A Nagy család élete

Mai dilemmánk: A császárfa mérgező-e? Ugyanis Szüleim a héten kivágatták a kertjükben lévő, hatalmasra nőtt példányt. Nekünk felajánlották, hogy ha kell tüzelni való fa, akkor vihetjük... Mi pedig kapva-kaptunk az alkalmon és a reggeli bevásárlás után meg is néztük a terepet. Kiválogattuk a nagyobb rönköket, kihordtuk az utcára, hogy majd ha visszajövök érte, akkor már csak onnan kelljen pakolni. Ja, mert hogy nem fért ám be akkor a kocsiba, ugyanis az tele volt. Tőzeggel, trágyával, stb... Bekészültünk a leendő füvesítésekre. Hogy a mostani, "meglévő" fűvel mi lesz, az kérdéses. Peti ma lenyírta ugyan a füvet, de egyre kevesebb a dolga vele. Most már Én is úgy látom, hogy elszáradt, meghalt, kipusztult... :( Igaz, ma vettünk egy vasvillát is, amivel majd Peti szépen, lassan mindenhol meglazítja talajt. Nagy meló lesz!
Na de visszakanyarodva a császárfához. Miközben Peti füvet nyírt, Én visszamentem Szüleimhez és bepasszíroztam az összes kiválogatott rönköt a kisautóba. Még az anyósülésre is jutott! :) Aztán itthon kipakoltuk. Csináltunk neki helyet a ház mögött, raklapra tettük és a végén még le is fóliáztuk. Közben azonban a kutyók elcsentek egy-egy fadarabot. Na nem is volt az annyira csenés, hiszen majd hogy nem adtuk nekik. Úgy örültek. :) Rágcsálták, futkároztak vele.

Aztán délután, mikor bejöttünk, észrevettük, hogy Süti nagyon nyálzik. Álló helyzetben csöpögött a nyála szegényemnek. Láthatóan nem volt rosszul, de szerintem Őt is zavarta. Gondolkodtunk, tanakodtunk, állatorvossal konzultáltunk és arra jutottunk, hogy a császárfa lehet a hunyó. Süti semmi mást nem evett ma, amitől ilyen tüneteket produkálna. Megvizsgáltam a száját, hátha csak beszorult oda valami, de semmi... A fotelt gyorsan letakartam egy törölközővel, Én meg elrohantam az ügyeletes patikába széntablettáért. Anna néni nagyon segítőkész volt telefonon keresztül, közösen gondoltunk egy enyhe mérgezésre Sütinél. :( Meg is néztem az interneten, hogy mit írnak a császárfáról: Azt sehol nem írják, hogy mérgező, ám kínában gyógyszert csinálnak belőle. Mindenéből, még a kérgéből is. Tehát valami fura anyag biztosan van benne... Szóval a széntabletta: Nahát azzal semmi gond nem volt. Mármint a beadással. Felkínáltam Sütinek, aki mintha jutifalat lenne, behalámolta! Édes csillagom, majd megzabáltam. Apa-gazditól kapott is egy igazi jutit is. :) Aztán kis idő múlva kimentünk a kertbe és... Ezt hogy is írjam? Süti nagyot produkált. Illetve sokat. És büdöset. Remélem egy része kijött a megrágcsált fura anyagú fának.

Hát mára is jutott egy kis kaland, de enélkül már tényleg uncsi lenne. Éjjel még figyelgetem Sütit, amennyire tudom, aztán reggel meglátjuk, hogy el kell-e vinni orvoshoz. Amúgy játszik, ugrál, futkos és nagyon-nagyon sokat iszik!

A mai délelőtt még inkább eseménytelennek mondható, mint a tegnapi és még inkább fülledtebbnek is! :D Nem lehetett kint megmaradni, minden mozdulat izzadságcseppeket csalt az ember arcára. És ebben a tikkasztó kánikulában mentünk délután ballagásra. Keresztlányomról már sokszor írtam, hogy milyen kemény felvételiken van túl. Felvették egy igen neves gimnáziumba! :) Ma pedig végleg maga mögött tudta az általános iskolát: elballagott. Kapott sok-sok virágcsokrot, még annál is több puszit és gratulációt és nem titok: némi ajándékokat! :) Megérdemli. Büszkék vagyunk rá! :)
A ballagás maga nem volt nagy szám szerintem, igazándiból milyen is legyen... Szép volt, jó volt, meleg volt. Egy évzáróval egybekötött ünnepség, egy hatalmas tornateremben. Állati sok ember bezsúfolódva és levegőért kapkodva ülte - vagy állta - végig az egészet. Közben a nyolcadikosok keze a sok csokor súlya alatt zsibbadt vörösre... Aztán bizi osztás és büszkélkedés a családnak! Jeles a bizi, azt hiszem 2db 4-es van csak, az egyik ebből a testnevelés. Na és? :D
A suli után elmentünk Rékáékhoz és beszélgettünk, ettünk, ittunk. Nagyon kedvesen megvendégeltek minket. A legtöbb kaját és az összes sütit a lányok csinálták! :)
Egészen sokáig maradtunk, majd indulni kellett, hogy még éppen sötétedés előtt hazaérjünk. Réka is jött velünk, itt marad a Mamáéknál a hétvégén...
Azt nem írtam, hogy sajnos Papa nem tudott eljönni, mert nagyon fáj a térde. Már a múltkor is megroppant egyszer, aztán egészen hamar helyrejött. Na most ugyanez történt, de most már hála a Mi rábeszélésünknek is, orvos is látta. Még tart a kivizsgálás, de annyi biztos, hogy eltörve nincs. A fájdalom azonban erős, ezért Papa csak itthon gratulált Rékának.

Már megint nem tudom, mit írjak... Egy fülledt, meleg, nyári napon vagyunk túl. A házban 26 fok van, csak abban bízom, hogy az éjjel lehűl egy kicsit a bukóra hagyott ablakok miatt.
Délelőtt megint orvosos, rohangálós napom volt, ám még ezelőtt a piacra is felmentünk Petivel. Jó korán keltünk, hogy beleférjen munka előtt. Vettünk meggyet és cseresznyét. Már nagyon vágytunk gyümire, ami meg a kertben van, az nagyon jó és finom, de kevéske... Egyelőre! :)
Délután 3-ig ki sem léptünk a házból. Ja, nem. Egyszer igen, mikor meglocsoltam az újonnan ültetett füvet. Ehhez tartozik a nap híre: Igaz, csak este vettem észre, de már látszik, hogy megindult a füvesedés! Ennyit számít, ha nap közben is tudjuk öntözni. :) A jövő héttől már sajnos nem fogom tudni, de az első hét is nagyon lényeges volt! Holnap majd megpróbálom lefotózni, bár még nagyon zsenge, nem tudom, mennyire látszódik majd...

Na szóval: Mikor ma délután kimentünk, még mindig nagyon meleg volt. Olyan munkát választottam, amit árnyékban tudok végezni. A hátsó szomszéd kerítésénél átkandikáló gazokat tettem rendbe. Eleinte megpróbáltam levagdosni, de mivel a paravánja mellett még drótháló is van, nagyon nehéz hozzáférni... :( Aztán azt találtam ki, hogy visszadugdosom. Végül is neki kéne levagdosnia és nem hagyni átnőni. Nagyon jól emlékszem, hogy tavaly minket pont ugyanezért szólt meg egy másik szomszéd. Akkor ugye nálunk elöl még igen nagy dzsumbuj volt... :( 
Ezután még egy kicsit rendezgettem a veteményt, azaz gazoltam és kapáltam. De csak lightosan, csak a répát tettem rendbe, mert már kezdett átláthatatlanná válni. Végül lesz is egy kevéske répa. Nem sok, de nekünk szerintem pont elég! :)

Ennyit a munkáról. Állatkáink napja a szokásosan telt. Igyekeztem egész délután kint lenni, hogy a kutyók is kint lehessenek velem. Na nem mintha egyedül nem lehetnének, csak akkor inkább bekéreckednek, mert velem akarnak lenni... :) Édeseim! Szóval kint voltunk a kutyókkal. Egy kicsit futkároztak, aztán hamar árnyékba húzódtak a drágák. Majd Én is melléjük telepedtem a fűre és ott ücsörögtünk egy jó ideig. Közben picit birkóztak, szerintem azon "veszekedtek", ki legyen hozzám közelebb! :)

Bent a cicukák szokásosan heverésztek, na meg rosszalkodtak ám. Most nem is csak hajnalban meg este. Nappal is kaparták a fotelt, ugrándoztak fel, alá... Nem is tudom, hogy bírták ebben a melegben. :)

Talán egy átlagos hétköznap volt a mai. Nem volt semmi extra... Délután, a locsolás után még kertészkedtünk egy keveset. Petinek elege lett az átláthatatlanul nagyra nőtt meggyfából és metszeni kezdte. Közben leszedtük a még rajta maradt pár szem meggyet és megettük! :) Nem vágott Peti sokat, mégis szellősebb és szerinte sokkal inkább fa formája lett. :) Én közben paradicsomot ritkítottam és kötöztem, majd mind a ketten megpróbálkoztunk egy kis frizbivel a kutyáknál. Egészen aranyosan játszanak, szaladnak utána, csak aztán örülnek a zsákmánynak és elkezdik rágni. Ma Süti volt egy kicsit ügyesebb visszahozásban, de Masni van jobban ráizgulva a dologra. Mikor elraktuk a korongot a sufniba, Masnika beköltözött és ott nyüszített felfelé szegezett buksival. Néha kijött nekünk panaszkodni, aztán visszament. Pedig eleinte olyan aranyosan hozta vissza. Most viszont már ez a méregdrága frizbi is kezd inkább egy megtépázott műanyag darabra hasonlítani, azaz semmire... Olyan amőba forma... :( Na mindegy... Majd csak lesz ebből is valami! 

A másik, amit akartam írni, szintén Masnival kapcsolatos. Ma buli volt a szomszédban. Sok vendég és még egy kutya is. Ahányszor kiengedtem a kutyókat a házból, Masni első útja a kerítéshez vezetett és megállás nélkül, fejhangon ugatott. Van is egy kis vita ebből, és az az érdekes, hogy csakis Őket ugatja Masni. Csak ezeket a szomszédokat. Gyanítom, hogy azért, mert az asszony fél a kutyáktól. Még Masnitól is, de nagyon! :( Masni meg gondolom, ezt érzi... Aztán ott vannak a gyerekek, akik sikongatva, kiabálva rohannak a kerítéshez állandóan, ezzel láthatóan megrémítve a pici kuttyot. :( A megoldásunk egy majdani kapu lesz és akkor nem tudnak majd a ház mögé menni a kutyák, de egyenlőre még a vas része sem készült el, nem beszélve az anyagiakról, stb...
Amíg ez nem rendeződik, marad a rászólás, kis időre csend, majd megint ugatás. Na meg az örökös megjegyzések, hogy a gyerekek felébrednek, ha kint vannak és ugatnak a kutyáink, stb...

Na nem újak, de megújultak az biztos! :) Csuda szép lett az egész kis eper ültetvény. Ugyan csak délután tudtuk elkezdeni, más elfoglaltságunk miatt... Ez ugye annyira nem publikus. :(
Szóval délután már nem is sütött olyan nagyon a nap, bár ez sem igaz, csak nem volt olyan magasan. így nekiálltunk. Ja igen, merthogy Peti is itthon volt ma, illetve délután... :D Nagyon jól is jött a segítsége, ha nem ásott volna helyettem, tán még most is ott görnyednék. Felosztottuk ugyanis a szerepeket és Ő ásott, Én pedig gazoltam, tisztítottam, vízbe tettem a töveket, majd elsimítottam a terepet és visszaültettem kb. a harmadát az egésznek. Már eleve 2 részre szedtem az egészet. A fóliára mentek a "sajnos meg fognak halni" típusúak. Nekik a tövükben annyi, de annyi gaz van belefonódva, hogy képtelenség szétszedni. :( A másik adag ment a lavórba és vödörbe. Na ennek az adagnak is csak a felét ültettem vissza a földbe, a másik felét megkapták szomszédaink, akik nagyon is örültek neki. Meghiszem azt! :) 

Ezzel el is ment az egész délutánunk. Most megint nagyon jó érzés végignézni a kerten. Ugyan csak a hátsó felén, de az oldalsó is alakul, az előkert pedig még vár egy kicsit...
Sajnos azonban Petinek nem tetszik ennyire. Még mindig a fűvel van gond. Igaza van... :( Ugyanaz a baj, mint tavasszal, pedig már tényleg jobbnak láttam. Én nem tudom, mi lehet a gond. Lehet, hogy gyorsan beszerzek egy vasvillát és fellazítjuk a talajt!

Kicsinyke eper ültetvényünket terveztem ma kiszedni és újra ültetni. A cél az volt, hogy az összes gazt, füvet és miegymást kiszedjek közüle. Simán kihúzgálással ugyanis ezt már nem lehet! :(
Azt tudtam, hogy nagy UV sugárzás volt ma, ezért délben nem is voltam kint. Ám előtte és utána megkíséreltem a lehetetlent. Elkezdtem Én az egész procedúrát, de annyira fülledt meleg volt, hogy nem bírtam. Az első ásónyomnál és lehajolásnál már folyt az arcomon a víz... így meg ugye nem lehet! Fogtam az addig kiszedett és "megtisztított" epreket és beletettem egy lavór vízbe, ahol még most is csücsülnek. Aztán majd ha lesz energiám, meg egy kis szél mozgás, majd folytatom.

Párat még fotóztam a kertben, meglocsoltam a frissen elvetett füvet és bejöttem a házba hűsölni. Illetve bejöttünk, hárman. Én és két lógó nyelvű kutyó! :) Ők sem bírták, a minden napos birkózó meccsüket is inkább csak este követték el.

Asszem kb. ennyi a mai nap. Nem valami eseménydús, de ha egyszer meleg volt? :D

Ma megint nagyon sokat haladtunk előre. Azon kívül, hogy Peti lenyírta a füvet, majd este locsoltunk, bizony sok minden változás történt. Nevezetesen az oldalsó kert füvesítése azokon a területeken, amiket a héten megtisztítottam. Most Peti profin akarta csinálni és utánaolvasott a dolgoknak. Mivel tény, hogy igen kötött nálunk a talaj, nagyon kemény és talán emiatt haldoklik hátul is a fű... most vettünk trágyát és tőzeget és Peti a felső 10cm-t összekeverte ezekkel. Azt hiszem azt írták valahol, hogy ez segít. Hát majd meglátjuk. Mindenesetre baromi sok munka volt vele ma. Elment az egész délután és még a vásárolt trágya és tőzeg sem lett elég. El is kellett szaladnom venni...
Mivel Peti közben haladni akart, Én mentem vásárolni. Egy 50 és egy 80 literes zsákot hoztam haza. Előre féltem, hogyan fogom betenni az autóba, mert emelni még mindig nem szabadna nekem... :( A bevásárlókocsira ráhúzni könnyű volt. Na de aztán a hátsó ülésre emelni... ? Nem is emeltem. A kocsi mellé húztam a bevásárló kocsit és elkezdtem átgörgetni vagy mi. Egész jól ment, bár nehezen. Közben a kiskocsi néha arréb gurult, mert ugye kerekeken állt... Csak azért írom mindezt le, mert egy pasi odajött, hogy segíthet-e? Meglepődtem, de örültem, hogy végre valaki. Aztán megfogta a bevásárló kocsit, hogy Ő ezzel lefixálja. És végignézte, ahogy a 2 hatalmas zsákot beszenvedem az autóba. Megköszöntem. Na de....?!? ÁÁÁÁáááááá!!!! 

Na, de hol is tartottam? Szóval fűnyírás után füvesítés Petinek, Én pedig kicsit gazoltam. Mi mást? :) Elkezdtem az előkertet is, de azt ásó nélkül képtelenség. Olyan a talaj, mint a kőszikla. Érdekes is, hogy a sok hülye gaz mégis megél benne, pedig még locsolva sincs! :( Szóval nem jutottam sokra. Picinykét még ástam is, aztán eszembe jutottak Anyukám szavai, miszerint tényleg nem szabad magamat terhelni. És tényleg hamar el is fáradtam. Hiába ragozom, alig csináltam ma valamit. :D

Állatkákról csak a szokásosat tudom írni. Kutya manók kint voltak velünk, szorgosan meozták a munkáinkat, kicsit barátkoztak a szomszédokkal, aztán meg eldőltek a fáradtságtól, mint 2 kis zsák... :)
Cicukák bent tették ugyanezt. A reggeli hajcihő után egész nap csak feküdtek egyik helyről a másikra. Jó dolguk van! :)

Ma Apa-gazdi megint nem volt itthon. Valami játék találkozóra ment... Reggel elvittem hát a metróhoz, Én meg visszakanyarodtam. Először Szüleimhez mentem látogatóba. Beszélgettünk, nézelődtünk, stb... Aztán hazajöttem, mert hogy itthon is rengeteg a teendő. Először is mostam, főztem, teregettem... Aztán ebéd után kerteztem. Persze hogy gazoltam, ez nem is kérdés. Talán a legnehezebb feladatot vállaltam ma magamra, mert hogy ásni kellett. Halogattam is egy ideje, hátha majd Peti megcsinálja, de... szeretném, ha holnap itt már füvesítve lenne. Most ugyan majd leszakad a derekam a sok hajolgatástól, de remélem megérte. Szép lett, jó lett és főleg tiszta! Borzalmasan sok gyökeret szedtem ki a földből. Sajnos biztos vagyok benne, hogy maradt még mélyen, de remélem, mire az felér, addigra már szép fű lesz ezen a területen. :)

Amiért pedig a címet adtam, mert kamillákat is ültettem. Elég sok helyen kijött ez a szépség a kertben. Most úgy gondoltam, hogy mennyire szépen mutatna az összes egy helyen, mégpedig a ház tövében. Ezért hát átültettem őket. Nem tudom, mennyire lehet ezeket a növénykéket átültetni, de remélem azért sok túlélte a mai napot! Olyan kis vidámak! :)

Kutyók természetesen kint voltak velem végig. Ami ugye csak a délutánt jelenti, mégis pár óra birkózás után olyan kis bágyadtak és fáradtak lettek, hogy csak álltak, feküdtek... És ahányszor bejöttem a házba a toalettre, jöttek velem és uzsgyi, befészkelték magukat egy fotelba. Aztán persze mikor látták, hogy dolgom végeztével megyek vissza, jöttek Ők is. Ott pedig megint az a furcsaság, hogy mikor megyünk már be? Édesek! :)

Cicuskáinkról mostanában alig írok. De igazából az a jó, ha nincs mit, nem igaz? Mindenki jól van, pihengélnek sokat, hempergőznek a napon, este és hajnalban pedig megy a ramazuri... :D

Azon gondolkodtam, hogy a mai bejegyzést drága Anyukámnak ajánlom. :) Mindig, mikor jött hozzánk, megcsodálta a kertet, a virágokat, gyümölcsöket és egyáltalán mindent. Ám szinte kivétel nélkül, minden alkalommal elmondta, hogy az utca bizony nagyon gazos. Szép, szép, hogy odaültettem a sárga virágokat, de...! Igaza van! Teljes mértékben. Eddig azt mondogattam, hogy jó, de először bent a kertben tegyünk rendet és majd utána jöhet az utca. Aztán ma már máshogy gondoltam. Egy kicsit ugyanis égett a pofámról a bőr, hogy csak előttünk volt gaz. Na nem azért, mert a többiek rendben tartják. Ááá! Oda nem folyik a víz, hanem onnan folyik hozzánk és a szomszédunkhoz. Szomszédunk egyszerűen átmegy néha rajta fűnyíróval, végül is ez is valami, Mi azonban még ennyit sem tettünk. Na de ma!!! :) Csodássá varázsoltam az utcát. Az utcában lévő "néni" - akinek a Magnoliát is hoztuk egyébként - oda is jött hozzám és megdicsért, hogy milyen ügyes vagyok, milyen szép lesz az utca. Benne társra leltem kertészkedés fronton. Kisebb ugyan a kertje, de mint egy dzsungel kánaán. Tényleg szép és rendezett. Mondjuk nyugdíjasként tudja is egész nap gondozni... :) 
Az egész délelőttöm ráment az utcára. De megérte: tényleg szép most már. Szegény kutyók megint nem értették, hogy miért nem mehetünk be a házba aludni végre. Lefeküdtek a lépcsőre pihengélni, mert ki ugye nem jöhettek. Aztán délben csak bejöttünk ebédelni, majd aludni egy keveset. Délután pedig nekiálltam a kút körül is gazolni. Eltökélt szándékom, hogy rendbe teszem az oldalsó és az első területet. Iszonyatosan sok munka lesz, de utána már csak füvet kéne nyírni ott is. Ezért nekiálltam. Néhol nem bírtam kézzel kihúzgálni, pedig még mindig nedves az eső után. így hát az egészet felkapáltam, majd elgereblyéztem. Persze tuti, hogy még mindig maradt benne némi gyom, de mondtam is Petinek, hogy ha majd ott füvesít, nézze át még egyszer.

Nagyjából ezzel telt az egész napom. Próbálom a gondolataimat csak a kert és az itthon köré rendeznem. Nem gondolok a titkos projektre... Asszem sikerül...

Még valami: Ma egy icurka picurkát alakítottam a blogon. A kinézetén. Nem tudom, feltűnik-e egyáltalán valakinek, de aki hasonlóságot vél felfedezni a mai képek és az update-elt fejléc között, az jó nyomon jár! :D

Az éjjel olyan hatalmas vihar tombolt a ház fölött!!! Egy hatalmas villámlással és mennydörgéssel indult az egész. Mindenki felébredt, megijedt... Még a riasztók is megszólaltak a környéken, olyan hangos volt. Közel volt...
Ábel cicóm a szekrény alá futott, aztán onnan kuksolt kifelé. Vilmos az asztal alá költözött. Lolika Apa-gazdi székét vélte biztonságosnak, Zeusz pedig egyenesen az ágyunk mellett keresett menedéket. Csak azért nem jött egyik cicó sem az ágyba, mert oda Masnika futott, de villámgyorsan. Nagyon megijedhetett, mert jött és nyalogatott mind kettőnket... Majd mikor kimentem, hogy végignézzem a cicókat, jött utánam és ugrált rám, hogy vegyem fel. Mint egy kis gyerek! Tündérem. Aztán mikor felvettem, hozzám lapult és éreztem, mennyire dobog a picike szíve. Süti manó a helyén kuksolt, de nagyon fülelt és pislogott felém. Szerintem megkönnyebbült, mikor beengedtem Őt is közénk az ágyba. :)
Aztán mikor elült a nagy vihar döbbentem rá, hogy nem igazán férünk el így. Vissza kellett tessékelni a kutyókat a helyükre. Süti egészen hamar felfogta, hogy mi a helyzet, bár pár percig úgy tett, mintha iszonyatosan mélyen aludna és azt sem tudná hol van... :D Utána viszont nagyon rendesen vissza somfordált a helyére és egy hatalmas szusszanással befeküdt az ágyába. Masnika már nehezebb dió volt. Sehogy sem akart eljönni Apa-gazdi párnájáról. Hála az égnek Ő ugye picike, így felkaptam és visszavittem. Na ezt még vagy ötször meg kellett tennem, mert kiszökött a szentem. Akkor aztán leesett neki, hogy hiába próbálkozik... És mindenki békében aludt reggelig! :)

A lezúduló eső mennyisége brutális lehetett. Néztem az erkély ajtón keresztül és mintha 5cm magasan állt volna a víz. Gondoltam is, hogy milyen jó, hogy locsoltunk! :D Ugyanis nem akartunk. Már egészen délután 5-től beborult az ég és fújt a szél. Aztán olyan 7 óra körül jött egy nagyon sötét felhő és dörgött is meg villámlott. Aztán mégsem esett, így gyorsan meglocsoltunk. Nem is sejtettem, hogy éjjel követi majd ez a fergeteges égzengés! :)

Ma viszont nagyon örültem a sok-sok csapadéknak, hiszen megint csak gazoltam. Megcsináltam a ház melletti területet, amit amúgy nagyon nehéz lett volna. Ott sosem locsolunk, ezért iszonyat milyen kemény tud lenni a talaly. így viszont...! :) Aztán megcsináltam még a telek sarkában elöl is egy területet, bár itt inkább csak a nagyját húzkodtam ki. A többihez ásó kell, mert gyökérdzsungel van a föld alatt... :( Befejezésnek pedig az ágyásszegélynél tettem rendet. Ugyanis a mellett lévő fű bizony átkandikált szinte mindenhol. Talán ez volt a legnehezebb meló. Sokáig is tartott, görnyedni is kellett és még pepecs munka is a javából. De most már nagyon szép! :)

Mire mindezekkel "végeztem", jött is a mai vihar. Na meg Peti haza, így elpakoltam a kellékeket és mentem érte. 
Még annyit, hogy kutyáink ma nagyon rendesek. Most is, de egész nap azok voltak. Megint csak furcsálták, hogy miért vagyunk egész nap a kertben, amikor bent is aludhatnánk. :D Kicsit bágyadtan néztek le rám a teraszról, aztán meg elhelyezkedtek a fűben. Érdekes, mert alig futkároztak. Pedig mikor meló után hazajövünk, nagyon tudnak ám tombolni! :)

Ma itthon voltam. Egész nap! :) Nem sok dolgom volt a pihenésen kívül. Aztán úgy gondoltam, hogy egy kis kímélő gazolás a kertben nem árthat. És nekiálltam. Kigazoltam a virágoskertet, Manka és Simon cicáink sírját, aztán még oldalt a murván lévő kicsinyke zöldet is kihúzgáltam. Tényleg nem volt megterhelő. Nem is dolgoztam magam halálra, most mégis sokkal szebb a hátsó kert. Előre menni nem szabad, mert ott lassan térdig ér a gaz... :( Talán a hétvégén oda is eljutunk...

Kutyóink is nagyon örültek, mert szinte egész nap kint lehettek. Sokat játszottak, aztán hamar elfáradtak. Megszokták, hogy egész nap bent pihiznek a házban, ehhez képest ma jólesett ugyan nekik a  kint lét, mégis délben első dolguk volt a fotelba rogyni, mikor bejöttünk! :)

Cicukák bent rosszalkodtak, bár inkább csak feküdgettek ebben a fülledt melegben. Délután persze napoztak a nagy ablaknál, aztán pedig este lett. Éjszakai ragadozókhoz híven pedig már edzenek a rajcsúrra! :D

Lassan ott tartok, hogy nem lesz miről írnom. Mármint, hogy nem történik velünk semmi... Ám azt ugye többen tudják, hogy ez nem igaz, csak egy másik napló témája. Igazándiból a mai napunkat teljes egészében az tette ki, mégis itthoni fotók is vannak, na meg pár mai észrevétel.

Az egyik, hogy már tegnap éjjel is hangokat hallottam a csatorna másik oldaláról. Szerintem picurka cica nyávogás hangját. Mire azonban Petit is kihívtam és ketten eredtünk a hangok irányába, már egészen máshonnan szóltak. Én nem tudom, hogy mennyire lehetnek picurkák, de ilyen messze nem is tudom, hogy egyedül el tudnának-e menni. Már tegnap reménykedtem, hogy biztos van mamacica, csak éppen vadászni van vagy valami... Aztán ma este is hallottam. Most azonnal kimentem az utcára és hallgatóztam. Sajnos a csatornán nem tudok átkelni, és korom sötét is van odaát, de azzal a tudattal jöttem vissza, hogy biztos van anyukájuk. Hiszen tegnap óta még ma is élnek. Ha tudnám, összeszedném Őket mamacicástól és idehoznám Őket a sufniba, de nappal nem volt hangjuk, még ha át is mennénk világosban, nem is tudnám, hogy hol keressem a piciket... :( Hát ennyi.

A másik, amit meg akartam említeni egy mai, számomra felháborító hír, de kicsit félek is, hogy ha leírom a véleményem, páran megorrolnak rám. Már nem először akadok ki az állami intézkedéseken. Ma pl. a szabolcsi károsultakról szóló hír kapcsán kaptam fel a vizet. Ugyanis, akinek nincsen biztosítása a házára, most mégis betört az ablak, esetleg lerepült a tető, azt az állam kisegíti. Nem azt mondom, hogy ne kapjanak semmit, de mi van azokkal, akik éveken keresztül becsülettel fizették a biztosítást??? Vagy támogassanak mindenkit egyformán vagy senkit sem! Szerintem ez igazságtalan! Ezen az alapon, majd Én is holnaptól lemondom az éves, több mint 50ezer forintos díjunkat, hiszen ha baj lesz, majd úgyis segít az állam! ÁÁááááá!!!! 
Ugyanezen az alapon nem értem a segélyezéseket sem. A múltkor láttam a TV-ben, hogy nyilatkozott egy vidéken lakó hölgy: ha elmenne dolgozni, ugyanott van pénzileg, mint a segélyekkel. Sőt: még rosszabb is lenne neki, hiszen bérletet kell fizetni, egy csomó ideje elmenne, stb... Na ez nem érdekes???
A harmadik pedig a devizahitelesek ügye. Nagyon sajnálom őket, de tényleg. Ám Mi pont ezért nem mertünk anno devizában hitelt igényelni. Mert mi lesz ha? És most megint ki járt jól? Nekünk évekig maradt a magas kamat, a devizásokat meg most támogatják...
Hát ezekért puffogok mostanában. Eddig magamban tettem, de ma kiborult a bili. Ki kellett írnom magamból!

Mivel a "régi" 3db frizbi elég hamar elhalálozott, ezért ma úgy döntöttünk, hogy kapnak egy újat a kutyókák. Próbáltam Én valami tartósat keresni, de nem igazán van olyan, ami ezeknek az ádáz fenevadaknak a fogsorát is kiállja. :D Végül sikerült egy szintén műanyag, neonsárga frizbit találni, szerintem horrorisztikus áron. Majdnem egy ezresbe került, és már a ma esti játék után is van rajta 3 repedés... :( Most vagy nem is érdemes a kutyáinknak ilyet venni vagy valami atombiztos anyagból kéne találnom nekik. Csak mert annyira szeretik!!! Még Süti is, de Masni még inkább! Ma annyira bepörgött a pici kutty, hogy a nyelve a földig ért. Én még ilyen hosszúnak sosem láttam... :) Az egész után pedig csak ivott, ivott, ivott, majd lefeküdt a betonra teljesen elnyúlva. Aztán gyorsan bejöttünk, itt meg a hideg padlón hevert pár percig. Persze miután kiitta az itteni tálat is! :)
Azt gondoltam, húde elfáradt akkor. De nem! Még most is itt rohangál Sütivel a házban körbe-körbe! Huzigálják a játékaikat és birkóznak. :) Tündér pofák!

Amúgy semmi különös nem történt ma. Irtó meleg volt, szerintem jóval több, mint 30 fok, de bevallom nem néztem sem a hőmérőt, sem az időjárás jelentést.
Cica brigád bent a házban csak feküdt egyik helyről a másikra, Ők is most kezdenek "ébredezni" igazán... :)

Ez tényleg az volt. Még annyit sem csináltunk, mint szombaton... :D
Na az Én reggelem igen korán indult, mert halnali 3/4 5-kor Ábel öklendezni kezdett. Nem hányt, mert talán nem is volt mit, csak kicsi nyál jött... Elég rossz bőrben volt a lelkem. Mivel azonban Én felkeltem, ezért az összes állatka is elkezdett a tálkája körül mocorogni. A kutyók is ébredeztek... Szóval miután Ábelt elláttam, kiengedtem a kutyikat a kertbe, a cicáknak pedig enni adtam. Ha már ébren voltam, akkor az almokat is kitakarítottam és még egy mosást is beraktam.
Megvártam, míg Süti és Masni elvégzik kint a dolgukat, majd bejöhettek. Nagyon nem bírtak magukkal, így visszatessékeltem Őket a helyükre és csendet kértem. Csoda, de meg is kaptam, így visszafeküdhettem az ágyba. Pihengéltem is vagy 7-ig, bár közben néha rohantam Ábel után takarítani. Valószínűleg a diffenbachiát rágcsálhatta meg, mert mikor kint voltam vele, akkor is odarohant és ezt tette. Rá is koppintottam a fejére... Édesem, azért nagyon sajnáltam. A hajnali kajcsijából nem is evett, de reggel aztán mindent bepótolt! :) Aztán már nem is volt semmi gond, rendbejött a pocakja!

"Ébredés" után teregettem, reggeliztünk, majd igazából visszafeküdtem aludni. Ekkor már jöhettek a kutyák is, bár nehezebb volt velük pihenni... De mit lehet tenni? Szeretem Őket! :) Majd kb. 11-kor mentem zuhanyozni és magamat rendbe szedni...

Aztán mentünk szavazni. Szépen leadtuk a voksunkat, majd hazajöttünk. Az az érdekes, hogy még rövid gatyában és szandiban mentem, aztán itthon rá kb. 1 órára úgy nekiindult szakadni az eső, hogy onnantól kezdve még most is esik! Kisebb megszakításokkal ugyan, de állandóan csepereg. Mikor rákezdett, annyira zúdult lefelé a csatornából az esővíz, hogy az emésztő vagy mi nem is bírta. Aztán hipp-hopp eltűnt a víz, csak akkor éppen nem tudta olyan gyorsan elnyelni...
Az eső miatt a kutyók is olyan "nyugtalanok" voltak egész délután. Kikéreckedtek, de mikor szembesültek az esővel, azonnal bejöttek. Bent meg nyüglődtek, nyüszítettek... Érezni lehetett, hogy hiányzik nekik az az igazi, kinti tombolás. Próbálták Ők bent "megoldani", de azért az csak nem ugyanaz. :D

Mégiscsak sikerült dolgosra kihoznunk ezt a mai napot. :) Eleinte tényleg nem így terveztük, a reggeli után vissza is feküdtünk az ágyba szundizni. Mind a négyen... Illetve  nyolcan, de az ágyon csak a kutyák és Mi feküdtünk. Szegény macsikat az ebek nem engedték fel... Mondjuk akkor nem tudom, Mi hol fértünk volna el, de... :) 

Szóval kb. 10 felé kászálódtunk ki az ágyból, majd kezdtünk gondolkodni az ebéden és egyéb mai programokon. Az ebédből sütögetés lett, a programokból pedig kicsinyke munkák. Úgy mint fűnyírás és szélfűnyírás. Na meg a délutáni locsolás. Oszt ennyi! :D

Már az egész sütögetős dolognak is úgy álltunk neki, hogy sietve, nehogy elkapjon minket az eső, aztán fuccs a finom husiknak. De nem lett semmi... Az eszeveszett szél után csak a fülledtség maradt és estére még a nap is kisütött. így megettük a finom ebédünket (roston husik salival), majd ejtőztünk egy picit és nekiindultunk. Először átmentünk Szüleimhez segédkezni pakolni egy keveset, majd megenni a meglepi sütiket (nyami!). Finom volt, nagyon köszönjük! :) Aztán pedig elrohantunk bevásárolni. És mire hazaértünk már este 8 óra volt. Hogy milyen rövid egy nap? Eszméletlen... :D

Ma szintén nem történt semmi említésre méltó. De ahogy tegnap megígértem, a hangulatom sokkal, de sokkal jobb, hiszen péntek van! Végre itt a hétvége és vele ugye együtt a család! :)

Megnéztük délután a kertet és úgy döntöttünk, hogy ma nem kell locsolni. Igazából határeset volt, szívem szerint átáztattam volna a talajt, de sehogy sem akaródzott nekifogni. Valahogy fáradt vagyok. Elfáradtam az egész héttől... Peti meg aztán pláne, nem kellett kétszer mondani, hogy ma nincs meló. :D
Kicsit kutyáztunk, cicáztunk, felfedeztünk a kertben és tervezgettünk, hogy mi legyen a hétvégén. Ezek között szerepel a gazolás, fű rendbetétele picit, bevásárlás, takarítás, stb... Hogy aztán mit valósítunk majd meg ebből? Elnézve mostani magamat, nem sokat. Látni vélem a múlt hétvége megismétlését, amikor szinte végig csak lustiztunk, aludtunk! :D

Semmi említésre méltó nem történt ma. Csak a szokásos... Hazajövet megint ott állt a szembe szomszéd látogatóinak autója, tele volt az utca szórólapokkal, amit valószínűleg szintén az ő reklámos postaládájukból fújt ki a szél, ugyanis ez egy mind két oldalán nyitott henger. De nem érdekes... Peti megkérdezte ugyan tőlem, hogy mit csináljunk ezekkel a szomszédokkal? Én azt mondtam: semmit! Hagyjuk a fenébe, mert még a végén veszekedés lesz a vége, amit utálok. De gondolom nem csak Én... :( 

Aztán locsoltunk, kutyáztunk, macskáztunk, gépeztünk és hipp-hopp eltelt a nap. Ennyire egyszerű és unalmas. Ok, most egy kicsit rossz passzban vagyok és a kedvem is tré, ezért nem tudok vidámkodni. Talán majd holnap, amikor megint örülhetünk a hétvégének! :)

Ma féreghajtásos nap volt. Mindenki megkapta a szokásos bogyóját, illetve csak az állatkák. :D Érdekes módon most Sütinek volt a legnehezebb beadni. Eddig Ő volt a legegyszerűbb eset. Ma mégsem akarta lenyelni azt a fránya tablettát. Mikor már azt hittük, rendben van, mehetett útjára. Aztán a szőnyegen darabokban találtunk rá a cuccra. Most már nem tágítottam és csak akkor engedtem el, mikor megbizonyosodtam róla, hogy üres a pofija... Ez csak azért érdekes, mert a legutóbbi alkalommal úgy kellett előle elrejtenem a többiek bogyóját is, nehogy felfalja! :)

Mi volt még ma? Ja igen... Mikor elmentem mindezekért (meg még kullancs elleni cseppekért) az állatorvoshoz, vittem Masnikát is. Nagyon ügyesen utazott a hátsó ülésen. Csendben volt és lefeküdt. Mint egy minta kutya! :) Az orvosi rendelőben azonban míg Mi beszélgettünk Márti nénivel, Masnikát elengedtem. Az őrzőben nagyon megtetszett neki egy cica. Belopózott és nyüszíteni kezdett a ketrece előtt. Persze a cica fent volt, Masnika pedig lent, de érdekes módon, mintha beszélgettek volna, néha a cica is visszanyávogott. Megzabáltam a pici kuttyot, mert egyszer csak kijött a "szobából", ránk nézett és nyüszített, majd visszament és megint... Aztán visszanézett rám és megint. Mintha csak mondta volna: "Anya, ott egy cica!" :) Persze nem hagytuk sokáig, nehogy felzaklassuk a cicát! De olyan édesek voltak.
Masnit egyébként azért vittem, mert a karmait kellett levágni. Őrület, milyen gyorsan nő neki.

Ma délután már nem úsztuk meg a locsolást, de úgy döntöttem, hogy a füvet még nem kell... Amúgy kicsit mintha zöldülni látnám azt a "tönkrement" területet. Talán a trágya tett neki jót? Vagy az, hogy nem nagyon locsoltuk? A fene tudja, holnap ha nem felejtem el, lefotózom.
Este még Peti megkarózta a dísznapraforgókat, mert a szél majd kidöntötte őket... :( Azt nem is tudom, hogy írtam-e anno, hogy 20 db magot vetettem el és csak 6db kelt ki. Ok, így is szép lesz a ház mellett, de szebb lenne, ha végig lenne napraforgóval a ház oldala.

Még ma sem kellett locsolni! :) Ez annyira boldogságos hír, hogy csuda! :D Ilyenkor ugyanis nem az van, hogy hazajövet azonnal irány a kert, locsolunk, majd nézelődünk és majd sötétedéskor bejövünk... Hanem az egész délutánt a nézelődéssel és a manókkal tölthetjük. Peti meg is próbált frizbizni a kutyókkal, de valahogy most Süti nem engedte Masnikát érvényesülni. Ő is rohant a repülő izé felé, majd megkaparintotta és futott vele. Na nem felénk! :D Aztán lekuporodott és rágni kezdte. Ezt egészen addig csinálta, míg az egyik dobásnál úgy ráugrott a műanyag "vacakra", hogy az kettétört. Volt frizbi, nincs frizbi. Masnika pedig csalódottan ugatott tovább és nem értette, azt miért nem dobjuk már... :( 

Ám még a délután előtt voltam fogorvosnál. Csak azért írom le, mert nagyon büszke vagyok magamra. Na meg a fogaimra. A doktornő belenézett a számba, vizsgálgatott, kapargatott, majd azt mondta, szerinte minden rendben. Esetleg van egy nagyon régi tömés, az alá benézhetünk röntgennel. Ezt meg is tettük, majd közölte, hogy alatta is minden rendben van, úgyhogy részéről ennyi! Ugye milyen jó hír ez? :) Nem is örültem volna most semmilyen kezelésnek, éhes is voltam, meg egyáltalán... Ki örülne? :D

Reggel, illetve délelőtt nagyon nem úgy nézett ki! Megint csak szemerkélt, hideg is volt, fújt a szél... Nagyon nem szeressem idő volt. A szokásos állatkás teendők után vissza is bújtunk az ágyba. Kollektíven persze, jöhettek a kutyók is. :) Szinte az egész délelőtt az ágyban telt el, csak kb. 11-kor jöttem elő a hálóból. Peti gyorsan kiporszívózott és pedig nekiálltam ebédet kreálni, kolbászt és csirkemellet sütöttem, na meg némi salátát csináltam köretnek. Eleinte kint terveztünk sütögetést, de ilyen ramaty időben... A frásznak sem volt kedve kint ácsorogni.
Megettük szépen az ebédet, kicsit ejtőztünk, aztán hogy, hogy nem, kb. olyan 2-3 óra lehetett, mikor kisütött a nap. Gyorsan meg is néztem, és 23 fokot olvastam le a kinti hőmérőről. Nosza, befejeztük a benti fontos teendőket és kivonultunk a kertbe. Nagyon remek gazolós idő volt. Mivel kb. 2 napja egyfolytában esett, jól átáztatta a talajt, könnyen lehetett gyökerestül kitépkedni a gyomokat. Egész sokat is haladtunk! :)
Délután aztán - nem is tudom, talán 5-6 óra lehetett - vendégeink érkeztek. Szilárd és menyasszonya Bogi adták át nekünk az esküvői meghívójukat. :) Velük jött még Adrienn, Szilárd húga, aki igazából sofőrként "funkcionált" a mai nap. A meghívót köszönjük, ott leszünk!!!
Na de marasztalásból már sokszor levizsgáztunk, gyorsan kiültünk a kertbe, koccintottunk, ittunk, majd csak nekiálltunk sütögetni. Csak pár kolbászkát ettünk és a salátát, de mindenkinek nagyon ízlett, jól esett...
Már majdnem 9 óra volt, mire egyedül maradtunk, ekkor pedig már nem maradt más hátra, mint bejönni a házba és blogot írni! :D

Kutyókáink ma nagyon sokat voltak kint velünk. Ok, hogy csak délután, de akkor be sem jöttek egy másodpercre sem. Ügyesen viselkedtek, csak néha kellett rájuk szólni, hogy nem nekik sütögetünk... :) Cicukák pedig bent pihengéltek, néha futkároztak, kergetőztek. Tényleg boldog állatkák!!! :)

Elutaztunk. Megint csak 1 napra, illetve egy családi ebédre. Szarvasra mentünk, Peti szülővárosába. Konkrétan Peti és nagybátyjának a felesége (akkor a nagynénje?) egy és ugyanazon a napon születtek, csak ugye pár év eltéréssel. :D Rajtuk kívül volt még 2 ünnepelt és 2 nagy öröm is a picibabák személyében a családban. Az igazi apropó Éva kerek évfordulós születésnapja volt. Megmondom őszintén, azon a tortán simán lehetett volna egy tizessel kevesebb is. És ez most nem hízelgés, sem álszerénység. Ez tény! :)

Na tehát, itthon elrendeztük a dolgainkat, majd reggeli után elindultunk. Már a múlt héten ügyesen előregondolva megvettük a 10 napos autópálya matricát, így megállás nélkül mehettünk a sztrádára. Odafelé még a nap is kisütött, nem úgy visszafelé, mikor végig zuhogó, néhol csepergő esőben kellett autóznunk. Szédületes mennyire lehült a levegő, most este pl. beindítottuk a fűtést! Azért lényeges az időjárás, mert eleinte még a kutyákat is vinni akartuk. Meg is beszéltük a háziakkal és a terv az volt, hogy majd a fiatalok a teraszon ebédelnek. Aztán mivel nagyon nyirkos és hideg volt a reggel, jobbnak láttuk a kutyákat itthon hagyni. Állati jól tettük: Még Én is fáztam kint, csak elképzelni tudom, mit tett volna Masnikám... Szóval mindenki bent ebédelt. :) Kutyáink pedig itthon húzhatták a lóbőrt!
Az ebéd fenséges volt! Nagyon finom gombaleves, amiből 2 tányérral is szedtem, rácáfolva ezzel a diétámra. Aztán pedig sült csirke, krumpli sali és szalonnába göngyölt máj. Az ínyenceknek pedig még pacal is került az asztalra. Ez utóbbit Mi persze kihagytuk... Mikor már mindenki durranásig ette magát, jöhetett a torta! illetve a torták! :) Az egyik tűzijátékos, a másik pedig számgyertyás-elfújós mutatvánnyal... :D Mind a kettő finom volt, bevallom mindegyikből ettem... Azt persze mondanom sem kell, hogy pezsgő, bor és üdítő is volt ám rengeteg. Ja, és az elmaradhatatlan pálinka, amit inkább csak Peti és Pisti kóstolgatott. :)

Ebéd után rövidke ejtőzés, majd elindultunk. Mi vittük Mamát haza, de hirtelen ötlettől vezérelve még a temetőbe is kimentünk. Meggyújtottunk 3 gyertyát, ezzel emlékezve szeretteinkre.

Aztán bekanyarodtunk az arborétumba. A múltkor ugyanis megígértem az egyik utcabeli "szomszéd" néninek, hogy ha megyünk Szarvasra, akkor hozunk nekik Magnóliát. Lényegesen szebb és olcsóbb ugyanis, mint amiket itt a környéken lehet kapni. Nem szólva arról, hogy már megjárták párszor. Ugyanis nem azt kapták, mint amit reméltek. De ez ugye csak rügyfakadáskor derült ki. :( Na azt az örömöt, amikor átvittem a növénykét, látni kellett volna. Nagyon hálásak voltak, Mi meg örülünk, hogy jót tehettünk. :)

Ezek után már csak úgy elvoltunk itthon, lévén egész nap szemerkélt az eső, locsolni nem kellett, kint tombol az "ősz" vagy a "tél". Bent pedig feltekertük a radiátorokat. Hogy fogunk így holnap kint sütögetni???

Legalábbis ez a mai az volt! Nem is tudom, hogyan történt, de ma nem csináltunk semmit. Kétszer is visszafeküdtünk aludni, délelőtt és délután is. Talán az időjárás is rásegített, hiszen készültünk Mi a kertbe, csak aztán elkezdett beborulni, fújt a szél, aztán még az eső is csepergett. Senkinek nem volt kedve kint lenni... Még a kutyáknak sem igazán.

így hát ma kipihentük magunkat! :) Még főzni sem kellett, hiszen maradt a hétről, a porszívózás meg majd holnapután csak meglesz valahogy... :D

A kertet azért végigjártam, hátha találok valami mutogatni valót. Találtam is szépségeket, sőt még meglepetést is! :) A tavaly lepotyogott és Peti által beforgatott paradicsomokból, idén kikelt pár. Úgy magról! Nagyon is szép kis palánták növekednek. Egy hátránya van, hogy a nagyon gazos hagyma ültetvényünk szélén, közepén, mindenütt helyezkedik el. Még egy ok, hogy végre nekiálljak itt is gazolni. Pedig most tényleg semmi kedvem... :(

Tudom, hogy azt ígértem, hogy ma sok mindenről beszámolok. De ha nincs miről? :D

Peti ma úgy jött haza, hogy : "Végre! Péntek van!" :) Igaza van, annyira jó, hogy ilyenkor együtt lehetünk! Az egész család! :) Pláne, hogy most 3 nap szabadság következik. Én nem is tudom, hogy a Pünkösdöt hogyan kéne ünnepelni... Én sosem tettem. Na mindegy!

Szóval ma tervezgettük, hogy mit is fogunk csinálni a hétvégén. Az már biztos, hogy egyik nap elutazunk, de azt gondoltuk, hogy 2 nap leszünk távol. Ám a másik programot lemondták. Úgy volt, hogy Szilárdék nyaralójába (asszem) mentünk volna a Tiszához. E helyett azonban majd Ők jönnek ide egyik nap és reményeink szerint megint csak sütögetünk. Na ez a másik szuper dolog a hétvégében! :)

Az este semmi különleges nem történt. Hazajöttünk, locsoltunk, meghúztuk a szőlő drótokat. Ugyanis az egyik, a legfelső elengedte magát. Nem tudjuk hogyan történhetett, de a feszítő bigyó kitekeredett és a drót, meg vele együtt a szőlő csak úgy lógott. Nagyon gyorsan orvosoltuk a problémát és míg Én megpróbáltam tartani, Peti visszacsavarozta. Talán a nagy szél lehetett a tettes, mindenesetre ezentúl majd ezt is nézni kell, és ha szükséges, utána tekerni! 

Nahát ennyi. Majd a hétvégén tuti sokkal több minden történik.

Nyugis nap volt ez a mai. Végre nekiálltam főzőcskézni. Ne nem olyan egetverően bonyolult és nagy dolgot, de ahhoz képest, hogy idén pl. alig főztem itthon valamit... Ez nagy szó! :)
Először is bevásároltam. Már a vásárláskor éreztem a nevelő hatást, amit a diétám alatt "szereztem". Igyekeztem tápláló, mégis egészséges dolgokat a kosárba pakolni. Mondjuk a túrót elfelejtettem... így jár, aki nem készít listát. :( 

Itthon aztán nekiálltam sütni-főzni. Igen, inkább csak sütőben készítettem csirkemellet és felsőcombot. Mert ott ugye alig kell olajat használni, sőt! :) Finoman befűszereztem, aztán míg sültek a pipik, csinálhattam fincsi salátát köretnek.

Gondoltam a mai locsolást megúszom, mert tegnap éjjel esett nálunk az eső... Hát nem: egész nap olyan fergeteges szél tombolt, hogy tisztára felszárította a talajt. :( Most először használtam az első slagot, mert hogy Peti csak nem régen ért haza. Sörözni volt a munkatársaival. Azt mondta nem marad majd sokáig, így csak 8 után indult haza... Még jó, mert ilyenkor este elég ritkán közlekednek a villamosok és buszok, majdnem 1 óra volt, mire a találkozási ponthoz ért. Oda meg ugye Én mentem elé... Ha később jött volna, lehet, hogy Én már alszom! :D 

Teljesen leblokkoltam. Illetve inkább elfáradtam a mai naptól... Nem is jut eszembe semmi... :( Arra emlékszem, hogy korán keltem, majd rohangáltam, mászkáltam egész nap ide-oda. :) Végülis tényleg volt miben elfáradni:D

Aztán itthon megint gyorsan locsoltunk együtt. Lényegesen gyorsabban készen vagyunk, így hogy egyszerre ketten csináljuk, Peti a ház előtt, Én hátul... Na meg még az utcára is kiér a slag. Egyszerűen szuper! :)

Ja, tudom már mit akartam feltétlenül leírni. Ma mikor jöttünk haza, csodák csodája, nem állt autó a szembe szomszéd előtt. Örültem is, hogy nem kell trükköznöm. Aztán közelebb jöttünk és láttuk, hogy bent áll a megszokott autó a kertben. Milyen érdekes! :)

Átlagos kedd volt a mai is. Olyan kicsattanóan, boldogan és jókedvűen indultam haza, ami ritkán fordul elő nálam. Aztán beszélgettünk hazafelé az autóban, majd hazaértünk és elromlott minden...

Petiék ma átköltöztek egy másik irodaházba, ami jó-jó, de azért nem tökéletes. Több hátránya is van az előzővel szemben, ám előnyöket is véltünk felfedezni! :D Asszem meg lehet majd szokni.
Nálunk még mindig nincsen légkondi, illetve most már teljesen bekrepált. Még meleg levegőt sem fúj... semmilyent. A legújabb információ a dologról, hogy a tulajdonos mégis megjavíttatja a szerkezetet, csak győzzük kivárni... Elég kellemetlen úgy dolgozni, hogy odaragadunk az asztalhoz, székhez, de még a háttámlához is. :( Talán most pár napig enyhül a kánikula, az ablak kinyitása látszik hát a legmegfelelőbb megoldásnak.

Biztos jön valami front, mert most még Én is megéreztem. Ez is ritkán van! Anno, mikor a térdeimet műtötték, szinte állandóan megéreztem az esőt. Hála az égnek, ez mára ritkult, ma mégis előjött. Érdekes módon délben a bokám fájt. Teljesen úgy, mint tavaly a törés után... Aztán most este meg a térdem sajog. Ki érti ezt?

Még egy lelombozó beszélgetést akartam ma leírni. Ugyanis mikor hazaértünk, a szembe szomszéd minden napos látogatójának autója megint elállta az utat a garázsunkig. Illetve Ő előttük állt, de ugye a Mi kis utcácskánk igen keskeny, ezért bajos a rákanyarodás. Peti ügyesen Y-ban, tolatva beállt a garázsba. Aztán átmentünk, becsöngettünk és nagyon szépen megkértük a tulajt (Kb. most már ötödször - csak!), hogy tegyen valamit és legyen szíves ne itt álljon meg az autójával. Tényleg kedvesek voltunk, nem akarunk Mi bajt, hiszen szinte egymás szájában élünk... :( Aztán még neki állt feljebb! Hogy miért piszkáljuk Mi Őket állandóan? Végül ma is sikerült beállnunk és amúgy is csak 5 percre ugrik be a lánya minden nap hozzá! Az rendben is van, de érdekes módon mindig akkor van itt, mikor Mi hazaérünk. (persze egy átlag munkaidő végén...) És érdekes módon sosem 5 perc az az 5 perc.
De mindegy, megpróbáltam magam nem idegesíteni, bár nagyon zavar! Hogy Mi Őt ne piszkáljuk... Azt a hétszázát! Van egy úthasználati megállapodás, ami azt mondja ki, hogy senki nem parkol az utcán és nem akadályozza a másikat. Ha Ők ezt nem tartják be és Én ezért szólok, akkor piszkálom??? Ezen az alapon majd Én is azt mondom a BKV ellenőrnek holnap, hogy ne piszkáljon már, minek mutassam a bérletemet... Ááááá!!! Borzalom! :(

Ma beüzemeltük a hétvégén kapott slagot. Szerencsére a szivattyún már volt elosztónk, így csak a meglévő "csonkra" kellett ráilleszteni a mostanit. Minden szuperül sikerült, kivéve a szórófejet. Sehogy sem sikerült annyira megszorítani, hogy ne jöjjön mellette a víz. Aztán ezt is megoldottuk, mert rátettük a Mi régebbi, már nem használatos szórófejünket. Az újat pedig eltettük tarcsiba! :)
Szóval ketten tudtunk együtt locsolni. Nekem hátul nem volt újdonság, hiszen minden nap ezt teszem. Petinek viszont nagy könnyebbség, mert most már nem kell a kézi locsolókannával széthordania a vizet elöl. Nem szólva arról, hogy így bizony sokkal több vizet kapnak majd az elöl lévő növények is! És még ugye lényegesen gyorsabb is volt! :)
Ami számomra nagyon érdekes és meglepő, hogy mikor mind a ketten locsoltunk, egyáltalán nem csökkent le a nyomás! Még mikor Peti elzárta az első slagot, akkor sem tűnt fel a változás. Mert hogy nem is volt! Szerintem még jót is tettünk a szivattyúval. Olyan erős, hogy eddig igen lefékezte, hogy csak egy oldalon zúdulhatott kifelé a víz...

Másik változás a mai napra. Mostantól egy kicsit hanyagolnom kell a bringázást. Nagyon bánom, mert imádom a "száguldást", élvezem, ahogy suhanok és robogok és tekerek... De sajnos problémáim adódtak a bőröm és az ülés találkozásakor. Ezért most regenerálódom, de nem ám henyélek itthon. Ma pl. felüléseket tervezek. Lehet, hogy már csak az ágyban fogom elvégezni, de addig nem alszom el! :)

Hétköznap lévén, fotóban megint nem bővelkedünk, de olyan nap nem lesz, amikor bárki is kimarad a blogból! :)

így a végére, elég zsúfoltra sikerült ez a mai nap. Jól el is fáradt mindenki...
A terv az volt, hogy délelőtt míg Én fodrászhoz megyek, Peti és a kutyák átmennek Szüleimhez cseresznyét szedni. Aztán délután jönnek hozzánk Szilárdék és sütögetünk. A terv némiképp változott, de csakis jó irányba! :)

Reggel tényleg átvonultunk a kutyákkal, majd Én elhúztam fodrászhoz. Visszafelé még beugrottam egyet vásárolni a bevásárló centerbe, majd visszatértem. A terv annyiban változott, hogy ottmaradtunk ebédre is, amit sütögetés formájában tartottunk. Petit ugyanis felköszöntötték Szüleim, majd egy hirtelen ünnepi ebédet csaptunk. Nagy volt a munkamegosztás. Mindenki csinált valamit, így gyorsan és pikk-pakk eljutottunk az ebédig, majd a pihenésig, beszélgetésig... :)
Közben persze a cseresznye szedés sem maradt el. Olyan sokat szedett Peti, hogy még Bátyáméknak is küldött Anyu egy kis "ládányit"!

Kutyáink már a vendégségben kidőltek, amit aztán itthon folytattak. Mert hogy terv szerint hazajöttünk, locsoltunk, tüzet gyújtottunk és vártuk Szilárdékat. Aztán csak Szilárd jött. :( Párja, Bogi otthon maradt, mert beteg lett. Ezért csak hárman álltunk neki sütögetni. Pár grill kolbászt, de a lényeg megint csak a saját készítésű házi kolbászunk volt! :)

Asszem dióhéjban ennyi...

Ma elutaztunk. Peti húgáékat látogattuk meg és a legújabb családtagot. Édes kis, tündéri, gyönyörű szép kislegényt! Nagyon szép baba, ezt nem tudom ragozni...
A szülei szerint Petire hasonlít. :)

A napunk a tegnapi folytatásaként indult. Legalábbis az enyém... :( Nem voltam a topon lelkileg, de próbáltam magamon uralkodni. Most este konstatáltuk, hogy talán még mindig a francos hormonok munkálkodnak bennem. :( Tényleg elegem van belőlük, pedig sokak szerint ez még csak fokozódni fog. Remek! :(
Szóval gyorsan etettünk, takarítottunk, még porszívóztam is, meg locsoltam, aztán szendvicseket csináltunk és lassan készülődtünk. Pontban 9-kor indultunk. Odafelé elég hosszadalmas volt az út, mert az M0-n volt valami útszűkület, ezért majdnem 1km-t araszoltunk. Aztán sokra nem nagyon emlékszem, mert elbóbiskoltam. Nagyon fáradt voltam és kimerült. Sajnos a nyakpárnámat nem nagyon tudtam használni, mert az anyósülésen lévő fejtámasz túl magasan volt. Próbálta Peti lejjebb nyomni, de nem akarta feszegetni, úgy simán meg nem ment. Aztán ez is megoldódott délutánra. Boci barátunk, akit szintén meglátogattunk segített a problémán. Volt valami pöcök vagy kar vagy mi, ami természetesen a huzat alatt nem látható, kitapintani is alig lehet... Na azt felhúzta vagy elhúzta vagy lenyomta, már ezt sem tudom, de a támla lent van és ez a lényeg. A hazafelé úton lévő alvásom már zavartalan is volt! Kösziiiii!!!! :)

Na de először még Peti húgáékhoz mentünk. Láttuk már Áront fényképen, de az nem adja vissza rendesen és teljesen azt az élményt, amit ma átéltünk. Édes pici babuka! :) Mikor odaértünk, pont sírt valamiért, amit még igen sokszor megismételt. Aztán megsimiztem a pocakját és feltehetően az idegen hangra elhallgatott és kíváncsian tekintgetett. Majd megint lebiggyedt a szája. Ekkor valamiért nekem is. Na ezért írtam a hormonokat! Azt hittem, már túl vagyok azon a szakaszon, amikor ennyire elő tudnak törni belőlem az érzelmek. Kimentem az erkélyre egy kicsit megnyugodni, majd nagy levegőt vettem és visszatértem. Peti jött és átölelt, ami a legjobb volt akkor! :) Utólag is bocsánat a "közjátékért"...

Mivel Grétának is nemrég volt a szülinapja, Ő is kapott ajándékot. Kifestőket, zsírkrétát és kis csokikát. Láthatóan örült neki. Az első megszeppenés után Anyával végig is nézték az összeset. Természetesen Áronnak is vittünk pár apróságot, amit reméljük tud hasznosítani a család!

Nem akartunk sokáig maradni, aztán mégis ott voltunk majd 1 órát. Marasztaltak is, hiszen tényleg ritkán találkozunk. Áron pedig egy naaagy "ebéd", majd új pellus után mély álomba szenderült.

Ezután még átmentünk Bociékhoz. Kicsit beszélgettünk, megnéztük a kertet, házat, majd ugye autót "szereltünk" és indultunk is haza. Még vártak ránk az itthoni szokásos esti teendők. Plusz Petinek fűnyírás, nekem locsolás, tápozás... A bringára ma nem is maradt időm. :(

Tényleg hosszú volt... Igaz, csak a második fele, de az pont elég. :(
A reggel a szokásos, a melóban is a szokásos. Itt maximum a 32 fokos hőséget tudnám kiemelni. Tavaly szinte majd megfagytunk, mikor bekapcsoltuk a légkondit. Na idén ez nem így lesz... :( A szerelők szerint nem bírja a terhelést a cucc, mert az épületben mindenhol megy, viszont sehol sem hűt igazán. Akkor meg minek??? :( A lényeg, hogy mi csak bérlők vagyunk az épületben, a tulajdonos meg nem hajlandó erre pénzt áldozni... A bank "megoldásként" küldött nekünk 2db ventillátort. Hááát, több mint a semmi, de azért ettől még odaragadtunk a székekhez rendesen. Mi lesz még itt nyáron???

Délután aztán beindult a munka kerék. Hazafelé már a kocsiban kicsit összekaptunk, aminek következtében Én azonnal elmentem bringázni. Gondoltam kitekerem magamból a feszültséget. Akkor sikerült is! Másfél órán keresztül voltam oda. Az igaz ugyan, hogy többször is megálltam. Kerestem új bringás útvonalat és találtam is egy másik kevésbé forgalmas útat kifelé a városból. Asszem néha majd kombinálni fogom a kettőt.
Miközben bejártam szinte az egész várost, elhaladtam a temető előtt is. Meglátogattam a nagyszüleimet és elsírtam nekik a bánatomat... Lehet, hogy hülyének néztek, akik esetleg láttak, mert beszéltem a sírhoz... :( Gáz, mi? Nekem viszont jól esett. Kicsit úgy éreztem, megint itt vannak velem!

Aztán hazajöttem... Már sötétedett... És nekiálltam locsolni! Közben persze megint ideges lettem és kiborultam, mert még rengeteg teendő várt rám odabent. Többek között az etetés, adagolás, mosás, teregetés... Majd mindezek után elmentünk bevásárolni. Holnap ugyanis elutazunk és nem akartuk a vásárlást reggelre hagyni. így amint elkészülünk, már indulhatunk is! :)

Ma meghódítottam a csúcsot! :) Illetve feljutottam az emelkedőre. Kellett hozzá a hegymenetbe váltás, de végre most már az is sikerült! Jó kis felfedezés, hogy ez a bringa tud asszem 18 sebességet is, nem csak azt a kettőt, amit Én kb. 20 évig használtam... :D Hát nincs egy nagy bringás múltam, az már igaz... :)
Ma viszont feltekertem, majd legurultam a másik oldalon. Ott aztán már csak egy zsákutca volt, aminek a végére kiírták, hogy: ne tovább! Magánterület, így vissza is fordultam és még egyszer leteszteltem a hegymenetet! Királyság! Na meg az egész sport dolog. Épp mondtam Petinek, hogy ha arra gondolok, mennyire kipurcantam anno attól az első 15 perctől, tisztára büszke vagyok magamra. Ma majdnem 1 órán keresztül nyomtam a pedált. Najó, néha megálltam ugyan fotózni, de annyira nem pihentem, hogy a pulzusom visszaessen. Tehát fejlődök és nekem most ez a nap híre! :)

Amúgy azt hiszem, megint csak egy átlagos hétköznap lenne a mai. Reggel korán kelés, majd munka, munka... Aztán haza, kertezés, locsolás, kutyázás...
Peti megint csak itthon szorgoskodott. Mikor hazaértünk persze takarított a kutyák után, majd locsolt és gazolni kezdett. Mire hazaértem a bringázásból már a szőlőket kötözte vagy vágta, nem is figyeltem... :(
Nagyon sok gazolni való lenne a kertben, de sajnos most nem jut elég időnk rá. Illetve másra is kell, így a gaz csak nő, nő, nő. Mi meg alig tudjuk utolérni magunkat. Dehát ahogy mostanság mondani szoktam: Evvan! :D

Ma megint voltam irodai masszázson. Remek volt. Nem emlékszem, mit írtam a múltkoriról, de ez a mai klasszisokkal jobb volt. Valahogy élvezetesebb, mégis ugyanolyan hatásos lehet, mert most éppoly izomlázat érzek, és ráadásul legfőképpen a nyakamnál, ahol asszem a legnagyobb szükségem van rá.

Ezt leszámítva eseménytelen volt a nap. Délután sajnos megint egyedül jöttem haza. Petinek túlóráznia kellett, ami azt eredményezte, hogy elmaradt a mai mozgásom. :( Mivel Én is kicsit késve indultam haza, hamar elment az idő. Itthon manókáztam, majd locsoltam, ami után még paradicsomot is kötöztem. Aztán "beöltöztettem" a kutyókat a hámjukba és vártuk Apa-gazdi telefonját. Majd közösen kimentünk elé a buszhoz. Süti és Masni nagyon rendesen viselkedtek. Még akkor is, mikor elment a kocsi mellett egy kóbor kutya. Ugattak és nyüsszögtek ugyan, mégis sikerült Őket lenyugtatni! Már nincsen osztályzat, szerintem átmentek a vizsgán már párszor! :)