A Nagy család élete

Szombat:

Karácsony második napja. Ismét a pihenés, ünneplés, ajándékok és nem utolsósorban a "zabálás" napja volt. :D Másnál is így van ez? Hogy Karácsonykor bárhova megy az ember, csak enni, enni és enni kell? :O Ok, nem kell, de mindenhol finomság, még itthon is, 3 féle főfogás, aztán 5 féle süti és az ember ha már csak kóstolgat, akkor is kidurranásig eszi magát... :D Mert nálunk ez van! Legalábbis ezt érzem. Ami természetesen nem panasz, csak már most alig várom a januárt és az aerobic órákat. Csak tudjak majd megmozdulni. :)

Szóval megint pihenéssel, azaz visszafekvéssel indult a nap. Nem sokáig, de épp elég volt. Aztán reggeli, majd mosás, teregetés... Kis kertezés a kutyákkal. Frizbiztünk Masnival, aminek nagyon örült a kis manó! :) Igaz, hogy az első dobás a szomszédban landolt, köszönhetően a még mindig tartó orkán erejű szélnek. De aztán már nagyon vigyázva dobta Apa-gazdi és Masnika boldogan hozhatta vissza a korongot.
Délben készülődtünk, majd ebédre mentünk Szüleimhez. Mai "vendégek" pedig a keresztlányaim voltak: Réka és Virág. Közös ajándékozás, majd kaja, pia, kávé, süti és jöhetett is az új társas felavatása. :) Azt hiszem tetszett a lányoknak és még Apukámnak is, ami azért jó, mert reményeim szerint majd Ő is fog ilyet játszani a csajokkal. Kártyás is, de szerencse is kell hozzá, na meg kis taktika, gondolkodás. :)

Délután pedig jöttünk haza, mert a manóknak enni kellett, meg még nekünk is tenni-venni. Vagyis inkább magunkkal törődni... :) Mivel kicsit talán fáztunk is, megint közös kádas fürdőzést rendeztünk, körülöttünk a cica sereglettel. Kutyik szerintem csak azért nem jöttek be a fürdőbe (túlmenően azon, hogy nem is szabadna nekik), mert rágicsáltak. Az egyik 2 napja kapott rágcsa csontból már alig van! :O 

Cicukák ma nagyon rendesen viselkedtek, míg odavoltunk. Szerintem hozzá sem nyúltak a fához, aminek nagyon örültem. Na viszont mikor már itthon voltunk...! Őrt kellett ülnöm a fa mellett, mert valaki mindig ott akart bulit csapni! :D

Péntek:

A mai nap az ajándékozás szellemében telt el itthon. Mivel tegnap este már úgy gondoltuk, hogy "késő" lenne rágicsát adni a kutyóknak, ezért az ajándékok "átadása" ma reggelre halasztódott. Szokás szerint ébredés után kirobogtak a kertbe, majd mire visszaértek, már a fa alá rejtette a jézuska a meglepetésüket. Azonnal észrevették és szagizták, mi is lehet az. Hogy levenni nem merték, azt nem merném állítani, de azért segítettem egy kicsit és odaadtam nekik magam. :) Nagyon örültek! de komolyan. Masni annyira őrizte, hogy mindenkire morgott, aki csak elment mellette. Elég sokáig csinálta ezt, asszem egész délelőtt. :D Aztán kicsit alábbhagyott a "lelkesedés" és egy kicsit majszolás után átadta Sütinek az élményt. Merthogy Süti is kapott egy hatalmas rágicsát, ám Ő is csak őrizte, majd inkább velem jött a hálóba aluszkálni. Délután pedig hogy, hogy nem Süti rágta Masni ajándékát. Sebaj, mert ekkor meg már Masni őrizte Süti ajándékát. :D Azt hiszem, nekik az a lényeg, hogy mindenképpen legyen egy rágicsa éppen náluk! :) 

Cicuk alutasis kajcsit kaptak tőlem. Azt nehéz lett volna a fa alá rejteni, már csak a kutyik miatt is, na meg nehéz úgy előhozni a kamrából bármit is, hogy ezek a tündéri mini négylábúak azonnal ki ne szagolnák. :) Iszonyatosan gyorsan habzsolták be a kajcsit, majd elégedetten vonultak el aluszkálni!

Én is megleptem ám Petit ma. Na nem valami nagy dologgal, csak egy fincsi reggelivel és ebéddel. Ő nem tudta a menüt, csak azt érzékelte, hogy egész délelőtt a konyhában sürögtem. De megérte: nagyon ízlett minden, pedig most csináltam először és a karácsonyi újságból lestem a receptet. :)

Délután kis pihenő után, megint Szüleimhez mentünk, de most Bátyámék is csatlakoztak. Megint ajándék osztogatás, majd finom vacsora következett, amiből Én alig ettem, lévén már nem volt hely a pocakomban. Nem voltam ezzel egyedül... :D
Levezetésnek megint előkerült a kártya és bor, pezsgő, stb... :) Jó volt a hangulat, a társaság, a játék, könnyed beszélgetéssel fűszerezve. Köszönjük!!!

Csütörtök:

NAGYON BOLDOG KARÁCSONYT KíVÁNUNK CSALÁDUNKNAK, MINDEN KEDVES BARÁTUNKNAK ÉS ISMERŐSÜNKNEK!!!
A Nagy család: Milu és Nap, Zeusz, Vilmos, Lola, Ábel, Masni és Süti

És eljött a nap! Amit annyira vártunk...? Érdekes ez, mert néha volt karácsonyi hangulat, ám többször nem. :( Erről is írtam már, ám a mai nap tényleg ennek jegyében zajlott és szerintem nagyon jó kis nap lett belőle. Szép volt, Boldog és szeretettel teli! :)

A "terveim" szerint haladtam és el is készültem mindennel időre. Reggel még egy kis visszafekvés is belefért, hiszen a kutyiknak is megígértem! :) Boldogan ugrottak az ágyba, majd bújtak mellém és szundítottunk. Ugyan nem sokáig, de pont elég volt. Aztán nosza, reggelizés, majd fenyőfa beültetés, nappaliba helyezés. Hagytam egy kis időt a cicuknak, hogy had szokják a fenyőt, majd csak utána díszítek, miután "kitombolták" magukat. Addig elkészítettem a mára tervezett sütikét! :) Utána csak nekiálltunk díszíteni, bár a tombolás még mindig folyt! :O Mindenki sokat segített: Lola a girlandokat őrizte, Ábel a szaloncukrokkal bíbelődött, Vili és Zeusz pedig a díszeket rendezgették. Szerintük némelyik gömb nem volt jó ott, ahova Én helyeztem. :D Hála az égnek, kutyikat nem nagyon izgatja ez a karácsonyfa kérdés. :)

Délután Szüleimhez mentünk, ahol eltöltöttük a Szentestét. Egy nagyon jó hangulatú, boldog és nyugodt estén vagyunk túl. A vacsi állati finom volt: Halászlé, majd rántott harcsa, burgonya salival. A végén persze süti dögivel. A társaság is szuper volt, na és a vacsi utáni kártyaparti meg egyszerűen fantasztikus. Közben kis borozgatás, ám úgy gondolom, nem csak ettől volt jó a hangulat (pláne, hogy Én nem is ittam). :D
Ja, és tényleg! Mindezek előtt ajándék átadás. Fantasztikus ajándékokat kaptunk!!! Nagyon köszönjük!!! És reméljük, hogy a miénknek is hasonló sikere van/lesz. :) 

A vendégségbe jöttek velünk a kutya manóink. Egyre bátrabban merünk velük átmenni, mert már sokkal nyugodtabbak, felnőttebbek. Süti végig szaglászott, egy percre sem állt meg. Masni pedig aranyosan ült az ölünkben vagy Sacával haverkodott vagy hozta az ottani játék egereket, hogy dobáljuk neki! :) A végére pedig elfeküdt egy neki odahozott széken...

Cicáink? Kicsit azért haragudtam rájuk, bár gondolhattam volna, hogy félig lebontják majd a fát, míg Mi odaleszünk. :( Konkrétan azt hiszem 1 hosszú girland és még egy hosszú dísz feküdt a nappali közepén. 3 gömb pedig ösze-vissza került elő a lakás részeiből. :O Hát van ez így, nekik máshogy tetszett! :D

Manócskák ma még nem kaptak ajándékot. Hacsak nem gondoljuk ide a reggel megkapott féreghajtó tablettáikat. De nem! ugye... Szóval a cicuk holnap kapnak majd alutasis kaját és más finomságokat, a kutyiknak pedig hatalmas rágicsák vannak előkészítve a kamrában. :)

Szerda:

Mára irtózatosan felmelegedett a levegő! Bevallom, nem nagyon tudtam elképzelni, hogyan fog majd az a sok hó elolvadni, ami leesett a hétvégén. Pláne nem ennyire gyorsan... De sikerült: Az utcánk átváltozott egy nagy tengerré és ráadásnak még az eső is esik. :D Nem tudok mit tenni, csak nevetni, pedig elég durva a helyzet. :O

Na de a napunk: Annyira boldog vagyok, hiszen ma reggel megvettem az utolsó pár kimaradt dolgot is a menühöz és az egész Karácsonyhoz. :) Igaz, hogy utána még várt rám egy munkanap, ami megint túlórával végződött, de... Már itthon vagyok és ez a lényeg! Napközben ugyan elgondolkodtunk, hogy míg Mi bent görnyedünk az asztal felett és talán még több munkánk is van, mint egy átlagos napon, addig a női lakosság zöme otthon sütöget vagy takarít vagy bevásárol, netán játszik a gyerekkel, stb... Ebben az időszakban nem olyan jó multinacionális cégnél dolgozni... Pedig a közvetlen főnökünk igyekezett ma is a kedvünkben járni: Iszonyú sok sütit és pogácsát rámolt ki a közös asztalra! Köszönjük!!! :)
Peti ma megint hazajött hamarabb: Kb. ebéd után és itthon tett-vett. Örültem is, mert a manók sem voltak egyedül, na meg még jó, hogy reggel bekészítettem egy mosást. így mire hazaértem, csak teregetnem kellett! :)

Nos hát, ennyi mára.
Egy szem képünk van, mert valamiért csak este jutottunk odáig, hogy kattongjunk vele...
Masnika drága! :)

 

Egy évvel ezelőtt...>>

Kedd:

Ma még mindig munka. Reggel ugyan nem keltünk korán, nem rohantunk annyira... Aztán dolgoztunk, dolgoztunk... Legalábbis Én, mert Peti ma hamarabb hazajött. De jó neki! Én meg még túlóráztam is. :( Szóval délelőtt volt egy értekezletünk vagy megbeszélés vagy előadás a távmunkáról: nevezetesen a munkahelyem még csak fontolgatja, de külföldi mintára és tapasztalatokra alapozva nekem nagyon is szimpatikusnak tűnik a dolog. A lényeg, hogy egy héten csak 3 napot kéne bemenni, a többi napot itthon dolgoznánk le. A részleteket asszem nem írhatom le, de a bevezetés még úgyis messze van. Első hallásra azonban nagyon is tetszik! :)

Délután semmi extra nem történt. Kicsit csúsztam a melóval, így akkor sem unatkoztam, de 6 után azért csak sikerült haza indulnom. És mivel Peti már itthon volt, ma megint csak buszoznom kellett. Féltem, hogy majd megint átfagyok, de nem!!! Ugyan melegem sem volt, de ha minimálisan is, csak bekapcsolták azt az utastéri fűtést. Éljen! :) 
A megállóban várt rám Apa-gazdi és a kutyák. Örültek nekem, Én pedig csak meséltem és meséltem egészen hazáig! :)

Itthon pedig még sikerélményem is volt. Már mikor hazaértünk és kipattantam a gurulós kaput eltolni, észrevettem, hogy az olvadásnak köszönhetően végre megint gurul a kapu. Persze elég nagy vehemenciával ugrottam neki, a nagy kapu pedig kicsúszott, illetve kigurult a kezemből és a végén koppant! :D Ám Én örültem, hogy végre megint az igazi!
Hogy ebben mi a sikerélmény? Ebben még semmi, hanem hogy etetés után kimentem és visszaraktam a motorra és a fogaskerékre az egészet. Egyáltalán nem ördöngősség, persze most már tudom. :) És sikerült, működik!!! Megint elég csak az autóból nyomni a gombot és már nyílik is! Szupeeeer!

Hétfő:

Pár nap és itt a Karácsony! Fura, mert karácsonyi hangulat a részemről semmi... :( Szomorú! Talán a munkától van, nem tudom, mindenesetre nagyon rosszul esett még ma is bemenni dolgozni. Pedig még holnap és azután is menni kell.

Reggel még korábban keltünk, mint szoktunk, ugyanis Rékát ma Mi vittük be a városba. A hétvégéket általában Szüleimnél tölti és vasárnap hazamegy, de tegnap igen bajos lett volna a hó- és így a közlekedés helyzet miatt. Késve jártak a vonatok, és amúgy is baromi hideg volt! Még ma reggel is... Brrrr! Nos korán keltünk, készülődtünk, majd indultunk. Közösen metróztunk, majd sorban leszálltunk és ment Ki-ki a dolgára. :)

Melóban munka, munka hátán, na meg a főnökünk felköszöntése köszönet gyanánt a múlt heti pörkölt miatt. A "háttérben" pedig az egész éves támogatása miatt. :) 

Délután meg hamarabb eljöttem az asztalom mellől. Azt találtam ki, hogy beugrom egy bevásárló központba a karácsonyi kaják miatt. Még tegnap és ma délelőtt összeírtam a listát és azzal vágtam neki a centernek. Egészen jól sikerült, majdnem mindent beszereztem, csak egy baj volt: a tömeg! Állatira sokan voltak!!! :O Mind a parkolóban, mind az üzletekben. Na ezért utálom Én az utolsó pillanatra hagyni a dolgok beszerzését! 

Aztán találkoztam Petivel és jöttünk haza. Itthon pedig ma nem csak a manócskák vártak Minket, hanem egy meglepetés is, ami a postaládában lapult. Nagyon kedves barátnőm küldött egy pici csomagot és egy üdvözlőlapot, rajta egy igazán szívből jövő üzenettel. Az érzéseim? : először meglepődtem, majd meghatódtam és még most is megrendít az a  hatalmas szeretet, ami a csomagból árad. Nagyon köszönöm Neked!!! Az ajándék két saját készítésű, igazán szép hűtőmágnes. Tényleg csodásak! Mégis nekem most az jelenti a legtöbbet, hogy gondol(t) ránk! A többit pedig személyesen. :)

Manócskák? Tegnap este szitkozódtam magamban egy sort, mert elfelejtettem nekik odaadni a féreghajtó tablettákat. Pedig a héten meg kéne mindenkinek kapnia... Szóval most majd jöhet az, hogy Karácsonykor adom oda, ami olyan fura. :O Nem igazán akartam összekötni bennük a két érzést... Majd talán májkrémbe csomagolom és akkor azt hihetik, hogy ajándék. :)

Vasárnap:

Egyetlen "pihenőnap" a héten... Mindennek mondanám, csak nem pihentetőnek. Reggel természetesen újabb terasz takarítással kezdtünk. Peti lapátolt, Én söpörtem. Kutyák pedig vártak a reggelire. :) Majd közösen jöttünk a házba kiolvadni. :D
Kicsit visszafeküdtünk aludni, ám a gyomrunk hamar ébresztett. :) Reggeli után pedig nem pihenhettünk, megpróbáltuk kiásni a kaput a hó alól. Állati sok hó esett az éjjel!!! Kész csoda, hogy tegnap este be tudtunk jönni a garázsba. :O Eredetileg ma is az volt a tervem, hogy miután elkotortuk a havat és lesöpörtem a sínt, a gurulós kaput visszahelyezem a fogaskerekekre és a motorra. Ám mégsem így tettem, ugyanis hiába való dolog lett volna. A kapu kerekei annyira befagytak, hogy nem is gurulnak. Állati nehezen lehet húzni és tolni, aztán jó napot. De most ennek is örülünk, mert legalább használható. Na meg a sín mellett is vannak lefagyások, szóval ha netán gurulna is az a kerék, akkor sem mennénk vele sokra.

Tehát, miután kiástuk a kaput, valamelyest csináltunk "járható" előkertet és oldalt is járdát a ház mellett, megkíséreltük elhagyni a házat. A sétát eleve halálra ítélt dolognak tartottuk az állandósult iszonyú heves és hideg szél miatt. Na meg nem láttuk, milyenek az utak, Masni manó még eltűnt volna a hó alatt. :O Az autó még csak-csak kigurult a garázsból az utcára, ám ott már nem tudta Peti irányba fordítani. Azt gondoltuk, hiába a magas hó, az autó majd ügyesen letapossa. De nem így lett: kipörgött a kereke és megakadt. :( Nosza, megint elő a hólapátot és kiásta Peti annyira, hogy elindulhassunk. Aztán már lendületben, egyenesen könnyebb volt! 

Szüleimhez mentünk át villámlátogatni. Anyukámat köszöntöttük fel névnapján. Igaz, hogy még korai az ünneplés, de nem szeretem a Karácsonnyal összevonni. Egy névnap mégis más ünnep, legyen külön napja! :) Sajnos ugyan nem maradtunk sokáig, mert siettünk haza a további teendőkhöz, na meg még világosban akartunk hazajönni az esetleges következő elakadások miatt. Végül egészen ügyesen sikerült hazaérnünk. De azért biztos, ami biztos, Peti még délután eldobálta a havat az utcáról is. Én pedig vasaltam, ajándékokat csomagoltam, mostam, teregettem, etettem, takarítottam. Peti bent is segített: nevezetesen a porszívózást vállalta magára. :)

Este pedig talán eljött a Mi időnk és tényleg pihentünk. Vettünk egy forró fürdőt, majd együtt puhultunk a nappaliban a manókkal. Süti és Masni nagyon élvezték ám a nagy havat. Mind itthon, mind Szüleimnél. Nagyokat rohangáltak, ami után még most is csak hevernek a fotelban. :) Cica bogyóinkra megint csak kevesebb időnk jutott. Bár az is igaz, hogy sorban jelentek meg a fürdőszobában, mikor Mi a vízben "áztunk". Lolika még A kád szélére is felült, sőt belekóstolt a vízbe. :O

Szombat:

A mai bizony nem volt hétvége. :( Munkába mentünk, mint minden más hétköznapon... Egy jó volt az egészben, hogy megszakadni nem kellett és csak 3-ig tartott a mai munkaidő. :) Peti főnöke is rendes volt, mert Őt is hazaengedték, így jöhettünk együtt.
Nagyon örültem, ugyanis addigra már őrületes hóvihar támadt Pesten. A kisautót a parkolóban úgy kellett "kiásni", majd olvasztani. Aztán pedig araszoltunk hazafelé: De konkrétan! 30 km/h-val jöttünk a gyorsforgalmin. Iszonyatosan hullott a hó, közben fújt a szél és mindezekhez jócskán 0 fok alatt volt a hőmérséklet. Valahol a -7 körül... Brrrrrr!!!! 

Itthon megint csak újabb akadályba ütköztünk. Már az utcába fordulva éreztem, hogy baj lesz, ugyanis kb. 10-15 cm magas szűz hó tárult elénk. A gurulós kapu távirányítóját félve nyomtam meg, majd vártunk. A kapu elkezdett ugyan gurulni, de kb. 1 méter után megállt, megakadt. Nem is csoda, hiszen baromi nagy hóréteg takarta a sínt. :( Gyorsan kiugrottunk és a garázsban lévő seprűvel elsöpörtük a havat, majd reménykedtünk, hogy kinyílik teljesen. És sikerült!!! A kisautó begurult, innen már nagy baj nem lehet, gondoltam. Aztán be már nem csukódott a kapu. Hiába nyomtam ide-oda, mindig megakadt. Bejöttünk, gondoltuk, max. úgy marad éjszakára nyitva, aztán másnap megnézzük, mit tehetünk. De csak nem hagyott nyugodni a dolog és előkotortam a szerelési és üzemeltetési útmutatót. Abban benne van ugyanis, hogy mit kell tenni, ha nincsen áram, hogyan lehet leemelni a fogaskerékről a motort és kézzel gurítani a kaput. Most ugyan nem áramkimaradás miatt volt rá szükség, de a lényeg a végeredmény. :) Sikeresen visszatoltam a kaput a helyére, ám utána már vissza nem sikerült a fogaskerekeket helyezni, de asszem most ez sem baj. Annak érdekében, hogy se a kezem, se Én ne fagyjak meg, bejöttem a házba és majd holnap hóvihar és sötétség mentesen megcsinálom! Remélem... :) 

Mindezek után még a teraszt is letakarítottuk, de csak kicsit... Éppen annyira, hogy a kutyiknak tudjak enni adni, mert a hó még mindig esik, szerintem legközelebb majd csak reggel kotorjuk le a havat.
Update info 21.44.:  Mégis lekotortuk most is a teraszt, mert alig bírtam kiengedni a kutyákat este. Nyitottam a terasz ajtót, aztán úgy ahogy volt, tolta a havat! :O
Igaz, hogy amennyire zuhog még mindig, reggel ugyanezzel kezdünk...

Manócskákkal májkrémeztünk egy sort, most este pedig asszem beburkolom magam valami jó meleg plédbe vagy talán egy forró fürdőt veszek, még nem tudom, mindenesetre nagyon fázom... :( 

Péntek:

Mind kettőnknek ma volt a céges karácsonyi vacsija. Petinek inkább a "hagyományos" formában, mert elmentek a kollégákkal, közösen egy étterembe, ott ettek-ittak, beszélgettek és mindent a cég állt természetesen. Ennek ellenére elég hamar hazajött... :O 
Nálunk ez másképpen zajlott, mivel a felső vezetés idén nem támogatta a közös karácsonyi vacsorák "ötletét". Mi azonban nem hagytuk ezt annyiban és megszerveztük magunk. Illetve inkább a főnökünk és még páran kollégák. A lényeg az volt, hogy az emeleten minden osztály sütött egy sós és egy édes sütit és mindenki hozott pár üdítőt és borocskát. Aztán mindent kiraktunk középre az asztalra és indulhatott az eszem-iszom. Kedves (tényleg!!!) főnökünk jóvoltából még ebédünk is volt, hiszen 13kg marhahúsból készített isteni finom pörköltet az éjjel! :) Ezért a buli nálunk nem volt olyan nagyon közös, beszélgetős, csak olyan "ki mikor fordul meg az asztal körül és vesz magának kaját vagy önt egy kis italt". Anno kicsit ágáltam az ötlet ellen, így azonban szuper volt. Pláne, hogy holnapra is maradt bőven kajálni való. :D
Mikor munka után indultunk haza, akkor esett le, hogy sokan még ott maradtak estig és koccintottak meg ilyenek... Erre azonban nekem ma nem maradt időm, mert jöttem haza a manókhoz. Ha jól gondolom, holnap úgyis folytatódik a "móka" és pezsgő is lesz még... (legalábbis a mennyiséget elnézve ezt gondolom) :)

Másik téma, még mindig a BKV, illetve a tegnapi fagyoskodós eset folytatása, ugyanis ma estére már igen sokszor kell orrot fújnom. :( Igyekszem azért vitaminokkal és forró itallal tuningolni magamat, de ha tényleg "lerobbanok", akkor még a BKV-nak is írni fogok! Uff!

Ja, majdnem elfelejtettem az időről írni. Hááát, a majdnem megfagyás illene rá. Már reggel is -5 fok volt a teraszon, aztán most estére meg már -7! :O És már tegnap este kezdtünk el gondolkodni a kocsiban lévő ablakmosó folyadékról. merthogy nem nagyon akart kijönni ama kis lukakból. Aztán mégis kijött, ám azonnal ráfagyott a szélvédőre... És akkor már csak megnéztem a garázsban lévő félig üres üveget és kiderült, hogy: Ja! mert az még nyári... Szóval a reggeli első utunk a benzinkúthoz vezetett és beszereztük egy téli üveggel. :) 

Itthon a szokásos. Mindenki állati éhes állandóan és ennek hangot is adnak. Persze itt inkább a macsikról van szó! :) Pedig kikerekedett manócskáknak meg kell szokniuk a kevesebb adagot... :( 
Kutyikról csak annyit, hogy még mindig favorit a rongyi és a rágcsa, bár ahogy körbenéztem a házban már nem sokáig. Süti ugyanis nem csak rágja, de meg is eszi a rongyit... :O A hajamat tépem néha miatta, mit ki nem bír egy Beagle gyomor!

Csütörtök:

Peti ma "feláldozta" magát és hazajött. Én pedig elmehettem Dorkához ma aerobicra!!! Ez volt az idei utolsó, izzasztó edzés és meg is érte! Királyságos volt, mint mindig!!! :)
Egyébként Peti sörözni ment volna a volt kollégáival és itt is köszönöm neki, hogy megtette ezt az áldozatot értem és a mozgásért. :)

A melóban viszont egyáltalán nem volt lazább napom, mint pl. tegnap. Pedig azt gondoltam... Aztán ma mégis lerobbant (beteg lett) az egyik kolléganőm, egy másik pedig szabira ment. Nem baj, bírtuk és megcsináltuk. Furán hangzik, de az egész napomban az volt a szép, hogy vártam a délutánt és az edzést. :) Ugyan úgy gondolom, fel fogok keresni egy érsebészt vagy kit, mert igenis zsibbad néha a bal lábam... Olyankor megállok egy kicsit, majd folytatom, de nem jó ez így. :(

És most akkor a mai bosszankodás: Nem akartam rosszat írni, mert tényleg olyan csodás volt ez a mai nap. Mégis kénytelen vagyok, mert még most is fázom! :( Nevezetesen a BKV-vel van egy icike-picike bajom, éppen csak annyi, hogy a ma esti buszozásom után örülök, ha nem fázom meg. :( Konkrétan 25 percet ültem utastársaimmal kesztyűben, sapkában, sálban és pufi dzsekiben a max. 5 fokban. Én megértem, hogy spórolni kell, de azért ez mégis túlzás. Én havonta kifizetek 9400,- Ft-ot. Lehet, hogy ez az összeg csak az utazást fedezi??? Hogy ha kint hideg van, az már az utasok személyes problémája??? Nahát ez nem tetszik! Aztán persze Peti csitítgatott, hogy kevés a pénz, meg hogy örülhetünk, ha egyáltalán még elindulnak a buszok... Tényleg borzalom, némelyik milyen állapotban van. Egyáltalán biztonságosak??? :O

Szerda:

És a hó is megérkezett. :) Nem hazudtak az előrejelzések, ma egész nap havazott. Legalábbis ott, ahol Én jártam. :) Szép, nagy pelyhekben hullott mindenhol.
Reggel ugyan megszaporodtak a teendőink. Peti a teraszt söpörte le, Én pedig a gurulós kapu sínjét, nehogy úgy járjunk, mint tavaly télen, mikor nem nyílt ki a kapu... Aztán persze bejöttünk és folytattuk tovább a dolgainkat. Majd mikor éppen indulni készültünk, láttuk, hogy a teraszt akár már megint lehetne lesöpörni. :D Én mégis örültem a fehér szépségnek. Egyenlőre nagyon szép és tiszta. :) 

Aztán beértünk a városba. Peti vezetett, nagyon óvatosan, ügyesen. Meglepetésemre a gyorsforgalmin még 2 sószórót is láttam működés közben. :O A belvárosban aztán már nem örültem ennyire: Nem értem, miért hiszik azt a házmesterek - vagy kik -, hogy ha méterenként kiszórnak 1kg sót, akkor az mindent megold. Illetve nem is szórják, csak úgy odalöttyintik. :O Én meg trappolok bele a bakancsommal, aminek oldalán estére ott díszeleg a sómarás... Na mindegy, nem is a sóval van a gondom, hanem a módszerrel: Hát nincs egy lapátjuk vagy mit tom Én milyük, amivel egyenletesen lehetne kiszórni azt a valamit??? Talán még holnapra is maradna... :D

Hamar túltettem ám magam a dolgon, igazából nem is bosszantott, csak egy észrevétel volt. A melóban nem is lett volna időm nem hogy ezzel, de semmivel sem foglalkozni. Délután 3-ig meg sem álltam, ki sem látszottam a papírok közül. Meg is jegyezték a kollégáim utána, hogy a hangomat sem hallották egész délelőtt. :O :D Hát ez van, holnap talán már könnyedebb lesz. :) 

Munka után pedig miután Peti kiszállt itthon, Én még visszakanyarodtam az állatorvosi rendelőbe. Vettem a manócskáknak féreghajtót, amit majd a hétvégén megpróbálunk mindenkinek beadni. És vittem egy kis meglepi dobozt az állatorvos és asszisztens néniknek. :) Nagyon örültek neki és mondták, hogy pont a "legjobbkor", ugyanis ma rendelés után lesz a kollégákkal is az ajándékozás. Hurrá! Aztán hazaérve mondta Peti, hogy mintha Süti szeme megint nagyon csipásodna. :( Az a baj, hogy naponta legalább 5x kéne cseppenteni, de ha elmegyünk dolgozni, akkor ez kivitelezhetetlen. :( Még figyelgetem, aztán talán megint elmegyek felíratni a cseppet, ugyanis tegnap valami rejtély folytán Süti szájából halásztam ki a maradék műanyag darabkákat. Talán azok voltak valaha a szemcsepp darabjai (?), legalábbis a kupak biztos! :O 

Kedd:

Hát ideért! Azt nem mondhatom, hogy nagyon vártuk, de csak megérkezett az idei tél. Méghozzá rögtön bele is csapott a közepébe. Minek várjon? Rögtön mínuszokkal indít. :D 
Ma reggel már mínusz 3 fokot mértünk a teraszon. Aztán Peti leolvasta a gázórát és meg is jegyezte, hogy bizony több gáz fogyott az éjjel, mint eddig. Hát persze... És még mennyi fog!?! :( A gázszámla is megérkezett: Nem kevés, és sajna ezek a számok is csak emelkedni fognak... :( Na de nem panaszkodunk, a tél ilyen és a kertnek nagyon is kell pár hét fagy. :)

Ezen kívül nem volt semmi extra. Sooook meló volt, és holnap még több lesz... :( Aztán itthon manócskázunk: nagyon igénylik ezek a mini tündérek a közelségünket. Éppen most is! Kutyók Apa-gazdival fekszenek a kanapén, Én meg pipiskedve férek a billentyűzethez, ugyanis Zeusz trónol az ölemben. :)

Ma hirtelen csak ennyi... Fáradt is vagyok... Bocsi.

Hétfő:

Megint hétfő, délután megint a szokásos aerobic. Hááát, voltak kétségeim afelől, hogy bírni fogom-e, mivel ha sokat ültem, utána még a járás is nehezen ment napközben. :O Olyan izmokat fedezek fel a testemben, amikről eddig nem is tudtam... :D Szóval kissé vánszorogva értem a terembe, majd lomhán öltöztem át. Sajnos már ekkor megtudtam, hogy már a jövő héttől nem lesznek nyitva, mert pang az "üzlet" így Karácsony előtt... :( Nagy kár, mert Én bizony mennék, de azt is megértem, hogy nem éri meg pár emberért nyitva tartani.
Aztán elkezdődött az óra és több felfedezést is tettem. Először is, hogy állatira fáj a talpam, de végül is elviselhető volt... :) Aztán, hogy bár baromi nagy fáradtságot éreztem, mégis simán bírtam az órát: tehát az állóképességen is javult. (itt jegyezném meg, hogy Peti bevallotta, szerinte is meglepően jól bírtam a tegnapi túrát!) Viszont azért elég gyorsan fáradtam... Aztán az óra felénél új lendületet kaptam, aminek az oka egy csuda jó zenei blokk volt! Érdekes módon annyira élveztem, hogy szinte megtáltosodtam!!! :O Létezik ilyen? Lehet ekkora húzóereje a zenének? Tökjóóóóóó!!!!

Ami viszont rossz, ez a mostani hetünk. Merthogy ugye utolsó hét az aerobic órákra, mégis holnap már nem hiszem, hogy bírnám. Nem szólva arról, hogy holnap meg azután állati sok munkánk lesz. :( Aztán ott van a csütörtök, amikor Petinek lenne programja, így nekem kéne hamar hazajönnöm a manókhoz. A péntek meg eleve kilőve, hiszen akkor mind a kettőnknek céges karácsonyi vacsija lesz... Na most légy okos! Valahogy azért szeretném megoldani, hogy még egyszer elmenjek idén ugrálni!!! :)

Itthon minden rendben van! Cicukák ugyan egyre éhesebbek... Pedig nagyon husikák, így nem lehet túlzásba vinni a kajcsizást. :( Kutyi manókon pedig már egyáltalán nem látni a tegnapi fáradtságot. Ámbár "bizonyítékaink" vannak rá, hogy ma egész nap csak aludtak. :) 

Vasárnap:

Ma részt vettünk életünk első Beagle túráján! :) Fantasztikusan éreztük magunkat, ideértve persze a kutyákat is. :) Köszönjük a Balatoni Beagle clubnak! Ahonnan Mi ismerjük Őket, az az On-line Beagle-club!

A reggelünk ugyanúgy indult, mint minden más napon. Szokásos teendők, majd gyors reggeli és zuhany, majd készülődés... Kutyókák méltán hihették, hogy ma is munkába indulunk (bár mondtam nekik már tegnap is, hogy mi lesz...), aztán egyszer csak eltűntem a garázsban és "felcsendült" a pórázok és nyakörvek csilingelése. Édes manócskák, azonnal tudták, hogy megyünk valahova. Már előre becsomagoltunk mindent: virslit jutifalatnak, vizet, tálkát, törölközőt és plédet. Magunknak meg egy kis kekszet. :) 

Odafelé érdekes módon, nyüszítések közepette autóztunk. Talán a régen használt hámok miatt, talán mert már rég utaztunk ilyen messzire... Nem tudom. Mindenesetre 10.10-kor szálltunk ki az autóból és meglepetésemre egészen sok Beagle-t láttunk a találkahelyen. A "rossz" időre való tekintettel úgy gondoltam, csak páran leszünk, ehhez képest 20 kutyus és összes gazdija vágott neki a túrának. Gyönyörű havas volt a táj, a hó végig szállingózott és a menettől egyáltalán nem fáztunk. Kellemes volt, bár most fáj a térdem és a talpam, ám ez valószínű, hogy az Én puhányságom miatt van... :D Szóval egy egészen hosszút sikerült "sétálnunk". Becslésünk szerint összesen kb. 9km-t, mert 14.46-kor értünk vissza az autókhoz, illetve Én akkor ültem be a kocsiba.

Mikor kiértünk a faluból sokan elengedték a kutyókat. Mikor láttam, hogy nem kevesen a bozótosban "landoltak", kicsit félve nyúltam a póráz után, de már régen eldöntöttük, hogy Süti és Masni is szabadon fog túrázni. És jelesre "vizsgáztak"!!! Vittem ugyan virsli karikákat, nyomatékosítva bennük, hogy amikor odajönnek hozzám, mindig kapnak egyet. Tündériek voltak, amikor az első 10 percben, szinte el sem mozdultak mellőlem, csak a kezemet szaglászták. :) Aztán megértették, miről is van szó, Én pedig be tudtam osztani a falatokat a túra végéig.

Masni volt az egyetlen nem-Beagle a túrán és az egyetlen, akinek néha törölgettem a pocakját és a mellkasát. Nagyon leért neki és nagyon hamar nedves lett szegénykém. De hősiesen tűrt, míg el nem értünk egy olyan szakaszra, ahol még Én is bokáig süppedtem a sárba... :( Na ott aztán Apa-gazdi vált hőssé, ugyanis nem kis szakaszon hozta Masnikát a kabátjában. :) Masni megszáradhatott, átmelegedett, majd megint jött tovább pici lábain. Ezt a kabátban utazást azt hiszem még vagy 3x-4x eljátszotta, de tényleg kellett. így is aggódtam, nehogy megfázzon...

Süti eleinte megint nagyon "zárkózott" volt. Nem nagyon akart ismerkedni senkivel, aztán ahogy haladtunk előre, Ő kezdeményezett. Igaz, hogy asszem csak a szagmintákig jutott, de szerintem egészen sokat változott. A vége felé, már visszatekintés nélkül haladt Masni oldalán előre, ám mikor szóltam és fütyültem nekik, azonnal hátranéztek és már robogtak is a jutifalatért... Tündériek voltak!!! :)

Hazafelé az autóban, mint 2 zsák krumpli terültek el és aludtak. Igaz, hogy az elején Sütinek valamiért nem tetszett az ülésre terített pléd és felgyűrte maga alól... Nem értem, de az a lényeg, hogy nagyot pihentek. Itthon aztán azt gondoltam, majd folytatódik a pihi a fotelben. Ehhez képest kicsit még a kertben is rohangáltak, majd Süti rágcsálni kezdett a nappali közepén. Viszont vacsi után tényleg bealudtak. Süti a lábamon, Masni pedig Apa-gazdi ölében. :) 

A cicák ma itthon randalírozhattak "egyedül". Szerintem nem is értették, hova tűntek a kutyák is, nem csak Mi... :) Remélem, nagyot pihentek vagy ugrándoztak(?), mert most mindenki olyan csendben aluszkál... :O

Szombat:

Ma elmentünk és "kikölcsönöztük" az idei fenyőfánkat. Igazából persze kifizettük és megvettük, de januárban visszavihetjük és a fa árának 50%-át visszakapjuk, vagyis levásárolhatjuk. Mivel pedig elég sokszor fordulunk meg ebben a kertészetben, nagyon örültünk az akciójuknak! :)

Szóval miután tegnap késő éjjel, azaz már inkább ma hajnalban feküdtem le aludni, a reggeli teendők után nagyon hamar visszadőltem. Szokás szerint jöttek a kutya manócskák, na meg kis idő múlva a cicuskák is. :) Ébredés után azonban útnak is eredtünk fenyőt hozni. Szerintem egy nagyon szép kis gyökeres, ezüstfenyőt sikerült szereznünk. Tanácsokat is kaptunk a "használatra" vonatkozóan, majd becsomagolták és már gurultunk is haza. :)
Itthon pedig úgy érzem, hogy meg nem álltam egész nap. Főztem, majd mosogattam, aztán vasaltam, mostam, teregettem, na meg ajándékokat rendezgettem. :) "Örömmel jelenthetem", hogy végeztünk a karácsonyi ajándékok beszerzésével. Nagyon remélem, mindenki örülni fog neki, még ha szerények is a csomagok...

Manócskák? Ma mérlegelés volt és bizony kiderült, hogy a cicukák hordósodása nem csak illúzió. Loli és Vilmos a legdundibb mostanság... És tényleg igaz, hogy mostanában sokszor kapnak plusz tejet és plusz májkrémet, meg alutasisat, mert kérik és olyan hálásak. :) Pont mára terveztem egy újabb adagot... Az eredmény miatt azonban holnapra halasztottam a dolgot, amikor is kevesebb lesz a szokásos adag. Sajnos kell... A kutyikkal minden rendben. Kicsit ugyan Ők is híztak, de nekik belefér.

Péntek:

Mint látható, a mai estémet szinte teljes egészében a blog kinézetének átformálása foglalta le. Egészen jól haladok, bár nem kevés akadályba ütköztem útközben... Még elég sok hasonló akadályt látok magam előtt, de bízom benne, hogy minél előbb helyre áll a rend! :)

Ami előtte történt: Sajnos Peti ma túlórázott. Nem is keveset, erősen 9 után ért haza... :( Én pedig emiatt kihagytam a mai edzést. Eleinte még vaciláltunk, hogy elmenjek-e, mert Peti nem tudta pontosan, meddig kell bent maradnia... A manók kb. 1 óra késést már máskor is "kibírtak". Ám ma az edzést sem sajnáltam annyira. Valamiért fáradt voltam, meg egy csomó hazacipelni való cuccom is volt a melóban. Szóval hazajöttem. Itthon manókáztam, etettem, takarítottam, majd csak úgy, ültem közöttük. :) És végül nekiálltam a Css-nek. Csak kár, hogy egyáltalán nem értek hozzá... (Próbálgatok) :D

Az szokásos péntek esti bevásárlást, pedig akkor intéztem el, mikor Petiért mentem a buszhoz. Kértem, hogy hamarabb telefonáljon, mint hogy indul a busz, így a bevásárlás is megvolt és elé is kiértem. :) 

Ám ebben a kavalkádban szánom-bánom, de egyetlen egy képet nem csináltam. Annyira bele tudok merülni néha a gépbe, hogy szédületes...

De kerestem egy pár naposat, amit akkor valamiért nem mutattam meg.
Ábel manó, a rejtőzködő:


 

Egy évvel ezelőtt...>>

Csütörtök:

Ma délutáni programom, megint aerobic volt. Döntöttem: Dorka a kedvenc oktatóm. :) Szuper edzéseket tart, egy percünk sincs "pihenni", változatos és mindent megmozgat. Kicsit még erősítünk is, nem csak ugrálunk, sőt mindig van a végén pár perc hasizom. Komolyan feldobja az embert a mozgás! :) Mikor ma odaértem a fittness teremhez, iszonyú lomhának éreztem magam, nehéz volt minden mozdulat. Aztán elindult a zene, a "vezényszavak" és a bemelegítés végére már lelkesen "pattogtam" a step padra fel és le. A végére konkrétan alig vonszoltam magam, mégis büszke voltam és elégedett. Egy zuhany elég volt a feltöltődésre és a metróig már sebesen lépkedtem. A buszig ugyan majd leszakadt a derekam, itthon pedig már a hátam is sajog, ám ezek mind csak azt bizonyítják, hogy csuda jó edzés volt ez a mai (is)! :)

Az itthoni dolgokhoz ilyenkor sajnos nem sok időm van még hozzászagolni sem. Peti azonban kérte, mindenképp írjam le, hogy már megjelent a fagy. Már a parkolóban is elkezdte bevonni a kocsit, itthon pedig a tócsák tetejét borította... Úgyis azt jósolják az okosok, hogy a hétvégére beköszönt az igazi tél. Mondjuk nem is baj. Bár pont most megyünk majd túrázni a kutyákkal... :( Az már biztos, hogy törölközőkkel és pléddel felszerelkezve indulunk neki az útnak. :) 

Lévén ma Peti sokáig dolgozott és így későn ért haza, nem bővelkedünk fotóban...
Azért van itt egy csodás kép egy csodás kislányka cicáról: :)

Egy évvel ezelőtt...>>

Szerda:

Ma a sok meló napja volt a munkahelyemen. Vagy nem is: inkább a sokan hiányoztak nap. Konkrétan 4-en voltunk 7 helyett, amit már igen megérzünk. Ügyesek voltunk, mindent beosztottunk és mindennel készen is lettünk. Ám így ez a nap sokkal fárasztóbbra sikerült, mint a többi. Holap már kicsit jobb lesz, hiszen 1 fővel bővül a csapat.:)

Délután, elhatározásomhoz híven a manókkal voltam itthon. Azaz ez így bután hangzik: szóval azt határoztam már tegnap is el, hogy itthon, délután nem ülök a gép elé, nem nézek filmet, hanem végig a manókkal leszek, amíg a kutyik le nem fekszenek. Többé kevésbé így is lett. Közbejött ugyanis egy mosás és teregetés, na meg a holnapi tápok adagolása, ami elhúzódott egy picit, mert kicsit át is rendeztem a tápos szekrényt a kamrában. Na nem nagyon, csak hogy minden kényelmesen elférjen. Azaz, hogy Én férjek hozzá kényelmesen. :) Úgy látszik, ez egy ilyen nap. Talán bevehettem pár fogalmazásgátlót... :D 

Erről jut eszembe: A torkom még mindig fájdogál, de szerintem nem vészes. Megint szopogattam "cukorkát", a forró italt pedig éppen most szervírozta nekem édes párom! :) 

Na és akkor a lényeg, hogy nagyon szupi volt a délutánom a manókkal. Masni ugyan szétszedte a rágókötelet, amit asszem még az ideérkezésükkor kaptak. Azóta hurcibálta, rágcsálta és hozta, hogy dobáljuk... Ma kibomlott a csomó a végén és ez elég volt ahhoz, hogy pár perc huzavona után Süti nekifeküdjön és megegye majdnem a felét! :O Gyorsan elvettem tőle és kidobtuk a szemétbe... :( Hála nekünk azért még van pár fellelhető rágókötél a házban, úgyhogy nem maradnak játék nélkül a "fenevadak". :D
Cicukáink is olyan tündériek voltak ma. A kanapén sajnos megint csak találtam egy foltot hazaérve. Megint csak lepedőcsere... Brrr! Na nem is ettől voltak édesek, hiszen szerintem nem is az Ő bűnük (Ám erre bizonyítékunk egy szál se!). Hanem mikor cseréltem a lepedőt, mindenki odasereglett és "segítettek", amivel persze csak akadályoztak. :D Végül Peti segédletével csak sikerült elteríteni mindent, majd jöhettek a meósok és azonnal birtokba vették a bútort. A múltkor pl. azon gondolkodtam, hogy a Mi nappalink igazából az állatkáinké! :O :D Ugyanis Ők vannak ott a legtöbbet... :) Szerintem...

Kedd:

Eső, eső, eső... Ezt tudom, mondani a mai napról, azt slussz! :D
Ok, volt kis más is, de nem sok. Mindjárt összeszedem a gondolataimat ám! :) Szóval már reggel is esett. Kutyik kirobogtak a kertbe, majd jóóó csutakosan tértek vissza. Kicsit Mi is eláztunk Petivel, mert "kiplakátoltuk" a kerítésünket. Na semmi extra, csak a gázóra leolvasót tájékoztattuk. Ugyanis tegnap itt járt és bedobott egy cetlit, hogy oldjuk meg a mai bejutását 10 és 12 óra között. Hát hogy oldjam meg, mikor előző nap este tudom meg??? Na de bejutásról volt szó. :) Nosza, kiírtuk neki egy bebugyolált cetlire, hogy a kiskapu nyitva van, nyomja be aztán bejöhet. Remélem meg is tette, mert ma nem hagyott itt cetlit a postaládában. Amúgy, ha nem olvasta volna le, akkor asszem a tavalyi átlag fogyasztás alapján küldték volna az évzáró számlát vagy mit...

Munkába is már igen szakadó esőbe mentünk. Minden irányú tervem, ami a mai kis bevásárlásra irányult, szerte foszlott megint csak az eső miatt. Nagyon nem volt kedvem kimenni... Csak gyorsan beszereztem valami ebédet magamnak és már rohantam is vissza. Pedig holnaptól nehezebb lesz, mivel 3 kollégám is szabin lesz vagy betegápolósban. Na de majd csak megoldjuk, ügyesek vagyunk! :) 

Este siettünk haza. Megint csak vizesen, nyirkosan, nedvesen...brrr! A metró tele volt, az ernyőm vizes és még a mellettem álló csaj is köhögött. Nekem meg mintha fájna a torkom. Gőzerővel próbálom elnyomni: úgy mint szopogatós cukorka/tabletta és forró ital este. Most nagyon nem hiányzik, hogy lerobbanjak! 

Hétfő:

Ma is, mint minden este, feltettem a kérdést: Miről írjak ma? :) Aztán ma kiegészítettem a kérdést: Megint az aerobicról írjak??? :D És bizony mi másról? Mikor mostanság ez lett az egyik legfontosabb a hétköznapjaimban.
Ma is remekül bírtam. Vagy az óra volt könnyedebb (amit nem nagyon hiszek, ismerve Anikót), vagy már tényleg jobban bírom. Nagyon odafigyeltem ma, hogy a kezemet is használjam, mozgassam, ezért persze most érzem a hátamat! :D A nagy figyelemben viszont észrevettem, hogy a bal lábam, mintha zsibbadna. A talpam, illetve a lábfejem. Nem vészes és abszolúte nem biztos, hogy összefüggésbe hoznám az ereimmel, csak... Figyeltem. Talán a cipőt kötöm túl szorosra, a fene tudja... :) Mindenesetre hipp-hopp, eltelt az egy óra és már mehettem is zuhanyozni. Jó érzés azt mondani hazafelé, hogy ezt is megcsináltam! Ma is megcsináltam! Ámbátor ilyen későn hazaérni pedig baromi nehéz és fárasztó és rossz érzés... :( 

Itthon semmi különös nincsen. Holnaptól Masnika újabb antihisztamin kúrának néz elébe. Ez lesz a harmadik bogyó, aztán ha ez sem segít, még mindig van valami csepp... Na de ha még az sem, akkor... ...Elgondolkodunk. Vagy jön egy sokkal drágább és hosszadalmasabb procedúra, vagy szinten tartjuk a dolgot, lévén talán nem is olyan veszélyesek Masni tünetei. Ugyanis a nyalogatás és a vakarózás elmaradt, illetve igen ritka. Egyedül a lábikója piros mivolta a "zavaró" tényező. Aztán persze kérdés, hogy neki mennyire viszket vagy fáj vagy kellemetlen??? Mert ugye szegénykém elmondani, azt nem tudja... :( 

Vasárnap:

Rég volt már ilyen hétvégénk, amikor nem csináltunk semmit... Pedig így volt. A szokásos, szinte állandó - mosás, teregetés, vasalás, főzés, kis takarítás - teendőkön kívül tényleg csak pihengéltünk. Pedig tegnap még terveink is voltak... Sőt, még ma is nekiindultunk volna sétálni. Ám aztán besötétedett és nekem már nem volt kedvem. :( Kutyák is csak puhultak a fotelban, nem mozdultak sehova. :) 

Közben viszont írtam egy netes orvosszakértőnek a pénteki tenyeres esetemmel kapcsolatban. Örülök, mert így megnyugodtam. Azt írta, nem olyan veszélyes a dolog, mert "van tartalék" vénám, és akkor lenne igazán veszélyes, ha mindez a lábamon történt volna. Ettől függetlenül ha gondolom, megmutathatom egy érspecialistának, hátha valaminek az előjele. Viszont mivel torna közben történt, elég valószínű, hogy nem volt megfelelő az edzés üteme, hiszen nem ajánlatos olyan mozgás, ami a vérkeringést túlságosan megterheli.
Na most légy okos! Az igaz, hogy ez az aerobic elég megterhelő lehet, hiszen eddig egyáltalán nem voltam hozzászokva. A fejem is nagyon hamar pirosban játszik edzés alatt... :D Ám úgy érzem, egyre jobb a kondim és az állóképességem, így csak bírni fogom! :) Amit a doki ajánlott az a pilátes-edzés. Hááát, utána néztem Én ennek. Ez egy jóga szerű dolog, ami erősít. Eddig nagyon szép és jó, ám lefogyni nem fogok tőle. Na de elgondolkodtató. Aztán megnéztem az árát és dobtam egy hátast... :O Szal ez a pilátes egyelőre felejtős! :(

Tudom, hogy ma Mikulás volt. Nekünk mégsem ünnep ez, hiszen gyerek nincsen... A manócskák kaptak kis ajándékot, ám Ők úgysem tudják mi is ez... Na meg elég sokszor kapnak amúgy is alutasis kaját és rágicsát. Mégis jó azt mondani, hogy ezt a mait a Mikulás hozta. :)

A Mikulástól ma rossz hírt is kaptunk. :(
Rég volt Zsuzsikánk, Foltos egyik kislány kölyke ma meghalt. A mostani neve Motyo volt és mint megtudtuk, a nyáron Ő is Anya lett. 5 gyönyörűséges szürke manónak adott életet, felnevelte Őket, majd gazdikhoz kerültek. Motyo pedig átesett egy műtéten... Ennek ellenére az "elmászkálásai" megmaradtak, ami ma délelőtt a vesztét okozta. :( Elütötte egy autó...
Köszönöm Katinak, hogy megosztotta a hírt! Kértem, ne okolja magát. Sajnos mostanság a kijárós cicákra igen sok veszély leselkedik. Meglátásom szerint már nem olyan, mint régen, mikor minden háznál volt cica. Egy kis faluban is egyre több az autó, a betegség és a kutya, stb, stb... Motyora 2 fotóval emlékezünk!

Szombat:

Kb. ma semmit nem csináltunk... :)
Reggel természetesen visszafeküdtem a kutyókkal aludni a hálóba. Én is nagyon várom mindig a hétvégét, de asszem Ők is, pontosan a közös alvás miatt. Nem részletezném, hiszen annyiszor megtettem már... Csak annyit, hogy olyan jóóóó! :) 
Majd délelőtt ébredés után gyors ebéd főzés, közben film nézés. :) Délután pedig vágyva a friss levegőre, csak kimentünk a kertbe. Ugyan Én igen hamar visszatértem, lévén fáztam. Peti azonban kihordta a vizet a hordókból. Jó kis testmozgást talált ki magának szinte minden hétvégre... :) 
Délután aztán a szokásos ejtőzés és felmelegedés a kádban. Ilyenkor sem vagyunk ám egyedül: Lola és Ábel állandóan a kilépőket vadásszák, úgyhogy mikor kiszállunk a kádból, már csak a kőre léphetünk, a szőnyegek ugyanis kb. az átellenes sarokba vannak pofozva. :D
Kutyikák is bejönnek néha, de csak szagiznak, majd mikor tudatosul bennük, hogy mekkora víz mennyiségben ülünk, már spuriznak is kifelé. Érdekes, mennyire "víz iszonyos" kutyik lettek. :O

A kezem köszönöm jobban van, szépen elkezdett felszívódni a véraláfutás. Még mindig nem értem, mi történt pontosan, de... remélem máskor nem lesz ilyen! Kicsit fáj, ha fogok vele vagy támaszkodom rajta, de ez érthető.

Péntek:

Az aerobicon... Ma este... Már épp az utolsókat ugráltuk, amikor a bal tenyeremben szúrást éreztem. Éleset, nagyon éleset. Lenéztem és dudorodni láttam egy nagy, vastag, kék vonalat. Azonnal kirohantam és a hideg víz alá tartottam a tenyeremet, de asszem már késő volt. Elpattant egy ér, vagy csak kidurrant, vagy kiszivárgott Én nem tudom... Mindenesetre még most is állatira fáj és egy elég szép, nagy véraláfutás van a bőröm alatt... :( 
Hogy mitől volt ez? Nem tudom. Ok, biztos valahogy a mozgással van összefüggésben, de Én a lábamon ugráltam közel egy órája. Néha a kezünket is használjuk, emelgetjük, de koránt sem annyit, mint a lábat. Akkor meg miért pont a tenyeremben történt? És egyáltalán miért történt??? :( 
Peti azt mondta, menjek vele orvoshoz... Nem tudom... Még majd meglátom. 

Ezután már nem ugráltam tovább, de a levezetést megcsináltam. Majd zuhany és jöttem haza. A busznál most nem várt rám Peti, hanem a helyi bevásárló centrumban "randiztunk". Bevásároltunk, majd hazaautóztunk. Itthon pedig semmi időm nem volt a kutyikra. Csak kimentek a kertbe és mikor bejöttek, már mentek is a helyükre aludni...
Legalább a cicuk itt fekszenek most mellettem. :) 

Csütörtök:

A mai aerobic megint csak jó volt. Asszem már elértem abba a fázisba, mikor jól esik a mozgás. :) Kicsit ugyan még ma is lomhának éreztem magam, de ez hamar elmúlt. Most itt ülve jó érzés a hátamban és a hasamban is az izomláz. :) No és pont ezért vágott mellbe a kiírás, hogy dec. 22-től jan. 3-ig zárva lesznek. Pedig már úgy elterveztem, hogy ide vagy oda ünnepek, csak nem hagyom magam eltunyulni... De sebaj, mert a 21 és 22-e ott van, aztán meg vagy pihenek vagy a két ünnep közé beiktathatok valami mást...

Itthon asszem nem volt semmi extra. A reggeli felkelés még mindig kegyetlen és egyre csak az lesz, ahogy haladunk befelé a télbe... Aztán munka, ahol szintén semmi izgi nem volt. Este pedig Peti jött haza egyedül és nagyon ügyesen megcsinált mindent, majd jöttek elém a buszhoz. :)
Most meg itt ülök az asztalnál és fázom. Mindig ez van, mikor aerobic után jövök haza... De már rájöttem, hogy nem a fáradtságtól van, hiszen azt nem érzem. Hanem a hülye buszon fázom át egy kissé. A lábam, a kezem, az orrom, mindenem... :( 

Kép is kevés van, de ezek ilyen napok...
Kutyusaink játéka:

 

Egy évvel ezelőtt...>>

Szerda:

Ma végre megvettük Peti új bakancsát. Már nagyon érett a dolog egy ideje, mert nyakunkon a hideg idő! Azt hiszem, írtam már régebben is, hogy keresgéltünk... Na ez azóta is így volt, de a végleges megoldás ma született csak meg. Remélem nagyon jó vásárt csináltunk. Nem egy elegáns pipellő, de nem is ez a lényeg, hanem hogy tartós legyen, erős, vízálló és meleg és kényelmes és... Ilyesmi! :) 

Ezen kívül talán semmi érdekes nem történt. Mind ketten dolgoztunk, Én vásároztam is egy kicsit, majd siettünk haza. Itthon mosás, teregetés, na meg manócskázás, etetés, takarítás.
Masni egy kicsit elkanászodni látszik. Szinte állandó jelleggel a terasz ajtóban áll és nyüszít, meg ugrál, hogy ki akar menni. Eddig ezzel nem is lenne baj... Csakhogy kiengedjük, Ő meg el sem szalad az ajtótól, csak a teraszról kuksol lefelé a kertbe. Aztán max. 1 perc és már ugat befelé, hogy bejönne. Ebből van egy kicsit elegem... Mondjuk annyiban már változott régebbről a helyzet, hogy nem fejhangon ugat befelé, csak ugyanúgy nyüszít, szóval nem kiabál. De itt a viselkedéssel van egy kis "probléma". Nem baj, majd orvosoljuk... Remélem. :) 

Kedd:

Ma "találkoztam" a Nagymamámmal. :O 
A metróból mentem éppen kifelé, amikor a mozgólépcső alján egy idős nénike csoszogott, félig a botjára támaszkodva. Fején kendő volt, ami alól kikandikáltak ősz hajszálai. Aztán mikor odaértem, megszólított, hogy segítsek neki felszállni a mozgólépcsőre. Én a kezemet nyújtottam, Ő pedig belém kapaszkodott, pont ugyanúgy, ahogyan azt az Én Mamám mindig is tette. Szemében láttam a hálát és a fáradtságot... Egészen felfelé úton köszöngette és csak kapaszkodott. :) Nehéz ezt leírni, de még most is, mikor ezeket a sorokat írom, egyfolytában a Mamám jár a fejemben. Előidéztem minden egyes porcikáját, mozdulatait, a  kedvességét, a hangját és a mosolyát! :) Furcsa "élmény" volt és szomorú is egyben, hiszen  Ő már rég nincs velünk... :( Mégis érdekes. Aztán felértünk a lépcső tetejére, Én szép napot kívántam és elköszöntem. A nénike pedig eltotyogott a másik irányba...

Aztán munka következett. Nem volt ma kevés... Mégis délután csak kiszaladtunk a helyi karácsonyi vásárba. Igaz, hogy üres kézzel tértünk vissza, ám most még ez is volt a terv. Végigsiettünk, közben mindent jól az eszembe véstem és elterveztem, hogy talán mit veszek majd meg legközelebb... :) 
Este Peti dokihoz ment, Én meg a hétvégén megrendelt saját karácsonyi ajándékunkért. Közben még a postára és a lottózóba is beugrottam. :) Bevásárolni már nem maradt idő, de sebaj. Majd hétvégén... Siettünk is haza!!!

Szakadó esőben kellett vezetni, majd itthon kiengedni a kutyókat. Masni nagyon nem szereti ezt az égből hulló csapadékot, Sütit azonban egy cseppet sem zavarja. Mikor bejönnek, akkor meg mind a ketten édesen tartják a testüket és átadják magukat a törölközőbe burkolózás élvezetének. :) 
Cicukákkal minden rendben. Tegnap éjjel akkora partyt csaptak, hogy egyszer ki is jöttem a hálóból, mert furcsa dolgokat hallottam. Cikáztak a házban, kergetőztek és közben nem igen figyelték, mi is akad az útjukba. Nem lett semmi baj, csak néhány papír és irat hullott a földre az asztalról... Ám érdekes módon, mikor megzavartam a bulit, utána már mindenki aludni tért... :)

Hétfő:

Ahogyan ez a nap indult, nem gondoltam volna, hogy ilyen jó kis "vége" lesz. :) Reggel ugyanis nagyon nehezen akaródzott kikelni az ágyból. Az nem volt elég, hogy hétfő van... Tetéztem ezt a tegnapi későn lefekvéssel és az éjjel sokszor kimászkálással. Végül aztán nem mondhatom, hogy olyan iszonyatosan fáradt lettem volna, egyszerűen csak a hétfő gondolata, na meg Süti kérlelő szemei elegek voltak... Szegénykém, annyira szeret velem visszafeküdni hétvégén és ilyenkor nem érti, miért nem lehet. Csak áll a háló ajtóban és néz, figyel, majd kérlel... Én pedig leülök a szőnyegre és ilyenkor már tudja, hogy ma reggel csak ennyi jut neki Anya-gazdiból... :(Aztán általában megérkezik Masni kutty, majd Apa-gazdi, majd sorban a cicák. :) Csak pár perc...

Aztán persze jött a munka, ahol nem volt semmi különös. Munka után pedig aerobic. Azt hiszem, ma voltam tizedik alkalommal. Nagyon jó volt! A fene tudja, hogy azért, mert már jobban bírom, vagy mert állati jó volt ma a zene, vagy mert Dorka a múltkor megmutatta a helyes légzést, vagy esetleg A könyvben olvasottak segítettek...!? Mindenesetre itt ülök és talán még most is tudnék ugrálni. Érzem a lábam, a popóm és a hátam, na meg a benne rejlő izmokat! És ez jóóóóó! :) 

Masniról: Sajnos a második antihisztamin is "kudarcot vallott". Pici kutty már egy hete szedi, de Én alig látok változást. Szinte még halványabb sem lett a lábikója... :( 
Szóval ma bevásároltam a maradék 2 félét és egy kis szünet után, jövő héten kezdjük ezeket! Talán...
Süti mancs: Mivel a szeme egy kicsit visszaromlott, megint csepegtetünk a szemébe. Csak reggel és este, hátha ennyi is elég lesz... Merthogy annyira nem gáz, mint a múltkor. Meglátjuk, hogy milyen lesz a hétvégéig és ha nem változik, még mindig meglátogathatjuk a dokinéniket. Amúgy is tervben van más ügyből kifolyólag...
Cicukkal - hála az égnek - minden rendben van! Ugyan a kanapét sajnos megint megtisztelte valaki, de ezen már meg sem lepődöm...

Vasárnap:

Már ami az időjárást illeti... Nagyon szépséges, napsütéses idő volt ma. Ki is merészkedtünk a házból kicsit a kertbe. Ott aztán majdnem elfújt minket a hideg szél, mégis élveztük a friss levegőt! :) Párat kattintgattam, eldugdostam a virághagymákat, majd nézelődtem. Két dolgot is észrevettem... Az orgona rügyezik... És a kis virágoskertben is bújnak a hagymások. Szegények, azt hiszik tavasz van... :(
Még a szomszédaink közül, ketten is nekiálltak füvet nyírni... :O Peti ezzel ellentétben a hordóból hordta ki a vizet a veteményre. Csak hogy nehogy befagyjon majd. Azt mondta, mozgás hiánya van... :) Mert ugye elég lett volna csak "megbillenteni" a hordókat, de az tényleg nem olyan szép megoldás...

Ezeken kívül volt még pici takarítás, vasalás, de legfőképpen a manókat kényeztettük! :) 
Reggel természetesen visszafeküdtem aludni... Majd délután nasi-kajcsizás következett. Macsiknak alutasakos, kutyiknak pedig joghurt befalásos. Na meg kaptak még Apa-gazdi pizzájából, sőt még este az almájából is. Tehát ma aztán kedvükre tettünk pocakilag... :D

Majdnem elfelejtettem! Ma kiraktam az adventi ajtódíszt a bejárathoz. Egyéb karácsonyi díszítés nem jellemző sem rám, sem a manók miatt... Ezt azonban mindig kirakom. Azt hiszem már 3 éves, de örök darab! :)

Szombat:

Ma végre megint pihengélhettünk délelőtt! Eredetileg úgy terveztük, hogy reggel elmegyünk itthonról, de mikor kiderült, hogy Petinek elég csak dél körülre mennie, Én azonnal lecsaptam a "lehetőségre" és visszafeküdtem az ágyba! :) Szédüleletes, milyen jót tudok ilyenkor pihenni. Szerintem sokkal jobb, mint éjjel! :O Talán a manócskák miatt, akik mellettem puhulnak. Süti édesen hozzásimul a hátamhoz és melegít a testével. Régebben annyira nyomult ilyenkor, hogy majd letúrt az ágyról, de mostanra már nagyon szépen, finoman csinálja. Pont jó neki is és nekem is. :) Masnika pedig állandóan Peti párnáján fekszik. Egyszer ugyan ma is odajött és megszagolta a fejemet és így megcsikizte az orromat a kis bajszával. :) Szóval tündériek mind a ketten.
Macsiknak ilyenkor sajnos esélyük sincsen az ágyba jönni. Zeusz ugyan mindig tesz legalább egy kísérletet, de Süti elég féltékeny a helyére... De Zeuszka remélem, nem szomorú, Ő úgyis jöhet bármelyik éjjel. :) 
Azonban mikor Peti bejött fényképezni, az összes cicát az ágy körül látta! :O :) 

Ébredés után fürödtünk, aztán indultunk is. Pestre mentünk, mert kigondoltunk magunknak is egy karácsonyi ajándékot, amit ma meg is rendeltünk. Utána még benéztünk pár cipő-, játék- és könyves boltba, majd Peti elindult a találkájára, Én pedig bevásárolni. Egész jó kis akciók voltak ma, ami az ajándékokat illeti. Kaptam ma egy sálat és 2 bögrét ingyen. Mert ugye amiért kaptam, amúgy is szerepeltek a listámon. :) 
Ezután még átmentem egy sport boltba is, ugyanis az összes melegítő nadrágomat összeizzadom hétköznap, így viszont nincs miben kimozdulnom a hétvégén. Szóval vettem még fitness gatyót... Ezzel asszem ki is fújt a karácsonyunk, mert az esti összesítést elnézve, igen kiköltekeztünk. :( 

Bevásárlás után hazajöttem, mostam, teregettem, tettem-vettem, manócskáztam, majd mikor Peti telefonált, kutyókkal együtt autóztunk a buszmegállóba. Peti meg a fáradtságtól itthon elaludt a kanapén, aminek bizony örültek a manócskák. Ma tehát mind kettőnkkel aludtak egy kicsit. :) 

A kertről csak annyit, hogy szinte egész nap esett az eső, így nem nagyon tudtam kimenni. Ha el is állt, minden nagyon nedves volt... Pedig van itt pár virághagyma, amit el kell dugdosnom. A múlt héten kaptuk Anditól és a terv, hogy holnap mindenképpen kirakom.

Péntek:

Éljen, éljen! Hétvége!!! :) 
Peti ma itthon maradt, ugyanis jött a kéményseprő vagy ki... Igazándiból a kazánt ellenőrizte. Valami csövet dugott egy a kazán feletti lukba, majd megmérte a CO szintet. Teljesen tökéletes, nincsen szivárgás. A kazán meg valami 107,5%-on működik, szóval ez is nagyon szuper! :)
Aztán mivel ma Peti itthon volt, mára rendeltem a cicatápokat. Meg is hozták rendben, időben. Peti behordott mindent a kamrába, Én meg most este elrendeztem a zsákokat. Kutyik pedig kaptak pár apróságot, de persze csak egyet kaptak meg közülük. Azt is élvezték, bár nem volt jó választás. Sajnos a Mi kutyáink olyan kis vandálok, hogy mindent azonnal szétszednek. :( 

Mivel tegnap is voltam tornázni, így nem tudtam Petinek bevásárolni, de semmi gond nem is lett volna... Szépen elgyalogolt a helyi, kis boltba, hogy vegyen magának mára kaját. Ám az valami felújítás miatt zárva volt. Mostanában tényleg nem járunk ide, nem tudhattuk. De Peti sem keseredett neki a dolognak, rendelt egy hatalmas pizzát ebédre, meg szerintem holnapra is! :) 

Én pedig munka után megint aerobic-olni voltam. Ez a péntek egy egészen jó nap. Úgy tűnik, nem csak Én akartam mással tölteni a péntek délutánomat, mert ma pl. csak 4-en voltunk az órán. Ezt Én egy cseppet sem bántam, így ugyanis jobban tudott figyelni ránk az oktató. Ha valami nem ment, segített és lassított, vagy mutatott helyette mást. Ez hétköznap nem mindig tud így lenni. Akkor sokan vagyunk és ha valami nem megy, max. magamnak találok ki mást... De úgy is jó, csak így - hogy is mondjam - olyan személyesebb!! :) 

Van itt még valami: Már tegnap elkezdtük kiírni a dolgaimat (képeket, doksikat, leveleket, mindent) DVD-kre, mert úgy néz ki, szegény gépem előbb-utóbb feladja... :( Már most is nehéz bekapcsolni, mert valami nem működik benne, vagy mit tudom Én. Aztán olyanokat csinál, hogy egyszer csak már nem megy az egér, stb, stb... Ha sok ablak van nyitva, akkor meg egyszerűen lefagy... Talán régi már... :( 

Csütörtök: 

Amerikában ma hálaadás napja van. Ez mondjuk engem csak annyiban érint, hogy kevesebb munkával birkóztunk meg ma. Ugyanis a külföldi pénzpiac nagyban függ Amerikától. Szóval lábat azért nem lógattunk, de könnyedebb volt. Ki is mentünk kora délután nézelődni a környékre. Sajnos az itteni karácsonyi vásár még nem nyílt meg, majd csak talán a hétvégén... Viszont az a nagy és igazinak nevezett már működik. Végig is mentünk rajta, mindent megvizslattunk... Jópofa dolgok vannak, némelyik aranyos és egyedi, ám minden nagyon drága. A hangulat viszont ténylegesen karácsonyi. Közeleg már... :) 

Délután megint aerobic-on voltam. Megpróbáltam kiugrálni magamból minden feszültséget. Volt mit! :( Talán sikerült... Talán már előtte is nyugodt voltam...
Ha igen, akkor sokat segített A könyv. :) Már el is olvastam és holnap kezdem a következőt!

Szerda:

Nehéz ma bármiről is írnom. :( Egész nap a tegnapi dolog foglalkoztatott. Talán már nem sírtam annyit, mint tegnap, mégis nehéz megélni a csalódást és meg nem értést. Fáj, mert számomra kedves emberek tették ezt...
Viszont a negatívkodásból ennyi: lezártam! :) 

Ma neki is álltam a tegnap említett könyvnek és már majdnem a felénél tartok. Nem egy hosszú könyv, ám tartalmas. El is határoztam, hogy sorban elolvasom majd az előzőeket is! :) 

Itthoni manócskákkal minden rendben van: Masnika szépen eszi az antihsztamint, ám javulást még nem észlelek. Sütinek viszont asszem ma cseppentettem utoljára. Egészen szépséges a szeme! :) 
Cica tündérkék ma este feltűnően csendesek. Semmi rohangálás és kergetőzés. :O Talán azért, mert ég a nagy-villany a nappaliban... Talán...