A Nagy család élete

Vasárnap:

Ma még melegebb volt, mint tegnap. :O Pedig tegnapra ígérték a hidegfrontot, vagy rosszul emlékszem? No mindegy... Ma pihengéltünk. Vagyis csak keveset ténykedtünk.

Én elmentem bevásárolni, majd blogot írtam, mostam és vasaltam...
Peti pedig kertészkedett. Rendbetette a tegnap kicsit megtépázott páfrányokat, majd gazolt és megmetszette az előkertben lévő bokrokat. És azt hiszem szélnyírt is. Aztán meg a veteményesben tette rendbe a szőlőket. Ekkor Én már locsoltam.

Végül is nem is olyan kevés. :D

Kép az nincsen sok...
Páfrányok:

Előkert...


Egy évvel ezelőtt...>>

Szombat:

Erre a hétvégére tényleg nem terveztünk semmit. A pihenésen kívül persze. :D
Na de a múlt hétvégéről sok-sok szalonnánk maradt. ;) Ezért úgy döntöttünk most szalonnázni fogunk este. Na de azt ugye baráti társaságban a legjobb! Szóval hirtelen ötlettől vezérelve meghívtunk mindenkit, hogy aki ráér, az jöjjön szalonnázni. És mivel mi egész nap itthon vagyunk és gyakorlatilag a punnyadáson kívül nem csinálunk mást, ezt is tehetjük együtt. ;)

Így is lett. Egy szuper nap kerekedett belőle. Semmi program, csak ücsörögtünk az árnyékban, néztük a kutyikat, ahogy élvezik a kerti strandot és pihentünk. Na meg ettünk. :D A kártyások folytatták a bunkó gyüjtést vagy mit. (Ehhez nem értek) Én csak annyit láttam, hogy kártyáznak, jól érzik magukat és néha jókat és hangosakat nevetnek. Meg valami bunkóról is volt szó. Talán, aki veszít, az kapja??? :)

Nem is nagyon tudok mi mást írni. Én nagyon jól éreztem magam. Reggel kicsit tovább aludtam, de csak Én. Peti elment kenyeret venni, meg a gyógyszertárba is. Majd gyors tempóban lenyírta a füvet. Én annyiban tudtam segíteni, hogy vittem utána a vezetéket, ide-oda terelgettem a kutyákat, nyitottam a kaput és rakosgattam a slagot, hogy ne legyen útban. Készen is lettünk időben. Éppen időben. Peti pont beállt a zuhany alá, mikor megérkeztek Vandusék. Segítettek kivinni az asztalokat, napernyőket. Kata pedig a kutya medencék megtöltésében segédkezett Mindenki nagy örömére. :) Tényleg, még mi is beálltunk néha, lehűtötte a lábunkat. :D
Hiába mondtam Én, hogy nem kell hozni semmit, most sem érkezett senki sem üres kézzel. Először Erzsi főtt kukoricáját dézsmáltuk meg. Aztán az Ági által sütött áfonyás csoda tortát fogyasztottuk el. És még nincs vége, mert kicsit később a Csabiék által érkezett és behűtött dinnyét falatoztuk. ;)
Közben csináltunk bundáskenyeret is!!! Merthogy az a múlt hétvégén kimaradt. ;) És mindezt a kaja mennyiséget megspékeltük a vacsira tervezett szalonna sütéssel. :) Jó volt!

Este pedig a kártya folytatódott, csak immár a magyar kártyát felváltotta a solo. Réges régen játszottam ilyennel. Nagyon kis egyszerű (Már ha az ember megtanulja, melyik kártya, mire jó), de nagyon szórakoztató játék. Nevettünk is nagyokat. ;) Úúúúgy örültem, mikor nem lettem utolsó! :D

Aztán már sötétben hordtuk be az asztalokat a házba, majd egyedül maradtunk Petivel és a manókkal. Kijöhettek a macsik is, akik már nagyon éhesek voltak. Kétszer is vacsoráztak. ;)

Péntek:

Semmi. Csak péntek...

Egy évvel ezelőtt...>>

Csütörtök:

Lassan, de biztosan csak elkészültek a hétvégi bejegyzések. :) Még mindig a hatása alatt vagyok és ha tehetném, visszamennék és maradnék, nagyon, de nagyon sokáig. Ám csak akkor, ha az időt meg lehetne állítani! Mert ugye ott élni... azt már húzósabb lenne megoldani. No mindegy... Barátainkkal megegyeztünk abban, hogy ezt a hétvégét bizony meg kell majd ismételnünk. Jövőre biztosan, de még akár hamarabb is lehetne. ;)

Ma Peti a teraszt fotózta délután :)


És a mellette levő sziklakertet.. :)

Egy évvel ezelőtt...>>

Szerda:

Többen kérdezték, hogy mikor elmentünk "nyaralni", mi volt a cicukkal...Jelentem: itthon voltak a házban. Kaptak plusz alomtálcákat, hagytunk nekik sok-sok vizet és még kaját is. És Ők nagyon hősiesen, simán kibírták. :) Mikor vasárnap hazaértünk, persze megint azonnal kaptak enni, aminek eszméletlenül örültek. Majdnem be is falták az utolsó falatig. :D Egyszóval minden rendben volt velük. :)

Ők azok: a kis cica tündéreink :)



Egy évvel ezelőtt...>>

Kedd:

Mára sem sikerült kipihennem magam. Viszont végignéztem egy csomó képet a hétvégéről, feltöltöttem a netre mindent, majd nekiálltam válogatni. Hosszú művelet lesz. :)

Peti pedig az előkertben fényképezett:
Trombitafolyondár és Napszemvirág kombó...

Szép! :)

Másik csoda: Fekete Berkenye

Egy évvel ezelőtt...>>

Hétfő:

Pihenés helyett munkába mentünk ma. Mert bármennyire meglepő "nyaralás" után pihenésre vágyni, Nálam ez így működik. merthogy 2 napig nem nagyon aludhattam... Ám sajnos a szabit most el kellett felejtenem, mert majd egyben kell kivennem sokat. Erről már nem írok, mert hiába...

Szóval dolgoztunk, igaz majd elaludtam a gépem előtt. Egyszer talán tényleg. :D Neeeeeem!

Peti viszont volt annyira lelkes és fotózott párat a kertben:

Vasárnap:

Na ez az éjszaka azért tényleg jobb volt, mint az előző. Mindenki sokkal fáradtabb volt már. :D Remélem, azért nem csak emiatt, de Süti is sokkal hamarabb lenyugodott. Masnika először a fejemnél aludt a párna mellett. Aztán egyszer csak fogta magát és leugrott. Megpróbálkozott még a lábamnál, de ott Süti feküdt el és még rá is mordult a kis manóra. :O Ez is egy újdonság, de egy sima rászólással abbahagyták. Akkor Masnika megint csak téblábolt egy kicsit, majd feljött megint. Kis idő múlva viszont átmászott a fejemen és megpihent az ágy melletti táskánkon. Arra dobta Apa-gazdi a nadrágják és a pulcsiját is. Kis manó szépen megágyazott magának és bizony reggelig ott aludt. :)

Reggel aztán ugyanúgy keltünk, fél 6 után egy kicsivel. Mint a többiek is, már nem voltunk egyedül a kertben. :) Kicsit tébláboltunk, beszélgettünk, megosztottuk az éjszakai "kalandokat"... Aztán reggeli után néztünk.
A tervezett bundás kenyér projekt behalt, ugyanis a gázon nem igazán akart bugyogni az olaj vagy a vaj vagy mi... Na meg kevés is volt a tál, így állati sok időbe telt volna megsütni azt a sok kenyeret. Ezért aztán előkerültek a "dugi" készletek és mindenki azt reggelizett, amit talált. :) Mi vittünk egy pár kolbászt is, Erzsi is hozott egy kis felvágottat, szalámit... És végül a tojások sem mentek kárba, mert páran lágy tojást főztek. :) Hozzá kenyeret és zöldségeket ettünk.

Aztán mindenki rendbe szedte magát, kipakoltunk a szobákból és ücsörögtünk a teraszon vagy a fűben, a diófa árnyékában. :) Kutyák eleinte mint a fél holtak, csak feküdtek... Aztán a terrier társaság csak felélénkült, mikor előkerült egy játék, amit dobálni, aztán meg visszahozni és rágcsálni lehetett. ;) Masnika nagyon bepörgött és megint ugatni kezdett folyamatosan. Már nagyon fáradt voltam tőle és bizony pórázt kapott a nyakára. Na azért így is elengedtem és sokat futkározott, de a tanácstalanságom még mindig áll, mit is kéne vele csinálnom. Lehet, hogy velem van a baj, mert eleinte még rászóltam, kipróbáltam sok mindent, de mára már azt hiszem belefáradtam. Vagy beletörődtem... Ilyesmi. Ez pedig nem jó. :( Na mindegy... Én is fáradtan ültem a diófa alatt. Süti hozzám bújt és csak szuszogott. Illetve megint megmorgott mindenkit, aki a közelünkbe jött. :O Vanda nagyon aranyos volt, mert segített Sütit fegyelmezni. Nem is értem, miért véd engem ennyire??? Vagy csak féltékeny, ugye?

Páran azért most délelőtt is kártyáztak. Nagyon rákattantak ezen a hétvégén. :) És egyszer csak azt mondta Erzsi, hogy ha vége a party-nak, akkor Ők elindulnak. :O Csodálkoztunk, de... végülis mindenki fáradt volt már, pihenni vágytunk és a szobákba sem mehettünk már vissza. Egyetlen nagy probléma volt, hogy a halászlé, amit ebédre főztünk, még teljes egészében ott volt a hűtőben. Doboza sajnos nem mindenkinek volt, de megpróbáltuk szétosztani. Mi is kaptunk 3 adagnyit, amit jövő héten meg is eszünk boldogan majd ebédre. ;)

Szóval pakoltunk, rakodtunk, mindent kihordtunk, még egy utolsót mosogattunk és körbejártuk a szobákat...
Aztán mentem a kocsihoz is pakolni. Mikor kinyitottam a hátsó ajtót, Süti és Masni azonnal bepattantak és elfeküdtek. Bár bent elég meleg volt és lógott a nyelvük, mégsem mozdultak. :D Menni akartak végre haza!!! Kisbabáim. <3

Azért azt megbeszéltük, hogy egy fagyit csak elnyalnánk, így a szomszédos településig konvojban mentünk a kocsikkal. :) Poroszlón kiszálltunk, ettünk fincsi három gombócos fagyikat, csoki öntettel a tetején, aminek a végét persze hogy a kutyók kapták. :)

Végül pedig elbúcsúztunk, pusziszkodtunk és hazajöttünk. Süti és Masni elfeküdt a hátsó ülésen és szerintem meg sem moccantak hazáig. Nekik is fárasztó, de egyben nagyon is élménydús volt a hétvége.

Mi szuper jól éreztük magunkat!!! Mikor hazafelé gurultunk, éppen akkor gondoltam bele, hogy mennyire jó volt távol lenni az itthoni gondoktól, problémáktól... Köszönöm nektek barátaim, hogy veletek lehettünk!!! :)
Nekem konkrétan annyira bejött ez a pár nap, hogy már a következő kiruccanáson gondolkodom. ;)

Szombat:

Tegnap éjszakával kell kezdenem... Azt már írtam, hogy Süti nagyon védte az ágyunkat. Mindenkire rámordult, de Fügére például tényleg üvöltött. Vuvuvuuuuu-zott harciasan, mikor Füge végigjárta a szobánkat. Aztán valahogy csak megbékélt mindenkivel, de csak azért, mert nem jöttek közel hozzánk. Próbáltam Én mindent. Nyugtattam, egyszer még a földre is lenyomtam. Mármint az ágyra, mikor megfogtam a grabancát. Aztán igyekeztünk úgy helyezkedni, hogy Süti a fal mellett legyen, Én meg az ágy szélén... Egy ideig jó is volt, bár így is állandóan a levegőbe szagolt, mikor nyílt az ajtó. Aztán vagy jött a morgás vagy nem... :O Eszméletlen kutyó.
Apa-gazdi mindeközben kint kártyázott vagy beszélgetett, már nem is emlékszem pontosan... Legalább a hiányáról elvette a kutyók figyelmét Süti morgása. Vagy nem, ezt nem tudjuk meg. Mindenesetre ahányszor nyílt az ajtó, Ők felpattantak és lestek. Át a pléden, takarón, rajtam... Nem volt pihentető.
Már majdnem éjfél lehetett, amikor valami mozgás megint lehetett. Süti leugrott az ágyról és azt hallottam, hogy szaglászik, majd döfköd... Kipattantam az ágyból és éppen akkor emelte ki Zsuzsi táskájából Arti egész hétvégi, kiadagolt kajáját, ami a rászólásomra persze mind szétgurult a földön. :( Ekkor már nagyon haragudtam Sütire. Érezhette is a hangomból, mert mikor mondtam neki, hogy "helyedre", elsunnyogott az ágyunkra és csak pislogott, miközben végignézte, hogy Mi Zsuzsival összeszedjük kicsi Arti kajáját. Bocsánatot kérünk érte és majd Artit kárpótoljuk!!!
Mivel felkeltünk, elmentem a mosdóban, majd a kutyákat is kivittem a kertbe. Örültek Apa-gazdinak, de hogy elvégezték-e a dolgukat, azt nem láttam... Nagy az a kert és nincs megvilágítva, plusz Én is igencsak fáradt voltam. Azért csak visszamentünk, bebújtunk az ágyba és innentől kezdve már azt hittem, nyugi lesz reggelig. Na persze!!! Süti először a lábamnál helyezkedett el. Nagy sóhajtásokkal lekucorodott. Masni is mellé feküdt, de így meg sem tudtam mozdítani a lábamat. Egy ideig persze "jó volt", de aztán elzsibbadtam. Masnikát át is hoztam a fejemhez a párna mellé. Tündérke módjára lefeküdt és aludtunk is pár percet. Majd megint volt valami mocorgás, mert Süti megint morogni kezdett. Már nem is tudom, mi volt a kiváltó ok. Mindenesetre megint betessékeltem a falhoz és még a plédet is ráterítettem, Én meg mellé feküdtem. Jó volt így egymáshoz bújni és amint morogni kezdett, fogtam is vissza még fél álomban is... Masnika persze a "nagy kavarásban" csak visszakerült a lábamhoz. Sebaj! Valamikor hajnalban csak sikerült elaludnunk. És akkor még egyszer felkeltek, mikor Peti bejött és felköltözött fölénk az emeletes ágyra. Bár akkor meg Süti lába becsúszott a fal és az ágy közé, amitől megijedt és nem akart megint odafeküdni. Ám mivel megnyugodni látszott, hagytam és meg is oldotta magának. Engem ugyan majdnem lelökött, de végül csak sikerült "reggel" fél 6-ig aludnunk valamennyit. Amikor is már ébredés volt és kérték a reggelit. Háááát, nem volt egy egyszerű éjszaka. Sok kutyával egy szobában, plusz két kutyával egy egy személyes ágyon. Nem vagyok Én sem ehhez hozzászokva. De túléltük. :) Kissé táskás volt a szemem reggelre... :D

Szóval felkeltünk. Mikor kimentünk a kertbe, nem is voltunk egyedül. Sorban ébredeztek a többiek is. Úgy látszik, másoknál is szokásos a reggeli, hajnali ébredés. Mármint a kutyáknál ugye, mert szerintem a gazdik simán aludtunk volna tovább. :D

Szóval elindult a nap. Kávéfőzés, süti evés volt a program. De az igazi reggelinek főtt virsli volt tervezve. A mi hűtőtáskánkban volt, így előpakoltam, lehúztam a műbelet (amelyikről kellett) és odatettem főni. Hála az égnek nagy lábasok azok voltak, így könnyű dolgom volt. Csak beledobáltam a forró vízbe a virsliket és vártam. Persze Süti és Masni el nem mozdultak a lábam mellől és szerintem csak a kezemet lesték, hátha leejtek egy-egy darabot. Nem így történt. Ellenben egyszer csak már egyre több kutya keveredett körém. És akkor megint történt egy kis affér, ezúttal Süti és Manci között. És most Süti volt alul... Semmi bajuk nem lett, igazából csak acsarkodtak. És emberfejjel nézve Süti meg is érdemelte, hogy most alul legyen. Mancit is és Rozit is megkapta már egyszer-egyszer... A tanulság pedig, tényleg kaja közelében nagyon kell vigyázni rájuk/velük.

A virslik megfőttek, ki is vittük az asztalra. Vittünk még hozzá kenyeret, majonézt, mustárt, ketchupot és szépségesen felszeletelt zöldségeket. Utóbbit a többiek szeletelték. Nagyon szép lett minden. Finom reggeli lett. :)

Utána viszont kivontam magam a forgalomból. Annyira fáradt és álmos voltam, hogy úgy éreztem, ha nem fekszem vissza az ágyba, akkor leesek a székről. A kutyókra közben figyelt Apa-gazdi és mindenki más, így sikerült kb. 1 órát tényleg egyhuzamban és viszonylag kényelmesen aludnom. Szuper volt!!! :)

Közben kint a többiek kutyáztak, beszélgettek, gyakoroltak a délutáni vetélkedőre és végül nekiálltak ebédet főzni. Mikor Én is előkerültem a szobából, már rotyogott a pörkölt alapanyag a bográcsban. Mielőtt azonban a hús is belekerült volna, egy kis sétát terveztünk. Azaz többen szerettek volna lemenni a tóhoz. Igen ám, de a tó nincsen közel. Kb. 2,5 km-t kell odáig gyalogolni. Állítólag aztán viszont lehet fürdeni is benne. Eleinte nem akartam menni... Aztán csak azzal sikerült meggyőzniük a többieknek, hogy mehetünk autóval is. :) Gyorsan átöltöztünk fürdőruciba, majd indultunk is. Ekkorra már Peti bújt vissza az ágyba és aludt el. Nem villanyozta fel a fürdőzés gondolata sem. :)
Szóval 2 kocsival elgurultunk a partig, a többiek pedig gyalog indultak neki. Odaérkezve nem igazán tudtuk, hol is lehetne fürdeni, mert igazából csak a töltésen lehetett megállni és onnan lemenni a partra gyalog. Elkezdtünk mi sétálni és pár méter múlva le is mentünk egy mini partra. Ám a víz elég koszos volt, susnyás és felkavart homokos. Na meg még hideg is. :O A kutyáknak mindenesetre jó volt. Maja, Masni, Boogie és Füge fürödtek is, hozták vissza a vízbe dobált botokat lelkesen. Éppen, mire visszaindultunk, addigra értek le a többiek, akik gyalog indultak el. Azt hiszem, Ők végül le sem mentek a vízpartra... Csak ácsorogtunk, megitattuk a kutyákat és visszaindultunk.

A szálláson mindenki visszaöltözött, majd folytatódott a főzés. Illetve a fiúk főztek, mi lányok pedig heverésztünk a fűben, az árnyékban és pesztráltuk a kutyikat. Zazika is előbújt és hancúrozott a nagyokkal. :)

A pörkölt hamar elkészült, lévén már csak a húsnak kellett megfőnie. Meg is ettük, annak rendje módja szerint. Ismét nagyon finomat alkottak a fiúk, köszönet érte! :)
Ám a főzést nem fejezték be, mert a vasárnapra tervezett halászlét is ma terveztük megfőzni. Hiszen holnap már el kell hagyni a szobákat és akkor majd ebéd után indulunk is haza. Bent a házban pedig Erzsi kezdett neki gofrit sütni. Naaaaagyon fincsi lett!!! Kaptunk hozzá csokiöntetet, pudingot és tejszínhabot. Tiszta csokisak, ragadósak lettünk tőle. És már majdnem szétdurrantunk. :D Erre értettem, mikor azt írtam, hogy kicsit túlterveztük a kaja mennyiséget...

Szóval kint ücsörögtünk, készen lett az összes kaja, megettük, amit tudtunk... Délután fele azért már kezdett mozgolódni a társaság, már csak azért is, mert Erzsi és Én egy vetélkedőt szerveztünk. Kisorsoltunk mindenkit és 3 csapatra osztottuk a társaságot. Igazából mindenki egyénileg versengett, de az eredmények összeadódtak és így alakult ki a végeredmény. Ahogy Én láttam és érzékeltem, mindenkinek tetszettek a feladatok. Volt gumival célbalövés, papucsot az asztalra rúgás, cukorka pakolás szín szerint, víz áthordás merőkanállal és a végén a régi jó korongos játék még gyerekkorunkból. Nagyon sokat nevettünk közben, cukkoltuk egymást, de azért szurkoltunk is mindenkinek. ;) A kutyák ekkorra azért már tényleg voltak annyira fáradtak, hogy nem zavartak be egyik játékunkba sem.

Mire kialakult a végeredmény, a nap is lemenőben volt. A tervezett vacsora pedig szalonna sütés! Délután még úgy gondoltuk, hogy szétpukkadunk és ki is fogjuk hagyni a vacsit, de estére azért csak mindenki odagyűlt a tűz köré. :) Hagymát pucoltunk, zöldséget mostunk, előkerültek a nyársak és mindenki sütögetett. Azt hiszem, volt aki még a reggelről megmaradt virslit is megsütötte. :) Vacsi után pedig a szokásos ücsörgés, borocskázás és beszélgetés, na meg kártyázás volt a program.

Én, személy szerint hamar kidőltem. Valahogy sikerült hamarabb elaludnom, mint tegnap éjjel, de azért ez sem volt zökkenőmentes... (Erről bővebben holnap. - Tisztára, mint egy folytasásos regény :D)

Péntek:

Nyaralni mentünk!!!!! :) Ok, csak egy hosszú hétvégére, de akkor is!!! :))))
Természetesen kutyás barátainkkal mentünk el pár napra egy vidéki szállásra. Elég sokáig keresgéltünk, mire ráleltünk egy olyan szállásra, ahol sok kutyát is fogadnak egyszerre. Telefonálgattam, keresgéltem. Találtam Ausztriában szuper szállást, amit aztán elvetettünk... Magyarországon vagy kinevettek vagy hüledezve rakták le a telefont, mikor meghallották a 10 kutyát. Pedig a végén 15 lett. :) És akkor jött Erzsi és megmentett mindenkit. Talált egy szuper szállást Sarudon, ahol szívesen látták a kutyákat. Van nagy kert nekik futkározni, játszani és tombolni. A szállás ugyan turistaszállás (értsd: emeletes ágyak), de totál felszerelt a konyha, tiszta a mosdó és még ágyneműt is kaptunk. Szerintem teljesen ideális a Mi társaságunknak. :)

Előre egyeztettük a kaja menüt (Ami utólag elég soknak tűnt), bevásároltunk és mindent ott főztünk. Ezen felül vittük az italokat, vizet, üdítőt és persze az alkoholt is. Na meg érkezéskor előkerültek a sütik, pogácsák és rágcsák is. :)

Reggel korán keltünk, készülődtünk, bepréseltük az utolsó csomagokat is a kisautóba és indultunk. Sikerült még reggel 8 előtt kigurulnunk a garázsból. :O Jól is tettük... Erzsi után, Mi voltunk a második autó, akik megérkeztünk. Felfedeztük a szállást, elosztottuk a szobákat, majd ücsörögtünk és vártuk a többieket. Nem kellett sokáig várnunk. :)

Végül 18 gazdi és 15 kutyó vett részt ezen a csodás hétvégén. Plusz 1 napra még Adri és Tapsi és meglátogatott minket. :) Kezdetnek végig jártuk a kerítést. Jónak ítéltük, bár pár helyen javításra szorult, amit eltorlaszoltunk. Mind két oldalon elég sűrű sövény volt, ami mögé belestünk, de akkor még nem láttunk lukakat. No, Whiskey terrier persze megtalálta az utat és átment a szomszédba. Sikeresen visszakerült, de onnantól fokozott figyelemmel jártunk el felettük. Ezt leszámítva nagyon élvezték. Magát a szabadságot, a nagy helyet, de egymás társaságát is. Néha-néha rákattantak egy botra, labdára vagy valamilyen játékra. :) Rohantak utána, ha valaki eldobta nekik. Masni persze ugatott folyamatosan, Boogie meg csak rohant előre és nem adta senkinek, mikor megkaparintotta. :D Mókásak voltak mind. :)

Mi bepakoltunk a szobákba, ücsörögtünk tovább, illetve nekiálltunk ebédet főzni. Hagymát, uborkát, krumplit vágtunk, szeleteltünk és kezdődhetett a bográcsolás. Közben páran csocsóztak, tollasoztak vagy strandteniszeztek. Már ha a kutyák hagyták őket, ugye... :D

Ezután jött a tűz csiholás, bogrács elhelyezés... Közben pár dobozos sör és célzó berkenye pálinka avagy a lányoknak baileys is lecsúszott. ;) Majd főzés! Első nap brassóit terveztünk, fincsi sült krumplival. A husi hamar megfőtt... Aztán próbáltuk a krumplit is bográcsban megsütni, de nagyon nem akart sülni... Bugyogott, forrt az olaj, de a krumpli csak összeesett, megfőtt vagy mi... A lényeg, hogy végül bent, a gázos lángon sütötték meg a lányok a krumplikat kisebb adagokban. A végeredmény nagyon fincsi lett!!! Brassói, hozzá fokhagymás-ecetes ubisalival. És mivel már délutánba hajlott, páran még repetát is szedtünk. ;)
Persze egy kutyás affér is volt, mikor is akartam Sütinek és Maninak adni egy-egy falatot. Elmentünk arrébb, de sok kutya közt ez nehéz. Azon nyomban mellettünk termett még Whiskey és Rozi is. És akkor Süti átváltozott. Ha kajáról van szó, akkor bárkinek képes nekimenni... :( Most Rozika füle bánta, lett rajta egy kicsi seb, ami vérzett is. :( Bocsánatot kérünk Rozika!!! Pláne, mert Süti tavaly már Manci fülét is megkapta. (Mancika, Rozi kölyke és lakótársa)

Megint ücsörgés következett és kutyák pesztrálása, majd gondoltuk, el kéne menni sétálni. Sajnos nem sokan lelkesedtek az ötletért, de négyen, négy kutyával csak nekiindultunk a szántóföldnek. A Tisza tóhoz nem jutottunk el, mert utunkat állta egy kisebb csatorna, de így is sétáltunk kb. 3,5 km-t. Jó volt nagyon!!! Láttunk aratást, nagy kombájnt is. Aztán meg még nyuszikat is. Először pórázra vettük a kutyákat, nehogy most kapjon Süti kedvet egy kis üldözésre. Aztán, mikor elhagytuk a szagokat, megint jöhetett szabadon. :)

Mire visszaértünk a szállásra, meg is érkeztek a többiek, akik délután, munka után tudtak csak jönni. Üdvözöltünk mindenkit, körbevezettük Őket is a szálláson, megmutattunk mindent, amit lehetett. Aztán babusgattuk a csoport legifjabb tagját, Zazi kutyust. :) Édes kis manó, élete első nagy kiruccanása volt ez. De még az utcára is csak pár napja jöhetett ki, hiszen most lettek meg az oltásai. Nagyon jót tett neki ez a bandázás. Néha ugyan megrettent, mikor ugatni kezdtek a többiek (főleg Masni ugye...), páran egy kicsit morogtak is rá, de Arti és Füge tündér módon játszott is a mini manóval. Na meg irtó sokat volt ölben!!! Egy kutyás baráti társaságban mindenki imádja az ilyen kis pöttömöket. <3

A később érkezők is ettek a brassóiból, majd visszakerültek az asztalra a sütik, rágcsák és a piák is. ;) Beszélgettünk, csacsogtunk és még egy kártya-party asztal is kialakult. :) Ágival elég sok tequilát elfogyasztottunk, amitől furcsa mód, nagyon vihogós hangulatba kerültem. :D

Édes manóim nem nagyon értették a helyzetet. Mikor a kocsihoz mentem este, hogy bezárjam és még pár dolgot kivegyek, Ők felsorakoztak a hátsó ajtónál. Pont úgy, mint mikor hazaindulunk. Édeseim, be akartak szállni. Nem értették, miért nem tehetik... Bementünk az ágyunkhoz és megmutattam nekik a plédet, a párnát. Ücsörögtünk ott egy kicsit és akkor furcsa dolog történt. Süti felült az ágyra és aki a közelünkbe jött, azt konkrétan leüvöltötte. :O Totálisan bevédte az ágyat vagy engem, ezt nem tudom pontosan. Szerintem kis féltékeny és ki akart sajátítani magának. Ő, a legnyugisabb beagle most megmutatta, hogy tud másmilyen is lenni...

Míg kint ültünk az asztaloknál és beszélgettünk, kivittem a kutyók kis plédjét is magam mellé és odakucorodtak. Már nagyon pihenni akartak. Majd mikor bementünk aludni, gondoltam, már nagyon fáradtak lesznek. Hát nem így volt... De erről (az éjszakáról) a következő bejegyzésben írok. ;)

Csütörtök:

Ma szabin voltam egy napig. Volt pár elintéznivalóm, bevásárlás, pakolás, stb...
Plusz állatorvosnál is jártunk. Lola és Ábel kapta meg éves kombinált oltását ma. És még féreghajtó tablettát is hoztam haza mindenkinek. :) 
Aztán karomvágás következett a kutyiknak, amit Süti most egészen jól viselt. Mondjuk kilátásba helyeztem nekik egy kis rágcsit, ha jól viselkednek. És ez hat! Nagyon is haladunk Sütivel ezen a téren. Már csak a négy lábikójánál kell úra "indulnunk", nem karmonként. ;)

Szerda:

Peti ma már szedret is szüretelt a málna mellé :)

Egy évvel ezelőtt...>>

Kedd:

Süti: Mert tuti így a legkényelmesebb ;)

Egy évvel ezelőtt...>>

Hétfő:

Virágzik!!! És szép és illatos!!! :)
Nagyon örülünk ennek a csodának. Nem nagyon szeretjük azokat a növényeket, amiket be kell vinni télire, de ez a szépség megéri!

Egy évvel ezelőtt...>>

Vasárnap:

Vinye egy csodás hely!!! A Cuha-szurdok pedig a másik. :) És mind a kettő a Bakonyban található. Messze van tőlünk, de igazából ez is viszonyítás kérdése. Az egész országunk aprócska a Földhöz képest...

Szóval: voltunk már itt egyszer, akkor kalandosra, hosszúra és fárasztóra sikerült ez az útvonal. Illetve ugye tele volt a Cuha-patak, éppen akkor áradt. A szurdokban végig zúgott, ahogy zúdult lefelé a sok-sok víz. Már maga a hang is félelmetes volt. Most pont azért jöttünk, hogy megnézzük, mennyire járható a szurdok. Kíváncsi is voltam, mennyi vizet találunk...

Időben érkeztünk Vinyére. Jött Velünk megint Erzsi és kutyája Manci, ám most még Ági, Feri, Bigi és Adri, Tapsi is csatlakozott. :) Indulás előtt leültünk a büfében, ahol kávéztak a többiek, sőt még a napi ajánlatot is megkóstolták, ami tönkölybúzából készült medvehagymás lángos volt. :) Elmondásuk szerint nagyon finom! (Najó, biztosra tudom, mert a túra végén Én is ettem. :P)

Nem ücsörögtünk sokat, meleg volt és nem tudtuk, mi vár ránk majd a szurdokban... Indultunk. :) Eleinte sétálósan, a patak mellett haladtunk. Megkóstoltuk a Kőpince forrás vizét, megcsodáltuk a barlangot... A kutyák már itt az elején csobbantak a vízben. Bigi és Tapsi egészen nyakig merültek a hűsben. Süti és Masni csak a labukat mártóztatták meg, de náluk már ez is nagy szó. :) Erzsivel még csodálkoztunk is, hogy mennyire bátrak most az elmúlt túrához képest. Akkor ugye Süti nagyon nyüsszögött és nem mert átjönni a patakon utánunk. Most meg..? :) Talán még élvezte is. ;)

Nemsokára elhagytuk a patakot és kiértünk az erdőből. Következett a Zsidó rét, ami azért elég nagy és hosszú szakasz. Mármint a tűző naphoz képest. Vagyis meleg volt, nagyon sütött a nap, leginkább a fák árnyékára vágytunk... Azért csak nekivágtunk és átbattyogtunk a réten. Na itt aztán futkostak kedvükre a kutyik. Már csak azért is, mert pl. Peti megpróbált a rét szélén az árnyékban menni, míg Én Adrival a rét közepén próbálkoztunk. :D Süti és Masni pedig futkostak köztünk. Lógott is a nyelvük rendesen... :) 

A rét végén várt minket a hűsebb erdő... Hamarosan oda is értünk a Pakuts-pihenőhöz, az elágazáshoz, ahol döntenem kellett. Mert mondtam Petinek, hogy ha esetleg most is sok víz lenne a patakban, akkor Én inkább nem megyek be a szurdokba, nem akarom a többieket hátráltatni a lassúságommal. Nagyon édesek voltak a többiek, mert mondták, hogy majd segítenek és amúgy sem sietünk most sehova. Szóval menjek nyugodtan. Kicsit azért tartottam tőle, mi lesz velem, de csak elindultam. :) És milyen jól tettem! Bár most sem volt könnyű, de csak megcsináltam. :) Az elején nagyon megdöbbentem, mikor megláttam a totál üres medert. :O Bele is mentünk, hogy majd ott fogunk haladni... Ám ez meg annyira sáros volt, hogy néha azt hittem, elsüllyedünk. :D A táj ismét lenyűgözött. És bár most is leginkább a lábam elé néztem, felfedeztem olyan gyönyörű sziklákat, amiket a múltkor észre sem vettem. :O
Peti nagyon sokat segített, mikor a kisebb-nagyobb sziklákon bukdácsoltam. Vagy éppen nem mertem ide-oda lépni... Köszönöm szépen!!! Plusz Ági és Erzsi támogatását is. Csodásak vagytok! :)
Lassan elérkeztünk ahhoz a ponthoz, ahol a múltkor visszafordultunk. Most ugye tudtunk a mederben a köveken menni... És innen, lentről feltekintve konstatáltam, hogy nagyon jó döntést hoztunk a múltkor. Még most, így is necces volt néha nekem, akkor tuti nem ment volna...
Nemsokára vége lett a szurdoknak, megtaláltuk a másik barlangot, ahova a TúraCsajok fel is másztak. Igazi hősök. :) Majd már az Ördög-réthez kellett volna érnünk... De előttünk pár nagyon nagy szikla állta utunkat. :O Az út ugye fentebb ment a domboldalban... Ezért aztán fel kellett másznunk egy mini, de annál meredekebb szakaszon. A többieknek ez megint nem volt nehéz, de Én mégis büszke vagyok magamra, hogy sikerült egyedül. Peti jött mögöttem, hogy ha esetleg visszaesnék, akkor még Őt is magammal sodorjam. Még jó, hogy ott, akkor nem erre gondoltam. Szóval kapaszkodtam a gyökerekbe és szépen, lassan felhúztam magam az útra. Éreztem a vádlimat utána. ;)

Na innen már tényleg csak séta volt az Ördög-rétig. Ez csak pár lépés és le is ülhettünk a padokra. :) Erzsi meglepetéssel készült: elővarázsolt a táskájából fél kg kenyeret, 6 szelet szalonnát és hagymát. A fiúk fát gyűjtöttek gyújtósnak és nyársnak is. Hamar fellángolt a tűz és elkezdődött a sütögetés. Szuper volt a hangulat. Jólesett ücsörögni... Kutyókák is mind pihentek, Masni még az asztalra is felmászott. :D Majd kapott a popója alá egy törölközőt is, amire gyorsan lefeküdt. Fő a kényelem kérem szépen. ;)
Peti csinált nekem egy csoda finom kenyerek, rajta egy kis szalonnával és hagymával. Szuper finom lett, köszönöm szépen!! Természetesen a kutyák sem maradtak éhesen (Nem mintha egész túrán keresztül nem kapnának egy jutifalit sem. :D), megkapták a szalonna bőrét, amit boldogan ropogtattak.

Kicsit még ücsörögtünk, beszélgettünk, tervezgettünk, majd elindultunk visszafelé. Egy rövid szakaszon felfelé, majd innentől kezdve már enyhén ereszkedtünk lefelé... Először egy murvás úton, majd egy mini szakasz fenyőerdőben értünk vissza a Pakuts-pihenőhöz. Itt készítettünk egy csodás csoportképet, majd elindultunk vissza Vinyére. Az erdőben még hagyján, bandukoltunk lassan... De a rétre nagyon nem vágytunk ki. Egyre melegebb lett, már kb. 30 fok is lehetett és persze sehol egy felhő az égen. Azért csak kimerészkedtünk, nem nagyon tehettünk mást. Itt már lemaradtam, kicsit fájt a bokám... Peti előre"rohant" és fényképezett visszafelé. ;)

A rét után pedig megint patak, még egy utolsó megmártózás és átkelés következett, majd Vinyén lerogytunk a büfében. :D Kávét ittunk és lángost ettünk és persze pihiztünk. :) Nagyon rendesek voltak a büfések, még a kutyáknak is hoztak vizet. Ez nekem nagyon szimpatikus volt. Aztán be is mentem és mondtam nekik, hogy kb. egy hónap múlva jövünk megint, de akkor már sokkal több kutyával. :) Azonnal felajánlották, hogy lehet jönni a turistaházba is...

Ezek után már csak a kocsikba kellett beülnünk és Petinek hősiesen hazavezetni. Tényleg hős volt. Mert bár ivott egy kávét és energiaitalt is, mégis elálmosodott. Azért csak fárasztó volt a nap... Meg is álltunk kétszer egy-egy benzinkútnál. Mondjuk akkor az autó kereke is közbeszólt, de... Az már megint más.

Sok-sok kép készült. :)

Szombat:

Bevásárlás, sütés-főzés, fűnyírás és egész délután locsolás.
Ezzel el is mondtam a napunkat. :D És tényleg... Elfáradtunk, de örülünk, hogy minden megvan. ;)

Teraszon: Kristályvirág!

Egy évvel ezelőtt...>>

Péntek:

Semmi... Hajrá hétvége!!! :D

Egy évvel ezelőtt...>>

Csütörtök:

Olyan ritkán járok mostanában a veteményes felé. :)
Nem is tudtam, hogy a padlizsánok már így megnőttek. :D

Egy évvel ezelőtt...>>

Szerda:

Így fekszenk Ők ketten együtt. Velünk... :)

Egy évvel ezelőtt...>>

Kedd:

Ma végre volt időm, hogy a befőttekkel is foglalkozzak. Merthogy az a 29 üveg a mai napig a dunszban pihent. :D Most viszont már szépségesen, felcímkézve álldogálnak a vendégszobában. Igen... A kamrában jelenleg nincsen hely nekik. :O

Petinek lesz mit ennie ;)

Egy évvel ezelőtt...>>

Hétfő:

Ma lszedtük az első paprika termést is. ;)
Plusz volt egy kis kertezés...

Szőlő rendezés...

Egy évvel ezelőtt...>>

Vasárnap:

Nagyobbik keresztlányom idén érettségizett, majd elballagott. Szépségesek az eredményei, így mindenképpen ünnepelni kellett. A ballagáskor úgy alakult, hogy nem tudtunk ott lenni. :( Pont akkor szenvedtünk itthon 2 hétig betegállományban...

Ám az ünneplést ma bepótoltuk. :) Gratuláltunk a nagy lánynak és sok jót, ám kitartást kívántunk a most következő élethez. Nagy szavaknak tűnhetnek ezek, de tényleg most kezdődik az az időszak, mikor egyedül is boldogulnia kell majd...
Ma azonban még lehetett lazulni. Egy kisebb kerti-partira voltunk hivatalosak a Dunakanyarban. :) Volt a falon 3 tablóféleség, vagy montázs, mind a Rékáról készült képekből. Jó volt és egyben érdekes is visszanézni őket. :) Kaptunk finomságos falatkákat, salátákat és üdítőket. Mindent nagyon köszönünk!!!
Beszélgettünk, ücsörögtünk... Aztán lementünk a dunapartra sétálni. Jól is tettük, mert a kutyók is jöttek velünk. Menni akartak már egy kicsit szabadon. ;) Na meg így Szuzi (Az ottani kutyus) is megnyugodhatott egy kicsit. Merthogy Mi vittük a Mi kis kutyagyerekeinket is, hiszen Réka azt mondta szabad. Ám azt még Ő sem tudta, hogy Szuzi nem nagyon szokott a kutyatársasághoz. Nem estünk pánikba: Peti tanácsára az utcán szagoltattuk őket össze. Nem is volt semmi gond... Aztán még igazából bent sem... Csak Szuzi játszani akart volna. Nagyon tetszett neki Masni, de még Süti is. :) Ez a rajongás visszafelé nem volt tapasztalható. Masnika vicsorgott, morgott, mikor Szuzi piszkálni kezdte. Aztán Süti is odamorgott egyet, mikor Szuzi nem nyugodott le... Persze Ő volt otthon, de látszott, hogy egyáltalán nem támadólag lépett fel. Egyszerűen örült a kutyóknak, akik tényleg kicsit antiszocok. :D A problémát úgy "oldottuk" meg, hogy Szuzi bement a házba pihenni, míg a Mi kutyáink birtokba vették a kertet. Méltán érezhették, hogy győztek, bár Én ezt nem így mondanám...

Egy kis idő múlva Masnika felfedezte az udvaron lévő kalitkát és benne egy papagályt. Na onnantól kezdve el nem lehetett onnan mozdítani. Nézte, leste és remegve figyelte a szegény megrémült madárkát. Persze pórázra vettük és elhoztuk onnan, nehogy nagyon felizgassa a madárkát...
Majd megérkezett még egy vendég és vele Oszkár kutyó. :) Ő egy tündér bogárka, nagyon kis barátságos uszkár. Viselkedésre olyan, mint a mieink, így jól el is voltak egymással. :) Masnika mondjuk nem is tudom, hogy észrevette-e Oszit, annyira csak a papagályt leste. :D

Aztán lementünk a dunapartra sétálni. Nagyon szépen kiépített területre érkeztünk, bár még látszanak az árvíz nyomai. nagyon homokos a terület és a parton is látszik, hogy itt nem ez a normális... Pláne, hogy azt hiszem, most is árad, csak nem olyan magasan...
Szemben velünk a visegrádi vár és a pilis, ami lenyűgözően gyönyörű. Tudom, kicsit túlzok, de tényleg nagyon szépséges volt. Örültem, hogy lementünk sétálni. :) Kutyók még inkább, hiszen itt már mehettek egy kicsit szabadon. Szaglászhattak, futkoshattak kedvükre. Persze figyelni is kellett, de nem volt nagy autóforgalom sem. :)

Mikor a sétából visszamentünk a házhoz, Mi elköszöntünk. Későre járt és még haza is kellett vezetni. Lett is 8 óra, mire hazaértünk...

Szombat:

Nagyon mehetnékünk volt már... Szóban volt hajógyári sziget, Délegyháza, de még Tata is... Aztán valahogy úgy alakult, hogy mégsem mentünk sehova. :( Döcögősen is indult a nap.
Peti átment Bátyámékhoz segíteni, Én meg mostam, teregettem, stb... Aztán szólt Erzsi, hogy legalább a reptérhez kimehetnénk a kutyákkal, hogy kicsit mozogjunk. Kaptunk is az alkalmon és mentünk!

Süti és Masni nagyon élvezték. Süt egyszer megint szagot fogott, de most nem futott el, mint a múltkor. Peti pórázra is vette a manót, majd az úton elengedtük megint. Ekkor már azért figyelni kellett, nehogy megint nekiinduljon. Érdekes ez, mert azon nyomban kell neki szólni, mihelyst letérne az útról. Akkor okosan ott marad, bár lesi a messzeséget. Amikor viszont már nekiindult, na akkor nehezebb visszahívni. Persze Ő ténylen nem szökős Beagle! Tényleg van ilyen!!!
Masnika pedig az aljnövényzetet imádta, de nagyon. Vadászott pockokra, egerekre... Dugta a nóziját a földbe, lukakba, néha annyira megmámorosodott, hogy lemaradt mögöttünk. Alig látszott ki a nagyra nőtt fűből. :D

Mi beszélgettünk, egyeztettünk, közben pedig repcsket fotóztam. Persze csak a kis automata géppel, de Én ezeknek a képeknek is nagyon örülök! ;)

Péntek:

A család férfitagjainak ünnepeltünk ma a névnapját. :) Valahogy úgy alakult, hogy mindenkinek egyszerre van. Najó, pár nap eltéréssel, de mégiscsak tudtunk egy "nagy" bulit csapni. ;) 
Szüleimhez mentünk át munka után és sütgettünk, kerti-partyztunk. Ja, és persze köszöntöttünk is. ;) Aztán a vacsorát már a konyháan ettük meg, hiszen nem akartunk a szúnyogok martalékává válni. :D 

Csütörtök:

Ma reggelre kinyílt az egyik liliom a terasz kertben. :) Hurrá!!!
Nagyon szépséges, így jövőre azt tervezem,hogy veszek még és nyáron ez díszíti majd a terasz kertet. ;)

Egy évvel ezelőtt...>>

Szerda:

Megint elmaradtam az írással...
Már nem is emlékszem, mi volt az érdekesség ebben a napban. Talán csak egy átlagos hétköznap volt. ;)

Süti az ágyban: Anya-gazdihoz bújni jóóóóó!

Lolika, az ízig-vérig cicalány ;)

Egy évvel ezelőtt...>>

Kedd:

Dagadnak már azok a szemek... :)

Egy évvel ezelőtt...>>

Hétfő:

Hétköznap, munka, semmi...

Kinyílt az angyaltrombita, amit már olyan régóta nem fotóztunk...

Egy évvel ezelőtt...>>

Vasárnap:

Ültetések, fűnyírás, lekvár, majd kerty party. Kb. így tudnám összefoglalni a mai napot. Persze ennél valahogy sokkal fárasztóbb volt...
Már reggel fáradtan ébredtünk. Legalábbis Én biztos. Szerintem Peti is, mert mindig korán kel... No mindegy, csak beindult a nap. Kint még mindig fülledt a levegő, nem nagyon mozdul.
Végre kigyökerezett az összes diffenbachia, így újra elültethettem és visszakerülhettek a nappaliba, a helyükre. :) Peti segített a cipekedésben, miközben már a fűnyíráshoz készült elő. Hamar készen lettem... Majd még a terasz új kis sarkába is beültettem az új vinca-kat. Aranyos lett! De jövőre mást rakok ide azt hiszem. Ez lesz a páfrány sarok. ;)

Ezután bent készülődtem, salátát csináltam, majd nekiálltam a lekvárnak. Tegnap óta pihent a cukorban az a kis adag... Most, mivel nem volt még elég meleg a házban (:D), még jobban befűtöttem. Aztán éppen készen lettem, már raktam is a sütőbe a krumplit. Én még sült, mire megérkeztek a vendégek.
Szüleim és Bátyámék jöttek át sütögetni, férfi névnapokat ünnepelni. Jó volt a sok finomság, személy szerint már éhes is voltam. Elrepült ez a nap... Szóval sütögettünk. Bátyám és Barbara nagyon sokat segített! Köszönet érte!!! Áthelyeztük az asztalt és a székeket a meggyfa árnyékába, és ott is ettük meg a finomságokat. :) Utána Barbarával bementünk a konyhába és Én a húsokat pakoltam szét egész hétre, na meg útravalót is adtam a vendégeknek. Barbara pedig elmosogatott mindent!!! Ezért külön köszönet jár neki!!! :*

Levezetésnek fagyiztunk egyet, majd a fiúk kártyázni kezdtek. Egészen addig bírták, míg már a szúnyogok csipkedték őket... Akkor áthelyezték a székhelyüket és átvonultak Bátyámékhoz. Én lerogytam a gép elé és néztem ki a fejemből. :D

Szombat:

Kissé elfáradtunk a mai naptól...
Peti hajnalban kelt, ahogy szokott, vagy még talán hamarabb is... Mindezt azért, hogy még a nagy meleg előtt le tudja szedni a meggyet. Sierült is két egész ládányit leszednie. Nem mértük le, de kb. 20-25 kg lehetett. :) Utána bejött a házba pihengélni és hűsölni... Én meg bevásárló körútra indultam. Több helyre is elmentem és több mindent is vettem. ;) Ez de rejtélyesen hangzik. :D

Elég késő lett, mire hazaértem... Elég meleg volt és fülledt. A napocskát eltakarta egy nagy felhő, azt hittük, majd esik is belőle... De akkor még nem. Nekiálltam kicsit rendbeszedni a konyhát, mosogattam, hogy legyen hely a meggy projektnek. :) Kihoztam a kamrából 20 üveget, hogy az majd biztos elég lesz befőttnek. A többiből meg lekvárt csinálunk majd... Így álltam neki kimagozni a két ládányi mennyiséget. Mondanom sem kell, hogy nem jutottam sokra. Folyt rólam a víz és alig haladtam. Hamar felmértem, hogy ilyen hatékonysággal még holnap sem végzek. :(
Peti közben elment itthonról egy barátjával, így nem tudott segíteni. De telefonon azért lebeszéltük, hogy kimagozás nélkül folytatom. :) És így is baromi fárasztó lett a művelet. Végül - ha jól emlékszem - 29 üveg befőtt lett. A házban meg 30 fok, hiszen egész délután ment a gázrózsa. :S
Aztán, mikor Peti hazaért, nekiállt kimagozni a fennmaradó mennyiséget. Én már nem nagyon bírtam idegekkel. :/ Peti is hamar feladta, de így is lesz majd egy kis lekvárunk. Most 2,5 kg pihen a cukor alatt a hűtőben. A maradék fél ládányit meg elajándékozzuk holnap. ;)

És estére megérkezett a felfrissülés is. Még jég is esett! :O Úgy néz ki, ez most már majd sokszor lesz így... Kénytelenek leszünk megszokni. :( A levegő is hűlt egy kicsit, bár ebből most itt a szobában a gép előtt egy szemernyit sem érzek...

Péntek:

Peti szedte ma reggel és mikor behozta, azt mondta, hogy a kollégáknak szedte, ezért rakjam ketté. :) Így Ő is vitt és Én is a melóba. A kollégák tényleg örültek! Sőt még hétfőre is kértek, ha marad. ;)

Egy évvel ezelőtt...>>

Csütörtök:

Eszméletlen hőség tombol!!! Egyre nehezebben bírjuk itthon, de még a légkondis irodában is. :(
A kert virul, bár sajnos a benne lévő gazok is. :( De ami szép, annak nagyon örülünk! ;)