Ma volt Masnika nagy napja! Nagyon ügyes volt, bátor és okos! :) Úgy indítottuk a napot, hogy kimentem a kutyókkal a kertbe és mikor Masnika elvégezte a dolgát, Mi visszajöttünk. Ezen óvintézkedés azért kellett, mert ugye az éhgyomor... Már a vizes tálkákat sem tettük vissza a földre, nehogy Masnika óvatlanul beléjük kortyoljon. Szegénykém... De azért hősiesen tűrt. Süti közben megreggelizett, a cicuk is, majd készülődtünk, közben kutyók birkóztak, kergetőztek... Sütinek egyszer adtam vizet stikában, aztán igyekeztem lenyugtatni Őket, nehogy Masnikának nagyon rossz legyen folyadék nélkül.
Na szóval 9 körül indultunk. 10-re volt időpontunk és jó is, hogy időben indultunk, ugyanis belefutottunk egy jó kis dugóba a Fiumei úton... :( Na de épp időben érkeztünk, nem is kellett sokat várnunk, már szólítottak is minket. A váróban sok-sok kutyus volt, nagyobbak és még nagyobbak. Ugattak és szaglásztak. Masni manó Apa-gazdi ölében várakozott végig. Talán innen a nagy bátorsága. :)
Aztán bementünk. Nagyon kedves és hozzáértő doktorhoz kerültünk. Végig vizsgálta Masnikát a csípőjétől egészen a lábujja hegyéig. Fájdalom után "kutatott", de nem igazán talált... Aztán kicsit sétáltunk Masnival a folyosón, mert a doktor úr látni is akarta, hogyan mozog. Azt mondta, nagyon szép kis lábai vannak, izmosak, ahogy azoknak lennie kell. A térdkalácsára gyanakodott. Mesélt a térdkalács ficamról, aminek különböző fokozatai vannak. Néhol vissza kell illeszteni, néhol kiugrasztani, ilyenek. Na Masninál egyik sincs, szerinte, de nem ártana egy röntgen. Persze ezt nekünk kellett eldönteni, hiszen nem két fillérről volt szó. Én még hezitáltam is, de Peti azonnal rábólintott. Elvégre azért hoztuk éhgyomorra és akkor már derüljön ki minden rendesen! Igaza volt. Most már Én is nagyon örülök az egésznek. A röntgenen abszolút látszik, hogy Masnika alsó lábszára picit kifelé hajlik. Vagy kifelé dől. Nagyon nehéz ezt leírni... Szóval a sípcsontja és az alsó lábszára nem egészen párhuzamos, de tényleg csak miliméterekről van szó. Tehát mikor fut, akkor nem is a fájdalom miatt kapkodja a lábiját, hanem inkább kellemetlen vagy beakad, vagy nem hajlik úgy ahogy kéne neki...
Amire esetleg számíthatunk, az a szalagok megnyúlása. Na nem most, hanem jóval később, de akkor is csak talán. Majd 5, 6, esetleg 7 éves kora körül. Ugyanis mert a lábija nem teljesen egyenes, nem terhelődik ugyanúgy a térdet tartó szalagja. De az sem vészes, hiszen minden orvosolható. Na meg karban tarthatjuk... Aggódni akkor kéne, ha elkezdene vékonyodni a lába.
Amit tehetünk, hogy zöld kagyló kivonatot adunk neki minden nap. Ez nagyon jó az ízületeknek és a porcnak. Meg is vettünk egy 60db-os kiszerelést (Nutradyl), ami Masninak 120 napra elég. Ide írom, hogy este hogyan ette meg. Mivel elég büdi az egész tabletta, nem is gondoltam, hogy megeszi csak úgy. A torkán lenyomni nem akarom minden nap szegénynek... Azért oda nyomtam az orra alá, de köszönte nem kérte. Aztán beletettem a vacsijába. Hogy, hogy nem ez a tabletta maradt a legutoljára a tálkában. Szerintem ott is hagyta volna, ha nem lép közbe Süti. Ő ugyanis már végzett a saját vacsijával és odafordult Masnihoz érdeklődve a tálka tartalma iránt. Masni erre morgott egyet és hamm, bekapta a bogyót. Kicsit rágta, majd lenyelte! "Na nehogy már Sütinek adjon bármit is!" :D
Hogy Mi mit tettünk még ma? Először is aludtunk egyet ebéd után. Annyira, de annyira meleg volt még ma is odakint, hogy mozdulni sem lehetett... Peti ugyan lazúrozott egy adagot, de aztán behúzódott Ő is. Már nagyon várjuk a lehülést, mert már a ház belső hőmérséklete is kezdi elérni a "gyulladás fokot" :D
Pihi után megint csak lazúr, majd nekikezdtünk az előkertnek. Igazándiból csak késő délután tudunk itt dolgozni, mert csak akkor van árnyék. Az első fázis a gazolás. Állati sok, nagy gyökerű és bozontos gyom nőtt itt, ráadásul kőszikla kemény talajban. A taktikánk, hogy Peti ás, Én pedig húzkodom a gyomokat. Csak így lehet... Egészen jól haladtunk, bár a rossz, hogy későn kezdtük. De sebaj, hátha holnap már nem főlünk meg a melegtől és hamarabb is nekikezdhetünk! :)
Még egy szösszenet. Már nem is emlékszem, hogy írtam: Beszéltünk a léces emberrel (aki majd a léceket fúrja fel a belső kerítésekre) még a múlt héten. Azt ígérte, vasárnap délelőtt eljön és megnézi és megbeszélünk mindent. Aztán mikor Én felhívtam délben, mondta, hogy még van egy másik munkája, lehet, hogy csak délután jönne, de majd előtte telefonál. Ok, semmi gond, mondtam is, hogy egész nap itthon vagyunk, jöhet, amikor akar. De nem jött. Nem is telefonált. Aztán még a mai nap is eltelt és ma sem telefonált. Ezért este elkezdtünk egy másik ember után is "kutatni", mert nagyon szeretnénk, ha ebben a két hétben, míg itthon vagyunk, felkerülnének a lécek. Sajnálom azt a másik mukit, mert az utcai kerítésünket anno Ő csinálta és jól dolgozott, gyorsan és precízen, szépen... De most már Én nem fogom hívni. Ha kell neki a munka, majd jelentkezik... Vagy nem...
Budapest Time
Utolsó kommentek