsinálja ami eddig volt a szokás. Azaz oda megy a tálka helyére és leül, este pedig szépen nyugodtan, ülve várja a jutifalit. Hiszen tudja, hogy mi a dolga! Okos Ő, csak ha nincsen kordában tartva ugye... :) Na szóval, amiért mindezt leírtam, mert nem kellett hozzá új betanítás, kiabálás vagy utasítás. Csak kivárni, míg megcsinálja a dolgát. Süti "reakció ideje" napról napra csökken. (Tehát javul, ha nem jól írtam volna) Reményeim szerint kb. 1 hét és már megállnom sem kell majd a műveletek előtt. Talán... :D

Sok tervünk mára. Aztán sokat is haladtunk... Pedig nem így indult. Egyszerűen annyira fájt a hasam, hogy csak feküdni tudtam. De jó is volt, hogy azt tettem, hiszen kipihentem a fájdalmat. Majdnem 11-ig aludtam, majd csak ezután mentem boltba vásárolni és csak délben kezdtem ebédet főzni. Persze elkésve sem voltam, 1-re már ettük is a fincsi csirkemellet! :) Aztán egy kis takarítás a házban és kezemben a listámmal kivonultam a kertbe.

Peti már délelőtt is dolgozott. A füvet nyírta le mindenhol. Ahhoz képest, hogy szerdán nyírta utoljára, már megint hatalmasra nőtt a fű. Most egy fokozattal lejjebb is állította a fűnyírót, na meg 2x ment át mindenhol. Eddig nem értettem, miért csinálja ezt és ezáltal miért olyan "lassú" a fűnyírás. Már értem: először tolja a fűnyírót, aztán ugyanott vissza is húzza. És tényleg van értelme! Megfigyeltem, hogy mikor előre tolja a gépet, az egy kicsit ledönti a füvet. Persze le is vágja, ám ha nem mennénk át rajta visszafelé is, akkor kiegyenesedéskor bizony magasabb maradna. Na ezért kell!!! :)

Fűnyírás és ebéd után Peti füvesített, de nem akárhogyan. Korábban már írtam, hogy az oldalkertben van egy nagyon csúnya rész, pedig tavaly még csak ott volt "fű"... Ajándékba kaptuk a szomszédtól, de bár csak ne fogadtuk volna el! Tele volt szúrós, tarackos gyommal! Peti ma a felső réteget lehámozta, kihordta az utcára, majd elegyengette a területet és végül befüvesítette az egészet. Jól sikerült, nagyon remélem, hogy nem jön eső a héten, hogy összemossa...

Az Én listámon 7 dolog szerepelt, ám este csak hármat tudtam kihúzni belőle. Mondjuk jött még hozzá egy kis utcai gazolás és veteményben levágott fű egyengetés, majd ház mögött rámolás. Szóval ha azt vesszük, akkor teljesítettem a mára tervezett dolgokat. Úgy mint pozsgás növények átültetése és ezáltal megszabadítása a gazoktól, aztán meg szegfű ültetése a kis virágoskertbe. Sajnos a törökszegfű magokból egy sem kelt ki. :( Ezért aztán fájó szívvel, de lemondtam róla... 

Este pedig meglátogattak minket Szüleim. Megcsodálták szépséges kertünket, majd beszélgettünk és cicáztunk, kutyáztunk. Jött Saca is, akinek leginkább Masnika örült. Annyira bezsongott, hogy játszani akart Sacával. Vitte neki a labdáját, a rongyikát és lengette. Majd ugrált körülötte és fel a fotelra, le onnan, stb... Csak azt sajnálom, hogy a fényképezőgép kint maradt a kertben. Mikor behoztam, már nem volt lehetőségem fotózni. Na meg annyira ugrándoztak, hogy lehetetlenség is lett volna! :D

Azt hiszem kijelenthetjük, hogy annak a forró, meleg és izzasztó nyárnak vége van! A tegnapi fronttal lehűlt a levegő, de annyira, hogy ma fáztam rövidnadrágban. Délelőtt még csak-csak elvoltam, mert a napon kötögettem a paradicsomokat. Aztán mikor délután mentünk sétálni és fagyizni, bizony éreztem a hűvös szél leheletét. :(
Ezzel szinte el is mondtam az egész napunkat: Reggel visszafekvés volt terítéken. Egészen sokat pihentem a manókkal az ágyban. Jólesően melegítettek! :) Süti a hátamat, valamelyik cicó pedig a lábamat...
Dél körül megérkezett a "kazános ember". Mi hívtuk, hogy nézze át a kazánt, lévén, hogy már 2 éve üzemelték be és jön a fűtés szezon... Még nem igazán tudjuk, mi a rend, de olyat is hallottam, hogy valaki évente hív hozzá karbantartót. Ez az ember teljesen szétszedte, letisztogatta, kiporszívózta, aztán pedig kipróbálgatta. Majd beállított valami max. víz hőmérsékletet. Mindezért elkért nem kevés pénzt, de legalább megnyugodhatunk, hogy minden rendben lesz majd télen.

Ebéd után egy kicsit kerteztünk. Konkrétan Én a paradicsomokat ritkítottam és kötöztem. Peti egy kicsit kapált, majd szőlőzött. Kutyik pedig a kertben rohangáltak, hempergőztek és szimatoltak. Délután aztán elindultunk a boltba. Vettem ezt-azt, majd betértünk a cukrászdába fagyizni. Még ott leültünk elnyalni, na meg a kutyiknak is adni egy mini finomságot. Vettem egy plusz tölcsért és azt mártogattam a saját fagyimba, amiből kaptak egy picit. Tényleg nem volt sok, Masninak még ennyit sem szabadott volna, de... Csak nem árt meg. Irtó pici adag volt! :)
Utána pedig itthon vacsiztak, Mi meg már inkább a házba menekültünk. Masni szeretett volna még kint labdázni, de asszem pulóver nélkül szét fagytam volna. Azt meg azért még nem akartam felvenni...

Hát röviden ennyi... Végeredményben egy igazi pihengélős hétvégi nap volt a mai. Ám ennek is megvan az ára, mert a takarítás, főzés és gazolás mind-mind holnapra maradt... :( 

Mit is írhatnék? Péntek van!!!! 
Igaz, hogy jött valami front, de itthon vagyunk!!! Együtt. Éppen most is tombol kint a vihar. Egyelőre csak orkán erejű szél formájában, de bízom benne, hogy lesz pár csepp eső is. Az nem lehet, hogy megint száraz maradjon a kert... Na pont mikor ezt leírtam, szakadt le az ég! Óriási cseppekben kezdett esni az eső. Peti és a kutyák berobogtak az ajtón és becsuktunk pár ablakot, nehogy kihűljön a ház éjjel.

Na azért igyekeztünk ténykedni is délután. A szivattyú és kút fedelet erősítette meg Peti. Ez megfelel még pár csavar vagy mi befúrásának. Sajnos nem hozott ugyan eredményt, mert az egyik léc megvetemedett... De legalább szétesni nem fog! :D
Aztán még szüreteltünk, fényképeztünk és végül kutyáztunk. Na meg ücsörögtünk a hintaágyon! :) 

Míg ezt a pár mondatot leírtam, már el is állt az eső. Ennyit akkor a hatalmas csapadék forrásról. Masnika meg percenként szökik ki a helyükről, mert fél a vihartól. Édeském olyan pici, hogy... Mindig megijed. :( 

Abba is hagyom a blog bejegyzést, mert nem tudok rendesen idefigyelni...

Amíg pedig beraktam a képeket, ténylegesen megérkezett a vihar. Tombol!!! A szél, az eső, a villámok és az égdörgés. Kutyák a kanapén Petivel, mert Masnit egyszerűen nem lehet egyedül hagyni. Ha visszatettük a helyére, azon nyomban kiszökik, liheg, bújik és ideges. Most pedig Apa-gazdihoz bújva megnyugodott! :) Süti? Őt nem nagyon izgatja a vihar. Nagyon örült, hogy kijöhet a helyéről és már szaladt is ajtóhoz, hogy akkor Ő kimegy a kertbe. :D Na, azt már nem! Most már Ő is ott fekszik a kanapén...

A mai nap... A munkás hétköznapok második fele. Ami azt jelenti, hogy már csak 1 nap és itt a hétvége!!! :) Ahogy egyre jön az ősz és vele együtt a kicsit hűvösebb és remélem lassan esősebb idő is, kevesebb dolgunk van a kertben. Vagy csak azért, mert lassan készen van? :D Még a sziklakert kiépítése ugyan hátravan, de azon kívül már csak karbantartani kell a dolgokat. Félreértés ne essék: Az sem kevés! Minden napra jut majd valami. Mégis egészen más érzés, mint hajtani, hogy ne térdig érő legyen a gaz és végre úgy nézzen ki a kertünk, ahogy azt megálmodtuk! :) Mostanra kb. elértük ezt a képet. Persze gazolni mindig kell majd, na meg füvet nyírni és trágyázni. Aztán virágokat, bokrokat ritkítani és felkötni és levágni és ültetni... Nem utolsó sorban pedig ott a veteményes. Ám egyik este arra a "felfedezésre" jutottam, hogy bizony minden egyes plusz négyzetméter növeli a munkával eltöltött percek és órák számát. Míg a szomszédaink mondjuk fél óra alatt nyírnak füvet, addig Mi másfél... De ezzel sincs baj! Asszem sokkal jobb dolgunk van! :) 

Várom azokat a délutánokat, hétvégéket, amikor csak úgy kiülünk vagy kifekszünk a kertbe és élvezzük a zöldet. Olvasunk vagy kutyázunk. A lényeg: A pihenés! :) Szerintem nincsen messze!

Amúgy a délutánunk kicsit sietősre sikerült. Bár szépen nyugodtan csináltuk a dolgainkat, ezért abszolúte nem kellett kapkodni. Még a melóból felhívtam az állatorvosi rendelőt, hogy van-e raktáron Masninak táp, merthogy mindjárt elfogy. A válasz igen volt és még félre is tették nekem. Én pedig úgy terveztem, hogy majd munka után hazamegyünk, etetünk, takarítunk és még mindig lesz idő elmenni a dokihoz. így pedig már vihetem Masnit is. Egyrészt karmot vágatni, másrészt csak úgy, mondjuk kontrollra. :) El is mentünk. Masnika nagyon ügyesen utazott a hátsó ülésen. Mondhatom, hogy most már megszokták az autóban utazást és nagyon ügyesen, fegyelmezetten viselkednek a hátsó ülésen. Szóval Anna néni levágta Masni karmait és közben konstatálta is, hogy sokkal szebb a picur kutyus lába. Ugyan még rózsaszín, de már köze sincs ahhoz a kb. egy hónapja véresre, vörösre harapdált piroskás lábhoz! Azaz csak így tovább: Nagyon figyelünk, hogy lehetőség szerint a hipoallergén tápon kívül ne egyen meg mást és minden este fújjuk a cortavance spray-vel. Eddig ugye hatásos! :) 
Közben persze elbeszélgettünk az allergia többi fajtájáról, esetleges kivizsgálás és kezelés lehetőségeiről, ha ez a tápváltás mégsem vezetne eredményre. De erről most nem írnék, majd talán ha tényleg szükségünk lesz rá...

Az úgy kezdődött, hogy már napok óta nézegettük az előkertet. Szép-szép, de már nyírni kéne a füvet, mert baromi nagyra nőtt! Aztán ma reggel úgy határozott Peti, hogy amint hazaérünk, neki is kezd! így is tett: kigurította a fűnyírót, Én beizzítottam a fotó masinát és indulhatott a "buli". :) Szép lett!!! Tényleg!!! Szuper érzés. :)
Aztán Peti, ha már egyszer kigurult a fűnyíróval, visszafelé gondolta lenyírja a füvet oldalt is. Én közben nekiálltam locsolni hátul. Mire készen lettem a veteménnyel és a virágokkal, Peti szólt, hogy mi lenne, ha folytatná a nyírást, Én meg locsoljak elöl helyette! 
Nosza! Megtettem. Hát persze!!! Na de már olyan nagyon lement a nap, hogy a végét sötétben csinálta Peti. Reméljük azért így is megteszi, mert mi van, ha hétvégén tényleg fog esni és akkor bizony nem tudunk majd füvet nyírni... Még gyorsan kitettük a billenőset egy másfél órára és bejöttünk vacsizni. :) 
Aztán a tápok adagolásakor vettem észre, hogy Masninak nagyon fogyóban van a hipoallergén tápja. Még van elég 2 napra, de utána semmi! Szóval holnap első dolgom lesz telefonálni a rendelőbe és csak remélni merem, hogy délután már mehetünk is a kajáért. Azóta azon is gondolkodtam, hogy ha eléggé sietünk haza, akkor Masnit is elvihetném. Egyrészt vetne rá egy pillantást Anna néni, na meg a karmai is elég hosszúak a kis manónak. :) De ez a program majd holnap kiderül és beszámolok róla azon nyomban...

Gyorsan össze kéne "dobnom" egy jó kis bejegyzést, mert már igen késő van. Én meg csak filmet nézek és fórumozok és beszélgetek, stb... Persze ez mind nagyon jó és élvezetes dolog ám! :) 
Közben pedig azon gondolkodtam, hogy megint csak csip-csup ügyeket tudnék írni. Reggel ébredés, majd etetés, takarítás. Aztán fotózás, kutyik tombolása, cicuk kergetőzése. Fürdés, öltözés és indulás. Melóban ücsörgés és munka. Vidám hangulat, ebéd, majd egy kis dumcsi. És végül eljön a délután, mikor indulhatunk haza! :)
Nagyon hiányoznak a manók! Mind, egytől egyig. Látom magam előtt a kis pofijukat, ahogy boldogan játszadoznak és futkosnak. Kaját kérnek vagy esetleg rosszalkodnak. Az életünk részei. :) Ahogy a kert is, amiről tegnap este Peti megint megjegyezte, hogy bizony szép! És igen: Mi csináltuk! Jó érzés a büszkeség! :)
Este megint sokáig tartó locsolás következett, majd egy kis paprika, paradicsom és szőlő szüret.

A bokám? Egészen jól van. Sokkal jobb, mint tegnap. Igyekeztem minél többet felpolcolva tartani, akkor jobb is neki. Ha lóg, akkor kicsit fáj, lüktet... Szóval ma már egészen szupernek mondanám. Kb. olyasmi érzés, mint tavaly gipsz levétel után. Estére enyhén bedagad és jobban fáj, de minden nappal egyre csak gyógyul! :) 

Valamit azért csak sikerült írnom. Néha kicsit szürkének érzem a napjainkat, aztán ránézek a manókra, belenézek a szemükbe, végig nézek a kerten és máris látom a színeket! Már csak egy ölelés hiányzik a párunktól és azt mondhatom: Majdnem teljes az élet! 

Már reggel elhatároztam, hogy ma a "zárt cipő"-ről fogok írni. Mármint konkrétan arról, hogy áldom az eszem, amiért reggel zokniba és sport cipőbe bújtam szandi helyett. Igenis fázott volna a lábam!
Na de ha már a lábnál tartunk, van itt még valami. :( A bokám... Történt ugyanis tegnap egy kis baleset. Nem olyan vészes, ám mivel egyre jobban fáj, gondolom érdemes róla szót ejteni. Szóval... előre mentem Petihez, aki az előkertet gazolta. Kinyitottam az egyik kiskaput, persze figyelve, hogy a kutyák kint maradjanak, na meg, hogy a legújabb füvesítésre még véletlenül se lépjek... Félig meddig sikerült is, ügyesen a betonra léptem, ám a hülye kapu visszacsapódott egyenesen az Én bal bokámnak. Pont a sarka vágódott neki a tavalyi törés helyének. :( Fájt, de nem vészesen... Ma egész nap azon mászkáltam, de mostanra már egészen gázos. Peti szerint csak egy icipicit van bedagadva, lilulást pedig egyáltalán nem látunk. Hogy mi lesz vele, még nem tudom... Arra gondoltam, időt adok a gyógyulásra, mondjuk még egy napot. Ha holnap este is ilyen rossz a helyzet, akkor egye fene, elmegyek megint dokihoz! 

Kutyák: Ma Süti lelkével kellett a legtöbbet foglalkoznunk. Furi, de Ő sosem szokott olyan kis gyámoltalan és bújós lenni. Mármint itthon nem jellemző. De ma reggel!!! Egyszerűen belénk akart bújni. Peti éppen labdát dobált Masninak, Süti pedig nem hagyta, állandóan az ölébe ült. Aztán odamentem Én is és mivel Apa-gazdi "foglalt" volt, Masni nekem hozta a labdát. Eldobtam. Süti azon nyomban átpattant az Én ölembe és bújt, nyalogatott. Egyszerűen féltékeny volt a szentem. Asszem. Mindenesetre mikor elvettem a labdát és felraktam a szekrény tetejére, mintha kicserélték volna Sütit. Mondjuk kellett hozzá, hogy Masni ne sípoljon és reklamáljon a labdáért. Nem kellett 1 perc és már közösen játszottak a kanapén! Érdekes egy szitu és nem is tudom, hogyan kezeljük. Hiszen Masni imád labdázni. Nem akarjuk ettől megfosztani. Ám a "probléma" ma este is előjött, Süti érzékeny lelke ugyanúgy megmutatkozott... :(

Irtó rövid volt. De megint megérte! Mármint... Most este végig nézni a kerten. Olyan szép és megnyugtató. Ezért tényleg érdemes! :)
Ám a reggel nem így indult. Én nem tudom mi van mostanában Petivel, de ma is kipattant az ágyból már fél 7-kor. :D Akkor persze nekem is kell, mert reklamálnak a manók. Én vagyok ugyanis a kaja felelős és a cicák után takarító. De itt most a kaja volt az lényeges. :) Szóval felkeltünk, csináltuk a dolgunkat, majd reggeliztünk, aztán Én visszafeküdtem! Úgy gondoltam, szükségem van még pihenésre, még alvásra! Persze ehhez a kutyák is hozzászóltak. Jöttek velem a hálóba és tomboltak. Paplanosat játszottak, aztán a sünivel harcoltak... Mégis megnyugtató volt Őket boldognak látni. Egy idő után lenyugodtak és mellém bújtak, melegítettek. Elaludtunk! Asszem 10-kor ébredtem, mert Peti kiindult a kertbe. Süti és Masni pedig felpattant és keresztül robogtak rajtam! :D Na de kelni is kellet, hiszen aki a kertben dolgozik, az ugye éhes is lesz. A délelőttöm el is ment a főzéssel, kis rendrakással, de délután Én is kiszabadulhattam a kertbe! így elmaradt ugyan a benti porszívózás, de... Egye fene! 

Kint Peti gazolt, Én a fű szegélyt nyírtam végig ollóval. Elég időigényes így, de sokkal szebb és tartósabb, mint a damilos szélnyíróval. Peti pedig készen lett a gazolással!!! Megcsinálta az egész oldalkertet és a végén még az előkertet is. A jövő héten már ott is nyírhatja a füvet és tök jó lesz, mert már a gazok nélkül teheti!!! :) Ezt anno "elrontottuk" az oldalkertnél, de annyi minden más volt éppen soron...

Aztán pedig nem győztem bocsánatot kérni a sok-sok növényünktől a 2 napos csapadék megvonás miatt. Nagyon kibabrált velünk az időjárás, de magamat is hibásnak érzem. Attól még igenis locsolni kellett volna! Ja, mert hogy egy csepp eső sem esett nálunk! Szédületes, hogy végig viharzik az országon a front, de a Mi kis városkánkat bizony kihagyja... Evvan. Asszem leginkább az angyaltrombita és a paprikák kókadoztak.

Állatkák? Mindenki jól van, vidám és boldog! Sokat játszanak és sokat pihengélnek!!! :)
Azt még le kell írnom, hogy ma egy kicsit kint hagytuk a kutyákat, mikor elmentünk itthonról. Na nem sokáig, csak a boltba mentünk és fagyizni. :) Süti nagyon jól elvan. Masnika viszont állandóan csak mellettünk akar lenni és ennek hangot is ad. A boltban már ugyan nem hallottuk az ugatását, de szerintem ez csak a távolságnak köszönhető. Tényleg nem volt sok idő, remélem majd Ő is megszokja, hogy úgyis jövünk vissza!!! Mikor hazaértünk, itt várt a terasz ajtóban, ahol Mi "eltűntünk" és nagyon-nagyon kémlelt befelé! Édes drágám!!! :)

Hogy ma mennyi kedvünk volt beutazni a városba és ott ücsörögni az irodában... Azt asszem mindenki sejti. Sokan voltak "sorstársak", ám a metró és az egész város nekem valahogy kihaltnak tűnt. Nem is csoda, hiszen hétvége volt. Lehet abban valami, hogy el kéne törölni ezeket az átpakolt napokat. Nálunk a melóban konkrétan 3-an voltak szabin. Ez pont a fele a teljes létszámnak. És bővel elegen lettünk volna 2-en is ügyeletben, csak ugye sajnáltuk a szabinkat. Najó, volt ma munka. Bár ha azt mondom, hogy egy átlagos nap 1%-a, akkor sokat mondok!!! Viszont volt idő bevásárolni, netezni, beszélgetni, csevegni... Ahelyett, hogy mindenki otthon lett volna a szeretteivel. Na mindegy!

Végül is 3-kor már jöttünk is haza. Peti azt mondta, már náluk is csak 1 kollégája maradt  még bent, de Ő is várt valakit, aztán uzsgyi haza! Itthon délután pihentünk, vártuk az esőt, bűvöltük a felhőket és fohászkodtunk pár csepp csapadékért. Eddig semmi!!! Igazán megerőltethetné magát a beharangozott front. Mi mindent megtettünk. Füvet nyírtunk, trágyáztunk, 2 napja nem locsoltunk... Szegény növényeink meg nem értik, hogy ha itthon lébecolunk, akkor miért nem öntözzük meg őket.

Állatkák? Most nincs semmi érdekes. Masnika állandóan a labdájával nyüstöl minket, Süti a kertben rohangál vagy bent szaggatja a lepedőt. Zeuszka, mint egy őrmester: mindenhol ott van, de csak csöndben megfigyel. :) Vilmosom, az örök hízelgő, Ábel a haspók és Lolika a selymes szőrű puhaság! Mind itt lébecolnak körülöttem! :) 

A nap fénypontja számomra kétség kívül, mikor hazaérkezvén elballagtam a postaládáig és kiemeltem egy borítékot. Gabi barátnőm küldött egy levelet. Furcsáltam, de mikor kibontottam csak mosolyogni tudtam és azonnal ölelni akartam. A mosoly még eltartott kb. 1 órán keresztül. :) Köszönöm!!! Egy igen csekélység: 1 csomag porcsinrózsa mag volt a levélben. Megszerettem ezt a vidámságos növénykét, szó se róla! :)

Azt reméljük, holnap esni fog. Ma ugyanis munka után rohantunk haza! Vártak a teendők. Mivel eső előtt kell kiszórni a fűre a trágyát és holnapra esőt mondanak, de ugye Mi dolgozni megyünk... Na meg a trágyát jó, ha lenyírt fűre szórjuk... Szóval hazaérkezés után Peti azonnal a kertbe ment és nekiállt dolgozni. Eleinte azt terveztük, hogy csak a hátsó rész legyen meg, az most a legfontosabb. Aztán Peti olyan szépen, gyorsan haladt, hogy megcsinálta az egészet. Még sötétedés előtt ki is szórta a trágyát! Tényleg iszonyat hamar lemegy már a nap, olyan érzése van az embernek, hogy kapkodnia kell, ha kész akar lenni mindennel. :) 
Mivel Peti azon nyomban a kertbe ment, rám maradt az egész takarítás. Nem csak a cicuk után, hanem a kutyik, de leginkább Süti után is takarítottam... Majd etettem és végül Petinek segédkeztem. Még az előkertben lévő legújabb füvet is meglocsoltam. Azonban ma máshol nem is locsoltunk. Nagyon bízunk abban az esőben!!! :)

Le vagyok "szúrva"! Élesbe tettem a bejegyzést, Peti elolvasta, megdicsérte, aztán hiányolta a reggeli munkáját. Teljesen igaza van!!! Bocsi :(
Mivel a tegnap esti permetezés elmaradt és szomszédaink szinte minden nap mosnak, aztán ugye kiteregetnek... Petinek remek ötlete támadt! Gyorsan reggel permetezte meg a szőlőket! Én kint sem voltam, mert ugye tettem-vettem. Valszeg ezért feledtem el megemlíteni. Mindenesetre, ha nem csinálja meg reggel, akkor még ezzel is ment volna az idő este és nem végeztünk volna a fűnyírás-trágyázás kombóval. Szuper az Én férjem! És dolgos! És okos! A többit meg majd neki mondom... :D Jó éjt! 

Bent a házban nem történt semmi különös. Mindenki tombol, játszik, ugrándozik és szaladgál. Tegnap este vettünk észre egyedül némi feszültséget Zeusz és a többiek között. Úgy megy ugyanis nálunk az este, hogy miután a kutyók elmentek a helyükre, leoltunk minden lámpát és csöndben maradunk. Már amennyire tudunk és akarunk... Aztán mikor Mi is elvonulunk aludni, az sem megy ám csak úgy ukmukfukk. :D Szertartásosan végigjárom a házat, minden kis manónak adok egy puszit a buksijára. A legvégén Zeusznak, aki jön is velem és kéri a friss vizet a tálkájába. Ezután iszik, majd jön velem az ágyba és dagaszt, dorombol, majd kucorodik. Ez a szokásos, de ami tegnap történt, olyat még nem tapasztaltam tőle. Általában a többi cica is körülöttünk van. Ábel az ágy mellett, Loli a hordozóban, Vili meg az ajtó mögött. Hogy végre ki is lyukadjak a tegnaphoz, annyi történt, hogy Zeusz senkit nem engedett a hálóba. Mondhatni kizavarta a többieket, így sajátítva ki asszem engem magának. Viszont miután ezt megtette, már nem jött vissza az ágyba, hanem Apa-gazdi oldalára feküdt a szőnyegre. Nahát fura! De Ő Zeusz! :)
Ja, és a reggel teljesen ugyanúgy zajlott, mint az eddigiek. Semmi félreértés vagy feszültség. Ugyanúgy játszottak és kergetőztek, mint annak előtte! :)

Mi lenne, ha hétköznap nem is írnék semmit? Csak mert amúgy sem történik semmi izgi... Ááá, azt úgysem bírnám ki, hogy ne pötyögjek be néhány sort. Akár legyen az csak pár gondolat, vagy másnak érdektelen napi teendő. :D

Szóval a mai nap nagy "eseménye" számomra, hogy megint elkezdtünk szervezni egy találkát a cicás barátnőimmel. Majd csak 1 hónap múlva lesz, mégis azt mondhatom, hogy már most lázban égünk. :) Ritkán találkozunk személyesen, de minden nap "beszélünk", csetelünk, stb... Szóval napi a kapcsolat! :)

Na de, itthon:
Ma is, mint mostanában minden nap, siettünk haza. Peti permetezni akarta a szőlőket, ezért hamar etettünk, takarítottunk, locsoltunk, hogy aztán nekiállhasson. Ám a szomszédaink kiteregettek és a múltkor - teljesen jogosan - kérték, hogy permetezés előtt szóljunk már nekik, mert akkor gyorsan beszedik a ruhákat. Mi kiabáltunk is, mire kijöttek a gyerekek és közölték, hogy a szülők vásárolni mentek, Ők pedig egyedül vannak itthon. Most már legalább tudom, miért ordibáltak annyit! :D Szóval a permetezés ugrott. Remélem holnap majd sikerül, mert jó lenne még eső előtt kifújni annyira, hogy fel is szívódjon a levelekben. 

Hirtelen ennyi. Ahhoz képest, hogy nem is akartam írni... Pár sort csak összehoztam! Én mondtam... :)

Ott lennénk, mármint a munkahét kellős közepén, ha nem kéne még majd szombaton is igázni. Már írtam erről és tényleg iszonyat nehéz elfogadni, hogy most majd csak 1 napunk lesz pihenni... Pláne, hogy mivel az Mi munkánk a külföldiektől függ - akik ugye nem dolgoznak szombaton -, ezért az igazándiból elvégzendő munka előreláthatólag is elenyésző százaléka lesz csak a megszokottnak. Azért a lábunkat sem lógatjuk majd, de ez egy olyan töltelék nap... Csak azért írom már most le, mert erről beszélgettünk ma bent a melóban. Meg konkrétan arról, hogy teljesen felesleges mindenkinek bejönnie. Én mondjuk valszeg megyek majd, mert hogy se túlórám, se sok felesleges szabim... :(

Na de itthon: Ma csak egyedül jöttem haza. Peti elment a barátainkkal sörözni. Nagyon régen volt együtt utoljára a banda, remélem, jól érezték magukat. Én hazajöttem, locsoltam, állatokat láttam el, stb... Most pedig mindjárt indulok érte. :) 

Asszem nem túloztam. Bár talán nem csak Én vagyok a kivétel, de ezekben a percekben szerintem mindenki a Lokinak szurkol. Amit Én "tudok", hogy bekerültek a bajnokok ligájába, vagy most fognak, ha ezt megnyerik. Hogy idáig eljutottak az is hatalmas és nagyon szép teljesítmény. Húúúha, épp ebben a percben rúgták a második góljukat. Ez szuper, ugye? :D Peti ott ül a TV előtt, kezében egy pohár hűs borocskával és néha felkiállt. Ő, aki abszolúte nem egy focirajongó. Mióta ismerem, nem nézett focit sosem. :) 

Amúgy mi volt ma velünk? Nem akarok Én hazudni... De semmi. Reggel, aztán dolgozás, aztán haza. Etetés, ki a kertbe, locsolás, majd a házban netezés és film nézés. Most meg a foci. :D Ritka egyszerű egy nap, nem igaz? Aminek mégis örülök, hogy beszélgettem, még ha e-mailben is egy régi, kedves barátnőm/kolléganőmmel. Ők is küzdenek az építkezés összes nyűgjével, elhiszem, hogy fáradtak. Tartottuk egymásban a lelket...

Ja, csak eszembe jutott valami, már csak azért is, mert mintha fájna a bal fülem. Nos, egész nap a huzatban ültem. Reggel kitárták a melóban az ablakot, Én meg ugye ott ülök. Igazándiból jó volt a friss levegő... Éreztem Én, hogy majd elszáll a fejem. A papírok néha meg is tették... :D Ám mikor behajtottuk az ablakot, iszonyú fülledt lett a levegő, így megint kinyitottuk. A papírkupacokat lenehezékeltem, Én meg "tűrtem", de jól is esett. Most meg fáj egy picit... Ugye azért nem lesz komoly bajom? Csak mert előttem áll még a holnap meg az azután is! A légkonditól meg kiver a frász. :( 

Egy új hét kezdete. Ráadásul egy igen hosszú, dolgos munkahét kezdete. Csodás volt a mostani 4 napos szünet, na de ennek ára is van. :( 
Ma reggel kicsit elaludtunk. Persze Vilmos időben jött ébreszteni, csak... Mondtam neki, hogy még 10 percet várjon, míg magamhoz térek. Aztán szépen mellém kucorodott, ott puhult és bújt a puha kis testével. És így aludtunk még vagy 40 percet! :D
Aminek következtében meg persze, hogy kapkodtunk, siettünk, de azért túlzásba sem vittük. :) Nem késtünk el, hiszen be van ez kalkulálva, csak... Nem volt olyan kényelmesen lassú a reggel. :D 

A nappalunk asszem említésre sem méltó. Püföltük a gépeinket, megtettük a dolgunkat a melóhelyen, aztán iszkiri: haza! :) Itthon pedig megajándékoztuk magunkat egy kis pihivel, konkrétan azért, mert nem locsoltunk. Egészen nedves még a talaj a tegnapelőtti esőtől... így kaptunk kb. 1 óra pihenőt. Szedtünk egy "kis" paradicsomot, vacsoráztunk, ami közben filmet néztünk. :)
Most pedig alig tudjuk leállítani a kutyákat, annyira tombolnak. :) De mindjárt mennek aludni, Én pedig mutathatom végre a fotókat is. :)

A mai nap sem múlt el történések nélkül. :) 
Még tegnap elterveztük, hogy ha az idő engedi, szalonnát sütünk nálunk. Bátyámék átjönnek, kertet mutogatunk, aztán elkészítjük, majd elfogyasztjuk az idei első parázson sült szalonnáinkat. Valahogy tényleg úgy alakult, hogy idén még csak rácson sütögettünk... A szalonna kimaradt. Nos, egész éjjel esett az eső, féltem is, hogy mi lesz a másnapi "bulival". Aztán reggelre elállt, majd picit szemerkélt, de délre már a nap is kisütött. A felhők elvonultak, a fű megszáradt, így minden adott volt egy jó kis tűzrakáshoz.
Kb. délben kezdett Peti tüzet csiholni, aztán elég hamar neki is láthattunk a nyársaink szorongatásának. Vettünk fincsi kenyeret, kaptunk zöldségeket, szalonna pedig volt itthon. Ittunk némi alkoholt, beszélgettünk és sütögettünk. Megint csak egy jó hangulatú kora délután sikeredett, ami után Mi még a szomszédba is átmentünk. Ugyanis hivatalosak voltunk az egész utcával egyetemben egy jó kis bográcsban készült halászlére. Ahhoz képest, hogy szomszédaink életükben először csináltak ilyet, nagyon jól sikerült. Mindenkinek ízlett. :) Közben persze itt is előkerült a pálinkás üveg. :D
Sajnos Én egy kicsit hamarabb hazajöttem, mert nagyon ugattak a kutyáink, illetve Masnika. Most először próbáltuk ki, hogy kint maradnak a kertben és nem a házban, míg Mi odavoltunk. Mondhatnám, hogy jól viselkedtek, bár Masni egész végig csaholt... :( Remélem azért idővel majd megszokja ezt a helyzetet is.

A délelőttünk egyhangúan telt. Illetve az állatkák körül forgott minden. Próbáltam ugyan visszafeküdni, de jött Süti és Masni is játszani... :) Süti bebújt Peti paplanja alá és lengette a fejét. Masni pedig támadta. Ezt addig játszották, míg a paplan a földön kötött ki, Én pedig felkeltem, mert így nem lehet pihenni. Aranyosak voltak és közben végig arra gondoltam, hogy milyen boldogok! :) 
Cicukáink szokásos pihengélős napon vannak túl. Lolika újonnan imád a teniszlabdával játszani. Támadja, majd ölelgeti és pofozgatja. Csak Masni meg ne lássa!!! :D

Kinti "cicánk" Marcica... Mivel az igazi gazdijai megint elutaztak a 4 napra, egyedül maradt szegénykém. Persze megint jött és nyávizott... Én meg nem voltam rest: simiztem, kajcsit adtam neki és mivel az elmúlt éjjelre esőt is mondtak, még egy "kuckót" is csináltam neki. Na nem egy olyan igazi kuckót ám. Ahol már előző éjjel is aludt, a téglák között, a régi nadrágomon, tegnap este lefedtem. És reggel, mikor kimentem tényleg ott nyújtózkodott és a nadrágnak csak a legesleg széle volt nedves. Édes kis cica! Hálásan dorombolt a reggeli kajcsi és simiért is.
Aztán ma este hazajöttek az igazi gazdik és kérték, hogy ne etessük a macskát, mert még ideszokik. Igazuk van, de ha egyszer itt lebzselt... Nem is a kajcsi, hanem inkább szeretet hiánya volt szerintem. Picurka még: Máshogy gondolkodunk az állattartásról. Magukhoz vettek egy kiscicát és már másodjára mennek el nyaralni, a kiscicát pedig magára hagyják. Ok, feltalálja magát, de... Én még mindig azon a véleményen vagyok, hogy nem elég egy állatot csak etetni. De el is dugulok, hiszen tényleg nem vagyunk egyformák. Nem fogom etetni, de a simogatást senki nem tilthatja meg. Pláne ha itt nyávizik ez a tündér manó.

Közben eszembe jutott a tegnap este és éjjel. Kb. 11 körül megint tüzijáték volt. Most asszem a szomszéd településen, de olyan hangos és dürrögős, hogy a szomszéd kutya nagyon megijedt. Ennek hangot is adott és egyfolytában ugatott. Ettől persze Masnika is rákezdett. Kiszökött a helyéről és megijedt és zaklatott lett és Ő is ugatott. Amitől persze hogy Süti is felébredt. Nem volt mit tenni, kimentünk a kertbe. Ha Mi is a közelben vagyunk, nem félnek a tüzijátéktól. Igazándiból szerintem Manitu ugathatott úgy, amit Masni megérzett és Ő is zaklatott lett. A lényeg, hogy kint töltöttünk kb. negyed órát, majd újra lefeküdtünk és most már mindenki csöndben és boldogan alhatott.

Hosszú kihagyás után ma végre egy egészen jó hangulatú családi napot tartottunk. A lényege Anyukám szülinapja volt, na meg a régről elmaradt László és Péter nap ünnepeltjei. A sütögetős, grill húsokat és kolbászokat Apukám, a salátákat és a sült krumplit Anyukám szervírozta. Aztán volt még jégkrém és pia is. Ugyan a sörért nagyon megküzdöttek a fiúk.
Sosem szoktam leírni a márkákat, most mégis megteszem, már csak azért is, mert a fotókon úgyis rajta lesz. Szóval Apukám egyik ajándéka egy Heineken party hordó volt. Húúúde jó, már máskor is kapott efféle hordókat, aminek igen nagy sikere szokott lenni. így volt ez ma is, ám a csapoláskor adódott egy nem kis problémánk. Nevezetesen, hogy sehogy sem sikerült belőle kifacsarni az üdítő nedüt. Hiába próbáltuk így, úgy, amúgy... Leírás persze sehol, így a végén igénybe vettük a számítógépes segítséget, azon belül is az internetet. Na ott esett le számunkra, hogy amivel szemben állunk, az egy Beertender féle Heineken party hordó. Aminek a jellegzetessége, hogy nem lehet ám csak úgy megcsapolni... Kell hozzá az úgynevezett Beertender nevű csapoló szerkezet, ami potom (vagyonokért) már meg is vásárolható. :( Tehát a tudnivaló: Ha szürke a hordó teteje, akkor csak az vegye meg, akinek van otthon egy külön csapoló szerkezete. A net elárulta nekünk, hogy a zöld tetős lenne a befutó...
Na de nem hagytuk ám ennyiben! Mindenféle feszítő és nyomkodó mozdulatokkal, iszonyatosan lassan, de kifárasztottuk a hordócskát és kifacsartunk belőle pár decit. Aztán a kicsit nyomkodásból nagyon lett és még több sör! :) Sajnos az alján így is maradt, mert annyira nem vágtuk szét az egészet, de azért ez piszokság! Honnan kellett volna tudni a boltban, hogy ehhez ilyen csapoló "szerszám" kell? Abból, hogy rá van írva a Beertender szó, már mindenkinek világos az összefüggés??? Nekem pl. nem... Hátha másnak is tanulság ez!

Az összejövetel amúgy tényleg remekre sikerült. Ettünk, ittunk, beszélgettünk sokat, jó hangulatban, együtt! :)

A Mi délelőttünkről csak azért nem írtam semmit, mert nem is történt említésre méltó. Bent kuksoltunk a házban és filmet néztünk. Lévén kint még ma is tomboló kánikula uralkodott. Este, hazaérkezés után azonban már nem locsoltunk, "várjuk" ugyanis a beharangozott frontot az esővel.