A Nagy család élete

Ma volt Peti születésnapja, mint ahogy az az előző bejegyzésből kiderült. Fergeteges bulit nem csaptunk. Sem fene nagy ajándékozást. Nem vagyunk eleresztve mostanság, így maradt az icike-picike meglepi, amiből Peti tudta, hogy gondoltam rá! :)

Ma elkezdtük a reggel locsolást. Mármint csak a fűnél. A vetemény és a virágoskert megmaradt estére. Ezután még az este kitettem a billenőset, így reggel csak be kellett indítani, majd úgy hagyni 1 órán keresztül. Az a tervünk, hogy minden reggel csak 1 helyen megy majd a locsolás, így pont 3 naponta kerül vissza a billenős ugyanarra a területre. Persze vannak átfedések, de... Ez ugye benne van. Szóval reggel beindítottuk, majd elégedetten mentünk dolgozni.

Délután külön jöttünk haza, mivel Én a bringámért mentem a szervizbe. Még jó, hogy rájuk telefonáltam... Azt mondták, persze: mehetek! Éppen az Én bicajomat csinálják. Ez érdekes, mert mikor odaértem 3/4 5-kor, pont a hátsó kereket bütykölték, majd olajozták a láncot. Kb. az összes teendőt. Na mindegy... Volt ám más is, ami nem tetszett. Egyrészt nem kaptam se számlát, se blokkot. Úgy kellett megkérdeznem, hogy akkor most mennyi is az annyi és hogyan jött ez ki? A másik, hogy azt mondták itt a bringa, viszlát. Mondjuk Én voltam a lüke, hogy nem kértem segítséget, de ezek után nem volt sok kedvem. Ezért egyedül varázsoltam be az autóba a kerékpárt. Nem volt egyszerű, kivenni már nem is tudtam volna egyedül.
Érdeklődtem még a kilóméter órák után is, de csak 2 fajta volt éppen náluk. Az egyik 8000,- Ft. A másik pedig asszem 900,- Nem kis különbség, mi? De végül is erre most keret sincs igazán, majd egyszer talán meglepem magam egy ilyennel. Ja, mert volt nekem anno, csak elveszett. Ez most mindegy... Szóval már csak azt kell tudnom, hogy mire kell odafigyelni egy ilyen szerkezet vásárlásakor? 
Ja! csengőt azt vettem. Legalább! Na ez sem tetszett annyira, hogy aszongya: Ezt felszerelni egyszerű, csak 1 csavarhúzó kell hozzá. Talán lehet, hogy Én vártam sokat, ámbátor egy szervizben voltam... Régen itt ugyanis egy bácsi dolgozott, aki nagyon kedves volt, udvarias és figyelmes. Ezzel szemben most ez a két fiatal srác... Hááát, nem ilyenek. :(

Szóval beraktam a bringát hátulra és hazajöttem. Irtó meleg volt és fülledt a levegő. Gyorsan nekiálltam locsolni, hogy mire menni kell Petiért, meglegyen minden. Épp az új füvek locsolásánál jártam, mikor elkezdett dörögni az ég. Érdekes volt, mert felhőt nem nagyon láttam a magasban. Aztán valahonnan mégiscsak elkezdett esni, majd zuhogni, végül még apró jég is esett!!! Legalább a locsolás "gond" letudva, bár ha azt nézem, hogy most akartunk reggelente locsolni, akkor nem kéne örülnöm...

Aztán hazajött Peti, Én pedig előkaptam az apró meglepiket. Először is: kapott egy számgyertyát, 2 kis sütin vagy min. Olyan csokit kerestem, amibe bele tudtam szúrni a gyertyákat... :) Aztán kapott egy tábla csokit és egy üveg kólát. Ennek ugyanis története van: Mióta Petit ismerem, nagyon sok kólát iszunk/ittunk. Aztán szilveszterkor megfogadta, hogy leáll ezzel a dologgal és szünetelteti a kóla fogyasztást. Minimum a szülinapjáig, ami ugye ma van. Én ittam továbbra is. Ugyan próbáltam lecsökkenteni a mennyiséget, mégis mindig volt itthon. Történt egyszer, hogy kolbászt sütöttem, amihez Peti nagyon megkívánta a kólát. Azt mondta: már május van, mindjárt itt a szülinapja, adjak egy pohárral neki. És nem tudtam! Merthogy időközben Én is úgy döntöttem, hogy megpróbálok végleg búcsút inteni eme "nedűnek". Végeredményben ezzel segítettem Petinek betartania a fogadalmát, és ma elégedetten kortyolhatta a behűtött fekete itókát... :) Hozzátartozik a sztorihoz, hogy az utóbbi időben elkezdtünk szörpöt inni, lévén folyton csak az ásványvíz már uncsi és a 100%-os gyümölcslevek naponta bizony elég drágák.

A meglepik után pedig kioperáltuk a bicajomat a kocsiból és nekilendültem. :) Állati jó volt. Van abban valami, hogy egyre jobban bíron és egyre jobban is esik! Már-már hiányzik, pedig még csak 2 vagy 3 hete tekerek esténként? Létezik ez? Tök jó!
Ma kimentem egészen az M0-ig. Van ott egy felüljáró, előtte pedig egy naaagy emelkedő. Csak a feléig sikerült 2 keréken felmennem. Most azt tűztem ki célul, hogy egészen a tetejére sikerüljön feltekerni. Ehhez ugyan tisztában kéne lennem a váltó lehetőségeivel, mivel bevallom, hogy csak 3 sebességet használok összesen, pedig nem is tudom hány van... Biztos több, mint 10! 

Míg Én odavoltam, Peti frizbizett a kutyókkal a kertben, majd nekiállt gazolni az új füvet. Nagyon kellett, azt mondja... És ma különösen jól lehetett haladni, jól át volt ázva a föld! :)

Asszem ennyi! Na meg hogy még egyszer itt: BOLDOG SZÜLINAPOT!!!!

NAGYON BOLDOG SZÜLINAPOT BOGÁR!!! 

Reggel, miután Peti újból felfújta az autó kerekét, első utunk először a benzinkútra vezetett további fújás céljából. A második pedig a szerelő műhelybe. Itt nagyon kedvesek voltak, de közölték, hogy Ők a gumikhoz annyira nem értenek, illetve nincsen hozzá szerszámuk, stb... Elküldtek minket az utcában lévő gumishoz. Még csak 1/2 8 volt, nem is volt nyitva a kapu. Csöngettünk, majd egy furi alak jött ki, aki nem is tudom... Szerintem nem is értette, mit akarunk, felhívta a főnökét telefonon. Aztán azt mondta, mi lenne, ha visszajönnénk? Furi, nem? Na mindegy.
Már közben telefonáltam a "saját" gumisunknak, ahova a gumicserére szoktuk hordani az autót. Tárt karokkal vártak bennünket. Átverekedtük hát magunkat a külvárosi dugókon és elérkeztünk hozzájuk. Azonnal tudták, mi a dolguk. Felemelték a kisautót, levették a kerekét és vizsgálat alá helyezték. Kiderült, hogy egy szög volt a gumiban, amitől állandóan leeresztett. Még jó, hogy eddig tudtunk vele közlekedni! Előző éjjel még a lagziból is hazajöttünk nem kis távolságon...  Biztos vigyázott ránk valaki odafent, köszönjük! :)

Ma aztán befoltozták a gumit. Kapott valami mini kombit és visszarakták a kereket. Mehettünk is utunkra. Ja, Peti kérte, hogy hátulra rakják már a foltozott gumit, hogy ne a kormányzott keréken legyen. Ezt kicsit furcsálták, de megcsinálták.

Ezen kis kitérő után nem a megszokott parkolóban tettük le az autót, hanem egy másik metróállomásnál. Ugyan lényegesen közelebb van a metró lejárat, viszont sokkal drágább és talán nem is őrzött... Na meg a napijegy csak 6-ig érvényes, nem úgy, mint a Kökin 7-ig. Szóval ide nem nagyon fogunk majd jönni. Ma is éppen hogy odaértem 6-ra... Utána meg plusz 60,- lenne óránként. Nem is megy nekik nagyon jól. Pláne, hogy ez a parkoló 2 hete még ingyenes volt.

Na szóval bevártam Petit és robogtunk haza. Peti nézelődött ma az interneten fű ügyben, de még Apukámtól is kaptunk egy szakkönyvet, hátha rájövünk belőle, mi is a gond és a gyógyítás módja. Ezért aztán etetés, takarítás és locsolás után nekiindultunk egy nagyot sétálni. Elmentünk Szüleimhez, kicsit beszélgettünk, cseresznyét ettünk, amit Anyu szedett nekünk gyorsan, aztán mivel már sötétedett, jöttünk is haza. Ja! Persze nem csak ketten mentünk. Jöttek a kutya manók is. :)

A fű pedig talán gombás... Most az a legújabb, hogy reggel locsolunk. Akkor nem marad nedves a föld vagy mi... Mert hogy ugye jön a napsütés és felszárítja. De ezt sajnos Én nem fogom tudni rendesen elmesélni... Ebben Peti mélyült el! :)

A mai nap későn és lassan indult. A reggeli etetés és takarítás után megint csak visszafekvés és alvás volt a program. Érdekes módon most a kutyók is azonnal visszafeküdtek, nem izegtek-mozogtak. Sikerült is egy jót aludni még! Ébredés után blogoltam, aztán hipp-hopp dél volt... :)

Még mindig kicsit félkómásan tébláboltunk a házban. Asszem a kint tomboló kánikula is hozzá segített minket eme állapothoz. Aztán olyan délután 4 körül merészkedtünk először ki a kertbe dolgozni és tenni-venni. Peti füvet nyírt, Én locsoltam, aztán egy hirtelen ötlettől vezérelve kitaláltuk, hogy sütögessünk a kertben. Na nem terveztünk olyan hatalmas sütögetést, csak pár kolbit a fagyasztóból. Még ment a másik helyen a locsoló, de Mi már a vacsit készítettük. :)

Aztán jött a fekete leves. Asszem írtam már egyszer, hogy az autó jobb első kereke leeresztett a múltkor. Na ezt azóta nem is egyszer meg is ismételte. Még tegnap is, mikor a lagziba indultunk, a sarkon lévő benzinkútnál kezdtünk gumifelfújás céljából. Aztán hajnalban mikor hazaindultunk meg sem néztük a kerekeket. Bízom benne, hogy észrevettük volna a problémát... Csak azért írom most ezt, mert most este a kolbisütés kezdetén vettük észre, hogy nincs itthon se kenyér, se mustár, se egyéb ehhez való kajcsi. Gondoltam elmegyek a boltba és veszek ilyesmit. A garázsba érve azonban láttam, hogy totál lapos a gumi! A felnin állt az autó. :( Még jó, hogy van egy lábpumpánk... Peti gyorsan felfújta a kereket, Én pedig elsétáltam a boltba és vissza. Elég szomorú, hogy már megint van valami gond, így holnap reggel a szervizben kezdünk.

És még nincs is vége a károknak. A szépséges fű is beteg a kertben. Peti a földre és valami lúgosságra gyanakszik, Én pedig a szemét lótetűkre. Van egy egyre nagyobb rész ugyanis ami teljesen megbarnult, nem is nő ott a fű. Tisztára csúnya... :( Peti ma este megint megtrágyázta, Én pedig jól belocsoltam, hátha...

A tegnapi nap nagy eseménye kétség kívül az esti lagzi volt. Egy nagyon szép szertartás utáni nagyon jó hangulatú, bulizós estében volt részünk.
Igazándiból az egész napunk csak erről szólt, hiszen még délelőtt is azon aggódtam, hogy mit vegyek fel? Nem szoktam Én ezen ennyit vacilálni, de most olyan szeszélyes az időjárás. Maga az esküvő délután 5-kor volt, amikor az ember még megsül egy meleg nadrágban és felsőben. Este pedig gyorsan hűl a levegő. Megszületett hát a döntés, amit Peti mondott ki: A kocsi sok mindent elbír, vigyünk váltás ruhát. És így lett. Egy lengébb öltözetű vacsora után kibattyogtunk a kocsihoz és átöltöztem. Kellett is. Na meg a zakó, amit Anyukámtól kaptam kölcsön az utolsó pillanatban, mert hogy az enyémet a föld nyelte el... :( Köszönöm Anyukám! Még most sincs fogalmam sem, hol lehet az enyém...

A reggelről még annyit, hogy az előző este már bepakolt bringámat átvittük a szerelőhöz. Ott vettem észre csak Én is, hogy a hátsó guminak a széle teljesen el van rongyolódva. Ez ugye annak köszönhető, hogy a kilengés ellenére nyüstöltem a bicajt egész héten. Most aztán nem csak centírozni kell a kereket, hanem gumit is cserélni. Evvan... A kellemetlenség az egészben, hogy ott kellett hagyni és csak hétfőn vagy kedden lesz készen. Addig pedig így nem tudok, majd tekerni... :( Itt van ugyan Petié, de az magasabban is van, nincsen elöl kosara és egyáltalán... Mozogni pedig azért kell, szóval majd csak kitalálok valamit. Ja, és mikor készen lesz el fogok majd kéreckedni a melóból. Merthogy 9-17 ig vannak nyitva. Pont, amíg Mi is dolgozunk. Tehát képtelenség lenne odaérni, majd csak szombaton. Az meg soká van... :( 

Ezen utunk után olyan tingli-tangli volt a nap. Ugyan kimostam egy adag ruhát, de ezen kívül csak úgy elvoltunk. Kint amúgy is kánikula tombolt, kedvünk sem volt kilépni a házból. :) Még a kutyák sem maradtak kint sokáig... Kutya meleg volt! :D

Aztán eljött az indulás ideje. A lagzi Szentendrén volt a Skanzenben. Sajnos nem volt alkalmunk végig nézni, csak amennyire végig haladtunk rajta. Az odafelé vezető úton azonban átmentünk az új Duna hídon, az M0 szakaszán. Nekem tetszik. Kicsit olyan furi, de tetszik. A másik ami nagyon tetszik, hogy fél óra alatt odaértünk az M0 másik oldalára. Azt számolgattuk Petivel, hogy régen ennyi idő alatt max. a Hungária körútig jutottunk volna és jócskán előttünk lett volna az egész város átszelése. Szuper jó, hogy végre készen lett és használhatjuk! :)
Tökéletesen jó időben érkeztünk. Mire lesétáltunk a Skanzenben lévő Református kis templomig, mindenki megérkezett. Szép volt a szertartás, amolyan laza, lelkész gitározós és éneklős esküvő és keresztelő. Utána fotózás, csoportképek és séta a fogadóig.
Sokan voltunk. Vagy 150-en kb. Volt ültetési rend, hamar kiderült, hogy a Mi társaságunk a zenészekhez és a táncparketthez közel foglal helyet. :) A zenészek pedig nicsak: ismerősök voltak. Anno mikor a Mi esküvőnk volt 2003-ban, nem tudtuk, honnan szerezzünk zenészeket. Aztán az anyakönyvvezető ajánlott nekünk egy 2 emberből álló csapatot. Meghallgattuk az együttes egyik tagját és döntöttünk. Nagyon jó döntés volt, ugyanis az egész lagzit végig táncoltuk. Fergeteges hangulatot kreáltak. Ővelük találtuk szemben magunkat, de igazándiból nem volt nagy meglepetés. Azóta a társaságból többen is férjhez mentek és megnősültek és összesen azt hiszem 3 esküvőn is Ők zenéltek. Szóval csak ajánlani tudom Őket! :)
A vacsora is finom volt. A leves ugyan nekem kicsi ízetlen volt, de nagyon jólesett, lévén ritkán eszem levest és már dél óta alig ittam valamit. Aztán jöttek a bőségtálak mind húsok, mind köretek tekintetében. Hozzá pedig 2 adag salátát is benyomtam, annyira ízlett. :) Ezután pedig beindult a buli, néha táncikáltunk, a fiúk meg asszem egész este iddogáltak. :D A desszertet mindenki magának szervírozta, ha akarta, egész este tömött tálcákban sorakozott a bejáratnál lévő asztalon.
Különböző feladatokkal és meglepetéssel is készült a vőlegény baráti köre a pár számára. Úgy mint menyasszony szöktetés, feladatok megoldása, lánybúcsúra emlékezés, stb... Feldobta az este hangulatát.
Majd éjfélkor következett a menyasszony tánc, ami után Mi bizony hazaindultunk. Kicsit fáradt voltam már és még épségben akartam hazaérni. Na meg vártak a manócskák is, akik sosem voltak még egyedül éjjel. Itthon aztán kaptak egy kis kajcsit, meg jutifalatot a lagziból elhozott sütiből, aztán mentünk aludni!

A tegnapi nap után furcsa volt ma bemennem a melóba. Ám mintha mi sem történt volna... Talán elhitték, hogy tényleg csak siettem tegnap haza? Nem hiszem... A lényeg, hogy talán helyreállt a rend és mindenki végezte a dolgát! Megint volt saját intézni valóm, de igazából kinek nem? Na mindegy, erről ennyit.

A reggelt egy zöldségesnél kezdtük Petivel. Bevásároltunk mag nélküli szőlőből és eperből. Egészen jó áron lehet kapni egy kicsit beljebb lévő állomásnál, mint a Köki. Bementünk hát odáig autóval és a csodával határos módon még parkolóhelyet is találtunk. Ugyan nem volt őrzött részben egész nap, így viszont fizetni sem kellett. :) Délután itt vártuk be egymást, majd robogtunk haza. Húú, de jó volt! Péntek lévén minden olyan más! Persze jóóó! :)

Itthon vártak a manókák és a ház meg a kert. Gyorsan rendet tettünk, etettünk, takarítottunk, majd kiszabadultunk a kertbe. Locsoltam a kézivel, aztán kitettem a billenőset. Peti ekkorra már készen lett a kannás locsolással és gazolni kezdett. Én pedig bicajra pattantam.
Megint a fülembe raktam a fülhallgatót és a rádiót, majd élveztem volna a sebességet, ha engedték volna. Meguntam! Miután kikerültem vagy 6 csoportot, akik az utca közepén ácsorogtak, dumáltak és szórakoztak még egy autóval is összefutottam, aki szembe jött az egyirányú utcában. Szóltam is neki, hogy az a tábla nem dísznek van. Azt mondta: tudja! Én ezt nem értem? Itt mindent szabad???
Elegem lett a lakóparki körökből! Tovább mentem hát és meg sem álltam a patakig, a mezőig, kitekertem egészen a lovardákig. Betonút vezet oda messze, mégsem jár arra szinte senki. Mehettem a saját tempómban, nem fékeztem és kerülgettem állandóan! Szuper volt!!! Szerintem jelentősen többet ért, mint az eddigiek. Egyrészt ugye hosszabb ideig is tartott, de leginkább azért, mert állandóan tekertem. Mozgott a lábam és nem csak gurultam sokszor... Még a levegő is jobb volt és találtam egy csomó bodza bokrot. Valaki írja már meg nekem, hogyan kell bodza szörpöt csinálni, mert megtenném. Bodza van és Én is lelkes vagyok. :D Persze akinek kedve van, jöhet velem szüretelni is. Mármint virágot! Na? :)

Este pedig betettük a bicajt az autóba, hogy holnap reggel elvigyük a szerelőhöz. Aztán még előkészítettem a holnapi ruhatárunkat. :) Olyan hirtelen lett késő este... A kutyákkal ma alig voltam... :( 

Sokáig vaciláltam, miről is írjak ma? Persze, hogy arról ami történt. Vagy inkább ami a leginkább megmaradt bennem... Vagy ami a legmélyebben érintett... Vagy ami a legfurcsább érzelmeket váltotta ki ma belőlem. Sajnos volt ilyen és nem kellemes.

Ma már másodjára kaptam egy "vicces" megjegyzést, miszerint néha dolgoznom is kéne. Mert hogy mostanság tényleg sokat hiányzom. Azt hiszem ez érthető jelen helyzetünkben, de ugye nem verjük nagy dobra... :( A múltkor igyekeztem elengedni a fülem mellett, de ma valahogy nem ment. És ráadásul ma bent ültem a gépemnél, csak Petinek kellett segítenem a Cafeteria felosztásában. Ez bizony igen sok időt vett igénybe, elvéve engem ezzel a munkától. Még mindig azt gondolom, hogy nem volt olyan nagyon szándékosan bántó ama megjegyzés, mégis elfordultam és kimentem a szobából. Nem bírtam... Aztán visszamentem, gyorsan felöltöztem és elköszöntem. Hazajöttem. Munka vége volt, tehát esedékes is volt, de tőlem ez azért furcsa. Már a lépcsőházban sírtam, nem bírtam ki az utcáig.
Szóval még mindig nagyon/túl érzékeny vagyok. :( Nagyon remélem, hogy ez csak a sok felgyülemlett hormon eredménye, mert régebben inkább dühös és mérges lettem volna, nem hogy még Én vonuljak el a sebeimet nyalogatni...
Peti próbált vigasztalni, megnyugtatni, de ilyenkor igazándiból senki sem tud. Egyszer már megfogadtam, hogy nem nyavalygok, ma azonban annyira rányomta a bélyegét az egész délutánomra ez az ügy, hogy nem is jut eszembe más. Hála az égnek, a hormon szurik véget értek, most már csak arra várok, hogy kiürüljenek belőlem... A sok hangulatingadozással és hőhullámmal együtt! 

Ezen kívül mi is történt? Ma igen lehűlt a levegő, esett is az eső, így nem kellett locsolni. A bicajozást is kihagytam ma és kicsit vasaltam, kutyáztam és gépeztem délután. Na meg próbáltam kitalálni, mit is vegyek majd fel szombaton. Esküvőre megyünk ugyanis, de a fene tudja kiszámítani az időjárást mostanság...!

Állatkáink ma is, mint minden nap tüneményesek voltak. Érdekes módon velük nagyon igyekszem türelmes lenni, még ha rosszalkodnak is. Masni pl. jön és nyüszít, hogy ki akar menni, aztán mikor kiengedjük, le sem megy a teraszról. Tesz pár lépést, nézi, ahogy Süti elrohan a kert végébe, aztán már jön is hangoskodni az ajtóhoz, hogy ennyi elég volt, be is engedhetjük! Néha bizony elég nehéz ezt tolerálnom...
Amúgy persze tündér módon játszanak egymással és jönnek Ők is megnyugtatni. Annyira érezni mind a két tappancsoson, hogy nagyon hiányzunk nekik! Ha hazajövünk, igenis csak velük illik foglalkoznunk! :) Különben ránk másznak és úgysem hagynak békén... :)

Cicáinknál pedig elindult a fogyi projekt. Ez a legjobban Ábelt viseli meg. Mikor estére elfogynak a táp szemecskék a tálból, ott kell állnom felette, mert azonnal indul kishúgához és kitúrná Őt! Kis bélpoklosom, nekik is összeszűkül majd a gyomruk? így is 6szor kapnak enni egy nap, bár ez ugye elosztva: reggel 3szor 2 órán belül és este is 3szor kb. 2 órán belül.

Kicsit szokásos, kicsit kapkodós, kicsit fáradt és kicsit lazulós napunk volt ma. Először is munkába mentünk. Nekikezdtünk egy ismételten szürke és számomra bizony unalmas munkanapnak. Aztán jött a jó hír, miszerint ma van az a nap, mikor jön egy masszőr csajszi és irodai masszázsban részesülünk. Na nem ingyen és nem is kötelező... A lényeg, hogy előre kellett jelentkezni negyed vagy fél órára. Méltányos áron jutunk hozzá, ami azt jelenti, hogy a Bank támogatja a szolgáltatást, tehát olcsóbb. És tudnak adni egészségpénztáros számlát is, szóval szuper.
Mikor eljött az Én időm, lementem. Az egyik tárgyaló volt berendezve erre a célra. Igazándiból egy ilyen térdelős-beülős szék volt a terem közepén, aminek külön fej és kartámlája is volt. Egészen kényelmes. Aztán nekikezdtünk. Elmondta a lány, hogy amit fog csinálni, az kifejezetten irodai munkát végzőknek van kitalálva. Ami furcsa volt nekem, hogy ruhában zajlott az egész. Én teljesen úgy képzeltem, hogy legalább a felsőrészt le kell venni, de nem! Szóval megnyomorgatta a hátamat, vállamat, karomat, kezemet, megint a hátamat végig a gerincemnél, a nyakamat egészen a fejemnél... Tényleg alapos volt, már amennyire az tud lenni negyed órában. Jól esett, bár ezt akkor még nem éreztem igazán. Akkor csak azt mondtam: kellemes. Most este viszont kifejezetten érzem a hátizmaimat. :) Valamit azért csak csinált velem a masszőr lány, ezért bejelentkeztem jövő hétre is. Megér még egy próbát! :)

Még így is ez volt a nap fénypontja nálam, ezután már csak olyan szürkeséges. Délután indultunk haza, majd összetalálkoztunk Petivel a metrón. Na ez is kalandos volt egy picit, mert Én már a metrón voltam, mikor Peti felszállt. Körbenézett, de valahogy nem tűntem fel neki... Pedig kiabáltam is és hadonásztam is. :D Na mindegy, végülis egymásra találtunk!

Itthon aztán olyan fokú fáradtságot éreztem, hogy semmi kedvem nem volt bringázni menni. Inkább kimentem a kertbe paradicsomot kötözni meg fényképezni. Aztán csak meggondoltam magam és mégis nekiindultam. Igen fárasztó volt... :( Nem is haladtam olyan gyorsan, mert nem bírtam a nagyobb fokozaton tekerni. Az útvonalon is változtattam egy picit, ne legyen már annyira unalmas. A lényeg, hogy a fél óra így is megvolt, amiért végül büszke is lehetek magamra. Ma is megcsináltam! :)

Félig meddig egy átlagos kedd volt a mai. Fáradt vagyok, mert mostanáig TV-ztem, így szegény blogot csak úgy összedobni készülök. A mai napról amúgy sem tudnék túl sokat írni...
Kicsit hamarabb eljöttem a melóból... Délután, illetve este pedig totális ellenszélben bringáztam. Nagyon nehéz volt, ezáltal lassú. Olyan érdekes, mert a hideg levegő és a szél szinte egyik pillanatról a másikra érkezett. Mikor hazaértem, még rövidnadrágban és ujjatlan pólóban álltam neki locsolni, aztán este már a melegítő nadrág és pulóver is szerepet játszott... Az érdekes azt hiszem nem is a legjobb szó a mostani időjárásra. :D

Bocsi, de most tényleg csak ennyi... Aludnom kéne, mert mindjárt leesek a székről. Anno megfogadtam, hogy minden kedden mire kezdődnek a sorozataim, elkészülök a napi bejegyzéssel. Ma sem sikerült... :( Mentségemre legyen mondva, hogy hamarabb kezdődik már az első film, kevés az időm.

Egyvalami mégiscsak történt. Az egyik paprika palánta meghalt... Egyszerűen kettétört. Sejtésem szerint Süti lehet a bűnös... :( Kicsit megszidtam, de szegénykém úgy sem értette, hogy mi a baj! Hát evvan...! :D

Visszatértünk a szürke hétköznapokba. Reggel keltenek a manók, majd teendőzünk és munkába indulunk. Ma reggel egy picikét aggódtam Süteményért, mert láttam, hgy kint döfködte az orrával a földet. Valószínűleg az előző este kiszórt fű trágyát érezte, ami tényleg büdi volt picit. Na nem is ezért aggódtam, hanem azt hittem, meg is kóstolta a tápot és reggel azért gubbasztott a fotelban. Mikor odamentem megsimizni, csak feküdt, nem mozdult, alig pislogott... Nagy színész ám Ő is! :) Az aggódó Anya-gazdi pedig rögtön a legrosszabbra gondol. Akkor azért megnyugodtam, mikor az ajtónyílásra azonnal pattant és ki akart menni! :D

Meló után megint siettünk haza, locsoltunk, kerteztünk, aztán bringára pattantam. Megint sikerült 3 kört mennem, de nem kevés akadályba ütköztem. Itt a lakóparkban valamiért úgy érzik az emberek, hogy a legjobb dolog az út közepén sétálni. Nem menni, sétálni! Egy egész családdal!!! Most már át tudom érezni a bringások nehézségeit, pedig Én csak itt tekerek kb. 3-4km-en belül. Ma 2x botlottam ugyanabba a bicajozó családba. Amíg autó jött mögöttük, érdekes módon tudtak figyelni a gyerekekre, hogy szépen, libasorban haladjanak. Ám mikor az autó elment, szétterültek, mint egy hangyaboly. Én meg nem 2km/h-val jöttem, mint ahogyan azt Ők tették... :( Ok. lefékeztem, majdnem le is álltam, megköszöntem, hogy arrébb terelték a csemetéket, és mentem tovább. A harmadik körben azonban már nem voltam ennyire kedves. Megkérdeztem ugyanis, hogy: "Tényleg az egész utca kell?" Hát ez biztos nem esett nekik jól, de csinálják ezt mondjuk a lakó-pihenő övezetben, de ne egy forgalmas útszakaszon. Uff!!! 

Ja, és mérlegeltünk is ma. Örömmel jelenthetem, hogy Süti hízott egy picit. 30dkg-ot, amit azért próbálunk még feljebb tornászni. Masnika tartja szépséges versenysúlyát, viszont a macsikkal nagyon nem vagyok elégedett. Egyedül Vilmosnak sikerült ledolgoznia 10dkg-ot, A többiek tragikusak. Zeusz ugyan nem változott, de fogynia kéne rendesen! Lolika gombócka, Ábel pedig a legbélpoklosabb mind közül. Állandóan csak enne! :( Nincs mit tenni, fogyizni kell a csipet csapatnak. (Mint Anya-gazdinak!) :)

Peti szerint - na meg szerintem is - ez a mai nap is remekül sikerült. Csak a saját érzéseimet tudom leírni, de azok alapján is szupi volt! Először is volt egy listám, amit ma mindenképpen meg kellett csinálni. És ma először sikerült is! :) Pedig egész délelőtt lustiztunk... Úgy gondoltuk, jár nekünk, hiszen vasárnap volt. Na meg kint tombolt a kánikula, a házban pedig jó kis hűvös a levegő. Tehát visszaaludtunk, majd ültünk a gépek előtt, játszottunk és kutyáztunk. Mert hogy nekik sem akaródzott annyira kint maradni. Kicsit szaglásztak ugyan, aztán uzsgyi be. Itt pedig tomboltak. Kergetőztek, hurcibálták a játékaikat és még birkóztak is. Asszem boldogok ezek a kutyák! :)
Macsik csak dőltek egyik helyről a másikra és pihengéltek. Az Ő idejük hajnalban jön el. Általában akkor megy a ramazuri, amivel sikeresen felébresztik a házat...

Ebéd után aztán csak nekiálltunk a dolgainknak. Peti elment bevásárolni, amíg Én végre megírtam az adóbevallásainkat. Ha tudom, hogy kapunk adó visszatérítést, már rég megírtam volna... Bocsi Bogár! :(
Aztán Peti kertezett, Én meg takarítottam. A végén még a bicajomat is megvizsgáltam. Hááát, minden csavar a helyén van, de mégis kileng egy kicsit. Illetve szerintem a kerék van eldeformálódva egy kicsit. Vagy mi... Végülis mit várjak? Majd 20 éves ez a bringa! Életem első mountain bike-ja. :) (Jól írtam?) A lényeg, hogy locsolás után fel is pattantam rá, mert megnyugodtam, hogy akkor tuti nem gurul majd ki alólam. :D 
Viszont holnap azért csak megkérdeznék egy szerelőt, hogy mennyibe kerülne egy kerékcsere. Mégis jobb lenne, bár nagyon nem jön jól. :(

Van ám más is, ami bekrepált a héten: A permetezőnk. Nem tudom pontosan, de a feje nem működött rendesen, nem szórta ugyanis a szert, hanem csak folyt vagy mi... Peti megpróbálta kitisztítani, de nem változott semmit. Illetve változott, de rossz irányba. A kupakot ugyanis Süti ellopta és vígan rohangált vele az udvaron. Aztán letelepedett és rágcsálni kezdte. Ezzel mérve egy végső döfést a permetezőnknek. így esett, hogy ma lett egy új szerkezetünk...

Na még annyit akartam, hogy ilyenkor hétvégén bizony nehezebb a sportolni vágyó bringások dolga. Ugyanis tele a lakópark sétálgató, ténfergő emberekkel, út közepén motorozó mini gyerekekkel, akiket kerülgeti is veszélyes. Pedig este 7-kor mentem. Nem kéne akkor már egy gyereknek minimum a kádban lennie??? Na mindegy, csak így nehezebb volt, de ugyanolyan jól esett!!! :)

A mai reggelt már leírtam... Nagyon gyorsan visszafeküdtünk az ágyba. Majd mikor sikerült a kutyákat meggyőzni, hogy a játék helyett inkább pihennijük kéne, még aludhattunk is! :D Tettük is ezt kb. fél 10-ig. Húú, de jó volt! :) Aztán beindult a nap, de nem volt ám vészes. Amolyan light-os, jó kis nap volt. Anyukám telefonált, hogy menjünk már át hozzájuk, mert Apunak sütögetni van kedve. Ez grillezést jelent, amiért az egész család rajong! Pláne még itt volt Marci nagybátyám is, akit nagyon ritkán látok. Aztán még a keresztlányaim is befutottak, szóval... Jó kis nap volt! :D

Tehát ébredés után Én nekiálltam blogolni, majd egy kicsit összeszedni magam. Közben Peti elszaladt fűtápot venni. Visszaérve még gyorsan neki akart állni füvet nyírni, de könnyű volt meggyőzni, hogy előbb együnk! Azaz induljunk át Szüleimhez. Vittük a manókat is, így egy hatalmasat sétáltunk. Igaz, hogy nagyon meleg volt, Én nem is tudom hány fok lehetett, de iszonyat módon leizzadtunk, a kutyóknak meg lógott a nyelve rendesen. :) A végén azonban ott várt minket a család és a sok finomság.

Mire odaértünk, Apukám már javában sütögetett, nekünk csak annyi volt a dolgunk, hogy bevigyük a konyhába a kész húsokat és nekiálljunk enni. :) Volt pulyka- és sertéshús, 3-4 féle grill kolbász, gombafejek, sült krumpli és hatalmas adag friss, vegyes zöld saláta. Minden nagyon finom volt! Apu nagyon ügyes! A délutáni sütit pedig keresztlányaim prezentálták, ugyanis egy tálca cukrászsütivel érkeztek! Felköszöntötték a Mamát Anyák napján: Kapott virágot és még saját készítésű origami virágot is Rékától. (Remélem, jól írtam...)
Ebéd után ejtőztünk, beszélgettünk, kutyáztunk, stb... Aztán, ahogy mentünk, hazasétáltunk. Milyen érdekes, hogy hazafelé már nem rohangáltak össze-vissza a kutyók. Úgy elfáradtak... :D

Itthon aztán Peti nekiállt füvet nyírni, Én pedig locsolni, tápozni és még mostam is és teregettem. Este pedig játszottam egy picit a neten. Olyan rég tettem már... :) Emiatt bizony a bejegyzés egy picit késik, de annyi baj legyen. 

Az van, hogy ma este lánybúcsúban voltam... Ugyan nem volt fergeteges, de csak most értem haza. Emiatt pedig bizony a bejegyzés majd holnap íródik meg valahogy... :D
Pussz!

Nos: A tegnapi nap tényleg hosszúra sikeredett. Akár maradhattam is volna még táncolni, de Én inkább hazasiettem a férjecskémhez és a manókhoz. Kissé fáradt voltam. Ezáltal a mai reggelünk alvással telt. Hajnalban ugyan felébredtem Masni és a macsik miatt, de etetés és rendrakás után, nem volt kérdéses, hogyan tovább! :)

Na de tegnap: 
Egész nap nem volt semmi izgi. Dolgoztunk, dolgozgattunk... Ebédidőben kimentem vásárolni. Közben egy gyógyszerért rohangáltam, amit végül a 4. patikában találtam meg. Körbejártam a fél belvárost, de nem is volt annyira ellenemre, hiszen legalább mozogtam, na meg még a csarnokba is bementem, ahol sokkal szebbek a zöldségek, mint pl. a melónál. Hogy olcsóbb-e, azt nem tudom, de... A szépség is fontos! :)

Délután aztán Peti egyedül jött haza. Ügyesen ellátta az állat seregletet, majd locsolt. Tényleg le a kalappal előtte. Aztán pedig értem jött a villamos végállomáshoz.
Én pedig buliztam. Egy perzsa, hastáncos helyen voltunk. Egész jó kis hely, bár a szemöldököm sokáig fent maradt, mikor megláttam, hogy majdnem a földön kell ülni, picike babzsák fotelokon. Ok, kényelmes ez a fajta, de nem gyerekméretben... A derekam még most is sajog egy kicsit, de kibírom! :D Aztán vacsoráztunk. A diétám ugyan nem engedte volna, hogy bármit is egyek, de nem akartam kilógni a sorból. Mindenki hatalmas tányérokat rendelt, így Én is kértem egy előételt. Finom volt! Aztán vizipipáztunk, hastáncos lányokat csodáltunk és feladatokat adtunk a menyasszonynak, aki igen ügyesen vett minden akadályt. Ezért (Ne persze nem csak ezért) ajándékokat kapott tőlünk. Szerintem egészen jól sikerült az este, bár asszem sokan máshogy képzeltük. Érzésem szerint kis kavar támadt a szervezésnél, de ebbe nem is láttam bele, na meg idő hiányában belefolyni sem tudtam. :( A lényeg, hogy a menyasszony jól érezte magát!

Ezután pedig már tudjuk: Hazajöttem és beájultam az ágyba! :D

Mi minden történt ma? Hát nem sok... Reggel melóba mentünk, majd siettünk haza a manókhoz. Illetve csak Én, mert Petinek valami megbeszélése volt. Ezért egyedül autóztam haza, majd a kézi locsolás után kimentem a buszhoz Petiért. Jöttek a kutya manók is! :) Nem kaptak hámot, de így is 5-öst érdemelnek. Masni ugyan nem rajongott a piros lámpákért, mikor megálltunk, de Süti... Végig feküdt a hátsó ülésen. Mondjuk segítségére volt ebben egy teniszlabda, ami asszem az összesen max. 20 perces utat nem igazán élte túl egyben. :D De legalább lefoglalta magát a tündér kutya! :)

Mikor hazaértünk, Én azonnal bicajra pattantam. Bedugtam a fülembe a fülhallgatót és nekiindultam a köreimnek. Aztán az első után megálltam. :( Valami nem stimmel ugyanis a bringával: Már az első alkalommal is észrevettem, hogy a hátulja nagyon mocorog... Mára  viszont már nagyon "kileng", így egy kör után nem mertem többet menni. :( Az a baj, hogy holnap nem jövök haza, így megint kimarad majd a sport, aztán csak szombaton lesz időm utánanézni ennek a bicajos problémának. Hát nem örülök neki, lévén, hogy nem is tudom, mi lehet a gond. Abban bízom, hogy talán csak egy csavar lazult ki... Majd meglátjuk. Ha viszont szerelőhöz kell vinni, annak megint nem fogok örülni. Éppen hogy elkezdtem sportolni, aztán tessék... :(

Ma megkaptam a 6. azaz az utolsó hormon szurit. :) Nagyon örülök neki, hiszen innen már tényleg egyenes az út a lombik projekt felé. Na meg remélem vége a hőhullámoknak, a hangulat ingadozásoknak. Bár asszem ez utóbbi már nem volt olyan vészes. (Lehet, hogy Petinek erről más lenne a véleménye.) Mindenesetre mostantól csak előre tekintünk!
Ma megint voltam bringázni, fél órán keresztül tekertem, ami azt jelenti, hogy 2x körbetekertem a lakóparkot, majd még egy kis hurkot is ráhúztam! Megint csak jól esett, még le is izzadtam, ami a meleg házba érve viszont kellemetlen volt...
Érdekes, hogy ezt írom, mert aztán mikor este a géphez ültem, bizony fáztam. Fázott a lábam, a hátam, olyannyira, hogy egy pulóvert is felvettem. Aztán ránéztem a termosztátra és kértem Petit, hogy fűtsünk be. Nem is tudom már, hogy mióta nem kapcsolt be a fűtés... Most meg annyira lehűlt kint a levegő és hideg északi szél fúj, hogy borzalom. Elég nehéz egyenlőre elhinnem, hogy a hétvégén közel 30 fok lesz. A rádióban ugyanis ezt mondták. Ó!
Még a locsolást is kihagytuk ma, hiszen a föld is nedves volt még este. Helyette ÉN ugye sportoltam, Peti pedig a kutyákkal játszott az udvaron. :)

Hát a mai nap azt hiszem ennyi történésből állt. Ja, nem is! Még valami: Már reggel mondta Peti, hogy a kocsi jobb első kereke mintha nem lenne annyira kemény, majd fel kell fújni, ha tankolunk. Volt már ilyen ( és érdekes, hogy mindig a jobb első ), mondtam is, hogy persze! Aztán úgy alakult, hogy délután egyedül mentem az autóért a Kökire. Gondoltam csak megnézem azt a kereket indulás előtt. Végül is a vizsgán is ezt tanultuk anno. Szóval azt láttam, hogy szinte teljesen le volt eresztve. Tisztára kidudorodott a gumi... :( Uzsgyi, szépen lassan elgurultam az első benzinkútra, ahol felfújtam a kereket. Csak 1(!!!) bar volt benne... :( Az nagyon kevés! Bízom benne, hogy csak a szeleppel van/volt valami, és nem kell szerelőhöz mennünk. Nem jönne most jól...

Ma egy totál átlagos kedden vagyunk túl. Asszem... :) Az Én életem max. annyiból változott, hogy ezentúl, amikor csak tudok, majd sportolok, azaz bringázom. Ma már tettem is egy kört a lakópark körül. Nem volt nehéz és még jól is esett. Na hosszú sem volt, kb. negyed óra, de legelső alkalomnak szerintem tökéletes. Azaz kezdetnek megteszi, nem igaz? :)
És hogy miért is tettem? Nagyon sok emberrel beszélgetek, tanácsokat hallgatok és fontolok meg mostanság a diétámmal kapcsolatban. Persze a táplálkozásomban is vannak hiányosságok, de a mozgás hiánya talán még ennél is fontosabb! Szóval mindig azzal bújtam ki a feladat alól, hogy: Nekem nincsen időm, mert sok dolgom van, csinálom a kertet, locsolok, állatok, stb... Aztán addig-addig gondolkodtam, mire csak elszántam magam. Hiszen mikor hazaérünk, tényleg elsők az állatok. Aztán jön a kert és a locsolás. Ezt is több részre lehet osztani, hiszen először locsolok kézzel, slaggal. Majd a kannából, míg kirakom a billenőset a gyepre. Már tegnap óta azonban Peti átvállalta a kannás locsolást, majd játszik a kutyákkal. Én pedig kihasználom az időt, és nekiindulok. Legalábbis ez a terv. A billenős addig mehet magában és a kutyik sem lesznek egyedül. Kicsit sajnálom, hogy nem lehetek velük, de ugye valamit valamiért... :)

A kertet azért csak végig néztem és megint sok csudaságot találtam! :)

Már egy ideje gondolkodunk. Osztunk, szorzunk és számolgatunk. Sajnos valahogyan mindig elfogy az összes pénzünk, pedig tartozásunk is van, amit igen sürgősen gyorsan vissza kéne adnunk. Családi kölcsön, ami talán a legcikibb. Mert szívességből kaptuk és nem szabad vele sokáig visszaélni. Nem is lett volna semmi gondunk, ha Peti munkahelyi, nemfizetős gondja elő nem jön. :( De most már ez van, máshogy kell megoldani! Szóval csináltunk egy táblázatot, ahova mától mindegy egyes fillért (hehe), forintot bevezetünk. Tényleg mindent ráadásul részletezve. Szeretném ugyanis látni, hogy mi az amin változtatni kell. Már előre sejtünk pár dolgot, de jobb egy feketén-fehéren leírva látni. Több szempont szerint is csoportosítottam, illetve részleteztem a kiadásokat. Pl. rezsi, kaja, kert, állatok, szórakozás, stb... Aztán majd meglátjuk!

Amúgy a mai nap nem hozott kifejezett izgalmakat. Elmentünk dolgozni és a manókat megint csak itthon hagytuk. Azt hiszem, hogy már vannak annyira felnőttek, hogy nem rendetlenkednek. Sajnos a távollétünk tényleg hosszú, ezért nem is várjuk el tőlük a teljes szobatisztaságot... Kint hagyni meg még mindig nem tudjuk, de nem is merjük Őket. A múltkor tettem egy próbát: Átmentem a második szomszédunkhoz max. 10 percre. Masni végig visította az egészet... :( Na meg árnyék sincsen nagyon, na meg a lécek sincsenek fent az elkerítő, belső kerítésen. Az a gyanúm, hogy amíg nem rendeződünk anyagilag, nem is lesz fent!

De tényleg nagyon tündérek. Örültek nekünk nagyon, majd irány a kert! Persze megint locsolni kellett, pedig hazafelé az autóban megcsillant egy reménysugár, mikor rákezdett esni. Itthon meg csak a viharos szél tombolt. Én ezt nem értem... Itt miért nem esik sosem? Na mindegy, igazándiból nem lehetett ma valami hajde nagy kánikula, hiszen néhol még nedves is maradt a föld. Ezért a locsoláskor leginkább csak az új füvesített részre koncentráltam, na meg kicsit a virágokra és veteményre. 
Locsolás után még picit játszottunk, futkároztunk és frizbisztünk a manókkal, de leginkább Masnival, majd bejöttünk. Jól esett már, majd megfagytam... Kutyáink viszont nagyon kipihenték ma magukat, na meg kijelenthetem, hogy teljesen felgyógyultak. Olyan ramazurit csaptak, hogy csak na! Huzavonáztak, de úgy, hogy az egész házon körbehurcolták a "zsákmányt", rohangáltak, kergetőztek... A macskák is csak lestek. Általában Ők rohangálnak, de ma...

Anyák napja van ma. Anyukámat ünnepeltem Én is... Nem is az a fontos, hogy átmentem hozzá és ajándékot vittem, hanem hogy egész nap rá gondoltam. Na nem mintha máskor nem tenném, de mégsem egész nap! :) Szóval már tegnap azon gondolkodtam, hogy hogyan is csináljam, mikor menjek és mit vigyek. Közbeszólt a mára tervezett sok-sok teendő, és még "le is buktam". Hát nem pont ma futottunk össze az utca végén lévő nagy ABC-ben? :) És még sajnos nem is mehettem azonnal utána, mert Peti pont akkor jött haza. Igazándiból hozták, de ugye akikkel együtt utazott, bejöttek hozzánk egy picit körülnézni és állatka manókkal barátkozni.
De utána már tényleg átmentem - illetve átbringáztam -  és megebédeltünk, majd sütiztünk és beszélgettünk, beszélgettünk és beszélgettünk. Aztán siettem haza, mert várt Peti, a fűnyírás és a locsolás. Anyu pedig, mint mindig: megértette. Tudja, hogy mennyi dolgunk van és mindenben csak támogat. Ő az Én Anyukám!!! :)

Mint mondtam, a mai nap nagy részben erről szólt. Ám reggel Én is Anyukának, azaz Anya-gazdinak érezhettem magam. Masnika ébresztett. Megint kiszökött az elkerített előszobából és megpuszilta az arcomat. Nagyon édes volt tőle, de azért mégis... Hajnali negyed 6 volt! Visszazavartam és érdekes módon meg is értette. Vissza ugyan nem ment, csak az ajtó előtt lévő fotelokra feküdt és onnan kukkolt. Majd kb. 2 perc múlva lapos kúszásban újra próbálkozott. Majd megzabáltam, annyira okos, de hát a szabály az szabály! Megfogtam a grabancánál és visszatettem a helyére. És Masni tényleg okos: ezek után szépen csendben elvolt. Tudta, hogy várni kell! (csak miért kell előtte bepróbálkoznia?) Süti azonban már nem ilyen "könnyű'" eset. Mivel Masnika kirohant az előszobából, Süti természetesen felébredt. Még nem is nagyon nyüsszögött, de tudtam, hogy ha Ő egyszer kinyitja a szemét, azonnal produkálnia kell valamit... Mikor hallottam a karom kopogást a PVC-n, már tudtam, hogy megy előre... Szóval akkor vagy az van, hogy visszaalszom és tudom, hogy csöndben maradnak aranyosan, csak éppen Süti megtiszteli az előszobát, Én meg majd takaríthatok... Vagy kipattanok az ágyból és kiengedem Őket a kertbe. Aztán jöhet a dicséret amiért kint sikerültek a dolgok. Na ma is a másodikat választottam. Aztán ott álltunk reggel fél 6-kor, hogy mindenki evett, ivott, produkált, kitisztítottam az almot és felsöpörtem. Azaz indulhatott volna a nap... Naneeeem! Ahhoz azért még eléggé álmos voltam. Tehát visszabújtam az ágyba, immáron többed magammal. És asszem majdnem fél 10-ig aludtunk. :) Akkor is Apa-gazdi telefonja ébresztett, hogy mindjárt indulnak haza.
Ekkor már tényleg kelni kellett. Gyors zuhany, majd irány az állatorvos. Visszavittem Süti kölcsön ruhácskáját, aminek nagyon örültek, plusz kaptam 2 macskás könyvet, amiért olyan sok gyógy-tápot rendelünk Zeusznak (Persze ez a gyártó ajándéka). Ez utáni bevásárlásom alkalmával futottam össze Anyuval, majd siettem haza, mert Petiék már a kapu előtt vártak. Asszem Peti nem is vitt kulcsot... :) Szóval bejöttünk, körülnéztünk, simogattunk és barátkoztunk, kerttel dicsekedtünk, majd megint beszélgettünk...
Aztán Én bringára pattantam, Peti pedig bebújt az ágyba a kutyókkal. Kifárasztotta a 2 napos dorbézolás. :D Nem is tudom, talán 2 órácskát voltam Anyunál, és mire hazaértem, Peti már gurította is ki a fűnyírót a sufniból. Én fotóztam, segédkeztem, aztán locsoltam és vasaltam... Majd etettem és megint locsoltam.
Aztán pedig Peti permetezett. Naná, hogy a szőlőt! :) Nagyon szépen köszönjük mindenkinek a segítséget, reméljük, hogy tényleg csak ez a peronoszpóra vagy mifene a baj. Nagyon sok fürt növekszik a szőlőkön, ezért is remélem, hogy teljesen rendbe jön!!!

Elég csöndes kis szombat volt ez. Kutyák révén igen hamar ébredtünk. Asszem alig múlt el 5 óra. Gyorsan kimentünk a kertbe, majd az állatok reggeliztek, Én almot tisztítottam, felsöpörtem... Utána pedig közösen bújtunk vissza az ágyba. Nem is emlékszem hogyan, de hipp-hopp 8 óra lett. Nagyon jót aludtam. Lehet, tényleg van abban valami, ha a manók mellettem vannak, sokkal nyugodtabban alszom. Pláne ugye, ha nincs itthon Apa-gazdi. :( Nem szeretek egyedül aludni, na... :)

Délelőtt kerteztünk. Először is levágtam a hortenziák elhervadt és megrozsdásodott virágait, majd megkukkoltam az új hajtásait. :) Aztán a kis virágoskertbe ültettem az Anyutól kapott kis kék "ennek sem tudom a nevét" növénykét. :) Ugyanoda ültettem, ahova a hagymásokat. így majd ha tavasszal elvirágoznak a hagymások, lesz aki felváltsa a helyüket. Igaz, hogy ez a kis kék is csak tavasszal virágzik, de legalább a zöld levelei megmaradnak egész nyáron. Mégis jobb, mint a semmi! :) Ezután nekiálltam a kicsi és még egyedüli sziklakertnek. Anno csak úgy odaraktam az innen-onnan kapott vagy vett sziklákat. Ezzel több baj is volt, pl. benőtt közé és alá a fű, néha kimosta a víz, leginkább télen ugyan, de elsodorta a jég a köveket. Ezt elégeltem Én ma meg és rendet tettem! :) Kicsit beástam a földbe a sziklákat és kigazoltam, azaz a rá és alá nőtt füvet is kiszedtem. Talán látszik valami változás. Én látom! :)

Délután bent tettem-vettem... Először is felfújtam a bicajok kerekeit. Most várom, hogy leeresztenek-e az éjjel vagy minden rendben van és akkor kezdődhet a mozgás! :) Ha esetleg valamelyik leereszt, akkor pedig gumicsere következik, amit annyira azért nem szeretnék...  Ezután letisztítottam a bejárati ajtót, kicsit gépeztem, majd nekiálltam locsolni. Mindent alaposan eláztattam. A billenős locsolás közben még kapáltam, azaz gazoltam is egy keveset.

Hát ennyi. Kutyókák délelőtt végig velem voltak kint és rágcsáltak, hempergőztek vagy a szomszédokat ugatták... :D Cicókák pedig bent tomboltak.

Egy igen mozgalmas, fárasztó, mégis csuda jó napon vagyunk túl. Barátainkkal mentünk ma túrázni. Igazából minden tavasszal és ősszel összejön a "banda" és elvonul pár napra, hosszú hétvégére. A lényeg, hogy együtt legyen a társaság! így megy ez már jó pár éve. Már mikor Petit megismertem, akkor rendszeresek voltak a "túrák". A társaság magja: Peti főiskolás és koleszos társai, aztán csapódtak még hozzánk ismerősök, barátok, katonatársak és persze férjek, feleségek... Mostanra pedig már sok-sok aprónép (gyerkőcök)! :)
Szóval reggel felkerekedtünk. Kutyókat már egész héten szoktattam az autózáshoz, és milyen jól is tettem: Ma egyáltalán nem volt velük gond! Mind a ketten 5-öst érdemelnek. Masnika az elején még egy picit nyüszített és semmi pénzért nem feküdt volna le az ülésre. Már lógott a feje és csukott szemmel dülöngélt, de még mindig csak ült a kis drága. Süti azonnal lefeküdt és pihent egész úton. Egyszer még tankolni is megálltunk, azt hittem, majd újra be kell kötnöm Őket, vagy valami... De semmit nem kellett. Szépen, rendben, okosan viselkedtek!!! :)

Aztán megérkeztünk: Mindenki nagy-nagy szeretettel fogadta a kutyókat és akik már tegnap óta ott voltak mondták, hogy pont egy kisebb "sétára" indulnak az erdőbe. Nosza hát, velük tartottunk. Eleinte nem mertük elengedni a kutyókat. Persze még aszfaltozott úton mentünk, sok autó is elhaladt mellettünk. A flexi(?) pórázt használtuk. Majd mikor bementünk az erdőbe, gondolkodni kezdtünk. Én már Masnit az elején is elengedtem volna, Sütitől viszont féltem, hogy elcsatangolna. Aztán az út felénél csak megtettük. Elengedtük Őket és bebizonyosodott, amit Márti mondott: Ezek a kutyák annyira ránk vannak cuppanva, hogy el nem mozdulnának mellőlünk. Ha mégis megtették, minden 2-3 percben visszasandítottak, hogy megvagyunk-e, visszaszaladtak egy-egy simire. Édeseim: Nagyon ügyesen viselkedtek. Most már ezt is tudjuk!
Szóval megtettünk összesen 5,3 km-t erdős terepen. Jócskán emelkedtünk, majd igencsak meredeken jöttünk lefelé. Nekem is nagyon jól esett! Peti nagyon figyelmes volt. A meredeken lefelé vezető úton segített, fogta a kezem és biztonságot nyújtott. A térdeimet még most is érzem, de megcsináltam! Büszke vagyok! :)

Visszaérve a táborba elengedtük a kutyákat, amúgy is bekerített rész volt, de már tudtuk, hogy eszük ágában sincs egyiknek sem minket elveszíteni!
Mivel Márti dokinéni is ezen társaság oszlopos tagja, a varratszedést is megejtettük. Masnit könnyű volt hanyatt fektetni, kicsike is, hozzá is van szoktatva. Megtudtuk, hogy egyáltalán nem szedte ki magából a varratokat, csak Én hittem azt. A lényeg, hogy a seb alján és tetején láttam egy-egy varratot. Azt hittem, a közte lévőket a pici kutty húzkodta ki magából. De nem! Márti mondta, hogy Őt így varrta. Mint egy macskát, mert olyan picike... :)
Aztán Süti következett, akit bizony irtó nehéz volt hanyatt fektetni. Asszem hárman fogtuk le szegényt. Pár varrat erejéig sikerült is nyugton maradnia, de aztán már nem szerette... :( És rájöttünk: Ő sosem fekszik hanyatt, csak ha játszik vagy ilyesmi. Állni (vagy mi) viszont nagyon szeret, minden asztalra, vagy a lábunkra feltámaszkodik. Neki tehát így szedtük ki a varratokat. Megfogtam a mellső lábait és felállítottam a manót.
Márti meg is nézte a sebeiket és mindent rendben talált. Teljesen felépültek a kutyáink! :)

Délutánra mindenki kifáradt. Kutyók is mellénk kucorodtak a faház kis teraszán, aztán egy utolsó ici-picike séta a patakhoz és Mi elköszöntünk. Mármint a kutyák és Én. Apa-gazdi ugyanis ott maradt, majd csak vasárnap jön haza. Engem viszont vártak a macsik! Sokan kérdezték, hogy miért jövök haza a macskák miatt... Hááát, a kocsiban végig ezen gondolkodtam. Egyrészt, nem tudok olyan embert mondani, akire szívesen bíznám Őket. Nekik nem csak kaja és alomtisztítás kell! A Mi cicáink nem is tudom hogyan viselnék, ha nem lennénk velük itthon egy éjjel. Megvan a szokott kis rendjük, hogy melyik, mikor bújik mellém. Ki az ágy mellé, ki a párnámra és ki a plédre a lábamhoz. Azt hiszem, ezeket a sorokat csak állatka és azon belül is macsek tulajdonos érti meg. Nem lenne szívem jókedvűen bulizni, ha tudnám, hogy itthon lennének egyedül. Zeuszt annak idején hagytuk itthon 1 éjszakára. Szegény be volt zárva a fürdőbe, aminek az ajtaján még most is látszanak a karom és foglenyomatai. Nem szólva a betegségéről, ami tuti, hogy lelki, illetve pszichés alapú. Na de ennyit az érzelgésről!

Jöttünk tehát haza. Peti segített a kutyikat bekötni az autóba, majd elindultunk. Kb. a falu vége tábláig bírta Masni is, aztán elfeküdt. Onnantól kezdve, mintha csak egyedül ültem volna az autóban. Szerintem meg sem mozdultak, egy helyben fekve utazták végig a 120km-t, annyira elfáradtak! :)

Itthon is csak a teraszon ácsingóztak, míg Én locsoltam, majd felfeküdtek egy fotelra és annyi... Aludtak, mint akiket fejbe vertek! :)

Egy kis érdekesség még a végére: A szomszédunk ugye anno paravánnal fedte be a kerítését. Ma viszont arra értem haza, hogy csak a drótháló van ott. Nagyon fura!!! :) Teljesen átlátni és most látom csak, hogy egyikünk sem úgy rendezte a kertjét, hogy az paraván nélkül is "mutasson". De nyugi, csak pár napról van szó, merthogy csak átfestik a paravánt, és utána már csavarozzák is vissza.

Mára talán már látszik is valami abból, amit egész héten csináltam. Ok, tegnap is látszott az ablak, de mára már bent is tisztaság honol. Kisikáltam az egész konyhát: a pultokat, asztalokat, mosogatót, mikrót, vízforralót, sütőt és gáztűzhelyet... Na meg a padlót és még ki tudja mennyi mindent. :) Aztán nekiálltam porszívózni. Az egész házat! Közben pedig letisztítottam az egész cicamínót, a fotelokat, puffokat...
Sajnos a tegnap említett első szobai karnist még mindig nem érem el, így az elmaradt. Aztán tervben volt még a tegnapról elmaradt ablakok és bejárati ajtó pucolása: Na erre sem maradt időm. Talán lett volna mindezek után, ám Peti ma valamiért egy kicsivel hamarabb indult haza. így még a locsolást sem tudtam időben elkezdeni, de ez nem is baj. Olyan nagy és csúnya felhő közelgett, hogy azt hittük, nagy zuhi lesz! De semmi, csak az irdatlan sebességű szél! Végül az új füvet, a veteményt és a virágokat csak meglocsoltam, ám a billenőset nem tettem ki a fűre.
Helyette átmentem Anyukámhoz egy kicsit. Még napközben telefonált, hogy adna nekem olyan kis kék virágot, amit már régóta emlegettem neki. Mondtam is, hogy majd átszaladok, aztán nem elfelejtettem? Este 8-kor jutott eszembe, de nem is haboztam, bepattantam az autóba. Ja, merthogy kb. 2 perc autóval... :D Beszélgettünk is egy keveset, majd hazajöttem. Innen üzenem Apukámnak, hogy igenis menjen el orvoshoz!!! Még a héten elcsúszott és feldagadt a térde. :( Peti is azt mondja, hogy simán eltörhet ott bármi bent, szóval minimum egy röntgenre el kell menni, hogy okosabbak legyünk. Aggódom... :(

Még a kutyók és az autó kontra utazásról: Mai osztályzatuk 4-es. Mondjuk ez inkább a hámok osztályzata, ami végre rájuk került ma. :) Süti szállt be elsőnek az autóba. Most nem ment előre, hanem nagyon ügyesen hátul maradt. Aztán bekötöttem, majd mentem a másik oldalra, hogy Masnit is beengedjem. Ez az idő elég volt arra, hogy Sütemény már jól maga köré csavarja a hámot és félig meddig kibújjon belőle. Visszamentem hát, megigazítottam és mondtam, hogy: Marad! És maradt! :) Okoooos kutya! Ezek után már egész úton kisangyalkodott. Lefeküdt az ülésre vagy csak ücsörgött. Szépen elvolt, mindaddig, míg meg nem álltunk a piros lámpánál.  Na hát azt nem szereti, ha áll az autó! Illetve akkor felpattan és morog mindenkire. Sajnos ekkor annyira ráncigálta magát, hogy a hám aljából ki is mászott, csak a nyaka körüli rész maradt rajta. Úgy viszont már nem olyan biztonságos... :( 
Masnika egészen más tészta: Végül is akár 5-öst is kaphatna, ha nem lenne úgy kiborulva egész idő alatt. Nyüszített és ugrált (persze csak amennyire a hám engedte, azaz alig), majd visított és topogott. Talán az is a baj, hogy már felspannolva szállt be az autóba. Ha meghallja, de elég ha meglátja a hámot vagy a pórázt, olyan lázba jön, hogy nincs az az isten, aki lenyugtassa. Imád elmenni! Bárhová!!! Csak velünk legyen! :) Édesem!!!

Cicókról semmi különös nincs, hacsak nem annyi, hogy most este megint tornádóztak. Érdekes módon mikor megnéztem, kik randalíroznak, Vilire és Zeuszra találtam. Éppen Zeusz dobbantott a fotelon és ugrott rá Vilmosra. Aztán birkóztak kicsit, kergetőztek... Irtó aranyosak. Megint csak nagyon örülök, hogy Zeuszt játszani látom!!! :)

Ma megint sokat dolgoztam. Most estére már alig érzem a lábaimat... Az történt ugyanis, hogy hagytam a fenébe a konyhát és haladtam az eredeti tervem szerint. Azaz ablakot pucoltam és függönyöket meg ruhákat mostam. Húúú, de sok ablakunk van! Nem is lettem készen mindegyikkel: megmaradt a garázs, a kamra és a kinti sufni ablaka, plusz a bejárati ajtó. Talán majd holnap... És még a függönyökkel sem lettem készen, hiszen az első szobában nem férek hozzá az ablakhoz. Illetve a létrát nem tudom odarakni, ugyanis egy "kölcsön" kanapé van a sarokban. Ráállva az ablakot könnyen megpucoltam, ám a plafonig és a karnisig nem érek fel. :( Pedig nagyon is ráférne ezekre a függönyökre is a mosás. Mit tegyek? Nagyon akarom, de nem tudom arrébb sem tolni, lévén szinte elfoglalja az egész szobát!
Na ez van. Ez teljes egészében kitöltötte a napomat. Reggel kivittem Petit a buszhoz, majd beugrottam a tüzépre az 1db hiányzó szélcserépért, majd nekiálltam. Nem is nagyon pihentem... Aztán pedig locsolás idő lett.

Mai hírek: Nagyon tuti jó hír, hogy Petit május 1-től véglegesítik a munkahelyén! :) Ez nagyon szuper hír!!! És még tetszik is neki a munka, a kollégák, minden. Nagyon nagy szerencséje van ezzel a hellyel.
Van viszont egy rossz hír is, amitől nagyon nem boldog most a kis férjem: Az összes szőlő gombás vagy beteg, de az tuti, hogy nagyon rossz állapotban vannak... :( Pontosan nem tudni, hogy mi a baja, de nem nőnek a levelei, plusz csúnya, barna a széle... Szóval egyértelműen látszik, hogy valami nagyon nincs rendben. :( Holnap majd csinálok róla fotót, hátha valaki tud segíteni!

Ja, még valami: Sütit ma megszabadítottam a rucijától. Nagyon örült neki, bár elég sokszor kellett rászólnom, hogy ne piszkálja magát. Remélem, nem lesz baj. Végülis már ma egy hete, hogy átestünk a műtéteken. Te jó ég! Már egy hete!?! :)
Aztán persze megint együtt mentünk ki a buszhoz a kutyikkal. Sajnos nem volt idő hámokat rakni rájuk, de most már biztos vagyok benne, hogy holnaptól nem indulunk el hámok nélkül. Az osztályzatokon még most is gondolkodom. Süti azzal indított, hogy szépen, rendesen beugrott a hátsó ülésre, majd mire Én is beszálltam, már előre is pattant. Ekkor elgondolkodtam rajta, hogy itthon hagyom, aztán mégsem tettem. Kapott még egy esélyt, amit eleinte meg is becsült. Szépen lefeküdt a hátsó ülésre, mikor megálltunk, akkor meg elücsörgött csöndben. Egészen addig, míg Apa-gazdi be nem szállt. Akkor aztán előbújt a kisördög: Felmászott a kalaptartóra és ott szaglászott meg matatott, meg mittomén... Megálltam, kiszálltam és lerángattam. Visszaültem a volánhoz és láttam, hogy megint fent van. Megint lerángattam. Ekkor már tényleg lent maradt, láthatóan meg is sértődött! :D Na most akkor hányast érdemel??? 
Masnika ehhez képest kisangyal volt, bár az osztályzata asszem csak közepes. Beszállni még mindig nem tud. Azonnal az ülésre akar ugrani, nem jó neki két lépésben eljutni oda. De ez még nem is baj, majd megtanulja. Aztán viszont nyüszített, dugdosta a nóziját és végig állta az utat. Talán ez sem baj, hiszen fene tudja, hogyan biztonságosabb. Picike, ki kell támasztania magát a lábaival. Viszont mikor megálltunk, seperc alatt az anyósülésen termett. :( Igaz, hogy mikor ránéztem, azonnal sunyított vissza hátra, de... a közepes, az bizony közepes.

A kertben azonban irtó jókat játszottak ma! :) 

Ma folytattam a nagytakarítást. Mondjuk reggel pihengéléssel, visszafekvéssel indítottam. Kutyókkal, ezt asszem már mondanom sem kell! :D Szóval aludtunk vagy 11-ig. khm...
Majd nekiálltam a fürdőszobának. Kisikáltam mindent, kisöpörtem, felmostam. Utána pihentem, azaz gépeztem egy kicsit. Megnéztem egy filmet, majd megcsináltam ugyanazt a procedúrát a toalettben is. Olyan érdekes, mert mire befejeztem, már el is jött a délutáni locsolás ideje. Azaz elbizergáltam a napot és nem maradt idő a konyhára, így nem sikerült betartanom a tervezett menetet... Holnap már ablakot akartam pucolni és függönyöket mosni. Hát most csúszik! Annyira nem bánom: végülis bevillantak azon szavaim, mikor több pihenésről és lazább munkálatokról beszéltem.

Aztán telefonált Peti és kimentem elé a buszhoz. Illetve kimentünk: szoktatom ugyanis a kutyákat az autóhoz. Most ugyan nem voltak bekötve, de ez is egy próba, hogy rendesen viselkedjenek és maradjanak a hátsó ülésen. Ma Süti 4-est, Masnika 3-ast kap. :) 5-öst azért még nem adnék, mert mind a ketten "kiabáltak". Minden járókelőt, de még az autókat is megmorogták... Viszont egy idő után Sütemény szépen elfeküdt az ülésen, Masni pedig 3x is előre akart mászni. Ezért kap csak közepest. Na majd holnap újra próbálkozunk, ha lesz időm a hámot is rájuk adom. :)

Hát ennyi. Ez a mai nem lett valami hosszú, de nem is történt sok, na meg nemsokára csajos sorozatok kezdődnek. Oda kell érnem! :D

Ezen a héten itthon vagyok. Elvileg azért, hogy a kutyókat felügyeljem. Gyakorlatilag pedig kicsit megkésve, de tavaszi nagytakarítok. A kutyókra felügyelés már egyrészben sajnos meg is dőlt. Masnika ugyanis valahogyan csak kioperálta magából a varratainak a felét. Mivel nappal állandóan figyeljük, és akkor nem piszkálja magát, csak az lehet, hogy valamelyik éjjel bizony nekiállt a pici kutty! A kis cseles. :) Én úgy látom, hogy nincsen baj, nagyon szép a sebe, aztán majd meglátjuk, hogy kikapunk-e a dokinénitől. Úgy tervezem, hogy szerdán Sütiről is leveszem a ruciját, mert kimosva kell visszaadni a hétvégén, varratszedéskor.

Ma igen dolgos napunk volt. Peti ugye elment dolgozni, reggel kivittem Őt a buszhoz, majd itthon belevetettem magam a munkába. Mára terveztem a garázs (gépkocsitároló) rendbetételét, kitakarítását, stb... Ez olyannyira sikerült, hogy félig-meddig még át is rendeztem! :D Mivel ugyanis mindenhová autóval járunk, az előszobában lévő cipőszekrényünk okafogyottá vált. Helyette állandóan a garázsban porosodtak a cipőink. Persze, hogy porosodtak, hiszen zsákszámra hordja be az autó a koszt és sarat  garázsfeljáró hiányában... Szóval most lett egy cipőszekrény itt is. Ehhez azonban arrébb kellett tennem egy komplett ping-pong asztalt, léceket, stb... A polcok törölgetése és szerszámok rendszerezése, na meg az egész helység kisöprése már csak levezetés volt. :D
Egészen jól haladtam, bár a bicajokat is jó lett volna leporolni és rendbe rakni, de... evvan! Szóval nekiálltam a növénykés szobának. Igen, nekünk ilyenünk is van. A szobák általában tiltott terület az állatkáknak, már csak azért is, mert mikor a nappaliban voltak a növények, csecse-becsék... Háát, igen gyorsan fogyatkoztak. Na meg kell hogy legyen szőr mentes övezet az állatokat nem szerető vendégeinknek. (Na ez ugye, hogy hülyén hangzik? Aki nem szereti az állatokat, az hogyan is akar hozzánk jönni... ? Na mindegy!) Szóval a növénykés szoba: Ide menekítem a szobanövényeimet. Anno, még a panelban telve voltunk velük. Mikor Petit megismertem, az volt a benyomása, hogy majdnem egy dzsungelben élek... :D Jó lenne itt is egy ilyen lakás, de ugye valamit valamiért. :) Még mindig nem mondtam, hogy mit csináltam: Leszedtem az összes növényt a földre, letakarítottam az asztalokat, megszabadítottam a szépségeket száraz leveleiktől, majd mehettek is vissza a helyükre.

A garázsban csak a kutyók segítették a munkámat. A növénykés szobába viszont kivételesen a cicák is bejöhettek. Ide a kutyók már maguktól nem jöttek: tudták, hogy tiltott terület! :) Na meg el is fáradtak addigra, bebújtak az ágyukba!

Ezek után még gyorsan ültettem egy sort, majd locsoltam. Reggel hazafelé beugrottam a helyi gazdaboltba újabb répa magokért. Nem adom fel! : Ma elültettem őket ugyanoda, ahol az előző adag "volt". Aztán még krizantémot is ültettem, mert az egyik szomszéd néni meglepett vagy 3 szatyornyival. Állítólag, sárga, fehér és bordó színük van.

Peti pedig este későn jött csak haza. Valamiért bent kellett maradni tovább, vártak valami rendszergazdát vagy kit, nem tudom... A lényeg, hogy már itthon van. :)

Hú, de megint milyen pihenős, lustálkodós egy nap volt a mai! :D Kicsikét azért dolgoztunk, de egyáltalán nem vittük túlzásba. Az úgy kezdődött, hogy korán reggel (5-kor) ébresztettek a macsik. Éhesek voltak vagy Én nem is tudom, de nagyon hangosan randalíroztak, futkároztak és kergetőztek a nappaliban. Aludni nem igen lehetett tőlük. Azért gondolom, hogy éhesek lehettek, mert mikor kivánszorogtam a hálóból, azonnal a tálkájuk felé vették az irányt és naaagy nyávizásba kezdtek. Najó, gondoltam: legyen! Kutyikat is kiengedtem, mert a nagy ricsajra bizony Ők is felébredtek. Gyors dolguk végeztével azonban visszajöttünk és visszahuppantunk az ágyba. Süti és Masni most már velem tartott a hálóba, macska manókák pedig hogy, hogy nem egészen elcsendesedtek... :)
Aztán kb. reggel 8 óra körül telefonált Apa-gazdi, hogy nemsokára reggeliznek és utána indulnak is haza. Szuper, már nagyon vártuk mindannyian! :) Hogy gyorsabban teljen az idő, visszabújtunk a paplan alá és szundiztunk tovább. :D Asszem éppen a fürdőben lehettem, mikor valaki kopogtatott a terasz ajtón. Peti volt!!! Azt az örömet látni kellett volna, amit a kutyók műveltek. Peti persze futott velük egy kört az udvaron, fokozva ezzel a lelkesedésüket. :)
Aztán, mivel Én akkor ébredtem, kicsit gépeztem, majd kimentem a kertbe. Peti pedig bebújt az ágyba, mert ugye éjjel buliban volt, fáradt volt kicsikét. Azt már mondanom sem kell, hogy nem egyedül vonult a hálóba. 2 kutty társaságában pihente ki fáradalmait...
Aztán Ő is kijött a kertbe és füvet nyírt. Én közben csemege kukoricát ültettem, majd locsoltam és megint felkapáltam a répaföld helyét. Holnap ugyanis veszek egy újabb zacskó magot, mert az előző eresztés igen gyenge lehetett. Egy sem kelt ki... :( 

A mai nap igazán pihengélősre sikeredett. Végülis az egész hetet ilyenre terveztem... :) 
Szóval reggel Apa-gazdi elutazott. Céges hétvégére ment, majd csak holnap jön haza. Én itthon maradtam a manókkal, akik egész nap olyan gyámoltalanok voltak. Reggel gyorsan kimentünk a kertbe, összeszedtem a lakást, majd visszabújtunk az ágyba. Hatalmasat aludtunk. Masnika a fejemnél, Süti pedig minél közelebb puhulva az oldalamhoz. Majdnem lelökött a nagy szeretetével! :) Délben aztán kimentünk a kertbe, mert azért mégsem akartam egész nap csak aludni. Kigazoltam a hagyma ültetvényt! Néha ugyan kutyókáim letaposták. Odajöttek elém és csóváltak, az ölembe kéreckedtek. Előttem ugye a hagymák voltak... Remélem, azért néhány épségben maradt! :) Amúgy Masnika egész nap olyan nyugtalan volt. Teljesen az volt az érzésem, hogy Apa-gazdit kereste, várta haza. Nyüszítve rohant az ajtóhoz, majd körbejárta a kertet, vissza a házba és keresgélt... Süti pedig olyan gyámoltalan volt egész nap. Lassú mozgású és nagyon fáradt. Masnihoz képest olyan, mintha mondjuk csak tegnap lett volna a műtét. Lehetséges, hogy Sütit ennyivel jobban megviselte? Masnin nem is látszik szinte semmi... Sütike pedig nagyon "szenved". Létezik, hogy még mindig fáj neki??? Persze délután is visszabújtunk az ágyba, mindent a manók nyugalmáért! :) Na meg nekem sem árt a pihenés. A torkom ugyan már nem fáj annyira, viszont a hangom még szörnyű és estére már az orromat is fújom... :(
A délutáni alvás után csak megcsináltam azt a kukatároló tetőt. Egész tegnap este nem hagyott nyugodni, hogy ha már egyszer Peti odaoperálta azokat a léceket és valahogy csak fel lehet rá rakni a cserepeket, akkor miért is bontottuk vissza. Szóval ma felraktam. Már amennyit tudtam és amennyit lehetett. Most csak az egyik oldalán van szélcserép (abból is kell plusz 1) és az elején kb. 10cm-t nem fedi semmi. De annyi baj legyen. Máris sokkal szebb, mint eddig! :)
Ezután még szokásosan locsoltam, majd bent gépeztem, a lábamnál pihenő kutyókkal.
Este beszéltem Petivel. Megtudtam, hogy jól érzi magát, de mivel holnapra nincsen céges program, sietni fog haza! :)

Jelentem, mindenkinek köszönjük az energiát, amit felénk áramoltat. Hat! :) Kutyók is kifejezettem gyógyulnak és még Én is. Masnival eddig sem volt "probléma". Nagyon sokat pihen és már tegnap is írtam, hogy nagyon stramm csajszi. Ma levettük a kötést a pocakjáról és még így sem piszkálja, tehát egyenlőre úgy néz ki, Ő megúszta a ruhácskát. Süti is jobban van. Nagyon jó kis étvágya van, igyekszik is mindent magába gyömöszkölni, úgy mint mulcs, csemperagasztó, tégladarabok, fadarabok... :D Az eszem megáll! De a lényeg, hogy minden benne marad. Ja, és az antibiotikumot sem kellett letuszkolnom a torkán. Édesem, szerintem azt hitte jutifalat! :)
Én is egyre jobban érzem magam. Reggel visszafeküdtem és utána sokáig aludtam. Végre pihentem... Aztán megint kaptam fincsi mézes, citromos teát Petitől, amivel kiültem a teraszra és csodáltam a szééép kertünket. Felért a gyógyulással. :) Nem is mentem el a dokihoz, pedig este úgy feküdtem le, hogy meglátogatom. Szerintem a nehezén már túl vagyok, amúgy is itthon leszek még a jövő héten, majd tovább kúrálom magam...

A mai nap az Én ébredésem után indult. Addig Peti is csak bent ténykedett, gépezett egy keveset meg TV-zett asszem. Utána elvonult egy talajlazító gépet kölcsönözi. Igazándiból már tegnap ki akarta kölcsönözi, csak nem volt bent és azt mondták, majd szólnak, ha visszahozták. Ez ma délelőttre esett, így Peti azonnal indult is! :)  A fűhöz jó ez a szerkezet, mert kiszedi az elhalt részeket vagy mit, meg fellazítja a talajt. Nem nagyon értek hozzá, nekem csak az a lényeges, hogy már most kicsit szebb a fű! Szerintem fellélegzett picit! :)

Délután Peti új projektbe kezdett. Elhatározta, hogy a kukatároló tetejét befedi. Az volt a tervünk, hogy a megmaradt betoncserepeket használjuk majd, úgyis maradt mind két szélcserépből. Igen ám, de sehogy sem jött ki. Az is a baj, hogy nem nagyon értünk hozzá, hogy hol szabad elvágni, hogy aztán felfeküdjön rendesen, stb... Peti kifúrta a vázat, majd elhelyezte a léceket, majd rá a cserepeket. Egy részére... Aztán visszabontottuk. Most vagy az lesz, hogy csak az egyik oldalon lesz szélcserép, a másikon meg valami bádoglemez, vagy egy teljesen más befedési módot választunk. Pl. zsindely vagy pala. De ezt igazándiból egyikünk sem szeretné! :( Szóval holnap folyt..köv. Addig is, Peti befalazta a kukatároló hátsó felét. Szépen befaragott egy kis ytong-ot a helyére és csemperagasztóval odaragasztotta! :)

Cicókáink, mint minden nap, ma is jól elvoltak. Kíváncsiskodtak, futkároztak, kergetőztek és hatalmasakat pihentek. Na meg kajáért kuncsorogtak! :D

Mozgalmas és aggódós volt ez a mai. Kezdem az éjjellel. Végül is úgy alakult, hogy a manók maguktól mentek a helyükre aludni. Bár egészen lefekvésig Süti mindent kihányt. Még a sima vizet is, amit szinte liter számra lefetyelt. Egy az egyben visszajött, Én aggódtam, Ő nyüszített... Nagyon sajnáltam. Egy ideig megmaradtak a helyükön, de hamar hiányozni kezdtünk nekik. Anya-gazdi pedig kinyitotta az ajtót, és nem volt kérdés számukra, hogy hol fogják az éjszaka fennmaradó részét tölteni. :)
Masnika szépen aludt. Nagyon és sokat. Igaz, hogy Apa-gazdit majd letolta az ágyról. Na nem a méretével és súlyával. Természetesen nekünk az volt a lényeg, hogy nekik jó legyen. Masnika behelyezkedett Peti fejéhez. Peti picit arrébb ment, Masnika követte, elterpeszkedett és Petinek hipp-hopp már nem is volt saját párnája! :) De a lényeg, hogy a pici kutty sokat pihent!
Sütinek és nekem nem volt ennyire "nyugalmas" éjszakánk. Sütinek sehogy sem volt jó. Helyezkedett, forgolódott, nyüszített, fájt... Egyik pillanatban nagyon bújt, aztán megint nyüszített és arrébb ment. Egyszer kiment az előszobába a dolgát végezni. Aztán meg asszem bent sikerült... Reggelre ledolgozta magáról a fél kötést is... És egyáltalán nem volt kipihent. Édes kis nyűgös kutyókám!
Reggel 6-kor azonban a macsik bizony keltek. Mármint kaja szempontjából elkezdtek jelezni nekem. Érdekes, hogy a kutyók ki sem mozdultak a hálóból. Simán megetettem a macsikat, almot takarítottam, majd visszabújhattam az ágyba. Előtte még adtam a kutyiknak fájdalomcsillapító tablettát. ízesített, így simán megették, majd aludtunk tovább. Még 2 órát pihiztünk, 8-kor keltünk. Hála az égnek, legalább ez a bogyó felszívódott, valszeg mert tovább aludtunk. Nem így a reggeli és az antibiotikum, ami sajnos egy hatalmas nagy adagban jött vissza. Mint mondtam, 8-kor keltünk, kimentünk a kertbe. Rendben elvégezték a dolgukat, majd Süti nekiállt füvet enni, majd ivott rá vagy 1 liter vizet. Eltelt vagy fél óra és benne maradt! Szuper, gondoltam, jöhet a reggeli. Csak fél adagot kaptak, nehogy megterhelődjön a gyomruk. Masnival nem is volt gond, Süti csak ímmel-ámmal evett. Végül is elfogyott az egész. Aztán bejöttünk és azonnal pihengélni mentek. Apa-gazdi ölében pihentek. Megint eltelt min. fél óra, gondoltam még mindig semmi, Süti megkaphatja az antibiotikumot. Nem hiszem, hogy ez volt az utolsó löket, bát ki tudja. Nem kellett 5 perc és az egész reggeli, a fű és az antibiotikum visszajött. Hívtam is a dokinénit, hogy mit tegyünk, mert aggódom a kutyó miatt. Ok, hogy a műtét és az altatás hatására hányhat, na de ennyit? Hogy minden, de minden visszajön belőle? Azt mondta, menjünk be a rendelőbe, ahol szurival pótolják az antibiotikumot, mert az nagyon fontos és még hányáscsillapítót is kaphat Süti. így is lett! Elmentünk, majd hazajöttünk és azonnal beköltöztünk a hálóba.
Rám is rám fért a pihenés, ugyanis szétrobban a torkom. Nagyon fáj, úgy érzem, mintha 2x akkora lenne, mint maga a fejem. Ég és kapar, a hangom is elment. Peti csinált nekem 1 liter mézes teát, ami nagyon is jól esett, be is nyomtam mindet! Bár azóta úgy érzem, még jobban fáj, de nem hiszem, hogy ettől.
Süti pedig rohamosan elkezdett gyógyulni. Még mindig úgy mozog, mintha lassított felvételt látnánk, és érdekes, de sokkal rendesebb, szófogadóbb, de nyugisabb is. Nagyokat alszik és a lényeg, hogy reggel óta nem hányt. Sokat iszik és a fél adag vacsora is benne maradt. Most este megint elmentek a helyükre, de addig-addig mocorogtak, míg persze, hogy a hálóban kötöttek ki. Most hárman is várnak rám az ágyban! :D
Amit nem írtam közben, hogy Süti kapott egy rucit is, hogy ne tudja piszkálni a sebét. Tölcséreket is kaptunk tegnap, de remélem, hogy használat nélkül fogjuk majd visszavinni! A rucit igazából béreljük és majd varratszedéskor visszaadjuk. Masninak egyenlőre nem kellett se ruci, se tölcsér. Nem piszkálja magát, így nincsen szükség óvintézkedésre... :)

Attól még, hogy minden perces felügyeletet biztosítunk kutyáinknak, persze, hogy nem ültünk ma sem tétlenül. Én reggel mulcsért akartam elautózni, ám telefonon értesültem róla, hogy most még nincsen olyan kiszerelés, ami nekünk kell, talán a jövő héten. Szóval ezt lefújtuk, helyette csak a helyi boltba mentem és bevásároltam. Mikor onnan visszajöttem, gyors készülődés és mentünk a rendelőbe. Masnit is vittük. Mert ugye itthon hagyni egyedül nem akartuk. Sütit pedig egyedül elvinni nem tudtuk. Ezért mentünk mindannyian! :) Ma Anna dokinéni rendelt, aki tudott mindenről és miután beadta a szurikat, megvizsgálta a sebeket, felajánlotta Sütinek a ruhácskát. Fel is adtuk rá, szerintem nagyon csinos benne. Kicsit ugyan furcsálta, de estére szerintem megszokta. :)

Mikor visszajöttünk, ebédeltünk, majd Én visszafeküdtem a manókkal a hálóba. Késő délután úgy döntöttünk, hogy a mai locsolást kihagyhatjuk, lévén nem volt olyan száraz meleg, nem szükséges mindenhol a locsolás. Helyette Peti lenyírta a füvet, majd ismét permetezett. A szomszédunktól kölcsönkértünk egy nagy flexet, amivel a kiálló zsaluköveket vágta le Peti a kút körül. Én pedig mégiscsak locsoltam egy nagyon keveset. Csak az új füvet, annak mindenképpen kell a sok-sok víz.

Ma volt a műtétek napja. Egész éjjel alig aludtam, mert a manókat figyeltem. Féltem ugyanis attól, hogy valamit megesznek és akkor semmi értelme nem volt a koplalásnak, stb... mert a műtétet úgy már nem merném megkockáztatni!
Ezáltal kb. éjfélkor lefeküdtem, azonban már 2-kor ébredtem is. Nagyon haragudtam a cicákra, mert hajcihőztek egész éjjel. Nem szoktak. Ennyire nem! Kergetőztek, kaparták az ajtót, ugráltak... És ezzel bizony nem csak engem, de Sütit és Masnit sem hagyták rendesen pihenni... :( Az "igazi" ébredés kb. 5-kor jött el, amikor már beültem a kutyák mellé a helyükre. A kertbe ugye nem mehettek. Ott pedig Süti még csak-csak pisilt egyet, bár bűntudatos arca volt a kincsemnek. De Masni semmit... Megpróbáltuk Őket kivinni a kertbe pórázzal, de annyira boldogok lettek, mert azt hitték elmegyünk valahová, hogy se kis-, se nagydolog nem született.
Aztán nekiindultunk. Majd mikor a rendelő előtt sétálva várakoztunk, Masni elintézte mind két dolgát. Süti még mindig nem... És elkezdődött! Mind két kutya megkapta a kanült. Mivel Masnié kicsit "labilisre" sikerült, vele kezdtek. Mi kimentünk a kertbe sétálni, majd leültünk és vártunk.
Masni 1 és 1/4 órát volt bent. Megtudtuk, hogy nagyon jó volt ez a műtét. Márti néni igen meglepődött attól, amit bent talált. Csúnya volt. A méhe meg volt vastagodva nagyon és egy cisztát is talált a pici kutty méhében. :( Édeske már ébredezett, kicsit remegett még, de már simizhettük! :)
Közben Sütit elaltatták, borotválták és irány vele is a műtő. Egy ideig kint várakoztunk a kertben, aztán csak-csak visszanéztünk Masnihoz. Egy idő után pedig már annyira jól lett, hogy a saját lábán jött ki velünk pisikélni a kertbe. Süti pedig bent volt, bent volt, és még mindig bent volt. Néha "felébredt", akkor kapott még altatót. Mindenki furcsálta, de végül nagyon sok altatót kellett belediktálni, hogy minden rendben menjen. Azért volt sajnos hosszadalmas, mert az ilyen "ébredésekkor" le kellett állni és várni... Eltelt 1 óra és megtudtuk, hogy már a célegyenesben vannak odabent. Ez jót jelent, azt hittem már csak 5 perc és hozzák a kiskutyámat! De nem: ekkor kezdtek ugyanis neki a foghúzásnak. Szegény Sütemény még ezzel is megszenvedett, nem lehetett ám csak úgy kikapni azt a bent maradt tejfogat. Picit bele kellett vágni az ínyébe és úgy kioperálni. :(
Az ébredés sem volt felhőtlen. Rázta a fejét és néha iszonyatosan sírt. nem értette, miért szédül és fáj és egyáltalán, mi történik körülötte... :( Ja igen, ezt a mellékes dolgot csak azért írtam le, mert na ekkor már csak úgy jött belőle... szegénykém... Nehéz egy kiszolgáltatott kutya sorsa! Kellett neki is kb. 1 óra, mire annyira magához tért, hogy hazahozzuk. Menni még nem nagyon tudott, picit dülöngélt, de már itthoni szagok vették körül.
Bementünk a hálóba pihenni, azt mondták ugyanis, hogy most sokat fognak pihenni, aludni. Masninál ez így is lett. Iszonyú sokat alszik, de hogy műtötték, csak annyiból észrevehető, hogy kicsit lassabban mozog. Süti viszont szenved. Nyűgös, nyugtalan, alig alszik, forgolódik. Sokat iszik, de minden azonnal kijön belőle. Egyszer hányt valami sárgásat, azóta csak a sima víz jön vissza. Nagyon féltem. Ugye nem tud így kiszáradni??? Remélem, az éjjel kialussza magát és holnap már nem jön vissza minden! 

Ez a helyzet még most is így van. Masni Apa-gazdi lábánál pihen. Csendben, nyugodtan...
Süti az Én lábamnál pihen... forgolódik, néha iszik, majd visszaadja... :( Amint élesbe tettem a blogot, megyünk a hálóba aludni. Ma kivételesen velünk alszanak!

A mai napomat már a holnapi műtét miatti izgulás hatotta át. Najó, csak a délutánt, de az is épp elég. Holnap reggel 8-ra kell mennünk a rendelőbe. Ma még vacsizhattak a kutyók 6-kor, aztán már nem nagyon. A vizüket is elvettük előlük, most már azt sem lehet. Reggel pedig igyekszünk Őket nem kiengedni a házból, ahol újabb "veszélyforrások" leledzenek, megevés szempontjából. Édeseim, nem nagyon értették, hogy hol marad az esti jutifalat, de nagyon aranyosan így is elmentek aludni.

Az a baj, hogy megint sok minden kavarog a fejemben, mégis mindig ugyanoda: a holnaphoz lyukadok ki... Pedig volt itt még más is. Például, hogy összeírtam a manóknak megrendelendő tápokat. Nem kis mennyiség gyűlt össze... Ami ugye nem kis mennyiségű ellenértékkel jár. Ok, hgy kiszámoltam a napi etetési költséget és tényleg nem vészes így lebontva. Viszont egyben kifizetni előre 3 hónapot... Na az már húzós!

Délután siettünk haza. Én szokás szerint locsoltam, Peti pedig nagyon aranyosan átvállalta a tegnap elmaradt porszívózást! Köszönöm Bogár, nagy segítség ez nekem.
Ezek után pedig úgy döntöttem, hogy ma estére felfüggesztem a diétámat. Ma gyümölcs napom volt, estére mégis megettem 2 zsömlét, hiszen ismerem magam. Tudom, hogy ha nem tettem volna, holnap még feszültebb és idegesebb lennék. Szerintem így is elviselhetetlen leszek egy kicsit... :( Mindenki nyugtat, hogy nincs miért aggódni, de Én csak akkor leszek nyugodt, mikor már itthon fogunk a manókkal aludni pl. a hálóban. :)

Van egy örömteli hír is, amit nem tudok nem megosztani! Réka keresztlányom felvételt nyert egy igen neves gimnáziumba Pesten! Legalábbis a neve ott szerepel a felvételre javasoltak listáján. Akkor ez azt jelenti, igaz? Juhhéééé! Nagyon okos, ügyes és igazán szorgalmas lány! Gratulálok Réka!!!!!! :)

Ma Peti rátelefonált a szerelőre. Mondtam, hogy mondja meg: Vagy ma jön, vagy majd 2 hét múlva, mert szabin leszünk. Ugyan azt Ő nem tudja, hogy nem megyünk sehova, de nem akarom, hogy itt zargasson bennünket, mikor pihenni szeretnénk itthon! Nálunk a kutyók is ugyanolyan családtagok, joguk van teljes nyugalomban kipihenni a műtét minden nyűgjét.
Szóval a "ráijesztés" jól sikerült. Olyan szempontból mindenképpen, hogy este csöngettek, majd szereltek és végül lett megint használható csap a kád fölött! Éljen!

Azon kívül, hogy ma volt Zeusz cicókánk 2 éves, más igazán izgalmas dolog nem történt. Mivel Petinek "megbeszélése" volt ma munka után, ezért Én korábban jöttem haza. Elkértem magam a csajoktól már 4-kor, hogy hazajöhessek vasalni és porszívózni. Hazajöttem, locsoltam, kerteztem. Na és mi maradt el? Naná, hogy amiért hazajöttem... A porszívót tényleg elővettem. Mikor kitettem a billenőset, akkor álltam volna neki... Pont akkor csöngettek! Sebaj, végülis ez is fontos volt! Aztán meg Petiért kellett a buszhoz menni, szóval elment a nap, a porszívó pedig itt áll a nappali közepén... :( A vasalni való pedig a szobában pihen és várja, hogy publikáljam a blogot. Addig várok, hátha kisimul magától, de ha mégsem, majd megcsinálom magam... 

Peti "megbeszélése": Még a múlt héten, asszem pénteken felhívta egy távoli ismerőse. Olyannyira távoli, hogy nem is ismerős, csak Petinek egy ismerősének a barátja. A telefonban nem mondott semmit, csak valami állásról meg kereseti lehetőségről beszélt. Konkrétumot azonban nem mondott. ÓÓÓóóó, mondtam is Petinek, hogy ez tuti, hogy valami ügynök, aki be akarja szervezni. Persze, hogy így volt, de hát ezen úgy néz ki mindenkinek át kell esnie. Én is megtettem anno, még valami iszonyatosan hosszú előadást is végignéztem... Ahhoz képest, Peti egész könnyen megúszta! :D

Kutyókáink fáradtsága asszem még ma is kitart: nem rohangáltak valami sokat a kertben. Mondjuk mégis pocakig sárosak lettek... Nem értem. Aztán pedig bent a házban lendültek bele a régi labdás játékukba! Érdekes...
Cicókáink is tüneményesek, asszem néha az életük csak a kajáról szól. Kicsit úgy érzem, hogy ha engem meglátnak, akkor már feltételes reflexként indulnak a tálkájuk irányába. Ez a pavlovi reflex, ugye? Tán még a nyálelválasztásuk is beindul... :D Na szép!!!

Első 2 évesünk: Zeusz!
Nagyon sok minden történt az elmúlt évben / 2 évben. Volt benne pozitív és negatív. A lényeg azonban, hogy mindent megoldottunk és egy Elégedett, Boldog és játékos cicuskát simogathattam meg ma reggel! :) 

Balga fejemmel nem gyűjtöttem előre képeket, mert úgy gondoltam, hogy majd a régiekből ollózok. Ezek azonban nem megfelelő méretek, stb... Viszont mindegyik Zeuszt mutatja!!! 

BOLDOG SZÜLINAPOT ÉDES CIRMOSOM!!!!