Vasárnap:
Már a 21. túráját tartottuk a TúraCsapatnak. :O Azt hiszem, tényleg rohan az idő. :)
Régi vágyam volt, hogy egyszer a Bakonyba is elmenjünk, mert az olyan széééép!!!! És most összejött. Több előtúra is megelőzte a mait, de mindenki egyetértett abban, hogy nagyon jó hely. Szép is, jó is. Van parkoló büfével, az úton sok-sok látnivaló, barlang, szurdok, rét, tisztás, pihenő, stb... Egyetlen hátránya, hogy sajnos elég messze van Pesttől. De egy évben egyszer mégis megengedhetjük magunknak, hogy kicsit messzebb menjünk.
Szóval: A találkozó 10-re volt meghirdetve. Szépen lassan megérkezett mindenki... Közben páran vissza is mondták a jelentkezést a nagy melegre való tekintettel. Ezt abszolút meg tudom érteni, nekem is voltak kételyeim, hogyan fogjuk bírni a kirándulást a 35 fokos melegben.
Végül 24 kutya és 29 lelkes, bátor gazdi indult neki az erdőnek. :) Már az elején megdöbbentem, mikor megláttam a totál kiszáradt Cuha-patakot. Illetve a medret ugye... :( Anno még a hídon keresztül tudtunk a túlparta átjutni, most meg el sem hitték nekünk, hogy itt 1 hónapja térdig érő, csodásan csobogó patak csordogált. Elindultunk a meder mellett, majd benne is. Hamar elértünk a Kőpince barlanghoz és forráshoz. Itt sokan bementek a barlangba, körbenéztek, majd kijöttek és megtöltöttük a kulacsokat, flakonokat... A kutyákat is itattuk ezerrel, mert már ekkor lógott mindegyiknek a nyelve. Nem is a rohangálástól, hanem a tikkasztó kánikulától. A levegő fülledt volt, nem nagyon mozdult... És még előttünk volt a Zsidó-rét, ami elég nagy. Sehol egy árnyék és bizony nekünk hoszzában kellett rajta áthaladnunk. Az elején megálltunk, bevártuk egymást, majd mondtam is, hogy mindenki menjen a saját tempójában, ahogy tud, találkozunk a túlsó oldalon, az árnyékban. ;) A kutyák itt még lelkesek voltak és futkároztak a nagy fűben, vadvirágok között. Kicsit kergetőztek is, aztán bandukoltak tovább mellettünk.
Minden elágazásban megálltunk, bevártuk egymást, pihegtünk és megitattuk a nyelvlógató kutyusokat, akik nagyon rendesen viselkedtek egymással. Nem volt semmi összetűzés. :) Még egy rövid szakaszon mentünk az erdőben, aztán elértük a Pakuts-pihenőt. Itt ért a másik döbbenet, mikor itt is egy totál kiszáradt medret pillantottunk meg. :O Szerencsére azért egy mélyebb szakaszon megmaradt egy kis víz, ahol a kutyák megmártóztak. Vagyis inkább dagonyáztak és úgy hűltek le... Merthogy elég felkavart, koszoska volt már ez a mini tó. Mi meg közben megtartottuk az agytornát. Egy 10 kérdésből álló kvízt állítottam össze, ami a gazdik elmondása alapján most nehézre sikeredett. :O Azért mégsem lehetett olyan nehéz, hiszen született egy 9, egy 8 és sok-sok 7 pontos eredmény is. :) Utóbbiak közül szétlövő kérdésekkel döntöttük el, ki is legyen a harmadik helyezett.
Agytorna és a rövid pihenő után tovább indultunk. Illetve itt szétvált a csapat. A legtöbben mentek az eredeti útvonalon, a szurdokon keresztül, ami igazából a patak medret jelentette. Elmondásuk szerint sokkal könnyebben volt járható most a szurdok, így hogy ki volt száradva. Ám a látvány sem volt olyan lenyűgöző, mint mikor víz is zubogott benne... Valamit valamiért, ugye: Merthogy akkor meg nem tudtunk végig menni rajta. :(
Páran pedig, akik vagy már voltunk itt, vagy mert nem akartuk bevállalni a lassúságot és a boka kificamodást, egy könnyedebb, lankásabb úton mentünk tovább. Mind a két útnak a vége az Ördög-rétre vezetett, ahol ismét találkozott a csapat.
Itt ért azt hiszem, a harmadik megdöbbenés, amikor megláttam azt a csodaszép, kis gyöngyszem rétet (Ördög-rét), rajta kb. 20 sátorral, kialakított konyhával, fürdővel... :( Megmondom őszintén nem tetszett. Én egy kis nyugodt gyöngyszemre emlékeztem az erdő közepén és örültem volna, ha ezt a többiek is látják. Ehhez képest egy táborba csöppentünk. Ide terveztem a kutyás vetélkedőt, de úgy döntöttünk, hogy egy rövid pihenő után inkább induljunk tovább, illetve most már visszafelé. Sajnálom nagyon, hogy így alakult, bár a túra végén már nem bántam, hogy a vetélkedő kimaradt. Így is sok idő elment magával a túrával, mindenkit kikészített egy kicsit a meleg és inkább csak ücsörögtünk, majd még várt ránk egy hosszú hazaút is...
Azért a közönségszavazást megtartottuk és az agytorna döntőt is. Mikor kialakult a végeredmény és a szendvicsek is elfogytak, indultunk. Egy rövid szakaszon felfelé emelkedtünk, majd elértünk egy murvás, lankás útra. Egyetlen baj volt vele, hogy néhol ismét a tűző napon kellett bandukolnunk. Itt is megálltunk kétszer is és itattuk a kutyákat. Gyorsan fogyott a vizünk. :O
Mikor újból a Pakuts-pihenőhöz értünk, megpihentünk a padokon. Örültünk, hogy ülhetünk. :) Kutyáink ismét dagonyáztak a mini tóban, így hűtötték le kis testüket. Majd készítettünk egy remek csoportképet a megfáradt csapatról. Ilyen még úgysem volt, hogy csak úgy ülünk a padoknál. :) (Vagy mégis?)
Itt még talán lett volna lehetőségünk a vetélkedőre, de többen is azt tanácsolták, hogy legyen inkább a következő túrán. Nem kellett sokat győzködniük. ;)
Indultunk hát tovább a már ismert erdős szakaszon, majd elértünk a Zsidó-rétig. Ekkor pont délután 2 és 3 óra között jártunk, nem sok kedvünk volt kimenni a tűző napra. De megtettük, hősiesen átvágtunk a mezőn. :) Már a kutyák sem rohantak olyan gyorsan mellettünk. Az utolsó szakasz előtt megpihentünk a Kőpince forrásnál. Nagyon jókor jött ez, hiszen ekkorra már sokaknak elfogyott a vizük, vagy ha még volt is, az már felmelegedett. Meg is töltöttük az üvegeinket sorban és kortyoltuk a 7 fokos vizet. :)
Innen már csak pár száz méter és elértük a parkolót. Többen megpihentek a büfében, lángost rendeltek, kávéztak és jégkrémet ettek. :) Közben előkészültünk a díjátadóra és a tombolára is. Nekem nagyon jó volt végre leülni, de Süti és Masni is így volt ezzel. Befeküdtek a hátsó ülésre és nem is mozdultak onnan már hazáig. <3 Nem is csodálom, elfáradtak a nagy melegben. Na meg Masnika sokat rohangált Bozda után, miközben még most is ugatta, ugatta, ugatta... :S
Páran már ekkor elmentek, mert dolguk volt még délután és mint mondtam, hosszú volt az út hazáig. Azért maradtunk sokan a díjátadóra és a tombolára. :) Volt is öröm, mindenki nyert valamit. :)
Személy szerint nagyon jól éreztem magam. Kicsit kifáradtam a nagy melegtől, plusz a túra közepétől még a térdem is bizsergett. Utóbbit nem sikerült megfejtem, miért... A lényeg, hogy másnapra elmúlt. :)
Budapest Time
Utolsó kommentek