A Nagy család élete

Igazándiból ma sok-sok minden történt, ám minden csak délután és este. Úgy kezdődött, hogy Peti szólt 5-kor, hogy még nem is látja, mikor tudna hazaindulni, menjek egyedül... :( Neki is indultam kb. negyed órával 5 után. Ám a metróban bemondták, hogy a Deák tér és a Nagyvárad tér között nem közlekednek a szerelvények. ÓÓóó! :( Konzultáltam kolléganőmmel, aki azt találta ki, hogy elmegy a Blahára és onnan buszozik a Határ útra. Nekem hirtelen más útvonal ugrott be, de valahogy egyik sem bizonyult praktikusnak ebben a hőségben és ezáltal nem is voltak szimpatikusak. Tovább mentem a metró felé, ahol beugrott a legeslegjobb megoldás!!! Vonat!!! Hiszen metró végállomásra kell mennem, ahol a vonat is megáll és még gyors is, stb... Nosza, arra vettem az irányt. Kijöttem az alagútból és megnéztem a kiírást. Az órámra pillantva 17.30 percet láttam. A kiíráson 17.33-kor indult egy vonat a 16-os vágányról. Húúú, akkor rohanás! Nagyon siettem, mert ugyan a következő vonat 17.38-kor indult VOLNA, ha nem késett volna 20 percet! Szóval rohantam, izzadtam és lihegtem, de elértem. Az utolsó pillanatban pattantam fel 3 másik rohanós társammal egyetemben. :) Eljöttem a Kökire, ahol már 17.46-kor le is szálltam. Ennél gyorsabban azt hiszem, sehogy nem tudtam volna megoldani! Egy lángész vagyok! :D
És tényleg, hiszen itt jött a következő döbbenet, mikor elmentem a metró bejárata mellett. Eddigre ugyanis már itt sem lehetett bemenni, azaz a Deák és a Köki között nem mentek a szerelvények. Még mindig melegem volt és csurgott rólam a víz, de elégedetten ballagtam a kisautó felé, ott meg még a hazafelé vezető úton is mosolyogtam. Apró örömök! :)

Hazajöttem, állatkáztam, etettem, takarítottam, majd paradicsomot és szedret szedtem, locsoltam... El is telt az idő pikk-pakk. És Peti még sehol, nem is telefonált. Közben pedig Apukámmal is beszéltem, mert kérte, hogy szóljak, ha már itthon vagyunk, ugyanis hozna egy kis barackot. Kb. 8-kor szóltam, de Peti még sehol, Apu meg már fáradt volt, stb... A lényeg, hogy beállítottam a locsolót, elrendeztem a cicukat, "felpakoltam" a kutyikat és átautóztunk Szüleimhez. Vittem nekik paradicsomot és szedret, aminek nagyon örültek. :)
Gondoltam, majd innen megyünk Petiért a buszhoz, ám szegénykém kb. fél 10-kor telefonált, hogy még mindig nem tud indulni... :( Ekkor már hazajöttünk. Anyuék is pihenjenek egy kicsit, na meg itthon ment a locsoló, a blog még sehol, stb, stb...

Aztán mikor hazaértem - 21.57-kor - telefonált Peti, hogy akkor most indul. Kissé éhes szegénykém, mert dél óta csak egy csokit evett... :( Én pedig készenlétben állok és megyek elé a villamoshoz. Ha elindul, telefonál. :)

Dióhéjban ennyi... Kutyikák lefáradtak Szüleimnél a nagy rohangálás és szaglászásban, ám a cicukra ma nem nagyon volt időm. :( És még az egérkéket sem kapták meg, mert elfelejtettem, most meg megvárom, míg Peti hazajön. Ugyanis ha elmegyek, Masnika hajlamos hátra szökni, abból meg bajok lennének...

Nem sok minden történt a mai napon. Dolgoztunk, majd megint egy kis túlóra következett. Ám ma nem maradtunk olyan sokáig, mint tegnap. 6-kor hazaindultunk, hogy szépen, rendben meglocsolhassunk, állatkázzunk és még paradicsomot és szedret is szedtünk a végén. :)
Petit a Határ úton vettem fel az autóba és nem bírtam tovább, megleptem. Még délután vettem neki ugyanis 3 fémdobozt, amiben a munkában lévő kávét, cukrot és tejport tarthatja. Eddig olyan szedett-vedett üvegekben voltak és gondoltam... Örülne neki. És örült! Nagyon!!! :) Aminek persze Én is. Fénykép sajna nem készült róla, mert bent hagytuk a kocsiban, ha holnap eszembe jut, majd pótolom.

Az állatkákról akartam még írni, hogy az ajándék-játék egérkékkel úgy alakult, ahogy megjósoltam. Egész éjjel, de este biztosan pofozgatták a cicuk, hurcibálták a szájukban és dobálták magasra. Leginkább Lola és Zeusz voltak bezsongva, de a többiek is érdeklődtek azért... Na szóval, eljött a reggel. Kutyákat kiengedtük a kertbe, etetés, majd jöttek is vissza. Illetve csak Masni, mert Süti ilyenkor még szeret a kertben bóklászni. Nem felejtettem el az egérkéket, de gondoltam, ha a kutyákat nem "érdekli", akkor nem kell elvennem. Térültem-fordultam és egyszer csak azt látom, hogy Masni szájából lóg ki az egyik egér és nagy bőszen ráncigálja, harapdálja. :( Még jó, hogy Süti nem volt bent, mert szerintem Ő már le is nyelte volna ennyi idő alatt. Hála az égnek pár fognyomon kívül nem lett "baja" az egérkének, így elkoboztam és betettem a fiókba. Aztán ma este, mikor a kutyik lefeküdtek, megint bedobtam a nappali közepébe, ahol a 4 macsek azonnal rá is vetette magát! :)

Sokáig maradtunk ma bent a melóban. Az Én esetemben ez így helyes, mert hogy nem sokat dolgoztam már 5 után, az biztos. Ellenben túlórát gyűjtöttem, azaz a mínuszt igyekeztem lefaragni! :) Nem így Peti, aki miatt az egész bent maradás történt. Ő tényleg dolgozott... Valami hibát kerestek, amit nem is tudom, hogy végül megtaláltak-e.
A lényeg, hogy már majdnem 8 óra volt mire hazaértünk. Több dolog miatt is aggódtam egy keveset, de aztán minden megoldódott. Először is a kocsi ugye egy parkolóban van minden nap a város szélén. Őrzött, de ugye annak díja is van. Eddig úgy volt, hogy reggel 6-tól este 7-ig volt egy tarifa, utána már óránként kellett perkálni. Aztán érdekes módon ma megint nem kértek tőlem többet, mint ami 7-ig jár. Ekkor már megnéztem a táblát és láttam, hogy átvariálták egy kicsit a jegyeket és időpontokat. Most már van nappali és éjszakai tarifa, és a nappali reggel 6-tól este 10-ig tart. Szóval első aggodalom kipipálva. Ja, mert hogy a lényeget nem írtam: jócskán 7 után értem oda a kocsiért.

Aztán jött a locsolás problémája. Még szerencse, hogy nagyon sokáig világos van, mert villámtempóban ezt is sikerült megoldanunk. Hazajöttünk, etettünk, takarítottunk, majd locsoltunk. Igaz, hogy már csipkedtek a szúnyogok és alaposnak sem volt mondható a mai locsolás, de több mint a semmi... A holnapi kánikulát már csak kibírják a növényeink! :)

Volt itt még valami, ami foglalkoztatott. Még a bogyófeszt-vendégségkor a múlt hétvégén kaptunk egy csomó ajándékot. Illetve a cicák és kutyák kaptak egy csomó ajándékot. Na most, a kutyákéval nincs is probléma. Viszont a cicáknak hiába adok Én bármit, szegények nem sokáig élvezhetik, lévén elég hamar Süti vagy Masni szájában kötnek ki a zsákmányok. Pedig olyan édes egereket és labdákat és ilyen süni féle dolgokat kaptunk. Most is köszönöm!!! És elnézést is kérek, hogy ezidáig nem adtam oda a manóknak. Ám ma átgondoltam! Mikor a kutyákat este lefektettük, elővettem elsőnek 2 egeret és odaadtam a cicuknak. Bízom benne, hogy mivel éjjel a kutyók a helyükön alszanak csöndben, cica manócskák kiélvezhetik a vadászat örömeit. Eddig minden rendben: így is lett!!! Kutyák a helyükön, a cicákat elnézve pedig egész éjjel ugrabugrálnak majd a nappaliban és dobálják legújabb játékaikat. Sajnos az a baj, hogy holnap reggel elveszem majd tőlük, de este megint megkaphatják... És ez így fog menni... Több mint a semmi, nem igaz? 

Hogy fotót hogyan fogok erről készíteni azt még nem tudom, mert hogy ugye most korom sötét van a lakásban. Ha feloltok egy villanyt, Süti és Masni azonnal felpattan és úgy gondolják, hogy akkor nekik szabad csaholni... Szóval ez nem járható, de még ezen is agyalok egy keveset!

Ma végre pihentem... Végre visszaaludtam. Nem is egyszer. Visszaaludtam reggel, aztán ebéd után is. :) Rengeteg sok tervem volt egész hétvégére, még listát is írtam. Pár dolgot tényleg elvégeztem, ám asszem a lista felét sem tudtam kipipálni. Sebaj, legalább pihentem! :)

Végülis a kis virágoskert és az eper szép lett és gazmentes: kigazoltam, megkapáltam! Peti begipszelte a majd 1 éve kilukasztott garázsunk sarkát. Jaaa, előtte elmentünk bevásárolni és vettünk ugye gipszet. Aztán mikor hazajöttünk vettük észre, hogy itthon is volt pont egy ugyanolyan zacskó tele gipsszel. :D

Este pedig, hogy mégse legyen olyan punnyadt a hétvége, elmentünk sétálni. Eleinte úgy gondoltam, hogy csak Mi menjünk, kutyák nélkül. Aztán megláttam a csillogó szemüket és nem tudtam nemet mondani. :) így viszont feszültre sikeredett, mert Süti még mindig nem érti, mit jelent a láb melletti séta. Tehát megint tanultunk, tanultunk és meg egyre idegesebb lettem... :( Hát pihentetőnek nem nevezném az ilyen sétákat. A lényeg viszont, hogy a végére egészen ügyes volt kis Beagle kutyuskám, Én pedig büszkén simizhettem a buksiját. Most meg eldőlve alszanak, halkan a helyükön. Nekik is "fárasztó" volt. :)

Elég furára sikeredett a mai időjárás. Persze tudtuk előre, hogy egy markáns hidegfront vonul át felettünk és azt is előre jelezték, hogy nem kis széllel, jéggel és tombolással jár majd. Annak rendje-módja szerint fel is készültünk rá...

Előtte még délelőtt megpróbáltunk kertészkedni. Tombolt a kánikula, 36 fokot mértünk a konyha ablakban. Peti füvet nyírt, Én gazoltam egy keveset, aztán mind ketten bemenekültünk a "hűvös" házba. Csak kb. 3-kor mertünk újra kimenni, amikor már felhős volt az ég és a radarképen láttuk, hogy kb. 1 óránk van, mire lecsap a vihar. Nosza, szőlőt, paradicsomot kötöztünk, ritkítottunk és komposztáltunk. Körbejártuk a kertet és becsuktunk minden kaput, igyekeztünk lefixálni a vödröket, locsolókannákat, stb... A házban becsuktunk mindent, még a redőnyöket is lehúztuk. Ennek következtében iszonyú fülledt lett bent a levegő, de tudtuk, hogy nem sokáig kell kibírni, utána jön majd az enyhülés és friss, hideg levegő fog betódulni minden ablakon. :) A kerti "szerszámok" lefixálása már nem sikerült ilyen jól. Akkora sebességgel érkezett a vihar, hogy hirtelen azt hittem, kidönti a fákat és elhajlítja a vasakat, stb... Aztán csak a vödröket és locsolókat vitte el a ház mögé. Feldöntötte még az éppen virágzó kaktuszt, az egyik muskátlit  pedig ládástul kapta fel és repítette az utcai kerítéshez. :( A kút és szivattyú fölötti léceket szanaszét dobálta a hirtelen jött szélvihar. Ezeket leszámítva azt mondhatom, hogy semmi kár nélkül megúsztuk az egészet. Nem így a szembe szomszédunk, akinek a kis kerti faházának a tetejét kapta fel a szél és ki tudja hol tette le: Azt ugyanis nem láttuk.

Mindez kb. fél óráig tartott. Persze a szél után a fergeteges eső is megérkezett és mikor az is alábbhagyott, kimentünk. Ekkor már csak 17(!!!) fok volt a konyha ablakban. Szédületes! Igyekeztünk vissza rendezni az udvart, majd kaptak enni az állatok és bejöttünk. Éppen jókor ugyanis megint lecsapni készült egy kis eső. Hála az égnek ekkor már csak eső volt, bár abból igen sok és nagy cseppekben. De az ablakokat már ki mertük nyitni és élveztük a friss levegőt! :)

Hát igen, az egész napunk erről szólt. Délelőtt csak ténferegtünk a melegtől, délután meg ámultunk és rettegtünk (legalábbis ÉN) a vihartól. Azt nem is mondtam, hogy mikor az első hullám megérkezett, elment a villany. Lecsekkoltuk és az egész városban kimaradt az áram. Már elgondoltam, hogy este előveszem majd a gyertyákat, de olyan hamar visszakapcsolták, hogy nem volt rá szükség! :) Szuper!

Rég örültem ennyire egy pénteknek! Megmagyarázni nem tudnám, de valahogyan már szerdától ezt a napot, délutánt és estét vártam. És mégis, pont ma maradtunk a melóban a legtovább. Petinek akadt egy kis plusz munkája, Én pedig túlórát gyűjtöttem. Bár ez sem igazán így igaz, mert jócskán mínuszban vagyok, tehát azt faragtam le egy kicsit... Na mindegy! :)
A lényeg, hogy késve indultunk, aztán még rostokoltam a Határ úton, mert Petit vártam. Ezután pedig beugrottunk Szüleimhez egy pillanatra. Na ez sem így indult ám! Anyukám és Apukám invitáltak már délután, hogy hazafelé ugorjunk be pár percre egy kis meglepetésre. Igent mondtam, hiszen akkor még nem tudtam, hogy sokáig fogunk dolgozni. Aztán egyre csak húzódott a hazaérkezés időpontja... Anyu pedig mondta, hogy nem is baj, ha mégsem ma megyünk, mert náluk is van egy picurka probléma. A picurka sem helyes, ugyanis Saca kutyájuk jutott ki az utcára és már két órája nem jött haza. Apukám körbe bicajozta a lakóparkot, de nem találta.... Sajnáltam, de reménykedtem, hogy este majd jó hírt hallok a telefonban. Aztán jöttünk haza, befordultunk a zsákutcánkba és kit láttunk a közepén csücsülni? Csak nem? Sacika várt ránk! :) Édeském, nagyon örült nekünk, azonnal bepattant az autóba, Mi meg hazafuvaroztuk. Szüleim örültek, de Apu csodálkozott, mert nálunk is járt és akkor még nem volt itt Saca... :( Minden jó, ha a vége jó!
Na és hogy mi volt a meglepetés? Névnapi ajándékot kaptam! :) Igaz, hogy majd csak októberben lesz, de... az ajándéknak most van idénye. Sajnos nem fotóztam le, de egy szépséges kaspót kaptam. Vagy cserepet... Olyat, amilyennek oldala is van és oda is lehet ültetni virágokat. Olyasmi mint a másik, csak ennek több oldalbigyója van. Holnap lefotózom, ígérem. És természetesen nagyon-nagyon köszönöm!!! :)

Itthon ma nem volt semmi... Állati kevés időnk volt a kertre, az állatkákra, de ügyesen elintéztünk mindent. És örülünk a pénteknek!!!

Már írtam a héten, hogy a hétvégi buli után megmaradt 2 üveg pezsi. Az egyiket a múltkor meg is ittuk a teraszon este, ám még mindig itt volt ez a másik... Illetve még mindig itt van, de már csak a fele és egyre csak fogy! :) Egész délután arra készültünk, hogy a végén majd kortyolgathatjuk a szénsavas, koccintós alkoholt. És a végén mégsem így lett! Ugyanis jöttek a szúnyogok, hogy a fene egye meg őket. Jól összecsipkedték a lábamat. :( De a pezsit nem hagytuk veszni. Bent isszuk/ittuk meg a házban. Ettünk hozzá ma este szedett, friss szedret is! :)

Ez előtt pedig bevásároltunk, fagyiztunk, majd itthon állatkáztunk és locsoltunk. Most meg izzadunk, kortyolunk, izzadunk és kortyolunk...! :D
Ja! És a kertben találtunk egy csomó, csomó szépséget. Hogy ebből minden napra akad? :)))

Igaz, hogy ma nem dőlt meg a meleg rekord, ám azt mondta a rádió, hogy ma volt a legmelegebb eddig az idén. Még most este tíz után is hűvösebb a ház, mint a kinti levegő. Ennek fényében nem is voltunk sokat kint. Gyors locsolás után bent folytattam a teendőket. Mosás, teregetés, stb...

Abban a kis időben, mikor kint jártam végig a kertet, láttam pár kókadt növénykét. Az Én csodáim bizony lógatták a leveleiket, köztük az Angyaltrombita is. Csak az vigasztal, hogy most este, mikor lement a nap és ráöntöttem vagy 1 köbméter vizet, úgy láttam, hogy magához tért a kicsike. Nagyon szurkolok neki, hogy bírja ki az elkövetkezendő napokat, mert semmi jót (esőt) nem ígérnek... :(

Hááát, ez a mai bejegyzés megint csak rövid lett, de ha egyszer csak a hőség jut eszembe...! :)

Még mindig majd elalszom egy ültő helyemben. Én ezt annyira nem értem. Tegnap tényleg lefeküdtem aludni délután. Egyszerűen ha nem alszom hétvégén, hanem ugyanúgy ébredünk reggel 6-kor minden nap, hozzá még csapunk egy naaagy vendégséget is, akkor ne csodálkozzak, mi? :D 
Már a ma reggelünk is furán indult. Minden reggel Vilmoska jön és ébreszt engem. Ma is így történt, csak annyira fájt a fejem, hogy nem akartam kikelni az ágyból. Vilmos egy idő után "feladta" és odabújt mellém, majd így puhultunk tovább a paplan alatt. :) Fél órával később is keltünk emiatt.... Még "jó", hogy Masni megunta a várakozást a paravánja mögött és átugrotta. Bevágtatott a hálóba és abszolút ébresztőt fújt! Ilyenkor vissza szoktuk vinni a pici kuttyot a helyére, hogy: na ne már, csak úgy kiugrálunk a helyünkről", de ma igaza volt. :( Elkéstünk... Aztán mikor a teendők után mind a ketten leültünk, mondtam Petinek, hogy szétrobban a fejem. Mire Ő benyögte, hogy fáj a torka. Na remek! :( És így indultunk neki a napnak...

Aztán érdekes módon a délután sokkal nyugisabb lett. Mondjuk a fáradtságtól még mindig el tudtunk volna aludni, ám mégsem tettük. Hazaérkezés után végigjártam a kertet, majd bejöttem a házba és kijelentettem, hogy minimum 7-ig ki sem lépek a hűvösből. Hogy is mondják? Gatyarohasztó meleg volt, pedig ez még állítólag nem is a legfülledtebb nap... Peti követte a példámat és annyira elhúztuk az időt a vacsival, hogy kb. fél 8-kor kezdtem növénykéket ültetni. Elültettem a hétvégén kapott szépségeket. Mindenkinek találtam helyet... Még a fügefa van hátra, ám még gyökere sincs. A vízébe azonban - Peti tanácsára - öntöttem egy ici-pici tápot, hátha attól jobban megindul!

Locsolás után pedig kiültünk a teraszra és pezsgőt kortyolgattunk. A hétvégéről megmaradt 2 fél üveg került terítékre, amit kár lenne veszni hagyni. Ettől persze enyhén pityókás állapotban próbálok most bejegyzést írni... :) Remélem azért a lényeget összefoglaltam!

Mivel tegnap tényleg szűkszavú voltam, így mára azt terveztem, legalább az ajándékba kapott növénykéket bemutatom. A terben még a növénykék elültetése is szerepelt, ám erre nem tudom, lesz-e időm ma este. Illetve így sem jó, mert időm lenne, csak hát a fáradtság. Egyelőre úgy érzem, hogy mikor hazaérünk, az állatkák etetése és takarítása után egyszerűn bedőlök az ágyba. Aztán majd meglátjuk. :)

Szóval több növénykét is kaptunk. Köztük sziklakerti gyönyörűségeket, gumós begóniát, fügefát, bár annak még gyökereznie kell és van itt még valami, amiről azt sem tudom, micsoda, de szégyen szemre még arra sem emlékszem, hogy ki nyomta a kezembe. :( Pedig nagyon szép, életerős növényke. Több kérdésem is lenne: Ki lehet ültetni vajon? És ha már kint van, télen is kint maradhat? 

Na ennyit írtam délután... Az este pontosan úgy telt, ahogy leírtam. Hazajöttünk, etettünk, takarítottunk, majd aludtam egy órát. Nagyon kellett! Még így is feszülten ébredtem, mi lett volna e-nélkül??? Gyors locsolás után bent a házban neteztem, képeket nézegettem és megpróbáltam újra átélni a tegnapot. :)

Fantasztikus nap volt! 
Azt terveztem, hogy majd szépen, részletesen leírok mindent a mai napról. Ám most nagyon fáradt vagyok. De nagyon... :( Ami jó, mert minden nagyon jól sikerült. Úgy láttam, hogy mindenki jól érezte magát! Még nem mondtam? Kedves barátnőim jöttek ma hozzánk. Beszélgettünk, dumcsiztunk, nevettünk, cicáztunk, kutyáztunk, ettünk, ittunk...! Ez igen tömör megfogalmazás volt, de most tényleg nem futja többre... :( - Nehogy csalódjatok! Ez nem tükrözi most a kedvemet!!! Nagyon sok energiát kaptam tőletek!!! Köszönöm! :)
Amit viszont mindenképpen le akartam írni, hogy minden állatka manó nagyon bátran és okosan viselkedett. Nem kicsit féltem attól, hogy ha majd betódul a sok vendég, az összes cicó bebújik a szekrény alá. Ehhez képest nem így történt. Természetesen nagyon segített, hogy cicabarátokról beszélünk! Szépen leültek a nappaliban, a manókák pedig ügyesen, lassan végigszaglásztak mindenkit. Aztán pedig már nem nagyon zavartatták magukat... Mindenkitől kaptak simit, simit és simit... :D Meg egy csomó bókot. :)

Már a mai napunk is a holnapról szólt. Holnap ugyanis vendégség lesz nálunk! Nagyon kedves, ritkán látott barátnéim jönnek hozzánk és itt töltik remélhetőleg az egész napot. Sütögetünk majd és dumcsizunk, dumcsizunk, dumcsizunk... Na meg állatkázunk. :)

Szóval ma igyekeztünk puccba vágni a lakást és a kertet. Na nem mintha 1 nap alatt mindent el lehetne rendezni, de megkíséreltük! :) Peti füvet nyírt, majd garázst takarított. Én pedig porszívóztam, majd helyet cseréltem Petivel és Én mentem ki a kertbe. Levágtam a fűnek a szélét, majd asszem nem maradt más hátra, mint csodálni a rendet! :D

Csináltam salátát és pácolt husikat, meg egy kis gombát, stb... De a többit majd csak holnap! :)

Mindig azt írom, hogy a meló nem érdekes, dolgozunk, hazajövünk és itthon indul az igazi Életünk! Ezt még mindig tartom! :) Ám ma rájöttem, hogy biztos antiszocinak néznek, mert ... Ugye hallgatunk rádiót, stb... Nem írom le, melyik adót, de egész nap a tüc-tüc zene megy, már ha azt zenének lehet nevezni. Na most állítólag Én csak fikázni tudom és megjegyzéseket tenni... Hát bocsánat, most már ezt sem fogom. :( Gondoltam, elmondom a véleményemet, ezzel ösztönözve kolléganőimet egy másik adó keresésére. Érdekes módon nem voltam egyedül a véleményemmel, mégis csak Én kaptam az antiszoci jelzőt. Lehet, hogy tényleg velem van a baj??? :( Az mondjuk igaz, hogy a munkámat nagyon unom, talán ez nyomja rá a bélyegét a benti hangulatomra. Vagy a hormonok nélkül is érzékeny vagyok... Este azért rájöttem a "problémám" okára, de ezt inkább egy másik, titkosabb blogba írtam le. :)

Eme lelki kitérő után át is térhetünk az időjárásra: Fáááázom! :( Fáztam a melóban és itthon is. Megint lehűlt a levegő. Igaz, hogy a jövő hétre kánikulát ígértek, de azért ez nem járja. Pont a múlt héten cseréltem le a téli (!) paplanomat a nyárira. Mert hogy már kb. 2 hete izzadtam benne. Erre az elmúlt éjjeleken kénytelen voltam plusz 2 pléddel felturbózva aludni, ráadásul csukott ablaknál. Na de most már kitartok! Megvárom Én azt a kánikulát! :)

Estére pedig még az eső is megérkezett. Jelen pillanatban zuhog is... :( Az összes ablak becsukva, próbáljuk megőrizni a meleget a házban. Kint pedig még közvilágítás sincs, talán az eső miatt... Nagyon remélem, hogy kiesi magát még ma éjjel, mert holnap fűnyírás nap van!!!

Ma nem fogok sokat írni. Fáradt vagyok és a kedvem is a béka sejhaja alatt van valahol...

A reggelem ám nem így indult. Kinéztem a házból a kertre és rögtön a csodás angyaltrombitára tévedt a szemem. Majd kimentem a teraszra és megcsapott az a csodás illat... És hogy még fokozzam a giccset, két madárka is énekelt. Egymásnak felelgettek. :) Csak pár percig volt ilyen nyugalom szigete a kert, de az pont elég volt a boldogsághoz! Aztán bekapcsoltam a locsolót, bejöttem a házba és indulhatott a mókuskerék.
Állatkákról megint csak reggel csináltunk fotót. Ilyenkor teljes egészében rájuk koncentrálunk. Mindenki boldog, mert elindult egy új nap, felébredtünk és persze kaptak reggelit! :D
Aztán munka, majd haza és megint munka, de már örömtelibb: kertibb! :D Vendégünk is volt, Szilárd személyében, aki segített Petinek az új szőlőtámaszban. Ma a feszítődrótokat kellett behúzni, majd kihúzni, majd megfeszíteni... Ilyesmi. Már előtte meglocsoltuk a kertet, ezért Én közben zavartalanul tudtam paradicsomot szedni. Adtunk egy adagot ajándékba Szilárdnak, aztán még paprikát és hagymát is kapott. :)

Ez után pedig bejöttünk a házba. Sötét is volt, késő is volt... Kutyók aludni mentek, Én a gép elé... Innen a fáradtság. A béka sejhajáról pedig: No comment... :( 

Azok a fránya szórólapok! Hogy a fene egye meg őket... Elég sokszor érkezünk haza arra, hogy az utcán, pont előttünk hever egy csomó újság vagy szórólap, nekem mindegy... És érdekes módon, mindig csak előttünk... :( Bosszantó! Több kérdésem is lenne ezzel kapcsolatban. Először is, ennyire gazdag ez az ország? Szilárd meggyőződésem, hogy az ilyen postaládába bedobott szórólapok 99%-a olvasás, de még rápillantás nélkül is azonnal a kukában landol. Akkor meg miért? A reklámok amúgy is mindenhol utol érnek minket. A TV-ben, a rádióban, a boltokban, az utcán... Mindenhol! Az otthonunk nem maradhatna semleges terület? Kérem! Másodszor, ha már egyszer kiszórják ezeket a papírokat, miért nem lehet beletenni abba a postaládába??? Miért kell feltétlenül úgy beledugni, hogy a fele kilátszódjon... Ezzel pedig nyitva hagyva a postaláda ajtaját ugye... Ha netán jön egy vihar, nem elég, hogy minden elázik ami benne van, de a szélnek köszönhetően még a csekkek és a fontos levelek is az utcára kerülnek. :( Nem lehetne odafigyelni? Vagy nehéz esetleg a postaládák ajtaja? Ok, ezen mondjuk gondolkodtam, lehet hogy annyira sietős a szórólapozó emberkék élete, hogy csak bedugják, aztán szenvedjen vele a tulaj...  Ezzel ugye kvázi letojják az Én problémámat! Itt pedig visszatérünk az első érvemhez. Kinek kellenek ezek??? :(

Na de nem akarom, hogy csak ilyen rossz érzésekről essen szó ma. Délután, munka után megint csak kerteztünk. Ma már nem olyan hevesen és fanatikusan, mint az elmúlt napokban. Szerintem elfáradtunk... Én legalábbis ezt érzem. Azért egy kis kapálás, gereblyézés és gaz kihúzgálás belefért, de ennyi... Locsolás után bejöttünk a házba, mert még hideg is volt. Peti persze nem érti, hogy miért ülök megint melegítő nadrágban, mikor 25 fok még mindig van a házban. Háááát, az Én hőháztartásomat néha Én magam sem értem! :D

Megint csak a délutánunk a fontos. Addig munka, meló, majd sietve haza! :) Illetve nem: Minden reggel sietve megyünk a metróhoz és igyekszünk elmarni egy-egy ingyen újságot magunknak. Na elolvasni asszem sosem szoktuk. Ám az utolsó oldalon lévő sudoku mind kettőnket izgat. Azonnal tollat ragadunk és nekiállunk. Csak azért írom, mert a mai felettébb izgire sikerült. Nehéz volt, legalábbis nehezebb, mint az eddigiek. Már reggel a metróban elrontottam. Satíroztam, átírtam... Aztán annyira átláthatatlan lett, hogy délután szereztem egy másikat és újból nekiálltam. Ekkor sem ment bökkenőmentesen, csak satírozással sikerült, de végül hazafelé az autóban fejeztem be! Örültem - csak megoldottam!!! :)

Na de a kert! Mivel az utóbbi időben sok eső esett, ezért gondoltam, gazolni fogok ma. A veteményesben és körülötte gyülemlett fel rengeteg, ronda gyomnövény. Aztán gondolkodtam csak azon, hogy ha nem esett volna ennyi eső, gaz sem lenne ennyi... Tehát ne nagyon dicsérjem az égieket. :D
Na de tényleg könnyebb volt, mint általában. Még locsolás előtt is húzgáltam egy adagot, majd egészen sötétedésig kint maradtam. Megérte, mert készen lett, bár holnap még fel kell kapálni, hogy a bent maradt picurka gaz kezdemények is meghaljanak! 
Ezelőtt még gyorsan ültettem is: Törökszegfűt is vettünk tavasszal... Nagyon tetszenek nekem! Sajnos ezek majd csak jövőre lesznek szépek, mert hogy most kellett kiültetni. Meglepődtem, mikor felbontottam a zacsit. Valamiféle papírban voltak a kis magok elrendezve. Nagyon remélem, hogy azzal együtt kellett elültetni, mert Én így tettem. Ha mégsem, talán még holnap kiszedhetem... :D De nem hiszem! :)

Peti sem restelkedett ám: A hétvégi nagy eső által kihordott mulcsot kaparta, söpörte és hordta vissza a helyére, majd locsolás után Leyland ciprusokat metszett, nekem segített gazolni, és még Masnikával is frizbizett egy keveset. Ja, Süti is részt vett a frizbizésben! :)
Szóval már jócskán lement a nap, mire bejöttünk a házba...

Ma este, illetve délután "fanatikus kertésznek" éreztem magam. A nap nagy része ugye a melóban telt, de az most nem érdekes... Csak a szokásos. Ám itthon! :) Érkezés után állatkázás, majd kert, kert, kert! Ennek a mostanában lezúduló iszonyat mennyiségű csapadéknak köszönhetően csak úgy törnek felfelé a földből a gazok. :( Alig győzöm kihúzgálni. Ma vettem észre, hogy a veteményes körül és benne, rengeteg munka lenne. Ám ma még csak kapáltam, merthogy a kis virágoskertjeim földje kezdett a kősziklára hasonlítani. A sok eső ugye arra is képes, hogy megkeményítse a talajt. Hát Én most fellazítottam! :) A gazolás pedig megmaradt holnapra.

Peti közben szőlőt kötözött, vagdosott, majd Masnival frizbizett. Este pedig együtt jöttünk be a házba. Mind kettőnket az éhség vezérelt. Na meg a közelgő vihar. A szél meg is érkezett, ám a hőn áhított eső mégsem ért ide... :( Szomorú, mert a fűnek bizony jót tenne. Azért még reménykedem!

A fanatikusat meg csak azért írtam, mert míg az összes szomszédnak a pihenés, ücsörgés és a beszélgetés a "fontos", addig Én indulok a kertbe és csak azt lesem, hogy mit tehetnék ma odakint. Megvallom, néha tényleg lazítanom kéne... Ám annyira jól érzem magam odakint! Régebben hallottam egy mondást. Már nem tudom, ki mondta, vagy hol olvastam de nagyon megmaradt bennem... : "Ha egy napra boldog akarsz lenni, rúgj be! Ha egy pár évre, házasodj meg! Viszont ha egy egész életre, menj el kertésznek!" Persze tudom, hogy ez egy kicsit sarkított, de van benne némi igazság. Mármint az utolsó mondatban. A kert mindig csak boldogságot ad. Asszem... :)

A mai napot Szarvason töltöttük. Peti rokonai láttak minket vendégül és mivel az ebéd és az egész nap a kertben zajlott, ezért a kutyókat is el tudtuk vinni. Véleményem szerint nagyon jól érezték magukat, rendesen, okosan és felnőtten viselkedtek! :) 

Reggel készülődtünk, ahogy minden munkanap is szoktunk. Kutyókáink joggal hihették, hogy ma is egyedül maradnak a házban. Behelyezkedtek egy fotelba és onnan kuksoltak. Aztán mikor előkerültek a hámok és a nyakörvek, iszonyatos izgalomba jöttek! :) Édeseim... Az autóban szépen, ügyesen elfeküdtek, bár eleinte Masnika csak ücsörgött a hátsó ülésen. Majd leesett a feje a fáradtságtól, mégsem feküdt le. Na de csak eljött az idő, mikor Ő is lepihent és feladta az ülés biztonságát! :)

Szarvason mindenki örült nekünk. Még a kutyóknak is, mert tényleg nagyon rendesen viselkedtek. Peti végig nézte a kertet Mamával, majd jöhetett az ebéd. Fincsi leves, sült szárnyas és saláta. Levezetésnek pedig a megérdemelt süti, pogi, fagyi... :)
Ebéd után egészen sokáig beszélgettünk. Élveztük a diófa adta árnyékot, ami ránk is fért, hiszen állati fülledt volt a levegő. Masnika viszont ránk ijesztett egy picit. Már megérkezéskor elkezdte kapkodni a repkedő bogarakat, méheket, mindent... Kis idő után pedig észrevettem, hogy feldagadt a pofija... Gondoltam, hogy megcsípte valami, ám mégsem tudtam, hirtelen mit tegyek. Gyorsan felhívtam Anna doki nénit, aki először is megnyugtatott. Mivel csak a pofija duzzadt meg, valószínű, hogy nem nyelte le a darazsat, vagy ami megcsípte...  Abban az esetben ugye még a torka is bedagadt volna és a fulladás, stb... :( Ezt gyorsan el is hesegettük. Szóval kálcium tablettát ajánlott. Vagy kálcium szurit, ampullát, bármit. Ám ha nem teszünk semmit, még akkor is lelohad idővel a pufi pofi!
Kaptunk egy pezsgő tablettát a háziaktól,  amiből Masnika kortyolgatott is egy keveset, ám a végét szinte mindet Süti manó itta meg. :D Végülis asszem citromos ízű volt, valszeg ízlett Süteménynek. :) Ami jó, hogy mire hazaindultunk, Masni pofija tényleg elnyerte eredeti méretét. Hurrá!

Hazafelé megint csak kidőltek, mintha ott sem lennének, annyira aludtak a tündérkéim. Út közben az autópályán belekerültünk egy kisebb felhőszakadásba. Nem tűnt vészesnek, de azért esett rendesen! A szélvédőt totálisan megtisztította. :) Közben azon tűnődtünk, hogy vajon otthon is esett-e vagy hazaérve azonnal locsolnunk kell majd. Peti látott egy kis esélyt, Én nem nagyon. Mármint az esőre... Aztán befordultunk az utcába és egymás után ámultunk és csodálkoztunk és szörnyülködtünk és.... Úszott az egész mindenség! Szomszédaink szivattyúval próbálták meg eltüntetni a kertjükben felgyülemlett esővizet. Elmondásuk szerint hirtelen jött eső volt, hirtelen el is ment, ám közben leesett vagy 15cm csapadék. A mennyiséget már Én mondom, hiszen egy kint maradt vödörben találtam ennyi vizet. Reggel még teljesen üres volt! Szédületes lehetett.... Ami nálunk kárnak számít, az hogy a mulcsot több helyen kihordta a víz. Teljesen látszik, hogy egy ideig állhatott a víz nálunk is, aminek a tetején úszkáltak a fakérgek. Aztán a víz csak eltűnt valahogy, ám a mulcs szanaszét hevert a kertben. Összességében azonban nálunk semmi bosszantót nem okozott a vihar vagy eső vagy minek nevezzem. Majd a képeken látszik is, hogy a szomszédainkat hogyan öntötte el az ár! :(

A mai nap sem volt nyugisabb, mint a tegnapi. Igaz, hogy reggel még visszafeküdtem egy keveset, de aztán hamar beindult a gépezet. Először is elmentem fodrászhoz. Olyan szinten idegesített már, hogy a szemembe lóg a hajam, hogy egy csattal kötöttem össze a fejemen. Ezáltal úgy néztem ki, mint egy ovis, de csak az éltetett, hogy eljön majd a szombat. Azaz a ma! :D
Míg Én a fodrásznál csücsültem és csacsogtam, Peti itthon nekiállt a fűnyírásnak. Egyre tovább tart, közben pedig tombolt a napsütés és az UV sugárzás. :( Aztán mikor hazaértem, nekiveselkedtem a takarításnak. Mondanom sem kell, hogy minden egyes mozdulat izzadságcseppeket csalt az arcomra. :( Csak az vigasztalt, hogy most este már élvezhetjük az eredményt. Mármint a tisztaságot. :) 

Délután hivatalosak voltunk egy névnapi bulira Szüleimhez. Természetesen grilleztünk, ettünk még salit és sült krumplit, levezetésnek pedig fagyit. Sokat beszélgettünk, majd késő délután hazajöttünk. Itthon pedig megint csak nekiálltunk a háznak. :) Én törölgettem, Peti porszívózott... Csak estére hűlt le kicsit a levegő, mikor már kint is tudtunk lenni. Előkerült a frizbi is kisebbik kutyókánk örömére! :)

Ma műszaki vizsgára vittük a kisautót. Mondhatnám, hogy megújult a dárga, hiszen olyan szépen ki is takarították... :) Kívül-belül szép lett és tiszta! Kicsit lehidaltam mondjuk reggel, mikor közölték az előirányzott árat, de hála az égnek, délutánra kevesebb lett az összeg... :) Pedig még a központi zárat is megbütykölték.
Amúgy a legjobbkor mentünk és vittük el Pallát. Ugyanis 10-15-ig az egész országban szünetel a vizsgáztatás, mert utána megújul vagy átalakul az egész menete. Nekünk meg 17-én járt volna le a forgalmi, szóval még épp időben voltunk. Huhh.... 

Ezért ugye megint csak hamarabb jöttem el a melóból. Legkésőbb 3-ra oda kellett érni a kisautóért. Aztán hazajöttem, mögöttem a viharfelhővel... :D
Itthon pedig jó kis ötletem támadt. Ugyan a hétvégére terveztem, hogy elviszem az ikreket az éves kombinált oltásra, most előrébb hoztam a dolgot. Még rákérdeztem előtte, hogy ki is rendel ma. Mert nem mindegy ám! A lényeg, hogy vagy Márti vagy Anna néni legyen. Márti tudom, hogy szabin van, ezért nagyon is örültem Anna néni rendelésének. Van egy harmadik doktornő is, de vele még nem is találkoztam soha. :) Szóval azért is ragaszkodtam Anna nénihez, mert vittem neki egy kis doboz bon-bont. Annyiszor hívom Őket telefonon, hétvégén, szombat este, stb... És Ők mindig készségesen és kedvesen segítenek! Megérdemlik az ajándékot. Az a tervem, hogy majd a névnapjukra is kapnak valamit, mert ugye most Márti dokinéni így nem kapott semmit. Pedig Ő sem maradhat ki a sorból! :)

Na de a mai orvoslás. Édes manóimnak itthon kikészítettem a hordozókat, aztán mire térültem, fordultam, Ábel már benne is feküdt. Lolika még csak félig mászott bele, szaglászott a drágám. Rajta taszajtottam egy finomat és már bent is volt. Aztán rájuk csuktam az ajtót és indulhattunk is. Kincseim végig énekelték nekem az utat. :) A rendelőben azonban nagyon bátran viselkedtek. Simán kijöttek a hordozóból, nem is kellett Őket erőszakkal lefogni... (Nem úgy, mint Vilmost néha...) Szépen megkapták az oltásokat, majd megnyugodva másztak vissza a helyükre. Aztán Én még vettem ezt-azt: többek között Zeusznak gyógy-tápot, kutyáknak cseppeket a kullancsok ellen, cicáknak nyugtató párologtatót és asszem ennyi is... 
Aztán jöttünk haza. Édes Lolám, mikor kijött a hordozóból, még mindig nyávizott és igyekezett minden egyes itthoni bútorhoz hozzádörgölőzni és gondolom ezzel megjelölni. Boldog volt, hogy végre hazajöttünk.

Van ám még valami, amit "megvizsgáltunk". Kérdeztem Anna nénit, hogy akkor túlsúlyosak-e a manók, mert igen sokat nyomnak a mérlegen.:( Ő megnézte: szépen felállította a cicókat, szemmel vizsgálta, majd a pocakjukat fogdosta nekik... Ábel olyan határeset, azt mondta. Nem mondaná túlsúlyosnak, de látszik, hogy nem egy éhező cicuka! :D Egyébként 6,1kg! csak ebből gondoltam, hogy ez sok lehet. Ám nagydarab, nagynövésű macsek is, ezért éppen normális. Na de itt van még Lolika, aki a maga kis 5,3kg-val bizony fogyókúrára lett ítélve. Neki nagy a pocakja és igaz, hogy kevesebbet nyom, ám a csontjai is vékonyabbak, nem tesz neki jót a túlsúly... Na most már akkor legalább nem leszek egyedül a diétámmal! :D Na Ő nem vészes, de oda kell rá figyelni!

Mindez után már nem akartam semmit... Aztán hazajöttem, picurit kerteztem, majd kimentem Peti elé a buszhoz. Onnan pedig kettesben mentünk át bevásárolni. Ami után már tényleg csak a haza út volt hátra. Éppen időben, ugyanis leszakadni készült az ég. Gyülekeztek a felhők, felerősödött a szél és hamarosan meg is érkezett a vihar. Dörgött, villámlott és legfőképpen: szakadt!

Ez tényleg az volt... :( Úgy kezdődött, hogy reggel elcsúsztam a fürdőben. Nem lett semmi komoly baj, bár a bal karom még mindig fáj, ahol beütöttem. Bár nem is ütöttem be, hanem kapaszkodni próbáltam a szennyes tartóba. :D Nem sikerült valami jól, mert így is, úgy is leérkeztem a kőre. :( Szóval majd szépen belilul vagy valami, mert sajog ezerrel! Pont tegnap jegyeztem meg, hogy fáj egy kicsit a bokám, biztos érzi az esőt. Erre ma szinte ugyanúgy elcsúszom, mint tavaly ilyenkor kb.

Ettől eltekintve szokványos volt a reggel. Kutyik játszottak egy keveset, macsik dőltek jobbra-balra... Aztán munkába mentünk.

Hazafelé sem ment simán az utazás. Az Én nagy bajom, hogy egymásra vagyunk utalva egy kissé. Lévén 1 autónk van, a tömegközlekedés pedig messze tőlünk. Amúgy nincs is ezzel semmi gond, hiszen általában egy időben végzünk. Ám ha becsúszik egy-egy plusz meló, akkor általában várunk egymásra. így volt ez ma is! A tetejébe Petinél még az is a rossz, hogy nem tudja előre, mikor fog végezni. Én meg nem merek hazaindulni. Mert ha hamar végez, akkor vagy ülök a Kökin a kocsiban, míg várom... Mert ugye mindjárt jön. Vagy mire hazaérek, éppen indulhatok is érte, mert már jön a busszal. Ha soká jön, akkor nincs olyan nagy gond, hiszen hazajövök, állatkázok, locsolok, kertezek, majd megyek érte... Szóval a kiszámíthatatlan időpont a "nem szeretem" számomra. És nagyon jól tudom, hogy az Ő munkája ilyen... De akkor kell valami másik megoldás, mert Én meg robbanok és elkeseredek és ideges leszek, hogy nem lesz meg minden időben. :(

Ma is jóval 7 után értünk haza. Már 8 óra volt, mire kiértünk a kertbe. Akkor kellett volna nekiállni locsolni, ami már igen késő. Ám itt pont ma bejött a képbe egy harmadik "szerencsétlenség". Vihar tombolt a város felett. Mi nem láttuk és éreztünk, mert mire hazaértünk, már elvonult. A nyomait azonban érzékeltük. Mesélték a szomszédok is, hogy Ők ilyen szelet még nem láttak... :( Nálunk hála Istennek nem keletkezett sok kár. Egyedül a Dáliák feküdtek a földön, egy napraforgó letört, a többit megóvták a karók. Viszont a legfrissebben elvetett fű úgymond megsemmisült. :( Csomókba mosta össze az egészet a lezúduló csapadék. Ezt majd a hétvégén újra kell csinálni... Persze, ha lesz lelki ereje Petinek.

Ma egy kicsit később indultunk haza. Na nem vészesen, csak fél órával azt hiszem, ám mivel már locsolni is kellett, nagyon hamar elment az idő. Egyszer csak azon kaptam magam, hogy sötétedik, pedig még több tervem is volt a kertben. Nem haboztam, nekiálltam: Megkapáltam az epret, felkötöztem és megtámasztottam a málnát, majd kitisztítottam a hagymát. Ez utóbbit nagyon is kellett. Tele volt ugyanis a magról kijött, tavalyi paradicsom palántákkal. Amik mára már nem csak palánták voltak. Akkora erdőt képeztek, hogy hiába locsoltam, nem ért le a víz a földig... :D  Szóval nekiestem. Kihúzgáltam a "felesleget", bár számomra mind felesleg, de csak nem ölöm meg mindet. Megnéztük, hogy csak 5 db magas karónk van, így kiválasztottam az 5 legerősebbnek kinézőt, a többit pedig kihúztam. Peti segített karót verni, majd összekaszabolta a kihúzottakat, hogy beönthessük a komposztba. Éppen sötétedésre sikerült is befejezni mindent. Valószínűleg találtam volna még így is melót, de azt majd holnap! :)

Szegény állatka manókkal ma nem sokat foglalkoztam. Azon kívül, hogy kaptak enni, csak Vilmosnak néztem meg a szemét. Úgy ítéltem, hogy már talán szebb is. Ott van az a seb, de nem vészes. Majd ha hétvégén megyünk Anna nénihez, szerintem kérek rá kenőcsöt. Szívem szerint elvinném Őt is, de nem fér be... :(

Aztán csináltam még egy összeírást is. Leírtam, hogy az évben, hónapokra lebontva, mikor kit kell vinni és kinek kell venni valamit az állatorvosnál. Szép kis lista lett. Igazándiból csak a kutyik havonta esedékes cseppje miatt kell majdnem minden hónapban talákozni a dokikkal, de az sem semmi. Na meg ott van Zeuszka orvosi tápja, ami nem is szerepel a listában, hiszen azt nem tudhatom előre, mikor fogy el... Ha nem felejtem el, majd beviszem egy táblázatba és felteszem ide. Asszem csak novemberben nem kell menni... Ám ahogy magunkat ismerem, valami akkor is volt vagy lesz a jövőben... :) :( 

Ma már elkerült minket az égi áldás. :( Illetve még nem biztos, de eddig nem esett és nagy felhőket sem látunk az égen. Tanakodtunk, hogy mitévők legyünk, hiszen már 1 nap alatt is állati száraz és kemény lett a talaj. Aztán győzött a lustaság, vagy inkább a fáradtság. A tegnapi éjszakai bulizás és a "taxi" szolgálatomnak köszönhetően már a melóban majdnem elaludtunk. Mind a ketten...
Peti megöntözte a friss, legújabb füvet, de ezen kívül semmit nem tettünk. Kis kertben fotózás, majd irány a ház és a kanapé, fotel... :)

Történhetett egy picurka baleset is a mai nap folyamán. Talán buliztak a cicák, nem tudom, de Vilmoska szeme mintha sebes lenne. Pont ott, ahol a kis csipája szokott lenni. Olyan, mintha valaki belekapott volna véletlen. (csak nem direkt!) :) Be akartam neki kenni fertőtlenítővel, ami talán sikerült is, ám utána már azt sem akarta, hogy simizzem. Biztos csípte hirtelen szegénykémet. :( Ez a "nem szeretlek most Anya-gazdi" időszak nem tartott sokáig. Asszem kb. 5 perc múlva Ő jött dörgölőzni az arcomhoz... :) Édesem! Jó lenne elvinni orvoshoz, majd meglátjuk. A hétvégén ugyanis elvisszük az ikreket oltásra, de akkor Vilike nem fér már be, hiszen csak 2 hordozónk van. Úgy döntöttem, hogy ha holnap, mire hazaérünk még mindig csúnya, akkor azonnal robogunk vele soron kívül. Hozzáteszem: most sem annyira csúnya neki, csak Én vagyok ilyen "azonnal rohanunk bármilyen kis apróság miatt!" Anya-gazdi... :)

Ma reggel Péter napra ébredtünk. BOLDOG NÉVNAPOT BOGÁR!

Mivel azonban a hétvégén már ünnepeltünk, na meg ma munkanap is volt, ugyanúgy indult a nap, mint egy szokványos reggel. Annyiban ugyan volt eltérés, hogy a tegnap ültetett füvet locsolni kellett. Féltünk tőle, hogy mivel most már nem vagyok itthon, nem lesz ki locsolja... Biztos nem is fog olyan gyorsan kinőni a földből. Ám a mostani időjárás nekünk játszik. Egyelőre nem ma nem volt olyan hajde heves, hogy a magokat összemossa, ám a locsolást nagyon szépen elvégezte. Már fel voltam készülve rá, hogy mikor hazaérek, első dolgom legyen a füvet locsolni. De nem kellett. Tisztára nedves volt. Bíztam is benne, hiszen egész nap az időképet bűvöltem és örültem neki, mikor úgy délután 4 körül esőt jelentettek felettünk. :)

Ezen kívül tényleg a szokásos. Peti ma sörözni ment, és majd csak hajnalban jön haza szerintem. Ezért most gyorsan el is megyek aludni, hogy legyen erőm majd vezetni és hazahozni Őt. Ugyanis a taxi most már nagyon nem fér bele... :( 

Ma ismét konstatáltam, hogy tegnap állati szerencsénk volt az időjárással. Ma ugyanis iszonyat változékony volt! Reggel a teendők, reggeli és kávé után bevásárolni mentünk. Gondoltuk, rendezzük le még nap elején, aztán átadhatjuk magunkat a munkának. :) így is lett. Előtte ugyan még beraktam egy mosást, hogy mire visszaérünk, már azonnal kezdhessem is... :D
Szóval vásároltunk. Leginkább Petinek, de Én is kaptam pár zoknit. Peti kapott egy vadi új hátizsákot. Mondhatjuk, hogy Szüleimtől kapta névnapjára, de elég lesz csak beszállni. Már megbeszéltük, hogy egy hátizsák lesz az ajándék, ám azt nem is sejtettük, hogy ami valamire való minőség, az bizony eget rengetően drága. Viszont tényleg csak ennek van értelme. Pont azért vettük most ezt, mert a múltkori olcsó fajtának már az első héten leesett a cipzárja, elszakadt ez, kinyúlt az... Á! Reményeink szerint tehát ez a mostani sok-sok évig kiszolgálja Bogárt! :) Aztán kapott még szandit és sportcipőt is, mert be kell valljuk: Annyira, de annyira igyekeztünk spórolni, hogy már igen szakadtan néztünk ki néha. :( Peti cipőjének le is vált a talpa... Na nem is magyarázkodom. Ez gondolom, mostanság mindenkinek ismerős! :(

Mikor kiléptünk az áruházból, már láttuk, hogy igen sötét felhők gyülekeznek. Na de sebaj, induljunk gyorsan csak haza. Autópályán jöttünk. Jöttünk, jöttünk, lassítottunk, mert előttünk is ezt tették, aztán már inkább arra kellet vigyázni, nehogy a sok leállósávban villogó autós kanyarodjon elénk, stb... Mert hogy akkora, de akkora zuhéba keveredtünk, hogy tényleg csak 30 km/h-val cammogtunk. Még így is alig láttunk ki a szélvédőn, de ügyesen megoldottam. Peti mondta ugyan, hogy Mi is megállhatunk, ha gondolom, de szerintem ilyen lassan biztonságos volt. Na meg ismerem is az utat, szerintem már az autó is hazatalálna magától. :D Aztán meg ott motoszkált a fejünkben, hogy esik: de jó lett volna kiszórni a fűre a műtrágyát! :) Szóval semmi megállás, robogtunk hazafelé. Itthon pedig láthatóan nem volt akkora égszakadás, mint 10 km-rel arrébb. Itt is esett ugyan sok, de nem olyan erővel gondolom. Mivel még akkor is esett, Peti gyorsan neki is állt kiszórni a trágyát. Pont a legjobbkor, mert még utána kb. fél órát esett.

Aztán ebédeltünk. Annyira elment az idő, hogy csodálkoztunk is... Icurka-picurkát pihentünk, majd mivel megint csak sötét felhők gyülekeztek és hatalmasakat dörgött az ég, megijedtem. Na neeeem a vihartól, azt szeretem! :D Hanem hogy annyi, de annyi terünk van/volt még a mai napra. Hogyan fogjuk akkor megcsinálni??? Gyorsan ki is mentem a kertbe és a nagy szélvihar kellős közepén fejeztem be a tegnap elkezdett szélnyírást. Pont mire végeztem, derült ki az ég és a dörgés is abbamaradt. Valószínűleg ez a vihar is elkerült minket. Innentől pedig nem volt megállás! Peti füvesíteni kezdett, persze a múltkor már begyakorolt módszerrel: A földet összekeverte trágyával és tőzeggel, ezzel javítva egy kicsit a kötöttségen. :) Arról beszélgettünk, hogy ártani semmiképpen nem árt vele, max. esetleg felesleges, de mégsem! Hiszen milyen szép lesz majd a fű: És akkor majd tudjuk, hogy a szuper talaj miatt van az egész! :)
Hogy Én mit csináltam? Na mit? Mégis? :) Nem röhögni: Gazoltam. Először a kút melletti részt, amit már egész héten csinálgattam. Majd mikor azzal végeztem, a leendő sziklakertünket pofoztam kicsit helyre. Sziklakertnek még nem igazán nevezném, pláne, hogy egy egész zsáknyi gazt húztam ki belőle, és még azt sem mondanám, hogy most szebb lett, de a gyom magokat legalább majd nem viszi mindenfelé a szél! Egyetlen pipacs tövet hagytam meg, mert ugyan már az is elvirágzott, mégis annyira vidám volt, jó lenne, ha jövőre is kibújna! :)

Nagyon elfáradtunk ma. Már lemenőben volt a nap, mire Peti mindennel végzett és bejöhettünk a házba. Viszont megint ücsörögtünk a teraszon este és nem is tudom leírni, de annyira jó és felemelő érzés végignézni a kerten. Látni, mennyire rendezett és szép és tudni, hogy ez mind a Mi két kezünk munkája! :) Csodás!

Tegnap úgy nézett ki, az egész hétvégénk esős, csapadékos, viharos lesz... Még ma reggel is igen nagy ködre ébredtünk. Mikor elindultam a piacra, nem láttam ki az utcánk végére, pedig az csak kb. 50m! Na de mire hazaértem, már felszállt a köd és látható volt, hogy csudás napunk lesz ma. Legalábbis esni nem fog, így nyugodtan sütögethetünk. Mondjuk Péter nap, vagy netán László. :) Mind kettőből volt ma jelen! Ittunk is rövidet, koccintottunk is, sütögettünk, ettünk, majd beszélgettünk, fagyiztunk, stb... Na mindenki nem vett részt  ám minden "programban", hiszen a férfiak ebéd után aludni mentek, a lányok a gép elé játszani, ezáltal Mi Anyuval maradtunk a kertben, tápláltuk a tüzet és közben dumcsizunk.
Nagyon jól sikerült az egész, amihez nagyban hozzájárult a remek időjárás. Ugyanis ha kánikula lett volna, árnyék hiányában majd megdöglöttünk volna kint a melegtől. így viszont tökéletes volt! :)

Kb. 4-ig maradtak a vendégek, aztán nekiestünk a kertnek. Peti füvet nyírt, Én a szélét igazgattam. Ollóval, mert jó dolog ugyan ez a kölcsönkapott szélnyíró, ám mégsem olyan tökéletes. Ugyanis nem lehet olyan "mélyen" lenyírni vele a füvet, mint ahogy azt Mi szeretnénk. Mivel damil van benne, ami vág, ezért ha valami máshoz ér hozzá, nem a fűhöz, akkor a damil bizony elkopik, leszakad, eltörik, stb... de azonnal. Aztán meg húzogatni kéne, stb... Szóval ha gyorsan kell, akkor ok. De ha szépet és tökéleteset akarunk, akkor marad a jó öreg ollós megoldás. Mondjuk így estére majd leszakadt a derekam és még készen sem lettem mindenhol, viszont szép és rendezett az egész kert! :) Nekem megérte!

Bizony, végre! Eljött ez is, ami hétfőn még oly távolinak tűnt... :D Azt hiszem ezen a héten nem is locsoltunk, csak kerteztünk vagy eláztunk, netán csak úgy ücsörögtünk. :) Ma sem volt ez másként. Mondjuk ma egészen jól időzített az eső, mert egész nap esett, viszont mire hazaértünk, már verőfényes napsütés fogadott minket. Egyetlen baja volt, hogy már igencsak lemenőben leledzett. :( De azért arra volt még idő és energia, hogy végig nézzük a kertet, paradicsomot és szőlőt kötözgessünk, gazoljunk és még egy rövid frizbi is belefért a kutyákkal. :) Igazán jól sikerült péntek volt a mai!

Megemlítendő még, hogy mivel ennyire sok eső esik, ici-pici gond van a kertkapuval. Na nem vészes ám, nem kell megijedni. Annyi a hiba, hogy a sok eső, a sínre mossa a földet és ezért nehezen gurulnak a kerekek. Mára már nem is csukódott be teljesen reggel a kapu. Érdekes módon második próbálkozásra sikerült, pedig már szálltunk volna ki a kocsiból.
Ugyanez történt este is. Illetve szokásosan beálltunk, majd nyomtuk a kapu záró gombot. A kapu szépen, lassan el is kezdett gurulni, Mi meg nem is néztük, hogy végig megy-e. Örültünk a kutyáknak és Ők is nekünk. Aztán bejöttünk, majd ki a kertbe, indultak a teendők. A pénteki délutánhoz a kuka behozása is hozzátartozik. Annak rendje-módja szerint kimentem a kiskapun és hoztam a kukát. Közben lefotóztam a vidám, sárga virágocskákat az utcán. Na és ekkor vettem észre, hogy Süti a lábamnál áll és kuksol felfelé. A következő pillanatban pedig Masnit is észrevettem, ahogy nyomakodik kifelé a résnyire nyitva maradt gurulós kertkapun. El kell mondjam, hogy nagyon fegyelmezetten, rendesen viselkedtek, mert amint szóltam, hogy spuri befelé, már indultak is. Persze csak velem. :) Hozzátartozik a dologhoz, hogy ritkán vannak kint. Ha ki is jövünk a kertből, mindig pórázon, nekik biztonságban közlekedünk. Sütikém gondolom emiatt húzta a farkát maga alá és pislogott fel rám. "ismeretlen" volt a terep, Én mégis ott álltam. :) Édesem! Ilyenkor nagyon örülök, hogy a Mi Beagle-nk nem a szökős fajta, hanem inkább egy picit betoji... Imádom! :) Masnika pedig egyszerűen okos és fegyelmezett.
Fényezni azért nem akarom Őket, mert bent a kertben ritkák az ilyen pillanatok. Igaz, hogy az az otthonuk, ott minden megengedett. :)

Ma is, mint ahogy tegnap is. Késő délután, illetve este megérkeztek a felhők, vele a dörgés-villámlás és nem utolsó sorban a csapadék! A kertnek és nekünk ez a mostani, a lehető legjobb időjárás. Nappal meleg van és napsütés, este pedig locsolás, amit az égiek végeznek el helyettünk. :) Egyetlen bánatom, hogy gazolni nem tudok. Ugyanis reggel lenne a legmegfelelőbb, csak akkor munkába megyünk. Délutánra olyannyira megkeményedik a talaj, hogy nem érdemes nekikezdeni sem. Aztán meg jön az eső, szóval ez nem jön össze. Talán majd hétvégén, de akkor meg más program van tervben... :( Na, majd csak lesz valahogy! Peti füvesíteni szeretne, ezért igyekszem addigra teljesen megtisztítani az utolsó részt a kocsibeállónál.

A mai nap történései ki is merülnek abban, hogy reggel készülődtünk, este hazajöttünk, kis kerti körbejárás, majd eső. Közben pedig, el ne feledjem, hogy egyetlen fehér-cirmos fiúcskánk ma ünnepli nevenapját. :) Reggel kapott egy nagy cuppanósat a buksijára, csodálkozott is, hogy miért kapja, de láthatóan boldog is volt! :) Aztán megjelentek a többiek is, így szépen sorban mindenki kapott puszikát. :D 

Most pedig igen nyűgös vagyok, lévén nem sokat aludtam a múlt éjjel. Igaz, hogy nem Én buliztam, mégis itthoni alvásom elég nyugtalannak volt mondható. Peti hajnalban érkezett, amíg részemről igazi pihenésről nem nagyon beszélhetünk... :( Azt hiszem, lezárom a mai bejegyzést és beájulok az ágyba...

Egyszóval: átlagosak. Semmi különös nincsen bennük, mégis annyi minden van, amit átélünk ilyenkor is. Elég egy hatalmas nevetés, egy mosoly, egy finom ebéd vagy csak egy telefon és máris nem annyira átlagos az a hétköznap. Viszont annyira nem említésre méltó egyik sem.
Mindig csak azt írom, hogy eltelt a nap, siettünk haza és itt kezdődik igazán a Mi világunk! :) Ma egy kicsit később értünk haza, ezért később is kezdődött minden. Nekem nagyon sok mínusz órám van, Petinek meg amúgy is munkája akadt, így alakult, hogy csak este 7 után értünk haza. Gyorsan végig néztük a kertet, majd Peti rohant is, mert valami sörözésre hívták. Menjen csak! Ilyenkor csak a hazajutás a gond, mert Én már most fáradt vagyok, hívogat az ágy, pedig még előttem van egy út az éjszakai buszig... :( Jöhetne taxival, de az meg drága... Affene! Attól még jó itt lakni! Mindenképpen jobb, mint Pesten!

Az Én itthoni estém eltelt azzal, hogy gyorsan "végigszaladtam" a kerten, megcsodáltam az eső utáni átázott földet és fellélegző leveleket. Aztán pedig Masnit nyugtatgattam, ugyanis miután Peti elment, csak nyüszített és sipogott és rohant a kerítéshez és várta haza Apa-gazdit és egyáltalán: Nem értette, hova ment... :(
Csak akkor nyugodott le picit, mikor bejöttünk és Süti a nyakába ugrott egy kis játék erejéig! 

Úgy érzem, ma rengeteg dolog történt. :) A reggellel kezdem, amikor furi dolog történt. Ugye tegnap egész nap esett az eső, aztán éjszaka, mintha elállt volna pár percre, de reggel megint rákezdett. Mi készülődtünk, ahogy szoktunk, már a garázsban voltunk, a cipőnket húztuk, mikor is elment az áram. Illetve leverte valami a biztosítékot. Ó-ó! Az nem jó, mert akkor ugye hogyan nyitjuk ki a garázs- és kertkaput, na meg úgy egyébként is...? Nem maradhat egész napra áram nélkül a ház. Arra gyanakodtunk, hogy megint a kútnál ázott be a hosszabbító, Peti gyorsan ki is rohant kihúzni, majd vissza akarta volna kattintani a biztosítékot. Nem ment. :( Aztán bejött a garázsba és szépen lekapcsolt mindent. Mármint itt a kapcsolószekrényben. Ezek is biztosítékok a külön köröknek. Talán a teraszon áztak be a konnektorok, nem tudjuk... Mindenesetre egyesével visszanyomta és figyeltünk. A lényeg az volt, hogy menjen a hűtőgép, a kazán és kijussunk a házból, azaz a kapuk is kapjanak áramot. Végül megoldottuk, de kalandos volt, meg kell hagyni. És hogy végül mi volt zárlatos, nem derült ki!

Mikor végre kijutottunk a házból és be is tudtuk zárni a kapukat, tankolni mentünk. Nem nagyon szoktunk az utca végi kúthoz menni, mert valamiért nem annyira szeretem. Viszont késő is volt és az ízlésünk is változhat. Ami meg is történt! :) Egészen kis apróság volt, hogy a pénztárnál húznom kellett egy sorsjegyet. Azt mondta a kasszás lány, hogy nagyon sok azonnali nyeremény van, hajrá! És Én ki is húztam: mikor elolvastam a nyereményt, iszonyatosan nagyot mosolyogtam, majd nevettem! Ez volt ráírva: "Frizbi" :D :) :D Azonnal felvillant előttem Masnika pici kutty pofija és a nyüszítése, mikor előkerül egy frizbi a sufniból. A sors kegyes volt, mert ugye pont a napokban tört ketté a legújabb, szerintem nagyon drága frizbi és mondtam Masninak, hogy kb. 1 hónapot kell majd várnia, mire veszünk egy újat. Édesem, ha értette volna, hogy mit mondtam, akkor ma este következetlennek gondolna, ugyanis hazaállítottunk egy vadiúj, szuper frizbivel. De tényleg nagyon szupi! Szépen repül, elég masszívnak is tűnik, bár már ma este kezelésbe is vették a manók. Azaz van rajta pár fognyom... :( De élvezték és ez a legfontosabb!!! :)

Délután pedig végre elállt kicsit az eső, hát kihasználtunk minden percet és kivonultunk a kertbe. Jött is a tegnap már említett mester és felszerelte a hátsó kiskaput. Most majd megint lesz mit festenem... A vasakat Én, a léceket Peti fogja lemázolni. Persze léceket még vennünk is kell, de sztem elég lesz 1db 6 méteres! És végre talán eljön az az idő, hogy mindenhová felkerülnek! :)

Még gazoltunk is a kertben, illetve Én. Peti inkább a vasvillát nyomogatta a földbe. Most legalább bele is ment egészen, nem csak 1-2 cm-re! :) Mondjuk azt mondta, hogy baromi nehéz művelet, de mindent a szépséges fűért! Csak legyen is értelme. Na meg a másik baj, hogy csak akkor működik a dolog, ha előtte 1-2 napig esett az eső... :(
És tényleg az az érdekes, hogy Én is azt gondoltam, majd milyen könnyű lesz a gazokat kihúzgálni. És nem! Néhol még a kislapátomat is be kellett vetnem és meglazítani a talajt. Röhej! Valamennyit azért haladtam és csak azért nyugodtam meg, mert egész hétre kb. hasonló időt mondtak. Akkor pedig elkészülhetek a hétvégére, amikor is Peti megint füvesíthet! :)

Ma minden érdekes történést elmosott az eső. Konkrétan egész nap esett, szemetelt, szemerkélt, megint esett... Egészen még mostanáig is. Úgy volt, hogy ma eljön a lakatos mester és végre felszereli a ház mögé is a kiskaput, ami majd a kutyákat hivatott távol tartani a komposzttól, a farakástól, na meg a szomszédoktól. Pontosan ezért nincsen még oldalt sem felszerelve 1db léc sem, mert majd együtt akartuk. Na meg az anyagiak... khm...
Na de az eső ezt is elmosta. Délután telefonált a mester, hogy inkább holnap jönne, ha nem baj, feltéve, ha holnap nem szakad ugyanígy az eső. Rábólintottunk, nekünk már nem számít, nem olyan sürgős és esőben tényleg nem egy leányálom szerelni!

Aztán mi volt még? Hát a kutyók nagyon kint akartak lenni a kertben, de csak velünk. Nekem pl. meg ugye a kb. novemberi hidegben nem sok kedvem volt kint ácsorogni, de még futkosni sem. Az esőről már nem is szólva. Aztán Peti mégis kiment velük, ám előtte még kiszórt egy kis műtrágyát a fűre. Csak egy darabon, aztán majd meglátjuk, hogy lesz-e változás. Én nem nagyon hiszek benne, ugyanis, ha tényleg az a baj, hogy kötött a talaj, akkor semmi értelme trágyázni... Szerintem, aztán majd meglátjuk!

Mit is lehet egy ilyen borongós, esős, hideg időben csinálni? Hívott ugyan minket a kert, de valahogy sehogy sem akaródzott kimenni. Délután talán... Akkor már élvezni is lehetett a friss levegőt, nem csak a hidegre koncentrált az ember. Délelőtt csendes volt a ház. De tényleg, konkrétan! :) Mindenki aludt, pihent, beleértve minket is, igaz felváltva, de visszaaludtunk. Én most kivételesen a kutyák nélkül tettem mindezt. Jó volt egy kicsit pihenni, hiszen most már 2 napja valahogy mindig reggel 4-kor keltem. Ma Ábel hajnali öklendezése miatt, tegnap pedig a hülye galambok gürrögése ébresztette az egész állatseregletet, és így ugye engem is. Mind két nap 5-kor már visszafeküdtünk, de azért az már nem ugyanaz! :( Szóval ma csukott ajtó mögött aludtam tovább délelőtt. Aztán Apa-gazdi a kutyákkal vonult be a hálóba. :) Édes, drága Sütemény ma már nem nyálazott annyira. Délelőtt még ugyan nyálas lett a pléd, a lepedő, ahol feküdt, de délutánra teljesen megszűnt a "mérgezés". Tanulságos volt az eset, az biztos!

Délután, mikor elállt vágre a szitáló eső, kirajzottunk a kertbe. De tényleg, valahogy az egész szomszédság kint volt. Beszélgettünk is, tanakodtunk. Hogy-hogy nem, megint a szembe szomszédunkkal van egy kis "probléma". Illetve a házzal. Esős időben ugyanis ömlik ki a víz a kerítésük alatt. A csatornájuk ki van vezetve az utca felé, ami azt hiszem tiltott dolog, de ugye... Mi már nem szólunk semmiért, nehogy piszkáljuk már őket! Ez a probléma azonban már nem csak nekünk tűnt fel. Értjük Mi, hogy a vállalkozó csinálta meg így a telket és a házat, de olyan érdekes, hogy itt senki sem vezeti a vizet az utcára. Majdnem mindenkinek van derítője, ahova elfolyhat a víz. Eddig, mint ma is, igyekeztünk a legmélyebben lévő területeket feltölteni, földet hordani rá, hogy ne álljon meg a víz. Ám ez csak ideiglenes megoldás. Mindig lesz olyan terület, ahol végül majd megáll... Szóval azt találtuk ki, hogy ha nem hajlandó derítőt csinálni, akkor majd az utcabeli férfiak összeállnak és a kerítésük előtt kiásnak egy jókora darabot, feltöltik kulé kaviccsal, azt jónapot! Oda már mehet a víz és nem az utcán hömpölyög! Hogy mi lesz az egészből, az számomra még kérdéses, hiszen Mi nem vállalkoztunk rá, hogy ezt megbeszéljük velük... Ugye!

A délutánról még ennyit, hogy mivel majdnem 2 napon keresztül esett, szemerkélt az eső, gondoltuk, majd gazolunk, vagy ásunk a kertben, hiszen az könnyű az átáztatott talajon. Hát nem! Peti még a vasvillával is megpróbálkozott, de asszem max. 2 cm-re ment bele a földbe! :D Aztán "ásott" egy keveset, bár ezt a műveletet is inkább csak a felső 2cm-es talajréteg meglazításának nevezném. Én a gazolással próbálkoztam, ám mikor a harmadik gyökér is beleszakadt a földbe, feladtam. Fényképeztem inkább és kutyáztam. Peti pedig szőlőzött! :)